te is

Nélkülem unatkoznál


Még ifju szivemben a lángsugarú nyár

Már ősz van, hullanak a levelek. Az mit jelent? Hogy elmúlt a nyár és közeleg a születésnapod. Nem akarom, hogy elmúljon a nyár. De már megsárgultak a falevelek és lehullottak. Van egy zseniális ötletem. Ha felszedjük a földről a lehullott faleveleket és befestjük zöldre, akkor pillanatragasztóval visszaragaszthatjuk a fára, és akkor nem múlik el a nyár.

Lásd korábban a homokóra-haditervet, amit az idő megállítására másfél évvel ezelőtt dolgozott ki, a zöldre festésről pedig Heine jut eszünkbe elsőre. Másodszor.

Óvodából könyökig festékesen érkezik haza. Hát te meg mit csináltál, kérdezi okosan szuperanyu. Festettünk és téged kellett lefesteni. Jaajjj! Na de kékre? Biztos úgy rajzoltál le, hogy két nagy szemem van, egy pötty orrom és egy fél karikányi a szám. Mindezt kéken. Ezen nevet. Kicsit babitsos lettem volna a sok feketével. Groteszk portré. Anyáról lehet.

Az élet végén meghalunk, kezdi megint. De addig élni kell. A halál igazából nem is olyan fontos, nem az a nagy mutatvány. Hanem hogy addig élni kell.

Én elmentem a vásárba

Már megint Mihály napi vásározás volt az oviban. Hihetetlenül suhant el ez az év is nesztelen, kánikulában, halk lombok alatt, stílszerűen Szent Mihály napján. Talán azért is jutott ez most eszembe. Megint néphagyomány, megint fellapozzuk, mert nem emlékszünk már mindenre. Ami nem is baj. Az idén hiba csúszott a gépezetbe: betegséghullám söpört végig az óvodán, épp csak, hogy be nem zártak karanténra, így majdnem elmaradt a vásározás és a majdani születésnap ünneplése is veszélybe került. Aztán megtartották a vásárt, csak nem díszmagyarban, így elég vidám vásár is lett belőle. Mi még az elmarad-verziót tudtuk délben, amikor hazajöttünk, másnap reggel szembesültünk vele, hogy nem marad el: a gesztenyés kosárkás sokadalmat az udvarban megtartották.

Így Anna tíz gesztenyével indult a vásárba, ahol saját készítésű vásárfiát lehetett venni. Így osztotta be a gesztenyéit: vett egy gyöngyös karkötőt, egy gyöngykalárist, egy mézeskalács szívet tükör nélkül, amit uzsonnára be is tolt, egy könyvjelzőt, egy hűtőmágnest és egy csillogó festékkel festett követ. Legközelebb már boltba is ő megy majd. Ma sok dicséretet kapott, ellentétben a tegnappal, amikor a nevelési tanácsadó telefonszámát kaptuk meg ajándékba a nevelőktől.

A tavalyi bejegyzéshez és népszokáshoz hasonlóan, most is soron van az elszámoltatás, a finis. Igaz, akkor is azt hittük, hogy ez már a célegyenes. De megint eszembe jutott egy hangulat, de ezúttal nem a citromtortás téli esték hideg illata. Most az Éjszakai kert meséjét bőgtem végig a Kisannából. Remélem titokban felvételre mondhatom egyszer. Egyelőre tabu magnóra mondani a szomorúsága miatt, de a csöndes, kihalt, búskomor téli estéket idézi a citromtortával, és az ablakokban világító karácsonyfák fényében játszó utat, ahol még nem járnak autók, hiszen a nyolcvanas években járunk vidéken. A villanyfényben csúszkálunk mi, gyerekek, a felnőttek csak beszélgetnek. Az éjszakai-téli halott kertet látom. A halál komorsága tapintható.

Pedig mi tavasszal halunk.

 

Címkék: gondolatok ovi 3.5+

Lehet zöld az ég

Legutóbb a csempére rajzolásnál került szóba, hogy Anna rajzolt egy tengert sárgával benne lila halakkal. Persze azért biztonságból megkérdezte: Lehet?

Hát persze. A mesében minden lehet, így a rajzokban is. A képzeletnek nincs határa. Ha a te eged sárga, akkor sárga. Legyen egy világ, ahol minden lehet. Segít majd túlélni, amire szükségünk is van. Van, akinek irodalomterápia, van akinek rajzterápia. Bármi lehet, ha működik.

Márpedig működik.

Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű

Az én lányom olyan

- Miért nem játszottál velem, amikor betűt raktál a játékban?
- Mert fáradt voltam.
- De játszani miért nem voltál fáradt?
- Nem tudom. Bocsánat. Meg tudsz nekem bocsátani?
- Nem tudok. Csak vicceltem. Meg tudok. 

Egy gyerek az nem csak vér a véremből, és hús a húsomból. Egy gyerek az idő az időmből. De általában egy embert is úgy lehet a legjobban megtisztelni, ha időt szakítunk rá, ha áldozunk abból, amink csak korlátozottan van. Áldozatot hozunk és megszelídítjük.

Mostanában az új állat kedvencünk a róka lett, a cicás, nyuszis, teknősös korszak után beköszöntött a rókák kora. Ismertem egy kis szőke szerzetet, akinek a legjobb barátja egy róka volt. Többször bezárult már a körünk A kis herceggel, mert az analógia annyira szembetűnő. Ki gondolta volna, hogy két éve kezdődött el, amikor még nem volt haja sem, ami hasonlíthatott volna a búza színére. Akkor fészkelte be a gondolat magát a fejembe és azóta nem ereszt. Tovább is lett gondolva. Az absztrakt időről is gondolkodtunk nem sokkal később. Aztán egy korábbi emlék bukkant fel nagyon mélyről, amelyben arról emlékeztünk meg miért nem tudunk mi fölnőttek általában bárányokat rajzolni. Ugyanaz kevésbé mélyről. Édes-bús gondolatok az elmúlásról. Másfél éve nem gondoltunk a kis hercegre. Talán mert emlékeztünk, hogy sírnunk kell majd.

Mert Anna tényleg kisherceges. Aranyhajú kisgyerek, aki ha egyszer megkérdez valamit, soha nem tágít tőle. Aki megérzi, ha egy fölnőtt kevésbe igaz, mint szeretné. Mit jelent az, hogy megszelídíteni, tipikusan annás kérdés. Ki mondta, miért mondta azt és mi volt a neve? Kérlek rajzolj nekem egy nyuszit. Miért mondta a róka, hogy sírnom kell majd? És hát sírunk. A könyvet a föld színéről el kell tüntetni, el kell égetni, el kell vinni Amerikába, de ki kell előtte tépni azokat a lapokat, amik kedvesek: a rajzot a rókáról. A többit össze lehet gyűrni.

Tévedtem. Az én lányom is olyan. Csak nem a Vukot siratja meg, nem az E.T-t. Csak a mondat tárgyában különbözünk egymástól, az alanyban és az állítmányban nem.

Igazából nem is nagyon különbözünk.

Címkék: mese gondolatok 3.5+

Kisanna Párt

Mostanában azzal szórakozunk, hogy bedigitalizáljuk az esti meséket oly módon, hogy telefonon felvételre mondjuk. Ennek elsősorban kényelmi okai vannak, mert a napi rután estére Anya nem mindig van partiképes állapotban. A Kisannával kezdtük, ami ugyan egy nagy szöveg, de szerkezetileg erre a feladatra alkalmas, lévén sok kis meséből áll. Több kis történetet elmondunk síri hallgatósági csend közepette, ez a program. De nem mindig sikerül elsőre. Igazából ritkán sikerül elsőre. Tulajdonképpen még nem sikerült elsőre.

A sánta kiscsirke történetével kezdtük. Na, azt alapból kétszer kellett felvenni, mert az első túl halk lett és mindenki elrontott benne valamit. Anna közbekotyogott. Anya köhögött, Apa tüsszentett. 11 perc a mese, bátor vállalás volt eleve egy szuszra nekivágni. Igazából harmadszorra is fel lehetett volna mondani, hogy tökéletes legyen. A mese poénja, hogy a sánta barna tyúk helyett Anya azt mondta, hogy sárga barna tyúk. Mindezt az utolsó métereken a célegyenes előtt.

A második A gyíkok című rész volt, amit szintén kétszer kellett volna venni, mert Apa megengedte a csapot a háttérben és kitekerte egy PET-palacknak a nyakát, ami azóta is traumatikus élmény maradt. Itt viszont Anya résen volt és az első zavaró hatásnál megállította a felvételt, és bevártuk míg a hangok elülnek. A felvételnek így is van poénja. A mese azon a részénél, hogy Kisanna, legyünk halkak, nehogy elijesszük a gyíkokat, jött az oldal vége és a lapozás, ami közelebb volt a felvevőhöz, mint a szánk:

most szép csöndesen lépjünk  HRSSS el ne áruljon a zizegő fű 

A harmadik A csigatemető, amit azért nem sikerült elsőre felmondanunk, mert a szöveg tagolásából nem derül ki egyértelműen, hogy hol kezdődik a szöveg és hol ér véget.

A rókás és denevéres részt nem sikerült felmondanunk, mert ugyan a napi mese része, Annára néha rátör a saját életével való rendelkezés jogának tudata, és egyszerűen letiltotta a felvételt. Komoly politikai véleményformáló erő lett négyéves korára. Mint ahogy azt néhány kommentelő megmondta már az elején. Csak a hozzászólásuk nem volt látható és publikus, mert Anya letiltotta. Ennyit az anarchiáról, a demokráciáról és a vélemény szabadságáról. Meg arról, kire ütött ez a gyerek.

Annarchia

Life and Style kategóriában a legnagyobb kritikusom Anna, aki nemcsak a saját napi viseletébe szól bele, hanem most már az enyémbe is. Úgy egy éve volt, amikor a narancssárga blúzomra azt találta mondani, hogy olyan vagyok benne, mint egy kukás bácsi. Cseppet sem haragudtam rá, mert ugyan az oviban mondta, de nem hallotta senki. Az viszont kialakult nála úgy tűnik, hogy szigorúan ne négyszemközt mondja ezeket a kritikáit és ne otthon. Ezúttal a halvány barack színű kámzsás nyakú buklé hatású pulóveremre vonatkozóan állapította meg, hogy: Anya, miért nézel ki úgy, mint egy tejbegríz? Szerencsére csak egyetlen apuka hallotta, igaz az, aki mindig hall mindent, mert ugyanakkor viszi a fiát oviba rendszerint. Ő tudja azt is rólunk, hogy mi vagyunk a Nyuszi Péter, előtte már nem annyira nem kellemetlen. Feltehetőleg a hazajövetelünket nem hallja.

Próbálok úgy állni a gyerekneveléshez, hogy demokrácia van és ésszerű kereteken belül sok mindent szabad. A diktatúrákban nem hiszek, kívánom a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. Már-már anarchiát mondanék, ha azt kérdezik miben hiszek. Ann-archiára törekszem. Ez az a pont azonban, amikor elgondolkozom, hogy örülök-e annak, hogy a gyerek kérdez, és van módja szabadon véleményt alkotni, aminek retorziójától nem fél és nem szorong. Ha ez az ára egy normális szabadon gondolkodó embernek, akkor megfizetem. A cél szentesíti az eszközt.

