Vámpírnaplók

Az kétségtelen, hogy vannak dolgok, amik a mindennapjaink részévé válnak, úgy hogy észre sem vesszük őket. A rádöbbenés első apropója, amikor gyerek születik, és újra éljük mindazt, amit természetesnek gondoltunk évtizedek alatt. Mit jelent a napsütés, a fadarab, a pillangó. Aztán ha szerencsénk van és adottságnak éljük meg a lehetetlennek tűnő helyzeteket akkor azért látunk mást is. Kimondatlan társadalmi normák tiltják, hogy valaki jól érezze magát. Dolgozni kell, a meló robot, de ezért jön a pénz, ezért elviseljük. Lélektelen, boldogtalan emberek rohangálnak mindenütt. Nem értjük őket autizmus ide vagy oda. Mert hát az autisztikus mindennap újra rácsodálkozik ezekre. Első kérdése a világról, amiben él az, hogy miért nem azt csinálja, amit szeret. Így pénzt kap és boldog is marad.

Mindmáig vannak dolgok, amiket ilyen magától értetődő módon értelmezünk. Ezt most éppen a vámpírkodással van összefüggésben, de bármire mondhatnám. A tejfogak cseréjéből adódóan kicsit vámpirikus kinézete van Annának, mint minden kisgyereknek. Az a különbség csak, hogy Anna vállalja ezt. Persze azt nem gondolta senki, hogy ennyire rá fog játszani erre. Mert ő most vámpír, aki harap. de ez valahogy közösségi térben nem való. Nem vérengző vámpír, nem bánt senkit sem, de mégsem való. Harapj meg otthon, hogy senki meg ne lássa, hogy szerepjátékot játszol és jól érzed magad, ezt üzeni a világ nekünk. 

Te milyen játékot játszol? És hogy érzed magad közben?