Sírás lesz a vége

Ez a baljóslatú mondat az egyike a legrosszabb mondatoknak, amit egy embernek mondhatunk. Mert azt jelenti, hogy nem bízom benned, úgyis béna leszel és én az okos felnőtt látom a jövőt, ellentétben veled te buta gyerek. Hallottam elégszer, hogy nem mondjam a gyerekemnek és ezért inkább magamnak mondom. Tudtuk, hogy nem jó ötlet a közös iskolai piknik, külön-külön igen, de együtt nekünk nem. Nekünk, akik bár apa, anya és gyerek vagyunk, mégsem vagyunk egy család. Végeztével külön utakon járunk, és Annának választani kell a jobbik esetben, mert a rosszabbik eset, hogy ugye jogszabály. Mivel ma a rosszabbik eset volt és az élet megkeményített már annyira, hogy mindenkinek kívánjak sok hasonló helyzetet, mert akkor érti meg, mit lehet ilyenkor érezni, amikor síró gyerek távolodik és meg nem merek hátrafordulni és megszakad a szívem. Anna kívánsága volt, hogy jelenjünk meg teljes létszámban a családi eseményen.

Iskolai piknik volt, ami amúgy jól sikerült. Anna, a figyelemzavaros türelmesen várta a sorát az arcfestésre és utána egy órát sakkozott egy random kisfiúval. Itt kezdődtek a kisebb gondok, mert a kisfiú idősebb volt és jól tudott sakkozni, Anna meg megszokta a saját játékszabályait, amik azon az elven nyugszanak, hogy addig alakítom a szabályokat, amíg én nem nyerek. Ezt itt nem tehette, és elég ügyesen kezelte a helyzetet sírásra görbülő szájjal ugyan, de higgadtan és nyugodtan. Az összes rendbontása annyi volt, hogy elkeseredésében a bábukat egymásra helyezve tornyot épített belőlük. Aztán később festegetett, csöndben és nyugodtan. Én mint szülő nem nagyon tudtam kapcsolódni az eseményekhez, más apukák ragasztottak a gyerekükkel, más anyukák sütit sütöttek. És utána jött a síró gyerek távolodik, anya ne menj el.

Nesze neked család.