Címkék: poén ovi 3.5+

Második évad

Beköszöntött az óvodai második tanév. A változatosság kedvéért megint új óvónőt kaptunk, ami nem rázott meg minket, mivel az a napi néhány óra, ami a délelőtti benn tartózkodásunkat érinti elenyésző. Persze vannak napok, amikor fél 10-re érünk be és fél 1-kor már eljövünk, de erről szemérmesen nem szeretnénk beszélni. Beszél helyettünk az óvodavezető. Sor került a második évad első szülői értekezletére is, ahol megdöbbenve tapasztaltuk, hogy az új gyerekek szülői mennyire ráérnek. Valamint észleltük azt is, hogy nem véletlenül nem mentünk melléjük traccsolni, amikor a gyeses korban unatkozva játszótereztünk. Az ovi idén is nem mindennapi programokkal foglalja el a szülőket elsősorban, mert egy hároméves szép ruhában nem biztos, hogy az őszi évszakkoncerten már jól érzi magát, viszont érdeklődő szülőket szeretettel várnak, így sanszos, hogy elsősorban a kötelező elemek kipipálása a cél, a gyerek ezúttal csak biodíszlet. De ez a szemlélet általában nem jellemző az ovira, mert korrekteknek tűntek - egészen a bírósági szakvélemény megírásának pillanatáig. Az is lehet, hogy eddig is ilyenek voltak, csak nem tűnt fel, mert egyszerűen ráértem én is és ezzel nem foglalkoztam. Lehet, hogy csak most tűnik viccesnek a négygyerekes szülő, aki szülői értekezleten ráér, fél 8-kor még ráérősen ecseteli új gyereke allergiába hajló tüneteit, ami mellesleg minket nem érdekel, de van, akit igen. Valószínűleg ezek a szülők négy, vagy több hadra fogható nagyszülővel rendelkeznek és a házukat sem vették, hanem örökölték. A többi számára mindenesetre zavaró ez a hozzáállás. Többedszerre kérdőjeleződik meg a vegyes csoportról elsőre gondolt vélemény, talán jobb lett volna egy adott szülői garnitúrát hurcolni évekig. Na, majd az iskola.

Anna egyébként nagyot változott, bár még néha kacska és csacska, de most már nem kiscsoportos dedós, hanem középsős, akinek vannak feladatai, mint amilyen a naposság, amit nagyon szeret. Most már megbarátkozott a lányokkal is, akikkel eddig nem nagyon. Szerencsétlenségünkre 16 fős létszámmal bootoltunk újra, amiből 11 fiú. Ez azt jelenti, hogy öt elballagott kislány helyett nem jöttek lányok, így nincs nagyobb lány társaság. Ezek mellé cseppet sem kislányos űzhető sportok társulnak: foci, kosárlabda, néptánc. Aerobik majd nagycsoportban.

Egyelőre a helyzet ebben a formában egy olyan több ismeretlenes egyenlethez hasonlít, aminek a valós számok halmazán ugyan van megoldása, de az senkit nem érdekel.

De majd megszokjuk, mint mindent és alkalmazkodunk.

Címkék: ovi 3.5+

Gének játéka

Este a mese után indulunk aludni. Kísérem át a kisszobába.

- Anya, túl sötét van, félek.
- Ne félj, amíg engem látsz!
- Épp az a baj, hogy nem látlak, mert sötét van!

Címkék: poén 3.5+

Sonka régi tornyán

Visszatértek az óvodai hétköznapok talán már kicsit nyugisabban. Talán azért, mert én tudom róla a legkevesebbet, hogy mi történik bent. A csoportbeli hierarchia változatlan, az ellenszenves hosszú hajú barátnőpáros és a tükörkép ikerpár is megvan még. Új óvónéni jött, akit én még nem láttam. A rossz tulajdonságok alábbhagytak, már normálisabban eszik, kisebb gyerekeket nem bánt. Viszont szemrebbenés nélkül hazudik, ami új viselkedésforma. A frusztrációját itthon is verekedéssel, hisztivel és köpködéssel fejezi ki, de apát nem bántja. Elmondása szerint azért, mert akkor ő engem bánt. Vagy őt. Ezt nem tudjuk. És nem is fog kiderülni soha. Ma reggel nagy hisztivel indultunk, Anna közölte, hogy apával nem megy. Később erre úgy emlékezett vissza, hogy remek nap volt a mai. Megkérdeztem, hogy mi volt benne a legjobb, amire azt a választ adta, hogy a reggeli hiszti (itt felhúztam az egyik szemöldökömet), aztán a nyalóka (itt felhúztam a másikat is), amit apától kapott, de az igazán jó az volt anya, amikor hazajöttél. 

E.T történetében nagyon megragadta a Földön kívüli (teknős) élet, és egyre többet kérdez a naprendszerünk nagy kérdéseiről és összefüggéseiről. A Föld a Nap körül kering, mégpedig egy év alatt kerüli meg, mert olyan messze van. Van-e élet a Földön kívül, ha nincs miért nincs, mi kell hozzá, hogy legyen (fény és víz) és miért nem tudjuk pontosan, hogy van-e. (Amikor nyalókát eszel olyan vagy, mint az Egér a Marson gyerekkorunk kultikus meséjében.) Ezek foglalkoztatják. Meg az elképesztő találmányai. Ha okos leszek jó lesz nekem? Sokkal jobb, mintha buta lennél, hidd el. Butának lenni unalmas. Az egyetlen agysejt az nagyon tud unatkozni.

Mai napi poén, hogy számon kértem rajta, hogy a régi verseket nem tudja, amiket már tudott egyszer: "csapong a denevér az ereszt sodorván/ rikoltoz a bagoly csonka régi tornyán", ezt például tudtad. Itt felemeli a kezében levő ételt, mert éppen eszünk és nevet: Sonka régi tornyán. Ennyit anyámról. Ennyit Annámról. Korábbi poénokat újra játszatja, lásd E.-T-s teknősös poén és a focivébés Ronaldo-s poén. Párbeszédet folytatunk, ami jó, nagyobbacska értelmes gyerekkel való játék már, amit annyira vártam. Nemrég még nem ért össze a két kezed. Játsszuk el. Eljátssza. Hamarosan már tényleg scrabble-zhetünk együtt.

Csak az az első néhány év, csak azt tudnám feledni. Meg a körülöttünk lebzselő felesleges embereket.

Akinek a kedve dacos

- Apa, hol van anya?
- Kérdezd meg tőle. - Jön és kérdi.
- Anya mondani fogok egy poént: Anya, hol van anya?

Ez a beszélgetés azon túl, hogy minimális információt közöl, jelzi a szereplők mentális állapotát is. Elkezdődött az óvoda, ugyan még ügyeleti csoportban, ami nekünk is újdonság volt. Vártuk már nagyon az óvónénit meg a többi gyereket, erre kaptunk vadidegennek tűnő óvónéniket, akik minket név szerint ismertek és köszöntöttek minden reggel. Egy új óvónéni volt, aki nem ismert régtől, így nem tudhatta, hogy a "Szia Anna! Én nem vagyok Anna." párbeszédnek mennyi az igazságtartama. Nem úgy hívják? De csak dacos. Ő Nyuszi Péter. Bár ha így lenne már sokkal hamarabb ideértünk volna. Egyébként Anna egész jól tűri a megpróbáltatásokat, néha ugyan hisztizik, de egész jól bírta, amikor azt hitte, hogy örökre a Katica csoportba fog járni. Amikor mondtam, hogy jövő héttől visszamehet az eredeti csoportjába, az eredeti társai közé, akkor nagyon örült.

De már ki van függesztve a házi feladat: fényképek a nyárról. Ó, nekünk olyan nem nagyon van. Egyrészt mert várakozással telt el, hátha a bírósági szünet alatt valami csoda folytán levelet hoz a postás. Másrészt nem voltunk nyaralni. Harmadrészt amikor történt velünk valami érdekes, azokon a képeken nem vagyunk rajta, mert eltakartuk az arcunkat vagy bebújtunk az asztal alá. Ezúttal nyárról nem nagyon van képünk, az időt indokolatlanul nem állítottuk meg, nem nagyítottuk ki.

Azt akarjuk, hogy elmúljon végre.

Az én lányom nem olyan

Anya kiskorában meglehetősen érzékeny volt. Például a kis Vuk történetét mind a mai napig nem tudja, mert annál a pontnál, ahol Vuk szülei meghaltak sírva kijött és soha nem ment vissza. Azóta eltelt negyven év. Az E.T. történetét nemcsak kiskoromban bömböltem végig, hanem most is. Annával közösen csak az utolsó pár percet kaptuk el. Tartottam tőle, hogy Anna E.T-től megijed és félelmetes lesz neki, ezért el akartam kapcsolni. Nem engedte.

- Ez az E.T a földönkívüli.
- Mi az, hogy földönkívüli?
- Egy másik bolygón él.
- Itt a Földön?
- Nem, egy másikon.
- Mi az, hogy másik bolygó? - Elmondom röviden.
- De ez nem földönkívüli, hanem egy teknős.
- Ez földönkívüli.
- Egy földönkívüli teknős. Miért világít a szíve?
- Mert feléledt.
- Akkor most miért nem világít?
- Öö, izé.
- Jönnek érte a szülei az űrhajóval.
- Azok is teknősök?

Az én lányom nem olyan.

Szerencsére.

Címkék: poén 3.5+

Túlélők

Mostanában a nyuszi mesék is kissé háttérbe szorultak. Köszönhető ez annak, hogy a tévében megjelent a maci mese, ami ugyancsak tetszik. A Gondos bocsok történetének eljátszása a napi program. Azon már túl vagyunk, hogy nincs macim, mert van. Nem is egy. Akkor három volt. Ma meg már egy Gondos bocsok 7 maciból álló mesét gond nélkül eljátszunk, mert maci túlkínálat van. De nem is tudod mennyi játékod van és mik. De tudom. Akkor bekötöm a szemed és tapintás alapján kell kitalálnod. . És ki is találja mindet. Emlékszik. Mindre.

Véget ért a nyári szünet, újra óvoda. Mikor? Melyik? Mikor melyik. Mit csináltatok nyáron? Kalandjátékot játszottunk, túlélő túrán voltunk. Legalábbis igyekeztünk túlélni.

Címkék: mese 3.5+

Bojtos sapkában

Én vagyok az angóra
rákaptam a mangóra.

mondta Anya amikor már nagyon elege volt a nyulazásból, az angórázásból, az ángórázásból. Mert selypegve mondva egészen más. Ha nem elég idegesítő, ráteszünk még egy lapáttal. Ehhez Anna nagyon ért. Van tippem, honnan tanulta. De legalább ilyen idegesítőek lehet Anya kétsorosa mint műfaj, amivel az életre általában reagál. Amikor már nem bírja tovább. Legalábbis közel a vég.

