Nélkülem unatkoznál

te is

A winchester mestere

2018. április 25. 20:51 - yerma

A mai nap egy kritikán aluli nap volt, és szerencsére délután négykor kezdődött. Akkorra volt időpontunk a pszichológushoz, akihez kerületileg tartozunk. Nehezményezte, hogy miért csak apuka viszi Annát, anyát is akarja már látni. Költőien egyszerű a magyarázat: mert szerda délben ő ér rá. Vagyunk néhányan, akik dolgozunk, mint ahogy te is Nyolcadik Random Julis. Nevezzük így. Számokkal könnyebb. Mit gondol anyuka, miért vannak itt, indít mélyről. Pszichológia elsős tananyag, hogy így kell kezdeni, és az nem volt olyan régen. Nem tudom, és nem is érdekel. Van-e Annával valami probléma. Hovatovább önnél vannak a papírok, ADHD diagnózis három külön helyről, azt kell mondjam van. De én az ön szavaival akarom hallani. Nem-mondom-el. Miért? Mert maga a nyolcadik pszichológus, aki Annával foglalkozik és már annyiszor elmondtam már. Mi a baja a pszichológusokkal? Hogy azt a gyakorlati tényt nem tudják kezelni, hogy egy egyedülálló szülő nem ér rá egyszeri pszichológusokkal rendszeresen-délben bohóckodni, akik aztán fél év múlva elmennek szülni és kezdhetjük elölről az egészet. Továbbá azt sem veszik figyelembe, hogy az ADHD-s szülők sokkal fáradtabbak, mint az átlag anyu. Hogy Annát megértsem ismernem kell az anyukát is, mert minden probléma az anya-gyerek kapcsolatban gyökerezik.  Az jó, apukát mentesíthetjük. Sokszor anyukának is szüksége van terápiára. Ez akkor jó ötlet, ha kifizeti és vigyáz addig a gyerekre este 6-tól 7-ig. Ha nem működik együtt, akkor nem lesz hatékony a terápia. Tudom. Ahelyett, hogy örülne, hogy valaki segíteni akar. Ha azt mondanám, hogy elhiszem, egyből látná rajtam, hogy ez nem igaz.

Végül is belement, hogy Anna még háromszor menjen és akkor visszatérünk rá, hogy anyuka, akin minden por el van verve egyébként is bűntudattól megtörten igent mondjon a nyomásnak, mert különben szaranya. De most van az a pont, amikor azt kell mondani, hogy nem. Ma egyébként is megdőlt az egy napra jutó átlagos nem-ek száma, amit kimondtam. Különben is mi a Vadaskertre gyúrunk két hét múlva.

Ahogy hazaértünk Anna boldogan leveszi a könyvet a polcról. Lerántja na. Ami Jenga toronyként omlik össze. Mivel a legalsót húzta ki. Amin ott volt a külső winchester, ami így ripityára törik. Rajta az összes mesékkel.  Egy perce vagyunk otthon. Szuperapu azt mondja ő már félt a kocsiban fagyizástól, mert azt hitte összekeni vele a kárpitot.

És megvan-e Bödőcsnek az a poénja, hogy képzeljünk el egy olyan helyzetet, ami kínos és ciki, hogy mondjuk a régen látott nagynéninkkel kell activity-zni és azt kell elmutogatni, hogy fitymaszűkület. És képzeljük utána gyorsan el, hogy de jó, mert nem.

Mostanra tartunk itt.