te is

Nélkülem unatkoznál


Egy szép őszi nap

Kiderült, hogy Anna betegsége vírusos eredetűnek tűnik, legalábbis semmi egyéb tünetek nincsenek a lázon kívül. Nincs orrfolyás, torka szép, füle szép. Vannak ezek az ovivírusok, amik akkor jönnek elő, ha új közösségbe kerülnek a gyerekek. Például. A tegnapi nap volt a legdurvább, folyamatosan 39 fok körüli értékeket mértem, állandó hidegrázás mellett, fejfájással. Ennek szerencsére vége és apró hőemelkedéssel várjuk a továbbiakat. És végre pihenünk a szép őszi napsütésben.

Pont úgy, mint hat évvel ezelőtt..

Elfogadott vezércsel

Többször keseregtem amiért nem tanultam meg sakkozni, mert bár a bábukat ismertem és a mozgásukat tudtam, játszani nem engedtek. Nem tanultam meg előre gondolkodni a sakkból, megtanultam máshonnan, ahonnan láttam. Van a téren egy nagy bábus kültéri sakktábla. Játsszunk mondta Anna. Jó, mondtam én, mert azt hittem, hogy bábukat fogunk pakolgatni, mint más kisgyerekek, akiket arrafelé láttunk. De nem. Anna közli, hogy sakkozni fog és gyaloggal lépeget előre, ott elakadtunk, hogy ha te ezt leütöd, akkor én jövök és leütöm azt. Jól elszórakozunk a szikrázó napsütésben. Ennek a mesének akár ez a vége is lehetne. De nem az. Leütjük egymást kölcsönösen gyaloggal. Aztán Anna megszólal. Végre elcsalogattam a gyalogodat a futó útjából, mert így leüthetem a királynődet. És tényleg. Átlózik és leüti. Én meg bedőltem.

Sakk szlengben vannak taktikus lépések, amik legendásak. Különböző vezércselek, Marshall védelem, Albin ellencsel, balti változat.

Még én sem mindig veszem komolyan.

Címkék: játék 5.5+

Buli után

Anna családi szülinapi buliját most hétvégén tartottuk családi körben. Az ünnepség jól sikerült, rengeteg Másás ajándékot kapott, aminek nagyon örült, még a torta se szegte kedvét a félresikerült marcipán figurával. Másnap azonban laza 38,7 fokos lázzal nyitott, se nem eszik, se nem iszik, mindig fáradt. Egész hónapokig pörgött, legalább megpihenünk. Én is elfáradtam már.

img_20170930_130944.jpg

Címkék: betegség 5.5+

Elmúlt egy hét

A második hét az új oviban teljes sikerrel zárult. Anna szeret menni és őt is szeretik, és ez szárnyakat ad neki. Kiirultunk mind a ketten, vele együtt én is. Ez az ovi mindenben partner, a játékait nem kicsinyli le, hanem vele játszik. Két óvónő van a csoportban, egy dadus, meg egy pedagógiai asszisztens.

A héten az egyik napon volt szüret. Anna elmondása szerint az ovi saját présüzemet üzemeltet, ahol lepréselték a szőlőket. Nagyon jól érezte magát. A mai napon pedig beráncigált a csoportba és közölte az óvónővel, hogy szót kér és csendet a gyerekektől, és bemutatott engem a gyerekeknek: ő az én anyukám a neve ez és ez, és gyerekek mutatkozzatok be neki. A gyerekek annyira meglepődtek, hogy eszük ágában nem volt ellenállni, minddel egyenként lekezeltem. Utána visszamentek a kis asztalokhoz, ahol csoportszinten a gyerekek a Mása és a medve kifestőit színezték.

Két hete van a csopiban.

Címkék: új ovi 5.5+
2017\09\27 yerma 2 komment

Első hét az újoviban

Az első hét az újoviban elég nyugodtan telt, az első néhány napban szeretett bejárni. Utána néhány napig nem, de hullámzó, általában igen. Egyelőre még csak délelőttösök vagyunk, de eddig pozitív a vélemény. Ma éppen tanúja voltam egy incidensnek, ahol a másik gyerek beszólására Anna bevágta az ajtót, de elmondtam, amit láttam és az óvónőkkel kezeltük a helyzetet, a két felnőtt. Anna jelenlétében persze, aki hozzám bújt végig és hosszú percekig nem volt hajlandó bemenni a csoportba. Megvártam, amíg lenyugszik és magától megy be. Olyan egyszerű volt. Annyira más ez a támogató hozzáállás. 

