Nélkülem unatkoznál

te is

A kólás ember

2020. július 21. 10:18 - yerma

Van egy film, amit nagyon szerettem volna megnézni, Különleges életek a címe, és az a rendező páros rendezte, aki az Életrevalókat, ami egy marha jó film. Nagy lelkesedéssel fogtam bele, de csalódás volt. Olyan szervezetről szól, akik olyan autista emberekkel foglalkoznak, akiket kivet a rendszer magából, akikről lemond. Nem beszélő, önveszélyes esetekről. Maga a film nem tetszett, mert bár az autizmus elég széles spektrumát vonultatta fel, szemben az Esőemberrel, aminek egyik hibájaként említik, hogy nagyon sztereotip. Azt a látszatot sugallja, hogy minden autista gyufákat számol, és valamiben zseni, és ez nem így van. Sok ember, aki látta a filmet elsőnek azt kérdezi tőlem, hogy Anna miben zseni. Nem feltétlenül kell, hogy az legyen bármiben is.

Ennek a filmek viszont, amiről szó van, volt egy számomra ikonikus jelenete. Egy szobában ül egy nem beszélő autista izomgörccsel a kezében (van ez a bizonyos kéztartás), a kezelőorvosa, és egy random fiú az utcáról (nem orvos). Az orvos éppen terápiát tart a nem beszélőnek, a téma, szomjas-e, kér-e vizet inni. A nem beszélő biccent, hogy igen. Kérd szóval, mondja az orvos, és PECS kártyákat rak elé, víz, pohár képekkel. Mutass rá és kérd el. Nem megy. Közben az orvost kihívják egy sürgősebb esethez. Ketten maradnak a nem beszélő és a random fiú. A fiú odamegy a nem beszélőhöz, elvesz egy poharat, kitölt neki bele kólát, és a keze ügyébe rakja, ahol elérheti. A nem beszélő érte nyúl és megissza. Jön vissza az orvos: jaj, de jó, ivott, ez a foglalkozás akkor sikeres volt, pipa.

Azt szégyellem, hogy szégyellem magam ilyenkor. Hogy én kólás ember vagyok. Most jöhetne bárki, hogy így nem lesz önálló. Miért ne lenne. Jelezte, hogy inni kér és kapott. Nemcsak én leszek Anna életében kólás ember.

Mindig lesznek kólás emberek.

Címkék: autizmus 8.5+