Nélkülem unatkoznál

A szerző negyvenhárom éves. Mivel szereti a betűket is és a számokat is megfigyelte magán, hogy rövid távon a számok nyugtatják meg, hosszú távon meg a betűk. Ezért írta ki a számot betűvel. Magáról a blogról mondhatná, hogy az ADHD és autizmus naplója, de csak azt mondja, hogy kisgyerekes napló. Mert nem azt hangsúlyozza, amiben különbözünk.

Címke

1.hét (1) 1.hónap (6) 10. hónap (14) 11. hónap (19) 12.hét (1) 12. hónap (16) 13. hónap (15) 14.hét (1) 14. hónap (13) 15. hónap (11) 16.hét (1) 16. hónap (12) 17. hónap (12) 18. hónap (12) 19. hónap (18) 2+ (124) 2.5+ (140) 2.hét (1) 2.hónap (4) 20.hét (1) 20. hónap (13) 21. hónap (13) 22. hónap (15) 23.hét (1) 23. hónap (15) 24.hét (2) 24. hónap (15) 3+ (107) 3.5+ (73) 3.hét (2) 3.hónap (3) 34.hét (1) 35+ (1) 38.hét (1) 4+ (59) 4.5 (12) 4.5+ (54) 4.hét (3) 4.hónap (5) 40.hét (1) 5+ (86) 5.5+ (72) 5.hét (3) 5.hónap (7) 6+ (58) 6.5+ (41) 6.hét (2) 6.hónap (12) 7+ (21) 7.hét (2) 7.hónap (7) 8.hét (2) 8.hónap (10) 9.hónap (15) ADHD küldetés (77) altató (24) anna dalol (7) anna ír (19) anna mesél (1) anna olvas (5) anna rajzol (43) anna számol (2) anna szól (14) anyának lenni (18) anyaszáj (19) anya ír (59) anya olvas (2) anya rajzol (7) autizmus (34) betegség (50) betűk (4) blogkönyv (2) dalolunk (31) egyéb (14) egypercesek (6) érdekes (24) etetés (15) ezerarcú (4) fim (1) fimóta (77) fogzás (29) goldenblog (2) gondolatok (102) gyerekszáj (111) homeopátia (8) húszforintos kérdések (3) i (1) írunk (5) iskola (25) járás (8) játék (80) játszótér (14) karácsony (14) kétsorosok (16) kirándulás (12) kisanna (8) klub (2) könyvek (2) levél (1) mese (49) micimackó (4) mondatok (9) napianna (7) no comment (2) oltás (9) öltözködés (1) olvasunk (1) ovi (102) paf (2) poén (67) rajzolás (10) ringató (5) sok hűhó (6) sport (1) szavak (35) szobatisztaság (8) szülinap (9) tánc (1) tervezzünk tárgyakat (5) titáhu (10) transzcendentális (11) tsmt (1) tudta-e ön (15) tünetek (49) újév (3) újovi (16) új ovi (11) ultrahang (4) vadaskert (2) vers mindenkinek (54) vitamin (2) vizsgálatok (90) wellness (1) x akták (36) zene (2)

Anna naptára

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Top 10 sztori

2017.11.26. 12:22 :: yerma

Valamiért úgy gondoltam kiválaszthatnám a 10 legjobban tetsző történetemet az elmúlt 6 évből. Azokat, amelyek tipikusan Annásak.

  1. a húsvéti tojások története a kreativitásról
  2. a Dsuang Dszi álma az álmokról
  3. amikor benne volt a tévében, a bátorságról
  4. a halálról és a felnőtté válásról való elmélkedése
  5. ufó sztori a komolytalanságról
  6. az idő múlásáról
  7. mese a természet szeretetéről
  8. kreatív vicceskedésről
  9. a gyermeki fantáziáról és bölcsességről
  10. az elvi kérdésekről

+1. napi aktuális karácsonyvárás

Szólj hozzá!