Ez a nyúl túl gyors ahhoz, hogy szép legyen - mondja viszont Anna coelhoi álbölcsességgel. Azt, hogy mire gondolt csak ő tudja, kérdezni nem merem, biztos az lesz a válasz, hogy angóra.

Azt tudjuk viszont, hogy ez a sapkintó berendezés hogyan működik. A gépből balra lenn kijön a sapka, jobbra lenn meg a bojt. Aha. Tóth család bojtos sapkában. De az már egy másik mese.

kinga1534.jpg

Júlia és Rómeó

Felújítás van a házunkon, állványon ereszkednek emberek fel és alá, nem csoda, hogy felnéztünk az ablakra és egyszer csak benéztek a munkások. Persze nekünk egyből szóba kellett elegyednünk velük, amíg volt, aki válaszolt. Anna először csak a játékait mutatta meg egyenként a dolgozóknak, ez sok időbe eltelt. Aztán kommentálta az életét. A munkások néha visszakérdeztek. Közben dolgoztak.

 - Óvodás vagyok. Három és fél éves. Szeretek óvodába járni, de ott a lányokat nem nagyon szeretem. Szeretek gumimacit enni. (Itt adott nekik egy-egy szemet).
 - Jaj de aranyos vagy kislány, milyen szép szemed van, mondták már?
 - Mondták, nagyon sokan. (A munkások közben vakoltak és ereszkedtek) Ugorj be a szobába! Gyere le!! (Kiabál miközben emelkednek) Ne konyulj le! (Itt a folyton mozgó állványra gondolt.) Anna vagyok (vetette oda végül).

Végezetül puszidobással búcsúztak egymástól. Másnap reggelre pedig megbeszéltek egy újabb találkozót. Anya szemében szelíd félelemmel figyelte az eseményeket.

Már amikor levegőt kapott a röhögéstől.

Címkék: 3.5+

Tervezzünk tárgyakat

Aki a nyolcvanas években volt fiatal, az talán még emlékszik a Tervezzünk tárgyakat pályázatra, aminek a célja az volt, hogy lehetőséget nyújtson azoknak a gondolkodó kreatív fiataloknak, akik ötleteikkel szeretnék szebbé vagy jobbá tenni környezetüket, esetleg kitaláltak valamit, ami még senkinek sem jutott eszébe. A tárgyak kitalálásában amúgy is jók vagyunk, így ha megvalósult volna a program újraélesztése, biztos nagy eséllyel pályázhatnánk a következő tárgyakkal.

  1. Teknős felforgató gép. Ennek az a lényege, hogy van egy gyártószalag, amit fel kell támasztani a fára és a teknősöket felfordítja a páncéljukra. A fa tetején. Vagy valami ilyesmi.
  2. Nyúlugrató. Ez egy épület, amibe ha bemegyünk, rá kell lépni egy rugóra, és akkor a rugó a nyulat a levegőbe röpíti.
  3. Nyúlital automata. Ez egy olyan szerkezet, amin van egy piros gomb legfelül azért, hogy azt megnyomva kinyerjük az italokat a nyulaknak, balra vagy jobbra jön ki a gomb megnyomása után az ital. Az italok szivárvány színűek.

kinga1531.jpg

Ezek a zseniális találmányok mind nélkülözhetetlenek egy teknős vagy egy nyúl mindennapjaiban. Nem is értem, hogy ezeknek a hiánya eddig miért nem tűnt fel senkinek.

Az emberek néha érthetetlenek. Meg a nyulak is.

Leg-leg-leg

A növények tovább élnek az állatoknál, mert több vízhez jutnak, mondja Anna a világ legtermészetesebb hangnemében. Ezt mindenki tudja. Öö igen, mondja anya kis meggyőződéssel. Mert ő ezt bizony nem tudja, és utána kell néznie.

Tudta-e Ön, hogy találtak olyan fát Svédországban, ami 8 ezer éves? Ez egy fenyőfa volt és a gyanta konzerválta, így nem korhadt szét a hideg időjárás ellenére sem.

Míg a világ legidősebb állata a sellőkagyló, ami ehhez képest mindössze 410 évet képes élni a tengeri életkörülmények miatt. A kagylók evolúciójuk során olyan hatékony élettani védőmechanizmusokat fejlesztettek ki, amelyek segítségével ellensúlyozni tudják az öregedés folyamatait.

Már megint az öregedés folyamata. A végén csak meglesz az a bölcsek köve.

 

Címkék: tudta-e ön 3.5+

Egy asszony meg a lánya

Van szerencsém olyan útvonalon közlekedni mindennap, ami egy hosszú villamos hosszú szakasza, számos vasúti és távolsági busz csatlakozási ponttal. Valahogy ezen a szakaszon csak válasz üzenet plakátok vannak. Gyakran szállnak fel menekültek a villamosra, nem bevándorlók és nem terroristák, menekültek, mennek tovább egyik vasútállomásról a másik pályaudvarra. Szemben ült egy anya a kislányával. Nem tudjuk honnan jöttek és hova mennek, de nem tudták ők sem, az látszott rajtuk. Első kép ami bevillant róluk Sophia Loren fekete-fehérben. Nyilván nem voltak olyan ápoltak, mint a villamos többi utasa. Mégis. Ahogy ez a kislány az anyjára nézett, elkezdtem irigykedni. Én így sose, és énrám így pláne. Benne volt abban a nézésben a köszönet, a bízom-benned, a hála, hogy itt vagy. Az anyáéban pedig a nem-tudom-mi lesz-velünk, nem-tudom-mit-hoz-a-holnap, mit-mondjak-neked-bíztatót-amikor-mosolyogni-sem-merek. Döbbenetes volt, ahogy ott ültek, és ahogy kommunikáltak szavak nélkül. Többet tanultam tőlük a gyerekemről, mint bárkitől.

Azóta már én is úgy nézek Annára. Ahogy én úgy néztem, ő is úgy nézett vissza. Elindult egy kör.

A magyar reformok működnek. Csak nem úgy, ahogy várjuk. És nem akkor.

Címkék: gondolatok 3.5+

Fekete tej

Bizonyára előfordult mindenkivel egy könyv olvasása kapcsán, hogy úgy érezte: ezt a könyvet rólam írták. Velem is gyakran előfordult, de találtam egy olyan könyvet, ahol az volt az első gondolatom, hogy: ezt a könyvet én írtam. Ez egy nem akármilyen élmény. Elif Safak egy török lány, aki ír a szüléshez való viszonyáról a fekete tej című könyvében, a gyerek és íróság közti választásról, a terhességről, a hánytató kókuszillatról, a szülésről, a szüléskor kiszabaduló és 10 hónapig jelenlevő démonokról, a szellemvilágról, ami a szülés utáni életbe beleszól, és a szülés utáni depresszióról. Hogy ezt más is így és előtte senki nem mondta, hogy nem mindenkinek így. És pláne nem mindig. Megtanultam azt is, hogy az aggódás, a szorongás nem alkati dolog, hanem másolható. Tanulható.

Ha pedig tanulható, akkor el is felejthető.

Goethe egy helyütt ezt írta: A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak. Sokáig én is hasonlóan gondoltam. Aztán ez megváltozott. A gyökér a múlttal való kapcsolat, az mindenkinek van. A szárny a jövő ígérete, az is mindenkinek lehet.

A legtöbb, amit a gyerekeinknek adhatunk az a vele töltött idő. Az idő a mi egyre kevesbedő időnkből.

Címkék: gondolatok 3.5+

Nem lehet mindig ugyanúgy

Igazán rájöhettem volna hamarabb, mekkora lehetőség és igény van egyes mesék bedigitalizálására. Most ugyan már nem sok időm van erre, de kell rá szánni, mert nagyon praktikus. Anya, aki eddig is hajlott rá, hogy az életét a lehető legkevesebb mozgási energia felhasználásával élje végig, meglehetősen későn kapcsolt, hogy a hangfelvételen végtelenítve lejátszott mese hogyan könnyíti meg a mindennapi rutint. És hogyan csökkenti a mindennapi mókuskerekezés negatív hatásait, amit egy gyerekkel való foglalkozás jelent, de senki nem merte még bevallani. Legalábbis előttem.

Az óvoda nélküli lét is fárasztó: 6 hétig megszervezni a programokat, a szabad embert, ami igény percenkét változik. Erre játszik rá Anna is erősen. De a változás az állandó az életünkben, mert minden jel arra mutat, hogy a harmatgyenge bírósági ítéletnek hatására nekünk kell költöznünk a nyugalom érdekében. De mivel minden változik, ez is változhat.

Szerencsére.

Címkék: mese 3.5+

Családom és egyéb állatfajták

Azért az látszik, hogy a 6 hét óvodai leállás plusz 1 hét betegszünettel nem múlik el nyomtalanul senkiben sem. Várható volt, hogy az egyébként sem egy irányban evező családtagokra ez kritikusan fog hatni, hát még szuperanyu munkába állásával súlyosbodnak az egyébként sem idilli állapotok. Mindezeknek megfelelően már mindenki elért egy határt, amit korábban, a gyerek születése előtt a tűrőképességünk határának gondoltunk. Ezt tetézi még a nagy meleg és egyéb objektív okok. A helyzet nem könnyű, viszont reménytelen. Anna alapvető magatartási kérdésekben is átlépett egy határt, amit viszont már kezelni kellene. Lehetőség szerint mindenkinek ugyanúgy.

Egyébként a mesében a nyuszik iránti rajongása töretlen, és az Alma című mesében képes volt megkérdezni, amikor négy egyenlő darabra vágták az almát és így osztották el azt igazságosan, hogy a csutka kié lett? És vele együtt a magok. A vonatos és cicás mesék láthatólag nem érdeklik már, gondolom csak ideiglenesen, helyette jöttek a nyuszik és a teknős. Játsszunk teknősöst. Az milyen? Lekuporodom és te megsimogatod a teknőmet. Jó. Aztán meg is ugrik, fejét dobja, állkapocs roppan, vér buggyan.

Bemostak? Nem. Kisgyerekes anya vagyok.

Címkék: 3.5+

Szutyejev: Az alma

Miután lassan átalakult a cicaimádat nyuszi imádattá, csak olyan meséket lehet nézni és olvasni, amelyikben nyuszi van. Ha a nyuszival valami félelmetes történik, azt egyszerűen átlapozzuk. Ha üldözi a róka, és az eső elől a gomba alá menekül, akkor igazából az a baja, hogy megázott a pamacs farkacskája, azért menekül. Amikor meg az okoska-botocskában megijed a farkastól, az az oldal kimarad. Szerencsére úgy van megszerkesztve, hogy így is érthető. Talán éppen ezért. A leggyerekbarátabb mesekönyv.

