Nélkülem unatkoznál

te is

Madarak

2019. május 30. 10:07 - yerma

Családon belül köztudott, hogy szeretem a madarakat, az egyetlen állatot, amit meg tudok tűrni magam mellett. Ennek talán az az oka, hogy nem kell őket megsimogatni és csodálattal nézem, hogy saját erejükből legyőzik a gravitációt. Poén volt, amikor az erkélyen észrevettünk egy verébcsaládot a repedések között fészket építeni. Az is, amikor kikeltek a kis verebek, és az egyik a nyitott ajtónál egyenesen beugrált a nagyszobába, a szőnyegre és minden riadalom nélkül ott maradt. Az viszont már nem volt poén, amikor bejött egy galamb a kisszobába a résnyire nyitott ablakon és nem tudott kienni. Bepánikolt, és rászart a szőnyegre. Ennek nem tudtam örüljek-e. A galambokat is csodálattal nézem a szárnyuk miatt és az irizálásuk miatt. Ez azonban nem tart vissza attól, hogy minden más miatt utáljam, hangos és buta. Általában az emberekkel is ez a bajom. Annával egyszer arról álmodoztunk, milyen utópisztikus környezetben tudnánk élni. Neki nem volt annyi élettapasztalata, hogy egy ilyen víziót szavakkal le tudjon írni. Az én ideális tápláléklánc elképzelésem az, hogy a galamb poloskával táplálkozik, és ezáltal nyeri az energiát, amit arra használ, hogy egy olyan szerkezeten ugrál, ami áramot termel.

Ha én lennék az Isten.

Szólj hozzá!
Címkék: 7.5+

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr9914869494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.