Nélkülem unatkoznál

te is

Átmeneti visszaesés mégegyszer

2017. november 24. 21:29 - yerma

Azért azt örömmel tapasztalom, hogy az élet néha igazságot tesz, és ezt most az anya-Anna harc viszonylatából mondom. Ha a szép szónak nem hisz, ami gyakori, akkor majd tapasztalásból fogja megtanulni a komolyabb összefüggéseket. Rövid időn belül ugyanis kétszer járt pórul, és ugyan nem nagy kaliberű dolgokban, de olyanokban, amik neki azért fontosak lettek volna. Első amatőr baki a színes labda vásárlás volt, mivel szuperapuval eltötyörögték az időt. Itt persze Anna akart nehezen elindulni és még az utolsó játékba is belekezdett, illetve az előzőt nem fejezte be. És mivel mi későn találkoztunk, bezárt a bolt, ahol megvehettük volna a kis színes labdát, amit már két hete ígérgetek neki és amiből a három fej már ezer éve összegyűlt. Fejeket gyűjtünk jutalomból, lábakat meg rossz pontként. De láb az amolyan mínusz szám. Amikor úgy tanultuk a negatív számokat, hogy van két zálogcédulád meg öt forintod, mennyi pénzed van. gazából abszolút értékben van jelen a láb, mert amikor adnám, akkor egy fejet veszek le helyette. Szóval elbénáztuk a labdát, Ehhez persze az is kellett, hogy a bolt, ami 6-kor zár, 5.59-kor már ne legyen nyitva. A másik ilyen eset, ahol az élet nevel az volt, hogy addig tabletezett, amíg bejött neki egy félelmetes lény egy játékban, amitől most nem mer elaludni. Persze ott vagyok éjjel-nappal mellette, de komoly szenvedés árán alszik el, és tényleg fél. A legszebb viszont az lesz, hogy ebből sem tanul, az ADGD-s semmiből nem tanul. Ennek az az oka, hogy az emberi agyban az egyszeri tevékenységek elől vannak, a rutinszerűek hátul és a kettő között kapcsolat van. Az ADHD-nál néha van csak kapcsolat. Ezért van az, hogy minden reggel harc, nem tudnak semmit befejezni, elkésnek, elfelejtenek, meg sem jegyzik és a reggeli rutin is pokollá válik. És bizonyára ezért van az is, hogy átmeneti visszaesést látok az állapotában.

De legalább az óvoda jó, csendes pihenőben szenved, de elfoglalja magát, meséket talál ki és kértem, hogy napvégén diktálja le bent meg rajzolja le a kis történeteit. A többit viszont nem zavarja. Együtt játszanak, kortárs mindenkivel. Ott sokféle gyerek van, éppen ezért elég jól rátrenírozzák őket, hogy elfogadják egymást. Ez azért még a felnőtt világban is példátlan.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr6213372267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.