te is

Nélkülem unatkoznál


Joker

Rózsaszínű ségbe vagyok esve, mondja Anna. Röhög az egész osztály. De már rég.

De ez csak a mai egyperces. Ami igazából foglalkoztat minket, az ennél sokkal komorabb téma, a félelem. Újra előjött valahonnan mélyről, mert persze jelen volt végig, csak mi nem akartunk tudomást venni róla. Nyáron magától értetődött, hogy a nyitott ablakon át bárki besétálhat.

Hadd szúrjam ide helyzetkomikum gyanánt, hogy amikor kinéztünk minap az ablakon, két embert láttunk a vízen járni a tetőn. Az történt, hogy az alattunk levő étteremben felújítás volt, és két ember felmászott a tetőre és ott kalapáltak. Közben a tetőn megrekedt vízbe léptek. Kinézünk a másodikról, és benéz két ember és integet. Ezek után nem csoda, hogy minden lehetséges. Kivisz a vízre egy kicsit, Volentik bácsi? Ennyit az egypercesekről. És ennyit a zárójelről. És a körbeért gondolatokról.

Szóval azóta elfelejtettük a tágra nyílt ablakokat, de amilyen szerencsétlenül esnek a dogok, úgy esett, hogy belebotlottam este az altatásnál a Fáni nevű kis elefántba, amit épp egy éve kaptunk és megörülvén, hogy még mindig zenél, próbára tettem, ki van itt, nicsak. Ámde kisded csak a sötétben hirtelen megszólaló zenére lett figyelmes és hozzá a sötétben kizárólagosan villódzó piros nagy szájra, ami a Batman filmek Jokerjére hasonlított. Olyan ijedt sírásba fogott, hogy menten megszakadt a szíve mindenkinek, aki arra járt. Nagy nehézségek árán tudtam csak lecsillapítani. Mindezt pedig megspékeltük éjjel, amikor a radiátor két piros jelzése kigyulladt, mint egy szempár pislogott ránk, Anna meg is jegyezte félálomban: Radiátor nem néz. Gyorsan ki is kapcsoltam.

Egyszóval, most a legnagyobb úr felénk a félelem, ami elő-előtör. De közvetlenül utána Anna jön.

Mondja Anna

Kékségbe vagyok esve - mondja Anna nagy komolysággal reggel. Már tudom, hogy ez különleges nap lesz. Onnan, hogy ilyeneket este szokott mondani, amikor a fantázia és az agy mozgása már az utolsókat rúgják. Ebben az euforisztikus állapotban pedig érdekesebbnél érdekesebb dolgok kerülnek elő.

Ebugattát! mondta a mesében a mesélő. Elradiátorosodott - mondja Anna. Természetesen nem értem. Megmagyarázza: elkiságyasodott. Ja, az más, akkor igen.

Groteszk portré

Építsünk dominókat, mondja Anya később és a színes építőkockák dominó alakú elemeiből dominósort rak össze. Döntsük le és rajzoljuk le!
Az általunk játszott játékokban egy szintet léptünk, mondhatnám. Már nem rekedtünk meg az egyszerű betű rajzolásnál, meg a graffitinél, túlléptünk azon, így jutottunk el a csillagokig az igazi rajzokig. Színes ceruzákkal mindenfélét rajzolunk, legfőképpen Anya, aztán Anna feladata kitalálni, mire gondolt a költő, vagy jelen esetben rajzoló, festő és mázoló. Kisiparos. Nem kis fantáziával Anna felismerte a Törpillát, a Kisvakondot, a villogó labdát, hogy csak néhányat soroljunk fel azok közül, amiket tényleg nem lehetett felismerni. Ez a Malacka, mondja Anna! És tényleg. Bár lába nincs, keze is csálé, az arca kidolgozottságáról meg talán ne is ejtsünk szót. Most nem fogod kitalálni, mi lesz ez, mondja Anya és rajzol. Közben fél szemmel sandít az éppen takarásban levő kutyira, de nem szabad, hogy lássa Anna, hogy Anya bizony puskázik, mert fogalma sincs, hogyan néz ki egy kutya. Máskor már nem ilyen óvatos: Gyere Kisvakond, ülj modellt, mondja és rajzol. Az elsőre jól sikerült rajzok kategóriáját csak azért nem alapítom meg, mert egy eleme van csupán, a Csigusz, ami, ha egy kicsit szigorúbb vagyok magamhoz, másodszorra sikerült tökéletesen, mert az elsőt fejből rajzoltam és a színeit összekevertem, még szerencse, hogy csak két színből áll.