Címkék: mese 3.5+

Neked írom a dalt

Felmerült a kérdés még régebben, hogy mi ennek a naplónak a célja. Az addig tiszta sor, hogy Anna naplója és anya segít neki írni, de kinek is szól. Mert anyának nemigen: egyelőre nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy ezekre az évekre vissza akar egyáltalán majd emlékezni. Némely történetnek az a sorsa, hogy elfelejtsük. Majd a jövő megmondja, hogy ez is olyan-e. Tehát anyának nem. Anna sem biztos, hogy büszke lesz ezekre a történetekre, illetve én nem leszek mindig büszke a gondolataimra, amit róla gyerekként gondoltam. Amit magamról anyaként gondoltam. Ki tudja neki milyen lesz majd ezeket a sorokat visszaolvasni, ha majd megnő.

Igazából aki ezzel a gondolat folyammal tud mit kezdeni hosszú távon, az egy szakember. Tudjuk, hogy a pszichológiai esetek nagy hányadában (99%) a probléma megoldása az anya-gyerek kapcsolatban keresendő, ráadásul az első három életév különösen fontos ebből a szempontból, mert akkor sajátítja el a szociális kapcsolódások mikéntjét. Azt is tudjuk, hogy előbb-utóbb a psziché fejlesztéséhez minden értelmes ember eljut, hanem is csomót bogozni, de az önismeret miatt.

Szóval kedves pszichológus néni! Találtál egy időkapszulát, egy üdvözletet a múltból, greetings from 2015, bontsd ki és nézd meg. Remélem az élet már eljutott arra a szintre, amikor ezeket olvasod, hogy komolyabban veszik a komolyabb dolgokat, elsiklanak a nem fontos felett. De azon sem lennék meglepődve, ha nem. Azt is remélem, hogy te majd a jövőből fel fogod tudni venni a kapcsolatot velem, megtalálod a módját. Kérdezz és válaszolok. Olyan ez, mint amikor fel nem tett kérdésekre próbálunk válaszolni. Tudom, hogy téged a hiányzó szavak érdekelnek leginkább, amik ebből a naplóból kimaradtak. Semmi nem fáj jobban, mint a hiányzó szavak helyén érzett űr, annak a hiánya. De nincs sok és amit nem írtam le, azt mindig megpróbáltam körülírni.

Kedves pszichológus néni! Neked írom a dalt, neked énekelek.

Life and style

Bizony sokszor megmosolygom a kategóriát, ahova a naplót sorolták: Life & Style. Figyelemre méltó az élet, ahogy élünk és a stílus maga. De az élet is úgy dobta, hogy megosszam ezt az utcai viseletet, street wear, casual life, ahogyan megyünk az óvodába, ez a Kitty cicás fashion, meg ez a kölcsönkapott nyakláncos viselet nagyon trendi az eperkés kalappal.

A szemüveg viselése pedig eredeti Matolcsy style. Tisztára mint a nagyok.

Címkék: ovi 3.5+

Nem is nyár

Az óvodai nyári szünet közeledtével sikerült bekapnunk egy megfázást, ami elkerülhető lett volna. Így nem 6 hét óvodai szünetet kell megoldani itthon, hanem 7 hetet. Innen jön majd csak a csihipuhi és haddelhadd. Volt már szerencsénk hozzá a napokban, a hallottak után is sírtam, nemhogy még úgy, hogy nem voltam jelen.

A megfázás egyébként fagylaltozásból ered, bár minden forrás más személy jelöl ki felelősnek. Kis hőemelkedés kísérte, de inkább nem betegség, mint az. De itthon vagyunk és orrszi-porszi van meg köptető. Egyes források szerint ez mandulagyulladás, de akkor az orvos írt volna rá antibiotikumot, nem csak a mezei, már szokásosnak mondható Fenistilt. Továbbá ha mandulagyulladás, akkor a fagylalt elmélet a nyerő, nem a hideg vízben pancsolás. De apró részleteken ne akadjunk fenn. Még akkor se, ha az apró részletek mindegyikében hiba van és ebből áll az életünk. Eszembe jutott a korábbi szemfényvesztéses jelenet.

Valójában a nyár nem is nyár, hanem zöldre festett tél. (Heine)

Mi csak tudjuk, hiszen a kezünkben van még az ecset.

A titáhuk emékezete

Már alig vártuk a nyarat, Anna azért, hogy a Hello Kittys nadrágba lehessen lenni, másfelől meg a gyümölcsök miatt. Miután mindenki kiválasztotta a habitusához legjobban megfelelőt anya a meggyet választotta, mert érett és savanykás és ez passzol a stílusához a legjobban. Anna a cseresznyét, mert ez a jele, piros és édes. Szuperaput nem nagyon látjuk gyümölcsöt enni, mert nem nézünk rá, de legutóbb egy dinnyével láttam. Sajnos nyaralásról szó nincs nálunk, fizikailag kivitelezhetetlen, amikor két  személy a háromból minden percben mást akar. Nem mintha hármasban értelmezhetőek lennénk a valós számok halmazán, de leginkább a természetes számok körében nem vagyunk jelen így együtt, mert külön-külön igen. Mindennek dacára tegnap még azt hittük, hogy a mai napot tóparton fogjuk tölteni. Aztán füstbe ment a terv, amikor Anna kimondta a bűvös szót: nem.

Egyébként ez a szó sok olyan dolgot is felülír, amit nem is baj. Ami eddig kérdés volt, hogyan oldódik meg, ki parancsol megálljt, az mostanra kiderült: a főszereplő maga. A rendező maga. A producer meg csak néz. De Anna már olyan szinten átvette az irányítást, hogy az óvodába való menetel régóta nem kérdés, ha meg a hazajövetel nem úgy alakul, hogy ő azt szeretné, azt már messziről hallani. Nem téged vártalak, hanem anyát, mondja és nem jön, hisztizik és sír. Persze ez csak műsírás, ami igazira vált, amikor ezt nem tudják kezelni a helyén. Boldog kor volt, amikor felkapjuk a kisdedet és cipeljük mindenhova, többéves hagyománya volt már ennek. Most már nem hagyja magát. Fellázad.

Egyébként is a törzs átalakult. A Somolygó Tündér sem csak somolyog már és nem is igen tündér. De egyébként ő hasonlít a legjobban régi önmagához: még mindig Karmoló Kéz és Fürge Láb. Villám Kéz lelassult és cipelni sem tud már. Már nem Törött Kéz sem, és nem is Félkarú Óriás, hanem Félkarú Rabló. Helyette Író Kéz lett Törött Láb. A helyszín viszont nem alakult át, ugyanaz a terméketlen föld, amin nem él meg élőlény, olyan kellemes a hangulat. És a Csak csajoknak meg már vége van. A Nagy Manitu 2,5 év után bepötyögte a véleményét egy ujjal és a helyesírás ellenőrzés programot pedig kikapcsolta a dokumentumban - ugyanazzal a lendülettel, már ha nem lenne képzavar ezt lendületnek hívni - illusztrálva annak a komolyságát.

Remélem most már hamarosan kihalunk mi is. Mert élve ezt nagyon nehéz.

Tea for two

Mi nem vagyunk egy teázós fajta, csak ritkán iszunk teát, akkor is filteresből és sokat. A teafüvekhez sem nagyon értünk, de nem is tulajdonítottunk jelentőséget neki. Aztán valahogy úgy adta az élet, hogy olvastam egy alvást könnyítő nyugtató teáról, amit kisgyerekeknek is lehet adni. Felnőtteknek is jó, a leírás szerint reggel élénkít, este nyugtat. Cogito, ergo sum, gondolkodom és leginkább kételkedem, tehát vagyok, így felmerült a kérdés egyből, hogy honnan tudja a tea, mikor van nappal és éjjel. Aztán persze ezen elegánsan túllendültünk és beszereztem egy ilyen Rooibush teát különböző ízesítésekkel, naranccsal, vaníliával és csokival. Megkóstoltuk. Nagyon finom volt. Később már csak beleszagoltunk a dobozokba és az is elég volt. El is aludt Anna. Mondat közben.

Ezzel egy időben találtam elfekvőben egy játék porelán teáskészletet mosolygós fejekkel, amik a napok csúcsjátékává lettek. Mindenhova jöttek velünk, éppen csak fürödni nem. Játszásiból teát töltött mindenkinek, citromlével, cukorral és eltartott kisujjal megittuk. Szertartásosan. Teázni jó. És ezt mi eddig nem tudtuk.

Azt mindig is sejtettem, hogy előző életemben angol voltam. Egyre biztosabb vagyok benne.

Címkék: játék 3.5+

Who wants to live forever

Úgy általában megdöbbent az az életszemlélet, ami Annát jellemzi. Emlékszem még a Boribon születésnapja könyvre, ahol egy percig sem aggódott, miért izgatott Annipanni, lapozz a végére és kiderül, de különben az elején is rajta van a torta. Emlékszem a tavaly karácsonya is, amivel észrevette, hogy van karácsonyfa. A kamu télapós sztoriról már nem is beszélve. És ezek csak az ünnepek. A lazaságát könnyed stílussal egészíti ki, ami ezt humorossá teszi.

Ugyanezzel a bölcsességgel továbbra sem tud elszakadni a mi volna ha örökké élnénk témájától. Mi van a világvége után és miért? Én örökké szeretnék élni. Én nem. Ha valaki örökké él, az végignézi, amíg a szerettei meghalnak. De mindenki éljen örökké. Akkor nem férnénk el a Földön. És különben is, ha már öreg leszel és nem tudsz menni sem csak bottal, akkor már nem tudsz ugrálóvárba se menni. Enni sem tudsz majd, mert fogad sem lesz. Amikor kicsi voltam és nem volt fogam nem tudtam enni? Egy null oda. Én nem akarok édesanya lenni. Akkor nem kell. Miért nem akarsz? Mert a szülés fájdalmas. Azt hitted kis bolond, hogy megúszhatod? Tudod, ha van több út és nem tudod melyiken kell elindulni, akkor onnan tudod, hogy melyik a jó út, hogy az mindig hosszabb és mindig göröngyösebb. A sima út nem elég jó út. Lehet, hogy hamarabb odaérsz rajta, de a kanyargósan is célba érsz. Csak ott több leszel a végére. Ha valami fáj, az azt jelenti, hogy él és működik.

És nem lehet megúszni.

Címkék: gondolatok 3.5+

Annariadó

Azért a gyerekek vannak olyan leleményesek, hogy megoldják a saját kis dolgaikat, vagy legalábbis rávezetnek a megoldásra. Titokban reménykedtem, hogy az óvodai magatartásbeli problémákat is egyszerűen meg fogja oldani a közösségi tér, ahol vagyunk. Ahol nem segített a felnőtt figyelmeztetés ott jöttek a zseniális gyerekek és elgondolkozásra késztettek. Azt találták ki, hogy a megtámadni készült gyereket figyelmezteti valamelyik társa azzal, hogy elkiáltja magát: Annariadó! Erre Anna elgondolkozik, mert nem tud meglepni senkit a támadásával és okafogyottá válik így az egész stresszkezelési akciója. A közösség összezárt. Bekerülni meg nem olyan könnyű, meghívásos rendszer van. És tagdíj.

