te is

Nélkülem unatkoznál


Ismeri a szandi mandit?

Miután leginkább a "nem" szóval kommunikálunk, volt lehetőség a következő párbeszéd elhangzására a minap. Este van és aludni kéne.

- Jöttek ma a kukások? - Nem.
- Vannak kutyusok a réten? - Nem.
- Ágon ugrált a veréb? - Nem.
- Volt egyszer egy mesebolt? - Nem.
- Ott megy egy busz! - Nem.

Anya megelégel, itt csak úgy lesz megoldás, ha váratlan kérdéssel sokkol: - Ismeri a szandi mandit?

Anna baba elkezd gurgulázva nevetni. - Ugyan már, a szandi mandit mindenki ismeri. De most pont ezt valljam be?

Címkék: szavak 14. hónap

Séta a jövőbe

Sietünk, mert megszoktuk. Ébredés, reggeli, mosakodás, öltözködés és indulás. Rohanás a HÉV-hez. Már megint elment az orrunk előtt. Már megint sokan vannak rajta. Bosszankodás. Belihegés a munkába. Kezdődik a nap. Futunk. Határidők szorítanak, negyedéves jelentések rabjai vagyunk.

Telnek a napok. Telnek a hónapok. Gömbölyödünk. Libegünk, repülünk. Szárnyakkal. Aztán egyszer csak bemegyünk a kórházba, és nemcsak, hogy kijövünk onnan, de már nem is egyedül jövünk ki.

Hosszú ideig még nem alszunk és fáradtak vagyunk. De közben sétálunk. Nem sietünk, mert ezt is megszoktuk. Csak egy kicsit korábban, egy olyan életünkben, amire hajlamosak vagyunk nem emlékezni. Most mégiscsak az eszünkbe jut. Mint annyi minden abból az időszakból. Platánfák alatt és akácok között sétálunk, nézzük a levelek színváltozását. Látjuk az aranyat, és belegázolunk. De nemcsak látjuk, megéljük az élettől való elszakadás drámáját magunk is. De ez minket nem érint egy jó darabig. Szomorkodunk az ősszel és csodáljuk a festőjének a palettáját. Mint egykoron. Számoljuk a gesztenyéket, nézzük a fagyos leheletünket. Leveleket gyűjtünk és lepréseljük. Pocsolyákban ugrándozunk gumicsizmában, minden egyes tócsában elidőzünk, integetünk a visszakukucskáló napsugárnak. Bentről az ablakhoz nyomjuk az orrunkat, nézzük az esőt. A monoton ritmusát átveszi a szívünk is és megnyugszunk.

Lassítunk. Mert megtanultuk újra. Most pedig próbálkozunk körülírni a színeket, ízeket és a hangokat – szavakkal.

Itt élünk, ahol eddig.

Csak máskor.

Vasárnapi újság

Mi történik egy családban vasárnap? Többnyire ok keletkezik arra, hogy el kelljen rohannunk az ügyeletre.

Reggelre Anna baba arcán zúzódás (ez valószínűleg egy buccanás lehetett) és az egyik fogánál vérömlenyt láttunk. Több volt az, mint akármilyen véraláfutás. Hónunk alá fogtuk hát a kisdedet és irány az ügyelet. Ott éppen nem kellett várni és megnyugtattak: valakinél ilyen a fogzás.
Örülünk, hogy ebbe a kategóriába tartozunk.
Mi lesz majd ha fáj a foga? De ez még a jövő zenéje - addig ki kell jönni a 20 tejfognak.
Így.

Arany ablak

Károlyi Amy: Arany ablak

PB230021_1.jpg

Nyugvó Nap fényét
őrzi az ablak,
kisleány olvas
háttal a Napnak.

Leckét betűzget,
szókat tagolgat:
a betűk szóvá
összefonódnak.

Szavakból mese
szövődik lassan,
kisleány olvas
arany ablakban.