Itt viszik fejlesztésre is, és mivel neki iskolaérettségi fejlesztést nem írtak elő, így logopédiait sem kizárólag mozgásban kell Annának segítség, azt az ovi meg is adja hetente kétszer csoportos TSMT torna keretében, és nem kell óvoda után vinni egy fizetős helyre ugyanezért. És Anna az újoviról rendszerese beszámol. Horroroviról nem mesélt soha. Talán még nem késtünk el.

Címkék: 5.5+ újovi

Bimbók

124 az IQ-d, mondom Annának miután elmagyaráztam, mi az.

Pont amennyi a magasságom!
Mennyi a maxiumum? Én zseni akarok lenni, eeeeheheeeee.

Aztán kértem tőle valami bonyolultat, amit utólag én is beláttam, mire Anna válaszolt:

Mindig elfelejted, hogy én adhd-s vagyok és máshogy működöm. És különben is, én egy ilyen icike-picike bimbó vagyok a családfádon.

Szeretem a gyerekem

Sikerült mélyrehatóbban is elemezni a szakvéleményt és megfejteni az egyéb pszichológiai kódok jelentését, mert erre tegnap este 10-kor már nem voltam képes.

Anna kifejezetten jó értelmi képességű kislány, figyelemzavara és emocionális zavara miatt azonban fokozott egyéni bánásmódot igényel az óvodai közösségben, komplex fejlesztések és pszichoterápia biztosítása mellett. A csoport létszámának számításánál a gyermek két főnek számít. (Otthon is)

Beszéde alakilag ép. Beszédértése. Felfogóképessége jó színvonalú. Késztetettsége fokozott, szókincse gazdag,
kifejezésmódja választékos. Mondatértése a GMP 16 szubteszt 6 évesek feladatsorában 100 %, életkoránál jobb szintű beszédértést jelez. 

Intelligenciatesztet is mértek nála, ez gyerekkorban a rajzokból mérhető le (ez az RQ hányados, gyerekeknél RQ=IQ), az IQ mutatók jelentése: 140 és felette: extrém magas, 120–139: igen magas, 110–119: magas, 90–109: átlagos.

Anna IQ-ja 124.

Ez is az én gyerekem.

 

A kód

Megérkezett a részletes szakértői bizottsági jelentés, aminek eredményeképpen megkaptuk a Kódot, ami alapján a fejlesztések járnak neki. Szerencsére újovi nem gördít elénk felesleges akadályokat azzal, hogy negálja a jogszabályokat. A szakértői vizsgálatot a horrorovi kezdeményezte, mert Anna súlyos magatartás problémákkal küzd szerintük. Vélhetőleg csatolták a pedagógiai véleményeket Pedagógustól Aki végül Feladta, amiben leírta, hogy egy gondozatlan-ápolatlan-fésületlen kislány fog menni, ezzel szemben a szakértői vizsgálat megállapította, hogy Anna gondosan ápolt kislány. A párhuzamos valóságok közötti eltérést az idő okozza, valamint a tudat, hogy nem kell többé horroroviba menni.

Cuki részletek a véleményből: Meghallgatott történetet nem mond vissza, helyette újat talál ki. A dicséretet megköszöni.

Helyette egy olyan közegbe jut, ahol elfogadják. Ahol a kitaszítást a gyerekek szintjén fojtják csírájában el, hogy amőba szülőhöz már el se jusson. Amőba szülő már szimpla hangulatkeltésért röpül a csoport Facebook csoportjából. Viszik kirándulni programokra, mindenhová. Az Operettszínházba is mennek matiné előadásra. Ami horroroviban művészet álnéven egy helyben való kussolás volt, az itt hús-vér valóság. Tűzoltósághoz mennek és laktanyába, repülőtérre és fogaskerekűzni. Nincsenek évszakkoncertek. Nincsenek évszak kiállítások. Lógó szőlőfürtök dekorációnak. Itt élet van. Elpazaroltunk három évet, ami nem jön vissza.

Ki adja vissza, ami a miénk?