A mindennapokban pedig új távlatok nyíltak, már kártyázunk Fekete Pétert királylányos kártyával. Ez azért fontos, mert a szabályok egyelőre nem nagyon érdeklik és a kedvenc királylányos kártyát gyűjtjük, ha megvan, akkor sem rakjuk le. Nem a Fekete Péter a sztár, hanem a királylány, mert szép szőke hosszú haja van. Ha nem nyer sír, na persze volt egy borítás is, amikor szuperapu az első húzásból lerakta mind a két párját és ezzel megnyerte a kört. Ti se fogtok sokat kártyázni egymással.

Kitaláltam egy szerkezetet, az a neve, hogy farkas-akkumulátor, mondja Anna. És az mit jelent? Megnyomod a gombot és eldőlnek a farkasok. Ez a játék tárgy egyébként valós, csak nem ezen a néven ismert. Jelenleg félünk a farkasoktól, az Okoska botocska mesében azt a részt egyszerűen ugorjuk, amiben a farkas jön, mert nem elég vidám viszont félelmetes. A Mumin völgyből a láthatatlan cickányok is már félelmetesek, mert csak a szemük látszik. Így utólag visszaköszön ebből a meséből a Varjúdombi mesék sokkja, amit a 80-as évek gyerekei soha nem fognak tudni kiheverni. Az anyag nem vész el, csak átalakul.

Címkék: gyerekszáj ovi 3.5+

Fogtündér

Én mindig úgy gondoltam, hogy a fogtündér nem létezik. De aztán hamar rá kellett jöjjek, hogy az irreális, hogy mióta fogzunk. Két éves korra ki kell bújniuk a tejfogaknak, legkésőbb három évesen. Ez meg is történt, bár egy kicsit nekünk később indultak el ezek a fizikai dolgok, hajnövekedés, fogzás, cserébe viszont régen beszélünk már, egészen elképesztő milyen régóta poénokat mondunk, és a napokban elevenítettük fel a Borzas Petis poént is, amikor képes volt megkérdezni, hogy ki a címlapon szereplő ötödik veréb a mesében, amikor csak négyről van szó.

Na de most elalváskor ipari mennyiségű nyál termelődik, ami a lepedőn nagy tócsát hagy. Ilyenkor amikor átmegyek ellenőrizni megdöbbenve tapasztalom, hogy ez a gyerek szivárog, de vajon hol. Gyors ellenőrzés a szobatisztaság tekintetében, a kánikulában csapzott fej ellenőrzése, de mennyiségében inkább egy extrém fogzási helyzetet tudok elképzelni, amelynek szereplője a majdnem kiesett fog. Nyilván majd célirányos orvosi vizsgálat fog minket megnyugtatni.

Péntek esti láz

Már napok óta érzem azt, hogy valami van. Nem betegség, csak bágyadtság, fáradtság nem is tudom micsoda. Aztán ez tegnap tünetesedett és számszerűsödött. Laza 38,4 fokos lázzal nyitottunk, amit szuperapu egyszerűen nem kezelt, nem adott lázcsillapítót, így mire szuperanyu megérkezett már 38,8 fok volt a láz. Mint ahogy megtapasztaltuk 39 fok alatt igazából nincs is láz, ezt egy egyszerű manőverrel, egy kis Nurofennel le lehetett vinni. Közben reménykedtem, hogy ne legyen hűtőfürdő és ne legyen kúp sem. És így is történt, estére lement 35,8 fokra a hőmérséklet, ami a másik véglet és azért volt ijesztő. Titokban reménykedtem, hogy az éjszakát megússzuk és egy felkelést leszámítva meg is oldottuk. A hajnali 3-kor mért láz 38,5 fok volt, ami gyógyszerrel lement. Kísérőtünetként ehhez enyhe köhögés társul, ami egész jól kordában tartható szopogatós cukorkával, már amióta meg tanultunk szopogatni. Nálunk az első láz mindig vizeletvételt eredményezne, kivéve általában, mert ezek a lázak hétvégén történnek és többnyire hétfőre megoldódnak a dolgok.

De nagyon rejtélyesek ezek az esetek, a láz az mindig tünet, jelez valamit, de arra még nem jöttünk rá, hogy mit. Olyan ez mint a gabonakörök. Valahogy lett, valaki megcsinálta, de hogy mit akart vele mondani az soha nem fog kiderülni. Mert nem azon a nyelven beszél, ahogy a többi. Ilyenkor mindig azt érzem isten milyen nagy, én meg milyen kicsi vagyok. Mi az az eset vagyunk, ahol a tünetek címke alatt több bejegyzés található, mint a betegség címke alatt. Ennek egyszerű az oka: fogalmunk sincs mi történik velünk.

Címkék: tünetek 3.5+

Nyár van nyár

Lassan kezdődik a nyári szünet, de ez persze az ovira nem érvényes. A mi életmódunkban sem hoz alapvető változást, hogy nyár van, legfeljebb azt, hogy hamarabb fel tudunk öltözni és odaérünk. A napok ugyanúgy telnek, mint eddig. Lévén semmi nem változott az életünkben azzal, hogy enyém a tank. Igazából nekem nem is ilyen tank kellett volna, és mint olyan szerencsés ember, aki ült már igazi tankban élete során elmondhatom, hogy benne ülni egy kényelmetlen, klausztrofób helyzet. Most már játszanék inkább mást.

A napok most úgy telnek, hogy kimarad a délutáni alvás, ezáltal rövidebbek a nappalok. Az éjszaka így nyugodt és egy huzamban átalusszuk, visszaalszunk fél 8- 8 óráig. Gyors vágtában 8 és fél 9 között érkezünk az oviba, ahol 9-ig van reggeli. Eddig még csak egyszer értünk oda olyan későn, hogy lemaradtunk róla. Anna a napot simán kibírja fáradtság nélkül, saját tappancsain délben hazagyalogol, ami ugyan probléma volt, de már nem az, amióta nem fárad el. Úgy tűnik ez a megoldás tartható, szopin alvást kiiktattuk, nagyok vagyunk és ügyesek. Vannak napok, amikor borul a naprend, és 5-kor, 6-kor kel. Ilyenkor a fenti rendtől eltérünk. Másnak egyelőre nem alszik el.

Óvodai jelenlétét Annának a szokásos zűrzavar jellemzi, ráordít másra ok nélkül, húzgálja a hajukat, elipszilonnal fojtogat. Ben Mickeringgel pedig egy tökéletes párost alkotnak, akik minden csínytevésre hajlanak. Ellentétben a többi gyerekkel. Szó volt róla, hogy nevelési tanácsadó segítségét kapjuk, de majd csak szeptemberben egyrészt, másrészt meg valószínűleg annak a jelenléte is úgy fog dominálni, mint a gyámhivatalé vagy családsegítő szolgálaté. Állítólag a gyerek érdekeit képviselik ellentétben a szülőkkel, de a gyereket egy éve nem látták. Ellentétben a szülőkkel. A határozatokból tudom, hogy egyáltalán léteznek és ez jó. Láttam valakit, aki hallott róla, hogy csináltak valamit. Na, az nem volt jó.

Igazából boldogan élünk.

Csak nem tudunk róla.

Címkék: ovi altató 3.5+

Csodák napja

Túlzás nélkül mondhatom, hogy csodák történnek velünk. Az egyik pillanatról a másikra Anna kezébe vett egy babát, hogy jaj de jó, van babám és dédelgetni kezdte. Ezt eddig is megtehette volna, 3 és fél éven át bármikor, de csak most jutott az eszébe. Soha nem láttam még babával. Megágyazott neki gondosan a babakocsijában és ringatta. Jé, most lecsukja a szemét, jé kinyitja, biztosan fáradt vagy Anna, mondta neki. Annának hívják a babádat? kérdeztem. Igen, de ez is én vagyok csak akkor, amikor még kicsi voltam. Ezzel egyidejűleg feltaláltuk az időutazást is. Lazán és könnyedén.

Ugyanezen a napon történt az is, hogy anyának kihullott egy ősz hajszála. Rácáfolva arra a tényre, hogy a színevesztett hajszál erősebb, ellenállóbb és esze ágában sincs kihullani. Már a nagy számok törvénye alapján sem volt ez valószínű, mert az anyahaj 0,01 százalékában őszül. Mindenesetre bizakodásra ad okot ebben a helyzetben, ami ránk is fér.

kinga1486.jpg

Minden elmúlik egyszer

A napokban kis baleset ért minket. A nagy melegre való tekintettel épp reggeli szellőztetés folyt, és az ablak alatt kóborló kisgyermek véletlenül ugrott egyet és telibe kapta az ablak sarka a fejét. Ráadásul műanyag ablak éles sarka. Nagy volt a riadalom és természetesen velünk minden ilyesmi dolog szombaton történik, amikor esélyünk sincs eljutni kulturált körülmények között az orvoshoz, de nem is volt akkora a seb, hogy ez indokolttá tette volna. Viszont csúnya volt és horrorisztikus a csibém vére. Az első kép, ami az eszembe jutott isten tudja honnan rémlett fel. Anna feje olyan volt, mint egy véres búzatábla, búzakalász-szerű szőke haját a vér összeragasztotta. Ebben a pillanatban értettem meg azt a sort, hogy "Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár. S e szőkeségben újra érzem őt." Most láttam először búzának. A véres fej olyan volt, mint egy merénylet a búzatáblában, fröccsen a vér, jajveszékelés.

Azóta nem telt el óra, hogy Anna ne kérdezte volna meg: "Elmúlik?" El. A végén már csak mutattam a kezemmel az "L" betűt. A mai esti mese pedig a következő lesz:

Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokban vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: Elmúlik.

Címkék: játék mese 3.5+

Zsákbamacska minden nő

- És akkor Nyúl Péter nem tudott hova menekülni, mert zsákutcába ért.
- Ki lakik a Zsák utcában?
- Hát a zsákbamacska.
- Amikor még a pocakodban voltam én is zsákbamacska voltam, mert nem tudtad, hogy milyen leszek. Játsszuk el a zsákbamacskát.
- Jó.

 014_1.jpg

Címkék: játék 3.5+

Instabil

Az óvodában megírták a második féléves jelentést. Nagyon új információt nem kaptunk a benti mindennapokról. Nehezen önállósodó, nehezen alkalmazkodó gyerek, aki egyre jobban érzi magát az oviban, egyre több gyerek játszik vele, akik eddig nem mertek. Okos, ügyes, szeret zenélni, rajzolni. Alapvetően derűs.

- Instabil.
- Az meg mit jelent?
- Hogy olyan kis csálé.
- Ja, az az amikor?

Versmondó verseny van az iskolában. A vers az megvan, de fel kell menni a színpadra. Ott a mikrofon zsinórja. Szuggerálom, nehogy elbotoljak benne. Nézem, nézem, a vers megszűnt már régen. Csak a zsinór van. Izzadok és remegek, talán el is fehéredtem. Egyre közelebb érek hozzá, mindjárt odaérek. De nem. Annyira nézem a zsinórt, hogy közben nem nézek mást, nem nézem a lépcsőt és abban esek el felfelé menet. A vers az nem fontos. Valami Petőfi.

