Nélkülem unatkoznál

te is

Számokban 1.

2020. április 29. 15:26 - yerma

Volt egy sztorink még márciusban, amikor beolvastuk esti meseként a Galaxist Douglas Adamstől. Valamiért belebukkantam egy cikkbe, érdekes mondjuk, hogy miért nekem jönnek ezek szembe. A blogbejegyzésben az van, hogy Anna 1-100 között mondj egy számot kérdését bedobta, amire a válasza a 42 volt. A Galaxisban millió évekig számol a szuperszámítógép, amíg ez az eredmény kijön. Persze a következő kérdés, amit a könyvben kap a számítógép az, hogy mi volt a kérdés, amire a válasz a 42.

Ez a valóságban a következőképpen zajlott le.

A matematikusok valamiért arra a kérdésre keresték a bizonyítást, hogy 1-100 inretvallumban minden szám felírható három köbszám összegeként. Úgy 65 év alatt majdnem mindet bebizonyították, ámde komoly algoritmust kellett kitalálni az utolsó számra, amire még nem bizonyították be. A 42-re. Aztán tavaly sikerült megtalálni a megoldást úgy, hogy a douglas-i szuperszámítógép helyett 500 ezer random júzer futtatta le a számítógépén a programot háttérben egyidőben, ezért lett meg a válasz mindössze 65 év alatt. Így sikerült többszázezer óra alatt kiszámolni a megoldást. Három darab 17 számjegyű számot. Ami körül az egyik nyilván mínusz. (forrás: qubit.hu)

Viszont azt továbbra sem tudjuk, mi volt a kérdés.

 

Programok

2020. április 28. 16:11 - yerma

Túl vagyunk az első videócsetünkön. Tegnap volt egy programozóiskola ingyenes próbaórája, és azon vettünk részt. Eleinte nem akartunk vizuálisan megjelenni, csak hangban, de aztán mégis meggondoltuk magunkat. Szerencsére hang végig volt, így a többi négy gyerek is figyelmesen végighallgatta, hogy "nem akarunk videóban résztvenni" kontra "anya ne égess be", de nem volt gáz, mert cserébe mi is hallottunk másokat. Ahhoz képest, hogy Anna youtube-on nyomul elég érdekes volt így végignézni, ahogy viselkedett, de összességében jó volt. Amire én felfigyeltem, mert nem tudtam társaságban ilyen, hogy állandóan ő beszélt, a feladatokat végig narrálta, attól függetlenül, hogy a felnőtt beszélt-e, hozzá beszélt-e, vagy más random gyerekek beszélgettek. Némely feladat bébikönnyű és már rég megvan, kintről nagyon bunkónak tűnhettünk. Viszont a videós megjelenésben nagyon profi volt, bár látszott, hogy fogja vissza magát, hogy nyom el egy ásítást, mennyi energiába telik neki az, ami a másik gyereknek eleve lételem, lazaság és rutinos skype jelenlét. Összességében tetszett neki és menni akar, vagyis itthonról online lehet végezni a járvány miatt. Ami nekünk tök jó lenne, mert nincs ugyan helyileg messze, de a heti cipelés külön elkéredzkedős program lesz, ha visszaáll az élet. Jól vagyok, a lecke kevés, mondta a bevezető kérdésre, ja igen, még csak 11 óra óta írjuk, 4 órás szünetekkel.