Címkék: érdekes 6+

A labda

2017.11.26. 11:40 :: yerma

Annánál különösen fontos időt szánni arra, hogy megértsük a cselekedetit mi mozgatja. A mostani történetünk egy hónappal ezelőtt kezdődött. Anna egy boltban "hisztizett" egy labdáért. Ennyi a tény és a hisztit azért írtam idézőjelben, mert ADHD hisztit dührohamnak hívják és neurológiai eredetű, ellentétben az átlaggyerek hisztijével ami a legtöbb esetben valami neveletlenség-féle, de nyilván nem az, mert ott is az éntudat fejlődésének a nyoma. Mindenesetre a boltban úgy kezelték, hogy egy hisztiző gyerektől kell elvenni egy labdát, aki nincs megnevelve. De tegyük ezt most zárójelbe, mert a történet szempontjából teljesen lényegtelen. Mivel csak hallomásból értesültem róla, beígértem neki, hogy 3 napig jól kell viselkedni, hogy megkapja. Inkább kifizetném a zsebpénzemből, mondta erre Anna magától értetődő természetességgel. Ez volt az első pont, ahol igaza volt. Türelmesen megvárta, hogy leteljen a három nap, és mivel én csak hétvégén tudom elkísérni őt, hogy megvegyük, mert én magam nem tudom hogyan néz ki a labda maga, kitűztük a szombatot, hogy lemegyünk és megvesszük. Persze ADHD-sen jól elfelejtette, én ugyan nem, de nem szóltam. Ez elég nagy gonoszság volt a részemről, de azt gondoltam, ha elfelejthető, akkor nem annyira fontos. Aztán a következő hétvége apás hétvége volt, ami megint keresztülhúzta a labda ügyét. A következő héten egy nap volt, amikor még beértünk volna a boltba, de azt is elrontottuk, mert Anna erre nem gondolt és nem sikerült időben odaérni, lásd előző bejegyzés. Ezen a szombaton már nem mertem azt megtenni, hogy nem szólok egy olyan labdáért, amit már 3 hete kiérdemelt. Lementünk. Egy szivárványszínű tüskés labda volt. Végre, mondta Anna, a fejlesztő pedagógus néni is ilyen labdával masszíroz engem, nézd meg anya, milyen jó és nekiáll a labdával masszírozni.

Tanulság: néha megéri kivárni a történeteket, akármilyen hosszúnak tűnik is.

Szólj hozzá!

Címkék: 6+

Átmeneti visszaesés mégegyszer

2017.11.24. 21:29 :: yerma

Azért azt örömmel tapasztalom, hogy az élet néha igazságot tesz, és ezt most az anya-Anna harc viszonylatából mondom. Ha a szép szónak nem hisz, ami gyakori, akkor majd tapasztalásból fogja megtanulni a komolyabb összefüggéseket. Rövid időn belül ugyanis kétszer járt pórul, és ugyan nem nagy kaliberű dolgokban, de olyanokban, amik neki azért fontosak lettek volna. Első amatőr baki a színes labda vásárlás volt, mivel szuperapuval eltötyörögték az időt. Itt persze Anna akart nehezen elindulni és még az utolsó játékba is belekezdett, illetve az előzőt nem fejezte be. És mivel mi későn találkoztunk, bezárt a bolt, ahol megvehettük volna a kis színes labdát, amit már két hete ígérgetek neki és amiből a három fej már ezer éve összegyűlt. Fejeket gyűjtünk jutalomból, lábakat meg rossz pontként. De láb az amolyan mínusz szám. Amikor úgy tanultuk a negatív számokat, hogy van két zálogcédulád meg öt forintod, mennyi pénzed van. gazából abszolút értékben van jelen a láb, mert amikor adnám, akkor egy fejet veszek le helyette. Szóval elbénáztuk a labdát, Ehhez persze az is kellett, hogy a bolt, ami 6-kor zár, 5.59-kor már ne legyen nyitva. A másik ilyen eset, ahol az élet nevel az volt, hogy addig tabletezett, amíg bejött neki egy félelmetes lény egy játékban, amitől most nem mer elaludni. Persze ott vagyok éjjel-nappal mellette, de komoly szenvedés árán alszik el, és tényleg fél. A legszebb viszont az lesz, hogy ebből sem tanul, az ADGD-s semmiből nem tanul. Ennek az az oka, hogy az emberi agyban az egyszeri tevékenységek elől vannak, a rutinszerűek hátul és a kettő között kapcsolat van. Az ADHD-nál néha van csak kapcsolat. Ezért van az, hogy minden reggel harc, nem tudnak semmit befejezni, elkésnek, elfelejtenek, meg sem jegyzik és a reggeli rutin is pokollá válik. És bizonyára ezért van az is, hogy átmeneti visszaesést látok az állapotában.

