te is

Nélkülem unatkoznál


Viszlát nyár

Próbálkoztunk egy vérszegény óvodába menettel a nyári szünet leállása után, de nem volt szerencsénk. Anna körbenézett, nincs itt a barátnőm, akkor megyünk vissza. Így írta át egy másodperc alatt az egész hetet. Ezt azonban elég nehéz megszokni, még nekünk is, hát még egy iskolában, ezeket a mindennapos hangulatváltásokat, ahol több gyerekre kell figyelni egyszerre. A jövő héten megint bepróbálkozunk, hátha ott van a barátnő, ha nem, akkor megint jövünk vissza. De most már tudjuk és számítunk rá. Most szembesültem azzal is, hogy Anna a nyáron nagyot nőtt és ami tavasszal hosszú nadrág még jó volt rá, azok ősszel már nemigen lesznek jók. Ezt a mostani hideg napokban elég jól kiderül.

Mindeközben pedig hozzá művelődünk az autizmushoz, eddig felfejlődtem adhd-ból, most újabb könyveket olvasok aspergeres témában és magasan funkcionáló auti témában. Marslakó a játszótéren, az aspergeres gyerek az iskolában elég jó könyv. Nekem mondjuk sokkoló volt, mert Annához még nem tudtam viszonyítani, mint sulis létformát, magamhoz viszont igen és rá kellett jöjjek, hogy az a könyv viszont rólam szól. Nem tagadom, hanem együtt élek a gyanúval, és így jó nekem. Soha nem láttam volna ezt meg, ha Anna nem mutat rá. A gyereknevelés az mindig saját öntudat fejlesztés is, és meggyőződésem, hogy ha nem fejlődsz saját magadban, akkor neveled rosszul. Rövid távon jól, de hosszú távon kifejezetten rosszul.

Címkék: iskola i újovi 6.5+

Tudhatom

Összehasonlítva korábbi óvodába indulásokkal azt kell mondjam, hogy normalizálódott a helyzet. Anna fogja a kezemet és lépked egy fehér térkővel kirakott útvonalon, ami pont az óvodába vezet. Amikor a vonal folytonossága megszakad, akkor hidat építünk, az egyik végénél ő áll, a másiknál én és rakjuk a képzeletbeli köveket, hogy át tudjon jönni. Mindezt öt perc alatt és reggeli cukorka nélkül, amit eddig indulásnál kapott. Csináltak egy kísérletet galambokkal, mindig adtak nekik magot, de néha nem, és azok a galamboknál láttak a tanulási folyamatban hosszútávú fejlődést, akik néha nem kaptak. Bent az öltözésnél kicsit még elterelődik a figyelme, kezdődik a sok inger felvétele, sok gyerek, de általában a csoportba már a gyerekek segítik őt be. Mert az öltöző helyiségben lehetnek gyerekek. Mert ez egy kicsi óvoda, nem is lehetne megoldani, hogy ne legyen. A kisebb néha több. Nagy közhely. Negyven év távlatából azt kell, hogy mondjam, hogy igazából a kisebb mindig több.

Anna ügyesen beüzemelte a karácsonyra kapott tabletet. Olyan penge már benne, hogy az alábbi eset könnyűszerrel megtörténhetett velünk. Mennyi 32-16? - kérdezi Anna. Anya ráér, visszakérdez: miért. Beoson, kifigyel, megkérdez, leesik az álla. Anna önállóan a következőeket csinálta: Google Playből letöltött egy Mása és a medve alkalmazást, amiben Mása számolni tanul. Ezt úgy oldotta meg, hogy bediktálta a hangalapú keresőbe, hogy Mása számolós játékok. Elkezdett vele játszani és én a 30 valahányadik szintnél kapcsolódtam be, amikor ő már 30 számolási feladatot megoldott úgy, hogy nem kérdezett meg senkit. A 4 életből már csak 3 volt neki, és volt annyi esze, hogy még az utolsó élet elvesztése előtt megkérjen engem, akivel így a 81. szintig jutottunk. Én és az anyukám mindet tudunk ketten, mondta aztán. Fel is használtam a nagy érdeklődést arra, hogy elmagyarázzam neki a két számjegyű számok kivonását.

