Nélkülem unatkoznál

te is

Normálisék

2018. június 22. 20:52 - yerma

Találkoztam egy átlag, nyugodt kisgyerekkel és nem tudtam vele mit kezdeni.

Számtalanszor eljátszottunk a gondolattal, mi lett volna, ha időben megcsászároznak és más irányba folyt volna az életünk. Nincs köldökzsinór, nincs oxigénhiány, nincs adhd, nyugodt csöndes gyerek van. Mentünk volna sorról sorra a Suttogóban, és a Babapszichológiában, visszaolvastuk volna százszor. De már az is vicces, hogy szülés előtt elolvasod, hogy hogyan kell a babával foglalkozni, de amikor tényleg alkalmazni kellene már nincs időd újraolvasni, mert a babával kell foglalkozni. Így voltunk minden hasonló témájú könyvekkel, dobtuk félre, hagydsírni, nehagydsírni irányzatok. Mi kénytelenek voltunk nemhagynisírni, mert csak így éltük túl. Mindketten, Anna is és én is. Egy perc alatt dőlt meg a Suttogó módszer, mert az átlagos csecsemőkre vonatkozott, de akkor ezt még mi nem tudtuk. 

Szóval az átlagos. Csöndben játszó, nyugodt, kiszámítható. Aki mellett a szülő nem fejlődik. Nem olvas utána, nem képzi magát, nem érti meg az élet fő összefüggéseit. Nem írják át az agyában az évtizedes rossz fóbiákat. Nem találkozik a halállal, ezért fél tőle. Nincs ősz hajszála, van jegygyűrűje, rá is megy az ujjára. Apa dolgozik, anya viszi a háztartást, két-három gyereket. Nem figyel oda egyikre sem, mert alapból elege van. Látszat nélküli munkát visz, hordja külön kocsival jobba-balra, hol óvoda, hol szakkör, de másik városban ám. Mert az agglomerációhoz két kocsi kell. Ehhez viszont rengeteg pénz. A rengeteg pénzhez sokat kell dolgozni, vagyis az egyik soha nincs otthon. Nem figyel a többire. Elmegy az élet. Gyerekek felnőnek és nem kötődnek megfelelően.

Mi meg figyelünk, talán jobban is. Többet is, mert kénytelenek vagyunk. Nem tehetjük meg, hogy nem figyelünk. Nem reagáljuk le azonnal 0-24-ben bármi történik is. Lazák vagyunk, nem azért mert könnyebb, hanem mert a szabályok nem működtek. Próbáltuk. Nagy igazság, hogy egy neurológiai problémára nem elég a nem szabad.  A mindenmentes diéta sem. Vettük a fáradságot és próbáltunk mást. Folyamatosan alakított az élet, talán gyakrabban másoknál. De okosabbak lettünk, kreatívak, szabadak. Rutinunk lett új megoldások keresésében és tesztelésében, ezért könnyebben tudunk eltérni a megszokottól, "há-százévig-működött" kezdetű mondatoktól.

És az élet minket igazolt. Csak az élte túl aki tovább bírta, az, aki könnyebben alkalmazkodott a változásokhoz. A szabadságunkkal boldogabbak lettünk, mert azt csináltuk, amit szerettünk és nem érdekeltek a konvenciók. Nagy szivárványszínű labdák voltunk a szürke kockarengetegben. Nem tudtak minket fiókokba betolni. És mi fogjuk túlélni is, mert szívósabbak vagyunk. Míg ti szenvedtek magatokkal az utolsó órán, mi tudni fogjuk mi jön és megértjük majd. Más ha végig tudod, mintha akkor hullik egyszerre a nyakadba, amikor már késő. Mert nem figyeltél. Mert buta voltál. Mert megtehetted, hogy buta maradj. Mert az életed azt igazolta vissza, hogy elég ha buta maradsz, majd más az tanul, olvas, kínlódik és küzd. Hogy neked ne kelljen.

Azért van annyi adhd-s, mert mi éljük túl. Nem te.

Mi.