Megállapítások a színekről kezdő szülőknek:

  • A citromsárga szín egy lapon sem látszik.
  • Nyilván a fehér után.
  • Aztán vannak színek, amik mindig elvesznek.
  • Egy valami biztos: a fekete.

Megint Szabó Magda Abigélje jut az eszembe, amikor mindenki felismeri Torma Gedeont a fogalmazásban, Kőnig így jellemzi a helyzetet:

- Fekete ember fekete ruhában feketét nevet, és feketét tüszköl, és feketét álmodik.
- Kicsit babitsos a sok feketével. A házi fogalmazásuk portrét kívánt. Szabályos vagy groteszk portrét.

Vidor vödör

Ha azt gondolod Anya, hogy kreatív vagy, mert a fagylaltos vödröt felszentelted az építőkocka tartó dobozok oltárán, akkor tévedsz. Illetve nem tévedsz olyan nagyon, de gyermeked sokkal kreatívabb nálad. Végre van miben tárolni a sok kis építőkockát, ami nem puha papír, de nem egy újabb láda, tökéletes választás, kezdődhet a játék. És a játék kezdődik is. De nem olyan.

Első dolga Annának, hogy kiborítsa a vödör tartalmát reggel, okos kisgyerek, játsszál, amíg hámozom a barackot. Aztán hirtelen a kockák csörömpölése abbamarad, Anya visszatolat, benéz és nem hisz a szemének. Az így kiürült vödörre, ha meg van fordítva, akkor rá lehet állni. Ha pedig odatoljuk a szekrényhez és úgy állunk rá, akkor könnyűszerrel elérhetünk dolgokat, mint amilyen a cumisüveg, ami már szándékosan beljebb lett rakva, vagy pedig a lázmérő.

Varró Dani piros vödre.

Címkék: 24. hónap

Ha én Anna volnék

De persze gyakran gondolunk az utóbbi időben Koncz Zsuzsára egyébként is. Az elalvó dalnak tipikusnak mondható a ha én rózsa volnék, dallama és szövege miatt is. De persze vannak napok, amikor az elalvó dal elhangzása és az elalvás között idő telik el. Hosszabb idő. Nagyon hosszú idő. Leginkább ilyen van. Ilyenkor az idő meg is szűnik és csak tér van, aminek soha nincs vége. Ülünk a térben és dúdolunk, vagy éneklünk már századszor. És az unalom elkerülésére kitalálunk valamit.

Játsszunk olyat, mondja Anya, hogy a rózsa helyére helyettesítsünk be szavakat.

Ha én Anna volnék, mindig Anna lennék
Akárki is kérne, rögtön elaludnék
Rózsaszín takaróval betakaróznék
Akkor lennék boldog, ha szépet álmodnék.

Ez jó, több se kell, írjunk ilyeneket, ha én Anya volnék, ha én labdásnyuszi volnék, ha én Plútó volnék. Vigadunk. És ilyenkor az elalvás már csak álom.

Ha altatni akarunk, akkor valami unalmasat kell csinálni. Nincs helye a szórakozásnak. Nem lehet ezt megúszni. Egyébként Anna öt perc alatt képes álomba merülni. Csak mindig az a nehéz, hogy megtaláljuk ezt az öt percet, hogy na, ez az az öt perc, és kivárjuk.

Az élet öt percekből áll. Ezekből az öt percekből. Na meg ezekből.