Amúgy tényleg jól van, külön feladatokat is csinálunk, persze közösen, amik egy fokkal izgalmasabbak, mint a normál házi feladatok, mi a furcsa a képekben típusú feladat folyamatos kötekedése jól megy, az, hogy le van húzva a repülőgép ablaka, igen, de hogyan ül az utas és miért van a szereplő nyakában egy kolbász sál helyett. Ez nagyon viccessé teszi Annát, ami a normál házi feladat megcsinálása során soha nem derült volna ki. Én is jól vagyok, a vírus nem érdekel különösebbben, van textil maszkunk és egyforma mintájú. A poszt-traumás stresszen vagyok túl, amikor bent rekedt extrovertáltak próbálnak posztokat írni, mindenki posztol, koncertet ad, énekel. Viszonylag könnyű belátni, hogy némelyek online jelenlétben sem érdekelnek senkit, így felvetődhet a gondolat, hogy offline módban vajon olyan marha érdekes volt-e a mondanivalójuk. Ez a vírus önismereti kérdés is. Ez igaz ránk is, de ennek a blognak nem feladata a közönség, Anna youtube pályafutását is azért hagyom, hogy ismerkedjen a közösségi léttel (amire internet nélkül esélyünk nem lett volna), most merüljenek fel a kérdések, amíg még nem késő. Nagy előny, hogy nem kell végignézni és nem kell végighallgatni, azokat a posztokat, amiket nem akarunk, mert csak tovább görgetjük. Még senki nem találta ki, hogy lakótelepi karanténkoncertet szervezzen a környékünkön. Úgyhogy bírjuk.

Már csak tíz év

2020. április 25. 16:10 - yerma

Innentől képzelt riportokat fogok írni különböző fesztiválokról.

Írjunk leckét. Nem. De el kellene kezdeni. Majd. Mikor majd? Öt perc múlva. Jó. Hat perc múlva szólok. Írjunk leckét. De öt perc múlva nem jöttél ezért elkezdtem egy új videót, ami hatvan perces. Harmincnál elkezdjük, hogy rákészülünk és elkezdjük. A rákészülést kezdjük el. Huszonöt perc múlva rákészülök a rákészülésre, amivel majd elkezdjük. Letelik a hatvan perc. Jaj, csak azt ne. Ez a könyv. Hol a munkafüzet? Az előbb még a kezedben volt. Hányadik oldal? Olvasd el a szöveget, válaszolj rá. Ez itt a képen olyan, mint a Pisti (random név). Válaszold meg.  Nem, előbb kiszínezem. Kiszínezi. Mit írjak? Mindegy. Ki kell radírozni. Leesik a radír az asztal alá. Jé, itt a piros ceruza. Kitörött a hegye. Jó, hozd ki, kihegyezzük. Nem. Olyan aranyos, maradjon itt. Gyere ki. Nem, mert találkoztam egy porcicával. Gyere ki az asztal alól és hozd ki a piros ceruzát, hogy kihegyezzük. Nem. Mjaú-mjaú. Mi van? Ezt mondta a porcica. Lábánál fogva kihúzom. Melyik Budapest leggyakoribb kirándulóhelye. Írd be, hogy Normafa. Ezt éppen tudtam. Akkor miért nem írtad? Mert nem tudtam, hogy ez a feladat. Oda volt írva, mi a feladat. Diktálom a megoldást, jó? Annyira éhes vagyok. Mindjárt eszel, csak írd be, hogy kocsányos tölgy és kéktúra útvonal. Ne oda írd, hanem a munkafüzetbe. Ebből a tárgyból nincs is munkafüzet. Tényleg. Pirossal írd le, hogy bagolyköpet. Minek? Mert az a feladat. Inkább kiszínezem az oldalszámot feketével. A fekete nem szín! De. Most ne színezz, hanem írjunk. Negyedóránként megállhatsz. Ma kell megcsinálnunk, mert jövő héten jön az újabb adag. Hogy holnap pihenhess. Ja? Ezt miért nem mondtad?

A nap végére viszont mindketten egyre gondolunk:

Már csak tíz év.