A világ leggazdagabb verebe

Lezajlott a hangterápia, de az utolsó hétről nincsenek pontos információim. Viszont, ami ebben a hírérték az, hogy elkezdhettük a másik ovit. Egyelőre csak 1-ig van Anna bent és szinte az egész óvodáséves elmúlnak úgy, hogy megtudnánk, hogy mi az a titkos esemény,a mi egy oviban 3-tól 5-ig történik. Valahogy azt hiszem, hogy ezt már soha nem tudom meg. Különben nem gondoltam volna, hogy hogy lehet egy ovi ennyire más. Vannak mondjuk háziorvosi praxisok, államiak amiken kopott az ajtó, sokan várnak. Na ezek a jó orvosok. A másik praxis az feng shuis, csobogós, akváriumos, és ugyanúgy állami. Párthű és buta. De emberek is élnek úgy vidéken csilivilin és két kocsival kifelé, mert befelé beledöglenek a hitelbe. Meg panelban is élnek okosan. Mert nálunk például soha nincs rend. De ez nem baj. Nem az a lényeg, hogy el legyen pakolva, hanem hogy jó legyen egy lakásban benne élni és a benne lakók megtöltsék azt teljes valójukkal.

Ez jutott eszembe az új oviról is, nem egy csilivili, nem egy tágas. De szeretet van a falai között, és ezt aki bemegy érzi. Ez nem egy aranykalitka. Amikor a Világ leggazdagabb verebe mesében Borzas Peti bennragad a vagonban, a többiek meg kint boldogan játszanak. Borzas Peti, csak nem fogsz sírni?

Én eddig sírtam. Már nem.

Átmeneti visszaesés

Na, eddig tartott a tünetmentes terápiánk. Ugyan felhívták a figyelmünket az átmeneti visszaesésre, regresszióra, de titokban reménykedtem, hogy velünk ez nem fordul elő, természetesen mindig mással. De úgy tekintünk a visszaesésre, mint a változás jelére, ami minden esetben bekövetkezik, azt hiszem most örülnöm kellene.

Különben amikor én próbából belehallgattam, akkor egy jó jazz zene ment, eztán később Sinatra féle számot dolgoztak fel zajokkal. Ez 20 db 30 perces összeállítást tartalmaz, amit 10 nap alatt kell napi 2 adagolással meghallgatni. Egész fegyelmezetten hallgatja, mert közben nem lehet olyan tevékenységet végezni, amihez az agyat használjuk, tévé, villózó fények, Dobble sem lehet. Rajzolni lehet, Anna meg táncolni akart, amit ugyanúgy lehetne, csak kéne vinni minden mozdulatánál a laptopot.

Anna szerint is ez jó zene, csak nagyon pörget.

Ki hallott már ilyet

Elkezdtük a hallásterápiát, ami abból áll, hogy van egy szoftver, amit kölcsönzünk, és naponta kétszer 30 percen át hallgatni kell zenét, amibe különféle zajokat kevernek. A kezdeti időszakban ez a gyerekeket felpörgeti, ami aztán megnyugtatja. De minket persze épp nem. Meglepően nyugodt most Anna, és ez szemmel látható már az első nap után. Mindemellett a doktornéni normális fejlesztő online játékokat ajánlott Annának, amiből egy autós-kalandozós már be is szippantotta (traff.hu), és az egyszervolt.hu pedig még csak fogja, de még nem tud róla. A Traff különösen jó, mert szóval instruálja a felhasználót, hogy éppen mit kell csinálni. Hallási figyelem javítás, és mint az iskolában.

Ami még nagy változás az életünkben, hogy néha benézünk az új oviba szoktatásból pár órára, mert a zajos környezet most alapból is kioltja a hallásterápia hatásait. Ebben az időben Anna rendszerint várja már, hogy menjünk, mert akkor játszhat a kis barátaival. Ez más számára apró dolog lehet, de nekünk nem az.

Végre szeret oviba menni a gyerek, ki hallott már ilyet.

A szavakon túl

Végeztem magamban egy kis emlékezést-kutatást, hogy melyik hónapról mi jut az eszembe és melyiket miért lehet szeretni. A listából sok minden kiderül a szavakon túl, de leginkább az, hogy volt egy nagy kertünk és télen születtünk.

