te is

Nélkülem unatkoznál


Anyád napja

Csak remélni merem, hogy a következő történet egy fikció, a képzeletem játszik velem valami furcsán vicces játékot, és aztán kiderül, hogy mégsem úgy van. Egyszer volt, hol nem volt.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyák napja, amit aztán a kultúrának megfelelően ünnepeltek meg a nemzetek. Horroroviban volt az a jó szokás, hogy nem parádéztatták a gyerekeket más szülő előtt, ami mondjuk intrós anyának volt jó inkább nálunk, semmint extovertált adhd-snak, aki mindig mindenhol szerepelni akar. Néha azt érzem annyira, mintha nem is tudna nem szerepelni. De aztán az új oviban már más szelek fújnak, itt közös buli van. Az anyukáknak kört kellett alkotni, ahol várta őket egy portré, amikben ha magukra ismernek, akkor leülhetnek. Anna rajza az anyjáról ütős volt, bár először simán elmentem mellette, ki ez a vicces anyuka, akinek olyan haja, mint a mosómedve farka. Akkor kezdtem csak eszmélni, hogy olyan orra is van egyben, mint Pinky Pie-nak, és vadul elkezdtem keresni az egyezőségeket, ez lennék én, jó, leültem. Anna a csoport végén jött be énekelve tavaszi szél vizet áraszt, énekelte és a koreográfia szerint a hát én immár kit válasszak résznél kellett letelepedni az anyuka elé. A dal vége felé már minden anyuka foglalt volt, kivéve minket, mert látszódott Annán komolyan gondolkozik, ő vajon kit válasszon, amikor már minden anyuka foglalt. U utoljára körülnézett és csalódottan helyet foglalt előttem, jobb alternatív anyuka nem lévén. Gyorsan elhadart egy kötelező választ a miért szeretem anyukámat kérdésre, mert szeret, csak menjünk már tovább. Olyan is volt, hogy szemtől szemben kellett énekelni, dalolászni, amit úgy adott elő, hogy a térdemen lólengett vagy a fejemet püfölte ütemesen. Közben kétszer megszólalt a telefonom, csak azért, hogy még az is ránk nézzen, aki addig nem. Közben a sírás és röhögés fura keverékét produkáltam, megható volt, hogy hát ő immár végülis engem választott örökkön-örökké, de néha meg felbuggyantak az elnyomott röhögések is.

Itt a vége fuss el véle, bizonyára álmodtam.

És a te anyád volt.

Az alakváltó

Folyamatosan azon agyalok mitől más az új ovi, mitől jött ennyire be, hogy Anna a tavaszi szünetben is elvágyik itthonról az oviba a barátaihoz. Csak öt lány van, de azok nagyon egymásra találtak. Lehet, hogy egyszerűen az állandóság tesz neki jót, saját korosztályos csoport, aki nem halnak ki, nem jönnek kisebbek az elmenők helyett, akik ráadásul fiúk. Az óvónők sem vándorolnak, x éve stabilan az oviban vannak, mert a vezető nem üldözi el a normálisakat. Pedig ránézésre a gyerekállomány ugyanaz, szülőállomány is hasonló sztereotip figurák. Van nagyot mondó kislány, de itt nem éri el Anna ingerküszöbét a hazugsága, továbbá egyéb irritáló jókislányok nincsenek. És ami a legfontosabb: nem ők a sztárok, a sznob gyerek meg a hangos butáék. Itt mindenki egyenlő. Persze Anna igazságérzete bőven hozzátesz a dolgokhoz, még véletlenül sem hazudik semmiről és nem tűri meg a hamis gyerekeket és hamis felnőtteket. És mivel a felnőtt nem hamis, a gyerek, mint annak gyenge visszfénye sem lehet az. Talán ezért működik.

