te is

Nélkülem unatkoznál

Első nap az iskolában

Na de aztán eljött a nap, amitől rettegtünk, mint kiderült nem is véletlenül. Anna reggel mindent elkövetett, hogy akadályozza az indulást. Hirtelen minden akkor jutott az eszébe, körömvágás, új játék megmutatása, ami nálunk azért szokásosnak mondható, legalábbis együtt élni ezzel nehéz. Aztán onnantól is minden rossz volt, nem akart kézen fogva iskolába menni, és az erőltetés szülte a dacot, nem léptünk ki a helyzetből, nem. Nem mi, a szeizmográfos. Szinte utolsóként értünk be, ahol Anna leült az utolsó padba és duzzogott. Várni kellett még, szerencsétlenségünkre, és ezt Anna egyre nehezebben bírta. Miért nem történik semmi, mondta, miközben mások csacsogtak, fészkelődtek, nevettek. Aztán hirtelen megindult a műsor, évnyitó ünnepély hangos düng-düng hangokkal, és 590 gyerek csivitelésével egy zárt és szellőztethetetlen tornateremben bezárva. Pedig az iskola kevés beszédet tartott, és jópofa műsorokat rappelő gyerekekkel és furulyázó kislánnyal. A terem másik végében voltam, mint ahol ő ült, de már egybe volt a gyomrom, mert tudtam hogyan érzi magát egy Marslakó a játszótéren. Vége volt, visszamentünk. Anna teljes letargiába süllyedt, néha mosolyodott csak el, amikor azt mondtam átvéve a tankönyveket, hogy megyek és dedikáltatom Gilderoy Lockhart-tal, közben a könyvekkel további embereket kólintottam fejbe, persze véletlenül. A másik mondat, aminél elmosolyogta magát szintén Roxfortos utalás volt, kérdeztem látta-e A Békák Kórusát (Frogs Choir), akik az énekkarosokat jelenti Roxfortban. Akkor még ott voltunk, amikor felállt a helyéről és odafurakodott egy tanítóhoz, hogy miért nem történik semmi, én tanulni jöttem ide. Esélye sem volt tanulni még az első napon. Nem volt rózsás a helyzet amikor elmentünk.

Délre visszajöhettünk, amikor is egy teljesen más kisgyerek várt. Úgy indított, hogy a szájában savanyú uborka darabot rágcsálva közeledett UborCraft felkiáltással. Megelőzve a többieket, mint magányos harcos, persze az egész csoport őt kereste. Később aztán elmesélte, hogy amikor eljöttünk az volt a feladat, hogy mindenki bemutatkozott. Ott elismételte a nevén kívül, hogy ő azért jött, hogy tanulhasson, és hogy szeret Minecraft-ozni. Rajzoltak egy kicsit, kreatívkodtak, amikor Anna ezt megunta, matekpéldát kapott és számolhatott. Ez lenyugtatta őt, és tanult is. Első érzésre ez az az iskola, ahol megmaradt a káposzta is és a kecske is.

Sikerült ellőnöm egy képet az évnyitóról, amivel személyiségi jogokat egyáltalán nem sértek. Igazából ez volt az egyetlen fénykép, amit csináltam róla.

img_20180903_083921.jpg

Címkék: iskola 6.5+

Idősebbek is elkezdhetik

Kicsit kettős a mérce, amikor Anna egyrészről betegesen éhezőnek, másrészről ducinak van beállítva. De szerencsére ezt az ellentmondást maga az érintett fedte fel, igaz véletlenül. A játékai között nézett reklámok között feldobott neki a véletlen egy fittness alkalmazást, amit sikeresen le is töltött. Az alkalmazás segítségével napi szinten kell gyakorlatokat csinálni. A végén aztán feldobott egy testtömeg index számítást, amit azonnal ki is próbált és az infografikán meglepetten konstatálta, hogy a súlya normális. Ezen felbuzdulva beírt engem is, és is normális testalkatú vagyok. Persze van, akinél kilengett a szeizmográf, de ezt tudtuk is. Remélem megtanulta ezzel, hogy csak a tényeknek higgyen, sem pedig bármiféle szubjektív handabandának. Azóta elég jól elszórakoztatja magát különböző emberek BMI értékének kiszámolásával.

Azóta ketten edzünk minden nap.

És ő bírja tovább.

Címkék: 6.5+