Nélkülem unatkoznál

te is

Bagolyköpet

2020. május 30. 15:23 - yerma

Annával az élet egyre nehezebbé vált, fárad, nagyon hamar. Bár már annyi lecke nincs és már két nap alatt megírja a heti adagot, de már nagyon unja. És unom én is ezt az egész macerát. Mostanra jutottam odáig, hogy elegem van, már nagyon, és elsősorban nem abból, hogy egymás fogságába estünk, hanem attól, hogy két ellentétes típusú ember van összezárva. Egy hangoskodó, nyüzsgő és a nyugodt, akinek fő életcélja, most már mondhatom így: a csend, és annak a fenntartása. És ez az egy infó valahogy nem jut el Annához. Nem lehet vele elmenni sehova, egy boltba sem, mert nem akar, közben unatkozik, látványosan szenved. Néha az alapvető reggeli teendőket sem végzi el, egész nap pizsiben sikong, és nem tudok előle elmenekülni. Eddig a leckét azt jól beosztottuk, hétfő matek, kedd magyar, szerda programozás, csütörtök-péntek szabad. Szombat-vasárnap apu, és anyu pedig füldugóval a fülében egy fotelben ül és bambán előre néz két napon át. 

Anna, a bagoly engem rágcsálónak használ, megeszik, szétrág, kiszívja a véremet és egyyszerűen kiköp. Ez a bagolyköpet, környezet órán tanultuk. Ha pedig belegondolok, hogy mégegyszer ennyi idő van még hátra szeptemberig... Annát táborba vagy egyéb gyűjtőhelyre nem lehet vinni, mert bár jó fej az önkormányzat, hogy szervez ilyeneket, de ezeket éppen mi nem tudjuk igénybe venni, a sajátos nevelési igényű gyerekekre senki nincs felkészülve, egy embernek stabilan vele foglalkozni kell, nem köti le őt az offline élet, és egy idő után unatkozik, abból pedig lesz a tehetetlenség, a túltelítődés, és a meltdown. Attól persze fél, hogy a kütyük miatt idejekorán megvakul, ezért bűntudata van, de továbbra is függő. (Sziasztok, Anna vagyok és kütyüfüggő. Szia Anna!) Néha bedobok egy olyat, hogy állatkert, vagy lovasterápia, rámnéz, ugye nem gondolod komolyan, persze, hogy nem gondolom, csak olvastam valahol, hogy meg kell kérdezni havonta.

Ami nagy bajom még, hogy nem olvas, nem adhatok a kezébe könyvet, és nem is nagyon tudom milyen könyvet kéne olvasnia. Az iskolai könyvtárból kikölcsönzött könyveket vissza kell vinni, jött a lista kinél mi van kint, hát döbbenet a tudat, hogy más szeret olvasni. Volt néhány érdekes következtetés a kivett könyvek alapján, mert mutasd meg a könyvespolcodat, megmondom, ki vagy. Tovább nézzük a Willy Fog rajzfilm meséket, amiket én szétunok nap végére, mert vagy nagyon nem követi az eredeti könyvet, vagy a szereplők reakciója túljátszott, vagy bárgyú és irritáló. Egyébként sem vagyok híve a könyvek megzenésítésének. Anna meg mindenbe beleköt, miért van barna ruhában a szereplő, miért csinája azt, amit csinál. Nagy szám, amikor telefonál a Nemo kapitány! mondja. Igenis nagy szám, mert 1870-ben írta a könyvet és 1876-ban találták fel a telefont és 1900-ben pedig a tengeralattjárót. 108 vizionált találmányából 70-et sikerült a hálás utókornak megvalósítani. Veszélyes ember lehetett, mondja aztán, igen, valószínűleg az volt, én nem mertem volna a közelébe menni. A mozizás rituálészerűen este megy és közös csokievéssel párosul. Ezt ő jó szórakozásnak könyveli el, én meg annak örülök, hogy nap végére endorfinhoz jutok. Az alábbi kép szimbolizál most a legjobban minket.

Órák

2020. május 26. 16:41 - yerma

Sok évvele zelőtt elromlott az órám, és úgy döntöttem inkább újat veszek helyette. Betértem egy óra üzletbem ahol 5-6 vitinben egyenként 50 óra volt, az összesen 250 darab. Minden óra 10:10 percet mutatott. Ezt a fajta megszállottságot, hogy valaki erre képes, hogy egyesével manuálisan átállítja az összeset, a saját kérésemmel toldottam meg. Kizárólag olyan órát szerettem volna, ami pezsgő hátlap előtt régi római számozású. A régi római az az óra, ahol a négyes helyett nem IV áll, hanem IIII. Csak ilyen óráim vannak azóta is, arab számos abszolút nincs és van olyan, amin rovátkák jelzik a számok helyét. Akkor nem tudtam, hogy ez miért van így, hogy néha az IV-t használják, néha meg a IIII jelet, és azt sem tudtam fontos-e, miért fontos, és van-e jelentősége. Azóta az eltelt iksz év alatt utánanéztem, és azt olvastam, hogy ennek az a logikája, hogy megőrzi a számlap szimmetriáját azzal, hogy a bal oldali négy karakteres VIII-nek a jobb oldalon szintén legyen négy karakteres párja. Így leginkább szokás és esztétikai kérdés. Utólag ez sok minden megmagyaráz és adalék a kilencedik színhez.

Gyerekek, ma a római számokról tanulunk, I, II, III de soha nem IIII és négy felkiáltójel.

Hm, öhm, ööö.

De.

Színes albínó páva

2020. május 23. 16:18 - yerma

Az iskola hirdetett egy rajzversenyt, és fel sem merült, hogy ne nevezzünk be rá. Bár hajdanán volt egy balsikerű rajzpályázat, amin inkább el sem indultunk, hanem azonban eltelt 4 év, jaj de szuper, rajzolni szeret. Viszont elkezdeni meg nem. Nem akarod-e elkezdeni, kérdezek alá, ami körülbelül akkora hiba volt, mint Kimi Raikkönennek eldöntendő kérdést feltenni egy sajtótájékoztatón. Fák és madarak volt a téma, és három pályaművel lehetett nevezni, ami lehetett szabadon választott rajz vagy fotó. Mivel nálam a telefonon alapjáraton rengeteg növény és fa fényképe látható, így csak kiválasztottunk egyet, majd megtoldottuk a bonsai-jal. Madarat nem fotózunk, mert mire beállítom a fényt elrepül. Rajzolj madarat. Nem  akarok. Milyen madarat? Albínó pávát a téli udvarban. (jaj, de szép ember az!) Anya te nagyon megúszós vagy, a másik rajzveresenyen is emlékszel mit javasoltál. Nekem könnyű, mert én nem tudok rajzolni. Végre is sikerült rajzolnia egy pávát, aminek az irizálását fémesen csillogó festékkel oldottuk meg, szerintem jól sikerült. Sokat dolgozott vele és a színezés a festés miatt felgyorsult. Végül a rajzversenyre még egy szélsuhogó madárcsicser hangfájllal is jelentkeztünk, immár négykotonosan bebiztosítva a részvételt. Ami még Annának jó hír, hogy a magyarlecke és a szorgalmi feladatok ignorálására is lehetősége volt így. Azóta iskolai feladat is volt egy rajz, az viszont részletgazdagabb volt és ezért sokat piszmogott vele. 

Tegnap megint volt egy rosszabb napja, mert most azon aggódik, hogy mi lesz ha tovább romlik a szeme. Erre mondjuk nagy esély van, mert sokat gépezik. Nekem azért romlott el, mert sokat olvastam, egyirányú fókusz. Nem mintha nem lenne tök mindegy mibe vakulunk bele. Nem baj, akkor öreg korodban mire megvakulsz meghallgathatod az összes zenét, amit most nem tudtál.

Én is erre gyúrok.

Nem csoda

2020. május 23. 08:04 - yerma

Fogok-e valaha normális életvitelt élni, ezt kérdezi Anna. Számlákat befizetni, munkába állni, gyereket nevelni, takarítani és főzni. Hát igen. Nem olyan régen tettem fel magamnak én is a kérdést, hogy mennyire nem gondoltam volna még 35 évesen sem, aztán meg jé, sikerült. Ennek az oka főleg neveltetési kérdés volt, anya-lánya játszmába ragadás és kontroll. Azért az ember örül, hogy ezektől a kapcsolatoktól megszabadult. Házasság-de-hát-ezt-vállaltad. Nem, senki nem akart bántalmazó kapcsolatban élni. És gyerek-de-hisz-ezt-vállaltad. Nem, senki nem akart fogyatékkal élő gyereket nevelni. És senki nem akar játszmákba ragadni se. Ne alakíts ki játszmákat magad körül, ha észreveszed, addig menekülj, amíg lehet. Ha én agresszív és erőszakos öregasszony leszek, ne látogass, ne nyisd rám az ajtót. Csak mert az anyád vagyok, és mert az én időmben bezzeg. Ez a két mondat, amit megfogadtam, hogy nem fogom kimondani a saját gyerekemnél. Legyen egy minimum, ami alá nem mész a kapcsolataidban, gondoskodni magadról meg megtanulsz idővel. A tanulást tanulni, ez még a nagy művészet, amit nem spórolhatsz meg. És ne hidd el amit más mond, mert nem tudhatja, mi alapján hozod meg a döntéseidet. Válogasd meg kinek mennyire hiszel. Figyelj, most már lehet az internet miatt bármi, beülsz egy nyafi topikba és figyeled a kommenteket, ebből tanulsz a legtöbbet. Hogy mit gondolnak az átlagos emberek, soha nem derülne ki nekünk, ha nem lenne ez. Hogy valaki majom avatarral milyen szar állapotban van. Na olyanban ne legyél, lebegjen a szemed előtt ezt elkerülni. Valamiért ezeket a beszélgetéseket igényli Anna nap végén. Meg azért mi érdekes dolgokról is beszélgetünk.

Valamelyik közösségben felmerült, mi a csoda ellentéte. Jó, nem a gyeses mamik csacsogdája volt, ahol napi szinten 450 új bejegyzés születik, az tény. Kicsit elgondolkodtam, hogy igen, attól függ mi a csoda, ezért szubjektív, és a csoda ellentéte mindaz, ami nem csoda. A fekete ellentéte sem a fehér, hanem az összes olyan szín, ami nem fekete. És egyébként sem gondolom, hogy mindennek van ellentéte, a világ sokszínű, árnyalt. Mert sötét vagy világos, azt ki dönti el, mert akkor az alkony mondjuk az mi. Ennek az átgondolása úgy egy percig tartott. És néha véletlenszerűen megkérdezem Annát is, szerinted mi a csoda ellentéte. Neki öt másodpercbe telt, ami nekem egy teljes percbe amíg megválaszolta - ugyanazt. Hát a nem-csoda.

Ne félj. Az nem vész el, aki gondolkodik.

The game of life

2020. május 14. 09:41 - yerma

Túl vagyunk a második programozás órán, ami úgy működik, hogy egy weboldalon kell parancsokat beállítani egyszerű számítógépes játékok létrehozásához. Van egy adott háttér, mondjuk egy erdő, és be kell programozni egy sárkányt meg mondjuk egy katicát, hogy menjenek egymás felé, és amikor találkoznak, akkor mondják azt, hogy helló. A próbaórát toltam végig én is és az első órát, de a másodikat már nem, elég érdekes, abszolút Annának való. Még a technikai részével küzdünk, hang és videó kikapcsolása, amikor öt család hangja gerjed egyszerre be, az tud idegesítő is lenni, és én kicsit féltem a többieket Annától, mert ha egy perc csend van, akkor ő belefecseg, a "csak az kapcsolja be a hangot, aki valamit mondani akar" kérése teljesen hidegen hagyja, és várom, hogyha mégis szót fogad és csendben marad, akkor a közös üzenőfalat trollkodja majd szét asdffffskajhkj jelekkel, ami szerinte vicces. Most már kevésbé féltem őket, mert minden gyerek nyüzsög és mindenkinek van családja, aki a tananyagba video és audio módon belelóg. Probléma lesz, hogy Annát csak a nettó információ érdekli, a bruttó nyüzsgés annyira nem, megszakadt a másik kapcsolata, technikai probléma, vagy lassabb reakció, ma már jön addig hozzám beszélgetni a másik szobába. Ebban mondjuk igaza van, mert csomó energiát elvon az össz infó tömegből kivadászni azt, ami lényeges: ez a hétköznapi életben is így van, és ez megy neki nehezen az iskolában is.

A tanfolyam nyáron tart, még 3 hónapig. Nem tudom, hogy mennyire hosszabb távú a cél, amikor megcsinálja a kurzus végén "a" játékot olyanra, amilyet ő szeretne. Én már kértem tőle egy verziót, és remélem megcsinálja. Ez egy rage game, és arról szól, hogy egy Pacman féle labirintusban van egy kertész, a másik végén meg van egy cserép virág. Az a feladat, hogy a kertész meglocsolhassa a virágot úgy, hogy közben harsány színű lufik és szellemek támadják, de nem csak a kertészt, hanem egymást is. Random lőnek egymásra szavakat, és amelyik betűk mind a kettőjüknél megvannak, azok kiütik egymást. A végén elérem Annát és teszek rá tápoldatot. Ha ő nem írja meg ezt a programot, akkor megírom én.

Egyszer már végigvittem.

Címkék: autizmus iskola 8.5+

A különös bolygó

2020. május 13. 17:05 - yerma

Válasszunk egy bolygót a Naprendszerből, egyszerűség kedvéért legyen a Mars, bár az túl egyszerű. Lényeg, hogy feltételezhetően élet van rajta, így jöhetünk onnan is. Kezünkben teleszkóp, mint a Kockásfülű nyúléban, nézzük és figyelünk. Figyelünk és nem értjük, figyelünk jobban és mégsem értjük. azt hisszük az a kész átverés és megértjük, hogy nem, mert ezek az emberek. Valami érthetetlen nyelven kvartyognak, és vicces szkafander van most rajtuk, múltkor még nem volt. 

Arra mi van, jé sok ketrec. Állatokból egy-egy példányokat fogságba ejtenek és ketrecekbe zárják. Állatbarát. Cuki kiscica. Aha, 10 nm területen egy oroszlánt. Ja mondjuk vadászni nem tud, nem baj. A cinkét nem szabad nyáron etetni, mert ezzel "infantilizálod", de a víziló az más. Ketten vannak, az mondjuk már fajtárs. Más meg ezért fizet, ezt nézi. Hogy bezárt a sok állatkert a vírus miatt. Sok a kieső bevétel. Más országokban az állatkertben az állatokat egymással etetik meg, hogy ne haljanak éhen. Szurikátát eszik az oroszlán és makákó majmot. Az ebéd tegnap még két ketreccel odébb volt. Kérdés, hogy eddig mit ettek, szúrja közbe Anna. Na igen. Jaj, és ne mondjuk el a gyerekeknek, mert széttörik a kis szívük. Ne mondjuk meg a nyúlpaprikást se húsvét után közvetlenül "de, de, rosszul érzed: csirke az".

Unatkoznak, de nem mehetnek ki. Szenvedés mindenhol, nem tudnak magukkal mit kezdeni. Miért nem olvasnak? Mert sütnek. Szemük van-e? Mégse. Egy kiló cukor, öt tojás sárgája. Nyújtsd a tésztát. Várjál befotózom, feltöltöm, te meg lájkold. Élesztőhiány. Ezentúl a kenyeret is otthon. Mert most ráérünk. Akkor minek vettél kenyérsütőt, ha soha nem érsz rá. Majd most. Készül a kovász. De az egy külön szakma. Nem baj. 10-ből 5 blog gasztro. A poszt szerkesztő felületen van egy kukta ikon, azt írja "recept beszúrása". Igény volt rá. Tömegigény. Sütit esznek. Finommotorika. Addig is csönd van. A kupi mondjuk nagyobb. Dagadnak. Most tartunk ott, hogy beérik a sok sütés gyümölcse, mint képzavar. Azért sütöttek végig, hogy ehessenek, és azért akartak enni, mert unatkoztak, és a vírus miatt depressziósak. Ezért esznek, jönnek a karantén-kilók. Ami aztán pszichológus forrás lesz, meg hozd magad formába a nyárra, magazinban. Esélyed sincs. Mert nem tanultad meg elfoglalni magad. Mert zsizsegtél. Fitness klub vs ducidivat. Érted haragszom, nem ellened.

Tegnap láttam egy adásvételi csoportban: 500 gramm élesztő eladó, május 20-án jár le a szavatossága, nekem már nem kell. Komment: postázod?

Címkék: autizmus 8.5+

Eszmélet

2020. május 08. 17:56 - yerma

Lassan két napja az agyrázkódásomnak, már jobban vagyok, de nem volt ez mindig így. Sajnos Anna a részvét lekisebb jelét sem mutatta, lehet, hogy érezte ugyan, de nem volt rajta látható. Zajongott, énekelt tovább. Néha furcsán reagál, nem tudja mit mondjon ilyenkor, így dobta be annak idején rendszeresen Sugárkát és Harry Pottert oda nem illő módon a stroke-ra válaszul. Nem lennék meglepve, ha a holttestemen át is csak így átlépne énekelve, mintha semmi nem történt volna. Elsőre a liberális nevelés visszásságai okot mondhatnám, ha nem tudnám, hogy ez nem nevelési kérdés, hanem az ő BNO kódjával van összefüggésben. Másrészről pedig a tekintélyelvűség egyértelmű kudarcát is átéltem, amikor anyám meghalt (Kérdeztem tőle evett-e, ivott-e, bevette-e a gyógyszereit, azt mondta igen, a kórházban meg megkérdezték, hogy lehetett ennyire kiszáradva. Eszembe sem jutott, hogy megkérdőjelezzem, amit  mond. Így nyírta ki a poroszos nevelés erőltetésével saját magát.) Mert azért a mi időnkben még az volt a nevelési minta, hogy első a sorban nem lehetsz. Az első mindig a gyerek. A második az anyám. A harmadik a gyerek. A negyedik a többi rokon, ötödik és hatodik megint az anyám. A hetedik te magad légy a szomszédnéni mit szól, a nyolcadik maga a szomszédnéni, a kilencedik pedig a kutyája. A tizedik a szomszédnéni kutyájának állatorvosa, tizenegyedik a szomszéd kisgyerek. Így kerültem én magam a százhuszonhatodik helyre, ami jó hír, mert a százkilencvenedik helyen levő süssünk süteményt a karantén alatt mozgalmat így is megelőztem. Mindenki előttem volt, én soha nem voltam fontos, mert nem az volt a feladatom, hanem, hogy minél kevesebb zajt csapjak - mint saját identitás. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy más nincs így ezzel: növekedtek, kitüremkedtek a térből magabiztosan. . 

Anna autizmusa egészen más, mint az enyém, ő extrovertált és hangos, én intovertált és nyugodt lennék - akkor, ha ő nem lenne extrovertált és hangos. Így mára már az lett a legnagyobb problémánk, hogy ő uralja a teret, az élet minden percét, nézd, most is róla írok éppen. És azt tudni kell, hogy minden nyereség valakinek a vesztesége, minden ember mögött ott áll egy másik ember, aki beleőrült. Így valósulhat meg a világ egyensúlya.

Tudtam, hogy van öt perc előnyöm vele szemben, nagyon-nagyon archív régmúlt időkből. Az az öt perc, amivel hamarabb feladom. Régóta tudom, hogy ez azt jelenti, hogy legyőzött és ő nyert. Ha csak öt perccel is, de tovább bírja.

Mert nem élhet az egyik, amíg él a másik.

Címkék: autizmus 8.5+

Utazás az agy középpontja felé

2020. május 07. 10:45 - yerma

Minden lakásban vannak kritikus pontok, amit jobb elkerülni esés szempontjából. Nálunk van egy ágy sarok, ahova menetrendszerűen mindketten beverjük a lábunkat. Ráadásul mindkettőnknek magas a fájdalomküszöbe, így többnyire utólag vesszük észre. Egy ilyen kritikus pont éppen a baloldali halánték lebenyemet találta telibe. Nagyobb bajt nem okozott láthatólag legalábbis, miután magamnak feltettem az ilyenkor szokásos kérdéseket, milyen nap van, hol vagyok, mikor születtem, szédülés, hányinger, az élet, a világmindenség meg minden. A bal agyféltekémben túl nagy a forgalom az utóbbi időben, így jövőre várom a tia2-t, és 2023-ra meg a tia3-at. Az élet lemodellezhető.

Anna minderről nem vesz tudomást, nem enged pihenni, csacsog, narrál és énekel. Ja a lecke az nem érdekes, kezdd el csinálni kérlelem 10 órától, "majd" válaszolja, este 6-kor tesszük el, addig könyörgés, kérés és szükség esetén basztatás. Legirritálóbb válasz a majd, mert teljesen bizonytalanságban tart vele mindenkit, és a j-d betűk sem teszik szimpatikusabbá. Elkezdte a programozó iskolát, ami tetszik neki. Az első órát végignarrálta, beszélte és viccekkel szórakoztatta a többiket (5-6 gyerek volt még), így tartotta fenn a koncentrációját. Mondjuk a szórakoztatás szó talán nem megfelelő, amíg a többi gyerek csöndben dolgozott. Másnak ez biztos furcsa lehet, én meg nem látok példát, hogy lehetne-ez másképp. Kértem, hogy kapcsolja ki legalább a mikrofonját, hogy csak engem kergessen őrületbe ezzel a hangzavarral, de nem, a videót legalább kikapcsolta. Továbbra is lezúzza agyilag, hogy ennyi felé kell figyelni, hamarabb elalszik ilyenkor. Most kezd egy kicsit elegem lenni.