De legalább az óvoda jó, csendes pihenőben szenved, de elfoglalja magát, meséket talál ki és kértem, hogy napvégén diktálja le bent meg rajzolja le a kis történeteit. A többit viszont nem zavarja. Együtt játszanak, kortárs mindenkivel. Ott sokféle gyerek van, éppen ezért elég jól rátrenírozzák őket, hogy elfogadják egymást. Ez azért még a felnőtt világban is példátlan.

Szólj hozzá!

Címkék: 6+ fimóta ADHD küldetés újovi

Kis magyar anzix

2017.11.20. 07:27 :: yerma

Általában sokat kesergek azon, hogy milyen bánásmódban részesülünk a mindennapokban. De mi még nem szólhatunk semmit. Vannak nálunk rosszabb helyzetben levők is, elég csak azokra gondolni, akiknek nem adatott meg civilizációban élni, hátrányosabb helyen és helyzetben élnek. Sokféle elnyomás van, aminek elszenvedői jórészt gyerekek, mert őket lehet a legjobban elnyomni. Már amelyiket, mert például az ADHD-s tipikusan nem az, akit csak  úgy engedi, hogy elnyomják őt. Sokáig azt gondoltam, hogy nekünk is jogunk van tanulni (ez mondjuk a kötelezettségünk is), jogunk van sajátos nevelési igényünkhöz mérten segítséget kapni, jogunk van békében élni. A valóságban ezek azok a jogok, amikről sokáig azt hittük csak papíron léteznek és mindig valami szűk réteg számára, akik nem mi vagyunk. A tankötelezettség olyan kötelezettség volt, amit mi jognak gondoltunk és megköveteltük, csak a másik fél nem akarta betartani. Jogom van ahhoz, hogy gyerekemmel hétköznaponként pedagógus foglalkozzon, amíg én dolgozom. Ez még most is utópia.

A legalapvetőbb joga egy gyereknek, hogy békén hagyják, ne fárasszák felesleges társadalmi elvárásokkal, ne rombolják a kíváncsiságát unalmas, nem interaktív tanórákkal: csöndben üljünk és nézzük, ahogy a másik fest, mert ettől mi művészóvoda vagyunk. Ne úgy kezeljék, mint egy lényt, aki még nem ember, ezért hallgass a neve. Mint valami említésre sem méltó létforma, hogy aztán szökőévente elővegyük, akkor is kizárólag dupla kontextusban, mert egy gyerek nem gyerek. Különben meg nem kell vele foglalkozni, így nem mondunk el neki dolgokat, nem magyarázzuk meg és nem nevezzük a nevén. Hazudunk neki, hogy azért megyünk doktornénihez, hogy ott játsszál. Ennyi erővel játszóházba is mehetnénk. Azért megyünk, mert gond van és segíteni szeretne. Ezek az ódivatú nevelési elvek még ma is léteznek, és addig nem fognak eltűnni, amíg nagyobb a szükség a nem gondolkozó emberekre, mint eddig valaha.

Mindezek ellenére nagyon úgy tűnik egy ADHD-ssel nem a világ bánik valahogy, hanem ő bánik valahogy a világgal: ha akarja óvodákat darál le és pirosra festi az eget. És neki van igaza.

Ma van a Gyermekek Jogainak Világnapja. 

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 6+ ADHD küldetés

Macskaetető

2017.11.18. 14:14 :: yerma

Az óvodában az volt a feladat, hogy le kellett madáretetőt kellett illusztrálni. Nap vége felé sorakozott a faliújságon a sok etető meg madár. De volt egy cica is. Még mielőtt a fejemhez kaptam volna mondta az óvónéni, hogy dont worry. Ez az alkotás szabadsága.

