Nélkülem unatkoznál

te is

Kis magyar anzix

2017. november 20. 07:27 - yerma

Általában sokat kesergek azon, hogy milyen bánásmódban részesülünk a mindennapokban. De mi még nem szólhatunk semmit. Vannak nálunk rosszabb helyzetben levők is, elég csak azokra gondolni, akiknek nem adatott meg civilizációban élni, hátrányosabb helyen és helyzetben élnek. Sokféle elnyomás van, aminek elszenvedői jórészt gyerekek, mert őket lehet a legjobban elnyomni. Már amelyiket, mert például az ADHD-s tipikusan nem az, akit csak  úgy engedi, hogy elnyomják őt. Sokáig azt gondoltam, hogy nekünk is jogunk van tanulni (ez mondjuk a kötelezettségünk is), jogunk van sajátos nevelési igényünkhöz mérten segítséget kapni, jogunk van békében élni. A valóságban ezek azok a jogok, amikről sokáig azt hittük csak papíron léteznek és mindig valami szűk réteg számára, akik nem mi vagyunk. A tankötelezettség olyan kötelezettség volt, amit mi jognak gondoltunk és megköveteltük, csak a másik fél nem akarta betartani. Jogom van ahhoz, hogy gyerekemmel hétköznaponként pedagógus foglalkozzon, amíg én dolgozom. Ez még most is utópia.

A legalapvetőbb joga egy gyereknek, hogy békén hagyják, ne fárasszák felesleges társadalmi elvárásokkal, ne rombolják a kíváncsiságát unalmas, nem interaktív tanórákkal: csöndben üljünk és nézzük, ahogy a másik fest, mert ettől mi művészóvoda vagyunk. Ne úgy kezeljék, mint egy lényt, aki még nem ember, ezért hallgass a neve. Mint valami említésre sem méltó létforma, hogy aztán szökőévente elővegyük, akkor is kizárólag dupla kontextusban, mert egy gyerek nem gyerek. Különben meg nem kell vele foglalkozni, így nem mondunk el neki dolgokat, nem magyarázzuk meg és nem nevezzük a nevén. Hazudunk neki, hogy azért megyünk doktornénihez, hogy ott játsszál. Ennyi erővel játszóházba is mehetnénk. Azért megyünk, mert gond van és segíteni szeretne. Ezek az ódivatú nevelési elvek még ma is léteznek, és addig nem fognak eltűnni, amíg nagyobb a szükség a nem gondolkozó emberekre, mint eddig valaha.

Mindezek ellenére nagyon úgy tűnik egy ADHD-ssel nem a világ bánik valahogy, hanem ő bánik valahogy a világgal: ha akarja óvodákat darál le és pirosra festi az eget. És neki van igaza.

Ma van a Gyermekek Jogainak Világnapja.