Miért nem szülök több gyereket

Sokáig azt gondoltam, hogy három gyerekem lesz. Most leírom, miért döntöttem úgy, hogy végül is nem szülök többet.

  1. Mert maga a szülés körülménye elég rossz volt. Pedig azt hittük fel vagyunk készülve. Alapjában a patriarchális férfiközpontú szülés esett nagyon rosszul, ahol az anyát nem hagyták befelé figyelni, ahol állandóan nyüzsögtek körülöttem. Ahol a szülés után a gyereket nem az anyára tették, hanem odaadták apának, amíg az anyát összevarrták, így a szülés első fél órájában az anya tehetetlen biodíszletként volt jelen, holott a dolgok oroszlánrészét ő vállalta. Ami nálunk otthon további évekig folytatódott, az anya egy senki, csak az apa a lényeg, mert ő a férfi. És neki joga van. A gyerek joga smafu, mert kicsi, az anyáé is, mert gyenge. Volt a szülésben némi teljesítmény kényszer is, aki hamarabb szült az kapta a csendes családi különszobát, aki lassú volt, vagy valami komplikáció volt, annak jutott a háromágyas, bennaltató horroranyák végigüvöltő horrorgyerekeivel. 

  2. Amikor aztán idekint kiderült, hogy gyereknevelés terén más véleményt fogalmazunk meg elkezdődött egy indokolatlanul hosszúra nyúló válási procedúra. Három évbe telt mire szétválasztottak, addig egy fedél alatt kellett kínlódni egy emberrel, akitől el akartam válni, mert vert. Talán gyorsabban lezajlott volna, hogy a ellenérdekelt ügyvéd holmi pénzhajhászásból nem javasolja, hogy húzzuk az időt indokolatlan intermezzókkal. Három havonta egy tárgyalás, alperes tanúi nem jönnek, hopp fél év csúszás. Ha a horrorovi normális véleményt ad, talán rövidebb lehetett volna, számomra megdöbbentő volt, hogy egy óvoda vélhetően pénzért egy perben az egyik fél mellett állást foglal, semleges vélemény írása helyett. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságot ezért kaptátok, most mondom. 

  3. Na aztán a válás után elég hamar kiderült, hogy az egyedülálló szülő nem ember, nem család. Támogatás nem jár neki, minimális, úgy ezer forint, mert ennyit ér, hogy míg más gyerekre két felnőtt jut, itt egy embernek kell megadnia mindazt, amit máshol kettő sem tud. Kis semmiség, ez nem fontos, mondja a társadalom, és óvoda gyámügy vígan nézi, vajon anyuka hogy tartja el négyórai munkából a gyerekét, akit az óvoda 3 órára tart bent, mert unja és nem ért hozzá. Gyűlölködni és ítélkezni, sokkal könnyebb. A fejlesztéseket nem adjuk meg, ami jár, a szülő oldja meg egyedül, azért vállalt gyereket, hát nem tudtad, hogy ez lemondással jár? Ha megoldja, anyagilag nem segítjük, nem támogatjuk, sőt hovatovább bélyegezzük és tüzes vassal üldözzük. Idegen anyukákat hergelünk, közös ellenség lesz, nanézdmár, szélsőjobbos az óvoda. Amíg a blogot írja, addig se foglalkozik a gyerekével. Jelentem apás hét van, és ez a bejegyzés nekem 25 percembe került, pont amíg lemegy egy fél Szulejmán. Vagy amíg értelmezel egy Örkény egypercest.
    Ja, részmunka idő amúgy sem nagyon van, régi helyedre nem mehetsz vissza dolgozni, ha meghallják egyedülálló kisgyerekes, sorban ájulnak vissza a munkáltatók, bocsi. A gyes 28.500 Ft a gyed extrát baszhatod, ha nincs hova menni.

  4. A problémás gyerek sem gyerek, ha nem kis szófogadó biorobot, akkor köszönjük nem kell. A javadat akarom gyermekem, azt akarom, hogy kíváncsi, gondolkodó, kreatív felnőtt legyél. Ja de nem most, amíg gyerek vagy nincsenek jogaid és hallgass a neved. Majd nagy korodban gondolkodj, addig gondolkodom majd én helyetted, csöndben színezd ki a télapót pirosra, nem, lilára nem lehet. Azért, mert azt mondtam. Mert én vagyok a felnőtt és én jobban tudom. Adok neked gyógyszert is, csak ülj csöndben a padban, mint a többi. Nem tudom mi az, hogy ADHD, de nem is érdekel. Oldd meg. Csöndben. Ja és ne mozogj. Ne rágózz, ne gyurmázz. Hogy ezzel a túlmozgásodat kötöd le, ami a szülés közbeni malőr miatt alakult ki nálad és nem tehetsz róla? Akkor se. Csak, mert én vagyok a felnőtt.

Többek között ezekért nem szülök újabb gyereket, de ezek csak mikrotársadalmi problémák. Ha mélyebbre nézek magamban megállapíthatom, hogy olyan társadalom nem kap tőlem gyereket, aki nem becsül meg. Sőt, még ezt az egyet is afelé fogom terelni, hogy tanuljon nyelveket és menjen külföldre onnan, ahol az oktatás nem fontos, legyél te is hülye, mert a legfrissebb kutatások szerint is ötmillió hülye van az országban, aki nem a realitások talaján él. Hülye tanár oktat hülyeségre majd poroszos módszerrel, ugyanmár mi is túléltük, túléled te is. Tévhit. Mi se éltük túl. Milyen áron éltük túl, szorongó, gyomorgörcsös gyerekek voltunk és ezt a buta tanárok idézték elő. Voltak direkt szívatók mindig, minden kornak megvannak a Icanénijei és Áginéjei. Akiknek a X-né végű neveik említésétől (mert alanyi jogon nem létezhettek, csak egy random X hozzácsatolt utánfutói voltak) húsz év után is görcsbe rándul a gyomor és ökölbe a kéz. És ez így jó, mert száz évig jó volt. Négy évig még biztos jó lesz.

Ha majd felnő egy nemzedék, akinek ez nem lesz jó, akkor majd elgondolkodunk maradunk-e.