Nélkülem unatkoznál

te is

Az én óvodám

2017. március 28. 19:38 - yerma

Mindannyiunknak vannak emlékeink az óvodából, jók vagy rosszak, általában közömbös emlékeket nem őriz meg az agy. Az én emlékeim között az első helyen van az óvónő, aki 40 fős csoportban rendet rakott, az akkori figyelemzavaros vagy egyszerűen csak eleven gyerekekkel elbánt, én pedig kötődtem hozzá. Nem volt választási lehetőség, ez volt Az óvoda, ahova mindenki járt. Akkor a problémás gyerek az nem volt gond. Mi gyerekek simán felfogtuk, hogy Petike más, mert máshogy viselkedik, és Tomika más kultúrából jött. 

Bezzeg ma már sok minden máshogy van. A szülő válogathat, hova viszi a gyerekét, az óvoda is válogathat a gyerekek között, na a gyerek véleménye az most sem számít sokat, kivétel a kevésnek, ahol igen. Gyorsan megyünk, de mégsem a jó irányba. Ha Annát kérdezném az elvesztegetett oviévekről csak remélni merem, hogy az előtte álló egy év marad meg benne. Mert a hátunk mögött levő két és fél év butaságból, meg-nem-értettségből áll. Hogy senkitől nem kapott olyan figyelmet, amilyenre szüksége volt, olyan bánásmódot, amivel jobb lett volna neki és ezzel könnyebben lehetett volna kezelni őt. A felnőtt hozzáállása mindig a kulcs, mert az megváltoztatható. Mert Anna kezelhető, ha tudjuk a titkot, és rá lehet jönni, mert mi is rájöttünk. Ehhez viszont széles látókör kell, szeretet és tudás. Ha majd nem kipipálandó feladat lesz, a megúszásnak a lehetősége. Persze így ezeknek a hiányában Anna a rossz, rajta minden balhét rá lehet verni, a gyerekeket pedig arra trenírozzák, hogy az ha a hergelés után odacsap, gyorsan be kell árulni, és akkor megy a kiabálás. Olyan jót játszottunk, hogy elfelejtette, hogy hazudnia kell, mondja Anna. Az adhd-sok gyakran találják fején a szöget. A hazug és árulkodós gyerek így az adhs-t iskola végére kiközösíti és a kábítószerekhez taszítja. (Ez tény.) Az árulkodós gyerek szülei pedig fizetik az adhd-s rehabilitációját az adójukból. Mint ahogy az adhd-s szülő is az árulkodós gyerek antidepresszánsait is felnőttkorában, mert az sem fogja a környezet erőszakosságát ép bőrrel megúszni. De kit érdekel pár pofon meg egy kis vér, ha a felnőtt egójáról van szó? Kit érdekel a gyerek, ha a felnőttről van szó? Kit érdekel a gyerek, ha a felnőtt kényelméről van szó? Mert a gyerek azért van, hogy kiszolgálja a felnőttet. Jól viselkedjen és kushadjon a koszt-kvártélyért cserébe. Ne kérdezzen és ne legyenek önálló gondolatai, és ezt úgy oldjuk meg, hogy az iskolában azt kérdezzük tőle, amit nem tud. Mindig az apró betűt, ami nem fontos. És ha oda eljutunk, ezen mind csodálkozni fogunk. Csak gondolkodni ne kelljen.

Szép világ lesz, mi?

Boldog új népet!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr1312383295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.