- Igen. Ez az.

Címkék: ovi 3.5+

A nagy könyv

Kislánykoromban azt hittem, hogy az anyaságom története a világ leghosszabb könyve lesz. Aztán ez nem valósult meg egyrészt azért, mert elég későn kezdtem el írni. Aztán azért nem, mert a gondtalan babavárás után jött a feketeleves. Igazából ez az a könyv, ahol ugyan nem számolom a hátralevő lapokat, de fejezeteket simán átugrok. Például a kúpbeadás fejezetét, vagy a konyhában című fejezetet. Az elején zavart, hogy feszélyez minden konyhai munka és biztos egyedül vagyok vele a világon. Aztán rájöttem, hogy igen, valószínűleg egyedül vagyok vele, de innen szép nyerni és nem érdekel. Amíg más ezt felemlegető azzal nem kevés időt töltött, hogy kipróbálja az ízeket - nos én addig továbbtanultam. Mert megtehettem.

Így lett a világ leghosszabb könyve a Háború és béke, vagy az Eltűnt idő nyomában. De mindegy is. Néha csak felcsapom az én könyvemet, belelapozok, újraélek, megmosolygok belőle történeteket, visszabutítom a kissé színes történeteket, úgy ahogy a valóságban megtörténtek és elfelejtem, amit az író képzelete adott hozzá. Néha ott tartok, hogy bevállalnám még egyszer, de többször ott, hogy mégsem. Ha az anyaságom története könyv lenne, akkor kalandregény lenne. Én alapvetően szeretem a kalandregényeket.

Egészen addig, amíg másokkal történnek meg. 

Címkék: gondolatok 3.5+

Gyereknap

Ugrálóvár. Mocsármászás. Halászat. Hintázás. Várépítés. Arcfestés. Zsákbamacska. Dobókockázás. Hintázás. Csúszdázás. Eperfesztivál. Dodzsem. Falnak neki. Sírás. Ugrálóvár. Arccal előre. Játszótér. Csúszótányér.

Ez a nap. Letelik. Majd. Valamikor.

Még nem.

Címkék: 3.5+

Fotók melyek megváltoztatták a világot

Sajnálatos módon a technikai fejlődés akkor fogja elérni a tetőpontját, amikor az, amit meg kíván örökíteni már leáldozóban van. Kleopátrának még könnyű volt szépnek lenni, amikor nem volt teleobjektív és hasonló kütyük és csodák. Bezzeg ha lett volna! Akkor nem perzsaszőnyegbe tekerve járul Caesar elé, hanem dob rá egy sms-t.

Minekután elkészültek az ovifotózás legújabb képei anya szörnyülködve vette tudomásul, hogy milyen lestrapált állapotban van. De legalábbis azt, hogy ez mennyire meglátszik rajta. Arca elkanyonizálódása szabad szemmel ugyan nem látszik. Hitte. Eddig. Mert dehogynem.

Azt sikerült elérni a fényképek jelenlétével, hogy változtatni kell. Attól függetlenül, hogy most már késő. Ha már az ember új életet kénytelen kezdeni, akkor az legyen egy normálisnak tűnő élet. Egy tiszta lap. Amit soha nem írnak tele.

Címkék: gondolatok 3.5+

A gondolj-rám virág

- Ezt a virágot neked rajzoltam anya a születésnapodra.
- De nekem most nincs születésnapom.
- Nem baj, én a születésnapodra rajzoltam és ha szomorú vagy, akkor nézz rá és fel fog vidítani.

Címkék: anna rajzol 3.5+

A felnőtté válás nehézségei

- Én nem akarok tovább nőni.
- Miért?
- Mert így nekem pont jó.
- Igazából nekem is. Beszélni már tudsz, elmondani el tudod, ha valami baj van. Már szobatiszta vagy és a fogaid is kijöttek mind. Innentől már sokkal könnyebb lesz.
- Akkor hadd maradjak ekkora.
- Maradj.

- Miután vége van az életemnek nekem kell még ötvenhat perc.
- Miért?
- Nem akarok egyből meghalni.

Címkék: gyerekszáj 3.5+

Ne nézz vissza haraggal

Ha visszatekintek az elmúlt 3-4 évemre, hogy mi lett más és miben lettem más a szülővé válás útján, a következő pontokban tudnám összefoglalni. Most legalábbis.

  • Ami más lett és nehéz volt az a "tökéletes" szó elfelejtése. Nem újraértelmezése, hanem elfelejtése. Egyszerűen nem lehet az ember mindenben maximalista és tökéletes, de nemcsak nem lehet, hanem nem is kell, hogy az legyen. Ez nekem különösen nehéz volt megszokni, hogy van helyzet, amiből nem a maximumot hozzuk ki, hanem "elég jó" kategóriára törekszünk. Nem is szoktam meg még, under construction. Ezen a ponton érdemes lenne megnézni azt is, hogy ezt a téveszmét mi táplálja, mi az oka (társadalmi elvárás).

  • A tökéletességre való alapvető emberi törekvés mellett az első amit gyorsan el kell felejteni az az alvás. Ez pedig nem attól veszélyes, hogy 8 órával kevesebbet alszunk, hanem hogy annyival többet vagyunk ébren. Naponta. Az egy hónapban 240 óra. Én tíz hónapig szívtam így. Mindent el lehet mondani erről az időről csak azt nem, hogy minőségi idő lenne. Ez a gyeses anyuka ráérő ideje. Hogy mozdulni sem tud a fáradtságtól az nem baj, lényeg, hogy van ideje, tehát ráér.

  • Az elmúlt években fejlesztettem tökélyre a híres Ember tragédiájából származó idézetet: "Tragédiának nézed? Nézd legott komédiának és mulattatni fog." Azért ez a szemléletváltás alapvetően határozta meg a jövőképemet, és örülök neki. De azért még nem mondok külön köszönetet a szereplőknek, hogy az életem ebbe az irányba fordult. Egyelőre. Mert majd ennek is eljön az ideje.

    Ha pedig a köszönetnyilvánításoknál tartunk elsősorban Balogh Béla A tudatalatti tízparancsolata meditációs technikáját említeném elsőként, és azt, hogy sokáig volt olyan éber állapotom, ami megfelelő táptalaja volt a hanganyagnak. Köszönöm Annának is, hogy olyan, amilyen. Olyan szeleburdi, amilyen én már nem lehetek (de lennék), és bölcs. Nem okos ő, hanem bölcs. Van nála valami megfoghatatlan tudás, és néha az az érzésem, hogy én azért vagyok a földön, hogy megfejtsem és kibogozzam ezt. Az én szülőségem az, hogy gyereknevelés álnéven meg kíséreljem ragadni ami eltűnt, és a nyomába eredjek, hogy hol van.  Ez egy kicsit olyan, amikor a szobrász meglátja a szobrot a kőben. A tudáson túl pedig ott van a tapasztalat, ami az okos embert bölccsé teszi, és én bizony úgy érzem, hogy Annának ez nem az első élete, de nekem sem az.

    Igazából az életnek több jó megoldása van. Sok olyan ember van, aki jó úton jár, de nem az az egyetlen jó út. Ami fontos az az, hogy ezek az utak találkozzanak.

    Mert anélkül mit sem ér az egész.

Szemezés

Hosszas időpont egyeztetések után ma végre sikerült eljutnunk a szemészetre. Itt már érett a szülők leteremtése, mert tudtuk, hogy nem jó, hogy nem hordja a szemüveget, de hogy ez a nem jó számszerűsítve is jelent valamit azt nem gondoltuk. Már pedig jelent, az eddigi -1 és -1 dioptria -1,25-re és -0,75-re változott. Új szemüveget kell csináltatni. Csepegtettek neki pupillatágítót, az egy kicsit zavarta. A vizsgálat alatt egyébként normálisan viselkedett Anna, szót fogadott, és ugyan bepróbálkozott, hogy kipakolja a lencsekészletet, de az első tiltás után erről letett. Nem rohangált, és nem rombolt, mert fáradt volt, másfelől meg beígértem neki az esti Tündérbogyós mese elmaradását. Mint tegnap is, amikor lökdösődött az oviban. Egyelőre ez még működik. Az óvodába menetelnek így nem sok értelme lett volna, hogy 10-re odamegyünk délben meg el, így az elmaradt.

Nem akarom, hogy kinevessenek a szemüvegem miatt, mondja később itthon.

Engem azért nevettek ki, mert nem láttam. A gyerekeknek teljesen mindegy.

Címkék: vizsgálatok 3.5+

Macskák

Alapvetően a macskásodásnak örültem. A macska az egy jó fej állat. Aranyos és cuki.

Amíg az van, amit ő akar.

Először akkor inogtam meg, amikor gyorsvonat főrendész Elvisz Trén macskával laktam együtt. Pedig itt még örülnöm kellett volna. Mostanra már ott tartunk, hogy Elvisz Trénből Micsel Rumli, a makacs macska lett. De tovább megyek: a Micsel Rumli az óvodában átváltozott. Mindlevery lett és megtalálta magához Ben Mickeringet is. Így együtt most ők a tükörkép ikerpár, tőlük retteg a liget, a park.

Milyen legyen, hisz gyerek.

Ez? Nem. Ez macska.

Címkék: ovi dalolunk 3.5+

De nem mi

Folyamatosan van egy olyan érzésem általában az óvodai szülői értekezleteken elhangzottak után, hogy: de nem mi. Ilyenkor felsorolják, hogyan telnek az óvodai mindennapok, mit tudnak a gyerekek és mit hogyan csinálnak. A teljesség igénye nélkül olyan tevékenységek hangzanak el, hogy:

  • A gyerekek érkezéskor behúzzák a jelüket. De nem mi.
  • A gyerekek a mosdóban nem pancsolnak. De nem mi.
  • A kisebbek alszanak délután, két órát végig. De nem mi.
  • A kisebbek önállósodnak, vagy segítséget kérnek a nagyoktól. De nem mi.
  • Evés közben mindenki nyugodtan ül. De nem mi.
  • A gyerekek a mesét is nyugodtan ülik végig. De nem mi.
  • Az udvaron kulturáltan játszanak. De nem mi.

Ilyen és ehhez hasonló bepillantást nyerhetünk az óvodai életbe, és ezek a mondatok hihetetlennek tűnnek. Nyilván ha a pedagógus mondja, neki elhisszük, még akkor is, ha mi vagyunk a királyi többes az általánosított gyerekek közül. Az értekezlet végén a kíváncsi szülők is feltették ügyes-bajos kérdéseiket.

De nem mi.