Galamb kaland

2020. április 18. 13:31 - yerma

Azt viseljük nehezen, hogy ugyan ránk szakadt ez a rengeteg idő, ügyintézni sehol sem tudunk. Orvosi vizsgálatok csúsznak el és torlódnak majd fel, amikor meg visszaáll a rend, esélyünk nincs, hogy még az idén eljussunk bármilyen orvoshoz. Talán az adhd gyógyszer az automatikusan fog menni, a szemüveg is szerencsére megvan, a fogszabályozás a legnagyobb probléma most, ami szintén szünetel. Márpedig Anna nem akarja megadni a világnak azt az örömet, hogy ronaldinhos sörnyitót készítsenek belőle, mint tárgy. És én sem.

Végül a 80 nap alatt a Föld körül olvasását feladtuk. Túl unalmas volt, néhol elnagyolt és néhol indokolatlanul hosszan elidőzött a könyv. Sokáig harcoltam a rajzfilm változat ellen, ahol az oroszlán, a macska, az új szereplő rágcsálóval nekiindul a Föld körül, és a farkas meg a kutyák üldözi, és ahol megismerkedik egy lila párduc csajjal, mindezt mezítláb. Nekem ez azért abszurd, mert láttam a Pierce Brosnan féle változatot.

Új hobbink lett a galambok viselkedésének megfigyelése is, mint városi nagycsaládos-félcsaládé. Érdekes körülmény, hogy a 10 emeletes házban ahol lakunk, a mi oldalunkon 20 balkonos lakásból rajtunk kívül talán 1 az, aki növényeket ejtett túszul a lakásában kihasználva, hogy nem tudnak elmenekülni. Némelyiket cserébe kirohadásig locsolom, de van egy 20 éves ibolyám, amit az első munkahelyemről személyes emlékként hoztam. Így héhányan kibírnak engem. Pár paradicsommag kikelt, meg mellettük egy nemtudommi, és mégegy nemtudommi. Megvan még az eper, a rózsa és dugtam le tavaly fokhagymát. Viszont jönnek rá a galambok. A városi galamb egy kevésbé intelligens fajta, bár vizsgálatok kimutatták, hogy arcról felismerik az embereket. Na ez a pár, akik nálunk rombolnak két buta példány, mert nem ismer fel senkit, nem hallanak és szerintem nem is látnak minket. Szétszórják az ürüléket mindehova, és az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a folyékony guanós tápoldatos flakonra szartak (az ugye madárülülék, minimum József Attila óta tudjuk), amit én amúgy a növényeken oszlatok el folyékony formában. Itt ugye azt történt, hogy leszarták a saját szarukat. Itt merült fel az igény, hogy meg kell nekik tanítani a helyes helyet, ez van még folyamatban, mint küldetés. Az első gondolatom az erkély növényvédett részeinek honvédségi álcahálóval való beborítása. 

Még mindig jól bírjuk a karantént, annyiban változtunk, hogy olyan további új küldetéseket találtunk magunknak, amik a kényszerű itthonmaradás nélkül nem is léteztek volna. Az én tavalyi kényszerű itthonmaradásomkor sem merültek fel, mert akkor neurológiailag kiszolgáltatottabb állapoban voltam. Most azonban kezdem megvalósítani minden kisgyerekes anyuka legirritálóbb vágyálmát, és unatkozó gyeses anyukaként új szakma tanulásába kezdtem. Már régóta szerettem volna valami számítógépes dologgal foglalkozni és most dobta az ölembe az élet. (Mondjuk sokkal jobb lenne, ha a napi 4 órás agy-gyalu magyar nyelven lenne.) Annának is van egy ingyenes próbaórás programozói tanfolyama, amit majd megnézünk és eldöntjük, tetszik-e neki. Valahogy úgy érzem kell terelnem valamerre, mert az ő BNO kódjával nem lesz nagyon nyerő a munkaerőpiacon, ezért valami matekos irányba vinném, könyvelő per programozó, egyelőre ennyit tudok. Ugyan a BNO kódot nem kell megmondani sehol, de egy idő után kiderül. Versus ne kérjen papírt róla anyuka, jó, de attól még szétveri az óvodát, és biztos nem derül ki soha. Utólag elmondtam neki a Fermat-tételt, és érdekelte, mert a megoldása az volt, hogy nincs, és fogadjuk el az egy négyzetnyi különbséget sütési veszteségnek. 