Néha még sírok is.

Címkék: iskola 8.5+

Indul a

2020. május 02. 08:23 - yerma

Na aztán meg a kötelező anyák napja. Mint a kötelező május elseje, kötelező valentin nap és kötelező karácsony, kötelező húsvét, kötelező pünkösd. (Az az infó megvan, hogy Magyarország 54%-a keresztény és kényszeríti rá a kötelező háromnapos babonáit az összes többire? Világviszonylatban ez még szebb 33%.) Lehet, hogy gyerekkoromban szerettem ezeket az ünnepeket, már nem emlékszem. Ma már nem hatnak meg, azt tudom. Anyák napjánál mindig eszembejut az a réteg, akinek nem adatott meg anyai jelenlét, akiknek nem lehetett gyerekük, akik egyszerűen nem akartak, vagy egyszerűen volt anya, csak az minőségileg tekintélyelvű, következetlen, buta, erőszakos, elérhetetlen, mártír vagy szimplán  ő maga is traumatizált. Mert az anyád vagyok. (ki tehet róla)  Mert felneveltelek. (ez volt  a dolga)  Mindennek van napja, így hadd legyen ennek is, ebben maradtam magammal. Feleseltem a másvilággal, tudom.

Szóval felelős verset kell választani három jelölt közül. Nálunk a nyertes mindig a legrövidebb vers. Számomra ismeretlen költők versei közül, pedig én azért szeretek olvasni, és szeretem is a verseket. Bár ezt így általánosságban nem mondanám, szeretek bizonyos verseket, de konstans jelleggel már a magaimét sem. A verstanulás az tudom nehéz, először találjuk meg a rímet, a ritmust, csináljunk belőle dalt, és ha megvan a dal, akkor megvan a vers is. Ez volt a stratégiám Anna verstanításával a Képekben sorozaton kívül. Ez meg olyan irinyó-pirinyó, hogy nem érte meg vizualizálni. Először elolvastattam vele, mint az Anyám tyúkját, szerinted miről szól, elmondom, döngölt föld, tulipános láda, szegénység. Várjál, ezt elolvasom és megjegyzem, egyedül, ez könnyebb. Én nem emlékszem, gyerekkoromban, hogyan mondtam verset. Nem tudom jól-e, tudtam-e hol vannak a hangsúlyok, és nemrég szembesültem azzal is, hogy tök máshova tettem a hangsúlyokat végig az Embert tragédiájában is, és érdekes, hogy mégis hatott. Eljutottam a banánig, csak más útvonalon.

Anna boldog gyerek. Onnan tudom, hogy olyan svunggal szaval egy verset, ami érzelmileg megérinti, mint Regős Bendegúz. És ez teszi őt hitelessé.

Nagyítás

2020. május 01. 17:52 - yerma

Reflektálva az előző posztra kaptunk egy matekfeladatot, egy olyan ha banán-meg-kocka-az-öt-akkor-mennyi-fél-banán-meg-kör típusút. Két agykapacitást foglalt le 2 órán keresztül és kijött a 40.

Merthogy találkoztunk a tanárnénivel és néhány gyerekkel az osztályból. Annára rátört, mennyire beszélgető partner híján van, unatkozik és csak egy felnőttet lefoglalva tud megmaradni. Ezt ugyan eddig is tudtuk, és még mindig meglep, hogy más gyereke meg nem. Rollereznek boldogan, versenyezve, harsányan, útkereszteződésnél megállnak, ha valaki rájuk szól csendben maradnak, és ha a felnőtt nem ereszkedik le a szintjükre nagy kegyesen, akkor nem szólalnak meg. Játsszál velük, kérem, nem, nem akar. Menjünk akkor haza. Többi vidáman lazul: szülők, gyerekek, itt függnek kötéllel a nyakuk körül öten-hatan, végre lehet bandázni és én is mondom, hogy menjünk innen minél hamarabb. "Jó lesz az offline programozás is, mert majd várni fogod, hogy a pajtásaiddal legyél", mondja naiv tanár, nem, igazság szerint alig várja majd, hogy megszabaduljon tőlük, mert az óraközi szünetben nem hagyják őt tanulni, harsánykodnak, viháncolnak (mi erre azt mondjuk kurvulás és nálunk ez azt jelenti, hogy extrovertáltság a köbön). Mindegy, hogy kimondjuk-e vagy nem; továbbra is pletykálnak majd rosszindulatúan a hátunk mögött, de nemcsak a mi hátunk mögött. Megtanultam egy biccentésből, egy elejtett mondatból, egy grimaszból értelmezni a világot, mert egy idő után mind elszólják magukat és biccentenek. Mindenhol vannak írástudó anyuk, még a Teca kocsmájában is voltak, és még azokról is kiderült ez, akikről ezt soha nem feltételeztük volna. Az idei év annyiból volt jó, hogy volt egy gyerek az osztályban, aki elég irritáló volt ahhoz, hogy jobban lehessen utálni, le is szálltak rólunk egy időre, Annát nem hívták meg a szülinapi bulijába, a mi gyerekünket meg igen, bibibíí és rihi-röhi. Jövőre már nem lesz, megy vissza magántanulónak, ez az egy éve is valószínűleg az a véletlen volt, ami alatt nem sikerült kijátszani a jogszabályt. Így jövőre megint minket utál majd mindenki, de annyiból nincs jelentősége, mert Anna nem érzi jól magát így sem közöttük. Szinte mondhatnánk, hogy velem itthon jobban elvan, mert kérdezhet, és válaszolok, és nem kell korán kelnie és nem tanul, ha nem akar. Mondjuk nekem nehezebb, de néhány jelentéktelen dolgot el kell tudni engedni. Ezt a válóperes ügyvédemtől tanultam, meg kell határozni mi az, ami fontos, és mi az ami nem. Ha kidobta az igazolványaimat az nem fontos, mert bármikor pótolni lehet azokat, és a személyazonosságom nem szűnt meg velük együtt. Más kérdés, hogy aztán önként kidobtam én is, amikor visszacseréltem róla a nevemet. Én már a tankönyveket is így szelektálom. Szóval unatkozunk.

Amikoris megkaptuk az unaloműző feladatokat, mi nem stimmel a képen. Ebben Anna nagyon jó, az apró részletek megfigyelésén alapuló kötekedésben, ez olyan családi genetikai vonás. Az egyik kérdés gyümölcs-zöldség kérdés volt, mi a kakukktojás, hagyma, krumpli, paradicsom és egy banán. Jött is a megoldás segítségként, te kis butus másodikos, hát nem tudod, hogy a banán, mert az az egyetlen gyümölcs, pirospont ha jól tippelted be. Na mi nem tippeltük jól be, mert a paradicsom is gyümölcs. Jaj, ezért egy környezet ötös, mert még a kérdést feladó random Kiss Jánosné sem tudta ezt, aki tanítja a gyerekemet és az összes többiét is. Ez nekem körülbelül akkora megrázkódtatás volt, mint Annánál a Mikulásos sztori, ahol random Tóth Józsefné állított hülyeségeket, és aki egyébként gyerek tankönyveket ír (rákerestem). Nem magunknak szeretnénk ötöst, hanem Jánosné Gizikének egyest, mert ezt nem tudta, és gyerekeknek tanította rosszul. (Látod, mondtam, hogy nem kell a felmosóvödörrel pózolni tantárgyi ötösért.)

Jelentéktelen apró részletek felnagyítása ez, de mi így érezzük, nekünk a neon lámpa fizikai fájdalom és a bolti rekesz csikordulása is gyilkossági szándékot vált ki belőlünk. Tök gáz az egész.

Egyelőre nekünk.

Számokban 1.

2020. április 29. 15:26 - yerma

Volt egy sztorink még márciusban, amikor beolvastuk esti meseként a Galaxist Douglas Adamstől. Valamiért belebukkantam egy cikkbe, érdekes mondjuk, hogy miért nekem jönnek ezek szembe. A blogbejegyzésben az van, hogy Anna 1-100 között mondj egy számot kérdését bedobta, amire a válasza a 42 volt. A Galaxisban millió évekig számol a szuperszámítógép, amíg ez az eredmény kijön. Persze a következő kérdés, amit a könyvben kap a számítógép az, hogy mi volt a kérdés, amire a válasz a 42.

Ez a valóságban a következőképpen zajlott le.

A matematikusok valamiért arra a kérdésre keresték a bizonyítást, hogy 1-100 inretvallumban minden szám felírható három köbszám összegeként. Úgy 65 év alatt majdnem mindet bebizonyították, ámde komoly algoritmust kellett kitalálni az utolsó számra, amire még nem bizonyították be. A 42-re. Aztán tavaly sikerült megtalálni a megoldást úgy, hogy a douglas-i szuperszámítógép helyett 500 ezer random júzer futtatta le a számítógépén a programot háttérben egyidőben, ezért lett meg a válasz mindössze 65 év alatt. Így sikerült többszázezer óra alatt kiszámolni a megoldást. Három darab 17 számjegyű számot. Ami körül az egyik nyilván mínusz. (forrás: qubit.hu)

Viszont azt továbbra sem tudjuk, mi volt a kérdés.

 

Programok

2020. április 28. 16:11 - yerma

Túl vagyunk az első videócsetünkön. Tegnap volt egy programozóiskola ingyenes próbaórája, és azon vettünk részt. Eleinte nem akartunk vizuálisan megjelenni, csak hangban, de aztán mégis meggondoltuk magunkat. Szerencsére hang végig volt, így a többi négy gyerek is figyelmesen végighallgatta, hogy "nem akarunk videóban résztvenni" kontra "anya ne égess be", de nem volt gáz, mert cserébe mi is hallottunk másokat. Ahhoz képest, hogy Anna youtube-on nyomul elég érdekes volt így végignézni, ahogy viselkedett, de összességében jó volt. Amire én felfigyeltem, mert nem tudtam társaságban ilyen, hogy állandóan ő beszélt, a feladatokat végig narrálta, attól függetlenül, hogy a felnőtt beszélt-e, hozzá beszélt-e, vagy más random gyerekek beszélgettek. Némely feladat bébikönnyű és már rég megvan, kintről nagyon bunkónak tűnhettünk. Viszont a videós megjelenésben nagyon profi volt, bár látszott, hogy fogja vissza magát, hogy nyom el egy ásítást, mennyi energiába telik neki az, ami a másik gyereknek eleve lételem, lazaság és rutinos skype jelenlét. Összességében tetszett neki és menni akar, vagyis itthonról online lehet végezni a járvány miatt. Ami nekünk tök jó lenne, mert nincs ugyan helyileg messze, de a heti cipelés külön elkéredzkedős program lesz, ha visszaáll az élet. Jól vagyok, a lecke kevés, mondta a bevezető kérdésre, ja igen, még csak 11 óra óta írjuk, 4 órás szünetekkel.

Amúgy tényleg jól van, külön feladatokat is csinálunk, persze közösen, amik egy fokkal izgalmasabbak, mint a normál házi feladatok, mi a furcsa a képekben típusú feladat folyamatos kötekedése jól megy, az, hogy le van húzva a repülőgép ablaka, igen, de hogyan ül az utas és miért van a szereplő nyakában egy kolbász sál helyett. Ez nagyon viccessé teszi Annát, ami a normál házi feladat megcsinálása során soha nem derült volna ki. Én is jól vagyok, a vírus nem érdekel különösebbben, van textil maszkunk és egyforma mintájú. A poszt-traumás stresszen vagyok túl, amikor bent rekedt extrovertáltak próbálnak posztokat írni, mindenki posztol, koncertet ad, énekel. Viszonylag könnyű belátni, hogy némelyek online jelenlétben sem érdekelnek senkit, így felvetődhet a gondolat, hogy offline módban vajon olyan marha érdekes volt-e a mondanivalójuk. Ez a vírus önismereti kérdés is. Ez igaz ránk is, de ennek a blognak nem feladata a közönség, Anna youtube pályafutását is azért hagyom, hogy ismerkedjen a közösségi léttel (amire internet nélkül esélyünk nem lett volna), most merüljenek fel a kérdések, amíg még nem késő. Nagy előny, hogy nem kell végignézni és nem kell végighallgatni, azokat a posztokat, amiket nem akarunk, mert csak tovább görgetjük. Még senki nem találta ki, hogy lakótelepi karanténkoncertet szervezzen a környékünkön. Úgyhogy bírjuk.

Már csak tíz év

2020. április 25. 16:10 - yerma

Innentől képzelt riportokat fogok írni különböző fesztiválokról.

Írjunk leckét. Nem. De el kellene kezdeni. Majd. Mikor majd? Öt perc múlva. Jó. Hat perc múlva szólok. Írjunk leckét. De öt perc múlva nem jöttél ezért elkezdtem egy új videót, ami hatvan perces. Harmincnál elkezdjük, hogy rákészülünk és elkezdjük. A rákészülést kezdjük el. Huszonöt perc múlva rákészülök a rákészülésre, amivel majd elkezdjük. Letelik a hatvan perc. Jaj, csak azt ne. Ez a könyv. Hol a munkafüzet? Az előbb még a kezedben volt. Hányadik oldal? Olvasd el a szöveget, válaszolj rá. Ez itt a képen olyan, mint a Pisti (random név). Válaszold meg.  Nem, előbb kiszínezem. Kiszínezi. Mit írjak? Mindegy. Ki kell radírozni. Leesik a radír az asztal alá. Jé, itt a piros ceruza. Kitörött a hegye. Jó, hozd ki, kihegyezzük. Nem. Olyan aranyos, maradjon itt. Gyere ki. Nem, mert találkoztam egy porcicával. Gyere ki az asztal alól és hozd ki a piros ceruzát, hogy kihegyezzük. Nem. Mjaú-mjaú. Mi van? Ezt mondta a porcica. Lábánál fogva kihúzom. Melyik Budapest leggyakoribb kirándulóhelye. Írd be, hogy Normafa. Ezt éppen tudtam. Akkor miért nem írtad? Mert nem tudtam, hogy ez a feladat. Oda volt írva, mi a feladat. Diktálom a megoldást, jó? Annyira éhes vagyok. Mindjárt eszel, csak írd be, hogy kocsányos tölgy és kéktúra útvonal. Ne oda írd, hanem a munkafüzetbe. Ebből a tárgyból nincs is munkafüzet. Tényleg. Pirossal írd le, hogy bagolyköpet. Minek? Mert az a feladat. Inkább kiszínezem az oldalszámot feketével. A fekete nem szín! De. Most ne színezz, hanem írjunk. Negyedóránként megállhatsz. Ma kell megcsinálnunk, mert jövő héten jön az újabb adag. Hogy holnap pihenhess. Ja? Ezt miért nem mondtad?

A nap végére viszont mindketten egyre gondolunk:

Már csak tíz év.

Galamb kaland

2020. április 18. 13:31 - yerma

Azt viseljük nehezen, hogy ugyan ránk szakadt ez a rengeteg idő, ügyintézni sehol sem tudunk. Orvosi vizsgálatok csúsznak el és torlódnak majd fel, amikor meg visszaáll a rend, esélyünk nincs, hogy még az idén eljussunk bármilyen orvoshoz. Talán az adhd gyógyszer az automatikusan fog menni, a szemüveg is szerencsére megvan, a fogszabályozás a legnagyobb probléma most, ami szintén szünetel. Márpedig Anna nem akarja megadni a világnak azt az örömet, hogy ronaldinhos sörnyitót készítsenek belőle, mint tárgy. És én sem.

Végül a 80 nap alatt a Föld körül olvasását feladtuk. Túl unalmas volt, néhol elnagyolt és néhol indokolatlanul hosszan elidőzött a könyv. Sokáig harcoltam a rajzfilm változat ellen, ahol az oroszlán, a macska, az új szereplő rágcsálóval nekiindul a Föld körül, és a farkas meg a kutyák üldözi, és ahol megismerkedik egy lila párduc csajjal, mindezt mezítláb. Nekem ez azért abszurd, mert láttam a Pierce Brosnan féle változatot.

Új hobbink lett a galambok viselkedésének megfigyelése is, mint városi nagycsaládos-félcsaládé. Érdekes körülmény, hogy a 10 emeletes házban ahol lakunk, a mi oldalunkon 20 balkonos lakásból rajtunk kívül talán 1 az, aki növényeket ejtett túszul a lakásában kihasználva, hogy nem tudnak elmenekülni. Némelyiket cserébe kirohadásig locsolom, de van egy 20 éves ibolyám, amit az első munkahelyemről személyes emlékként hoztam. Így héhányan kibírnak engem. Pár paradicsommag kikelt, meg mellettük egy nemtudommi, és mégegy nemtudommi. Megvan még az eper, a rózsa és dugtam le tavaly fokhagymát. Viszont jönnek rá a galambok. A városi galamb egy kevésbé intelligens fajta, bár vizsgálatok kimutatták, hogy arcról felismerik az embereket. Na ez a pár, akik nálunk rombolnak két buta példány, mert nem ismer fel senkit, nem hallanak és szerintem nem is látnak minket. Szétszórják az ürüléket mindehova, és az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a folyékony guanós tápoldatos flakonra szartak (az ugye madárülülék, minimum József Attila óta tudjuk), amit én amúgy a növényeken oszlatok el folyékony formában. Itt ugye azt történt, hogy leszarták a saját szarukat. Itt merült fel az igény, hogy meg kell nekik tanítani a helyes helyet, ez van még folyamatban, mint küldetés. Az első gondolatom az erkély növényvédett részeinek honvédségi álcahálóval való beborítása. 

Még mindig jól bírjuk a karantént, annyiban változtunk, hogy olyan további új küldetéseket találtunk magunknak, amik a kényszerű itthonmaradás nélkül nem is léteztek volna. Az én tavalyi kényszerű itthonmaradásomkor sem merültek fel, mert akkor neurológiailag kiszolgáltatottabb állapoban voltam. Most azonban kezdem megvalósítani minden kisgyerekes anyuka legirritálóbb vágyálmát, és unatkozó gyeses anyukaként új szakma tanulásába kezdtem. Már régóta szerettem volna valami számítógépes dologgal foglalkozni és most dobta az ölembe az élet. (Mondjuk sokkal jobb lenne, ha a napi 4 órás agy-gyalu magyar nyelven lenne.) Annának is van egy ingyenes próbaórás programozói tanfolyama, amit majd megnézünk és eldöntjük, tetszik-e neki. Valahogy úgy érzem kell terelnem valamerre, mert az ő BNO kódjával nem lesz nagyon nyerő a munkaerőpiacon, ezért valami matekos irányba vinném, könyvelő per programozó, egyelőre ennyit tudok. Ugyan a BNO kódot nem kell megmondani sehol, de egy idő után kiderül. Versus ne kérjen papírt róla anyuka, jó, de attól még szétveri az óvodát, és biztos nem derül ki soha. Utólag elmondtam neki a Fermat-tételt, és érdekelte, mert a megoldása az volt, hogy nincs, és fogadjuk el az egy négyzetnyi különbséget sütési veszteségnek. 

Az ő kódja azt jelenti van segítség és azt, hogy nem az én hibám. És az én kódom is azt fogja jelenteni majd.

 

Soha többet nem játszok veled

2020. április 12. 17:58 - yerma

Ezt a mondatot életemben eddig háromszor mondtam ki, és mindvégig komolyan tartottam magam ehhez. Először gyerekkoromban, amikor nem volt türelmem olyannal sakkozni tanulni, akinek nem volt türelme engem sakkozni tanítani. A mai napig utálom a sakkot, valahogy nem tudom 3D-ben előrejelezni más gondolkodási szándékát, ez nekem túl bonyolult, érdekes, hogy 2D-ban már nem annyira. A 3 dimenzió már túl sok inger és egyszerűen túltelítődöm.

A többit már Annának mondtam. Az első alkalommal be akartam neki bizonyítani egy érdekes matematikai állítást, a Fermat-tételt, ami benne volt az általa kikölcsönzött matematika könyvben is, gondoltam talán érdekli. A tétel arról szól, hogy egy 5x13 téglalapban 65 db négyzet van, és ezt fel lehet vágni 8x8-as négyzetté, ahol viszont 64 db négyzet van, és egy négyzet eltűnik. Hol az egy négyzet? Ehhez pontosan kell a téglalapot átlóira vágni, ez fontos. Viszont nekem ez nem sikerült, mert Anna még mindig a lökdösődő korszakában van (ami valami egyensúlyi zavar lehet, bár ha az lenne, akkor rollerezni sem tudna. Ez valószínűleg azt jelentette, hogy marhára unja, csak ezt akkor nem vettem észre). Szóval meglökte a kezemet, így nem lett egyenes átló, hanem egy girbegurba akármi, amivel teljességgel lehetetlen volt megmutatni, hol megy ez az egy négyzet. Mindez egy kockánál is igaz 3 dimenzóban, 1 kocka mindig marad. Itt adtam fel a nála matematikát, és a Zrínyi versenyt már egyedül küzdötte végig (na jó, a fejlesztő pedagógussal).

A második alkalom a Srcabble játék közben volt, ahol ugyancsak a lökdösődése miatt mondtam ezt. Épp az én köröm volt egy véletlenszerű partnerrel és az utolsó betűt raktam ki, amivel megnyertem volna a meccset, de még nem nyomtam rá a play gombra. Akkor meglökte a kezemet, így a mellette levő pass gombra nyomtam véletlenül, így a másik larakta a maradék betűjét és ő nyert. A mai napig nem játszok vele, amíg fél méteres távolságban nem áll tőlem. De egyébként is kifejlesztettem egy biztos módszert, Anna profiljával játszom a felét, a sajátommal a másik felét, így mindig én nyerek.