Közben hogy ilyen jól mennek a dolgok, aláírtam az ívet, amiben nyilatkozni kellett arról, hogy megyünk-e iskolába szeptembertől.

Egy kislánynak mindig

Szinte időben hasonlókor érett meg Annában és bennem is az ő élete első évének áttekintése. Ő szimplán a fotóalbumot kérte és lenyűgözte, hogy minden képnek van története, és én el tudom azt neki mesélni. Egyrészt élénken élnek bennem azok a napok még mindig, de nem is akarom elfelejteni. Másrészt nem is tudnám, mert közben rakosgatom össze a blog anyagát könyv formájában, egyenként bejegyzésről bejegyzésre, néha nagyvonalúan egyet kihagyok, és vannak olyanok is, amik vázlatként nevetnek a blogbejegyzések listájában, mert soha nem is akartam élesíteni őket. Most már a borítót is megterveztem hozzá, csak az utolsó simítások vannak már hátra. Ha Anna a képekhez sztorikat is fog kapcsolni, lehet hogy még jobban tetszik neki az egész. Még ha megtanul olvasni és saját magától olvassa el! Hogy aztán megírja a visszáját. Persze visszaolvasgatva cukormázas önmagamat, amikor a etetés-altatás-pelenkázás Bermuda háromszögéből esélyem se volt kikerülni. De az is én voltam, így nem zavar különösebben, az egy más helyzet volt.

A Potter 3-at továbbra is gyűrjük könyvben, mindjárt befejezzük és valamilyen kitüntetést megszavazok magamnak ezért, hogy bírtam mindig napi egy óra Potter olvasást 9 óra munka után.

Anna kicsit náthás, és mivel leesett az első hó, már voltak Dobógókőn szánkózni és hóembert építeni, és pisilni is éppen kellett, na innentől nem akartam hallani a sztorit szuperaputól mi minden történt velük. Viszont az oviban fogják vinni őket uszodába, tavaly is mehetett volna csak őt nem vitték, hogy Amőbával és Zsuzsikával a két öri-barival ne vesszen össze, egyszerűbb volt őt otthon hagyni. Azért most is benne van a pakliban a kudarc, ami abból fakad, hogy sok ember hangos helyen az neki nagyon idegesítő, teszem hozzá rögtön, nekem is. Ma voltunk a Decathlonba megvenni a felszereléseket hozzá, két perc után eheheeeeEEEEE kiálltással fetrengett a földön, minden szülő rémálma volt, míg más gyerekek könnyed szombati kikapcsolódásként élték meg, hogy a kint nulla fokból bemehettek egy túlfűtött helyiségbe, hogy aztán a próbafülkében szorongva szerencsétlenkedjenek, jé de szép fürdőruha, mondták sokan akik nem tervvel jöttek, de mi már a neten kiválasztottuk mit szeretnénk és igazából csak érte mentünk. Nem hiszem, hogy ezt bármelyik gyerek élvezi, annyi lehet, hogy nem szólnak, hogy nekik nem jó, Anna meg szól. De valahogy nem is vágyakoztam a világukba még gondolatban sem.

Valaki egyszer megkérdezte a netes társadalmat, hogy milyen mondatot mondott el neki az anyukája a legtöbbször. Jöttek a tűrd be az inged-ek és a vegyél föl sapkát-ok, mint sztenderd anya duma, de az egyik azt írta, hogy az anyukája neki mindig azt mondta, hogy egy kislánynak mindig a szája szélén kell bujkálnia egy mosolynak. Ez ránk nagyon igaz egyébként, de vannak napok, amik kivételek.

Mint a mai.

