Nélkülem unatkoznál

te is

Az eskü

2020. június 05. 12:01 - yerma

Elég érdekes beszélgetésnek voltunk tegnap tanúi. A covid miatt online került sor a vadaskerti konzultációra. A 3 felnőtt csevegésébe Anna is bekapcsolódott, és amikor számára irreleváns tartalom érkezett, akkor vicces vizuális effektekkel szórakoztatott minket. Mivel nálam volt éppen, én voltam az alanya, hogy szives takaróval a fején hajserkentő cukorkát bevevő, ellenszert még nem felfedező umpa-lumpaként bejött, hogy aztán másodszorra átöltözzön és egy széken balettezni tanuljon, a harmadik felvonásban újabb ruhát váltott és kézenállt. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez csak nekem vicces, a túloldalról szerepbe merevedett orvos és apuka nézett vissza, mi oldalunkon egy marha jól mulató páros voltunk. Ez ördögtől való nevelési technika, mint megtudtam, mert szigorú anyaként feltartott mutatóujjal Bogyó és Babóca módra kellett volna lecsapnom és ignorálnom a mutatványt. Amikor a diplomata mögé bekúszik a gyerek és a kétségbeesett bébiszitter, fapofával kellett volna végignéznem. Anna leszarta mi történik és nem törekedett a kölcsönösségre. Ezekre nem kell reagálni, én nem is reagálok, mondta szuperapu, nálam rend van, megyünk a barátaimhoz és gyakorolja a szociális készséget, meg zárójelben a hülye nagymama, aki meg már nincs. Ez nagyon jó, mondja orvos. Csak éppen saját korosztályos társasága továbbra sincs. Vinni kell pedig, játszótérre, tarzanparkba, iskolába jégvarázsozni, és meg kell tanulnia, hogy a babaöltöztetés az igenis jó téma. Én viszem pszichológushoz is (ami megint nem kortárs kapcsolat) én meg beírattam programozni. Haloványan kérdeztem meg, hogy fontos-e az amit maga a gyerek akar, hogy akar-e belemenni látszólag felesleges és méltatlan kapcsolatokba, szerepbe akar-e ragadni, azon az áron, hogy nem önazonos és rengeteg energiát elvesz ennek a látszatnak a fenntartása. Igen, ez nagyon fontos, jött a válasz, és Anna akarata nem számít, mert ő gyerek szerepben van és mi vagyunk a felnőttek, nekünk kell megmondani. Velem jön vásárolni is, mondja szuperapu, igen fél órát kinn ül a kocsiban és nyomkodja a telefont, haltak meg így gyerekek már a világtörténelemben. Két értelmes felnőtt embernek meg kell tudnia ezt beszélni. Ha két értelmes ember lett volna, nem került volna sor válásra. Annyit tudtam csak mondani, hogy én nem tudom olyan nyelvre megtanítani, amit nem beszélek magam sem. Kérek-e segítséget? Mihez.

Eddigi életem azzal telt, hogy NT-k mondták meg mit kellene tennem, és örülök, hogy leráztam őket. NT-k képviselnek minket az AOSZ-ban, és NT-k találták ki az autizmus puzzle logóját, ami pont ellentétes velünk, mert nem tudunk kapcsolódni, a puzzle viszont igen. Az NT-k írták a könyveket az autizmusról, de ez egy zárt világ, ide nem kapcsolódhat be akárki.

Az az igazság, hogy akkor, abban a helyzetben nem tudtam megvédeni magam, mert lefagytam és ezt sajnálom. Ahogy telik az idő, annál jobban érik meg bennem az elhatározás az esküre. Nem, ez nem a megszeghetetlen eskü.

Ez a Baradlay változat.