Kíváncsi vagyok ezekhez meddig fogom tartani magam, talán addig, amíg a lökdösődés el nem múlik. Különben úgy látszik csak én goldolom ezt neurológiai eredetű zavarnak, a szakirodalom és ahogy rákerestem erre, mind az agresszió jeleként értelmezi. Pedig Anna minden, csak nem rosszindulatú és nem agresszív, közösségben ha lökdösődik, akkor nem ő kezdi. Itthon tény, hogy kiskorában úgy jutott el az ajtóig, hogy rálépett a vesémre, onnan felmászott a mellkasomra, lódított egyet a koponyájával, amivel betörte az orromat, és ezek után egyszerűen átmászott rajtam - minden gonoszság nélkül. Ez még mindig előfordul csak enyhébb verzióban, a vesémet még mindig tűpontosan eltalálja, néha a fejét már a falba veri bele véletlenül, mert már a mozgását nem bírom annyira lekövetni. Néha az iskolában is előfordul, bár 8 évesen még ez bővel belefér. Csak remélni merem, hogy valaha jobb lesz és játszhatunk együtt valami értelmeset.

Summertime

2020. április 10. 16:48 - yerma

Rájöttem, hogy én mindig is nagycsaládos voltam, mert Anna minden oktatási intézményben 3 fő gyereknek felel meg, 3-szoros túlerővel küzdök mindennap, viszont egy szüléssel, gátsebbel, szoptatással, 3 évig éjszakai virrasztással megúsztam. Továbbra is folyamatosan mindent narrál, bármit csinál, ha nem akkor meg énekel. Gyakorlatilag lehetetlen mellette megmaradni, ezen valahogy változtatnia kellene, így összezárva fokozottabban zavaró ez. Számítógépes játékaiban általam már ismeretlen felületeken evez, eddig a robloxot tudtam követni, meg a minecraftot. Véletlenszerűen kisorsolt gyerekekkel játszik, japán kisfiúnak japán képírással válaszol, letöltötte a japán szótárat és kikereste, hogy "szia". Japánt egyébként is vagy szeretni lehet, vagy utálni, és én is szeretem őket. Valamiért Kínát is szereti, a kínai büfé feliratánal közölte, hogy felismeri a jeleket és a tornyos pagoda az egy gyakori betű. A fotografikus memória diadala a japán nyelvvizsga fölött.

Anna továbbra is jól elvan a karanténban, már néha magától akare tanulni, de jellemzően a magyar lecke az mindig a végére marad. Olyannyira, hogy képes addig elmenni, hogy segít nekem a háztartás vitelében. Ő igazából régóta tud segíteni, csak eddig nem nagyon akart. Hangulatától függ, mikor segít, és a szobájában az elpakokolása olyan józsefattilás (óh, én nem igy képzeltem el a rendet), de a semminél pont eggyel több. Még a főzésben is segít, itt kifejezetten jól jön az autisztikus vonása, mi szerint a vágd kockára a krumplit az egyenlő oldalú kockák sokasága lesz, szemben az én mondjuk úgy rusztikusabb verziómmal (auti gyerekek csoki temperálása még az, ami legendás). Most éppen a nokedlit lehetett rábízni teljes egészében, itt a hozzávaló, keverd össze és szaggasd ki. Imádok tojást feltörni, mondja ő. Jó, mert én is. Álltunk a tűzhely mellett, én a spenótót olvasztgattam, igazából több gondom nem volt, Anna keveri a nokedlit és szaggatja, ez izommunka, mondja és már feléri a tűzhelyet. Nézem és azt gondolom, hogy elképzelhetetlenül magasra jutottunk volna mára, ha mindig ilyen lettél volna. Most meg erőlködünk, izzadunk, mert folyamatosan fékeztél egy repülőn. Lőtted a madár szányát csúzlival. Á, ahelyett, hogy örülnék.

Amúgy majoranna nyugtató hatású fűszer. Amikor virágzik, nyáridőben. Summertime.

Címkék: autizmus 8.5+

Ez teleport

2020. április 06. 19:50 - yerma

Mostanra kezdünk annyira belerázódni a mindennapokba, hogy önálló a leckeírásra való igény és hajlandóság. Valahogy a hétfő mindig lezúz továbbra is, kapjuk a követelményes listákat, aztán meg valahogyan elfogynak a feladatok. Ma volt egy technika feladat, csinálj húsvéti koszorút. Magamban már felüvöltöttem ebből megint mi lesz, de néha kiderül, hogy ezektől a festős-vágós-ragasztós dolgoktól már csak az én felnőtt énem irtózik. Persze a mienk egyedi és vicces feliratokkal ékes, a díszítő tojásos elem nálunk két azonos lapú fordíts-megből áll, és van egy it is an egg tojásunk is. Ha nem ez lett volna a feladat, nem biztos, hogy tudtuk volna, hogy húsvét van, valamikor ezidőtájt szokott lenni, körülbelül. Az újabb háromnapos indokolatlan megtörése a biztonságot adó napi rutinnak.

Más. 

Ez egy személyes napló, amit 9 éve írok, és van egy folyamatos karakter fejlődése posztról posztra, vélemény. A bejegyzések az előzőek ismerete nélkül nem értelmezhetőek. Vannak benne autizmusra utaló szereplők, jelek. A bemutatkozó idézet egy magasan funkcionáló autista író-matematikusé. Az autizmus egy zavar (illetve szerintem nem, mert engem nem zavar, hogy mást zavar - és kitennék egy szmájlit, csak nem tudom melyik illik ide, a hányósan fekve röhögős vagy a kacsintóan sírós. Kicsit mindegyik). Egyik jellegzetessége, hogy kommunikációban nem törekszünk a kölcsönösségre, ezt azt jelenti, hogy ha kérdezünk is a válasz már nem érdekel. Ez tűnhet afféle bunkóságnak, illetve az is. Ez a bunkóság a pozitív hozadéka annak, hogy általában nehezebbek a mindennapjaink. Minden szöveg egyirányú.

Willy Wonkától tudnék idézni ide, amikor egy stúdióból a tévé képernyőjére varázsolja a csokit a reklámszünetben. A fiú utánamegy, de őt visszahozni nem már tudják a stúdióba, a tévéből veszik őt ki lelapítva és lekicsinyítve. Az információ áramlása egyirányú, visszafelép már nem működik. Ekkor mondja azt Willy Wonka:

Ez teleport, nem telefon. Nagy különbség.

Címkék: autizmus iskola 8+

Tücsökzene

2020. április 04. 11:29 - yerma

Olvasom, hogy az emberek mennyire belerokkanntak ebbe a kényszerű otthonmaradásba, égnek a lelki segély vonalak. De vajon miért vannak ilyen rossz állapotban?

Pöffeszkedő mintacsaládunk ötfős: apa, anya, három gyerek. Egyik mondjuk nagyobb, felsős, a másik alsós, a harmadik legyen csecsemő. Felsős gyerek volt a szerelemgyerek, amivel anyu megfogta aput, az alsós gyerek életének az volt a nagy feladata, hogy az elsőt szórakoztassa, és mindketten kushadva nézzék a Jégvarázst, Bogyó és Babócát olvassanak. Ez eddig megy egyedül, mert nem kell gondolkozni. A Bogyó és Babóca mesék fő küldetése valószínűleg az, hogy primitivitásával a szülőket lélegzetvételnyi szünethez juttassa. A harmadik gyerek  pedig bosszúgyerek lett: létezésének oka, hogy az apunak elege volt a családjából és a munkahelyen más nőkkel beszélgetett. A harmadik gyerek a ragasztó, a csiriz, ami bebiztosítja, hogy apu a pénzével és státuszával maradjon. Itt érte őket a vírus válság. Apu hazaszabadult és elfoglalta a dolgozószobát. Anyu is hazaszabadult, ám valamiért nem a női állások lettek a home office-ok, a távmunkát részmunkaidőben vállaló kisgyerekes anyukák továbbra is láthatatlanok a munkaerőpiacon, home office-be szervezhető állásokat ugyanolyan dölyfösen hirdetik azonnali kezdéssel irodában 8 órásan, mint azelőtt. Anyu tehát otthon marad, kiesik a fizetése, ez azért lesz fontos, mert majd később emiatt függeni fog. Vásárol, írja a leckét a gyerekkel, főz, takarít. Némelyek tényleg dolgoznak otthonról, játszi könnyedséggel jelentkeznek be a konferenciára, ami ugye egy olyan online meeting, ami IRL-ben sem volt fontos. Délig takarítás van, főzés, tanulásba besegítés, bosszúgyerek altatása. Délután "játékos kreatívkodás", sütés. Rengeteg tojás fogy, kérdi a riporter anyukát. Igen, sütni viszem. Lajosmari konyhája felpörög, mindenki süt, recepteket cserélnek. A recept is egy ilyen prüntyögő szó, amit inaktív nők találtak ki. Anyu visszaszorult az eredeti helyére, amit a társadalom megkövetel tőle, és ahol csönd van, mert nincs ott senki, és ez a konyha. Néha fellázad és jógázni akar, vagy skype-on zumbázni a csajokkal, apuval rég nincs közös téma, csak a hitel, meg a pelenkapénz. Apu is sörözni akar a haverokkal, addig sem kell a másikkal lenni, a gyerekeknek is elegük van, kütyüznek, vagy veszekednek. Néha családilag kiszöknek játszira, Normafához, vagy lemennek tömegesen kutyát szaratni, levágják az lezáró szalagot a fitness parkban. Mint lázadás és közös családi pillanatok, amiket aztán megosztanak: mást nemigen tehetnek. Mindenki feszült. Anyu nem tud helytállni, mert ez a helyzet neki a legmegterhelőbb. Közösségi felületeken helytállást hazudik. Anyának lenni jó fb csoportot bekövet, de mivel emlékeztetnie kell magát arra, hogy anyának lenni jó, azt üzeni ezzel, hogy neki rossz. Sorok közt nem olvas, majd olvas más. De elvárják tőle, hogy jól érezze magát, olvasson, fejenálljon, 10 tipp karanténunalom elűzésére, sorozatnézzen, szoba biciklit vegyen, amire aztán sosem ül fel, mert nincs rá idő. Anyut bedarálja a vírus. Aput is, de ő megteheti, hogy leszarja. Csomó konfliktus elő kerül a szőnyeg alól. Anyu nem száll ki, mert hova költöznék a három gyerekkel. Apu nem száll ki, mert neki ez a legkevésbé szar a családból. Gyerekek megtanulják a tanagyag helyett, hogy így kell konzerválni a rosszat. Amikor újrafagyasztod, ami egyszer már kiengedett. Amúgy is fagyasztani kellett, mert friss már akkor sem volt. Anyám is így csinálta. Mint Möbius szalag tekerednek a generációk hibái egy láthatatlan végtelenbe. Na ezek az emberek vannak legjobban szarul, a harsány tücskök a tücsök és a hangya meséből. Eleve egy rossz társadalmi, pózolós, kivagyi, semmitmondó, öntömjén, működőnek hazudott és pazarló magatartási stílust kapott telibe a vírus.

Amit ránk nem hat, mert:

  1. Amikor az első gyerek sok volt, nem vállaltam be továbbiakat a pozíció fenntartásához. Újratervezés.
  2. Amikor a házasság nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, több kárt okozott, mint hasznot, akkor bátor voltam és kiszálltam, azonnal. Nem rajtam múlt a 3 éves procedúra. Újratervezés.
  3. Megtehettem, hogy kiszállok. Egyrészt anyagilag is (volt segítségem). Újratervezés. Nem kell olyan embereket elviselnem, akiket nem akarok. Azzal élek együtt, akivel akarok. Azt csinálok, amit akarok. Nem nagyon van konfliktusunk. Munka ideiglenesen nincs. Sokáig alszunk, sokat olvasok, segítek a leckében, mp3-ra mondatom a verset. Alapvető edzés eddig is volt. A mi életünk nem változott. Tényleg semmit. Nem csak azért, mert még az armaggeddonra is van A meg B tervünk.

Kíváncsian nézzük a szenvedőket, mint angol kutatócsoport az egerek agyának viselkedését fájdalom hatására. Naplóba feljegyezzük. Nézzük, ahogy a tücskök elfáradtak és nem bírják el a hegedűt.

Mi pont így éltünk eddig is, ahogy mindenki más most. A szorongás és a depresszió rólunk már lepereg, mert vannak rá megküzdési technikáink. Mi találtuk ki, nem a pszichiáterünk, és hosszú, sok éves folyamat volt. Ti csak most kezditek.

Kell-e ennél jobb érzékenyítés az autizmus világnapjára.

Címkék: autizmus iskola 8.5+

Onlány

2020. április 01. 10:36 - yerma

Nem mondanám, hogy nem visel meg minket ez a helyzet extrémen, csak nem úgy, mint az átlagos embereket. A mindennapi közelharc az, ami kiborít. Viszont már nem szégyellem magam azért, hogy nem vagyok pedagógus és azért nem tudom, és nem szégyellem azt sem, hogy gyógypedagógus sem vagyok. Ezek korábban komoly traumát okoztak. Kicsit fárasztó ugyan, de büszkén írom meg helyette a leckét, bediktálom, és amit elfelejtünk azt saját vonásokkal igyekszem pótolni, marokra fogva a ceruzát, mintha Anna írta volna. Ezt várja el tőlünk a társadalom, valamiért ettől megnyugszanak. És valamiért nagyon nem akarunk online módra állni, egy emberként vagyok leszavazva, hogy hát offline élünk, befotózzuk, háromszor vesszük a kezünkbe a könyvet, egyszer hétfőn, aztán pénteken kijavítjuk, aztán külön mozdulattal befotózzuk. Mennyi mozgási energia megy a pocsékba. Négy különböző tanárnál ez kurvára idegesítő nekem, mint felnőtt, aki eleve azért nem megy nyaralni sem, mert nem tudja megszervezni és nem éri meg a sok kényelmetlenség, eltérés az ügymenetben, és a welness részlegen csobogó családokkal hangoskodás. Pedig előbb-utóbb jön az online világ, és az a pont már régen rossz lesz, ha a gyerek éri el előbb. Egyet pislogsz és ott veri át ahol tudja a digitális analfabéta szüleit, akik csak a like gomb megnyomását tanulták meg. Nem a bezártság nyomaszt, hanem a tehetetlenség, és az, hogy az iskolában Anna azért heti 5 óra auti célú fejlesztéshez jutott, és ha nem is pont 5 óra, de azért fejlesztették, maradjunk annyiban, ellentétben a mostani helyzettel, amikor nem tudok vele mit csinálni, mert nincsenek eszközeim. Tekintsünk el a pozitív gondolkodástól és a jutalomalapú, ezért megalázó nevelésről /ezt Anna mondta így/, mert az egy percig sem működött.

Nem baj, a rugalmatlan autista majd alkalmazkodik a többihez, mint rendesen. Semmi nem változik, és ez jó. Az impotensek állandósága az mindig megnyugtató.

Anna azt leszámítva, hogy nem akar tanulni egyébként vicces. Dalokat találunk ki, még véletlenül se a kötelezőeket nyomjuk. Abban nem jó valahogy, a tankönyvi éneklésben, hadd adjak neki ötöst, nem tud és nem megyünk az x-faktorba becsszó. A kódorgó hernyós ének stílusban nyomja a következő saját szöveggel, ez ilyen rap zene:

tüp-tüp-tüp-tüp Tá-dé
Ma-zso-la és Tá-dé
Tá-dé-az-á-dé-há-dé

Mellette könyvet olvasunk, én olvasom fel neki a könyvet, amiből nem engedem a rajzfilmes verziót megnézni inkább elolvasom neki esti meseként 9-től fél 10-ig. Lord Byron van benne és térképpel kell olvasni. Én is olvasnék, mondja Anna, csak lusta vagyok elmenni a könyvespolcig. Egyméter táv és fél méter szintkülönbség. Ülünk az ágyon. Jó.

Szrerinted én miért pdf-ből olvasom ugyanazt a telefonon.

Címkék: autizmus iskola 8+

Miről beszélek amikor az autizmusról beszélek

2020. március 25. 14:15 - yerma

Mostanáig gondolkodtam írjam-e vagy ne írjam. Írom. Nem nagyon tudunk átállni a digitális oktatásra, mert Anna nem érti, hogy a rekreáció színterén miért kellene leckét írnia, nem tud együttműködni. Mostanra már könnyebb a helyzet, de vannak feladatok, amikkel nem tudunk mit kezdeni. És én sem. Mert az autizmus ugye végleges állapot, erre mondom azt, hogy pszichoterápiával nem gyógyítható. Az alsós tananyag online otthoni verziója az offlline tartalom szülő általi bedigitalizálását jelenti, tanáronként eltérő követelményrendszerrel, és különböző határidőre. Nem mondom meg a szabályt és írd újra, mert túl hamar dolgoztál, amikor még nem tudta senki. Írd újra, mert tudom rólad, hogy nem szeretsz körmölni, ezt a szabályírató, hibakereső, kötekedő íratásokat nem szereted. Tavaly még szeretted, mert versenyre küldtek. Ne hagy ki oldalakat, amikor véletlenül kettőt lapoztál. Online gépelem be, hogy neked szép legyen a külalakod. 2 oldalas szorgalmi feladat listát adok. Egyelőre az életvitel per technika feladatot nem tudtuk csak megugrani, házimunka témában. Anna házimunkába nem bevonható, az ő segítsége abban rejlik, hogy hagy telefonálni és hagy dolgozni. Ez viszont nem éri el a tantárgyi ötös szintjét. Anya pontozza, így azt hazudik be, amit akar. Mi nem hazudunk semmit, kihagyjuk a kérdést. Aosz állásfoglalást kértünk, szerencsére az iskola ebben partner. Miről beszélek, amikor az autizmusról beszélek? Hát erről.

Háttal nem kezdünk mondatot. De. Azzal kezdünk mondatot, amivel akarunk.
Írd újra ötösért. Nem.
Fotózkodj felmosóvödörrel tantárgyi ötösért. Nem.
Pózolj a porszívóval tantárgyi ötösért. Nem.
Linkeld be a youtube videót, amiről azt hazudtad, hogy megnézted, tantárgyi ötösért. Nem.

Ebben nem szeretnénk résztvenni, mert hazugság, Anyu behasalja az ellenőrizhetetlen feladatokat, otthon gyerek helyett megcsinálja. Ezért nem szeretem a házit haza hozni sem. Hirtelen kiderül, hogy Pistike nem olyan jó a tanórán, mint a milyen jónak kellene lennie a házi feldatai alapján. És kiderül az is, hogy nem a Pistike a hülye, hanem az egész család. A szorgalmi feladat a kevésbé okos gyerekek esélye az ötösre. A lottó a szegények adója. A bifláztató, agyonírogatós nyelvtant pedig azok szeretik, akik nem tanultak meg számolni. Ők élik a nagy pillanataikat most.

Miről beszélek, amikor az autizmusról beszélek?

A józan észről.

Címkék: autizmus iskola 8+

Tani-tani

2020. március 22. 13:14 - yerma

Nem mondom, hogy nem állított megpróbáltatások elé az otthoni e-learning Annával nehezített változata. Még úgy sem, hogy nem kell bejárnom dolgozni elég komoly próbatétel leültetni a könyv elé, mégha Anna nem is nagyon kér segítséget a feladatokhoz. Ám ez csak az egyik baj. A másik, hogy én sem vagyok rugalmasan gondolkodó, így további problémát okoz már a lecke rendszerezése is, mivel alsó tagozatban legalábbis mindenki más platformon, más határidőben és más logikával szeretne megkapni a feladatokat. Megoldás, kijavítás és befotózás az külön probléma, bár lehet, hogy csak nekem, aki most csodálkozik rá a sünis munkafüzetre, mert soha nem járt otthon, lévén, hogy Anna a napköziben ezeket magától megcsinálta. Ez nagy kihívás elé állít akkor is, ha mást nem kell csinálni a nap, csak szórakoztatni Annát a négy fal között. Mert az állapota magasan funkcionáló fajta ugyan, de van az a mondás, hogy a magasan funkcionáló autista az, aki nem jut segítséghez. A lányok ebben a cipőben, amúgy sem jutnak segítséghez, a tiltakozásuk, az együtt nem működésük az hiszti, és hosszan tartó depressziós pánikbetegség. Anna nem érti meg, hogy az otthona, ami eddig a rekreáció helyszíne volt, az most munkaállomás, nem hajlandó együttműködni senkivel, aki ennek az ellenkezőjét mondja. Kötelező gyógyped megsegítésről most ne beszéljünk.

Sor kerül társasozásra is ilyenkor, és az sem mindig laza kikapcsolódás, 2 óra feszült figyelem, ahogy a Malfoy család napi szinten legyalulja az agyunkat a roxforti csatában.

