Nélkülem unatkoznál

te is

Paradicsom

2020. június 07. 17:48 - yerma

A tavalyi kudarc után idén a paradicsomot túltoltuk.

Címkék: 8.5+

Pista a gyöngykagyló

2020. június 07. 14:02 - yerma

Mert mi az Anyu dolga.

Anyunak dolga volt a random szívhangú Gyöngyöt 12 órás hangtalan vajúdás után kiizzadni. Ott egy férfi elvette tőle, az odaadta egy nőnek, amíg összevarrták odaadták szuperapunak tízperces dajkálásra. A negyedik személy volt Anyu, aki a Gyöngyhöz érhetett. Egy olyan kórházban, ahol az első kagylós érintés különösen fontosnak volt verbalizálva. Aztán jött a háromágyas kórterem, ami egyágyas magáncellának volt belengetve - annak, aki időben szül. Hajnali öttől indult a verseny és Anyu nem lett első, így megkapta a háromágyasat, amiben két másik anyukával osztozott. Később jöttek és korábban végeztek, az egyik éppen fotót posztolt a közösségi médiába okostelefonnal (2011-ben járunk), én akkoriban cseréltem le e Nokia 3330 horcrux verziót körülbelül. A harmadik anyu már ötödik gyerekét szülte, rutinosan egy óra alatt, bent altatták a közös kórteremben a babákat, akik óránként sírtak. Anyu kimerült, kapott egy szem altató gyógyszert, ami miatt az orvosa eltiltotta a szoptatástól, mert az kiválasztódhat az anyatejbe. Ezt a sztorit Anyu később a 3 évig tartó válási folyamatban a 20 oldalas rágalomhadjárat közepében hallotta vissza, mi szerint Anyu azért nem szoptatta, mert féltette az alakját, a mellét, ezért nem alkalmas anyának és innen már ne is hozzák haza, hanem közvetlen a pszichiátriára vigyék. Több telefon a nőgyógyásznak, ezt utóbb mesélték Anyunak, hogy ezt még az ottani 5 nap alatt soronkívül intézze el.

Hazavitelkor szuperapu büszkén és gőgösen vitte a karjában a kis Gyöngyöt, mint hetero voltának bizonyítékát. Anyu ment utána a csomagokkal, két nagy táskája volt és folyton vérzett még a gátseb miatt, de cipelte. Az otthoni ajtón is szuperapu emelte át a Gyöngyöt szertartásosan. Aztán teltek a napok, bár Anyu nem tudta, hogy teltek, az ő élete háromórás periódusok végeláthatatlan sora lett, ahol a legnagyobb logisztikát a hajmosás megszervezése jelentette. Két hét után jutott el a nagyszobába, éppen természetfilm ment a tévében, hú, ilyen egy fa! hüledezett, mi minden történt itt, amíg nem tudott magáról, a fára rászállt egy madár, de érdekes, ilyen az élet? Az éjszakák átvirrasztása nem volt könnyű, segített benne "hülye nagymama", aki minden második hajnali szoptatásnál tisztába rakta  Anyu helyett, így nem verte ki teljesen az álmot a szeméből az állandó sírás. Később ezt a hajnali második szoptatást szuperapu átvette, de nagyobb hangzavart csapott a lámpa felkapcsolással és alaptömege cipelésével, így Anyunak esélye sem volt visszaaludni. Megint később ezt egy fejlámpával oldotta meg, így teljesen olyan lett, mint Woody Allen a Süti vagy nem süti című filmben. Anyu a végkimerülés határán volt, és szuperapunak semmi nem volt jó, nagymama főzött, nem Anyu, és tejfakasztó viszkizés következett hosszú hónapokig Mass Effect-tel egybekötve. Napközbeni akkora szundikkal, amik estéig tartottak neki, és a horkolása miatt hangstoppal nézte Anyu az X-faktort, de még így is megérte neki, mert új inger volt.

