Nélkülem unatkoznál

te is

Jellemző

2020. július 03. 15:07 - yerma

Éppen még mielőtt beütött volna a karantén dolog kezdtem el azon gondolkozni, hogy mi szükség van könyvek birtoklására, és ment-e a könyvek által a világ elébb. Merthogy van a könyvtár, ahonnal szinte bármi elérhető, és miért akarunk könyveket, és egyáltalán tárgyakat birtokolni. Az elején még értem, mert az új könyv illatával semmi nem vetekszik, de mind beporosodnak, besárgulnak, egyszeri olvasásra vett könyveink, mert kevés van, amit újból kinyitunk. Ez a hagyaték kipakolásánál okozott nagy problémát, és valahogy akkor elhatároztam, hogy én ilyen heyzetbe senkit nem hozok, hogy heteket töltsön a kidobandók átbogarászásával. Még nagyon a karantén sem rázott meg, volt hova fordulni olvasnivalóért, hogy aztán a tíz éve vett könyv mára már mást mondjon és padlóra küldjön egy teljes hónapig. Vannak olyan régi könyveink, amik mindig előkerülnek rendre. Van-e olyan szó, hogy gyűl, kérdi Anna a szókeresős házifeladatban, ajánlok egy verset, ha Arany Jánosnak van, akkor van nekem is.

Akkor kicsit talán túllőttem a célon, amikor esti sorozatként, amikor betoltam az Abigélt. Szuperapu az Egri csillagok hangoskönyv verzióját nyomatja, és úgy láttam ideje kezembe venni az ellenpólust. Sokat kellett magyarázni a korról, a helyszínről, a háborúról. Néha jeleneteket állítottunk le és elemeztünk ki, mi történt itt, tudtam, csak nem tudtam volna így összefoglalni. Közben Robert Merle egy polccal feljebb került. Azóta minden jellemző.

Mostanában a Piramis műsor ismétléseit is nézzük esténkét, nem minden pedagógiai célzatosság nélkül. Nyolcévesnek simán emészthető színvonalú kérdések, mint elmebajnokság, de inkább a drámák, az arcok, a mimikák, találgatjuk melyik őszinte és melyik hazug. Látod, így mosolyog, aki nem gondolja komolyan és így ripacskodik, ha a valóság nem elég erős és megható. Miniszoknyás kisminkelt lány néz alázattal a szemében a piramisban levő párjára: Mária Magdolna nézhetett Jézusra így, a Nagy, az Ő, az Okos kettőnk közül. De jaj, Jézus elbukja a kérdést, hiába na. Jellemző. Minden elfedhető. Szoláriummal a test bebarnítható, az ősz tincs befesthető, sminkkel az öregedés leplezhető, csak amikor mindez nincs összhangban a kimondott szóval, na az a gáz. A megvetés lesminkelhető, az öröm eljátszható, és mindennek két célja van: a tizenöt perc hírnév (ne mondjuk itt dicsőségnek) és a pénz. Megint a pénzről tanulunk. Anna egyébkén nagyon gyakran kitalálja a megoldást és egyszerűen ráhibáz. Logikája követhető, kik azok a luzitánok, biztos nem az olaszok, mert arról tudnánk. Sokszor nézünk utána a válasznak, és igen, előrémlik, hogy amikor Kolumbusz felfedezte Amerikát focizó bennszülötteket látott. Arany Lacis vers volt feladva az egyik részben, hogy mit nem csinál az ürge, ő tudja, mondja Anna. De nem tudhatod, nem kellett megtanulni. Napköziben unatkoztam, mondja. Bezzeg a kötelező vers bifla az nem megy, lehet hogy tényleg csak hagyni kellene őket békén. Nyárfa virít, mondja aztán fogmosáskor később. Ezt is elolvastad a hapköziben? Jellemző.

Rád is, hogy rájöttél.