Az ő kódja azt jelenti van segítség és azt, hogy nem az én hibám. És az én kódom is azt fogja jelenteni majd.

 

Soha többet nem játszok veled

2020. április 12. 17:58 - yerma

Ezt a mondatot életemben eddig háromszor mondtam ki, és mindvégig komolyan tartottam magam ehhez. Először gyerekkoromban, amikor nem volt türelmem olyannal sakkozni tanulni, akinek nem volt türelme engem sakkozni tanítani. A mai napig utálom a sakkot, valahogy nem tudom 3D-ben előrejelezni más gondolkodási szándékát, ez nekem túl bonyolult, érdekes, hogy 2D-ban már nem annyira. A 3 dimenzió már túl sok inger és egyszerűen túltelítődöm.

A többit már Annának mondtam. Az első alkalommal be akartam neki bizonyítani egy érdekes matematikai állítást, a Fermat-tételt, ami benne volt az általa kikölcsönzött matematika könyvben is, gondoltam talán érdekli. A tétel arról szól, hogy egy 5x13 téglalapban 65 db négyzet van, és ezt fel lehet vágni 8x8-as négyzetté, ahol viszont 64 db négyzet van, és egy négyzet eltűnik. Hol az egy négyzet? Ehhez pontosan kell a téglalapot átlóira vágni, ez fontos. Viszont nekem ez nem sikerült, mert Anna még mindig a lökdösődő korszakában van (ami valami egyensúlyi zavar lehet, bár ha az lenne, akkor rollerezni sem tudna. Ez valószínűleg azt jelentette, hogy marhára unja, csak ezt akkor nem vettem észre). Szóval meglökte a kezemet, így nem lett egyenes átló, hanem egy girbegurba akármi, amivel teljességgel lehetetlen volt megmutatni, hol megy ez az egy négyzet. Mindez egy kockánál is igaz 3 dimenzóban, 1 kocka mindig marad. Itt adtam fel a nála matematikát, és a Zrínyi versenyt már egyedül küzdötte végig (na jó, a fejlesztő pedagógussal).

A második alkalom a Srcabble játék közben volt, ahol ugyancsak a lökdösődése miatt mondtam ezt. Épp az én köröm volt egy véletlenszerű partnerrel és az utolsó betűt raktam ki, amivel megnyertem volna a meccset, de még nem nyomtam rá a play gombra. Akkor meglökte a kezemet, így a mellette levő pass gombra nyomtam véletlenül, így a másik larakta a maradék betűjét és ő nyert. A mai napig nem játszok vele, amíg fél méteres távolságban nem áll tőlem. De egyébként is kifejlesztettem egy biztos módszert, Anna profiljával játszom a felét, a sajátommal a másik felét, így mindig én nyerek.

Kíváncsi vagyok ezekhez meddig fogom tartani magam, talán addig, amíg a lökdösődés el nem múlik. Különben úgy látszik csak én goldolom ezt neurológiai eredetű zavarnak, a szakirodalom és ahogy rákerestem erre, mind az agresszió jeleként értelmezi. Pedig Anna minden, csak nem rosszindulatú és nem agresszív, közösségben ha lökdösődik, akkor nem ő kezdi. Itthon tény, hogy kiskorában úgy jutott el az ajtóig, hogy rálépett a vesémre, onnan felmászott a mellkasomra, lódított egyet a koponyájával, amivel betörte az orromat, és ezek után egyszerűen átmászott rajtam - minden gonoszság nélkül. Ez még mindig előfordul csak enyhébb verzióban, a vesémet még mindig tűpontosan eltalálja, néha a fejét már a falba veri bele véletlenül, mert már a mozgását nem bírom annyira lekövetni. Néha az iskolában is előfordul, bár 8 évesen még ez bővel belefér. Csak remélni merem, hogy valaha jobb lesz és játszhatunk együtt valami értelmeset.