Az is közbejátszhat, hogy Anna sokat fejlődött, partiképes, meg lehet vele jelenni éttermekben, cukrászdában, wellness központban. Ez másnak furcsa lehet és alapvetőnek látszik, míg nálunk kemény 5-6 évbe telt mire először el mertünk menni bevásárolni együtt. Azelőtt a sok inger annyira felpörgette, hogy már az első kanyarig sem bírtuk ki a polcok között, a várakozás a pénztárnál volt a legrosszabb. Kínunkban más nénik bevásároló kosarát tippeltük meg forintra viszonylag pontosan, amiért bezsebelhettük azok szúrós pillantását. Én magam már eljutottam arra a szintre, hogy nem magyarázkodom, nem kötöm az orrára senkinek Anna születési rendellenességét, agyi fejlődési zavarát, ráhagyom a normálisakra is, nem magyarázom meg. Ma egy idős néninek tartott előadást a Lyme kórról, 6-8 óra, amíg a kullancs belemegy a kutyája bőrébe, és vigyázzon vele, szedje ki azonnal, mielőtt agyhártyagyulladást kap a kutya. Meglepően jó eredményeket hoz ez a módszer.

Anna alvási problémája továbbra is fennáll, fél az elalvástól, hogy majd hajnalban éhes lesz és hány majd. Legyakoroltuk a forgatókönyveket mi fog történni, ha ez lesz vagy ha az, de még mindig fél. A mumusa a hányás. Amikor a Potter filmben kijön a szekrényből az alakváltó mumus a legnagyobb félelem képében, neki hányinger képében jönne elő, mondja Anna. Anya neked minek a képében jönne elő a mumus, kérdi tőlem. Kicsit gondolkozom mondjam-e. Ezen már sokat rágtam magam, és arra jutottam, hogy egyszerűbb megmondani. Egy őszinte gyereknek nem hazudunk, pláne ha magunk sem vagyunk különösebben a hazudósabb fajta.

Nekem te volnál.

img_20180330_130224.jpg

Ufók közt ufók

Megvolt az ez évi tojásfestés, Mindenki túlélte, és még jót is szórakoztunk. Ebben az évben Anna a Jégvarázs mesét applikálta viaszkrétával a tojásokra, amit egy hete még nem szeretett. Rajzolt Annás, Elzás, Olafos és Kisolafos tojásokat is, ráadásul a jégkastélyt is rárajzolta valamelyikre. Csak az volt a kár, hogy hiába, mert ebben az óvodában nem divat a locsolkodás és tojásfestés, és csak nagy unszolásra sikerült az óvónőkre rátukmálni a tojásainkat, hogy engedjék odaadni a fiúknak. Locsolásról szó sem lehetett, mert hogy veszi ki az magát, hogy egy kislányt meglocsolnak, a többit meg nem. Anna is görbített, hogy nem öntözik meg illatos kölnivel, akkor mi lesz vele. És váltsunk óvodát, javasolta. Egyetértettem volna vele, ha nem ég a körmünkre az iskolába való beíratás problémája. Mindenesetre furcsa, hogy itt is minden szülő ráér, úgy látszik, mi vagyunk az ufók. Szülőknek esti sütögetős retro party, hétköznap este. Mert még a FB-os szülőklubban is hajmeresztő bejegyzéseket osztanak meg: adhd-s gyerek amikor iskolába megy, anyja gondosan csomagol neki saját készítésű italt, kézen fogva mennek, szorongva néz vissza és ezt más anyukák bizony megkönnyezik.

Miről beszéltek?

