Nélkülem unatkoznál

te is

Mely nyelv merne

2017. június 03. 13:08 - yerma

Petőfi Sándor Tisza című versében írja a következő sorokat.

Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz.

De ezt mindenki tudja. Néha felvillannak nekem sorok, mint például ezek is. Mert én nem tudok növények nélkül élni, mindig kell, hogy színes virágos legyen a szoba, az erkély, a minden. Ámulatba ejtenek a színek és a szagok. Valahányszor beleszagolok a petúniába eszembe jut az első emlék, amikor gyerekkoromban beleszagoltam a petúniába és az emberek, akik akkor ott voltak. A virág nekem időutazás. A konyhapulton is azért nincs hely főzni, mert virágok vannak ott. Van egy amarillisz, ami pár éve hozott 4 csodálatos virágot. Azóta annyi történt vele, hogy kis hagymát nevelt, amit szét kellett ültetni. A cserepet befestettük, mert régi volt. A cserépben nevelt amarillisz mellett nő egy szál gaz. Én, mint minden élet védelmezője, az erőszakosság legkisebb jelnének totális hiányában az élet él és élni akar elvét minden élőlényen alkalmazom, még a molylepkéket is megsiratom, na jó, a szúnyogokat nem. Nem szedtem ki azt az egy szál gazt se, aminek a magja valószínűleg átültetésnél a földben maradt. A gaz nőtt és nőtt. Leveleket hozott. Aztán ellepte egy kártevő. Most eszi. Mi dolgom van nekem? Semmi. Része vagyok a csodának.

Halálos ágyamon az utolsó szavam az lesz, hogy köszönöm.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr6812561301

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.