Respect tehát minden tanárnak aki mindennap ezt csinálja minimális bérezés mellett. Felmerülhet persze a kérdés, hogy ezek után mi szükség van a nyolckor kezdő nem kipihent gyerekekre és tanárokra, amikor anyu munka mellett otthon dolgozva, háztartást vezetve több gyerekkel ezt simán megcsinálja. Legalábbis a közösségi oldalakon ezt kommunikálják. Kis számolással viszont kijön, hogy Magyarországon kb 4 millió felnőtt él, ám ebből csak 100 ezer a pedagógus, aki akarta is, tanulta is ezt és tudja is. Van ideje és van türelme is hozzá. Mert a többinek nincs. Abból is van persze, aki nem alkalmas a tanári pályára, mert divattanár, zárójel. Így is durván optimista becslések szerint ez a szám 2,5%, ennyi ember képes erre a feladatra és a további 97,5% pedig nem, így nem is lehet tőlünk elvárni, hogy levezényeljük a tanévet 4 tanár munkáját elvégezve, kétes értékű érettségi eredményekkel. Sok szülő nyilván bediktálja a megoldást, hogy haladjunk, rohadtul reális így a tudás.

Egyszóval mi nagyon szenvedünk, és nem értjük, hogy miért csak így lehet. Újabb bőröket lenyúzni az amúgy is túlterhelt, fizetés és sokszor munkahely nélkül maradt, otthon háztartási robotként üzemelő anyákról és kétszemélyes családokról, ahol egy fizetésből kellene, kellett volna mindent megoldani. Miért nem engedjük el ezt az évet, hiszen nemcsak mi nem tudjuk megugrani.

Címkék: autizmus iskola 8+

Az autista, a pánikbeteg és a karantén

2020. március 15. 07:35 - yerma

Nekem is egyre jobban kezd tetszeni ez a helyzet, ami kialakult, hiába, a legszebb öröm még mindig a káröröm. Mert a vészintézkedések ránk nem vonatkoznak. Aki a helyzetben pánikba esik az a sok NT család, a bulizós, utazó, ingyenes majálison törtetős, plázázós, mozizós, nagycsalád, bambagyerekek és az életvitelszerűen jáccóteres, ezoterikus, dekorálós, karácsonyra hatfélét sütős zumba-kurva anyu, már bocsánatot kérek. A kurváktól. Akik csak egymás szemében látszanak, folyton jönnek, mennek, nyüzsögnek, mert valami mindig kell. Most sem bírják ki és kiszöknek a piacra pletykálni, a gyógyszertárba, mert leszarják, hogy a többit veszélyeztetik.

Bezzeg mi nem szarjuk le, amúgy se. Mert mi nem nagyon járunk semerre, semmi tömeges zajos helyre, vadaspark, mozi, kolompos. Mondjuk a színházba sajnálom, hogy nem jutunk el, maga a színdarab érdekelne, de a túlgesztikulált figurák annyira nem, a ripacsság, a manír, a mű, de tök mindegy, mert úgyse látjuk az előttünk ülő fejétől, és nem halljuk ugyanazok köhögése miatt, valamint a közvetíteni kívánt érzelmeket egyszerűen nem értjük /csal, hazudik, megöl, bosszúból álruhában kifigyel, utánahal/. Részünkről például nagy igény lenne az online színházi közvetítésekre. A hangszeres zene, ami ugye kell, mint a csönd szándékos és erőszakos megtörése eszközök hangkeltése által. A játszi sem lesz pálya, mert mindenki ide menekül majd, és sajnos a fitneszpark sem. Viszont az emberek érintését amúgy sem bírjuk és fém kapaszkodókhoz sem nyúlunk magunktól. Korlátozni a szociális, társas készségeket csak az NT-nek kell, nem nekünk. Már eleve nem is voltak olyan készségeink. A mi életünk így semmit sem változik. Ami jó, mert nem vagyunk túl jó véleménnyel a változásokról.

De a pánikbeteg sem esik kétségbe, mert az meg csak azoktól a dolgoktól fél, amitől más nem. A zárt terektől, a közlekedésről, vagy bármi más reális dologtól. Az NT-k pánikja viszont így szórakoztató. Ami nekik most komfortzónán kívüli, nekünk nem az, az a rögvalóság, a mindennapjaink része. Isten hozott a világunkban.

Mi egy életen át így élünk.

Címkék: autizmus 8+

We all deserve to die

2020. március 13. 21:42 - yerma

Miközben javában dúl a koronavírus hiszti, mi elég lazán elvagyunk. Anna a világ egyetlen embere a 8 milliárdból, aki kedveli a koronavírust, és kifejezetten neki szurkol.

- Mert olyan aranyos.
- Megöl mindenkit.
- Megmenti a bolygót. Tőlünk, akik kicsináltuk.
- Mind meghalunk.
- Megérdemeljük.

Végülis, ja.

Halj meg máskor

2020. március 03. 20:19 - yerma

Régen írtam már a sötét korszakról, az erős sötét oldaláról, x-aktákról, amiket kitörlünk majd a naplóból úgyis, ha nem akarunk rá emlékezni. De márpedig akarunk, hogy soha ne történhessen meg újra. Öt éve volt az utolsó ilyen jellegű bejegyzésem. Mondjuk nem tudom röhögés nélkül felidézni azt, ahogy a családsegítőt kicsináltuk közösen. Mert szuperapu milyen megbízható, szegény és sajnálni kell, mert elveszíti a gyerekét, és biztos igaza van, hiszen sír, nézd potyognak a könnyei. Na ezek a sírós szemek itthon már nem annyira sírtak, titkosszolgálati eszközökkel lettem monitorozva a nap 24 órájában, James Bond ügynökként találtuk meg a diktafont, és még időben letöröltük a 8 órás mega mp3 felvételt. Ja, nem. Na jó, egyet biztosan meghagytunk, amikor a síró a családsegítőt lehallgatja, titokban megkérdezés nélkül felvételt készít róla, miközben sajnáltatja magát, ez volt az, amin nem voltam jelen, így a felvételt én nem csinálhattam, De akkor ki? Azt meg aztán tényleg nem bírtam ki, hogy ne küldjem el neki e-mailben, nézd milyen ügyes voltál és bízzál minden sírásban ezentúl is. A búcsúzó találkozás a családsegítővel a következő héten volt, nem csak minket, de az állását  is elhagyta. Csalárd segítőnek hívtam. Mellékszál, hogy egy tök normális lett helyette, de akkor már a nehezén túl voltunk. Lehet, hogy nem írtam ezt a sztorit le, mert nem voltam rá büszke, de most már nem bánom.

Szóval kezdődik a sírdoga. Mert Szuperapu megint mindent tud. Csak rosszul. Elkezdődött egy hadjárat az iskolában a gonosz anyuról, aki nem viszi fejlesztésre a gyerekét. Született egy szájbarágós konzultációs kérdőív, hogy kedves tanárnénik, akarjuk-e, hogy Anna fejlődjön. Mert Anna érdeke, hogy "normális" /sic!/ és együttműködő felnőtté váljon, és ez így is lesz, ha a fejlesztésre elmehet. Többet nyerünk, mint vesztünk. Akarjátok-e, igen és nem közül kell választani. Ja és anyu nem ért egyet, csak úgy mellékesen. De vajon miért gondolja így, az érdekel valakit? Mert fizetős a vizsgálat és faluhelyen van, ja és délelőtt péntekenként. Amikor Anna így lóg az iskolából. Amúgy se kötődik ott senkihez, de így már be sem fog járni, az marha jó lesz. A pszichoterápia célja, ki tudja mi. Autistáknál nem működik a pszichoterápia, csak a kifejezetten erre szakosodott, például érzelmek felismerése a másikon témában. Ezt a Vadaskert nem csak javasolja, hanem meg is szervezi nekünk, térítésmentesen, tanulási időn kívül. Ámde ez nekünk nem elég. Mikor voltál utoljára boldog, kérdi ez a terapeuta. Tudod-e mi a különbség boldogság és elégedettség között, kérdem én, dehogy tudom, mondja Anna. Talán ezzel kellene kezdeni. Tanítsuk meg, hogy illik megkérdezni akkor is hogy hogy vagy, ha nem érdekel. De minek is? Ja, mert ti vagytok többen. Ököljog? Ja az más. Tényleg olyan baromira fontos ez? Nem lesz-e nagyobb az ára annak, hogy lássa, amit más is lát, mint hogy ne lássa, amit mindenki más sem. Ez filozófia. Anna soha nem fog együttműködő, "normális" felnőtté válni, mert a problémája szervi, neurológiai eredetű, terápiával nem korrigálható. A vak sem fog látni a pszichoterápia után, ez egy fogyaték, bármilyen szörnyen is hangzik. Így született és így is hal meg, az csak vízió, hogy majd valamikor nem így lesz, vagy legalábbis naivitás mesterfokon. Tájékozatlanság, mert ez bizony az ajánlott irodalomban benne van. Majd megtagadja magát és minden áron alkalmazkodik. De milyen áron? Megéri ez nekünk? És neki? Mert fizetni ő fizet.

Támogatja anyuka? Igen, úgy, hogy nem akadályozom meg. Nem adom magam. Nem adom magunkat.

Halj meg máskor.

Anya mesélj 2

2020. március 01. 14:36 - yerma

Mondj ez számot egytől százig, kéri Anna. Már régóta van neki ez a kvízkédéses és hülye szóvicces korszaka. Negyvenkettő. Miért pont negyvenkettő?

Van egy könyv. Sajnos az örömből olvasás ízére még annyira nem érzett rá. Próbálom terelgetni. Szóval van egy könyv. Mert nekem meg mindenről könyvek jutnak eszembe, mint hasonlatok. Igazából már nagyon régen olvastam el, és nem is emlékszem rá. Keressünk rá a wikin. Szóval kezdődjék a mese. Artur Denttel kezdődik, aki meg akarja akadályozni, hogy a vogonok galaktikus űrsztrádát építsenek a háza helyére. Kalandjai közben többek között kiderül, hogy a Földet az egerek terevezték és van egy számítógép, ami meg tudja adni a választ az élet, a világmindenség meg minden témakörében. Százmillió csillió évekig számol, és végül meglesz a válasz: negyvenkettő. A következő kérdés, amit a számítógép kap: mi volt a kérdés, amire a válasz negyvenkettő. A válasz előtt a számítógép megsemmisül. Ahol a Szlartibartfaszt nem csúnya szó és van egy depressziós R2D2, centrifuga az űrben.

Ja, mire kellett a negyvenkettő? Már nem tudom. Mesélj még könyveket. Aktuálisat?

Vesztegzár a Grand Hotelben.

Címkék: mese 8+ anya olvas

Az élet iskolája

2020. február 26. 19:23 - yerma

Anna részt vett az országos Zrínyi Ilona matekverseny első fordulóján. Ez az iskolában volt, és a betegsége alatt zajlott, amin a szájmaszkban volt jelen. Ezzel a húzással távolította el a környezetéből a másolókat, de nyilván nem. Azóta is maszkban jár iskolába. A verseny egy órán át tartott, ahol 25 feladatot kellett megoldaniuk. Az elején könnyebb feladatok voltak, de így is karcsúnak volt mondható az a 2,4 perc, ami egy feladat megoldására jutott. A végén már brutálisan benehezedtek a feladatok. A válaszokat az ABCD választós munkalapról összesítő táblába kellett ikszelgetni. Ennek még jelentősége lesz. Ugyanis Anna a 25 kérdésből 16-ra jól válaszolt, 3 kérdést üresen hagyott, mert nem volt rá idő, és 6 kérdést hibázott el. Pontosabban 5 kérdést hibázott el, 1-et pedig tudott, de véletlenül rossz helyre ikszelte. Így 83 pontot szerzett, ami a jó ikszeléssel 88 pont lett volna 100-ból. Az első 3 gyerek jut tovább, így ezt bebuktuk. Mindezekkel egyidőben valóra vált az a kívánsága, mi szerint: azért szeretnék a lustasági verseny negyedikje lenni, mert akkor nem kell felmászni a dobogóra. Kicsit szomorú emiatt. Na jó, vigasztalhatatlan. De legalább a többiek nem téged utálnak. Mint vigasz.

Talán ez adott neki erőt ahhoz, hogy mindeközben a szótag-olvasási versenyen 250 szótaggal megszerezte a "már tudok olvasni" arany, és ezzel együtt ezüst fokozatát. Bronznál tartottunk legutóbb. Tudni tud hát olvasni, csak nemigen akar. Remélem előbb-utóbb megszereti majd. Ha csak azért nem, mert a matekpéldák megoldásához először el kell olvasnia azt.

Anna a koronavírus

2020. február 20. 17:32 - yerma

Kár, hogy lement már az iskolai farsangi szezon, mert az élet úgy hozta, hogy zseniális jelmezünk legyen. Anna a koronavírus. Mert a koronavírus aranyos, de a kínaiak is aranyosak. Így szolidaritásunkat fejezzük ki feléjük. Ennek szomorú apropója, hogy elért minket a megfázás, nem vírus, egyszerű köhögés és orrfolyásos valami, amikor is egy feladat van: otthon csöndben ülni. Nagyon régen volt Anna beteg és már elfelejtettem, hogy betegen neurotipikusra lassul, ámde jobban szenved is. Várjuk a végét, mint a nyári szünetnek. Szóval addig kérlelt, hogy szájmaszkot akar, amíg megkapta, mert ha ez a leghőbb vágya, akkor miért ne. Én elsőre nem tudtam volna eldönteni, hogy ez milyen jelmez lenne: műtős segéd, iszlám terrorista, vagy kislányként reinkarnálódott Radics Peti.

És még továbbra sem tudjuk, hogy összességében a koronavírus jó-e vagy nem jó. Természetes szelekció válasza a túlnépesedésre és kínai munka hiányából származó légszennyezettség-csökkentő tényező, vagy kíméletlen gyilkos, ami alapjaiban rengeti majd meg a világgazdaságot, mert minden fejlett oszág nagyban az olcsó kínai munkára épül. 

Boldogok a tudatlanok, mert nem kell ilyen nagy kérdésekkel foglalkozniuk.

img_20200219_133634.jpg

Furfangos

2020. február 16. 12:47 - yerma

Van agy kiadvány, a Furfangos fejtörő, ami 6-8 éveseknek plusz matek fejlesztő. Ezt tavaly megkaptuk és azt csinálták Annáék bent, amikoris Anna idén ősszel elvesztette. Kábé félig volt megcsinálva és van valami verseny, ahol minden jól kitöltött oldalért jár egy pirospont, iksz pirospont egy matrica, vagy valami ilyesmi. Matek ötösökre lehet beváltani. Van egy verseny, hogy ki hol tart belőle, és az őszi hiányok óta kicsit lemaradtunk. Úgy döntöttünk, hogy újra megveszem, és Anna annyira lelkes, hogy már behozta a többieket, elveszetteket pótolta és az új feladatokkal is jól állunk. Aztán gondolt egyet, hogy egyszerre váltja be ötösökre, mint a déem pontokat. Így történt, hogy volt egy nap, amikor matekból hét darab ötöst kapott. Jövő pénteken Zrínyi matekverseny, arra is gyúrnak előkészítő feladatlapokkal. Ezek után kit érdekel, hogy nem viszik heti el öt órában fejlesztésre.

Néha meg nem menekíteném.

screenshot_2020-02-17-20-01-57-152_hu_ekreta_kretaandroid.jpg

Címkék: autizmus iskola 8+

Szem-fog

2020. február 12. 17:30 - yerma

Úgy látom a fog téma az, amivel az ember az egész élete során szív. Csecsemőkorban azok a hónapok, amíg kibújnak, aztán amikor a tejfog lecserélődik, aztán meg, amikor pótolni kell. Minden korsztályt egyaránt érinti. Annának a szájpadláson nőtt fogát be lehet szabályozni, mert az a 32 db fogból az ikszedik darab és vissza lehet terelni a többi fog mellé. Mondjuk, hogy elhiszem, hogy így van.

A szemésznél történt látogatásunk sem adott okot nagy reményekre. Kiderült, hogy röpke másfél év alatt Anna szeme 2 dioptriát romlott, -1,5-ről -3,5-re, ami azért horrorisztikus, mert nekem 18 éves koromra lett annyi. Az optikus szerint kinőhető, mivel ilyen korán foglalkoztunk vele. Versus ugye velem, akinek még 14 évesen sem engedték, hogy hordjam, mert hadd erőltesse a szemeit, attól edződik. Hülyékkel a világ. A vizsgálat során a szemébe pupilla tágítót cseppentettek, amitől 24 óráig homályosan látott. Itthon napszemüvegben volt neki komfortos, így másnap az iskolába is elvitte, és óraközi szünetekben hordta. Amikor is a folyosón meglátta egy ember, nevezzük pedagógusnak az egyszerűség kedvéért. Hogy neki egyszerűbb legyen. És beszólt, hogy minek a napszemüveg, nem süt a nap. Ne szólj be, mert nem tudhattad, hogy egy: szemésznél voltam és kettő: autista vagyok és rohadtul zavarnak a fények. Jut eszembe a hangok is és pont nem hallottam, amit mondtál, mert zajcsökkentő füldugó volt a fülemben. Ha nem tudod, ne szólj be, mindenkinek megvannak a történetei, még neked is, noha arra nem kíváncsi senki. Engem nagyon felbosszantott a felnőtt hatalom által fenntartott öncélú basztatása, mert vajon kinek árt egy napszemüveggel. Hülyékkel a világ kettő.

Néha menekíteném a gyerekem, de nem lehet.

 

MSN

2020. február 10. 08:39 - yerma

Scrabble random betűim 3 nap különbséggel. 
Ja és ugyanott Neymar, a bagoly eltörött.

screenshot_2020-02-04-07-11-24-559_com_zynga_words3.jpg

screenshot_2020-02-07-09-16-53-597_com_zynga_words3.jpg

Címkék: érdekes poén 8+

Gyerekszáj

2020. február 09. 14:19 - yerma

Eltelt a farsang és sokkal jobban kezelte Anna, mint tavaly a Luca napi sokadalmat. Várható volt ez a jelmezbálon is többszázas tömeg, kis tér, zajos programok. Vajas kenyér szalámival, piros arany, tombola, köszönt és minden jót kíván egy csíz a csupasz körtefán, verekedő királylány és kémény jelmez, földön ricsajozó, viháncoló nép, rugdosódás és lökdösődés. Tombolán nyert Anna egy tollat, ez az a kategória, mikor én meg radírt. Kibírta hazáig, tök jó volt mondta, és elvonult a szobájába sikítani. Mindez idő alatt én a másik szobában a fülemre tapasztottam a kezem sűrű fejrázás közepette. Tényleg jó volt a mulatság, nem halt bele senki.

Anna elvan, rajzverseny volt az iskolában, de nem tudott indulni, mert egységnyi idő alatt a rajzot nem fejezte be, erre kiborult. Volt egy másik rajzverseny is, az áruház hirdette meg, kedvenc versem lerajzolása. Anna nem mutatott affinitást ez iránt, pedig itt nem volt időbeli korlát. Még akkor sem, ha javasoltam neki egy lustán minimalista verset, Szabó Lőrinc: Esik a hó.

Szájpadlásán kinőtt egy foga, ami horrorisztikus látványt nyújt, és cseppet sem árnyalja azt a képet, amikor boszorkánynak öltözött a jelmezbálon. Kivetetni nem a fájdalom miatt nem akarja, hanem mert sajnálja. Az az ő jogos része, és ne válassza el tőle senki. Program jövő hétre.

Törd fel az öt tojást, mondom neki főzéskor. Nem megy. Nyomd hozzá jobban. Nem megy. Akkor vágd hozzá. Ne aggódja anya, fel tudom törni, mert én hacker vagyok.

Alliteráció

2020. január 31. 17:30 - yerma

Anna továbbra is jár a pszichológiai tanácsadásra, ami fizetős és nem a Vadaskert. Én megpróbálok kimaradni belőle, mert szerintem semmi szükség nincs rá. Aki utána olvasott már egy kicsit az autizmusnak az tudja, hogy Anna viselkedése bőven belefér, kár haragudni emiatt rá, és kár szekálni, egyszerűen együtt kell élni ezzel. Kérdezték, hogyan élem túl a nehezebb napokat. Könnyedén, miután már tudom, hogy nem direkt csinálja, és a sok jó tulajdonsága ezt bőven kompenzálja. Még egy ilyen okos per szép per őszinte per jólelkű gyereket nem ismerek, de felnőtt embert se nagyon. Szóval két alkalom után új pszichológust kap, mert a mostani nem autizmus specifikus, ami nekem furcsa, mert tudtuk és mondtuk már az elején. Ez a tizenvalahányadik pszicho izé, akit ledarált, ezzel az esemény a komolyságát el is vesztette volna, ha lett volna neki.

Közben az sni-s körzeti szépíró versenyen a második lett végül. A szépírása egyébként olyan, hogy amikor akarja, akkor szép, a mindennapokban pedig nem szép, szinte olvashatatlan minden kívülálló írástudó számára.

img_20200216_172214.jpg

Lehet, hogy ez az ő kis magán titkosírása. Lassan befejeződik a félév, annak ellenére, hogy az eredményeket nem láttam még azt látom a krétában, hogy minden fontos tárgyból kmf, amiből meg jmf az testnevelés rendgyakorlatok és szabálykövetés, technika csoportmunka térben, arra mondjuk emlékszem, kiborult egy másik gyerekre. Énekből kap mf-eket rendszeresen, de szolfézsból ügyes. Szótagsebességből bronz fokozatú Merlin díjas. A magatartás füzetben van pár egyes sőt négyzetgyök egyes is van, ami ugye szintén egy. Ennyi erőből négyzetre is emelhettük volna. Az egyik egyes a csúnyabeszéd, a másik meg a meghúztam a haját a kislánynak, de olyan volt a helyzet, hogy erre is csak azt mondhattam, jessz. Itthon nincs retorzió, magyarázós tanulás, itthon már csak a rekráció van, meg a röhögés. Röhögés az mondjuk gyakran van, mindig kitalálunk valamit. Kitaláltunk például egy alliteráló szókapcsolatot, ami mellett a Bécsnek Büszke vára, a Bús donna Barna Balkonon, és a Békés Bágyadt Barna este még a kanyarban sincs. A Bárdolatlan Bugyuta Barbár Bohócok már esélyes lenne, de mi sokkal jobbat tudunk. Igaz, nem annyira irodalmi a stílus, de nekünk ez pont megfelel, mert a céját eléri, ami a frusztráció csökkentése. Az irritálóan átlagos birka dejszgyerek sírására szaró, ámde közös térben parádéztató anyukára ezentúl azt monjduk: BamBa BaBát Buszon Basztató /B/anya.