Ufók közt is ufók vagyunk.

img_20180325_163401.jpg

Címkék: új ovi 6+

Jogtündér

Hogy van-e valami törvény arra, hogy e gyereknek szófogadóan kell viselkedni, veti fel Anna tök komolyan, és úgy látszik sarokba szorított, mert a kérdés közel sem olyan egyszerű, mint aminek látszik. A törvények általában felnőtteknek szólnak, bár magától értetődik a kérdés, hogy akinek jogai vannak annak vannak kötelességei is. A gyerekek vonatkozásában inkább csak a jogukról hallani a gyermekvédelmi törvényekben, de az alkotmányban már vannak utalások arra, hogy a gyerek bizony köteles a felnőttel együttműködni. Igen ám, de csak akkor, ha nincsenek olyan rizikófaktorok, amik ezt nem akadályozzák meg. Például iskolai kudarcok miatti eredménytelen tanulás, vagy aki nem képes közösségbe beilleszkedni. Annak segíteni kell. Anna nagyon hamar megtalálta azt a vékony hidat, amivel a jó gyereklét és a rossz felnőttek szakadéka felett átível és nem volt rest rá is lépni. Ugyan nem vagyok jogász, de azt azért remélem, hogy reszkess világ, mert jövünk.

viber_image7.jpg

Címkék: új ovi 6+

Kiűzetés a Paradicsomból

Elmentünk gyerekkardiológiai vizsgálatra. Két hónapot vártunk az időpontra, amikor megkaptuk, hogy János kórház este 6 óra. Félálomban beájultunk a vizsgálatra, talán így a korrekt, kivéve persze Annát, aki akkor is pörgött ezerrel, a vizsgálatot viszont jól tűrte. Egy helyben maradt, csendben maradt és várakozási idő alatt gyönyörűen kidolgozott tündéreket rajzolt, csendben. Ott mindenki gyerek volt a váróban, mindenki vagy sírt, vagy bemászott a radiátor alá, leszarom szülőkkel, néha rászóltak, de inkább mobiloztak. Anna volt a legkevésbé problémás péntek este 6 órakor a kerületben. Először elektródákat csippentettek rá, majd vérnyomást mértek és szívultrahangot néztek. Anna többször panaszkodott, hogy túl gyorsan ver a szíve és szúr neki a mellkasa, ez volt az előzmény. A vérnyomást bediktálta a doktornéninek, majd én olvasom, te meg írjad, 109 pulzus, az sok, mondta magáról. Végül kiderült, hogy a szívével nincs baj, akkor szokott fájni, ha a gyerek hirtelen nő, és igen, hirtelen nőttünk az utóbbi hónapokban. Az a konklúzió született, hogy Anna saját maga generálja a pánikot, amikor meglátja a saját pulzusát, mivel elég okos, hogy leolvassa. Akkor viszont eljutottunk a paradicsomból való kiűzetéshez, nem ehetsz a tudás fájáról, mert a tudással veszélyezteted saját magad. Így inkább ne tudjál, itt az ostya.

Kaptam én már rajta korábban is önpusztításon, aggódok a holnap miatt, mondja a nap végén, amikor kiderül, hogy nem biztos az iskola, amit kinéztünk. Helyette gyerekpszichológus kőbányait javasol. Itt mindenki a mi családi körülményeinket kifelejti a számításból, ez egy egykeresős család, akinek semmi segítsége nincs ekkora logisztikára, mi több, autónk sincs. Reggeli csúcs időben vágjunk át a városon figyelemzavaros gyerekkel. Egyre jobban azt látom, hogy a gyerekpszichológia nem egy egzakt tudomány, handabandára és találgatásokra alapul és mivel a gyerek a kicsi és buta nem tud tiltakozni, így van létjogosultsága. Ez az elmélet dől meg általában Annánál, mert ő nem hagyja magát, ő fölötte áll az ilyen embereknek, akik őt kicsinek és hülyének nézik.

Hallástréning kontroll vizsgálat is volt a héten, gyakorolni kell vele, mondta fimóta néni szuperapunak. Lehet, hogy ez okozza az általános nyugodtságát, hogy szülői jelenlétben legalábbis kevesebb a dühroham. Még egy kis viselkedés terápia és minden jóra fordul.