Címkék: ovi 3.5+

Kérdések

Túl vagyunk az éppen soron következő aktuális gyámhivatali kutyakomédián, ahol az ügyintéző megpróbált minket sokkterápiával kezelni. Ami ugye kétélű fegyver még egészséges embereknél is, pláne az elmeszakértői véleményeknek ismeretében, meg az óvodai véleményének hiányában, de aztán az ítélet az, amiről a legkevesebbet tudnak. Hogy ehhez a mutatványhoz minek kellett felsorakozni hat embernek az rejtély, a családsegítő szolgálat az összes jogi lehetőségét kimerítette az ügy kapcsán. A gyámhivatal ja az nem fog lépni, már eddig lépett volna, ha akart volna. Kit véd a védelembe vétel, ha a helyzet rosszabb lett? Azt nem írom le. Akkor írja úgy, hogy nem lett jobb. Az erőszakos cselekmények köszönik jól vannak, csak nem kerülnek bejelentésre, mert a rendőrség szól a gyámhivatalnak, akik kiemelik a gyereket intézetbe. Kell-e javítani, ahol csapnivaló az egész? Tegye fel a kezét, aki a gyereket képviseli! Mind a kettőt. Mert esélye sincs.

Ezen finomhangolások következtében az eddigi minimális szinten elviselhetővé lett békés egymás mellett élés újra erőteljes fordulatot vett negatív irányba, mert elhitette, hogy van keresnivalója annak a félnek, akinek valójában nincs.

Mindeközben Anna óvodai jelenléte erőteljes, már megtalálta a foltját egy hasonló kisfiú személyében, akitől nap mint nap újabb szavakat tanul. De nyilván Nimród is azért mondja ezeket az óvodában, mert otthon nem szabad. Ketten evésnél két óvónőt kötnek le. Nem kérdés, milyen stílusban. Nem kérdés miért.

De nem mindenki fogja megúszni, hogy semmire sem kell válaszolnia.

Címkék: ovi x akták 3.5+

Más tészta

- Ez a kakaós csiga nem olyan, mint amilyen szokott lenni. Valahogy más a tésztája - mondja anya.
- Igen, olyan mint a kenyér, de van benne só is és cukor is - mondja Anna.

Bekopogtatott életünkbe Lilla és Tündérbogyó, most ez a kedvenc esti mesekönyvből mesélős mese. Mert ilyen eddig nem volt. Kíváncsi vagyok meddig maradnak. Egyébként a részleteire pontosan emlékszik Anna, most azt mondd, amikor hintáztak és röpült a copfjuk, mert én is hintáztam és Fanni néni rám szólt, hogy lassabban. Több rész van, amiben magára ismer, vannak pontok, ahol mindig nevet (kelj fel tészta, feküdj le tészta, amikor Lilla mindig csak tésztát akar enni). Lillának vannak sárkányai és tündérei, és jó ötletei, amit remélhetőleg nem fogunk eltanulni. Mint például a szösz kitépkedése a játékmaciból. Szösz néne dala egész jól bejött az altatásnál, legfőképpen a reggeli 6-tól 7-ig való visszaalvásnál. Ami azért fontos, mert akkor nyugodtabbak vagyunk az oviban, és kevésbé rombolunk, valamint normálisan érünk haza. Néha teljesen úgy viselkedünk, mint a normális emberek. Ez megnyugtat, de ezzel a lendülettel el is bizonytalanít: biztos, hogy ezt a akartuk, engedelmeskedő katonákat a hadseregbe? De az engedelmeskedés olyan foka, mint ami a janicsár típusú neveltetésre jellemző még nagyon messze van.

Az még nagyon más tészta.

Címkék: mese ovi altató 3.5+

A tanítónő

De hát ezt én sem tudom. Mert a felnőttek sem tudnak mindent. Mert az ő lehetőségeik is végesek. Nincs olyan ember, aki mindent tud. Nem csak azért nem tudod, mert még nem vagy felnőtt. Mi se tudjuk. Mi se tudtuk mindig. Mi is voltunk kicsik. A felnőttek sem istenek. Nem is kell annak lenni. Aki az akar lenni az hazudik. Az rossz úton jár. Mert bizony nem tudjuk és elrontjuk. Mindenki. Még a legügyesebb is. Aztán megpróbáljuk újra. Mint te. Addig, amíg nem sikerül. egészen addig. Aztán meg próbálunk valami mást. Nem tudni valamit az nem bűn. Csak meg kell kérdezni olyat, aki már tudja. Aki már próbálta és sikerült neki. Aki már idősebb és volt módja többször megpróbálni és megtapasztalni. Mindig a legjobb tudása szerint próbálta meg. Ha valahogy nem működött, megpróbálta máshogy. És boldog volt, mert tudta, hogy mindent megtett. Se többet, se kevesebbet, pont annyit, amennyit kellett.

De ezeket én is csak onnan tudom, mert te mondtad el nekem.

Címkék: gondolatok 3.5+

Orgona ága

Tankó tig tig-nek hívják a rajzfilmben a szereplőt, az egy állat, de te azt most nem látod, mert nincs megrajzolva. Mondja Anna miközben nézzük a mesét. Aha. Na, neked sem lesz olyan magyar dolgozatod, amit üresen adsz be, gondolja Anya. Szélsőséges esetben - a te periratod is több száz oldal lesz. Mint a mienk. Vajon kire ütött ez a gyerek.

Mi lenne, ha a fűrészporos tapéta kiálló pontjait összekötnénk? Jé, én kiskoromban a háztartási keksz pontjait akartam kényszeresen összekötni. Holnap majd összekötjük, jó? .

Végre eljutottunk óvodába is, ahol kiderült, hogy anyák napi műsor keretében a gyerekek készülnek, ki-ki a saját anyukájának értelemszerűen. A kép készítésénél közreműködött: anya (ő kétszer is), apa, néhány genetikai elem, Vépy Zoltán Csaba fotós, valamint szövőnők és kékfestők hada valószínűleg Kínában.

_kt_7434.jpg

Címkék: ovi 3.5+

Tavaszodik kis kertemben

Minálunk nem járja, ami mindenhol máshol, hogy a beteg gyerek mindig alszik. A beteg gyerek nálunk kevesebbet alszik, és az így fennmaradt időt nyafogással tölti el, mert fáradt. De olyan is volt, hogy a mesét néző gyerek hirtelen elalszik csak úgy magától. Ez furcsa nálunk. Megfázás az tart még, jobb lett, de nem annyival mint kéne. Anyuka is átlendült a holtpontokon: amikor az agya nem tudott lekapcsolni napokig, mert lázat mért, vagy egyéb éjszakai kívánságot teljesített, valamint a hasmenés álom alatt című előadásra reflektálva. Ezek az éjszakák elmúltak, remélhetőleg és még éjszakai hűtőfürdő így sem volt. Szuperapunak ezidőtájt érdekes módon mindig máshol volt dolga. Ami mondjuk nem is volt baj.

Így az anyák napját sem ültük meg ideálisan. Anna zseniális módon mondja vissza az oviban tanult versikét, ahhoz viszonyítva, hogy a héten nem is volt óvodában. Ha én megnövök és gyerekem lesz akkor nekem ki lesz az anyukám? kérdezi tőlem. Egyelőre azt hiszi, hogy ha valaki valami, akkor az nem lehet valami más is ezzel egy időben. A kis Kinga az most hol van? Itt, mutatok magamra. De nem a nagy, hanem a kicsi? Az is itt, csak azt nem látod. Ezt még nem érti. Hogy valaki egyszerre lehet neki a nagymamája és nekem az anyukám azt sem érti még. És odáig sem jutott el, hogy akinek van nagymamája annak kell lennie nagypapájának is.

Egyébként is a nagypapák mintha kevesebben lennének a világon.

Címkék: betegség 3.5+

Valami van

Csak összegyűltek a tünetek annyira, hogy el kellett látogatni az orvoshoz. A kiütések ugyan már eltűntek, csak elvétve jön elő néhány, de a tünetek kiegészültek lázzal és köhögéssel. A mandula sem szép, a fülből pedig vér folyt. Antibiotikum kúra, orrszívás, köptető. Mindezt másodkézből. De legalább a mai éjszakát átaludta, az elmúlt napokban történt éjszakai incidensek után.

Holnap visszamenni, vizeletvétel nem sikerül. Mindenki beteg. Mindenkii fáradt. Mindenkinek elege van. De van, aki meg is teheti, hogy elege legyen. A többiek szívnak. Mint rendesen. Mint amúgy is. Akkor meg nem mindegy?

Karban tartás

- Elzárták a meleg vizet. Karbantartás van.
- Miért van karbantartás?
- Lehet, hogy kilyukadt a cső. Meg kell foltozni.
- Mi van akkor, ha nem tudják megfoltozni?
- Kifolyik a csövön.
- A piszkos víz?
- Az is.
- Nem szabad szennyezni a földet. Az Ozie Boo-k is ezt akarták.
- De ez nem olyan egyszerű. Ahhoz, hogy legyen villany meg az autóban benzin, ahhoz sok energiára van szükség, aminek kitermelése szennyezi a környezetet.
- Miért?
- Mert túl mélyen van a föld alatt.
- Az nagy baj. Akkor elpusztul a világ.
- Az még sokára lesz.
- Vegyél ki a kádból és fogj meg.
- Miért?
- Legyen karban tartás.

Címkék: poén 3.5+

Saját gyerek mosolya

Bár más gyerekek mosolya is szép, minket a saját gyerekünk mosolyának a hiányára emlékeztetett, ezért fájdalmas volt. Szomorú tükör volt ez mind ezidáig. Most azonban hallom Annát is felszabadultan mosolyogni az oviban. Hallom, mert nem látom, hanem mesélik. Kis vigyori - ezt mondták rá a napokban, bármikor ránéztek nevetett. Ez bizakodással tölt el egy darabig, aztán gyorsan eszembe jut, hogy ugyan tankkal vagyok, de a mozgásterem korlátozott, és bármerre megyek csak a feliratot látom, hogy a munka felszabadít. Ez magyarul annyit jelent, hogy mivel a lakásról nem ítéltek betartható módon, nekünk kell új életet kezdenünk máshol. Hamarosan a vegyes csoport néhány gyereke elballag, mi pedig új helyre költözünk, egy új óvodába. Mindegy volt az egész.

Kicsit furcsa az a gondolat is, hogy egy gyerek értékmérője a mosolygás, az a dolga, ha meg nem jókedvű, akkor nem is gyerek. Ezzel jó lenne egyetérteni maradéktalanul, ha nem tudnám, hogy egy gyerekre ugyanazok a külső hatások érvényesülnek, mint ránk, és mi sem nevetünk mindig finoman szólva. Alanyi jogon egy gyerek az mégiscsak nevet, mert az ösztönös lényét még nem tudja, nem akarja elfojtani, így szabadabb. Valahogy ez a párhuzam sántít, holott mélységeiben elfogadom és egyetértek.

Anna megtanulta az A betűt. Egyelőre úgy írja le, hogy ír egy V betűt és áthúzza, majd a lapot megfordítja fejjel lefelé. Nem egy elveszett gyerek.