Címkék: 6+ újovi

Átmeneti visszaesés mégegyszer

Azért azt örömmel tapasztalom, hogy az élet néha igazságot tesz, és ezt most az anya-Anna harc viszonylatából mondom. Ha a szép szónak nem hisz, ami gyakori, akkor majd tapasztalásból fogja megtanulni a komolyabb összefüggéseket. Rövid időn belül ugyanis kétszer járt pórul, és ugyan nem nagy kaliberű dolgokban, de olyanokban, amik neki azért fontosak lettek volna. Első amatőr baki a színes labda vásárlás volt, mivel szuperapuval eltötyörögték az időt. Itt persze Anna akart nehezen elindulni és még az utolsó játékba is belekezdett, illetve az előzőt nem fejezte be. És mivel mi későn találkoztunk, bezárt a bolt, ahol megvehettük volna a kis színes labdát, amit már két hete ígérgetek neki és amiből a három fej már ezer éve összegyűlt. Fejeket gyűjtünk jutalomból, lábakat meg rossz pontként. De láb az amolyan mínusz szám. Amikor úgy tanultuk a negatív számokat, hogy van két zálogcédulád meg öt forintod, mennyi pénzed van. gazából abszolút értékben van jelen a láb, mert amikor adnám, akkor egy fejet veszek le helyette. Szóval elbénáztuk a labdát, Ehhez persze az is kellett, hogy a bolt, ami 6-kor zár, 5.59-kor már ne legyen nyitva. A másik ilyen eset, ahol az élet nevel az volt, hogy addig tabletezett, amíg bejött neki egy félelmetes lény egy játékban, amitől most nem mer elaludni. Persze ott vagyok éjjel-nappal mellette, de komoly szenvedés árán alszik el, és tényleg fél. A legszebb viszont az lesz, hogy ebből sem tanul, az ADGD-s semmiből nem tanul. Ennek az az oka, hogy az emberi agyban az egyszeri tevékenységek elől vannak, a rutinszerűek hátul és a kettő között kapcsolat van. Az ADHD-nál néha van csak kapcsolat. Ezért van az, hogy minden reggel harc, nem tudnak semmit befejezni, elkésnek, elfelejtenek, meg sem jegyzik és a reggeli rutin is pokollá válik. És bizonyára ezért van az is, hogy átmeneti visszaesést látok az állapotában.

De legalább az óvoda jó, csendes pihenőben szenved, de elfoglalja magát, meséket talál ki és kértem, hogy napvégén diktálja le bent meg rajzolja le a kis történeteit. A többit viszont nem zavarja. Együtt játszanak, kortárs mindenkivel. Ott sokféle gyerek van, éppen ezért elég jól rátrenírozzák őket, hogy elfogadják egymást. Ez azért még a felnőtt világban is példátlan.

Macskaetető

Az óvodában az volt a feladat, hogy le kellett madáretetőt kellett illusztrálni. Nap vége felé sorakozott a faliújságon a sok etető meg madár. De volt egy cica is. Még mielőtt a fejemhez kaptam volna mondta az óvónéni, hogy dont worry. Ez az alkotás szabadsága.

Mi tudjuk azonban, hogy ez több annál.

img_20171115_080205.jpg

Juhászokat terelő vad

A lentiek illusztrálására jöjjön a következő történet. A katonaságnál tett látogatás során megkapták azt a feladatot, hogy rajzolják le az élményeiket a gyerekek. Ezt rendkívül szerettem én is gyerekkoromban, máig emlékezetes a Caprara támad című rajz, ami arról volt híres, hogy 35 év múltán sem felejtettem el mennyire megutáltam rajzolni és nem értettem miért kell egyáltalán nekem, hiszen a rajz olyan, mint az ének, az alkotás szabadsága kellene hogy átjárja. Aztán amikor már átjárta, akkor szerettem rajzolni és énekelni is. Visszatérve Annához, a gyerekek ügyesen rajzoltak. A katonák élelmet keresnek, a Katonák várják a harcot - ilyen című képek voltak kifüggesztve a faliújságra. Messze kiviláglott a tömegből egy, amelyiken kotta volt, elég profin lerajzolva a hangjegyek. Alatta egy kendős kislány. Itt már tudtam mi ez. A kép címe Mása énekel a katonamúzeumban. Az Ismeretlen nyom című epizódban felhangzott dalocskát énekli. A katonamúzeum meg csak azért kellett, hogy legyen valami katonás háttér, mert a lényeg igazból az volt, hogy a Mása énekel.

