Nélkülem unatkoznál

te is

Az élet, a világmindenség, meg minden

2017. október 08. 12:45 - yerma

Extrém introvertáltként gyerekkoromban a közösségekben megfigyelőként voltam jelen. Ma már ez máshogy van, de nem sokkal, itt is elsősorban a figyelésre támaszkodok. Éppen ezért sok mindent látok és megértek, eltanulok. A negatív dolgokat hamar a zsákba teszem, a pozitív dolgokat pedig tovább fejlesztem. Szinte bárkitől tudok tanulni. Összegyűjtöttem mit tanultam el az emberektől. Kutatásaimat két célcsoportra fókuszáltam, az idősebbekre és a fiatalokra. Az elején az idősebbeket figyeltem meg olyan bagatell kérdés megválaszolására, hogy mi a hosszú élet titka. 99, 91, 84 és 77 éves embereket figyeltem meg a közvetlen környezetemből, akik jó testi és pszichés állapotban vannak, és szebben öregednek, mint mások.

  1. Az első dolog, ami egyből szembe ötlött, hogy ezek az emberek folyamatosan mozognak, lépcsőznek naponta, kertet ásnak és paradicsomot termelnek, belocsolják, lehajolnak, leguggolnak, ablakot pucolnak. 
  2. A második dolog az emlékezés. Ők, bár aktívan használják a számítógépet, nem barátjuk a Google, mert mindenre a saját emlékezetükből válaszolnak. Folyamatos agytornával pedig jól kartan tartható az értelem és ha karban tartható, akkor fejleszthető is. A nagy intelligencia mindenkinél alapvető volt.
  3. Ami még ezekben az emberekben közös, hogy életüket egyfajta derűvel élik. Ha probléma van, ahhoz alkalmazkodnak és megoldják. Egyik sem dagonyázik a lelki posványban, hanem túllép rajta és fejlődik. A folyamatosan változó világban ez nagy előny, hogy minden egyes apró változásra is van saját válaszuk. Nem mástól várják a megoldást és azonnal reagálnak. Ebben van remek segítségük a derű.

Nagy közhely, hogy a hosszú élet titka, hogy nem szabad meghalni, hogy mozogni kell a szívnek, tüdőnek, vesének, agynak. Gyakorlatilag ezt hívjuk életnek.

A másik célterület a gyerekek csoportja. Mivel ők eredendően jók és a butaságokat csak a felnőtt társadalom kényszeríti rájuk. Ezek közül is a saját gyerekem, akit a legbehatóbban tudok tanulmányozni. Ezeket tanultam a gyerekemtől.

  1. Anna szabad, és nem engedi a felnőtt társadalomnak, hogy gúzsba kösse a kezeit. Többször kísérleteztek vele, sikertelenül. Nem tört be. Vele ebből a szempontból csak egy dolgunk van: jó irányba terelni. Ő nem érti, hogy miért kell egy hagyományt tartani, ha az nem finom, és ha nem finom, addig kell próbálkozni, amíg jó nem lesz és abból teremteni a hagyományt. Példa a karácsonyi linzerünk. Semmi értelme ragaszkodni egy rosszhoz egy életen át. Így ő lesz az, aki majd világgá megy, elválik, kivándorol, emigrál. Én biztos vagyok benne, hogy valamit feltalál majd.
  2. Intrósként tőle tanultam meg, hogy nyitni kell a világ felé. Persze az ő verziója, hogy mindenkit gond nélkül leszólít az talán már túlzás. De amíg nekem korábban gondot okozott útbaigazítást kérni, vagy kérni egy kiló kenyeret a boltban, addig ma már ezt a szorongást az agyam elfelejtette, hogy újabb tartalommal töltse meg. Így kvázi újrakezdhettem mellette a depresszív-szorongó életemet és kaptam helyette valami egészen mást. Mindig mindet újra lehet kezdeni, a tanulás a lényeg, amiben benne lehet a hiba, de az nem baj, mert csak így lehet szintet lépni.
  3. A harmadik rímel a másik harmadik pontra: a vicc, a derű és a poén. Ezek a félelem legyőzésének hatékony eszközei és ki fél valamitől, ha nevethet is rajta. És miért kell bosszankodni, ha inkább nevethetünk. Ezt még sokat kell gyakorolni mindenkinek.

Douglas Adams regénye, a Galaxis útikalauz stopposoknak óta tudjuk, hogy a válasz az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre 42.

És én épp 42 éves vagyok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr3212939541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.