Nélkülem unatkoznál

te is

Jelek

2017. április 30. 12:19 - yerma

Voltak jelek erre az adhd-ra, csak akkor még nem tudtuk, hogy mit kell nézni. Összegyűjtöttem, mi az amire figyelni kellett volna jobban:

  1. születésnél oxigénhiány köldökzsinór hurkolódás miatt
  2. félévesen, amikor először észleltem, hogy a kommandós kúszás kimaradt. De ahogy visszanézem a dokumentációt a védőnői vizsgálat sem tér erre ki. Az egyetlen eltérés 3 hónapos korban, hogy az "oldaláról a hátára fordul" négyzet nincs bepipálva.
  3. az első óvodai napokon már látható volt, hogy a társas kapcsolatokban nem lesz jó. Amikor az ovit kérdeztük, az sni-re egyértelműen azt mondták, hogy nem. A szakszerűtlen tagadás miatt 2,5 év kezelés kimaradt Anna életéből. Tovább mélyítette a problémát, hogy nem kezelték megfelelően, aki meg tudta kezelni, azt szándékosan nem engedték Anna közelébe. Ez eddig csak gyanú volt, de mára már megerősítették.
  4. az alvással való szenvedésünk is jelezhette, hogy valami nincs teljesen rendben másfél éves kora óta

Az életünkben alapvető változás akkor következett be, amikor Robi bácsi a nagy rutinjával bejött a képbe. Vele a nevelési tanácsadó nyári szünete miatt találkoztunk először, és az első 2-3 vizsgálat után már olyan varázsszavakat mondott, hogy adhd és Ayres terápia. Ez már tavaly történt nyáron, ősszel kaptuk a diagnózist, azóta kicsit begyorsultunk, sni eljárás, funkcionális látásvizsgálat, hallásvizsgálat majd AIT hallásterápia fog következni és szeptembertől viselkedés terápia. Estére Sedatiffal nyuszik le, ő maga kéri. Halolaj az néha kimarad, mert nem olyan jó. Közben TSMT tornára járunk. Ebből az ovi, ahol Anna az élete 25%-át tölti semmit nem vállal, mert nincs baj, és nem köteles fejleszteni, amíg a nevtan nem írja neki elő. Ezért nem maradunk itt jövőre. És hogy miért maradunk mégis szeptemberig egy ilyen szar helyen? Majd legközelebb elmesélem. 

Egy társadalom nagyságát az mutatja meg, ahogy az általa kitermelt gyengékkel és elesettekkel bánik. Érdemes lenne foglalkozni velünk, mert mi leszünk azok akik öregségben támogatni fogjuk azt a generációt, akik most nem támogatnak minket. Ugye érezzük a paradoxont.

Mégis csodálkozni fogunk.