Címkék: ovi 3.5+ anna ír

Nekünk Mohács kell

Habár a pöttyök száma az idő előrehaladtával egyre jobban csökken, azért még nem lélegezhetünk fel. Még itt-ott felbukkan néhány, álomban viszketés. Oviba már járunk. Tegnap volt a Föld napja. Mindenki ültetett palántát. Jó érzékkel muskátli palántát vittünk, mert az telelt át tavalyról és éppen volt itthon. A kiírásban csak palánta szerepelt, így amikor odamentünk boldogan tapasztaltuk, hogy jól tettük, hogy nem paradicsom palántát vittünk, mert közben módosították muskátlira, csak mi nem tudtunk róla. Annak rendje és módja szerint elültették a kertben.

Másnap reggel egy kisfiú (Dani) elmeséli anyukájának, hogy Anna tegnap rajzolt egy valamit, itt egy halandzsa szót mond szöveg hűen, többször. Valami készüléknévből származtatott halandzsa szó (kormánytó), ahol vannak gombok és ha megnyomjuk őket mindig mást ad ki. Dani emlékezett arra is miket. Ettől a történettől teljesen függetlenül éppen arra gondoltam, hogy Anna halandzsája nem egy kiszera méra bávatag stílusú, ott a szavak olyanok, mint egy török sorozat szereplőinek a neve. "Ki-vanc Tat-li-tug, Bug-ra Gül-soy, Öy-kü Ka-ra-yel, Zer-rin Te-kin-dor", csak kimásoltam találomra török neveket és bizony Anna ilyeneket mond. Isten tudja honnan szedi ezeket. Látszik, hogy rakja egymás után a szótagokat, ami éppen az eszébe jut. Mintha a Scrabble játékban húzna a betűkből.

Nekünk Mohács kell.

Megkaptuk.

Címkék: ovi 3.5+

Pötty pötty hátán

Mire rendezhettük volna a hétvégi káosz után a sorainkat és elkezdhettük volna a hetet közbejött néhány pötty a lábon. Természetesen hajnali kettőkor. Aztán eszébe jut, hogy pisilni is kell. Aztán nem tud visszaaludni. Mert túl sötét van. Ha felhúzom a redőnyt akkor túl világos. Túl nem akarsz, az a bajod. Aztán túl viszket. Gyorsan bekenem Fenistillel. Visszaalszik. Reggelre már a lába is csalánkiütés, délre már az arca is. Orvos rendelési ideje a mi alvásidőnk. Épp az a két óra. Holnap is az lesz, de talán a rendelés végére odaérünk. Mellé kis hőemelkedés párosul. 2-3 nap alatt le kell mennie, új étel, új ital, és egyéb újdonság nincsen. Majd lesz.

Közben fellapoztam eddigi csalánkiütéses kalandjaink naplóját. Szerencsére eddig még óvodai időszakkal nem estek egybe. Az első csalános eset szinte napra pontosan egy éve volt. Az óvodával való első szerencsétlen találkozásra sem emlékeztem már részleteiben, de az írásból kiderül, hogy több mint három napig szívtunk a pöttyökkel. A második csalánkiütéses-bárányhimlős kalandunk már jóval később volt, nem is olyan rég, ha jól emlékszem még.

Megtanultuk leírni a "T" és az "O" betűket. Különösen büszkék vagyunk arra, hogy ha egymás után leírjuk többször ezeket a betűket kikerekedik Totó kutya neve. Ez a második értelmes szó az ICE után.

 

A szurkoló

A felnőttes lét egy másik jele a komolyodás, a hosszabb mesék nézése. A szokásos 1/2 8 - 8 óráig tartó idősáv jellegzetes meséje most a Csűrcsavarosdi, ahol három csapat küzd az elsőségért. Ez annyira megfogta őt, hogy először nem is tudtuk ki Szőrmóka, milyen figura és miért van tapadókorongja. Aztán megláttuk. Szőrmóka azért is lehet szimpatikus (legalábbis remélem), mert az okosabb csapattagok közé tartozik. Minden rész végén más lesz a nyertes, először kvíz kérdéseket kell megválaszolniuk, aztán meg ügyességi versenyben lehet nyerni. A kérdező szurkoló mostanra már érett szurkoló lett, aki a verseny izgalmáért szurkol. 

Szőrmóka már megint a sor végén kullog. Egy pont!?!
Gyerünk Szőrmóka. Anya csapjál bele! Él-jen, él-jen! skandálja tapsolva, mint ahogy mi is tapsolva skandáltunk kötelezően úgy harminc éve.

Szívrepesve várom a napot, amikor csatlakozik a régi zöld sast visszakövetelők facebook oldalához. Akkor majd elmesélem neki a Focista történetét: hogy hogyan történt, amikor anya nem volt hajlandó sorban állni autogramért Focistánál 18 évesen, és 20 évvel később egy másik jogi felállásban hogyan adott az neki aláírást önszántából szeretettel úgy, hogy nem is kérte.

Szőrmóka hozadéka egyébként sok rajz, napi öt alkalommal rajzolok szőrmókát. A másik hozadéka pedig az óvodába való időben odaérés. Versenyezzünk, szalad. Én vagyok az első. Így aztán lehet haladni. Csak győzzem szusszal.

Játszásiból megnövünk

Annyira megnőttünk már, hogy az szemmel látható. Már szeretjük az óvodát. Elbeszéljük, mi történt ott. Tudunk számolni 13-ig. Felismerjük a betűket. Leírjuk a betűket. Rajzolunk, színezünk. Mesét találunk ki. Induláskor az ovi felé lehívjuk a liftet. A liftben megnyomjuk a földszint gombot. Az ajtót becsukjuk. Visszafelé szintúgy. A második emeletet is ismerjük. Egyedül eljátszunk bármivel. A kimondott szavakat értjük, arra válaszolunk hasonlóan frappánsat. Tudjuk mi a komoly és mi a poén. Lassan már csak az alvással vannak elmaradásaink. Olyan furcsa így. Jobb, de még furcsa.

- Ki vagy te és hova tetted azt a kislányt, akit itt hagytam, mielőtt elmentem? - kérdi anya a rossz gyerekétől.
- Az ágy alá - feleli az.
- Szia anya. Szeretlek. Előkerültem az ágy alól - mondja később, miután lehiggadt.

Anya én szeretlek téged. De csak akkor, ha azt csinálod, amit én szeretnék.

Címkék: gyerekszáj 3.5+

A szösz dicsérete

- Fáradt vagyok, aludni szeretnék.
- Jó, akkor aludj.
- De nem tudok egyedül elaludni. Segíts.
- Hogyan?
- Énekelj!
- Már énekeltem, és nincs kedvem, már elfáradtam.
- Nyenyenyeee
- Énekeljen neked a Szösz néne.
- Jó.
- Bekapcsoljam?
- Igen.

Megy. Szösz néne altat. Halász Judit altat. Másnap meséli.

- Képzeld tegnap a Szösz néne altatott el. Mert az egy olyan altatós zene. Tudood?

A szösznek sikerül, ami még senkinek soha. A szösz dicsérete.

Tavasz van

Kicsit mindenkinek kisimult az arca, amióta nyertem egy tankot elsőfokon. Ugyan fellélegezni még nincs idő, mert a mindennapok ugyanolyanok, mint eddig, de azért a tudat, hogy így gondolta ezt mindenki, és az is, aki számít. A meglepődés és a döbbenet kézzel fogható volt annál, aki

első fokon
már nem rokon.

Anna mindebből semmit nem érzékel, kisebb megfázással küzdünk, de az óvodai létet nem befolyásolja. Annyira nem komoly, hogy otthon kellene maradni. Volt locsolkodás az oviban, festettünk tojást kalandos körülmények között, és azt a locsolkodóknak odaadtuk. Az oviban történt dolgokat Anna meséli el magától. Beszokott. Fél évbe telt.

Megvolt az első mindenszínű vacsoránk: ez olyan étek, ami mindenféle színt tartalmaz. Sonka, kék húsvéti tojás kék márványos fehérje és sárgája, retek, paradicsom, uborka, brie. Frissen facsart narancs. Tavasz van.

Címkék: ovi 3.5+

Az élet szép

Van egy másik Magyarország. Ahol minden szépnek és jónak látszik. Egy párhuzamos világ. Ez szuperapu világa.

Megdöbbentő mennyire meglepődik olyan dolgokon, amik nekem természetesek. Kezdetnek ott volt az altatás, ami egészen addig természetes volt és magától értetődő, amíg csak én csináltam. Amíg az én dolgom volt, hogy olyan állapotúra hozzam a gyereket, amilyennel meg lehet jelenni, lehet pózolni. Amióta közös altatás van Anna érdekében szigorúan, azóta rengeteg dolga akad szuperapunak házon kívül. A napi kétszeri két órás altatási szívás csak most személyesedett meg, most öltött testet. Ilyen volt az óvoda jelzése is Anna állapotával kapcsolatban, amíg én mondtam falra hányt borsó volt, amióta ő szembesült vele, azóta probléma. A dolgok, csak akkor léteznek, ha ő látja őket. Ez nyilván a nevelési stílusában is megmutatkozik, amit követ.

Mindezek dacára, függetlenül a bírói ítélet jogerőssé válásának várható idejétől, az élet szép. Amiben élünk az csak egy álom. Ez csak egy játék. A végén a győztes nyer egy tankot.

Mama, győztünk.

Címkék: 3.5+

Kisanna Kertországban

Alig várom, hogy Anna öt éves legyen. Akkor ugyanannyi idős lesz, mint én és rengeteget játszunk majd. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy azért neveztem el tudat alatt a gyerekemet Annának többek között persze, hogy ezt a könyvet elolvashassam neki. Megvolt ez a gyerekkoromban, de nem emlékeztem rá, a szereplőkre se, a történetre sem, talán azért, mert nincs is neki. Ez a könyv gyerekeknek írott könyv, de nem mese, hanem a valóság, nem is mesekönyv. Ezt nem mesélni kell. Ez a különbség a többi könyv és ez a könyv között. Furcsa olyan könyvet olvasni egy gyereknek, ami nem mese. Nem kell elváltoztatott hangon, torzan szavalni, a saját hangomon mesélhetem el a saját gondolataimat. Mint egy naplót. Ettől lesz hiteles. 

Mintha csak ma lett volna, amikor a papa végigkísért a kerten, léptünk lábának nyomába. Most locsolni kell, most meg metszeni. Most meg kiszedjük a hagymákat és félrerakjuk, amíg leszárad róla a föld. Szintet léptünk, amikor az ő halála után mást követtünk, aki megmutatta ezeket: ugyanezeket, sem kevesebbet, sem többet. Amikor palántákról beszélt, éreztük a nedves kerti föld illatát. Mert más illata van a földnek, ha élet van benne. Eszünkbe jutott egy korábbi "követés", egy korábbi lábnyom, ami ugyanekkora volt, mint ez. Talán ugyanaz is volt.

S mostanra hirtelen én lettem a vezető és engem követnek. Ebbe a mesevilágba, ami a kert. Honnan tudnék én vezetni bárkit is, amikor én is csak tátott szájjal hallgatom, mit mesélnek a fák. De amit tudok, azt elmesélem majd.

Címkék: mese kisanna 3.5+