Summertime

2020. április 10. 16:48 - yerma

Rájöttem, hogy én mindig is nagycsaládos voltam, mert Anna minden oktatási intézményben 3 fő gyereknek felel meg, 3-szoros túlerővel küzdök mindennap, viszont egy szüléssel, gátsebbel, szoptatással, 3 évig éjszakai virrasztással megúsztam. Továbbra is folyamatosan mindent narrál, bármit csinál, ha nem akkor meg énekel. Gyakorlatilag lehetetlen mellette megmaradni, ezen valahogy változtatnia kellene, így összezárva fokozottabban zavaró ez. Számítógépes játékaiban általam már ismeretlen felületeken evez, eddig a robloxot tudtam követni, meg a minecraftot. Véletlenszerűen kisorsolt gyerekekkel játszik, japán kisfiúnak japán képírással válaszol, letöltötte a japán szótárat és kikereste, hogy "szia". Japánt egyébként is vagy szeretni lehet, vagy utálni, és én is szeretem őket. Valamiért Kínát is szereti, a kínai büfé feliratánal közölte, hogy felismeri a jeleket és a tornyos pagoda az egy gyakori betű. A fotografikus memória diadala a japán nyelvvizsga fölött.

Anna továbbra is jól elvan a karanténban, már néha magától akare tanulni, de jellemzően a magyar lecke az mindig a végére marad. Olyannyira, hogy képes addig elmenni, hogy segít nekem a háztartás vitelében. Ő igazából régóta tud segíteni, csak eddig nem nagyon akart. Hangulatától függ, mikor segít, és a szobájában az elpakokolása olyan józsefattilás (óh, én nem igy képzeltem el a rendet), de a semminél pont eggyel több. Még a főzésben is segít, itt kifejezetten jól jön az autisztikus vonása, mi szerint a vágd kockára a krumplit az egyenlő oldalú kockák sokasága lesz, szemben az én mondjuk úgy rusztikusabb verziómmal (auti gyerekek csoki temperálása még az, ami legendás). Most éppen a nokedlit lehetett rábízni teljes egészében, itt a hozzávaló, keverd össze és szaggasd ki. Imádok tojást feltörni, mondja ő. Jó, mert én is. Álltunk a tűzhely mellett, én a spenótót olvasztgattam, igazából több gondom nem volt, Anna keveri a nokedlit és szaggatja, ez izommunka, mondja és már feléri a tűzhelyet. Nézem és azt gondolom, hogy elképzelhetetlenül magasra jutottunk volna mára, ha mindig ilyen lettél volna. Most meg erőlködünk, izzadunk, mert folyamatosan fékeztél egy repülőn. Lőtted a madár szányát csúzlival. Á, ahelyett, hogy örülnék.

Amúgy majoranna nyugtató hatású fűszer. Amikor virágzik, nyáridőben. Summertime.

Címkék: autizmus 8.5+

Ez teleport

2020. április 06. 19:50 - yerma

Mostanra kezdünk annyira belerázódni a mindennapokba, hogy önálló a leckeírásra való igény és hajlandóság. Valahogy a hétfő mindig lezúz továbbra is, kapjuk a követelményes listákat, aztán meg valahogyan elfogynak a feladatok. Ma volt egy technika feladat, csinálj húsvéti koszorút. Magamban már felüvöltöttem ebből megint mi lesz, de néha kiderül, hogy ezektől a festős-vágós-ragasztós dolgoktól már csak az én felnőtt énem irtózik. Persze a mienk egyedi és vicces feliratokkal ékes, a díszítő tojásos elem nálunk két azonos lapú fordíts-megből áll, és van egy it is an egg tojásunk is. Ha nem ez lett volna a feladat, nem biztos, hogy tudtuk volna, hogy húsvét van, valamikor ezidőtájt szokott lenni, körülbelül. Az újabb háromnapos indokolatlan megtörése a biztonságot adó napi rutinnak.

