Nélkülem unatkoznál

te is

Gazdálkodj okosan

2017. március 11. 09:05 - yerma

Kívülről a körülmények ismerete nélkül úgy tűnhet nem történik semmi. Megvallom, néha belülről is. De vajon miért látjuk így? Mik a körülmények és mi van a háttérben? Az újabb óvodai incidens csak a jéghegy csúcsa, önmagában így nem tudjuk értelmezni, alá kell szállnunk.

Gyakran hivatkozik az óvoda arra, hogy ő más szakember véleményét nem fogadja el, azt magára nézve nem tekinti mérvadónak. A saját intézményrendszert a nevelési tanácsadó és a szakértői bizottság véleménye jelenti. Így hiába van nekünk az ország egyik legjobb adhd-szakértőjétől papírunk, amiben az adhd-t diagnosztizálta, ez ide nem elég. Óvodai fejlesztése és kezelése nem kezdődik meg, mennek a hónapok. Az adhd diagnózis a szülői tréninggel együtt 70.00 Ft-ba került. A viselkedésterápia alkalmanként újból 10.000 Ft. Rebesgetnek neurofeedback terápiát, ami a gyerek agyhullámain keresztül próbálja meg az agy berögzült rossz huzalozását korrigálni. Azt mondják nagyon hatékony. 10.000 Ft egy alkalom, de a tartós eredményhez 40-60 alkalom szükséges, számoljunk 500.000 Ft-tal. Mozgásterápiára havonta kapunk egy darab időpontot és ha tíz percet késünk (ami egy figyelemzavaros gyereknél nem ritka), már nem fogadnak. Megint mennek a hónapok. Magánúton ugyanúgy 5.000 és 10.000 Ft között vannak a foglalkozások alkalmanként. Az én napi 4 órás munkaviszonyomból származó bevételem a rezsi kifizetése után úgy 50.000 Ft. Ebből még nem ettünk és nem vettünk ruhákat. Esélyem sincs félrerakni a kezelésekre. Ezért lenne fontos, hogy 8 órában dolgozzak.

Ezért fordultam, a világ legjobb óvodavezetőjéhez, hogy oldjuk már meg az egész napos bennmaradást. Más, messzibb helyszíneken nem tudom megoldani a hazavitelét 1 órakor. Nekem megoldási javaslatom is van, menjünk át egy olyan csoportba, ahol olyan óvónő van, akit Anna elfogad és számára hiteles. Ezzel Anna megnyugszik, a többi gyerek pedig megszabadul tőle. Így elkerülhető lett volna más gyerekek elűzése is a csoportból. Viszont az óvoda belső ügye magánügy és a világ legjobb óvodavezetőjének megígérték, hogy ez az ovi az ő játszótere lesz. Arcvesztésnek él meg így minden olyan megoldást, amit nem ő talált ki, mert nem-a-gyerek-választja-az-óvónőt és nem-is-maga-anyuka-hanem-én. Ennek az arcosságnak vannak most már fizikai sérültjei. (Bár amikor a kislánytól másnap reggel bocsánatot kértem, akkor már nem nagyon látszott a nyoma. És azért nem Anna kért bocsánatot, mert ha a szájába olyan szavakat adunk, amivel nem azonosul csak dacot vált ki belőle, és másnap jobban odacsap. Ezt nem akartam. Mindazok dacára, hogy az óvodai történésekért nem én vagyok a felelős.) És ez az oka annak, hogy nem szeretem az itteni óvodavezetést. Simán beáldozza a gyereket (más gyerekkel együtt) azért, hogy az ő egója ne sérüljön. Érdekes volt látni, hogy más óvodavezető ugyanehhez a kérdéshez mennyire másképp áll hozzá, amikor az önkormányzatnál erről az új ovi vezetőjével beszélgettünk.

Az a feladat, hogy meggyőzzük a világ legjobb óvodavezetőjét (amiről azért a társ szervei másképp vélekednek), hogy tegye már Annát át Ibolya néni csoportjába májusig, mert szeptemberben így is- úgy is elmegyünk. Azért nem most, mert év közben nem vesznek át semmilyen gyerekeket, adhd-st pedig pláne. És majd iskolába is abba fogunk menni, aki az alapító okiratában sni-s gyereket (aminek az egyik fajtája csak az adhd, minden adhd sni, de nem minden sni adhd) befogad. Mielőtt még az iskolában találkoznánk is bárkivel újra.