Januárt az első hóért
februárt a napsütésért
márciust a hóvirágért
áprilist a friss zöld fűért
májust az eperért
júniust a cseresznyéért
júliust a meggyért
augusztust a főtt kukoricáért
szeptembert a gesztenyéért
októbert a kardvirágért
novembert a citromtortáért
decembert a csokitortáért.

Címkék: 5.5+

Miért nem megyünk moziba

prológus: megy a tévében a Harry Potter kettő. Jaj, de jó. Megnyugodtam, mert látta már, nem lesz baj.

Nézzük. De közben eszek. Jaj de finom volt a puding, anya lecsöppent. Anya, pisilni kell. Fogok a Moy-jal játszani. Lemerült! Anya. Kié ez a napló? Miért vonulnak a pókok? Miért fekete-fehér a kisfiú? Hol van a jojóm? Kiszaladok egy Kubuért. Galamb! Mása babák hol vannak? Mi az a baziliszkusz? Mért mondta azt a Lockhart amit mondott? (én sem hallottam, mert végig beszélted)

epilógus: ezért nem megyünk moziba

 

Új élet

Csak elmentünk az új óvodába, ahol éppen játszóterezéshez készülődtek. Konkrétan épp az ajtóban találkoztunk, és kaptunk az alkalmon és elmentünk ismerkedni az óvónénikkel. Azért ezt eddig is tudtuk, hogy nem egy nyafogós banda, és Anna is ért már annyit az utóbbi egy évben, hogy ez most jó legyen. Kezdhetünk új lappal és az mindig örömmel tölt el, még akkor is, ha közben verem a fejem a falba, hogy miért nem léptük ezt meg korábban. Miért voltam ennyire türelmes birka, hogy tűrtem a horrorovit és miért hagytam a két és fél évet szenvedni, amikor már senkinek nem volt jó. Erre persze megvan a válasz: mert nem mondták ki, hogy soha nem fogják Annát benn tartani délutánra, mert nem tudnak vele mit kezdeni, mert bénák.

Szóval Anna új barátokat szerzett mind a saját korosztályából, mert 6 és 7 éves gyereket, jobbára fiúk és úgy vártak minket, hogy végre egy lány. Aztán persze majd észreveszik, hogy Anna rosszabb napjain két fiúval felér és fésülni sem hagyja magát és inkább Star Wars mint Hamupipőke, de ez majd később lesz, addig meg örüljünk egymásnak. Én most láttam először azt is, hogy egy játszótéri helyzetben a korosztályával játszik és nem a jelenlevő anyát szórakoztatja, aki ez idő alatt az óvónőkkel kedélyesen cseveg. Aztán később is lementünk a játszótérre, ahol megint saját korosztályával játszott bár a végére elfáradt és egy provokáló kislányt jól meglökött. Ettől még mindig félek, hogy az oviban majd lesz ilyen helyzet, hogy egy ilyen, külön erre szakosodott játszmatündér (mint amilyen kisamőba volt) majd jól provokálja, és Anna visszalök és a felnőtt csak azt látja, hogy Anna céltalanul, gonoszságból lökdösődik, mert ő a rossz gyerek, ezért a balhét mindig ő viszi el. Erre majd még ki kell találnom egy stratégiát, hogy ilyen helyzetekben hogy védje meg magát. De itt azért ezt fogják tudni kezelni, meg a felső vezetés is engedi nekik.

Összességében a jó benyomásom erről a helyről nem múlt el, és egyre csak fokozódik. És remélem Anna az ovis emlékei közül ezt viszi magával a felnőtt életbe. És remélem, hogy ahogy a transzplantáltaknak és két szülinapjuk van úgy a mi új életünk is most kezdődik.

