Nélkülem unatkoznál

te is

Bábel

2018. november 30. 10:33 - yerma

Ezek a szülők örökké azt hajtogatják, micsoda szerencse, hogy az én fiam jó beszédkészségű és ragyogóan intelligens. Próbálnák csak ki, milyen, ha az önmagába zárkózó gyerekünk nagyon is észreveszi a külvilágot, sőt, mindenáron kapcsolatot akart teremteni vele. Ha olyan akar lenni, mint bárki más, csak éppen fogalma sincs, hogyan.

Jodi Picoult: Házirend

Ez az idézet a fent említett könyvből származik és neurotipikus gyereket neurotipikus szülei talán nem is értik a mondatot így összefüggéseiben. Amiért viszont nekem eszembe jutott az az, hogy Anna elég komolyan kezdi produkálni ezeket a tüneteket is. Valamiért ég benne vágy, hogy vadidegen külföldi gyerekekkel ossza meg a gondolatait. Eleinte ezt magyarul tette, szerveres játékban betolta a japán fiúnak, hogy szia, játsszál velem, és köszönöm. Persze az első reakciója a másiknak az volt, hogy lerázta. Elmondtam neki, hogy a világ bármelyik részéből sorsolhatnak mellé gyerekeket, és annak nem köteles magyarul értenie. A következő lépés az volt, hogy magyar angollal válaszolt nekik. Tenk jú, pötyögte be, amit random spanyol kiscsávó megint nem értett, de legalább volt benne annyi, hogy megkérdezte, milyen nyelven beszélünk. Anna nem értette miért nem érti a másik azt, hogy tenk jú, amikor az angolul van.

Erre meséltem neki egy példát, hogy van olyan szó, ami magyarul és értelmes, meg angolul is, de mást jelent, és kiejteni is máshogy kell. „Én ha egy angol regényben tizenegy borostyánfésűről olvasok, pillanatig sem felejtem el, hogy magyarul kell olvasni, így: eleven ember comb” – írta Karinthy Frigyes. Ezen nagyot nevetett, de nem vagyok benne biztos, hogy megértette, azonos alakú, de különböző jelentésű szavak vannak, még magyaron belül is, nemhogy idegen, nemzetközi nyelveken. Kicsit előreszaladtunk az oktatásában, ezt mind még nem kell, nem kellene tudnia, nem is várhatja el magától. De elvárja.