Sárga rózsa

Ha el kellene gondolkodni azon, mivel indítjuk útjára a gyerekünket az életben, az elsők között vágnám rá, hogy verssel, dallal. De hogy melyikkel? Mikor melyikkel. Ha pedig azt kérdezné meg valaki, hogy milyen üzenetekkel, akkor már nagyobb bajban lennék. Nem mintha nem lenne fikció kategória, hogy engem valaki is valaha megkérdez.

Az emberekkel való kapcsolatok tekintetében sok szeretettel küldöm a következő dalt Annának:

Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra,
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk,
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk.
El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít,
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra,
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa.

Egyébként csakis olyan dalokat éneklünk, amelyik információt hordoz magában a jövőre nézve a reménykedés jegyében, mint a Vigyél el! Katona Kláritól, az állandó elalvó nóta a Ha én rózsa volnék, vagy akár az Amikor elmentél tőlem. Minimális pszichológusi tapasztalat nélkül bárki megmondhatja, hogy ez mit jelent.

Gondolatok a könyvtárban

mm3013_1380115032.jpg_2048x1536

Elég vicces volt ez a bejegyzés gondolatok nélkül, ezért megpróbálom összefoglalni mi járt a fejünkben a kép készítésekor. A két csíkos kardigános és cipzárhúzó bilétás dilemmája.
Anna: hogy lehetne ezt a micimackós kirakót hazavinni, meg a kisvakondot?
Anya: hogy lehetne ezt a micimackós kirakót kirakni?
De hogy méltók is legyünk a címben idézett versre, igen, ment a világ elébb és jó mulatság, férfimunka volt.

Címkék: 24. hónap

Lógok a szeren

Nem mondhatnám, hogy különösebb dolgok történnek mostanság, csak éljük a mindennapokat. Talán annyi a változás, hogy a napirendbe újabb elem épült be: a fogmosás. Általában egyébként Annának tetszenek a dolgok, elmélyül bennük és azonosul velük.

S bár a fogmosásról is megannyi vélemény van terjedőben, és természetesen homlokegyenest ellentétesek, mint a jól bevált régi vélekedések. Nyilván szempont a nézetek elterjedésében a baba egészsége is, de néhol piaci érdekeket is látunk felcsillanni. Mint ahogy a szobatisztasággal kapcsolatosan bizonyára mást mondanak a pelenkagyártó cégek által szponzorált emberek, biztos olyan is van, aki azt állítja, hogy az anyatej is roncsolja a fogakat, olyannyira, hogy rohanjunk el gyorsan a legközelebbi drogériába és vegyünk egy fogmosó szettet a még fogatlan babának. Azért jó dolog lenne a középúton maradni, és akkor mosni a fogat, ha már van mondjuk 4 fog egymás mellett. Olyat is olvastam, hogy kifejezetten vannak olyan fogkrémek, amiket le kell nyelni, és nem baj, ha kiköpni még nem tudja. Persze a Dologélen edzett gyomor mindent kibír.

Mondatok a legváratlanabb élethelyzetekben:

Az a jó, ha meg se kérdezel.
Vannak láncaim a szavakból. (Katona Klári Vigyél el című dalában van mind a kettő, szövegíró Sztevanovity Dusán. Ez az altatás előtti rituálé része.)
Lógok a szeren. Ezt a Karinthy klasszikust akkor mondja (helyesen), ha fáradt és aludni szeretne.

Kisvakond éjjal- nappal

- Hogy van a kisvakond szlovákul? (Krtek)
- Rütek! Jütek, kütek.

- A kisvakondnak három szál haja van a kabalafigurán.
- A kisvakondos lámpán is három szál haja van.

Kisvak, mondja a kisvakond helyett. Született pókeres.

Aranyosan mondott szavak listája bővült: pangáziusz, szuszpenzió.

Csintalankodik a partizán (centrifuga, féltégla, fékpróba a partizán helyett)

Finom dió (Pinocchió helyett.)