Téli örömök

2020. január 26. 12:51 - yerma

Néhány meltdown elkerülhető lenne, ha nem lenne Anna másabb, mint az egyszeri homogén összetételű neorotipikus gyerekek. Akik egy emberként állnak ki Anna ellen, hogy márpedig van Mikulás és a felnőtt kórus, akik ehhez csatlakoznak. Felnőtt szemmel annyiból megbocsátható, hogyha húszból egy még hisz benne, akkor fenn kell tartani a látszatot, és nem mondhatnak mást. Kérdés, hogy az incidens után négyszermközt, miért kell ehhez ragaszkodni. Rajzolj madáretetőt a fára, szól a feladat és téli örömök a gondosan megírt fogalmazás címe, amit mondjuk Tóth Józsefné talált ki, alá van írva a neve, de ez irreleváns. Mert a téli örömök kicsit gáz. Ott indul, hogy

  • télen csendes a táj: hát rohadtul nem, a táj amúgy sem volt hangos, az állatoktól és emberektől volt hangos, akik köszönik és ugyanúgy csiripelnek, ugatnak, hangoskodnak és hallgatják a tuc-tuc zenét, mint nyáron, hála az elektromosságnak és a technológiai fejlődésnek most már bárhol
  • a nappalok rövidek, az éjszakák hosszúak: ez igaz december 22-ig, ami a téli napforduló, onnan hosszabbodnak a nappalok, a tél 24%-ában hosszabbak az éjszakák, de a 76%-ában a nappalok a hosszabbak, így ezt sem mondanám annyira igaznak
  • a madarakat szalonnabőrrel etetjük...: megint csak nem, a szalonnabőrön levő maradék szalonnát csipegetik ki, nem a bőrt
  • ...akik tavasszal és nyáron meghálálják a gondoskodásunkat: télen és ősszel vajon mi van
  • kellemes, tiszta időben téli sportoknak hódolnak, van, aki szánkózik, siel: elhanyagolható körülmény, hogy van olyan kellemes, tiszta idő télen, amikor nincsen hó
  • ebben az évszakban érkezik a Mikulás: és ez volt a pont, amikor elszakadt, Anna összefirkálta a lapját, fekete indulatos vonásokkal, ráírta WTF kérdőjel, feketepont, tanárnéni befotóz, elküld, mi volt az előzmény kérdezem, a Mikulás feleli, mosolygok magamban, ebből én már tudom a sztorit és azt is, hogy igaza van, csak egyedül van az igazával.

Úgy érzem máshol kellene élnük és máskor.

És egyre gyakrabban érzem ezt.

Recycling

2020. január 21. 08:26 - yerma

Idén, ha minden jól megy újrahasznosított farsangunk lesz, a titkos jelmez a tavalyi griffendéles talár újrahaszno-sításásval. Azzal a különbséggel, hogy tavaly könyvölelgető Hermione volt, idén is a talár marad a jelmez, csak most Ginny Weasley lesz. Ez Anna ötlete volt és egy szuper ötlet, bár Ginny egy kifejezetten irritáló szereplő volt, olyan kis semmilyen, legalábbis én nem szerettem. Meg amúgy is a farsangról meg van a véleményünk, felesleges szerepjáték, és mi soha nem szerettük, soha nem játszottunk orvososat, és soha nem gondoltuk, hogy a tésztaszűrő a fejünkon villogó labdával egy ufó állomás. Mint ahogy a reklámban.

Gyűjtjük amúgy a hülye reklámokat és célunk, hogy majd ha tanulnak az iskolában programozni, akár a Logischoolban tanórán kívül, olyan játék programokat írjunk kezdésnek, hogy a hülye reklámok szereplőire kell lövöldözni. A tízpontos a gőgicsélően modoros popsikrémes anyu, de a prüntyögő kislányra is ráküldenék, attól függetlenül, hogy arról ő nem tehet, a felnőttek ezt várják eltőle, ezt a gügyögést. A sellő énük nyolc pontot ér, zöld sikító ufó további nyolcat. Én youtubereket vonnák bele az én lövöldözéseimbe, de nem én döntök, legfeljebb ha megtanulok én is programozni. Nekem Ábel nem üti meg az ingerküsszöbömet általában, amit Anna elég jól provokál azzal, hogy beragadt neki, mint a Sugárka elégése, és a Satty utáni koslatás. Nálam ő csak öt pontot érne. Viszont a karácsonykor zabálj sokat és vegyszerrel ürítsd ki a szervezetedből témára felhúzott reklám is sok pontot ér, az együgyüsége miatt, ne zabáld túl magad és nem kell vegyi anyag a szervezetedbe.

Mondjál még hülyéket, kéri Anna.

Minek? Csak nézz körül.

Címkék: autizmus iskola 8+

Kilencedik szín nyolcadik rész

2020. január 20. 19:36 - yerma

Hogy min sírtam utoljára. Nem tudom, de régen volt. Mit érzek, amikor szomorú vagyok. Szomorúságot. Mennyi könyvet elolvastam életemben csak azért, hogy legyenek szavaim, de mit sem ér az egész, ha nem tudom érzésekhez kötni azokat. Mert van az a tévhit, hogy az autistáknak nincsenek érzéseik. Játsszuk azt, hogy az esernyő egy seprű. A korong mondjuk egy tündér. A korong alakú tündér kiesett a matekfüzetemből. A jó egyéves várólista után az én autizmus vizsgálatom úgy begyorsult, csak kapkodom a fejem. Két különböző orvos foglalkozik velem a pontosabb diagnózis felállítása miatt. 

És akkor a néni kiposztolta a kertjének a tavalyi terméseit. Ez egy ilyen kertbarát közösség. Volt ott amorf formájú szabálytalan paradicsom, érdes külsejű uborka, nagy vastag édes újhagyma, kevés dió, málna, eper a földön, kapával véletlenül bevágott krumpli. Megmutatta a spájzot is, amiben volt meggybefőtt, elrakott paradicsompüré és zsírosbödön. És akkor előjött egy nyár nagyon régről. És akkor eltörött.

Min sírtam utoljára.

Egy paradicsomon.

Digitális nomád

2020. január 16. 18:18 - yerma

Anya mi az, hogy digitális nomád. Hát az, amikor nincs áram, víz és fűtés. Nincs tablet sem? Nincs. Hogy tudtatok ti így élni. Akkor az volt a természetes. Szar volt.

Pár nappal később az óbudai lakástűz miatt áramszünet. Nem tudjuk meddig. Basszus most mi legyen. Kikapcsolom a tabletet, hogy ne fogyassza az akkumulátort. Nincs tévé. Nincs internet, mert a router áramról megy. Nincs telefon, mert áramról megy. Mindjárt lemerülök. Nem tudunk segítséget hívni. Hűtő is leolvad. Most mi lesz. Apokalipszis. Beszélgessünk, mondja Anna. Ne, örüljünk hogy csend van. Zsdav se sikít, jessz. Félelmetes. Pánikos. Szorongó. Itt elpusztulunk és nem tudja meg senki. Nem tudunk jelt adni. Gyújtsunk gyertyát. Gyújtsunk csillagszórót. Fél óra múlva megjön az áram és vége van.

Kérdezted mi a digitális nomád.

Címkék: 8+

Szemét ember meséje

2020. január 12. 16:05 - yerma

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Ez az ember kiborult azon, hogy a többi ember 2,1 milliárd tonna szemetet termel, és ezzel gyorsabban olvad a Föld, kipusztulnak a fajok, kontinensnek tűnnek el a Föld színéről. Kezdődik az interglaciális, a két jégkorszak közti felmelegedés. Nagyon aggódott emiatt, és mivel okos volt, elkezdett gondolkodni, hogyan lehet ezt lelassítani, csökkenteni esetleg megelőzni. Arra jutott, hogy csökkenteni nem lehet, viszont az emberi leleményesség és tudomány amikorra ez bekövetkezik addigra eléri azt a szintet, amelyben talál megoldást erre a problémára. Például összegyűjti a szemetet egy helyre, azokat összetömöríti, majd fellövi a világűrbe és azt Föld körüli orbitális pályára állítja, így az a Föld körül kering majd, és nem lesz útban. Cserébe a Szemét bolygó miatt lenne Szemét-fogyatkozás és Szemét-tölte, mint csillagászati jelenség. Az asztrológia és egyéb ezoterikus babonák rendjét is felborítaná, mert új kategóriát vezetne be, így lennének Szemét emberek, akik életének folyása a Szemét bolygó járásához igazodna.

Így lettek a Szemét emberek.

Ma is tanultunk valamit

2020. január 10. 20:01 - yerma

Nálunk az osztályban szokás, hogy ha valakinek születésnapja van bevisz egy tortát és készül egy csoportkép, majd felmegy a közösségi médiába. A legutóbbi alkalommal Anna egy olyan osztálytársába karolt bele, akibe eddig nem. Volt neki a tavalyi haverja, fiú, akivel azóta is nagyon jóban vannak. Mondjuk Annával könnyű, mert Star Wars-ozik, látta az új Star Wars mozit is, és engem is folyton a szereplőivel bombáz és nézi milyen fejet vágok, amikor az a valaki átállt a sötét oldalra: ez nekünk rossz vagy jó? Grimm meséket sem néztünk soha, de én sem kiskoromban, nem is vártam a szőke hajú herceget, aki majd megment, mert én passzívan életképtelen vagyok. Igazából ezért nem szerettük a tündérmeséket: mert kinevelte a sztereotip nőt, aki csüng és függ, és így nem hat rá más csak a gravitáció. Szóval Annával könnyű haverkodni fiúknak, bár néztem egy sort, amikor tavaly egymásra találtak a fiúval, és már most nyolc évesen megdöntötte az én egyéni rekordomat, ami egy év. De ez most nem az a fiú. Na mostantól mesélj, figyelek és tanulok, watch and learn. Anna titka valójában egyszerű: nem tudatos, nem érdekli és leginkább észre sem veszi, így nem lesz görcsös, izzadságszagú. Olyan egyszerű ez, mint Samsung tévén befogni a Spíler2-t.

Na most meg én tanítok neked valamit. Amikor megvetted a spórolt pénzedből a Blockstar VIP kiegészítőt, akkor hirtelen nagyon sok barátod lett. A korábbi Satty copycat-ezéshez képest, most nem te mentél más agyára, hanem rád mászott mindenki, látják a skinemből, hogy pénzért vettem. Dőlnek a barátok. Richie Rich lettél. Ez a való világ, bárki bármit is mond, ez a sekélyes, felszínes, tartalom nélküli valóság. És csak az élet végén gondoljuk, hogy ez talán így mégse jó.

Levontuk a tanulságot.

És maradt a nulla.

Címkék: autizmus 8+

Reszkessetek

2020. január 03. 15:02 - yerma

A karácsony tovább támad, nekünk idén volt meg először a Reszkessetek betörők, mint esti program. Az első rész kifejezetten tetszett és a második is. Amikor a harmadik részben kiderült, hogy nem Kevin van benne, hanem egy Alex nevű kisfiú, ott volt a töréspont. Annyira kiakadt tőle Anna, hogy felajánlottam ne nézzük inkább, semmi értelme, hogy a film minden részletébe belekössön, hogy pöszög a kisfiú, és hogy ötéves és még nem tudja. Valahogy egy órát túléltünk így, hogy semmi nem volt jó és akkor lekapcsoltam, hogy ne nézzük így tovább, hiába volt a kisfiú okosabb, és kevésbé durva csapdákat állított, mint Kevin. Aztán a következő napra elfelejtettük és valamiért nap végén eszünkbe jutott, hogy folytassuk. Akkor már megbarátkozott a gondolattal, hogy más a kisfiú, és nem zavarta semmi, ami az előző nap igen. Onnan viszont a maradék 30 perc őrült kommentálásába kezdett.

És akkor jött a Zorró, akit a kisfiú lefújt a szeménél fekete festékkel, és be akart menni a lakásba, de jaj rosszul lépett és belelépett valami ragacsba. Na a barna csajnak se a szaltóval kellett volna foglalkoznia, amikor az ajtó előtt elesik. Ezt nem is nézem, ráesett a virágcserép, és hát az ugye virág. Na, most meg a Radics Peti próbálkozik, csak leöntötték a haját fehér festékkel. És akkor kibújik a kulcslyukon Makesz. Makesz szalad végig a folyosón, amikor megpillantja Radics Petit, aki csúnyát mond, így pont olyan, mint a valóságban. Zorró megint pórul járt, mert a játékpisztolyt vette elő. A harmadik, aki nem hasonlít senkire, legyen Nessaj. A házhoz érnek a titkos ügynökök, és a kisfiú beszédbe elegyedik Donald Trumppal, aki az egyik ügynök. Kiderül, hogy végig a kisfiú tudta jól, és megmentette az egész világot.

Azt nem tudjuk mitől, mert a kommentálástól semmit nem hallottunk a filmből, csak láttuk.

2 komment

Harmadik kívánság

2019. december 30. 08:51 - yerma

Anna harmadik kívánsága arról szól, hogy szabadjon káromkodni. Mivel megmagyarázni nagyon nem tudtam neki, hogy miért nem szabad, és miért nem illik. Mert ki veszi komolyan a bazmeget. Miért csúnya a a kuss szó, ami a kushad rövid változata, a kushad az miért nem csúnya. A k betűs szót miért nem mondhatjuk arra, akinek tíz férje volt, és közben húsz szeretője. És igazából Annának szabad káromkodnia, csak itthon a szobájában, ahol senki nem hallja, ez az egyetlen kikötés. Mielőtt ideológiát gyártanék köre, hogy az adhd egyik fő problémája, az impulzivitás, az azonnaliság, ennél jobb módszer szinte nem kínálkozna a feszültség azonnali levezetésére. Nem kellene arcot mosatni vele és lecsillapítani hosszú perceken át, csak kimodhatna egy csúnyát és elszállna a feszültség. Már azért sem, mert engem is gyakran elragad a hév és többnyire a fürdőszoba és a konyha a fő színterei ennek, és zárójelben Anna valahogy mindig jelen van ezekben a helyzetekben. A fürdőszoba különben is legendás helyszín, mert itt történik a szenzoros fésülködés, amit minden reggel szétsikít, aztán a szenzoros hajmosás és a még szenzorosabb hajszárítás. A nemszeretem fürdést enyhe verzóban üvölti végig, de a hajmosás az tömény stressz mindenkinek, Anna sikít, és gyorsan időre meg kell csinálnom, ami az alaposság rovására megy. Így állunk az irritálóan selymeshajú gyerekek között, akik nem tudnak szorozni és nem tudják, mi az az enter. A hajszárítást mostanában elég jól viseli, mert a balzsam flakonjáról olvassa a times new roman 4-es méretű feliratot, mind a tíz nyelven, ami rá van írva, így egy kis időt nyerek. Közben a kicsöpögött víztócsákat ketten kerülgetjük, mert jaj, ha vizes lesz a talp, akkor mi lesz, mert nálunk ugye szor kettő. Egy Baziliszkusznak esélye nem lenne velünk szemben. Ilyenkor mindig mérgelődve megkérdezem, honnan származik az újabb és újabb tócsa, milyen víz ez Kékszakállú, és Anna egyből válaszol, könnyek, Judit.

Könnyek.

Második kívánság

2019. december 29. 16:50 - yerma

"Én és az egész családom jól éljenek".

Ugyan csak a szűk család egykettede nevében tudok nyilatkozni, és Anna nem mondta, hogy a "jó" szó alatt pontosan mit ért, én azt mondanám jól élünk. Stabilan, boldogan, elégedetten. Nem kell több, és Edevis tükrében nem lenne még egy zokni se. Pénzügyileg is szabadak vagyunk, nem érint már a fizikai és gazdasági terror, akkor járok dolgozni, amikor akarok, csak a munka meglegyen. Azt csinálom, amit szeretek és azért, mert máskülönben unatkoznék. Valamiért az emberek azt hiszik, hogy az életben a pénzt kell beosztani, nem az időt.

Különben is rengeteg dologra autiként nem költünk, mert eleve kiesik. Nem játszik a színház, mozi, Kolompos együttes, május elsejei vurstli, körhinta és állatkert, kannabisz olaj, neuro-feedback terápia, lovaglásóra, bármilyen tornateremben csikorgós izzadtságszagú, hangvisszaverő sportszakkör, ugrálóvár. Olyan rendszerességgel legalábbis, ahogy a társadalom elvárja tőlünk azáltal, hogy a jószülőség feltételéül szabja. Húst nem eszünk, sertéspestis nem érint, a dráguló árai sem. Tömegközlekedés ingyen, kaja szinte ingyen a tartós betegség miatt, egyébként főzök, szemetet ezzel nem termelünk összehasonlítva azzal, mintha rendeltük volna. Ugyan gyógyszert szedünk, de az közgyógy kártyára jár, tehát ingyen van. Mindez persze azért, mert Anna autizmus fajtája szempontjából szerencsések vagyunk. Szegény gazdagok.

Önazonosak vagyunk viszont és Annát is arra nevelem, hogy ne legyen szürke tégla a falban, hazaérve lökje ki magát a falból és vegye fel a gömb formát, hogy aztán másnap elkezdjék négyszögesíteni megint. Ami nem is igazán jellemző az iskolában, Anna képességei bőven felülírják azt, hogy cserébe gömb lehessen. Így számomra a jól élni ezt jelenti, erre redukálódott.

Gömbnek maradni.

Első kívánság

2019. december 28. 16:19 - yerma

Egyébként meg sikerült egy öko karácsonyt tartani, annek ellenére, hogy Anna kívánságlistája annyiban tartható, hogy igyekszünk minél kevésbé terhelni a környezetet. Ökológiai lábnyomunkat így csak az elégetett benzin és a minimális led világítás őrzi, amúgy elég zöldek maradtunk. Én egy olyan kozmetikumot választottam, ami állatkísérlettől és minden állati eredetű anyagtól mentes-vegán, legalábbis ez van ráírva a dobozára. Anna az iskolában jégvarázsos horror kirakót kapott, meg egy logikai játékot. A kirakó ugyan nem rekordméretű volt, de a hajunk kihullott tőle, mire kiraktuk. Anna festményt és sárga gyöngyökből fűzött nyakláncot adott nekem, de nem bírta ki, és idejekorán odaadta. Én viszont nem tehettem ezt az ő ajándékával, mert a szépemlékű roller vásárlást megtoldotta egy olyan kijelentéssel, hogy legyen meglepi is a fa alatt. Ami akkor lett volna poén, ha élettelen tárgyat kapott volna. Faimádó lévén egy bonsai fát vettem neki, két hét sötétben dugdosás dacára még életben van, és állítólag az a legnagyobb mutatvány, hogy továbbra is életben tartsuk. Bepróbálkoztam, hogy legyen neve is, de csak starwars jutott az eszébe, meg Sheperd kapitány, így ezt tovább nem erőltettem. Egyébként japán gyertyánszil típusú fa. Az ajándékozásnál nem tartottunk be semmilyen karácsonyi etikettet, csengőszó, szép ruha, szegény fa, mondta Anna, kivágták, idén ne vegyünk, azért vettünk, mert amúgy is kivágták volna.

Az idei karácsonyunk mottójául azt választottuk: Ha madárdalt akarsz ne kalitkát vegyél, hanem fát.

Grincs

2019. december 27. 22:33 - yerma

És azért én is nap mint nap új információkhoz jutok a világról olyan dolgokról, ami nekem értelmezhetetlenek, már probléma szintjén sem merülnek fel. Például egy mondat nagyon megütötte a fülemet a mai hírekben: végre vége a karácsonynak és mindenki visszaszabadult a plázákba levezetni az ünnep feszültségeit.

Parancsolsz? Kérlek?

Szóval ez neked végig nem volt jó? A szeretetünnep, az ajándékozás, a menüsor, a lakásdekor? Ez mind nem volt jó? Nem magadtól csináltad? Nem magadért? A road show az anyóshoz? Ne legyenek sokan az utakon? Túlzabálva? Nyomogatva? Mert így illik? Mert egy évben egyszer? Véletlen-e, hogy egy évben egyszer? Mit vártál? Ne szóljon be? Nem volt így jó? Miért szoktattad rá, hogy úgy legyen, hogy nem jó? Miért hagytad, hogy így legyen? Nem tudtad, hogy lehet más? Ellopta az ünneped? Grincs? Most meg shoppingolsz és visszacseréled? Miért nem mérted fel, kell-e neki? Miért nem mérted fel, milyen színű kell? Miért nem hagytad, hogy kiválassza maga? Mert nem lett volna meglepetés? És te, szeretsz meglepődni? Két pár zoknin? No-name kütyün? Ja, hogy elromlott? Soha nem is volt jó? Amúgy is jöttél volna? Levezetni? Akciókért? Mert egyébként lelazít? Ja, hogy bevásárolni? Mert kifogytál a lisztből? Mert pékáru se volt otthon? Ja, hogy nem tudtad, hogy három napig tart? Naptár nem írta? Google se? 