Más. 

Ez egy személyes napló, amit 9 éve írok, és van egy folyamatos karakter fejlődése posztról posztra, vélemény. A bejegyzések az előzőek ismerete nélkül nem értelmezhetőek. Vannak benne autizmusra utaló szereplők, jelek. A bemutatkozó idézet egy magasan funkcionáló autista író-matematikusé. Az autizmus egy zavar (illetve szerintem nem, mert engem nem zavar, hogy mást zavar - és kitennék egy szmájlit, csak nem tudom melyik illik ide, a hányósan fekve röhögős vagy a kacsintóan sírós. Kicsit mindegyik). Egyik jellegzetessége, hogy kommunikációban nem törekszünk a kölcsönösségre, ezt azt jelenti, hogy ha kérdezünk is a válasz már nem érdekel. Ez tűnhet afféle bunkóságnak, illetve az is. Ez a bunkóság a pozitív hozadéka annak, hogy általában nehezebbek a mindennapjaink. Minden szöveg egyirányú.

Willy Wonkától tudnék idézni ide, amikor egy stúdióból a tévé képernyőjére varázsolja a csokit a reklámszünetben. A fiú utánamegy, de őt visszahozni nem már tudják a stúdióba, a tévéből veszik őt ki lelapítva és lekicsinyítve. Az információ áramlása egyirányú, visszafelép már nem működik. Ekkor mondja azt Willy Wonka:

Ez teleport, nem telefon. Nagy különbség.

Címkék: autizmus iskola 8+

Tücsökzene

2020. április 04. 11:29 - yerma

Olvasom, hogy az emberek mennyire belerokkanntak ebbe a kényszerű otthonmaradásba, égnek a lelki segély vonalak. De vajon miért vannak ilyen rossz állapotban?