Akkor szőlő

Csak lefutottuk ezt a kört is és igaz két munkanapba tellett, de van BNO kódunk. A kód ahhoz kell, hogy Anna a fejlesztéseket megkapja, ami az ős esetében inkább mozgásfejlesztés. Az első napon amikor még nem tudtuk, hogy kettő lesz, laza fél nyolcra odaértünk a szakértői bizottsághoz, ahol egy órát kellett várakozni kint a padon, és inkább ezt választottuk, mint az 5 nm-es várótermet 2-3 problémás gyerekkel és 3 db játékkal. Az egész nap amúgy is várakozással telt, 3 különböző vizsgálat volt, ebből kettőt tudtak megcsinálni kedden, és inkább az autóban várakoztunk. A vizsgálatok nettó időtartama nem volt több egy óránál, és fél egyre értünk haza. Ma már csak egy tízperces vizsgálat volt ugyancsak Dél-Budán, ahol megállapították, hogy együtt kell nevelni a többi gyerekekkel és iskolájának jövőre a Bárczi Iskolát nevezték ki. Erről azt kell tudni, hogy nagyon közel van hozzánk és nagyon jó véleményeket hallottam róla. Most már papírunk van róla, hogy különleges bánásmódot igényel, nincs több ovi nyafogás és mellébeszélés. De ez nem is nyafogós ovi. Bár a régi helyünkön sem az ovi intézménye volt a horror, csak valahogy az ovin maradt rajta, szép, kulturált ovi volt, és voltak benne értékes emberek.

Kezdeném azzal, hogy felhívtak, hogy milyen jelet választunk. A választék: pöttyös labda, lombos fa, lufi, szív, virág és szőlő. Ez egy elég jó felhozatal, de azért felhívtam az érintettet, aki gondolkodás nélkül vágta rá, hogy szőlő. Akkor szőlő. Aztán a szakértői eredménnyel bementek a csoportba, ahol kapott egy plüss pávát, amivel várták már őt, ezt Anna Citromnak nevezte el. Nagyon tetszett neki a hely, az óvodavezető is aranyos volt. Közben még fül-orr-gége vizsgálat is, hogy kezdődhessen jövő héten az AIT-hallástréning.

Épp mielőtt unatkozni kezdtünk volna.

Augusztus végén

Voltunk szülői értekezleten az újoviban. A legnagyobb különbség az volt a horrorovival szemben, hogy itt a megoldásra törekszenek, nem a megúszásra. Rengeteg ötletük van, hogy lehetne Annát átvezetni egy új közösségbe, lesz egy pedagógiai asszisztens is az elején, aki felméri, hogy miben kell segíteni. Anna nem kipipálandó teher, hanem olyan probléma, aminek a megoldása érdekli az óvónőt, és alig várja, hogy hogyan lehet alkalmazni, amit a továbbképzésen megtanult, így drámacsoportba kerül. Majd a felnőttek még leülnek beszélgetni a részletekről, mert a mostani szülői az új kis óvodások problémáiról szóltak leginkább. A csoportja a Fóka csoport félig vegyes csoport lesz, két korosztály van benne jelen, nem az a tipikus vegyes, ahol a nagyok túl nagyok, a kicsik meg túl kicsik. Persze még az elején mindenki lelkes, és majd az idő fogja igazolni, hogy melyik módszer válik be. A csoportban van egy kuckó, ahova el lehet bújni megpihenni. Mivel mi csak szeptember 18-án kezdünk a hallástréning miatt, azt javasolták járjunk arrafelé, kukkantsunk be, hogy lássa Anna, hogy őt várják. Egyszer májusban az ovi elment horroroviba megfigyelni Annát, de szerencsétlenségünkre éppen azon a napon jöttek, amikor Anna elaludt az oviban, a három évből azon az egyetlen napon. Így csak azt látták, hogy a kupac kislány, aki ott alszik békésen. Tudták ugyan, hogy ez nem egy reprezentatív minta és az óvodai jellegzetes napokat nem szimbolizálja. Horrorovitól semmi írásos papírt nem kaptak, hogy Anna milyen állapotban van, de lehet, hogy ez nem is szokás. Csak azt szokás a családsegítő felé jelezni, hogy Anna kócos.  Remélem, hogy ezúttal normális felnőttek kezébe kerülünk és az eredménye az lesz, hogy lesz egy normális gyerek a folyamat végén.

Kicsit elkeseredtem a szeptembertől, de lehet, hogy ez csak régi beidegződés, és lehet, hogy most már tényleg jóra fordul a sorsunk.