A fenti történet remekül mutatja, hogy Anna mennyire nem terelhető, soha nem fog együttműködni senkivel és mennyire fárasztó nekem reggelente elcibálni egy óvodába, ahol nem akar bemenni és inkább elugrál más irányba, keresve a nyomokat. Visszacseng a szakértői vélemény is: történeteket visszamondani nem tud, nem akar és helyette inkább új történeteket talál ki. Szerencsére az újovi sem csap erre le nádpálcával, mint az én hasonló időmben lecsapott. Ezért is utáltam meg egy életre a poroszos módszert. Kíváncsi vagyok ebből lesz-e probléma az iskolában.

Nyilván igen és miért pont ebből ne lenne, ha már a puszta alanyi jogon való örömteli létezés is baj.

Tűzoltó leszel

Megpróbáltuk a bennaltatást, ami azt jelenti, hogy Anna egy kicsit fekszik vízszintesen, amennyit akar, de ha fel akar ülni akkor felülhet és rajzolhat. Vittem be Mása és a medvés kifestőt, és Mása és a medvés ágyneműt, amiben alszik bent, és ez egyelőre beválni látszik. Nagyon szeretne délutánra is maradni, de vérző szívvel le kell beszélni őt erről. Talán csak a félelem mondatja a felnőttekkel ezt. Végig csendben van a csendes pihenő alatt. Elmentek a tűzoltóságra is. Nekem ez nagyon furcsa, hogy az ovi megőrzi őt, amíg dolgozom, neki is könnyebben eltelik a nap a barátaival és kevésbé érzi meg a napközbeni hiányomat.

Lehet, hogy maradni kéne még egy évet.

 tuzolto2.jpg

Alma meg a fája

Nálam a Potterezés úgy kezdődött, hogy a gombhoz találtam meg a kabátot. Szépirodalmi érdeklődés miatt jutottam el Kenneth Branagh-hoz és a Shakespeare adaptációihoz, aztán jött ez az őrület, mit keres a Harry Potterben, amikor az egy mese. Akkor persze megnéztem, és bevonzott, mint ahogy bevonzotta most Annát is. Igaz őt nem tudom pontosan hogyan, de ő is kiválasztotta magának azt a karaktert, aki számára a legkedvesebb, az egyetlen nem szigorú, hanem vállalhatóan bohókás felnőttet az egész varázsvilágból, ugyanazt a személyt csak ő Gilderoy Lockhart néven zúgott bele. Az almáról meg a fájáról.

Holnaptól kezd Anna bent aludni az óvodában, legalábbis alvás álnév alatt csendben maradni, hétfőtől csütörtökig. Azért egy kicsit félek ettől, bár már a héten azért beleszaladtunk egy amőbás sztoriba. Reggel a hergelő pocakos szúrós szemmel néz minket, hú de ismerős. Még a hergelő duma is ugyanaz volt, a törekvés hogy a többi kislány ne játsszon Annával, gonoszságból. Mivel szerintem ez a kategória százszor rosszabb, mint a hoperaktivitás és figyelemzavar születési rendellenessége, volt egy pillanat, amikor megöleltem volna, hogy te meg miért vagy haragban a világgal. De más gyerekekét nem ölelgetjük, úgy meg különösen nem, hogy a mienket sem öleli meg senki. Így viszont csak szimplán szóltam az óvónőnek és Anna, aki nem akart a csopiba járni a kislány miatt, másnapra már barátok voltak. És ez csak ennyi volt, hogy az óvónő kezelte a helyzetet, nem eleve Annán verték el a port, mert ő az ügyeletes rossz gyerek.

