Nélkülem unatkoznál

te is

Onlány

2020. április 01. 10:36 - yerma

Nem mondanám, hogy nem visel meg minket ez a helyzet extrémen, csak nem úgy, mint az átlagos embereket. A mindennapi közelharc az, ami kiborít. Viszont már nem szégyellem magam azért, hogy nem vagyok pedagógus és azért nem tudom, és nem szégyellem azt sem, hogy gyógypedagógus sem vagyok. Ezek korábban komoly traumát okoztak. Kicsit fárasztó ugyan, de büszkén írom meg helyette a leckét, bediktálom, és amit elfelejtünk azt saját vonásokkal igyekszem pótolni, marokra fogva a ceruzát, mintha Anna írta volna. Ezt várja el tőlünk a társadalom, valamiért ettől megnyugszanak. És valamiért nagyon nem akarunk online módra állni, egy emberként vagyok leszavazva, hogy hát offline élünk, befotózzuk, háromszor vesszük a kezünkbe a könyvet, egyszer hétfőn, aztán pénteken kijavítjuk, aztán külön mozdulattal befotózzuk. Mennyi mozgási energia megy a pocsékba. Négy különböző tanárnál ez kurvára idegesítő nekem, mint felnőtt, aki eleve azért nem megy nyaralni sem, mert nem tudja megszervezni és nem éri meg a sok kényelmetlenség, eltérés az ügymenetben, és a welness részlegen csobogó családokkal hangoskodás. Pedig előbb-utóbb jön az online világ, és az a pont már régen rossz lesz, ha a gyerek éri el előbb. Egyet pislogsz és ott veri át ahol tudja a digitális analfabéta szüleit, akik csak a like gomb megnyomását tanulták meg. Nem a bezártság nyomaszt, hanem a tehetetlenség, és az, hogy az iskolában Anna azért heti 5 óra auti célú fejlesztéshez jutott, és ha nem is pont 5 óra, de azért fejlesztették, maradjunk annyiban, ellentétben a mostani helyzettel, amikor nem tudok vele mit csinálni, mert nincsenek eszközeim. Tekintsünk el a pozitív gondolkodástól és a jutalomalapú, ezért megalázó nevelésről /ezt Anna mondta így/, mert az egy percig sem működött.

Nem baj, a rugalmatlan autista majd alkalmazkodik a többihez, mint rendesen. Semmi nem változik, és ez jó. Az impotensek állandósága az mindig megnyugtató.

Anna azt leszámítva, hogy nem akar tanulni egyébként vicces. Dalokat találunk ki, még véletlenül se a kötelezőeket nyomjuk. Abban nem jó valahogy, a tankönyvi éneklésben, hadd adjak neki ötöst, nem tud és nem megyünk az x-faktorba becsszó. A kódorgó hernyós ének stílusban nyomja a következő saját szöveggel, ez ilyen rap zene:

tüp-tüp-tüp-tüp Tá-dé
Ma-zso-la és Tá-dé
Tá-dé-az-á-dé-há-dé

Mellette könyvet olvasunk, én olvasom fel neki a könyvet, amiből nem engedem a rajzfilmes verziót megnézni inkább elolvasom neki esti meseként 9-től fél 10-ig. Lord Byron van benne és térképpel kell olvasni. Én is olvasnék, mondja Anna, csak lusta vagyok elmenni a könyvespolcig. Egyméter táv és fél méter szintkülönbség. Ülünk az ágyon. Jó.

Szrerinted én miért pdf-ből olvasom ugyanazt a telefonon.

Címkék: autizmus iskola 8+