Nélkülem unatkoznál

te is

Advent

2018. december 07. 20:37 - yerma

Amikor megjött a csomagom még nem tudtam megnevezni az érzést, ami miatt kifordultam a kreatív hobbiboltból, ahova a csomag érkezett. Azóta órák teltek el, én meg egyre azon agyalok mi zavar ennyire engem. 

Az első érzet, ami elfogott, az a közöny volt, a második pedig a méla undor, amikor megláttam a dekor boltban nézelődő embereket, ahogy ráérősen pakolgatták a termékeket, fonalakat, színes gombokat, és amikor meglátták a díszes dobozt akciósan, na akkor csillant meg először a fény a szemükben. Ők az életvitelszerű kreatívak és dekorosok. Az első nagy dekor hullámuk a gyerekük születésével erősödött meg, mert a gyerek kitöltötte azt, ami azelőtt űr volt, és nem volt a helyén semmi. Kiteljesedtek aztán benne ragadtak a makraméban, nem mentek vissza gyes után dolgozni, mert az ő dolguk a konyhában elvégezhető. Ámulattal néztem a vizsgálat alatt a gyerekére váró anyukát, aki a hosszú várakozási időt kötéssel vezette le, mintha tér és idő megszűnne. Akik feldíszítik a lakást, mert o sancta simplicitas ehhez értenek nagyon. Pontosabban kizárólag ehhez értenek, de ezt nem mondják. Elpiszmogni a cellux-szal. Félreértés ne essék, én is szerettem gyerekkoromban ezeket, de aztán az ember megnő és továbbtanul, új céljai lesznek, a könyvek olvasásával pedig új távlatok tűnnek elő. Mint utóbb kiderült, ez is üldözendő.

Néztem őket és nem tudtam mi zavar az egyszerűségükben. Talán az, hogy ők szülik tele a Kárpát-medencét, talán a 15 milliós csokjuk zavart, ami nekik alanyi jogon jár, csak azért, mert léteznek. Talán az, hogy ők a legnagyobb sejt, a család megtestesülései és az ország számára így már láthatóak, nem úgy mint az elvált egyedülálló autista gyerekkel. Akin csak azért van címke, hogy a ti gyerekeiteken ne legyen, csak mert többen vagytok. (De vállalom is a címkéket, ti vagytok azok, akik nem vállaljátok. Ez nem az én ügyem.) Vagy talán a külsőségek zavartak. A mi mikrokultúránkban az advent az a csendes várakozás, befelé elmélyülés időszaka. Ez meg valahogy nem az, bárhonnan is nézem. A karácsonyi kötelező stúdiós fotók, a tökéletes ebédek és a tökéletesen dekorált lakás mögött felsejlik valami egészen más. Miért is akarod kifelé ezt mutatni? Mert így illik? Mert a te szüleid is ezt mutatták? Azt láttad, hogy beletörődtek? Tönkrementek bele, de vitték a látszatot? A rongyrázást? Az ablakban lógó karácsonyi izzósorok versenyét? Az ajándékok versenyét? A nagyi ajándékainak versenyét a testvérrel az örökség miatt?

Erre várunk?

Erre vártok?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr3914454648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.