Nélkülem unatkoznál

te is

A parázs

2018. október 24. 21:21 - yerma

Olvasom ezt a javasolt könyvet ezt A szikrát és furcsa gondolataim vannak vele kapcsolatban. Ez egy magasan funkcionáló auti fiú története, aki 10 évesen már egyetemre jár, és akinek a tehetségéről a fejlesztő-unatkozó óvoda-iskola lemond, mert a társas szabályok erőltetésére helyezi a hangsúlyt, ami az auti kisfiúnak eleve nehezére esik. Szimpatikus, amikor csecsemőkorától a fény-árnyék állásaiból eljut a bolygók mozgásának a tanulmányozásáig, és a nagy fizikai-matematikai elméletek újragondolásáig. Ami ellenszenvessé teszi a történetét az az irritálóan butácska tücsök-anyu, ha még emlékszünk a tücsök és hangya klasszikus meséjére. Aki neurotipikusan uralja a versenylovát, akit kimondva nem ő kényszerít a versenyre. Ő az, aki jobban tudja és kiveszi az óvodából, szembemegy a pedagógusokkal, és auti után szül még egy atipikus gyereket, majd egy harmadikat, mert ő nem adja fel. Mindeközben jön a válság és ott vannak nulla forinttal. De ő túlél, hit által üdvözül, ja és nem dolgozik. Ezért mindenre ráér, napközis csoportot nyit a fészerben gyerekeknek, mert a felnőttek nem veszik őt elég komolyan. Autikra specializálódik, mindnek érti a nyelvét, sportszakkört szervez nekik. Mondjuk egy kicsit az egyetemen unatkozik várakozás közben. A könyv az anya története, annak ellenére, hogy a gyerekről szól. Mint ez a napló, legfőképpen olyanformán. Éppen ezért helyénvalóbb lenne azt a címet használni, hogy A gyufa vagy A lámpagyújtogató. A kis szikra eltűnik a szövegben, mert az anya tipikus agyával az atipikussága nem észlelhető, így nem észleli az olvasó sem. Ha még egy könyv érdekelne ezek után az arról szólna, hogyan oldja meg egy atipikus szülő az atipikus gyerekét. De valószínűleg ez az én könyvem maradna.

Lennénk-e szikrák hasonló helyzetben?

Dehogy lennénk.