Nélkülem unatkoznál

te is

Eszmélet

2020. május 08. 17:56 - yerma

Lassan két napja az agyrázkódásomnak, már jobban vagyok, de nem volt ez mindig így. Sajnos Anna a részvét lekisebb jelét sem mutatta, lehet, hogy érezte ugyan, de nem volt rajta látható. Zajongott, énekelt tovább. Néha furcsán reagál, nem tudja mit mondjon ilyenkor, így dobta be annak idején rendszeresen Sugárkát és Harry Pottert oda nem illő módon a stroke-ra válaszul. Nem lennék meglepve, ha a holttestemen át is csak így átlépne énekelve, mintha semmi nem történt volna. Elsőre a liberális nevelés visszásságai okot mondhatnám, ha nem tudnám, hogy ez nem nevelési kérdés, hanem az ő BNO kódjával van összefüggésben. Másrészről pedig a tekintélyelvűség egyértelmű kudarcát is átéltem, amikor anyám meghalt (Kérdeztem tőle evett-e, ivott-e, bevette-e a gyógyszereit, azt mondta igen, a kórházban meg megkérdezték, hogy lehetett ennyire kiszáradva. Eszembe sem jutott, hogy megkérdőjelezzem, amit  mond. Így nyírta ki a poroszos nevelés erőltetésével saját magát.) Mert azért a mi időnkben még az volt a nevelési minta, hogy első a sorban nem lehetsz. Az első mindig a gyerek. A második az anyám. A harmadik a gyerek. A negyedik a többi rokon, ötödik és hatodik megint az anyám. A hetedik te magad légy a szomszédnéni mit szól, a nyolcadik maga a szomszédnéni, a kilencedik pedig a kutyája. A tizedik a szomszédnéni kutyájának állatorvosa, tizenegyedik a szomszéd kisgyerek. Így kerültem én magam a százhuszonhatodik helyre, ami jó hír, mert a százkilencvenedik helyen levő süssünk süteményt a karantén alatt mozgalmat így is megelőztem. Mindenki előttem volt, én soha nem voltam fontos, mert nem az volt a feladatom, hanem, hogy minél kevesebb zajt csapjak - mint saját identitás. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy más nincs így ezzel: növekedtek, kitüremkedtek a térből magabiztosan. . 

Anna autizmusa egészen más, mint az enyém, ő extrovertált és hangos, én intovertált és nyugodt lennék - akkor, ha ő nem lenne extrovertált és hangos. Így mára már az lett a legnagyobb problémánk, hogy ő uralja a teret, az élet minden percét, nézd, most is róla írok éppen. És azt tudni kell, hogy minden nyereség valakinek a vesztesége, minden ember mögött ott áll egy másik ember, aki beleőrült. Így valósulhat meg a világ egyensúlya.

Tudtam, hogy van öt perc előnyöm vele szemben, nagyon-nagyon archív régmúlt időkből. Az az öt perc, amivel hamarabb feladom. Régóta tudom, hogy ez azt jelenti, hogy legyőzött és ő nyert. Ha csak öt perccel is, de tovább bírja.

Mert nem élhet az egyik, amíg él a másik.

Címkék: autizmus 8.5+