Nélkülem unatkoznál

te is

Második kívánság

2019. december 29. 16:50 - yerma

"Én és az egész családom jól éljenek".

Ugyan csak a szűk család egykettede nevében tudok nyilatkozni, és Anna nem mondta, hogy a "jó" szó alatt pontosan mit ért, én azt mondanám jól élünk. Stabilan, boldogan, elégedetten. Nem kell több, és Edevis tükrében nem lenne még egy zokni se. Pénzügyileg is szabadak vagyunk, nem érint már a fizikai és gazdasági terror, akkor járok dolgozni, amikor akarok, csak a munka meglegyen. Azt csinálom, amit szeretek és azért, mert máskülönben unatkoznék. Valamiért az emberek azt hiszik, hogy az életben a pénzt kell beosztani, nem az időt.

Különben is rengeteg dologra autiként nem költünk, mert eleve kiesik. Nem játszik a színház, mozi, Kolompos együttes, május elsejei vurstli, körhinta és állatkert, kannabisz olaj, neuro-feedback terápia, lovaglásóra, bármilyen tornateremben csikorgós izzadtságszagú, hangvisszaverő sportszakkör, ugrálóvár. Olyan rendszerességgel legalábbis, ahogy a társadalom elvárja tőlünk azáltal, hogy a jószülőség feltételéül szabja. Húst nem eszünk, sertéspestis nem érint, a dráguló árai sem. Tömegközlekedés ingyen, kaja szinte ingyen a tartós betegség miatt, egyébként főzök, szemetet ezzel nem termelünk összehasonlítva azzal, mintha rendeltük volna. Ugyan gyógyszert szedünk, de az közgyógy kártyára jár, tehát ingyen van. Mindez persze azért, mert Anna autizmus fajtája szempontjából szerencsések vagyunk. Szegény gazdagok.

Önazonosak vagyunk viszont és Annát is arra nevelem, hogy ne legyen szürke tégla a falban, hazaérve lökje ki magát a falból és vegye fel a gömb formát, hogy aztán másnap elkezdjék négyszögesíteni megint. Ami nem is igazán jellemző az iskolában, Anna képességei bőven felülírják azt, hogy cserébe gömb lehessen. Így számomra a jól élni ezt jelenti, erre redukálódott.

Gömbnek maradni.