Feltűnt már neked is, hogy az intelligens civilizációk után kutató teleszkópok sosem a Föld felé vannak állítva?
/mém, mateking.hu/

Partyláz

2019. december 21. 10:59 - yerma

Egyrészről örülök, hogy Annát szülinapi zsúrokba hívják meg, mert gyakran arra panaszkodik, hogy nincsenek barátai. Kérdés, hogy most még ezek mennyire komoly barátságok, de örülünk nekik. Így aztán megkaptuk a ugribugri partit a bevásárlóközpontban ezüstvasárnap. Az eszüstvasárnap tolongása, hangzavara és lökdösődése üdítő ötórai teadélután volt ahhoz képest, ami onnantól kezdve jött. Minden anyu shoppingolt a 2,5 óra alatt, kivéve egyet, engem, aki bent maradtam, ki tudja miért. Talán figyelni a meltdown- t és kiemelni Annát ha kell. Nem mintha a meltdown nem az a pillanat lenne, amikor már késő. A gyerekek hangos, villódzófényes ugrálása alatt tereferéltem, csacsogtam, csevegtem, kibeszéltem. Állítólag ez nekünk jó volt, Annának is, mert a gyereknek ez kell, hogy boldog legyen és nekem is, aki mindeddig ezek szerint rosszul éltem. Nem mertem szólni, mert a jó szándék fontosabb volt, mint az, hogy baromira a komfortzónánkon kívül vagyunk, és az agyam a végére olyan volt, mintha a felületét krumplireszelővel lereszelték volna, egy-két nap volt az átfutási idő, amíg az imígyen boldog felnőtt átváltott a boldogtalan üzemmódba sanyarú hétköznapjait élve tovább. Volt egy ötperces pihenő, amikor Anna túltelítődött, és ki kellett menni, és mire találtunk egy üzemen kívüli szobát, egyből benépesedett, mert futószalagszerűen tartották a szülinapi bulikat minden teremben. Szép, meghitt és személyes alkalmakra szemmel láthatóan nem volt igény, senki nem látott ebben kivetnivalót, az élet ilyen, dolgozni kell, nemszeretem munkát, hét végén meg kiadni a gőzt. Így.

És látta Isten, hogy ez jó.

És ma sem lettünk Istenek.

Cheshire cat

2019. december 17. 15:10 - yerma

A Cheshire macska az az Alice mesékben a vigyorgó macska, akinek látványosan nem volt magyar neve. Ennek az oka az volt, hogy nem tudták lefordítani, igazából a magyar vigyorog, mint a fakutya angol megfelelője, az meg már milyen béna, ha egy macskát úgy hívunk, hogy fakutya. Próbálkoztak famacska fordítással is, de azt elvetették. A vigyorgó macskafejnek az a története, hogy mivel a szív királynő mindenki le akar fejeztetni a macska csak úgy tudja az életét megkímélni, ha nem látszik a nyaka és a feje meg folyamatosan forog, így nem tudja a királynő hova csapjon le.

Harmadik éve járunk úgy, mint a Cheshire macska a fényképezések terén. Az újoviban kezdtük, amikor a fotós jelzését a háttér színére vonatkozóan későn kaptuk meg és a világoskék háttér elé világoskék pólót vettünk. A balszerencse tavaly folytatódott, amikor ugyancsak a kék színnel szívtuk meg, sötétkék háttér világoskék ruha, sötétkék olvasókönyv. Itt a fotós már nem jelzett semmit, és idén sem, amikor a sárga ruhához sárga hátteret kaptunk. A sárga felső színes mintája egy oda nem illő fehér jegesmedve miatt nem látszott rózsaszínnek, így Anna ebben az évben is Cheshire macska lett, csak a feje látszik egy egyszínű térben, és néha úgy érzem, forog is. Nem gondoltam, hogy a horroroviból bárkit is visszasírok, de sokat elmond, hogy a fotóst. De azt nagyon.

Péntek tizenhárom

2019. december 13. 19:48 - yerma

Annak dacára, hogy ez a blog szándéka szerint nem párbeszédre épül, hanem monológ a formája, szükség van megnézni magunkat kívülről is. Az igazság pillanatai a magas felbontású anya-gyerek fényképek, valamint az igazolványképek. Ezektől tudtam meg, milyen bőröm van, milyen ráncaim, hol ősz és mennyire, és a fogaimmal is kell valamit kezdeni, mert lassan evésre alkalmatlanok voltak, csak az erózió nem volt annyira látványos. Innentől kezdtem el foglalkozni egyáltalán magammal komolyabban, mint alapanyag. Globális szinten is így van ez, jót röhögtem például azon, hogy amit mi diadalmas magyar virtusnak hiszünk, és a magyarok nyilaitól ments meg uram minket, az külső szemmel definiciálva ázsiai erőszakos barbár banda. Scrabble angol szótárban találtam ezt konkrétan. És végülis igen, hiába vagyunk magunkban azok, amit hiszünk, ha minden más embert mást lát bele. Azzal a kis különbséggel, hogy ha valaki auti, akkor esély sincs más szemében tükröződni, megnyilvánulni más által, és mivel nincs nagy rutinunk ebben, nem is tudjuk jól viselni a bókokat, milyen jó, hogy vagy mondatra csak annyit tudunk reagálni, hogy jé, ezt még az anyám sem mondta nekem, soha nem mondta ezt nekem senki. Azt mondtam, hogy a saját auti tükörben beismerős, szembenézős akcióm röhejbe fulladt, mert fizikailag nem voltam képes a saját szemembe sem nézni?

Anna néhány meltdown-tól eltekintve jól működik továbbra is az iskolában. A meltdown az autisták összeomlása, a mélypont, az a pont, ahol túlcsordulnak az ingerek és az a pont, ahol az agy nem bírja tovább a foldolgozásukat. Ezek többnyire aprócska, /az NT-k szemei előtt/ mikroszkopikusan láthatatlan pontok, egy gyűrődő papír, egy leesett cseruza, egy ceruzahegyezés, vagy egy Luca napi vásár csacsogós, felszínesen fecsegős, kiabálósan ordenáré, giccses kamu világa, annak hangjai, fényei. Ahol eladhatod a tárgyaidat. Nekünk nincs olyan tárgyunk, amitől megválhatnánk, mert minden kell, Anna egészen kiskorától képes volt, arra, hogy a 111 plüss állatából vakon megmondja, éppen melyik nincs a szobában, mert elveszett. Lásd  a Csigusz rejtély első és második részben és a nagy Kisvakond rejtély, ami még mára sem oldódott meg. Szóval mi mindenhez ragaszkodunk és nem viszünk semmit, miféle hülyeség ez, ostoba babona és hiedelem, fene sem kíváncsi rá, péntek tizenhárom, fekete macska. És akkor nap végére megint elszakadt, de kibírtuk hazáig. Én a tárgyakhoz ragaszkodom, nem az emberekhez, mondja Anna, ezért nem is tudsz kapcsolódni velük, mondom én félhangosan. Mindezek dacára kívánságai megfoghatatlan, pénzen megvehetetlen dolgok. Továbbra is kiemelten aggódik a klíma válság miatt az iskola Greta Thunberg-jeként. Az ellentmondásokra rálát /miért üres a madáretető a madárbarát iskolában/. Most már jegyekben osztályozzák, egy négyestől és egy házifeladat hiánytól eltekintve ötös, magatartására creeper matricát kért és kapott. Magyarból egy szabadon választott téli verset kellett megtanulni, az jó, kiválasztottuk the-shortest-poem-ever verset, ráadásul Weöres Sándortól, mind a 17 db szót sikerült sorrendben elmondani, amiben 4 db "a" névelő volt. Mindenki röhögött ezen, a 8 versszakosok legfőképpen. A házi feladatot továbbra is ráhagyom, az ő bulija, számoljon el vele ő, joga van a hibáihoz, mint ahogy az autizmusához is. Meglepően jól működik ez a módszer rövidtávon és úgy néz ki hosszútávon is. Nem szekálom, békén hagyom, nem radíroztatom ki vele, csak a túlélésre játszunk. Tervezni nagyon nem tudunk így, de örülünk minden egyes napnak, amiben üres lapot kapunk, hogy azt írhassuk rá, amit akarunk. Még a hétfőnek is. Mindennap teremtünk. 

Mert az ember a teremtési képességéről valamiért lemond.

Black Sunday

2019. december 01. 14:09 - yerma

Dráma egy felvonásban, szereplők: neurotipikus /NT/, auti1 /A1/, auti2 /A2/

A2: Szeretnék karácsonyra rollert venni neked A1, de el kell jönnöd kiválasztani, és NT majd elvisz minket autóval.
A1: Nem akarok.
Indul a menet. Útközben A1 játszik, óh, noo!!!
NT: Ne narráld A1, mert idegesítő.
A1: Még játszani sem engedsz. Mikor érünk oda?
A2: Fél másodperc.
A1: Nyeenyenyeee. Nem engedtek jászani!
A2 félre: hogy lesz ebből ottalvós osztálykirándulás?
A1: Hallom, hogy rólam beszéltek!
A2: Na gyere itt ez a nagy áruház, de célirányosan bemegyünk a rollerekhez.
A1: Nem akarok, nyeeenyenyee.
A2: Pedig épp csendes óra van. Nézd itt vannak a rollerek, melyik szín tetszik neked?
A1: Nyeeenyenyee!
A2: A piros, a fekete, a fehér vagy a lila. Azt vesszük meg, amelyik szín tetszik.
A1 guggol a roller előtt, de nem szól, arcán méla undor jelzi, hogy nem akar ott lenni, ahol épp van, de az élet az kegyetlen és shoppingolni kell. Egy pelenkás sír valahol, szülei ráérősen, eltartott kisujjal válogatnak a termékek közül.
A2: Jó, akkor megvesszük a lilát, mert az tetszik nekem, mert te nem mondod, mi tetszik neked.
A1: Nyeenyenyee!!
NT: Most már biztos, hogy nem megyünk korcsolyázni!
A2: Na jó, most jön a bútorbolt, megvesszük a matracot. Ne gyere be, várjatok meg a kocsiban.
A1: Nem akarok a kocsiban várakozni, akkor inkább megyek veled.
A2: Jaj, de hosszú ez a sor.
A1: Utálok várakozni, csak azért találtad ki ez, hogy szenvedjek. Baromira nem akarok itt lenni.
A2: Akkor menj ki.
A1: Azt sem akarom. Nem hiszem el, hogy így töltöm a vasárnap délelőttömet.
A2 félre: Én meg a szülinapomat.
A2: Na végre, gyere segíts vinni a törölközőket. Ennyi, madáreleségért már nem megyünk be.
NT leparkol a madaras előtt.
A1: Azt mondtad, hogy nem megyünk be!
A2: De NT beállt, akkor már csak beugrok egy kiló szotyiért. Egy perc.
A1: De azt mondtad nem megyünk be.
A2: Igen, de NT beállt. Mi ez a tuc-tuc zene, nem lehetne lekapcsolni, mert idegesít.
NT: Engem megnyugtat.
A1: Engem is.
A2: Elmehettünk volna a Mekibe, de ilyen állapotban már senki nem akar.
A konvoj hazaér.
A1: Ezt az egyet pont akartam volna.

Panda mese

2019. november 28. 15:02 - yerma

Eltelt 44 év, és én végig azt hittem, hogy a mese szerkezete kötelező jellegűen a bevezetés, a tárgyalás, a befejezés, közte racionális dolgok történnek, unalmasan és kiszámíthatóan lesz a végén tanulság. Nem is tudtam mesélni és nem is szerettem. Egészen a Sylvie-Bruno történetekig. Mert láttam, hogy úgy is lehet.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer panda banda. Úgy 18 körül lehettett a pontos számuk, és elegük lett abból, hogy a természetben mindenki színes, ők meg fekete fehérek. Elhatározták, hogy előnyt kovácsolnak ebből és véletlenszerűen lefeküdtek a földre úgy, hogy egy sakktáblát alkossanak. Ügyesen megvalósították, és aztán csak vártak-vártak, hogy valaki játsszon rajtuk egy partit. Jött az oroszlán, játssz velünk sakkot mondták neki, de erre az oroszlán csak annyit felelt, miiiivaaaan? és elment. Sokáig nem jött senki. Elunták és gyalogos átkelő hely alakzatot vettek fel, zebrák voltak és találkoztak egy másik zebrával. Megörültek egymásnak és kitalálták, hogy ha már ilyen egyformán színesek, versenyezzenek. Így hát elindultak az olimipán. Az egyik versenyszám a panda fül húzás volt, ahol az nyert, aki a legtöbb ideig fogta kapaszkodva a panda fülét. Ezt a számot a kullancs nyerte meg. Csak amikor a nyakába akasztották az érmet az összenyomta és elpusztult.
Tanulság: csak olyat tegyél, aminek  a következményével együtt tudsz élni.

Szürrealiti instantmese.

Okosabb vagy mint egy ötödikes

2019. november 26. 19:03 - yerma

Szintet léptünk kvízkérdésekben is. Ugyebár Anna kb egy éve a Blockstarban a random kisgyerekeket azzal a szöveggel szórakoztatta, hogy menyi ötször öt. Most ott tart, hogy a barátkozásának alapja a válasz arra a kérdésre, hogy mennyi kettes alapú logaritmus nyolc. Egyelőre ezt a felnőtteknek tartogatja, akik szemükben szelíd félelemmel néznek rá emiatt. Igazából nekem sincs más barátom. Ugyanekkor kikölcsönözte a könyvtárból a Matematikai gyakorló feladatsorok és azok megoldásai ötödik osztályosoknak című kiadványt. A könyváros néni ugyan mondta neki, hogy nem kéne, de őt nem lehetett lebeszélni.

Ezeket meg csak itthagyom, az első közülük a világ legrövidebb meséje. Mind a Sylvie és Bruno könyvből van, és nem volt kedvem alá képeket tenni. Sylvie és Bruno két tündérgyerek, akik néha a valóságba keverik a gyanútlan felnőttet, néha meg a tündér álmukba, ahol minden sokkal logikusabb, mint a való életben.

bruno_piknikje1.mp3

bruno_piknikje2.mp3

Kilencedik szín hetedik rész

2019. november 23. 14:04 - yerma

Ha most azt írnám címnek, hogy három dolog, amit megtanultam az autizmusról az nagyon kattintás vadász lenne. De nem azt írom. Mert nekem a blog színtelen és súlytalan önkifejezési forma, szavak bűvölete saját magam szórakoztatása céljából, és az életvitelszerűen kommentelő emberek véleménye marhára nem érdekel.

Igazából négy doldog, ami most eszembe jut, amit az elmúlt egy évben tanultam magamról. Időrendi sorrendben.

  1. van neve
  2. nem vagyok egyedül
  3. nem az én hibám

A negyediket most a napokban értettem meg.

  1. ha ez így van, akkor a következtetéseim az életről végig rosszak voltak. Mint amikor elkezdesz egy tíz soros egyenletet megoldani, és az első sornál elrontod, de azt már jól viszed végig kilenc soron át /nulla pontért/.

Minden, amit gondoltam a világról nem úgy van, mert végig rossz volt az első sor.

 

Hajrá karácsony

2019. november 21. 08:28 - yerma

Közeledvén akarácsony Annát megkértem, hogy szedje össze mit szeretne, hogy elkerüljük a százhuszadik plüss izé, és felesleges még izébb tárgyak megvásárlását. Mert ugye ő a tárgyakhoz jobban kötődik, mint egyéb élőlényekhez. Szerencsére a télapó ajándékait átugrottuk, mint mikulás csomag, mert a télapó egyetlen szerepe a mi kultúránkban az, hogy az adventi csodavárást életvitelszerűen trollkodja szét a megjelenésével. De ezúttal Anna nem tárgyakat kért. Kiemelném a sorrendiséget.

  1. Óvjuk meg a Földet a műanyagoktól.
  2. Én és az egész családom jól éljenek.
  3. Lehessen csúnyát mondani.

Anya mesélj

2019. november 20. 20:27 - yerma

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kabát, annak meg volt egy gombja. Ez a gomb másodállásban egy egér szeme is volt, akit üldözőbe vett egy béka. Ahogy az út mentén kergették egymást találkoztak egy mókussal. Ő nem nagyon akart szerepelni a mesében, így továbbment. Azután találtak egy tobozt és akkor az egér úgy döntött, hogy kiszedi belőle a magot és elülteti. Na de ez nem volt olyan egyszerű. Először is lyukat kellett volna ásni a földbe, amire nemigen volt lehetőség, lévén éppen futásban voltak. Ámde ekkor egy különös dolog történt, a toboz magától kigyulladt. Ezt a béka vette észre először, így megállt. Az egér nyert némi egérutat, és az így szerzett nyereményt takarékszámlára helyezte el fix kamatozásra, infláció plusz három százalékkal. A béka nézte a tüzet a gomb szemével, amiről kiderült, hogy az eredeti kabát másik gombja volt.  Észrevette, hogy a tűzhöz egy gyertya tartozik, ami a másik felén egy tortában végződik. Kiderült, hogy az ajtónak volt a szülinapja, akit boldogan köszöntöttek barátai, a plüss panda és a fogszabályzó is. Az ajtó épp egy éves volt. Ezzel egyidőben a többiek örültek a saját nem-születésnapjuknak. Az ünnepség végén elfújták a gyertyát és nyugovóra tértek. Aludj jól és álmodj mémeket.

Régen volt már, amikor mesélnem kellett, pláne fejből.

Nyilván ez nem véletlen.

Szépíró verseny

2019. november 17. 15:19 - yerma

A majd kilenc éve tartó folytatásos teleregényünk következő fejezetében Annát szépíró versenyre küldték. A kiírás szerint az SNI gyerekek számára rendezték, és az volt a célja, hogy valami pozitív élményt szerezzenek az életükben. Kerületi verseny volt és Anna az első évfolyamot képviselte, rajta kívül még hárman mentek az iskolából nagyobbak. A verseny abban az iskolában volt, ahova vívni jártunk, már ha a járás szó itt helyénvaló. Ezúttal gyalogszerrel mentek és nem vettek igénybe semmilyen tömegközlekedést sem. A kísérő tanár epic volt, hogy végigtolta vele, szememben elnyerte az Önzetlenül Az Iskoláért díjat, a Hónap Dolgozója elismerést, és az Akire Büszkék Vagyunk fényképes fali tablóra is felfért /nekem volt olyan munkahelyem, ahol még 15 évvel ezelőtt is volt ilyen/. Nettó 60 perc másolást jelentett ez, plusz odaút, visszaút és gyülekező. Anna szépen rajzol, így szépen is ír. Bár néha megfelelő tempóban teszi, azért abban a hírhedt szakvéleményben, amikor szabadnapot kellett kivennem a semmiért /és egy olyan vizsgálatot kellett lemondanom, ahol egyéves várólista van és épp sorrakerültem volna/, azért volt egy fél mondat, miszerint "lassú munkatempója eredményességét rontja". Ezáltal én is kaptam egy szép kifejezést a tötymörgésre, tétovázásra, hezitálásra, habozásra, teketóriázásra és tökölésre.  Anna ezt nem tökölésnek hívja, hanem perfecionizmusnak. Lehet, hogy igaza van. A versenyen való részvételért bezsebeltünk egy kmf-et magyarból és feltettük a polcra a többi huszonhat mellé. Mint sikerélmény nélküli szegény SNI-s gyerek.

A teketóriázásról jut eszembe, van egy vászonra festett képünk, amit 30 percen keresztül festettünk. Akkor hagytuk abba félkészen, mert már több bosszúságot okozott, mint örömet, magyarul linerárisan növekedett az egy percre juttó bazmegek száma.

Ez a rövid összefoglalója, amit a Google Képek alkalmazás csinált belőle automatikusan, mert már az is unta.

vid_20191103_135132-animation.gif

Stranger things

2019. november 14. 13:14 - yerma

Azért a mi életünknek megvannak a sajátosságai. Számos módon eltérünk az átlagtól és azt nem tudom, hogy ebből menyi a tudatosság, és mennyi az alapállapot. Anna hozza a matricáket, amit a magatartása után kap, egy héten csak piros szív, akkor matrica és akkor vannak piros szívek, ha nincs felfordulás. Zöldalmát szinte bármiért lehet kapni, órai beszéd vagy egyén enyhe bűncselekmények, fekete pont már kicsit durvább, a cyúnyabeszédért jár általában. És mindennek dacára jönnek a matricák. Tudom Annának mekkora erőfeszítésébe kerülhet a fenekén ülni, csöndbe maradni, és áálandóan jelentkezni, aki tudja a választ, de nem szólítják fel, mert tudják, hogy tudja. Szóval a mi fejjel-lefelé világunkban én mondom Annának. Nem kell mindig matricát hozni. Már az se jó, hogy jó vagyok, miért akarod, hogy feketéket hozzak?

Mert tudom, mi az ára.

Címkék: autizmus 8+

Anya ne mesélj

2019. november 02. 19:36 - yerma

Az alábbi szavakban az a közös, hogy 1x4 cm-es téglalapba vannak beleírva. Tehát egy szóval: a téglalap.