Fimota néni jövőre tud csak terápiás csoportot indítani, gyermekpszichiáter keresésébe kezdtünk. Mert a Fimota egy magán terápia, ami semmilyen hivatalos szerv nem fogad el. Így hivatalos diagnózisunk nincs, csak egy véleményünk.

Nem. Abból van több.

Címkék: 6+ újovi

Anamnézis

Kaptunk az újovitól egy listát, amit ki kell tölteni a gyerekre vonatkozóan. A nyomtatvány neve az, hogy anamnézis, és kíváncsi minden olyan adatra, információra, tényre vagy csak népi megfigyelésre, ami Annával történt. Kezdve, hogy milyen volt a szülés, milyen betegségei voltak, mik voltak a beszédfejlődés fázisai, mikor történtek. Egy csomó adatot még a blogból sem tudtam visszakeresni, még a rengeteg szűrőnek köszönhetően sem. Mennyi tévét néz egy nap és mit csinál a család szabad idejében hétvégente. Meglepett a kérdéssor, de kellemesen. Mondhatnám, hogy talán azért, mert fideszes terrorteca horroróvodájában ez marhára nem érdekelt senkit sem, a gyerek, mint egyén és egyéniség. Nyilván ott az volt a cél, hogy minél több szürke kockát hozzanak létre sokszínű gömbökből. Elképesztő találkozás a geometriának és a rajznak. Én adom a kifestőt, és megmondom milyen színűre színezd ki. Választhatsz, szürke kocka leszel-e. Vagy narancssárga.

Kezdem azt hinni, mert minden jel arra mutat, hogy két fajta pedagógiai nevelés van. Gazdag kétharmados és szegény többi.

Címkék: 6+ újovi
2017\09\27 yerma 2 komment

Első hét az újoviban

Az első hét az újoviban elég nyugodtan telt, az első néhány napban szeretett bejárni. Utána néhány napig nem, de hullámzó, általában igen. Egyelőre még csak délelőttösök vagyunk, de eddig pozitív a vélemény. Ma éppen tanúja voltam egy incidensnek, ahol a másik gyerek beszólására Anna bevágta az ajtót, de elmondtam, amit láttam és az óvónőkkel kezeltük a helyzetet, a két felnőtt. Anna jelenlétében persze, aki hozzám bújt végig és hosszú percekig nem volt hajlandó bemenni a csoportba. Megvártam, amíg lenyugszik és magától megy be. Olyan egyszerű volt. Annyira más ez a támogató hozzáállás. 

Itt viszik fejlesztésre is, és mivel neki iskolaérettségi fejlesztést nem írtak elő, így logopédiait sem kizárólag mozgásban kell Annának segítség, azt az ovi meg is adja hetente kétszer csoportos TSMT torna keretében, és nem kell óvoda után vinni egy fizetős helyre ugyanezért. És Anna az újoviról rendszerese beszámol. Horroroviról nem mesélt soha. Talán még nem késtünk el.

Címkék: 5.5+ újovi

A kód

Megérkezett a részletes szakértői bizottsági jelentés, aminek eredményeképpen megkaptuk a Kódot, ami alapján a fejlesztések járnak neki. Szerencsére újovi nem gördít elénk felesleges akadályokat azzal, hogy negálja a jogszabályokat. A szakértői vizsgálatot a horrorovi kezdeményezte, mert Anna súlyos magatartás problémákkal küzd szerintük. Vélhetőleg csatolták a pedagógiai véleményeket Pedagógustól Aki végül Feladta, amiben leírta, hogy egy gondozatlan-ápolatlan-fésületlen kislány fog menni, ezzel szemben a szakértői vizsgálat megállapította, hogy Anna gondosan ápolt kislány. A párhuzamos valóságok közötti eltérést az idő okozza, valamint a tudat, hogy nem kell többé horroroviba menni.

