Nélkülem unatkoznál

te is

Családi kör

2020. szeptember 15. 19:43 - yerma

Ha pillanatfelvételt kellene csinálni a családunkról, az most a következőképpen nézne ki. Anyu ül bokasínnel a lábán, nem tud járni, nem tudja Annát kísérni iskolába. Amit mondjuk nem is kell neki, mert Anna itthon gubbaszt nurofennel a szájában és egy százas csomag papírzsebkendő társaságában, és nagyon jól érzi magát. Mert a nurofen nagy kedvenc, azt hiszi hogy narancsos cukorka és repetázik belőle. Versus halolaj. A gubbaszt az annyit jelent, hogy nyomkodja a kütyüit, az jó, mert addig se sír. Régen, amikor kicsi volt és beteg volt, akkor mindig sírt. Mondjuk nem betegen is, te voltál a gyerek, aki mindig sírt. Kis gyerek kis baj, vagy micsoda. Egyszerű megfázása van, de nem merjük közösségbe adni, mert kinek hiányzik a napi koránkelés, amikor megtehetjük, hogy tízig alszunk: a későnkelés biztos tudatában alszunk el, hogy aztán reggel hatkor felkeljünk végül. Most érett meg a helyzet az én nagyszobai alvásomra, és ez azt vonja maga után, hogy zárhatatlan szobában vagyok reggel hatkor. Leckét írjuk befotózva úgy, mint ahogy fél éven át tettük és már akkor sem volt jó, Persze Anna nem akar és jó poén volt, hogy minden könyv a padban van és én nem tudok elmenni érte. Pihenjen és szolgáltassa ki magát, mondja a sebész nekem, na igen, egyedül nevelem az aspergeres gyerekemet, ennek a tanácsnak nincs megoldása a természetes számok halmazán. Apropó matekozunk: a lecke nem sokat változott 40 év óta, melyek azok a nyitott mondatok, amelyeket igazzá tenne a halmazból hiányzó szám, és a szám helyett egy körte bazmeg (b+). Nem a megoldást kell infantilizálni, hanem a kérdést megfogalmazni már a nyelvújítás utáni magyar nyelven. A gyerek itt utája meg a matematikát, mert ha épp nem beteg és ezért nem a szülő magyarázza el, hanem a napköziben leginkább senki, akkor ez az a pont, ahol le lehet maradni. És nem vagyok biztos benne, hogy össztársadalmilag nem ez a cél.

Amiben tudunk haladni az a programozás. Újra vannak online órák, igaz nem utónézhető verzióban. Nekünk a nyáron ott volt a jó, hogy Anna a saját tempójában csinálhatta. A programozás az logika és matematika, eddig inkább logika, és idén már egy plusz félévet már átugrottunk, mert Anna nagyon unatkozott, amíg más megosztotta a képernyőjét, mert elakadt, addig mindig bekapcsolta a tévét, hátha lemegy egy sorozat. A mostani évadot is bírja, ahol elakad ott én is tudok segíteni neki, nem rázom le nemtudommal, kőkeményen kitaláljuk ketten, hogy milyen logikai parancs kell ahhoz, hogy a labda ne a tengeren pattanjon, hanem a homokváron, és legyalulja azt.

Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó.

Per három szor kettő.