Nélkülem unatkoznál

te is

Utazás az agy középpontja felé

2020. május 07. 10:45 - yerma

Minden lakásban vannak kritikus pontok, amit jobb elkerülni esés szempontjából. Nálunk van egy ágy sarok, ahova menetrendszerűen mindketten beverjük a lábunkat. Ráadásul mindkettőnknek magas a fájdalomküszöbe, így többnyire utólag vesszük észre. Egy ilyen kritikus pont éppen a baloldali halánték lebenyemet találta telibe. Nagyobb bajt nem okozott láthatólag legalábbis, miután magamnak feltettem az ilyenkor szokásos kérdéseket, milyen nap van, hol vagyok, mikor születtem, szédülés, hányinger, az élet, a világmindenség meg minden. A bal agyféltekémben túl nagy a forgalom az utóbbi időben, így jövőre várom a tia2-t, és 2023-ra meg a tia3-at. Az élet lemodellezhető.

Anna minderről nem vesz tudomást, nem enged pihenni, csacsog, narrál és énekel. Ja a lecke az nem érdekes, kezdd el csinálni kérlelem 10 órától, "majd" válaszolja, este 6-kor tesszük el, addig könyörgés, kérés és szükség esetén basztatás. Legirritálóbb válasz a majd, mert teljesen bizonytalanságban tart vele mindenkit, és a j-d betűk sem teszik szimpatikusabbá. Elkezdte a programozó iskolát, ami tetszik neki. Az első órát végignarrálta, beszélte és viccekkel szórakoztatta a többiket (5-6 gyerek volt még), így tartotta fenn a koncentrációját. Mondjuk a szórakoztatás szó talán nem megfelelő, amíg a többi gyerek csöndben dolgozott. Másnak ez biztos furcsa lehet, én meg nem látok példát, hogy lehetne-ez másképp. Kértem, hogy kapcsolja ki legalább a mikrofonját, hogy csak engem kergessen őrületbe ezzel a hangzavarral, de nem, a videót legalább kikapcsolta. Továbbra is lezúzza agyilag, hogy ennyi felé kell figyelni, hamarabb elalszik ilyenkor. Most kezd egy kicsit elegem lenni.

Néha még sírok is.

Címkék: iskola 8.5+