Nélkülem unatkoznál

te is

Néha

2017. július 14. 21:10 - yerma

Néha látok gyerekeket, akik mellett könnyű szülőnek lenni. Ők azok akik szót fogadnak a buszon, órákig rajzolnak vagy legóznak. Ezek mellett a szülő boldogan mobilozik. Ezzel szemben vagyunk mi, akik pontösszekötősnél sem tudunk megmaradni az ötödik pont után, és akiknek az élettere olyan, mint egy tájkép csata után. Körülnézek most hol mi van: egy trambulin, rajta egy hulahoppkarika, az ágyon szatyor, baba, kendő, motoros rendőr, egy rajzlap az asztalon félig kiszínezve, a tévé meg megy. Nem, ez nem szimpla rendetlenség, a kendő igazából szuperhős jelmez, a baba éppen alszik, azért van ott, mindennek van célja, funkciója és küldetése. És mindezekkel az elmúlt egy órában játszott, csak nem bírt mellette türelmesen kitartani.

Néha látok gyerekeket, akik mellett nehéz és a szülők nyilvános helyen nem jól oldják meg. Jaj de bénák mások! Hiperaktív gyerek megbotlik. Megérdemelted, mert béna voltál, kommentál anyja. Némán nézem. Ennek az anyának ugyanolyan szavazati joga van, mint nekem, a gyerek fogja fizetni az én nyugdíjamat. Reméljük lesz jövedelme.

Néha látok gyerekeket, akik miután a néma szülői agressziótól, szekálástól és megfelelési kényszertől felnőttkorukban majd szorongani fognak, ámde most ránézésre nem balhéznak, azt a tévképzetet nyújtják, hogy normálisak, csak azért, mert közelebb állnak az átlaghoz mint mi, valamint azért, mert ők vannak többen.

Néha látok szülőket, akiket az átlag gyerekük nem késztet folyamatos fejlődésre. Szakirodalom olvasásra. Újra játszásra. Újra kreativitásra. Újra nevetésre. Víz tetején történő lebegésre. Felhők fölött repdesésre.

Néha szeretek élni.