Százév

Ezt a könyvet neked írom, Kisanna. Tudod, könyvből mesélni nem szeretek, fejből mesélni meg nem tudok, főképpen tündérekről és boszorkányokról nem, hát arról szoktam mesélni, amit a házban látsz, vagy kinn a kertben, vagy a vízparton. Mert mindennek megvan a maga igaz meséje.

Szász Imre: Kisanna Kertországban

Zoknikezűek klubja

Új játékot találtunk ki, aminek a lényege, hogy a zoknikat a mancsunkra húzzuk, és pacs-pacsolunk vagy éppen tapsolunk a másikon, vagy valami egyéb felületen. A klubtagság fényképes igazolványhoz kötött és zártkörű, csak két tagja lehet. Ez olyan, mint az Én vagyok a híres kétfülű játék, amit csak Anyával lehet játszani.

Egyébként a képzettársításai nagyon jók, a Pletykázó asszonyok "jár a nyelve, mint a rokka" soránál kidugta a nyelvét és rohant a kis Vukos matricához, hogy róka. Más alkalommal pedig az anya felveszi a piros nadrágot-ra hozott az egyik kezében egy piros játékot, a másikban meg egyet a nadrágjai közül.

Lassan megyünk ki a náthából is.

Vesztegzár a Grand Hotelben

Továbbra is tart a vesztegzár, lélek az ajtón se be, se ki. Mostanra már a család minden tagja megbetegedett, és a legkisebb jön már ki belőle, a többiek meg mélyülnek el. Szedjük a vitaminokat, ezren ezerfélét.

Nem tudom mikor kezdődik el a szociális érzékenység korszaka, de azt gyanítom az alapjait most kell lerakni. Van ugyanis a kedvenc mesekönyv, ami már lapokból áll, és kedvenc állatok vannak rajta. Ebben van egy veréb, amelynél az Ágon ugrált a  veréb kezdetű mondóka van, amelyben megrándult a veréb lába, és sír, az illusztráció is egy síró madarat mutat. Anna baba ezt nem tudta minap feldolgozni, hogy miért sír a veréb, minduntalan visszahúzta a kezem és mutatta a madarat, mi történt vele? Mondom neki: sír. Erre görbíti a kis száját és krokodilkönnyeket hullajt, sír ő is. Mondom, de aztán abbahagyja, mert kap magot, de még mindig sír és mutatja az ujjammal a madarat. Jó tíz perc telt el így, amíg fel tudta dolgozni a képen látottakat. Kezdődik.

Már arra is rájött, hogy hogyan szól, amikor két, már régebb óta, de csak külön használt szótagot egymás mögé ragaszt. Bi-bá. Tudatosan. Így keletkeznek a szavak. És attól tartok sok szó fog keletkezni. Ismerkedik a testrészekkel is, a a köldök, a ti az a cici, ha forgatjuk a kezünket, akkor nincs. Ha nincs ti, akkor sír, ha mégis van, akkor ugrándozik. Napjában egyszer eszébe jut a spontán cicizés, ilyenkor bújni akar, nem enni. Ha napközben elfárad, rám ugrik az ujját szopva és somolyog. Aztán indul tovább a dolgára. Rengeteg dolga van: felmászik, lekúszik, átmegy, rálép, megkerül, bedob, lepottyant, süvölt, széttép.

Beszél.
Szél.
Él.

Címkék: szavak 14. hónap

Valaki születésnapja

Egy napon, amikor Micimackó felült az ágyában különös gondolat ötlött a fejébe, és sehogyan sem tudta kiverni onnan.

- Ez a nap valamiért különleges - dörmögte magában. - Például valakinek biztos ma van a születésnapja. Szent Egek! - kiáltott fel. - Lehet, hogy éppen nekem van a születésnapom! Bár arról csak tudnék - tűnődött.