Megállapítások, mindent kommentál: Nem találtam meg a cipzárt. Lekuporodik a Morzsi kutya mellé és megmutatja neki a husky kutyás papucsot.

Kirándulás

Ma hirtelen ötlettől vezérelve beültünk az autóba családostul és elindultunk. Ez minden átlagos magyar családban rutinszerűnek lenne mondható, nálunk nemcsak, hogy nem az, de az ok, amiért ezt tettük inkább elszomorító, mintsem vidám. Mindezek ellenére voltam olyan vicces és éltem ezzel a szójáték adta lehetőséggel, ami szinte kínálta magát: Anna keze a csuklójánál fogva megrándult, kificamodott számomra ismeretlen és érthetetlen események következményeképpen. Fájt neki nagyon, de fáradt is volt, reggel 8 órakor elaludt. Aztán meg mindig nagy sírás volt, ahogy megmozdult. Nincs mese, vinni kell valahova. De hova? Doktornéni épp nem veszi fel, a rendelő sem a telefont, de az éppen ott rendelő orvos azt tanácsolta, hogy vigyük el a Bethesda Gyermekkórházba.

Kis bicebóca kezét felkötöttük, szívet szorító látvány volt. Főleg nekem, aki az ilyet még hírből sem ismerek, soha nem volt eltörve még csontom. A fájdalom mértékét látva egyből iramodtunk. Ott a doktorbácsi egy elterelő mondat közepette egy ügyesen irányzott mozdulattal helyre csavarintotta a kificamodott csuklót. Egyből nem is fájt és leellenőrizték kis idő múlva, hogy nyúl-e a tárgyakhoz és hogyan. A szülők kellőképpen megijedtek, mindenki másért.

Mindenki egymásért.

De ez már volt egyszer, csak az inverzben. De különben sem. Mindegy is.

A kör négyszögesítéséről

Aláíratlan levelek befogadásával foglalkozó hivatal kér, hogyaszongya: anyuka, szoktassa már le a ciciről, kérem, mert így nem ítélhetjük az apukának és a nagymamának sem láthatásra/ állandó felügyeletre a kicsit. Továbbá menjenek bölcsődébe minél hamarabb, nem azért, mert a bölcsődék így is túlzsúfoltak és kénytelenek befogadni a dolgozni visszatérő anyuka gyerekét, ezáltal a bölcsődékben az egy gyerekre jutó terület kisebb, mint a lakásunkban jelenleg, ami szintén nem nagy. Nem, nem ezért. Azért menjenek bölcsődébe, kedves anyuka, mert ott aztán megnevelik a dedet, ott nincs laca, nincs faca, ott rend van. Nem baj, hogy nevelést ön is tud nyújtani és hogy ön a munkahelyén már nyilatkozott arról, hogy igénybe vesz még egy év fizetés nélküli szabadságot gyes céljából. Az sem baj, hogy a gyermekorvos kifejezetten ellenjavallja a 3 év alatti gyerekek rendszeres napi összezárását. Az pedig a legkevésbé sem baj, hogy a gyerek nem ezt igényli és ön, anyuka, ön sem akarja, mert képes ellátni a gyermekét.

Kedves aláíratlan levelek befogadásával foglalkozó hivatal! Ez, amit lát ez egy adott ponttól egyenlő távolságra lévő pontok halmaza. Ennek nincsenek belső szögei.

A párhuzamosokról

A betegségből való kilábalás utolsó időszakában járunk, ahol már csak az orrfolyás helyezkedik el, mondhatni tornyosul, mint egyetlen még élő tünet. Talán már mindenki a végén van ennek a nyavalyának, és nem lesz szövődménye sem. Minthogy elmúltunk 23 hónaposak, összefoglalnám hogyan mennek nálunk a dolgok manapság.