Pöffeszkedő mintacsaládunk ötfős: apa, anya, három gyerek. Egyik mondjuk nagyobb, felsős, a másik alsós, a harmadik legyen csecsemő. Felsős gyerek volt a szerelemgyerek, amivel anyu megfogta aput, az alsós gyerek életének az volt a nagy feladata, hogy az elsőt szórakoztassa, és mindketten kushadva nézzék a Jégvarázst, Bogyó és Babócát olvassanak. Ez eddig megy egyedül, mert nem kell gondolkozni. A Bogyó és Babóca mesék fő küldetése valószínűleg az, hogy primitivitásával a szülőket lélegzetvételnyi szünethez juttassa. A harmadik gyerek  pedig bosszúgyerek lett: létezésének oka, hogy az apunak elege volt a családjából és a munkahelyen más nőkkel beszélgetett. A harmadik gyerek a ragasztó, a csiriz, ami bebiztosítja, hogy apu a pénzével és státuszával maradjon. Itt érte őket a vírus válság. Apu hazaszabadult és elfoglalta a dolgozószobát. Anyu is hazaszabadult, ám valamiért nem a női állások lettek a home office-ok, a távmunkát részmunkaidőben vállaló kisgyerekes anyukák továbbra is láthatatlanok a munkaerőpiacon, home office-be szervezhető állásokat ugyanolyan dölyfösen hirdetik azonnali kezdéssel irodában 8 órásan, mint azelőtt. Anyu tehát otthon marad, kiesik a fizetése, ez azért lesz fontos, mert majd később emiatt függeni fog. Vásárol, írja a leckét a gyerekkel, főz, takarít. Némelyek tényleg dolgoznak otthonról, játszi könnyedséggel jelentkeznek be a konferenciára, ami ugye egy olyan online meeting, ami IRL-ben sem volt fontos. Délig takarítás van, főzés, tanulásba besegítés, bosszúgyerek altatása. Délután "játékos kreatívkodás", sütés. Rengeteg tojás fogy, kérdi a riporter anyukát. Igen, sütni viszem. Lajosmari konyhája felpörög, mindenki süt, recepteket cserélnek. A recept is egy ilyen prüntyögő szó, amit inaktív nők találtak ki. Anyu visszaszorult az eredeti helyére, amit a társadalom megkövetel tőle, és ahol csönd van, mert nincs ott senki, és ez a konyha. Néha fellázad és jógázni akar, vagy skype-on zumbázni a csajokkal, apuval rég nincs közös téma, csak a hitel, meg a pelenkapénz. Apu is sörözni akar a haverokkal, addig sem kell a másikkal lenni, a gyerekeknek is elegük van, kütyüznek, vagy veszekednek. Néha családilag kiszöknek játszira, Normafához, vagy lemennek tömegesen kutyát szaratni, levágják az lezáró szalagot a fitness parkban. Mint lázadás és közös családi pillanatok, amiket aztán megosztanak: mást nemigen tehetnek. Mindenki feszült. Anyu nem tud helytállni, mert ez a helyzet neki a legmegterhelőbb. Közösségi felületeken helytállást hazudik. Anyának lenni jó fb csoportot bekövet, de mivel emlékeztetnie kell magát arra, hogy anyának lenni jó, azt üzeni ezzel, hogy neki rossz. Sorok közt nem olvas, majd olvas más. De elvárják tőle, hogy jól érezze magát, olvasson, fejenálljon, 10 tipp karanténunalom elűzésére, sorozatnézzen, szoba biciklit vegyen, amire aztán sosem ül fel, mert nincs rá idő. Anyut bedarálja a vírus. Aput is, de ő megteheti, hogy leszarja. Csomó konfliktus elő kerül a szőnyeg alól. Anyu nem száll ki, mert hova költöznék a három gyerekkel. Apu nem száll ki, mert neki ez a legkevésbé szar a családból. Gyerekek megtanulják a tanagyag helyett, hogy így kell konzerválni a rosszat. Amikor újrafagyasztod, ami egyszer már kiengedett. Amúgy is fagyasztani kellett, mert friss már akkor sem volt. Anyám is így csinálta. Mint Möbius szalag tekerednek a generációk hibái egy láthatatlan végtelenbe. Na ezek az emberek vannak legjobban szarul, a harsány tücskök a tücsök és a hangya meséből. Eleve egy rossz társadalmi, pózolós, kivagyi, semmitmondó, öntömjén, működőnek hazudott és pazarló magatartási stílust kapott telibe a vírus.

Amit ránk nem hat, mert:

  1. Amikor az első gyerek sok volt, nem vállaltam be továbbiakat a pozíció fenntartásához. Újratervezés.
  2. Amikor a házasság nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, több kárt okozott, mint hasznot, akkor bátor voltam és kiszálltam, azonnal. Nem rajtam múlt a 3 éves procedúra. Újratervezés.
  3. Megtehettem, hogy kiszállok. Egyrészt anyagilag is (volt segítségem). Újratervezés. Nem kell olyan embereket elviselnem, akiket nem akarok. Azzal élek együtt, akivel akarok. Azt csinálok, amit akarok. Nem nagyon van konfliktusunk. Munka ideiglenesen nincs. Sokáig alszunk, sokat olvasok, segítek a leckében, mp3-ra mondatom a verset. Alapvető edzés eddig is volt. A mi életünk nem változott. Tényleg semmit. Nem csak azért, mert még az armaggeddonra is van A meg B tervünk.

Kíváncsian nézzük a szenvedőket, mint angol kutatócsoport az egerek agyának viselkedését fájdalom hatására. Naplóba feljegyezzük. Nézzük, ahogy a tücskök elfáradtak és nem bírják el a hegedűt.