Arra a következtetésre jutott, hogy felkeresi Malackát és megkérdi tőle, hogy nincs-e neki a születésnapja, mert ha neki nincs, akkor egyre bizonyosabb, hogy az övé érkezett el. Ha persze Malacka született ezen a napon, akkor ildomos lenne ajándékot vinni neki. Előásott az ágy alól egy nagy csuprot, ami sajnos félig üres volt. Valamiért azt érezte, hogy egy csupor méznek mindenki örül. Így tovább keresgélt a leendő meglepetések között. A szekrény mélyén nagy sokára, miután több kulcsot, tükröt, medált és egyéb értékes holmikat talált, ráakadt a lufira. A léggömb az nagyon szórakoztató dolog, Malacka biztosan örülni fog neki. A biztonság kedvéért a csuprot is a hóna alá szorította. Elindult, hogy elvigye. Ám hogy, hogy nem: alig lépett ki a házból, amikor egy mókás szellő alájuk kapott és a levegőbe emelte őket.

- Juhujj! - sikította Micimackó. - Malacka bizonyára megtéved, ha kinéz az ablakon, azt hiszi valami különös égi jelenség van készülőben. Pedig csak én vagyok egy lufival a hónom alatt. Vagy izé.. fölött.

De Malacka nem kukkantott ki az ablakából, így nem hihette azt, hogy Micimackók hullnak az égből. Ahogy fújta azonban a szél, eljutott a félig csupor méz illata a környező bokrokon időző méhecskéhez. Zümi, a méhecske nagy szeretettel dongta körül a szálldogáló mackót.

- Zümi! Nehogy kipukkaszd a lufimat. Mert akkor nem jutok el Malackához és nem tudok neki ajándékot vinni abból az alkalomból, hogy vajon a születésnapja van-e vagy nem.

- Jól van, jól van Micimackó, vigyázok a lufidra, csak beleszagolok a csuprodba. Aztán megyek a .. 
ám ekkor éles pukkanás hallatszott: pukk!

- Zümi! - vonta felelősségre Micimackó immáron a földön henteregve. - Megígérted, hogy nem teszel kárt az ajándékomban.

- Ne haragudj Micimackó - felelte sajnálkozva Zümi. Kisvártatva azonban hozzátette. - De Malackának biztosan nincs születésnapja.

- Jaj, de jó, akkor nekem van - dünnyögte Micimackó.

- Neked sincs, Micimackó - tette hozzá Zümi. És még mielőtt Micimackó megszólalhatott volna, meg is magyarázta. - Ugyanis nekem van a születésnapom.

Micimackó így kihúzta magát és átadta a kipukkadt lufit.

- Tessék Zümi, akkor boldog születésnapot. Ezt annak szántam, akinek ma a születésnapja van. Ebbe persze beletartozott az is, hogy esetleg én kapom - felelte csalódottan.

Miután Zümi megköszönte a megemlékezést, elbúcsúzott virágport gyűjteni. Micimackó a félig üres csuporral tovább ballagott hát Malackához.

- De jó Malacka, hogy valakinek mindig születésnapja van. És az, hogy nem a tied van és nem az enyém az azt jelenti, hogy egy más alkalommal újra vidulhatunk együtt - vonta le mackó a tanulságot, és nekiláttak a félig telt csupor méznek. Malacka mosolyogva nézte.

Nem mindenki szereti a mézet, de azt mindenki szereti, ha gondolnak rá.

Amerikából jöttem

Újra eltelt egy hónap a méricskélések óta. De amúgy is mentünk volna, mert Anna baba egy kicsit meghűlt, és Anya jó érzékkel elkapta tőle. Most mindketten taknyosak vagyunk. De legalább játszhatunk egymással.

A vizsgálatok mérlege: 9.440 gramm súly (+ 580 gramm), az egész derekas, 81 centiméter hossz (+ 3 centi egy hónap alatt), és 7 darab fogacska. A fogacskákról, amit nekünk nem enged megmutatni, azt most a doktornéninek sem nagyon engedte, közelített a spatulával, ő meg csak rázta a fejét, hogy "nemm", aztán nemes egyszerűséggel ráharapott a fára. A kibújt fogak száma a 7, de nagyon sok van félúton és az íny szinte mindenhol be van duzzadva. Én egy nyolcadikat is láttam a spatula alatt. Bújós és borulékony mindig. Kapott volna oltást, de a betegség miatt az most elmaradt.

