Nélkülem unatkoznál

te is

Neurodiverzitás

2020. július 30. 12:56 - yerma

Van három történetem, helyzetkomikumos auti témában. Nem írtam meg, mert más fogyatéka is szerepel benne, és azon nevetni nem szép dolog, de nem azon nevetünk végül, hanem a helyzeten.

  1. Az első történet egy olyan áruházban játszódik, ahol nem utálják a fogyatékot. Ezzel kb 3-ra szűkítettem a boltokat. Amikor Annával rollert vettünk és semmi nem volt jó neki, végig kötekedett, passzívan működött együtt, magyarul sehogy. Húzni-vonni kellett és nyafogott hozzá. Nagyon kellemetlen volt, amikor a pénztárhoz értünk amit művel. A kasszánál a pénztárosnak volt egy kitűző a köpenyén, hogy legyünk türelmesek, mert siket.
    Az egészet nem hallotta.

  2. A másik szintén egy olyan áruházban játszódik, ahol nem utálják a fogyatékot. Ez nem az előbbi, hanem a másik bolt. A pénztárban ülő fiú repkedett a kezével repetitív, ismétlő jelleggel. Épp akartam küldeni felé egy együttérző mosolyt, hogy egy térfelen játszunk, és biztos jól esett volna neki. Szerettem volna bíztatóan ránézni, de nem tudtam.
    Nem tartotta a szemkontaktust.

  3. A harmadik történetben egy részmunkaidős pályázatról érdeklődtem, mondták küldjek önéletrajzot és menjek be. Bementem, beszélgettünk, később jött az e-mail, hogy nem engem választottak. Meglepetten olvastam: én csak érdeklődtem mi ez.
    Nem akartam megpályázni.

Nem véletlen, hogy ebben a csitri NT világban nem tudunk létezni és együttműködni sem. De nem is akarunk. A balkezest sem erőltetik rá a jobb kézre már elég régóta. Elég lenne, ha elviselnénk egymást, mint neurodiverzitás.