Nélkülem unatkoznál

te is

Kis magyar nyelvtan

2017. július 15. 23:14 - yerma

Sokat gondolkoztam, hogy miért pont az Anna nevet választottam, mi tetszett meg benne, az egyszerűsége talán. Mindig csak újabb ötletek jutnak az eszembe. A legújabb vágány ezen a gondolati vonaton az Anna név palindrom jellege, ami azt jelenti, hogy oda-vissza ugyanaz, egységet és kerek egészet, harmóniát sugall, minden ami palindrom.

A magyar nyelvű palindromok listája ezen a helyen azért nem teljes körű, mert én azért találtam mást is. Mint már máskor is, amikor érdekes nyelvi lelemények után kutatok visszaidézve a századelő New York kávéházának hangulatát Karinthyval és a barátaival, már nem először botlok egy olyan fórumba, amit a kanadai magyarok közössége használ. Hihetetlen erős közösség lehet ez, ahol egy dolog a közös a magyar nyelv iránti szenvedély. Na, ott ez a palindrom a besztof, Bayer Gyula szerelmes levele az 1800-as évekből.

Nádasi K. Ottó Kis-Adán, májusi szerdán e levelem írám. A mottó: Szivedig ime visz irás, kellemest író! Szinlelő sziv rám kacsintál! De messzi visz szemed… Az álmok (ó csaló szirének ezek, ó csodaadók) elé les. Irok ime messze távol. Barnám! Lám e szivindulat Öné. S im e sziv, e vér ezeket ereszti ki: Szivem! Ime leveled előttem, eszemet letevő! Kicsike! Szava remegne ott? – Öleli karom át, Édesem! Lereszket évasziv rám. Szivem imád s áldozni kér réveden – régi gyerekistenem. Les im. Előtte visz szived is. Ég. Érte reszketek, szeret rég és ide visz. Szivet – tőlem is elmenet – siker egy igérne, de vérré kinzod (lásd ám: ime visz már, visz a vétek!) szerelmesedét. Ámor (aki lelőtt ó engem, e ravasz, e kicsi!) Követeltem eszemet tőled! E levelem ime viszi… Kit szeretek ezer éve, viszem is én őt, aludni viszem. Álmán rablóvá tesz szeme. Mikor is e lélekodaado csók ezeken éri, szól: A csókom láza de messzi visz!… Szemed látni csak már!… Visz ölelni!… Szoríts!… Emellek Sári szivemig. Ide visz Ottó. Ma már ím e levelen ádresz is uj ám: Nádasi K. Ottó Kis-Adán.

Aztán valahogy eljutottam oda is, hogy a magyar nyelv olyan érdekes, hogy a finnugor nyelvcsaládban vannak szavak, amik ugyanazt jelentik. Ha egy finnek mondjuk azt mondjuk, hogy "él", "hal", vagy "megy" magyarul, azt érteni fogja, mert az ő nyelvén is ugyanazt jelenti, hiszen ezek alapszavak, és együtt indultunk el az őshazából. Mindez igaz az észtekre is, például egy észtnek mondhatod, hogy gumimatrac, mert az az ő nyelvén is ugyanazt jelenti. Ezt mondjuk nem nagyon értem, mert ez nem lehetett az alapszókincs része az őshazában. Az észt meg a finn annyira hasonló, hogy gond nélkül megértik egymást.

Kitaláltak egy mondatot a nyelvrokonságot kutatók, ami mindhárom nyelven hasonlóan hangzik, ami megdöbbentő. Ez az "eleven hal úszkál a víz alatt". Ha egy finn mondja, úgy hangzik, hogy "Elävä kala uiskelee veden alla." Az észt pedig ugyanerre így felel "Elav kala uiskleb vee all". (Forrás: Pomozi Anna)

Hát nem mesés?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr212666639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.