Nélkülem unatkoznál

te is

Művelgessük kertjeinket

2018. július 01. 16:49 - yerma

Kertész leszek, fát nevelek,

Igazából van egy fánk a balkonládában, egy nyárfa magot fújt felénk a szél, nevelgetjük, locsolgatjuk. Nevelgetem és túllocsolom mint mindent. Egy éve sikerült életben tartanom.

kelő nappal én is kelek,

Ez a terv, de majd csak holnaptól

nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Csak a magonc, és csak a virág, csak a jövő, metszett, nyesegetett, bonsai fák és virágok.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,

Ezt azért sok mindent elmagyaráz rólunk, egyedülálló anya nem osztaná meg.

ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Különben azért választottam pont ezt a verset, mert annyira rólunk szól. 

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,

Majdnem, de ez a Majdnem nem olyan, ami nem Az. Olyan, csak kicsit más.

nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Régi álmom halálom után olyatén módon élni tovább, hogy kihasználjam a természet körforgását, mi szerint az elhaltak testéből humusz lesz, amin további növények sarjadnak ki. További növényt érdemes olyat választani, ami sokáig él, mint amilyenek a fák. Így a halandóság száz évvel meghosszabbítható.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

Művelgessük kertjeinket. Ez az egyetlen módja, hogy elfogadhatóvá tegyük az életünket. De ez már Voltaire.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr314086393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.