Stollár Miki

Stollár Miki a vízicsoda, ilyet már rég nem látott a vén uszoda, énekeltem már amikor hazajöttünk a programról. Az uszodába voltunk hivatalosak Anna úszóbemutatójára és záró órájára. Tipikusan az az agyleszívó óra volt, ami után  szélsőséges introvertáltként holnap fogok magamhoz térni.

Elöljáróban annyit, hogy az egész Stollár család felsorakozott az uszodában. Az első döbbenet akkor történt, amikor mindenki átvette a strandpapucsát, a felnőttek is, és szuperapu levette a zokniját. Az ismerőse rajta gyakorol, ennyit háttérinfónak. Mindenesetre biztos ami biztos, gyorsan odébb ültem egy paddal, hogy elhatárolódjam tőle fizikailag is. Az a pillanat volt, amikor nem tudtam, hogy sírjak-e vagy röhögjek és sírtam, mert ilyenkor általában röhögni szoktam, ha választhatok. Na ez nem az a helyzet volt. Anna sem mert szólni és más gyerekek, más anyukák se.

A bemelegítés még elég jól ment, de amikor be kellett menni a vízbe, akkor Anna közölte, hogy egy karmantyúval akar bemenni, mert néhány gyereknek ezt engedték, de a többségnek nem. Akkora sírás lett belőle, hogy szinte az első 5-10 perc ezzel el is ment, potyognak a könnyek, mert akkor azt hiszi mindenki, hogy ő ügyetlen, hogy csak kettővel mer bemenni, adjanak inkább egyet, vagy egyet sem, és akkor be se megy és hazajövünk. Én erre a napra szabadságot vettem ki, hogy lássam a gyerekemet úszni. Valahogy sikerült beimádkozni a vízbe, ahol mérsékelten követte az edző utasításait, mert eleve nem olyan az alapszemélyisége, hogy követte volna. Sikernek könyvelem el, hogy nem hátrafelé haladt, hanem előre. Többször megállt és kapaszkodott, de amikor kedve volt haladni szépen haladt. Volt, amikor lemerült a víz alá beszélni. Közben edző bácsik üvöltöttek, kiabáltak őrmester stílusban. Anna eddig ezt szerette és bírta, amit mondjuk kétlek, de ma nem. Kísérteties deja vu volt, amikor berágott az egyik kislányra és bőgve kiszaladt, miközben az edzők kiabáltak. Az én életemben is eljött a pont, amikor eldöntöttem nem fogok sportolni, de nem azért, mert nem szeretek, hanem azért mert megutáltatták velem. Fenének kell ez a versenyistálló. A sport lényege a mozgás öröme.

És ez nem volt az.

 

Címkék: új ovi 6+

Csakazértis

Én mondtam Annának az elejétől fogva, hogy egy rajzpályázaton részt venni nem jó ötlet. Persze én is csak onnan tudtam, hogy emlékeztem gyerekkoromból a versenyekre és onnan, hogy Anna a többségi társadalmi nyomásnak nem felel meg. Egy korábbi rajzversenyes helyzetből már láttuk, és be sem adtuk, mert elébe mentünk. Nem igazán jó dolog ilyen hozzáállással nekimenni egy dolognak, amiben akár sikeres is lehetne. Ha Téli örömök című pályázaton úgy alkot, mint más gyerek. Karácsonyt, hóembert, kiszínezve. Anna karaktere ezzel szemben két póniló volt, akik hógolyóztak. A színezd ki a havat témakörét már körüljártuk a régi oviban. Ráadásul a díjazottak szubjektív gyerekszavazatok voltak, és már borítékolható volt, hogy Anna meg nem értett zseniként járja végig az óvodát, iskolát és vagy most hagy fel örökre a rajzolással, vagy csak azért se adja fel. Annak a rendje és módja szerint el is érkezett a díjátadás, ahol Anna a részvételért oklevelet kapott, a mellé járó könyv viszont olyannyira nem tetszett neki, hogy közölte az egybegyűltekkel, hogy azt nem kéri, helyette Mása és a medvés, vagy Én kicsi pónimos mesekönyvet kér. A csalódottság hangján beszél azóta is az eseményekről.

