Nélkülem unatkoznál

te is

A könyv elégetése

2017. február 28. 15:51 - yerma

Amikor jelentkeztünk az óvodába  három évvel ezelőtt még nem tudtuk, hogy milyen élet vár ránk. De a legszörnyűbb, hogy összehasonlítani sem tudtuk más óvodákkal, mert akkor kilógott volna a lóláb. Én alapvetően szeretem a művészetet. A zenét, a festészetet és a verseket. De nem gondolom, hogy egy problémás ötévesnek, de beszélhetnénk teljesen átlagos más ilyen korú kisgyerekről, ott kelljen szenvedni egy évszakkoncerten, és évszak kiállításon szép ruhában kussolva órákon át. Minden tanévben hatszor, mert szerencsére a nyár kiesik. Egy ADHD-snak ez gond.

De nekem mint felnőtt is gond. Gyerekként még nem lett volna az, mert akkor azt mondtam, amit a felnőttek szerettek volna. Ez aztán később megbosszulta magát, így alakult ki lassan a depresszió, a pánikbetegség. Aztán észbe kaptam, Utánajártam, utánaolvastam. Kezeltettem. Elsősorban magamat. Nem tűrtem a mellébeszélést például.  Vagy a felszínes kivagyiságot, a fecsegő felszínt, csak a hallgató mélyt. Kortárs társadalmi kapcsolataim nemigen voltak, de ha igen, azok mélyek és máig tartóak. Ha úgy tetszik halálig. Kapcsolataim alapja a tudás, a tapasztalat, amit együtt bölcsességek is szoktak hívni, a jó szándék és az egyenesség volt. Nem szívattam más embereket feleslegesen, amikor megtehettem volna. Együttéreztem az elesettekkel. Mindig egyenes gerinccel mentem tovább és megdolgoztam ezért. Ki tudtam azokból a helyzetekből szállni, amelyek nem okoztak nekem örömet, tudtam nemet mondani és tovább tudtam lépni. Az élet engem igazolt. Elkerült a depresszió is már. Magamtól is erre nevelném a gyerekemet. De a gyerekemnek is pont erre van szüksége. Nem tűri a handabandát ő sem. Nem működik azokkal együtt, akik tűrik. Ő már most tudja, amit én az ő korában még nem tudtam, nem mertem, mert volt bennem valamilyen fokú gátlás, ami mindenkiben van. Annában nincs. Ez több problémát is okoz azoknak, akik nem feltétlen szeretettel közelednek felé, mert Anna ezt egyszerűen megérzi és nem működik együtt. A viselkedése válasz valamire. A probléma pedig abban a kérdésben van, amire ez a válasz. Az ő válasza segít nekünk feltenni a kérdést a helyes formában. De ez felületes síkon nem megy. És nagyon hosszú idő így felnőttfejjel. Valakinek nem is sikerül.

A könyv elégetése nem válasz a könyvre. Sosem volt az.

Címkék: gondolatok ovi 5+