Nélkülem unatkoznál

te is

Színes albínó páva

2020. május 23. 16:18 - yerma

Az iskola hirdetett egy rajzversenyt, és fel sem merült, hogy ne nevezzünk be rá. Bár hajdanán volt egy balsikerű rajzpályázat, amin inkább el sem indultunk, hanem azonban eltelt 4 év, jaj de szuper, rajzolni szeret. Viszont elkezdeni meg nem. Nem akarod-e elkezdeni, kérdezek alá, ami körülbelül akkora hiba volt, mint Kimi Raikkönennek eldöntendő kérdést feltenni egy sajtótájékoztatón. Fák és madarak volt a téma, és három pályaművel lehetett nevezni, ami lehetett szabadon választott rajz vagy fotó. Mivel nálam a telefonon alapjáraton rengeteg növény és fa fényképe látható, így csak kiválasztottunk egyet, majd megtoldottuk a bonsai-jal. Madarat nem fotózunk, mert mire beállítom a fényt elrepül. Rajzolj madarat. Nem  akarok. Milyen madarat? Albínó pávát a téli udvarban. (jaj, de szép ember az!) Anya te nagyon megúszós vagy, a másik rajzveresenyen is emlékszel mit javasoltál. Nekem könnyű, mert én nem tudok rajzolni. Végre is sikerült rajzolnia egy pávát, aminek az irizálását fémesen csillogó festékkel oldottuk meg, szerintem jól sikerült. Sokat dolgozott vele és a színezés a festés miatt felgyorsult. Végül a rajzversenyre még egy szélsuhogó madárcsicser hangfájllal is jelentkeztünk, immár négykotonosan bebiztosítva a részvételt. Ami még Annának jó hír, hogy a magyarlecke és a szorgalmi feladatok ignorálására is lehetősége volt így. Azóta iskolai feladat is volt egy rajz, az viszont részletgazdagabb volt és ezért sokat piszmogott vele. 

Tegnap megint volt egy rosszabb napja, mert most azon aggódik, hogy mi lesz ha tovább romlik a szeme. Erre mondjuk nagy esély van, mert sokat gépezik. Nekem azért romlott el, mert sokat olvastam, egyirányú fókusz. Nem mintha nem lenne tök mindegy mibe vakulunk bele. Nem baj, akkor öreg korodban mire megvakulsz meghallgathatod az összes zenét, amit most nem tudtál.

Én is erre gyúrok.

Nem csoda

2020. május 23. 08:04 - yerma

Fogok-e valaha normális életvitelt élni, ezt kérdezi Anna. Számlákat befizetni, munkába állni, gyereket nevelni, takarítani és főzni. Hát igen. Nem olyan régen tettem fel magamnak én is a kérdést, hogy mennyire nem gondoltam volna még 35 évesen sem, aztán meg jé, sikerült. Ennek az oka főleg neveltetési kérdés volt, anya-lánya játszmába ragadás és kontroll. Azért az ember örül, hogy ezektől a kapcsolatoktól megszabadult. Házasság-de-hát-ezt-vállaltad. Nem, senki nem akart bántalmazó kapcsolatban élni. És gyerek-de-hisz-ezt-vállaltad. Nem, senki nem akart fogyatékkal élő gyereket nevelni. És senki nem akar játszmákba ragadni se. Ne alakíts ki játszmákat magad körül, ha észreveszed, addig menekülj, amíg lehet. Ha én agresszív és erőszakos öregasszony leszek, ne látogass, ne nyisd rám az ajtót. Csak mert az anyád vagyok, és mert az én időmben bezzeg. Ez a két mondat, amit megfogadtam, hogy nem fogom kimondani a saját gyerekemnél. Legyen egy minimum, ami alá nem mész a kapcsolataidban, gondoskodni magadról meg megtanulsz idővel. A tanulást tanulni, ez még a nagy művészet, amit nem spórolhatsz meg. És ne hidd el amit más mond, mert nem tudhatja, mi alapján hozod meg a döntéseidet. Válogasd meg kinek mennyire hiszel. Figyelj, most már lehet az internet miatt bármi, beülsz egy nyafi topikba és figyeled a kommenteket, ebből tanulsz a legtöbbet. Hogy mit gondolnak az átlagos emberek, soha nem derülne ki nekünk, ha nem lenne ez. Hogy valaki majom avatarral milyen szar állapotban van. Na olyanban ne legyél, lebegjen a szemed előtt ezt elkerülni. Valamiért ezeket a beszélgetéseket igényli Anna nap végén. Meg azért mi érdekes dolgokról is beszélgetünk.

Valamelyik közösségben felmerült, mi a csoda ellentéte. Jó, nem a gyeses mamik csacsogdája volt, ahol napi szinten 450 új bejegyzés születik, az tény. Kicsit elgondolkodtam, hogy igen, attól függ mi a csoda, ezért szubjektív, és a csoda ellentéte mindaz, ami nem csoda. A fekete ellentéte sem a fehér, hanem az összes olyan szín, ami nem fekete. És egyébként sem gondolom, hogy mindennek van ellentéte, a világ sokszínű, árnyalt. Mert sötét vagy világos, azt ki dönti el, mert akkor az alkony mondjuk az mi. Ennek az átgondolása úgy egy percig tartott. És néha véletlenszerűen megkérdezem Annát is, szerinted mi a csoda ellentéte. Neki öt másodpercbe telt, ami nekem egy teljes percbe amíg megválaszolta - ugyanazt. Hát a nem-csoda.

Ne félj. Az nem vész el, aki gondolkodik.