Nekem ebben az az érdekes, hogy meg meri mondani, hogy nem tetszik neki valami, ellentétben mondjuk velem, aki 3 évet reménykedtem horroroviban, anélkül, hogy jeleztem volna, hogy ez gáz, ami itt pedagógia és pszichológia címén folyik. Egy évet tűrtem Szuperapu mellett is ahelyett, hogy a fejére borítottam volna mindent már ott, a szülőszobában. Pókerarccal zsebeltem be az iskolában minden évben a kitűnő tanulmányi eredményért járó könyveket, amiből megtudhattam volna tízévesen Miért halt meg Zrínyi Péter. Negyven év után kezd csak halványan érdekelni.

És most is csakazértis.

rajzverseny.jpg

A királyok végső érve

Ma nagyon sok minden történt. Kezdve azzal, hogy alighogy reggel beleharapott egy fánkba kipottyan az alsó mozgó foga. Ez már régóta várható volt, és Anna már nagyon várta a fogtündért, hogy este titokban meglesse. A várakozással azonban ellentétes volt az a tény, hogy első kihulló fognak a fölső korhadtat tippeltük, amit háromévesen motorozáskor mozdult meg először. De Anna meglehetősen pozitív érzelmekkel fogadta az első fogváltást.

Aztán reggel volt az oltás is, amitől már ötéves kora óta retteg. Aztán valahogy enyhült ez a félelem idővel és mostanra meg már el is múlt. Úgyhogy ezt meglehetősen könnyen letudtuk. Kicsit fáradtabb, és hamarabb kiborult az ovis naptól. Mondja ma éppen én is, amikor először ültünk le a vezetéssel arról beszélgetni milyen Anna az óvodában. Eddig csak a hírünk előzött meg minket, a mindennapokról ma tudtak beszámolni. Reménykeltő volt a felvetés, hogy kezdetnek három nap bennalvást javasoltak egy hónap után és biztos én voltam a mohó, amikor ez nem volt elég. Annak ellenére, hogy Anna szeret bejárni, a lányok egy egybefüggő közösséget alkotnak, és Másás ágynemű várja bent, ahonnan rendszeresen elrángatják. Leginkább azzal érveltek, hogy a hiperaktív gyereknek otthon van a helye és saját érdekében legyen csak délelőtt. Ezt a kenetteljes beszólást egy mondattal letöröltem, amikor közöltem, hogy horroroviban is így tudták, egészen addig, amíg egy fokozott hatósági jelenlét el nem magyarázta az ellenkezőjét. Horroroviból okulva én is stratégiát váltottam, már az elején közölni és nem engedni a 21-ből, és ezekbe a helyzetekbe keményen beleállni. Az én érvem a királyok végső érve, ultima ratio. Az, ami mindent visz.

Elmúlt egy hét

A második hét az új oviban teljes sikerrel zárult. Anna szeret menni és őt is szeretik, és ez szárnyakat ad neki. Kiirultunk mind a ketten, vele együtt én is. Ez az ovi mindenben partner, a játékait nem kicsinyli le, hanem vele játszik. Két óvónő van a csoportban, egy dadus, meg egy pedagógiai asszisztens.

A héten az egyik napon volt szüret. Anna elmondása szerint az ovi saját présüzemet üzemeltet, ahol lepréselték a szőlőket. Nagyon jól érezte magát. A mai napon pedig beráncigált a csoportba és közölte az óvónővel, hogy szót kér és csendet a gyerekektől, és bemutatott engem a gyerekeknek: ő az én anyukám a neve ez és ez, és gyerekek mutatkozzatok be neki. A gyerekek annyira meglepődtek, hogy eszük ágában nem volt ellenállni, minddel egyenként lekezeltem. Utána visszamentek a kis asztalokhoz, ahol csoportszinten a gyerekek a Mása és a medve kifestőit színezték.