Szuperapu húga tanúvallomásban közölte, hogy amikor náluk járt a 3 év alatt 2-szer, az egyik alkalommal mosatlan poharat talált a mosogatóban, amiből arra következtetett, hogy Anyu alkalmatlan szülőnek. Szupernagymama is megjelent tanúskodni, de vallomás tételre nem került sor, mert szuperapu nem jelent meg a tárgyaláson, balesetet szenvedett, ami abból állt, hogy hirtelen fékezett és kinyílt a légzsák. Szupernagymama ezen nagyon fel volt háborodva, gurulós bevásárlókocsijával Anyu asztalához lépett és hangosan, nagyon alacsony intelligencia szintről tanúskodva becsmérelte Anyut. A sztárügyvédje intette le, Anyu az ügyvédjével ártatlan arccal próbálta elfojtani a röhögését, amit az fölött érzett, hogy most nyerte meg a pert, innen már nem lehet veszíteni. Nem is lehetett. Aztán szuperapu az eljárás keretében Anyut elmeszakértői vizsgálatra küldte, ahol közölték a rossz hírt, hogy olyan nincs, hogy csak az egyik fél megy, menjen szuperapu is. Ezen annyira kiborult, hogy a vizsgálata eredményét megkérdőjelezve újabb beadványokban szórakoztatta a bíróságot. Itt derült ki először olyan tényező, amiből Anyunál autizmusra lehetett következtetni. Egy pszichológus is megnézte a két felet, az lehet, hogy ön ahhoz a terapeutához járt 3 évig terápiára, aki a módszert az egyetemen oktatta neki? Az elmeszakértői vizsgálat döntetlenre állt, ez azt jelentette, hogyha Anyu nem alkalmas, akkor szuperapu sem az. Teltek az évek és csak nem lett vége, közben látleletek és jöttek néha a rendőrök, a Gyöngy pedig ilyenkor a szomszédban lakó dílerhez került szuperapu karjában mint biztos bázisra. Aki akkor épp szabadlábon volt, mert később már nem. Az az infó megvan, hogy a látlelet 3 ezer forintba kerül, a gyes pedig 10 ezer nagyságrendileg?

Aztán megszületett az ítélet, a kagylóé a Gyöngy, aki vér és verejték árán kitermelte magából, szuperapu hagyja el a tengert. Közben kezdődött az óvoda, ahol nagyon hamar kiderült a kis Gyöngy atipikussága, mindenkinek nyilvánvaló volt, csak annak a 23 óvónőnek nem, akit kaptunk a 3 év során, és annak a 3 pszichiáternek sem, akik az óvodában dolgoztak, a nevtannak, a családsegítőnek, meg néhány szülőnek. Szuperapu ezt is megpróbálta az Anyu számlájára írni: azért rossz a gyerek, mert Anyu nem törődik vele, ez okozza az adhd-t is, a rideg szülői nevelés. Ja, hogy igény szerint szoptat, nem hagyja sírni és kötődően neveli, na az meg autizmust okoz. Vagy nem, de megtalálja az összefüggést. Még keresi. Az az óvónő ócsárolt fizetett pedagógiai szakvéleményben, aki most börtönben ül. Jött egy jó év másik óvodában, és az iskolában további jó évek. Valaki arca kisimult, valaki további stresszevésbe menekült.

Itt talált minket a terápia, aminek célja, hogy a Gyöngy géntérképét terápiai erőszakkal olyanná formáljuk, ami neki nem jó, mert jelentős többlet stresszt eredményez, viszont mindenki másnak könnyebb lesz őt kezelni, és ugye a mindenki más érdeke az egyéni érdeket mindig felülírja. Nemzeti konzultációt megszégyenítő stílusban kérdezett  alá a pedagógusoknak szuperapu, akarja-e, hogy a Gyöngy boldog legyen, mert Anyu, aki eddig is mindenről tehetett nem akarja. Igen, akarjuk. Akarjátok Istvánt? Igen, akarjuk. Gyöngy-pszichológus szerint is alakítsuk át, tagadja meg önmagát, mindenki ezt csinálja. Iparágak szakosodnak a kétségbeesett szülők félelmére, kannabiszolaj és neurofeedback, és kétszemélyes magán terápia, ahol azt tanítják meg, hogyan kell viselkedni más gyerekekkel - csak éppen más gyerekek nélkül. Mert a többségnek nem jó, ha valaki más. Ők rugalmasak, de nem akarnak alkalmazkodni hozzánk. Mert megtehetik.

Pista a gyöngykagyló visszaszedte Rockefellertől a gyöngyöt, aki azt mondta neki:

Az utókor igazolni fogja önt, ha megérdemli.


(Karinthy Frigyes: Pista, a gyöngykagyló)