Címkék: új ovi 5.5+

A bölcsek köve

Nem akarok debreceni diák lenni, mondhatná Anna, ha olvasta volna a Légy jó mindhalálig-ot. De mivel nem olvasta, nem tudja mondani, majd mondom én. Gőzerővel készülünk az újovira, ahol valamilyen véletlen során nem kaptunk semmi tájékoztatást és csak a szerencsének köszönhetjük, hogy nem maradtunk le az első szülői értekezletről, legalábbis a híréről. Ami nekünk azért furcsa, mert eddig a szülői értekezlet bőven évad közben volt, most meg előtte van, fel sem merült, hogy talán így a normális. Amit sikerült elővételben kideríteni, hogy Anna a Fóka csoportban lesz, 15 másik gyerekkel együtt. A két óvónéniről azt mondta az iskolatitkár, hogy de anyuka, ezek láttak már sni-gyereket, ne aggódjon már. Jól van na, de majd az nevet, aki a végén nevet. Itt mindenki olyan súlytalan, csak a horrorovi volt csupa görcs. Kicsit félek ugyan attól is, hogy az ötven méteren, amíg az oviba elérünk van egy közért, két fagyizó, egy játékbolt meg egy vietnami biszbaszbolt. De majd meglátjuk. Az új fejleményeket elmeséltem Annának, aki közölte, hogy nem akar debreceni diák lenni. De akkor meg hova akarsz menni?

A Roxfortba, válaszolta.

Kezdődik. Ez olvasni fog. Jesssz!

Mondd kedvesem milyen

Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E parttalan zokogás, mely térdet,
ölet sosem lel.
Milyen a part, hol most lábnyomod
kagylóhéj-sora mélyed,
ha elindulsz a végtelenbe, mely lassan
megtelik már Tevéled.
(...)

(Váci Mihály)

Dsuang Dszi álma

Meg mertem volna esküdni, hogy itt már tartottunk egyszer és ez a jelenet már megtörtént. De ha most történik először az sem akkora baj. Nem von le az értékéből.

A mami azt hitte, hogy a mesében a szereplők azok ugyanakkorák, mint a valóságban - veti fel Anna az egyik esti beszélgetés alatt. És akkor elkezdtünk arról beszélgetni, hogy a valóságban a mesehősök mekkorák. Természetesen semekkorák, mert nem léteznek. Miután ott tartottunk, hogy a mese nem létezik a valóságban, Anna feltette a húszforintos kérdést. És mi van akkor, ha a mesehősök valósága az igaz és nem a miénk. Hogy mi vagyunk a mese.

Mint mindenről, erről is egy vers jutott az eszembe Szabó Lőrinc tollából, Dsuang Dszi álma a címe. Ez is egy remek példa arra, hogy időben máskor egymástól függetlenül két ember ugyanarra gondol.

Kétezer évvel ezelőtt dsuang dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- álmomban - mondta - ez a lepke voltam,
és most egy kicsit zavarban vagyok.

- lepke - mesélte -, igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő dsuang dszi...
és felébredtem... és most nem tudom

most nem tudom - folytatta eltűnődve -,
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy dsuang dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -

én jót nevettem: - ne tréfálj, dsuang dszi!
ki volnál? te vagy: dsuang dszi! te hát! -
ő mosolygott: - az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -

ő mosolygott, én vállat vontam. aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy dsuang dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én. 

Én Pán Péter

Az úgy kezdődött, hogy valaki egyszer kitalálta, hogy nem akar felnőni. Aztán voltak emberek, akik ettől függetlenül ugyanezt gondolták, csak az ötletet a szabadalmi hivatalba később adták be, így a nevük nem vonult be a történelem könyvekbe. De nem is kívántunk a történelem könyvek hasábjain szerepelni, én sem és Anna sem, akik egymástól függetlenül arra jutottak, hogy élethossziglan a lelkül egy darabját nem adják, és úgy élik az életüket, hogy ízes infantilis bukéja legyen. Kicsit olyan ez, amikor egy régi, különösen finom ételre gondolunk vissza, és az érzés, hogy mekkora örömöt éreztünk, amikor két nap múlva is éreztük az ízét a szánkban. Szóval mi is eldöntöttük, hogy nem növünk fel, mint Pán Péter. Fizikailag a jeleket nem tudjuk megakadályozni, de ez nem is baj, mert így azt a benyomást tesszük, hogy mintha.