Két hete van a csopiban.

Címkék: új ovi 5.5+

Augusztus végén

Voltunk szülői értekezleten az újoviban. A legnagyobb különbség az volt a horrorovival szemben, hogy itt a megoldásra törekszenek, nem a megúszásra. Rengeteg ötletük van, hogy lehetne Annát átvezetni egy új közösségbe, lesz egy pedagógiai asszisztens is az elején, aki felméri, hogy miben kell segíteni. Anna nem kipipálandó teher, hanem olyan probléma, aminek a megoldása érdekli az óvónőt, és alig várja, hogy hogyan lehet alkalmazni, amit a továbbképzésen megtanult, így drámacsoportba kerül. Majd a felnőttek még leülnek beszélgetni a részletekről, mert a mostani szülői az új kis óvodások problémáiról szóltak leginkább. A csoportja a Fóka csoport félig vegyes csoport lesz, két korosztály van benne jelen, nem az a tipikus vegyes, ahol a nagyok túl nagyok, a kicsik meg túl kicsik. Persze még az elején mindenki lelkes, és majd az idő fogja igazolni, hogy melyik módszer válik be. A csoportban van egy kuckó, ahova el lehet bújni megpihenni. Mivel mi csak szeptember 18-án kezdünk a hallástréning miatt, azt javasolták járjunk arrafelé, kukkantsunk be, hogy lássa Anna, hogy őt várják. Egyszer májusban az ovi elment horroroviba megfigyelni Annát, de szerencsétlenségünkre éppen azon a napon jöttek, amikor Anna elaludt az oviban, a három évből azon az egyetlen napon. Így csak azt látták, hogy a kupac kislány, aki ott alszik békésen. Tudták ugyan, hogy ez nem egy reprezentatív minta és az óvodai jellegzetes napokat nem szimbolizálja. Horrorovitól semmi írásos papírt nem kaptak, hogy Anna milyen állapotban van, de lehet, hogy ez nem is szokás. Csak azt szokás a családsegítő felé jelezni, hogy Anna kócos.  Remélem, hogy ezúttal normális felnőttek kezébe kerülünk és az eredménye az lesz, hogy lesz egy normális gyerek a folyamat végén.

Kicsit elkeseredtem a szeptembertől, de lehet, hogy ez csak régi beidegződés, és lehet, hogy most már tényleg jóra fordul a sorsunk.

Címkék: új ovi 5.5+

Ki mit tud

Beiratkoztunk az új óvodába, ahol tiszta lappal indulhatunk. Az óvodavezető szinte kinevetett az aggályaimmal, hogy hogyhogy nem fognak tudni mit kezdeni egy kisgyerekkel. Ha nagyon nem tudunk mit, akkor alvásidőben betesszük fejlesztésre, mondta. Ja, ennyi lett volna itt is. Az volt a furcsa, hogy ez él. Ez nem viasz. Önazonos. Már most több a közös témánk.

Anya mesélj fejből, mondja Anna. Nem tudok. Történetet tudok mondani, de mesét azt nem. Wonka meghívott a csokigyárba öt gyereket és annak adta a gyárát, aki a legkevésbé volt gáz közülük. Egy mondatban pont elfér. De ez nem mesélés. Akkor mit tudsz, kérdezi Anna. Mondjuk verseket.

csak az olvassa versemet
ki ismer engem és szeret

(...)
s szívében néha elidőz
a tigris és a szelid őz 

rövidítem le, de nem szándékosan, hanem azt már a memória formálta így át. Ez tetszik. Akkor mondd ezt, amíg el nem alszom. Jó.

Suszter a kaptafánál.

Címkék: új ovi 5.5+