Mi tudjuk azonban, hogy ez több annál.

img_20171115_080205.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: 6+ anna rajzol újovi

Egy életen át

2017.11.14. 19:51 :: yerma

Vissza kell vonnom azt a mondatomat, amit elkeseredettségem íratott le velem. Akkor azt állítottam, hogy nem simogatunk meg más gyerekeket, mert a miénket sem simogatja meg senki. Persze Anna példája jól mutatja, hogy ez a hozzáállás rossz, hiszen ő gátlás nélkül ölelget vadidegeneket és kommunikációra csábítja az embereket, akiktől aztán a milyen okos vagy bókot begyűjti. Lehet, hogy ezért csinálja az egészet tudat alatt. És persze az sem igaz már, hogy más szülők nem foglalkoznak vele. Léteznek természetesen a sztereotip szülők, akikről a viccek szólnak, létezik minden közösségben úgy tűnik a tenyeres-talpas vidéki liba típus, hangos és hülyeséget beszél, itt a gyerek azért gáz, mert ezt másolja. Aztán létezik a normális gyerek, hülye szülő, amikor a gyerek már régen megbocsátott és irigykedve nézi a mi bolondos, de jókedvű, lassez faire anya-gyerek párosunkat, ámde a másik szülő per nagyszülő a testével takarja el az unokát, nehogy elcsábuljon és ránk nevessen. Ami elég komoly kísértés, hát be is szól, elvonszol. Miért nem köszön Zsuzsika, kérdezi Anna, mert tényleg nem érti. Azért, mert a nagymamája haragszik rád és megparancsolta neki. Zsuzsika pedig szófogad, hagyjuk őket, majd meglesz a böjtje. Van már bennem egy Robin Hood effektus is, már átfordultam abba a szülőbe, aki nem hagyja, hogy a színes gömb gyerekéből szürke téglát csináljak, csak azért, mert az könnyebben kezelhető. Legyen más gyereke a szürke kocka, tologassák azt egyen fiókokba. Ez a helyzet igazából elég jó nekünk. És ezt nem tudják nem észrevenni a csendes kisebbségben levő normális emberek és barátkoznak Annával, beszédbe elegyednek és visszakérdeznek, bekísérik a csoportba, együtt játszanak. Emberszámba veszik, ahol ő kivirul. Igazából az ADHD egy kezelhetetlennek tűnő állapot, mindennapi extrém sport, amiben gyakran érzem úgy, hogy belehalok. Valaki egyszer azt mondta, hogy a gyerek az lerágja a húsodat, az ADHD-s pedig a csontodat is. Aki nincs ebben benne az nem tudja megítélni a helyzetünket, ezért meg kell neki bocsátani. De mindezek dacára az ADHD csak adott nekem. Önismeretet, megküzdési technikákat, rávezetést az egyetlen helyes útra. A békén hagyásra. Az alázatra. Az igazán fontos dolgokra. A saját ADHD-mra. Hirtelen nagy kerek egésszé állt össze a kép. És egy kicsit hátrább kell lépnem, hogy tudjam élvezni teljes valójában. Ezért vagyunk mindig kívül állóak, ezért nem érzünk haragot sem. Mások önértékelési és jellemhibájával nem foglalkozunk.

Csak magunkkal, mert magunkkal kell együtt élnünk.

Méghozzá egy életen át.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anyának lenni anya ír 6+ ADHD küldetés

Mosolyogj

2017.11.11. 16:11 :: yerma

Jóval korábban Anna Amélie kertitörpéjeként publikálta közös fotóinkat legalábbis saját használatra. Most ott tart, hogy ha közös képet akar velem csinálni, akkor kiválasztja azt a pillanatot, amikor éppen nem nagyon érek rá, és vagy eszem vagy valami mást csinálok persze szigorúan játszóruhában, de ez csak azért nem baj, mert eleve olyan helyiségben fényképez, ahol szegényesek a fényviszonyok és esélytelen, hogy rólam jó kép szülessen. Ha ilyen körülmények között meg talál, akkor képes azt a Gilderoy Lockhart mondatot betolni, hogy "Mosolyogj, ketten együtt címlapra kerülünk". Erre én azzal válaszolok, amikor bárhonnan megérkezem, hogy "miről maradtam le-e-e?" Ha valami probléma adódik akkor meg azt mondom, hogy "kár, pedig tudtam az ellen átkot, ami megmenthette volna".

Éppen ezekre a mondatokra voltam berendezkedve, amikor Anna közölte velem: Angard, möszijő Mosógép, és megtámadta mazsibottal a mosógépet.