Ébredés - nagyon helyesen - 6-kor van rendszerint, amikor is az éppen ott levő/ odarohanó szülő átveszi az irányítást, és ad neki tejpépet reggelire/ villásreggeli ad. Kívánt rész aláhúzandó. A 6-8 óráig történő játék/ sírás után 9-kor jön a tízórai, hehe, ebbe még csak most gondoltam bele, ami gyümölcs/ elhagyható, mert a villásreggelit megette. A déli ebéd 11-kor esedékes, ami főzelék/ a villásreggeli még mindig tart és különben is álmos, fáradt, akkor meg úgysem eszik rendesen. Altatni altassa anya. A felébredt gyermek 3-kor még mindig a villásreggeli hatása alatt van. Aztán halkan játszogatunk/ hangosan levonulunk vele sétálni, ahonnan bőgve jövünk vissza, de már szinte a lépcsőházig nem érünk le. Rosszabb esetben hányunk is. Jobb esetben van mit. De lehet, hogy ez a rosszabb eset. Ennyit az etetésről. Aztán van a fürdés, ami igazi ereszd-el-a-hajamat típusú rituálé.

A nap során (ez volt a rekord) négyszer mellépisilünk, plusz a játszótéren is, ahova azért mentünk le nagy arccal, mert kipisilés után ragadtuk el a békés környezetéből a kisdedet, bízván abban, hogy most biztos, hogy nem fog pisilni. Este 8 felé jön el az alvás ideje, ami szintén idillinek mondható.

Tipikusan olyan párhuzamos egyenesek vagyunk, akik sohasem találkoznak. Remélhetőleg még a végtelenben sem.

Szavak nélkül

Vicces naplóbejegyzést így indítani: szavak nélkül. Pedig a metakommunikáció nemcsak hogy fontos, hanem árulkodó is. Nem ártana nekem sem teljesen elsajátítanom. Ízelítőt kaptunk már az elején, a "csak" síró baba jelzéseit úgy tudtuk megkülönböztetni egymástól, ha új kontextusba helyeztük az eseményeket, mi történt, mi volt előtte, ami kiválthatta a sírást.

Szinte szomorúan látom, hogy az egyetlen vagyok, aki szavak nélkül beszél. Pedig ezt a gyerekek szeretik. Először csak a fél szemhéjamat csukom le. Aztán a másikat: mindegyikre más a reakció. Eltakarom a szememet, ezt már látni sem bírom. Aztán haját tépi Ponty Ferenc, ááá, özvegy Sügér meg pláne. Ilyenkor már olyan szintű nevetés van, amit már nehéz fokozni. Jön is a kíváncsi tekintet, csiklandozod? kergeted? Á, dehogy, hozzá sem értem.

Ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy összefoglaljam a tanulságokat egy bölcs(nek hitt) mondatban. De aztán mindig eszembe jut az instantcoelho.com, amelyik oldal véletlenszerű szavakat véletlenszerű sorrendbe rak, és gyors ál-bölcseletekkel halmoz el, amik szintén megmosolyogtatóak.

Címkék: 24. hónap

Milyen volt

Juhász Gyulával már volt egy kalandunk igaz, pocakon túl. Érdekes, hogy annak is lassan két éve volt, és most megint eszembe jutottak a sorok. De most nem azért.

Azért, mert Anna haja pelyhedzik, a fején kis szőkés-barnás tincsek lobognak a szélben, bár ez talán túlzás. De a szőke nem tejfölös, hanem másmilyen. Milyen ez a szín? Gondolkozom, mihez hasonlíthatnám. Milyen volt? Ja, az más.

És eszembe jut pontosan milyen.

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár.

A búzamező aranyló kalászait juttatja eszembe, de amikor fújja a szél és hajladozik. Egy újabb vers jutott az eszembe, ami ugyan leíró jellegű, de a tartalom, amit közvetít az túlmutat a leíró költészeten. A harsány-silány és az értékes-halk párhuzamokat állítja egymással szembe. Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben.

A zöld búzamezők,
észrevétlenek ők!
De lehull a pipacs,
s felragyognak a nagy
érett búzamezők!