A mondatok pedig:

Idén nagy meglepetés volt, hogy eljött a karácsony, mert senki nem számított rá. Lett volna igazi fenyőfa, ha a mami nem hal meg, de így csak műfenyőt vettünk. Elmentünk egy plázába, ahol már várt ránk az ajándék, csak még nem tudta. Végülis egy sütemény lett, amit csillámló cukor díszít. Idén is baromira élveztük ezt a csodálatos ünnepet.

/Anya ne nyúlj a cuccaimhoz, a naplómban úgyis azt csinálsz, amit akarsz./

Egy gyűrű mind felett

2019. október 30. 19:31 - yerma

Á, biztos csak a saját rugalmatlanságom mondatja velem, hogy több neurotipikus anya-atipikus gyerek naplót nem olvasok, mert csak felidegesít. Annyira más. Ahogy faragják a tököt halloween-kor. Mi közöm hozzá, hogy nem tudjátok elengedni a halottaitokat, mert a halloween bizony erről szól. Nehogy beleszálljon egy élő emberbe egy halott lélek. Mert különben mi mást csináljon, ha nem ezt. Ahogy járjátok a busótáncot. Mi közöm hozzá, hogy nem tudjátok elfogadni, hogy a tél azért van, mert a természet alszik. Nem megyünk oda vekkerrel hangoskodni hajnali ötkor, mert csak kiröhög. Mert biztos vagyok benne, hogy valaki valahol röhög rajtatok. Hogy ennyire nem tudtok alkalmazkodni a környezethez, a természethez, amit ismertek és ahol éltek. Mert az ősember az más volt. Hogy ennyire rugalmatlanok vagytok. Ti, a legendásan rugalmas neurotipikusok és mi, a legendásan rugalmatlan atipikusok. És hogy nincsen saját ünnepetek, mert csak közös kollektív ünnepeitek vannak. Hogy azért vagy mással, hogy addig se legyél magaddal. Mert az már nem annyira jó.

Valamikor régen Anna névnapjára vettem magunknak egy anya-lánya gyűrűt. Akkor még nem tudhattam, hogy ez egy szimbólum lesz. Az "a' gyűrű. Az atipikusság szimbóluma. A virág, amire ráolvad a homok, és üveg lesz belőle, nem tud kijönni és be sem lehet hozzá menni. Tudomásul kellene végre venni, hogy nem is akar, mert a virágnak ez így jó, és ne gyere te, rugalmas neurotipikus, hogy majd te megoldod a helyzetet és kalapáccsal jól szétbaszod. Programokra hurcolod, jó hangosakra, farsang, gyermeknap, ingyen állatkert. Ahol az állatokat erőszakkal elcipeled a természetes élőhelyükről, és bezárod egy ketrecbe, ahol olyan emberek fotózzák őket, akik ezért pénzt adtak ki. Ne gyere fejlesztésekkel, ne kiabálj és ne kapcsold fel a villanyokat. Ezeket csak te akarod. Azért, mert látszólag te többen vagy. Egyelőre.

De addig is tedd el a kalapácsodat. Senki nem kíváncsi rá.

p7240029_1.jpg

Címkék: autizmus 8+

Gondolkodom tehát vagyok

2019. október 29. 17:15 - yerma

Az előző videónak van egy jellegeztes története. Könyvtári könyvben szembesültem ezzel a mesével, amit viszont vissza kellett adni a videó készítése előtt. Gyorsan befotóztam a kérdéses lapokat, hogy majd később feldolgozom. Igen ám, de a fotó elmosódott volt, és minden látszott rajta, csak a szöveg nem. Megpróbáltam a hiányzó cselekményt a netről pótolni, de nem jártam sikerrel, sem magyar sem angol verzióban. Végül csak erőltettem a szemem és a memóriám, hiszen, amikor először olvastam befotóztam az agyamba, és az nem volt olyan régen. Így lett meg a szöveg. A videó készítése is több problémát vetett fel. Mivel azóta újra lett húzva a gépem, eltűnt róla a movie maker. Nem baj, netről letöltjük. A videó elkészülte után közli, hogy a projekt nem menthető, csak ha megveszem a licenszet. Ez jó hír, de erre most nincs idő. Másik szoftver letölt. Megint elkészül a videó, közben ellenőrzöm menthető-e, és igen. Le is menti, vízjellel, ami kitakarja az összes lényeget középsávban. Anyád. Régi movie maker verzió megtalál, letölt, kezdem elölről harmadszor. De harmadszorra legalább sikerül. Hány helyen lehetett volna feladni. Gondolkodás helyett.

Mert az a történet meg nagyon jellemző ránk. Valahogy úgy alakult, hogy míg más gyöngyözik ennyi idősen, Anna scrabble-zik angolul és honfoglalózik. És valahogy az én életem is úgy alakult, hogy ez a hímzés és kötögetés páros nem volt sokáig elég. Legalábbis addig, amíg fel nem merült a gondolkodás opciója. Könnyebb volt nekünk gondolkodni, mert finommotorikában és testtudatban egyikünk sem jó, mást nem nagyon csinálhattunk. Anna nem vívhatott ezért és én sem csapatsportolhattam. Mondókázva sem dobálhattuk egymásnak a labdát, mert egyikünk se tudott beszélni és dobni is egyszerre.

Amit csinálhattunk, hogy rávezettem a nagyobb feladatokra, azért, hogy ne zavarja meg az olvasott mondatom háromszor, különböző oda nem illő beszólásokkal. Azt tudhattuk volna a mátrixból, hogy Anna geek lesz az ő bináris kiírt születési dátumával. Szóval megmutatom neked, hogyan kell egy videót megvágni. Google rákeres privat FB video download. Egyszerűbb, ha angolul beszélünk, mert több találatot ad ki. Tanulj meg angolul. Jellegzetes szavak még az online és a free, mert nem akarunk töltögetni a gépre mindenféle programokat, ha nem muszáj. Na, ebben a programban tudod megnyitni. Upload és convert gomb. Avi to mp3, ha csak a hangját akarod. Mert mondjuk beállíthatod csengőhangnak. Drive-be feltölt, onnan meg beemel. Következő lépés, how to cut avi video, online, free. Kivágod az elejét meg a végét. És ennyi. Ugyanígy vágunk meg mp3-at. How to delete watermarks. Gyakorlatilag sehogy. Ami bonyolultabb, azt én is elengedem. Így hát nagy rutinunk lett más megoldások keresésében. A-B-C verziók kialakításában. Lemodellezésben, kiszámíthatóságban.

Ami ugyebár a túlélés titka.

Címkék: autizmus 8+

És rajzolni kezdtem

2019. október 20. 15:37 - yerma

Felbuzdulva az előző vers rajzolás sikerén, és a továbbra is gyenge rövidtávú memórián, a következő feladvány vitte Anna iskolába megtanulás céljából. A helyes megfejtéseket kommentben várom, és valamit kisorsolok, amit még nem tudom, hogy mi lesz.

Emékeztetőül a mútkori vers helyes megfejtése

Kányádi Sándor: Szeptemberi töprengés /részlet/

Hogyha nekem szárnyam volna,
Délre szállnék, mint a gólya.
Nem kellene óvodába
járnom, aztán iskolába.
De azért jó mégse volna
elrepülni, mint a gólya.
Édesanyám bánatában
folyton sírna énutánam.
1 komment

Szeretném ha vadalmafa lennék

2019. október 18. 19:57 - yerma

- Én imádom a fákat, mondja Anna, ha lehetne fa lennék.
- Tényleg? Kábé 4 éves lehettél, amikor azt mondtad, hogy a fákat azért kell kivágni, mert piszkálják az águkkal a felhőket, és a felhők ettől sírnak, ezért ki kell őket vágni, hogy a fák ne sírjanak.
- Ó, milyen buta voltam kiskoromban!

Ha minden sztorira emlékszel, akkor minek írod le?

Címkék: autizmus 8+

Tárgyak de minek

2019. október 15. 18:32 - yerma

Nálam régóta van olyan kategória, hogy tárgyak, de minek, ami alá olyan tárgyak tartoznak, melyeknek létezését semmi nem indokolja, arra semmi szükség. Nagy része a babavárás során gyarapodott, például az elektromos cumisüveg fertőtlenítő gép, de nekem ilyen a vízforraló is, meg a mosogatógép, meg a szárítógép, ami után vasalni kell, összehasonlítva azzal, hogy ha szimpla mosógépbe tetted volna, akkor nem kellene vasalni.

Aztán lett egy olyan kategóriám is, hogy események, de minek. Klasszikusan a családsegítő szolgáltatás tartozik ide, meg a nevelési tanácsadói szolgáltatás, és a gyámügy és ez nem csak a mi véleményünk, tök felesleges hivatali szervek, aminek az egyetlen célja az időrablás. A mai napon jártunk úgy, hogy az éves Pedagógai Szakszolgálat Szakértői Bizottságának /mint régen az MSZMP KB/ rendezvéyére voltunk hivatalosak, déli 12 órakor pikk-pikk, ami munkaügyileg ugye felejtős és szabadságkivevős nap, mert előtte sem érdemes létezni és nagyjából utána se. Pontban délben még várni kellett, mert az iskola az összes BNO kódos gyerek szüleit behívatta, de a múltkor is várni kellett. Még mindig jobban jártunk, mint első alkalommal, amikor nekünk kellett vinni hajnali ötkor a Rátz László utcába, csak azért, hogy délig kint üljünk a vizsgálat alatt az autóban egy szép téli reggelen. Aztán bent kiderült, hogy Anna figyelemzavarban szenved, és még autista is, és továbbra is SNI-s. Kötelezően a jelenlegi iskolája van kijelölve, ahol integráltan nevelhető. Miután a sok új információba beleszédültünk, megérdeztük milyen fejlesztésekben részesül Anna az iskolában, de majd megmondják, mert az MSZMP nem tudja, az iskola meg coming soon állapotot jelzett vissza. Kaptunk erről egy ideiglenes papírt, amiről majd jön egy végleges vélemény postai úton szigorúan ajánlva, ugyanezzel az adattartalommal. Igazán nem tudom, miért van minderre szükség, de nem is akarom megérteni.

Csak örülök az ajándék napsütéses napnak.

Életem regénye

2019. október 12. 19:54 - yerma

A téli tücsök meséi a kötelező olvasmány ebben az évben, ami egy tücsökről szól, aki talál egy írógépet és minden fejezet elején ráugrik egy betűre, aminek a formájáról eszébe jut egy sztori. 

Nekem az a sztori jutott erről eszembe, hogy van egy Erika táskaírógépünk, amiben már fogytán a szalag festék, és előástam. Cserébe Anna kitalálta, hogy regényt ír, és ez már a második regénye. Első probléma, amibe ütközött, hogy nem tudta a kellő erővel lenyomni a billentyűket /akkor a téli tücsök hogy tudta?/, nem volt zárójel rajta /nekem sincs, mert belefolyott a szörp, és néhány gomb nem működik/, ami azért gond, mert nem tud érzelmeket kifejezni és szmájlit rajzolni, csak közömböset, mert amúgy jól érzi magát, lol és xp.

Címkék: anna ír 8+

Fekete lyuk

2019. október 10. 17:28 - yerma

Arra a kérdésre, hogy miért olvasunk Lewis Carrollt, első reakcióként azt mondanám, hogy azért, mert autista volt. De igazából nem csak azért. Hanem az élményért. Információk szerint nem így volt, ahogy most gondolom, de akár így is lehetett volna, per szerintem így volt. Úgy gondolom ez történik akkor, amikor valaki az autizmust kannabisszal kezeli. Lehet, hogy néhány tünete elmúlik tőle, lehet, hogy a szorongás múlik el, amit ennek a néhány tünetnek a megélése okoz. Viszont lesz többszálon futó történet, mint megannyi bolygók keringenek maguk körül, aztán keringenek egy másik bolygó körül, mindenki elszédül. Aztán a végén a galaxisok összeütköznek és létre jön egy kis tömegű nagy gravitációjú tér, a fekete lyuk, ami aztán elnyeli azt aki írta, és azt is aki olvassa. Éppen ezért nem lehet őt villamoson olvasni, felszínesen, teljes koncentráció nélkül, mint ahogy más könyveket. Begubózva, pohár borral, csendben. Ami a legjobb dolog történhetett a könyveivel, az meg is történt, prózájában Kosztolányival, verseiben Varró Danival találkozott. Más versfordítása Weöres Sándoré. Gyereknek meg kell érni rá, de igazából auti embereknek érthető.

Meg hát a matematika. Hogyha egy dobozban csak piros és fekete golyók lehetnek, akkor mik vannak benne, anélkül, hogy belenéznénk, ha csak kettő golyó van a dobozban. Meg hasonló feladványok.

- Kérem a nevét!
- Nem adom. Nekem is kell.

Címkék: autizmus 8+

Azt az anyám tudja

2019. október 06. 08:55 - yerma

Mindeközben a vívást feladtuk és nem is lett volna így értelme, most fáj a lábam, most nincs kedvem. Az igazi baj, hogy nincs hasonló kezdő a csapatban és mi még nagyon azok vagyunk, az edzők auti gyereket még nem láttak, így nem tudják hogyan kell velük bánni, és hogy mások, mint a többi. Nem csak fegyelemben.

Youtube-on olyan gamerek videóit nézi, akik a Honfoglalót játsszák, de megmaradtak a sikítósak is, minecraft, blockstar, sims és egyéb témákban. De már megnőtt az igény másra is. Ezért elkezdett Honfoglalózni, kb olyan módon, mint amikor a Mása és medve applikáció számolási feladatával jött az ikszedik szinten, úgy hogy nem mutatta meg neki senki, hogyan kell számolni. Senki nem tudja, hogyan jutott el csaták megnyeréséig, ennek tök jó hangja van, ha nyersz, nevet, honnan tudod, hogyan jutottál el addig, hogy halljad a győzelmi szignált, mit csináltál. Valószínűleg többnyire csak tippelt, ott külön vannak tippelős feladatok is, de olvasós és gondolkodós is, amivel mi ha ketten együtt tudatosan játsszuk eléggé felszántjuk az országot.

Mint a viccben. "Én és az anyám mindent tudunk. Mennyi 152-nek a 3-as alapú logaritmusa? Azt az anyám tudja."

Címkék: 8+ anna számol

Balkongaz

2019. október 05. 21:34 - yerma

Visszatérve a kékszakállú négyes szobájához, ami a váram rejtett kertje, elmesélem a palántázós sztorit. Nagy gaz nőtt a balkonon, hosszú szárú és erős. Sokáig nem bántottam, vártam, amíg szirmot bont, megmutatja önmagát, és megismerem közelebbről az arcát. Aztán csak nőtt és nőtt, útba lett és kigyomláltam. Kicsit erősen volt a ládában, húztam, vontam, mint a répa mesében a nagyanyó, már az egérke is húzta. Ahogy Annát szoktam húzni az iskolába. Még azon a napon befotózta valaki a kertbarátok FB csoportjába. Na, te is ezzel szenvedsz a kertedben. Olvasom a hozzáírt szöveget: "végre kihajtott a paradicsomom", szmájli, szmájli, szíves szmájli.

Nekem is volt szmájlim.

Csak az lefelé görbült.

Címkék: 8+

A kékszakállú herceg vára

2019. szeptember 30. 19:21 - yerma

Tegnap Anna A kékszakállú herceg vára című opera cselekményén 1 óra alatt trappolt végig.

Szél bejárjon, nap besüssön.

  1. ajtó: Megetted a süti széle kukacomat, amit én sütöttem, nyenyeenyeee.
    Ez a kínzókamra, Judit.
  2. ajtó: Addig jó vagyok, amíg az én gyógyszerem erősebb, mint a tied. Gyógyszerek harca. Vegyi fegyverek a 21. század háborúiban. De nyenyenyeee.
    Ez a fegyveresház, Judit.
  3. ajtó: Nem baj, van itthon süti. De nyenyenyeee.
    Ez a váram kincsesháza.
  4. ajtó: Elmesélem neked, hogy palántáztam a paradicsomot. De nyenyenyeee
    Ez a váram rejtett kertje.
  5. ajtó: Akkor megmutatom neked, mi mindent történt velem a héten.
    Itt lakik a hajnal, alkony,
    Itt lakik nap, hold és csillag,
  6. ajtó: Megetted a süti széle kukacomat, amit én sütöttem. Nyeenyenyeee. Én a tehetetlenségtől sírok, amit a kölcsönösség teljes hiánya okoz.
    Milyen víz ez, Kékszakállú?
    Könnyek, Judit, könnyek, könnyek.
  7. ajtó: Este 10 van, mindenki sírva alszik el. De legalább máma már nem hasad tovább.
    És mindig is éjjel lesz már...

 

Címkék: 7.5+

Istenem

2019. szeptember 26. 16:39 - yerma

Talán mondtam már, hogy nekünk nincs Istenünk, soha nem is írtam eddig nagybetűvel. Minap vita volt a gyerekek között az iskolában, hogy van-e Isten, és meglepetésre a leghalkabb gyerek mondta a leghangosabban, hogy nincs. Mert kötelező a hittan vagy etika. Mert valaki Istentől tanul erkölcsöt. Mindenki hisz valamiben, és a vallások abban különböznek egymástól, hogy mindegyiknek más az Istenük, máshogy hívják őket. Abban is különböznek, hogy a megváltó eljött-e már vagy még nem. Ateistaként egykedvűen veszek részt a karácsonyban, ebben a háromnapos születésnapi buliban, amihez úgy érzem nincs közöm. A húsvétban is, a szintén háromnapos csodaünneplésben, és a pünkösdben is, ami szintén háromnapos. Biztos van összefüggés a három napok között, és bár születésem nekem is van, egy napon tartom, és valahogy annak sem érzem magam részesének. Ünnepeljük azt, amiről nem tehetünk, ez olyan abszurd. A blog kezdő bejegyzése felfogható az én pünkösdömnek, szentlélek kiáradásomnak, de nem ünneplem ezt sem. Nem az ünnep ad megnyugvást, fogódzkodót, pláne nem az a nagyzoló, szomszédoknak szóló  zaba túra, ami ezek köré kiépült. Szóval érdekelt Anna mit mondott erről. Leginkább semmit, csak megfigyelőként volt jelen. Ő sem hisz Istenben, vagy csak nekem ezt mondja, hogy megfeleljen nekem. Abban hisz, amiben akar, erről biztosítottam már korábban. Aztán kíváncsi voltam, hogy a felsőbb erőt hogyan képzeli el. Milyen alakban. Antropomorf-e az ő Istene, szakállas bácsi-e.

Az ő Istene a fellegekben van jelen és láthatatlan.

Egyszóval nincs, foglalja össze.

Címkék: 7.5+

Ötszáztizenharmadik poénom

2019. szeptember 25. 17:35 - yerma

Fürdünk, Anna fáradt már. Kún-kún-kún,-kún, mondja fürdéskor és innen tudom, hogy fáradt.

Anyám kún volt ...

kezdem. Dehogy volt kún. Csak ki akartam zökkenteni.

... az apám félig székely
félig román, vagy tán egészen az.

Látom, hogy figyel, mert erre nem számított. 

Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.

Érdekes, hogy ez nálunk pont fordítva van, mondja.

Rászűrtem a blog "poén" címkéire.

Vedd és olvasd

2019. szeptember 23. 19:33 - yerma

Elkezdtük olvasni a kötelező olvasmány, illetve csak Anna kezdte el, aki már tud annyira olvasni, hogy ilyeneket lehessen adni a kezébe. Csukás István könyv a kötelező, és az első fejezet volt feladva. Anna gyorsan olvas, tavaly már a 100 szótag per perces listán állt a tápláléklánc csúcsán az osztályból. Kb 10 perc múlva Anna megjelenik, hogy elolvasta az első fejezetet, de rögtön utána a következő kettőt is. Épp kérdezném, hogy értette-e a szöveget, de nem volt aktuális a kérdés a magyarázata miatt. Azért, mert magával ragadott a történet.

De akkor a következő héten unatkozni fogsz.

Bár innentől kezdve soha.

A lavina

2019. szeptember 19. 20:13 - yerma

Amikor ezt a bejegyzést írtam, nem tudtam milyen lavinát indítok el. Hozzáteszem elég sok mindent nem tudtam, ami utólag így viccesnek tűnik. Még hogy labdasportok. Mindenesetre kikötöttünk a vívásnál. Túl lettem aztán én is a párbaj szakkörös foglalkozáson. 