Mi pont így éltünk eddig is, ahogy mindenki más most. A szorongás és a depresszió rólunk már lepereg, mert vannak rá megküzdési technikáink. Mi találtuk ki, nem a pszichiáterünk, és hosszú, sok éves folyamat volt. Ti csak most kezditek.

Kell-e ennél jobb érzékenyítés az autizmus világnapjára.

Címkék: autizmus iskola 8.5+

Onlány

2020. április 01. 10:36 - yerma

Nem mondanám, hogy nem visel meg minket ez a helyzet extrémen, csak nem úgy, mint az átlagos embereket. A mindennapi közelharc az, ami kiborít. Viszont már nem szégyellem magam azért, hogy nem vagyok pedagógus és azért nem tudom, és nem szégyellem azt sem, hogy gyógypedagógus sem vagyok. Ezek korábban komoly traumát okoztak. Kicsit fárasztó ugyan, de büszkén írom meg helyette a leckét, bediktálom, és amit elfelejtünk azt saját vonásokkal igyekszem pótolni, marokra fogva a ceruzát, mintha Anna írta volna. Ezt várja el tőlünk a társadalom, valamiért ettől megnyugszanak. És valamiért nagyon nem akarunk online módra állni, egy emberként vagyok leszavazva, hogy hát offline élünk, befotózzuk, háromszor vesszük a kezünkbe a könyvet, egyszer hétfőn, aztán pénteken kijavítjuk, aztán külön mozdulattal befotózzuk. Mennyi mozgási energia megy a pocsékba. Négy különböző tanárnál ez kurvára idegesítő nekem, mint felnőtt, aki eleve azért nem megy nyaralni sem, mert nem tudja megszervezni és nem éri meg a sok kényelmetlenség, eltérés az ügymenetben, és a welness részlegen csobogó családokkal hangoskodás. Pedig előbb-utóbb jön az online világ, és az a pont már régen rossz lesz, ha a gyerek éri el előbb. Egyet pislogsz és ott veri át ahol tudja a digitális analfabéta szüleit, akik csak a like gomb megnyomását tanulták meg. Nem a bezártság nyomaszt, hanem a tehetetlenség, és az, hogy az iskolában Anna azért heti 5 óra auti célú fejlesztéshez jutott, és ha nem is pont 5 óra, de azért fejlesztették, maradjunk annyiban, ellentétben a mostani helyzettel, amikor nem tudok vele mit csinálni, mert nincsenek eszközeim. Tekintsünk el a pozitív gondolkodástól és a jutalomalapú, ezért megalázó nevelésről /ezt Anna mondta így/, mert az egy percig sem működött.

Nem baj, a rugalmatlan autista majd alkalmazkodik a többihez, mint rendesen. Semmi nem változik, és ez jó. Az impotensek állandósága az mindig megnyugtató.

Anna azt leszámítva, hogy nem akar tanulni egyébként vicces. Dalokat találunk ki, még véletlenül se a kötelezőeket nyomjuk. Abban nem jó valahogy, a tankönyvi éneklésben, hadd adjak neki ötöst, nem tud és nem megyünk az x-faktorba becsszó. A kódorgó hernyós ének stílusban nyomja a következő saját szöveggel, ez ilyen rap zene:

tüp-tüp-tüp-tüp Tá-dé
Ma-zso-la és Tá-dé
Tá-dé-az-á-dé-há-dé

Mellette könyvet olvasunk, én olvasom fel neki a könyvet, amiből nem engedem a rajzfilmes verziót megnézni inkább elolvasom neki esti meseként 9-től fél 10-ig. Lord Byron van benne és térképpel kell olvasni. Én is olvasnék, mondja Anna, csak lusta vagyok elmenni a könyvespolcig. Egyméter táv és fél méter szintkülönbség. Ülünk az ágyon. Jó.

Szrerinted én miért pdf-ből olvasom ugyanazt a telefonon.

Címkék: autizmus iskola 8+