Ami még ebben a korszakban nagyon tetszik, az a történetmesélés. Szinte mindent el tud mesélni, onnantól kezdve, hogy hová tűnt a kutyás mosdatókendő, ami tegnap este még itt volt, a megtaláltam a medált az ágy alá dobtam tegnapelőtt, és még senki nem vette ki -n át. Mindezeket mutogatja, kommentálja, Amerikából jöttem híres mesterségem címere g..k.

Gyerek.

Fecsegő tipegő

Nemhogy elérkeztünk ahhoz a korhoz, amikor kis fecsegő lett a kis tipegő, de túl is haladtuk azt: fecsegni fecseg, de nemhogy nem tipeg, hanem fejét az ég felé tartva csatakiáltással végigszalad a szobán oda és vissza. Nem tipeg: rohan. Még mindig átbucskázik a kipakolt tárgyakon, mesekönyveken, zoknikon, de már egyre ügyesebben tartja meg az egyensúlyát a produkció közepette. Altatás tekintetében nagyon változó, hogy hajlandó-e egyszer aludni egy nap, vagy kétszer kegyeskedik ágyba bújni, függ ez elsősorban a fogzástól. Most nagyon nyálzik megint, de folyamatosan ezt teszi, csak az intenzitásban van különbség.

Már kiválasztja a felvenni kívánt ruházatát, odahozza, belebújik, kibújik, lábfejét dugdossa: "du". Az állatos mesekönyvben mindig más állat a kedvence, már sorra került a csiga, a szitakötő, most pedig a gólya a legkedvesebb. A mese után felismeri a zokniját, amiről a meséje szól és odahozza. A grimaszokat nagyon szereti, ha ugyanazt a történetet mesélem neki, csak más mimikával, azon nagyon tud gurgulázni.

"Jó napot! Kérlek egy esti hírlapot! Hírlapot? Hírlapot. Elfogyott? Elfogyott. Akkor jó napot! Jó napot!"

Kedvenc szavam

Egy bizton állítható: a kedvenc szavunk, aminek a jelentését is szeretjük, meg amit könnyű kimondani az az lesz, hogy: "nem"! Vegyük fel a cipőt, rögtön érkezik a válasz: nem! Öltözzünk fel - Nem! Anya néha becselez és visszakérdez: Tiltakozol? "Ti". Jól van. Így jutunk a csillagokig.

Kibújt a hetedik fogacska is, de ezt senki nem látta, csak Anya érezte éjjel szopiztatásnál, hogy más irányból jön a támadás, mint ahonnan eddig. Megmutatni továbbra sem engedi, csak akkor válik láthatóvá, amikor teli torokból sír. Azt meg szerencsére nem sokat csinálja. Apa azt mondta, hogy két fog nő egymáson. Visszatértünk a homeopátiához, néha el-elhagyjuk, aztán meg visszatérünk rá, az is jó, ha nem árt, ha nem is használ. A chamomilla és a mercurius solubilis a sláger továbbra is.

Mostanában nagy zimankóban megyünk sétálni estefelé, már el is felejtettem, milyen az, amikor elgémberednek a tagok. Hurrá, jön a tél!

Az élet szép

Több okból nem írhatom le, mi miatt ül a szomorúság Anyán az utóbbi napokban: Anya csalódott a nem segítő hivatalokban és a jogszabályokban, illetve azokban, akik miatt egyébként ez téma most. Anya rosszkedvű és sír.
Anna mellétotyog, fülig ér a szája, kis ujjacskájával elkeni a könnycseppet Anya arcán: Anya, ne sírj!

Anya erre visszarázódik, kiegyensúlyozódik, kötéltáncol egy kicsit, a szekrényre vetülő árnyjátékban pedig szárnyai nőnek és elrepül.

Anya nem sír. És nem fél semmitől. Ez csak az egyszeri emberek sajátja.

Címkék: egyéb 14. hónap