Nélkülem unatkoznál

te is

Halj meg máskor

2020. március 03. 20:19 - yerma

Régen írtam már a sötét korszakról, az erős sötét oldaláról, x-aktákról, amiket kitörlünk majd a naplóból úgyis, ha nem akarunk rá emlékezni. De márpedig akarunk, hogy soha ne történhessen meg újra. Öt éve volt az utolsó ilyen jellegű bejegyzésem. Mondjuk nem tudom röhögés nélkül felidézni azt, ahogy a családsegítőt kicsináltuk közösen. Mert szuperapu milyen megbízható, szegény és sajnálni kell, mert elveszíti a gyerekét, és biztos igaza van, hiszen sír, nézd potyognak a könnyei. Na ezek a sírós szemek itthon már nem annyira sírtak, titkosszolgálati eszközökkel lettem monitorozva a nap 24 órájában, James Bond ügynökként találtuk meg a diktafont, és még időben letöröltük a 8 órás mega mp3 felvételt. Ja, nem. Na jó, egyet biztosan meghagytunk, amikor a síró a családsegítőt lehallgatja, titokban megkérdezés nélkül felvételt készít róla, miközben sajnáltatja magát, ez volt az, amin nem voltam jelen, így a felvételt én nem csinálhattam, De akkor ki? Azt meg aztán tényleg nem bírtam ki, hogy ne küldjem el neki e-mailben, nézd milyen ügyes voltál és bízzál minden sírásban ezentúl is. A búcsúzó találkozás a családsegítővel a következő héten volt, nem csak minket, de az állását  is elhagyta. Csalárd segítőnek hívtam. Mellékszál, hogy egy tök normális lett helyette, de akkor már a nehezén túl voltunk. Lehet, hogy nem írtam ezt a sztorit le, mert nem voltam rá büszke, de most már nem bánom.

Szóval kezdődik a sírdoga. Mert Szuperapu megint mindent tud. Csak rosszul. Elkezdődött egy hadjárat az iskolában a gonosz anyuról, aki nem viszi fejlesztésre a gyerekét. Született egy szájbarágós konzultációs kérdőív, hogy kedves tanárnénik, akarjuk-e, hogy Anna fejlődjön. Mert Anna érdeke, hogy "normális" /sic!/ és együttműködő felnőtté váljon, és ez így is lesz, ha a fejlesztésre elmehet. Többet nyerünk, mint vesztünk. Akarjátok-e, igen és nem közül kell választani. Ja és anyu nem ért egyet, csak úgy mellékesen. De vajon miért gondolja így, az érdekel valakit? Mert fizetős a vizsgálat és faluhelyen van, ja és délelőtt péntekenként. Amikor Anna így lóg az iskolából. Amúgy se kötődik ott senkihez, de így már be sem fog járni, az marha jó lesz. A pszichoterápia célja, ki tudja mi. Autistáknál nem működik a pszichoterápia, csak a kifejezetten erre szakosodott, például érzelmek felismerése a másikon témában. Ezt a Vadaskert nem csak javasolja, hanem meg is szervezi nekünk, térítésmentesen, tanulási időn kívül. Ámde ez nekünk nem elég. Mikor voltál utoljára boldog, kérdi ez a terapeuta. Tudod-e mi a különbség boldogság és elégedettség között, kérdem én, dehogy tudom, mondja Anna. Talán ezzel kellene kezdeni. Tanítsuk meg, hogy illik megkérdezni akkor is hogy hogy vagy, ha nem érdekel. De minek is? Ja, mert ti vagytok többen. Ököljog? Ja az más. Tényleg olyan baromira fontos ez? Nem lesz-e nagyobb az ára annak, hogy lássa, amit más is lát, mint hogy ne lássa, amit mindenki más sem. Ez filozófia. Anna soha nem fog együttműködő, "normális" felnőtté válni, mert a problémája szervi, neurológiai eredetű, terápiával nem korrigálható. A vak sem fog látni a pszichoterápia után, ez egy fogyaték, bármilyen szörnyen is hangzik. Így született és így is hal meg, az csak vízió, hogy majd valamikor nem így lesz, vagy legalábbis naivitás mesterfokon. Tájékozatlanság, mert ez bizony az ajánlott irodalomban benne van. Majd megtagadja magát és minden áron alkalmazkodik. De milyen áron? Megéri ez nekünk? És neki? Mert fizetni ő fizet.

Támogatja anyuka? Igen, úgy, hogy nem akadályozom meg. Nem adom magam. Nem adom magunkat.

Halj meg máskor.