Cuki részletek a véleményből: Meghallgatott történetet nem mond vissza, helyette újat talál ki. A dicséretet megköszöni.

Helyette egy olyan közegbe jut, ahol elfogadják. Ahol a kitaszítást a gyerekek szintjén fojtják csírájában el, hogy amőba szülőhöz már el se jusson. Amőba szülő már szimpla hangulatkeltésért röpül a csoport Facebook csoportjából. Viszik kirándulni programokra, mindenhová. Az Operettszínházba is mennek matiné előadásra. Ami horroroviban művészet álnéven egy helyben való kussolás volt, az itt hús-vér valóság. Tűzoltósághoz mennek és laktanyába, repülőtérre és fogaskerekűzni. Nincsenek évszakkoncertek. Nincsenek évszak kiállítások. Lógó szőlőfürtök dekorációnak. Itt élet van. Elpazaroltunk három évet, ami nem jön vissza.

Ki adja vissza, ami a miénk?

A világ leggazdagabb verebe

Lezajlott a hangterápia, de az utolsó hétről nincsenek pontos információim. Viszont, ami ebben a hírérték az, hogy elkezdhettük a másik ovit. Egyelőre csak 1-ig van Anna bent és szinte az egész óvodáséves elmúlnak úgy, hogy megtudnánk, hogy mi az a titkos esemény,a mi egy oviban 3-tól 5-ig történik. Valahogy azt hiszem, hogy ezt már soha nem tudom meg. Különben nem gondoltam volna, hogy hogy lehet egy ovi ennyire más. Vannak mondjuk háziorvosi praxisok, államiak amiken kopott az ajtó, sokan várnak. Na ezek a jó orvosok. A másik praxis az feng shuis, csobogós, akváriumos, és ugyanúgy állami. Párthű és buta. De emberek is élnek úgy vidéken csilivilin és két kocsival kifelé, mert befelé beledöglenek a hitelbe. Meg panelban is élnek okosan. Mert nálunk például soha nincs rend. De ez nem baj. Nem az a lényeg, hogy el legyen pakolva, hanem hogy jó legyen egy lakásban benne élni és a benne lakók megtöltsék azt teljes valójukkal.

Ez jutott eszembe az új oviról is, nem egy csilivili, nem egy tágas. De szeretet van a falai között, és ezt aki bemegy érzi. Ez nem egy aranykalitka. Amikor a Világ leggazdagabb verebe mesében Borzas Peti bennragad a vagonban, a többiek meg kint boldogan játszanak. Borzas Peti, csak nem fogsz sírni?

Én eddig sírtam. Már nem.

Ki hallott már ilyet

Elkezdtük a hallásterápiát, ami abból áll, hogy van egy szoftver, amit kölcsönzünk, és naponta kétszer 30 percen át hallgatni kell zenét, amibe különféle zajokat kevernek. A kezdeti időszakban ez a gyerekeket felpörgeti, ami aztán megnyugtatja. De minket persze épp nem. Meglepően nyugodt most Anna, és ez szemmel látható már az első nap után. Mindemellett a doktornéni normális fejlesztő online játékokat ajánlott Annának, amiből egy autós-kalandozós már be is szippantotta (traff.hu), és az egyszervolt.hu pedig még csak fogja, de még nem tud róla. A Traff különösen jó, mert szóval instruálja a felhasználót, hogy éppen mit kell csinálni. Hallási figyelem javítás, és mint az iskolában.

Ami még nagy változás az életünkben, hogy néha benézünk az új oviba szoktatásból pár órára, mert a zajos környezet most alapból is kioltja a hallásterápia hatásait. Ebben az időben Anna rendszerint várja már, hogy menjünk, mert akkor játszhat a kis barátaival. Ez más számára apró dolog lehet, de nekünk nem az.

Végre szeret oviba menni a gyerek, ki hallott már ilyet.