Ez már a kardozós változat.

Szólj hozzá!

Címkék: gyerekszáj 6+ anyaszáj anna szól

Rendes Bűbájos Fokozat

2017.11.06. 19:25 :: yerma

Megint utolértek minket a párhuzamos valóságok. Először Anna pizsamapartiján, ahova szuperapu kísérte el. Az ő beszámolójából azt hallottam, hogy egy gyötrelem volt vele, mert nem akarta azt csinálni, amit a többiek, amikor feladat volt, szándékosan mást csinált és hangos kiabálással zavarta a többieket. Szerinte jövőre nem fogunk iskolát kezdeni. Ez mondjuk felgyorsította a Vadaskert folyamatát is, ahova minket elküldtek pszichiáterhez, vagy adott esetben neurológushoz, hogy az idegpályák rendellenességét tárja fel. A Vadaskertbe vad gyerekek járnak. Nem. ADHD-sok, autisták, és egyéb idegi szindrómások (Asperger, Tourette). Egyébként Anna ADHD tünetei csak bizonytalan szociális helyzetben erősödnek fel, mint amilyen horrorovi volt. Az ottani fényképeken jól látszik miket talált ki, hogy megharcoljon a figyelemért. Na viszont a mostaniakon, ami témailag a másik párhuzamos valóság, már normálisan jelenik meg. Anna, mint a Szombati Boszorkány Magazin Legbűbájosabb Mosoly Díjának ötszörös birtokosa jelenik meg rajta, vélhetően csak azért, hogy hasonlítson Gilderoy Lockhart-hoz. Viszont rimánkodva sírjuk vissza a horrorovi fotósát, aki azért különösen jó képeket csinált Annáról. Ez a mostani, 5-6 beállítással dolgozik, green box technikával, ami azt jelenti, hogy mögé vetít egy hátteret. Ami mondjuk lehetett volna normális is, de nem volt az. Giccses életszerűtlen helyzetekben, például a világűrben áll. Nyilván anyagilag sem volt annyira megterhelő, de a pillanat megállításának művészete szerintem az az ág, amire érdemes áldozni. 

vio_6186_ai.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: vizsgálatok 6+ ADHD küldetés

Üvöltő szelek

2017.11.01. 10:58 :: yerma

Három dolog egybevágása miatt idézem az alanti verset. Az egyik a szélsőséges időjárás, amitől októberben-novemberben rendszerint meglepődünk, mintha nem erről szólna az ősz. Bár hányszor megérint egy vadabb szél, arról eszembe jut egy vers, amitől mindig elszomorodom, mert a halálról szól, és így meg is érkeztünk a halottak napjához. A harmadik szál a Potter könyvekből ered, most a 150. oldalon tartunk, és vettük azt a rész, ahol a mumus kijön a szerkényből és minden gyereknek szembesülnie kell a saját félelmével, hogy aztán megtanulják leküzdeni azokat. Anna is megkérdezte tőlem, mi az amitől a legjobban félek. Mégsem mondhattam neki, hogy egy verstől félek, ami a szeretett gyermek haláláról szól. A verset egyébként egy 11 éves forma gyerek szájába adták egy szavalóversenyen. Azóta kísértenek ezek a sorok. Itt említeném meg, hogy továbbra is értelmes felnőtteket szeretnék a közoktatásba. 

Ki nyargal a szélben, az éjen át?
Egy apa az, ő viszi kisfiát.
Karjába szorítja gyermekét,
átadja teste melegét.

- Fiam, miért bújsz az ölembe, ki bánt?
- Apám, nem látod a villikirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.
-A köd gomolyog, csak a köd fiam!

"Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen énvelem,
mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad."

- Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a villikirály?
- Fiam, csak csitt, nem mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.

"Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben a táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak."

- Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,
a villi-királykisasszonyok!
- Látom, fiam, ott fehérlenek
a sűrű sötétben a vén füzek.

"Szeretlek, a szépséged ingerel;
eljössz, vagy erővel viszlek el."
- Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt el a villikirály!

Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.

 

(Johann Wolfgang Goethe: A Villikirály)

Szólj hozzá!

Címkék: vers mindenkinek gondolatok anya ír 6+