Nagy kár, hogy nem tudjuk az iskolánkban megvalósítani ezt a projektet, mert így vinni kell és ez azt jelenti, hogy két órával korábban el kell jönnöm az amúgy is hatórás munkarendemből. Mert csütörtökön van a vívó szakkör, meg kedden, de a keddet ugye buktuk a jóga miatt, ami elég jónak ígérkezik egy alkalom után. Valószínűleg a heti egy szóló csütörtök nem lesz elég, de legalábbis ahhoz jó lesz, hogy eldöntse, akarja-e. A helyszín légvonalban közel van hozzánk, azonban tömegközlekedéssel 40 perc Anna tempójában és stílusában, köszönhetően az állandó időhúzásának. Ott kezdődik a történet, hogy csütörtökön úszás lenne, de Anna nem akar és egy év után megengedték neki, hogy ne menjen. Ezért bosszúból már 2-kor el kell vinnem. Nem baj, a csütörtök ilyen nap lesz, rászánom az időt. És akkor elkezdődik a horror. 3-kor indulunk meg, HÉV után nem futunk, mert minek, amikor meg lehet ölelni a fákat előtte, hopp, 10 perc plusz el is ment. Többször mondtam a táv alatt, hogy Men-Jünk-Már, ami kábé annyira lehetett idegesítő, mint anyám Ne-Ki-A-Bálj felszólítása, ami annyira irritáló volt, hogy csak jobban kiabáltunk tőle. Viszont egybekötöttük a vívást egy félmaratonnal, mert 2x2 kilométer gyaloglással járt együtt a túra. Amit Anna a magánszámaival exatlon póbává nehezített. Még oda eljutottunk valahogy, elkezdődött a szakkör. Csakhogy az első részben játék van, és csak utána jön maga a vívás. Aminek nem kellett volna minket váratlanul érni, mert múlt héten is ez volt, ámde valahogy nem így történt. Ami azért jó, mert akkor kiszámítható lett volna. Sokszor gondolom, hogy Anna azért van rám ilyen brutál hatással, mert az adhd-ja üti az én autizmusomat. Kidobóssal kezdtek, és Annát megtalálták hamar, hogy rá érdemes célozni, mert nem olyan fürge. Ez különben tesiórákon is gond, nagyon nehezen viseli ezeket a helyzeteket. Itt is, néha benéztem és azt láttam, hogy míg a többi játszik, ő ül a kispadon és sír. Kiszól az edző humorosan, hogy dráma van, kidobták, és most a világbajnokok vigasztalják. Amikor a többiek ugrókötélen ugráltak, addig a segítő néni vigasztalta, meg utána. Ötpercenként. Valami baja mindig volt és nem működött együtt. Egyébként gumikarddal vívnak az elején és a bőrmatracot kell eltalálniuk sisakban. Szemüveg nélkül és az esélytelenek nyugalmával. Amit látott azt viszont nem hallotta. Azzal nyugtattam magam, hogy végül is ez az én álmom volt. Ettől Anna viszont annyira bedühödött, hogy tovább sírt, már csak a fél iskola vigasztalta őt, de aztán hamar meghallotta mindenki. Azt javasolták adjon magának időt, amíg megszokja ezt a rendet és ne akarjon mindent egyből, ez az egész egy tanulási folyamat, és az ezzel járó munkát nem lehet megspórolni. Ekkor még előttünk volt a 2 kilométer és akkor már tudtam, hogy vonszolás jön. Némán tűrtem, hogy mi így élünk. Aztán a hangulata útközben oldódott. Fél hétre értünk haza. 3,5 óra volt bruttó az egész és ez elég soknak tűnik a napi 8 óra szórakozásból levonva.

Mert mindig elfelejtem, hogy mi most szórakozunk.

Kilencedik szín hatodik rész

2019. szeptember 14. 08:34 - yerma

És visszamentem dolgozni. Ami elsőre letaglózott az az volt, hogy mennyire megvisel mindez, de nem úgy, ahogy vártam volna. Az átlagos ember napja úgy néz ki, hogy reggel felkel, elmennek a gyerekkel az iskolába és eltömegközlekedik odáig, mialatt folyamatosan csacsog, messengerezik lökdösődik és tolong, majd a munkahelyen felidegesítik, anyázik hazáig, a gyereken meg leveri. Na, ez van nálam máshogy. Úgy indul a nap, hogy felkelek a munkaidőm kezdete előtt két és fél órával, ámde csak másfél óra múlva indulok el. Vajon miért? Mert Anna felélesztése, elvonszolása reggelente iskolába ennyi időt vesz igénybe, úgy, hogy az iskola 10 perc járásra van tőlünk. Még akkor is ha kétszer megyünk, mert ma például az ajtóban vettük észre, hogy nincs nálunk az iskolatáska, pikk-pikk nyolc óra van ilyenkor, a portás bácsi lezárja a 9 és 3/4 vágányt, és csak hoppanálással lehet bejutni. Bezár a bazár. Fél héttől nyolcig ezt futom le, aztán jön a nagy attrakció, a közlekedés. Az igéink innen a csikorog, fékez, hangoskodik, telefonál, dumcsizik, csacsog, röhög, lökdösődik, rugdos, rálép, tömörül, villódzik, hozzámér, mellém ül, fémkapaszkodó fémesen súrlódik, hőt termel, izzadtan, csikordul. Senkit nem zavar ez rajtam kívül. Elég rossz állapotban megyek át egy óra utazás után az aluljárón, ahol, szembejön, lökdösődik, rálép, villódzik, hangoskodik, telefonál, csacsog, röhög, rugdos, énekel, fellök, berregve útseper, jön a bevásárló központ, aztán jön a busz pályaudvar és a hév. Nade aztán elcsendesül. A eddigieket csak azért éltem túl, mert füldugó és napszemüveg. Aztán jön a nyugis utca. Néha egy autó, házak, házak, ajtó, szék, asztal. Onnan meg jön a béke, nyugalom, tartozik, követel, ütemes billentyűkopogás, monotonon, órákig. Miért nem mész le enni, mert ha lemegyek ez megszűnik, a monoton, zen buddhista nyugalom. Hazaút az rossz, de rég kárpótol érte az egész napi nyugalom.

Ami azért vicces, mert ezt hívjuk úgy, hogy munka.

Párbaj szakkör

2019. szeptember 13. 19:33 - yerma

Még nem áll össze az őszi rutin teljesen, de már körvonalazódnak nagyjából a dolgok. Az biztos, hogy szolfézs lesz egy héten kétszer, és az is, hogy az úszást nem akarjuk. Mindenféle nyomás, és tömegpszichózis ellenére sem. Helyette lenne gyerekjóga és vívás. Ami utóbbi kicsit macera, mert nem helyben van, és ki vigye rendszeresen. Mert amúgy meg jó lenne, mert Anna szeretne, próbaórán már voltunk és az jó volt. 

vivos.jpg

Honnan van a szilva, amit eszel, kérdezem tőle. Valahonnan a vétel és a lopás között, feleli. Az iskolában ez volt az uzsonna. Elültetünk az iskola udvarán egy szilvamagot. Minden embernek kellene ültetnie egy fát, mondja aztán, majd kifejti: mert a tápláléklánc csúcsán nem az ember van, hanem a fa.

Címkék: iskola 7.5+

Képekben gondolkodom

2019. szeptember 10. 18:15 - yerma

Az tavaly már az iskolában kiderült, hogy Anna rövid távú memóriája nem jó. Hosszú távon befotózza és évek múlva felidézi a dolgokat. Már illatokkal is volt így, amikor öt évvel ezelőtt ilyen illat volt, akkor vendégségben voltunk és lecsó volt az ebéd. Viszont verset tanulni nehezen tud, rövid távon sok szöveg. Olvastam már ilyenről és más anyukáknak láttam a megoldását erre a problémára: képekben gondolkozom, hát rajzoljuk le a verset. Mert mit jegyez meg az agya? Ami kép. És ami vicces. A legelszántabb anyuka, akit valaha ismertem az a Toldit rajzolta le sorról sorra.

Ezt a verset adták fel a héten. Anyu barlangrajza.

img_20190908_185546.jpg

Kilencedik szín ötödik rész

2019. szeptember 08. 09:41 - yerma

Ami még számomra értelmezhetetlen és teljes képzavar az a "templomi esküvő". Azt elfogadtam, hogy valamiért úgy gondolja a világ, hogy a társadalom legkisebb egysége a család, csak párban az igazi. Phárromh, így mondják a nők és boldogok, hogy tartozhatnak valakihez, csünghetnek valakin, aki majd eltartja őket, mert egyedül életképtelenek. Ez önmagában nem lenne baj, de hogy ez legyen a társadalmi norma, és üldözzük, aki nem így gondolja, na az már sok. Éppen ezért gyerek is házasságban születhet, aminek a halál vet véget, ezek olyan merev és végleges dolgok. Honnan tudjuk eldönteni most, hogy phárromh jó lesz egy életen át, miért baj, ha rájövünk, hogy nem. Amikor mondom elváltam, mindenki sajnálkozva néz. Pedig nem, nem működött, kiléptem és nem ragadtam benne. Ez egy személyiség fejlődés és siker történet. Anna autizmusa szintén. Ne sajnálj, zárójel bezárva, nekünk ez jó. Ez a jó, különben nem így lenne. Tudod az autisták boldogak, mert azt csinálják, amit szeretnek, ha nem akarnak kötődni nem kötődnek, ha nem tudnak, akkor sem, olyan nincs, hogy kötődik, amikor nem akar. Te csinálsz olyat, amit nem akarsz? Miért? Mert mi nem.

Szóval házasság. Elmegyünk a templomba. Hadd szedjem szét.

  1. a jelenben megtaláltuk, aki a jövőben jó lesz egy életen át = WTF1, képtelenség, minimum jósnőnek kellene lennünk
  2. elmegyünk a templomba = olyan helyre megyünk, amit egy kitalált mesehős iránti évezredes hiedelem miatt építettünk, és azért hittünk benne, mert nem tudtuk megfejteni a létezés filozófiai kérdését, ennek a mesehősnek a nevében eddig gyilkoltunk rendesen, de azt szabad, mert ő megbocsát, őelőtte ígérjük meg, hogy a jövőben mi fog történni, amit nem tudhatunk. Részemről ennek annyi értelme van, mint elmenni Micimackó kuckójába ugyanezen okból = WTF2 
  3. jelmezbe öltözünk, amikor ezt tesszük, csinálunk egy nagy farsangot, amikor ez történik, és egy évvel azelőtt elkezdjük tervezni, akkora farsang lesz és millió forintokba kerül. Ennél már csak a válás kerül többe, amikor kiderül, hogy nem sikerült belőni a jövőt, nem tetszik a cselédlét, vert és megcsalt. Az legalább nem lesz jelmezes felvonulás. = WTF3

Ezt csak érdekességként írtam arra, hogy mennyire nehéz tudatosan megfejteni a világot. A világot, ahol élnünk kell, és amibe nekünk kell belesimulnunk.

Biztató, mi?

Gőgicse

2019. szeptember 07. 08:19 - yerma

Gimnáziumi éveim környékén elhatároztam, hogy nem fogok járni szülői értekezletekre. Véletlenül belebotlottam a sajátomba diákként, hogy hogyan, azt nem tudom, de végig kellett ülnöm, és elhatároztam, hogy soha. Erről persze megfeledkeztem, csak azért, hogy érezhessem a kívülállóság érzését, aztán még elmentem néhányra minden óvodában és iskolában, és ugyanolyan szörnyű volt mindegyik. Lassú és körülményes értekezések számomra lényegtelen részletekről, random gyerekek indifferens nem iskolában felmerülő problémáiról. Ezer irányból érkező zaj és piszmogás, akkor nem tudtam mi terheli túl az idegrendszeremet, és azt sem tudtam, hogy az iskolával is alapvetően ez a bajom. Így inkább úgy döntöttem nem megyek el. Mondhatom, hogy nincs kire bízni Annát, ami igaz is.

De nagyobb igazság, hogy egyre jobban fáraszt a "köszcsi", "csopi és "üzi", "szépséges" és "boldogságos". Mert mi történik ilyenkor? Gőgicse. Van egy melléknév a "szép", csináljunk belőle egy főnevet, ez a "szépség", de konvertáljuk át egy olyan melléknévvé, ami nem az, ami az első verzió volt, hanem a "szépséges", ez egyszerű verbális erőszak. De a legjobb nem ez. Az, amikor egy főnevet átkonvertálunk egy főnévvé, ami ugyanazt jelenti, eddig nem létezett, és az alap szóból származik. "Hölgy" versus "hölgyemény". "Asszony" versus "asszonyság". És nem húzza alá a word pirossal, mert ez igenis létezik. Valamiért azt gondolom, hogy erre a gügyögésre csak a kisgyerekes anyukák képesek, akik a kisgyerekük szintjén vannak, valamint a nyugdíjas korosztály, az inaktívak. Néha összefüggést is érzek a kettő között, azért inaktív, mert gügyög. Nyifi-nyafi Meskás gügyögők és botjukat rázó nyugdíjas nénik - érdekes, mind nő -, gyereknevelésbe beborultan kiadják a társadalom mondjuk 40 %-át, és mi anyagilag támogatjuk a gügyögésüket. Bulvár, celeb, napi cuki, pletyka, gagyi életbölcsességek, kiskegyed.

Nem mondom, hogy ezért mentem vissza dolgozni, hogy ne legyek egy halmazban ezekkel az inaktívakkal, de mégis mondom.

Magamban.

Címkék: 7.5+

A halhatatlanságról

2019. szeptember 06. 17:28 - yerma

- Halló, itt az Autizmus Alapítvány.
- Volt egy nem fogadott hívásom erről a számról.
- Az egyik kolléganőm kereshette, de ha hagy üzenetet a hívó visszahívja.
- Időpont egyeztetés ügyében kereshettek.
- Mikor született a gyerek?
- 1975.
- A gyerek mikor született?
-1975.
-???
- !!! ???

Aki már megszületett, az valakinek a gyereke. Mi felnőttek egyszerre vagyunk gyerekek, és felnőttek, így biztosítjuk a folytonosságot, és a folytonosság halhatatlanná tesz, nem tudtad?

Nem igaz, hogy ezt rajtam kívül senki nem tudja.

 

Lizanka

2019. szeptember 03. 17:25 - yerma

Szóval feladat tréningezni Annát a szociális kommunikációra. Ezen a ponton csak két kérdés merül fel. Minek és hogyan. Egy auti videóban hallottam valahol, hogy miért is nekünk kell alkalmazkodnunk a világhoz, amikor ez nekünk nehéz, mert rugalmatlanok vagyunk. Miért nem a világ alkalmazkodik hozzánk, mert ő rugalmas és neki mindegy, tudhatna, ha akar, míg mi nem tudunk. És hogyan. Hogyan mutassam meg Annának, hogy kell kapcsolatba kerülni a többivel, amikor én sem tudom. Egyszerűbb ezt néha bevallani, idegesen pakolászok, kimegyek, leülök egy társas helyzetben és most először bevállaltam, bocsi, de nem bunkó vagyok, csak nem tudok kapcsolódni. A csacsogó small talkhoz, még akkor sem, ha saját témába vág. Aztán átbeszéltük Anna terápiáját, és felvetettem hogyan mutassam meg neki, ha magam sem tudom. Elég élvezetes beszélgetés kerekedett ki ebből, és valahogy zárójelbe tettem az elhangzott mondatokat, pedig nem kellett volna. A sugárkás tavalyi iskolás indulásunkat ahogy meséltem és visszanéztem itt, hogy kifut-e a sztori arra, ami a megoldás lett, és nem. A probléma felmerülését azt írtam, de azt már nem, hogy a sugárka elégős történetnek lett megnyugtató megoldása: a harmadik napon Sugárka esernyőt kapott, és soha többé nem égett el. Annának szerencse, hogy maga az anyja. Meg a felkiáltás, hogy jé, mint Lizanka. Lizanka egy felnőtt korában diagnosztizált auti lány, akit félrediagnosztizáltak és félrekezeltek, így nem érthette meg sokáig a saját kívül állóságát.

És igen, olyan leszel te is.

Fiúk közt lány, lányok közt fiú. 

No pills movie

2019. augusztus 31. 08:30 - yerma

2016. karácsonyáról származó retro movie a gyógyszeres kezelés előtti időkből. Régi fényképek nézegetése közben találtuk meg a hangfájlt, aminek címe "kicsi kis fény a barlangomban". Hozzá kerestem korabeli képeket.

Bocsánat

2019. augusztus 30. 16:33 - yerma

Végül is mi elég sokat köszönhetünk horrorovinak. Igaz, ha nem ők, más óvoda is megtette volna nekünk ezt, hogy provokálja a tüneteket és tovább küldözget. Mert onnan lettünk ADHD-k, és amikor ennek a tüneteire megkaptuk a gyógyszert, akkor ott állt teljes valójában az autizmus, amit minden eltakart. Mint amikor tépjük le a tapétát a falról, jöttek elő az újabb rétegek. Más dolog, hogy Anna autizmusából bontakozott ki az enyém, mint állomása a személyiség fejlődésnek.

Véget ért a Kuckó hét, Anna egész jól elvolt, tömegközlekedéssel is, amitől egy kicsit féltem. Bár telefonnal megtámogattuk az utat, senki nem szólt be nekünk az eddigi 8 év alatt, leszámítva a nénit, aki elől véletlenül elfoglaltuk a nyugdíjas kiemelt helyet. Más anyukák nehezen magyarázzák meg, amikor beszólnak nekik azok, akik random jobban tudják, nekem ilyenkor gondolkodni sem marad időm, csak nézek, ezeknek meg mi bajuk van. Máskor üljünk máshova, rázza a botját mérgesen a néni, jó, mondom, erre még mérgesebb. Nem értem, egyetértek vele akkor az a baj, ha nem akkor meg az. Annának jó, ő meg se hallja. Milyen néni? Az ott, a neurotipikus tomboldából. Gyógyszerezés maradhat, nem lett rosszabb, és ez már jó. Továbbra sem kölcsönös a társas kapcsolataiban, és nem megfelelő a betanult reakciója sem. 

- Sajnálom, hogy véletlenül megrúgtalak.
- Nem baj, nem fájt annyira.
- Bocsánat, hogy sajnáltalak.
- Nem kell mindenért bocsánatot kérned.
- Bocsánat.

Amikor a stroke volt, néztem bambán az erkélyünket, láttam a lehulló fa leveleit, és láttam, amikor a szélcsendben a fa ága elengedi a sárguló levelet. Sikerült elkapnom azt a pillanatot. Annyira nagy szomorúsággal töltött el. Leginkább az üzenete. Hogy nincs időnk.

Az élet nagy poénja ez. Mire rájössz, hogy hogyan kell, addigra már késő.

 

Ölj meg ölelj meg

2019. augusztus 28. 12:29 - yerma

Mindeközben Anna megint bekuckózott a Vadaskertbe. Ez a szociális fejlesztő tréning második része. a második hét. A buszutakon elég normálisan viselkedik, jobbára telefonnal. Meg néha nem akar menni. Pechünkre van a nagy lejtő, azt se akarja. De már nem pánikolok miatta.

Most már nem várja az iskolát, mert eddig várta. Viszont egyre aranyosabb. Szeretem a lábadat, mondja nekem. Nem értem, miért mondja ezt. Mert hozzád tartozik. Nagy költők mondtak ilyeneket a szerelmüknek. Napi hétszeri ölelés, ezt tartjuk, ennyi a minimum a jóléthez. Egyébként elég jó mentális állapotban van Anna, de majd az új tanévet meglátjuk. Az  biztos, hogy aerobikozni már nem akar, inkább ilyen szellemi szabad foglalkozás érdekli, meg kézművesség. Szolfézsra fog járni, és már választott hangszert is, ami a zongora. Otthon a tükör elé álmodta a helyét gyakorolni. Olvastuk az iskolai szakköröket, a drámaszakkör érdekli, hogy jó lehet. Akkor lehetek színész. Igen.

És eljátszod azt az öt érzelmet, amit ismersz.

Retro

2019. augusztus 22. 15:10 - yerma

Amikor te kicsi voltál, milyen volt az életed. Ó, hát az egy teljesen más világ volt. Nem volt tévé, nem volt színes tévé, nem volt hétfőn adás. 7-kor volt "a" mese, az is a cseh kettőn, kisvakond és Lolka Bolka. Nyaranta unatkoztunk. Aztán később volt több mese, több sorozat. Reklámoknak 1990-ig nem volt értelmük, mert nem volt piaci verseny, volt "a" tej, "a" tejföl, "a" kenyér. Hurka Gyurka. Miért kellett reklámozni a hurkát, amikor csak egyfajta volt. Ránk zúdult a szabadság és nem tudtuk, mihez kezdjünk vele. Még most sem. Nézzünk retro reklámokat. Buci baba, Miss Pixy. Az egy mosható babafej volt, csak egy fej hajjal. Amit kislányok bamba örömmel az arcukon identitásszerűen mostak, szárítottak. Volt, aki még felnőtt korában is. Kislányok abban korukban, amikor te a felhajtóerőről magyaráztál nekem. Más Miss Pixyzett. Jézusom, mondod. Igazad van. Én meg azt mondom erre, hogy hú-ha-anyád. Az mi.

Amikor kimész egy meccsre ezt üvölti a lelátó. A negyedik részben. Mert először van a hajrá-fradi. Aztán ezt negyed óra után elunják, mert szórakoztató a játék nagyon. A két szurkolótábor kezd egy mással szórakozni. Az egyik ezt skandálja (1990 körül járunk): "Pisont Pista a legnagyobb király, legnagyobb király, legnagyobb király". A Fradi reflektál rá azonnal a király szót cigányra cserélve. A két tábor így elvan egymással. Aztán megunják, szar a játék és nem jönnek a gólok. Újabb skandálás, ez már a bírónak szól. Há-rom hülye. Mert mindenki hibás, csak mi nem. Közben oldalszektorban mindig van egy nyugdíjas szotyizós, aki vicces dolgokat kiabál be. B-közép üvölt. Persze, mert a kapu mögül nem látják a meccset. Amikor meg már nagyon közeleg a vége, de eredmény még nincsen, bár ha van is, akkor is ez megy, akkor jön kórusban zúgva a hú-ha anyád, ami egy finomított változat, mert nem ezt mondják. Tömegpszichózis. Olyan mint a gyász folyamatának öt lépése, ami mindig megvan, ezen a folyamaton minden meccs végigmegy. Mindig jön a hú-ha anyád. Kollektív dühkitörés egy fárasztó hét után, amiben minden benne van.

Ez a sztori jut az eszembe, ha meglátom a Miss Pixy reklámot.

Címkék: 7.5+