Új élet

Csak elmentünk az új óvodába, ahol éppen játszóterezéshez készülődtek. Konkrétan épp az ajtóban találkoztunk, és kaptunk az alkalmon és elmentünk ismerkedni az óvónénikkel. Azért ezt eddig is tudtuk, hogy nem egy nyafogós banda, és Anna is ért már annyit az utóbbi egy évben, hogy ez most jó legyen. Kezdhetünk új lappal és az mindig örömmel tölt el, még akkor is, ha közben verem a fejem a falba, hogy miért nem léptük ezt meg korábban. Miért voltam ennyire türelmes birka, hogy tűrtem a horrorovit és miért hagytam a két és fél évet szenvedni, amikor már senkinek nem volt jó. Erre persze megvan a válasz: mert nem mondták ki, hogy soha nem fogják Annát benn tartani délutánra, mert nem tudnak vele mit kezdeni, mert bénák.

Szóval Anna új barátokat szerzett mind a saját korosztályából, mert 6 és 7 éves gyereket, jobbára fiúk és úgy vártak minket, hogy végre egy lány. Aztán persze majd észreveszik, hogy Anna rosszabb napjain két fiúval felér és fésülni sem hagyja magát és inkább Star Wars mint Hamupipőke, de ez majd később lesz, addig meg örüljünk egymásnak. Én most láttam először azt is, hogy egy játszótéri helyzetben a korosztályával játszik és nem a jelenlevő anyát szórakoztatja, aki ez idő alatt az óvónőkkel kedélyesen cseveg. Aztán később is lementünk a játszótérre, ahol megint saját korosztályával játszott bár a végére elfáradt és egy provokáló kislányt jól meglökött. Ettől még mindig félek, hogy az oviban majd lesz ilyen helyzet, hogy egy ilyen, külön erre szakosodott játszmatündér (mint amilyen kisamőba volt) majd jól provokálja, és Anna visszalök és a felnőtt csak azt látja, hogy Anna céltalanul, gonoszságból lökdösődik, mert ő a rossz gyerek, ezért a balhét mindig ő viszi el. Erre majd még ki kell találnom egy stratégiát, hogy ilyen helyzetekben hogy védje meg magát. De itt azért ezt fogják tudni kezelni, meg a felső vezetés is engedi nekik.

Összességében a jó benyomásom erről a helyről nem múlt el, és egyre csak fokozódik. És remélem Anna az ovis emlékei közül ezt viszi magával a felnőtt életbe. És remélem, hogy ahogy a transzplantáltaknak és két szülinapjuk van úgy a mi új életünk is most kezdődik.

A bölcsek köve

Nem akarok debreceni diák lenni, mondhatná Anna, ha olvasta volna a Légy jó mindhalálig-ot. De mivel nem olvasta, nem tudja mondani, majd mondom én. Gőzerővel készülünk az újovira, ahol valamilyen véletlen során nem kaptunk semmi tájékoztatást és csak a szerencsének köszönhetjük, hogy nem maradtunk le az első szülői értekezletről, legalábbis a híréről. Ami nekünk azért furcsa, mert eddig a szülői értekezlet bőven évad közben volt, most meg előtte van, fel sem merült, hogy talán így a normális. Amit sikerült elővételben kideríteni, hogy Anna a Fóka csoportban lesz, 15 másik gyerekkel együtt. A két óvónéniről azt mondta az iskolatitkár, hogy de anyuka, ezek láttak már sni-gyereket, ne aggódjon már. Jól van na, de majd az nevet, aki a végén nevet. Itt mindenki olyan súlytalan, csak a horrorovi volt csupa görcs. Kicsit félek ugyan attól is, hogy az ötven méteren, amíg az oviba elérünk van egy közért, két fagyizó, egy játékbolt meg egy vietnami biszbaszbolt. De majd meglátjuk. Az új fejleményeket elmeséltem Annának, aki közölte, hogy nem akar debreceni diák lenni. De akkor meg hova akarsz menni?

A Roxfortba, válaszolta.

Kezdődik. Ez olvasni fog. Jesssz!