De ettől függetlenül Anna elég kulturáltan viselkedik mostanában. Ennek oka egyrészt a nyári szünet, amit szándékosan nyújtottunk egyre hosszabbra, lévén, hogy a kötöttségeket ő nehezen viseli, az értelem nélküli kötöttségeket meg végképp. Ebből az ovi nem szűkölködik. De a magyarázattal még adós is voltam, hogy miért nem mentünk el hamarabb.

  1. Mert nem tudtak átvenni év közben más óvodák. Ez ennyi, mint fő érv, de néhány pozitív hozadékkal azért járt ez a helyzet is. Csak meg kell látni a jó dolgokat is.
  2. Megfogadtam magamnak, hogy a buta embereknek nincs helye a közelünkben, ha kénytelenek vagyunk együtt élni mégis, akkor meg fizessenek meg a butaságukért. És az élet engem igazolt. Mert meg is fizetnek, ki így ki úgy.  A horroróvoda, aki nem tud fejlődni, mert nem akar. Ez annyiból nem baj, mert majd a szülő úgyis hozzáolvas, tájékozódik, terápiákon szerez rutint, csak azért, hogy az óvónőnek ne kelljen. És különben is úgyis ő van benne 0-24 órában. De akkor meg kell őt hallgatni. Őt kell meghallgatni. Azt, aki tudja. De ez itt nem így volt és lerázandó probléma volt Anna, és a törvény betartását is szívásnak élték meg. Komoly szórakozást jelentett amőbáék szívatása is. Amikor még mindig nem kapcsoltak, amikor már a gyerekükön csattant az ostor. Amit másnapra gondosan lemostak. Nem felejtem el a szerencsétlen, bugyuta vigyort amőba anyu arcán, amikor aznap lehuppant mellém a hévre, amikor nekem már szóltak az oviból, neki meg még nem, hogy Anna megelégelte a család illegális aláírásgyűjtési akcióját (ami Magyarországon bűncselekmény a lájkolókkal, mint bűnpártolással együtt, ezért volt, hogy nem lájkolta senki, mert ezt mindenki tudja, nagyon amőba, aki nem) és bemosott a hergelésre válaszul. Beáldozták a gyereket a butaságuk oltárán. Tisztára Biederman és a gyújtogatók. Tudták, hogy gyújtogató járja a falut és mit adtak nekünk ajándékba? Egy gyufát. Ó szent együgyüség. De ami a legszebb, hogy pont addig a napig maradtunk, amíg ők, soron kívül elzavarni minket csupán hangoskodással? Vicces, és én remekül szórakoztam végig, és kár, hogy már vége van. Vannak világok, akik megértek a pusztulásra. Persze idővel majd okosabb szülők is lesznek, akikkel háborúba kell menni. De azt az ember szívesebben vállalja.

És hogy mi következik ebből? A tanulság. Hogy tovább kell tanulni. A mesékben sem győznek buták.

Címkék: ovi 5.5+

Vicces könyvelő

Anya én olyan keveset tudok rólatok, például neked és apának mi a foglalkozásod, kérdezi Anna. Apád erdész, anyád meg könyvelő. Aztán kisvártatva egy versikével jött vissza. Könyvek hátán áll a könyvelő, ennyire emlékszünk csak belőle, mert elfelejtettük. Mindazonáltal tudja, hogy a könyvelő nem betűkkel dolgozik, hanem számokkal, de van közös halmaz, ismerünk olyan könyvelőt, aki a betűket is szereti. Naugye. 

Egy vicces könyvelő a minap azt mondta, ne mondd nekem azt, hogy anya, mert zavar, hogy állandóan megnyomod a ny betűt, mától engem úgy hívnak, hogy mondjuk litertej.

Aztán máskor meg a vicces könyvelő úgy szólt rá csemetéjére, aki hangosan brekegett hosszú óráknak tűnő percek óta akkor, amikor már mindenki csendet kívánt volna, hogy ne brekegj, mert békává változtatlak!

Másátlanság

Mindenhol azt hallani, hogy a gyerekek nyáron elfáradtak, különösen a hiperaktívak, mert az agyuk képtelen pihenni. Így hát megsajnáltam és az esti egy szem Sedatifot megfejeltem egy reggelivel is. Mivel ez homeopátia, ezért nem orvosság és nincs mellékhatása. Elég letekert üzemmódban van Anna azóta, és ez nem tetszik neki. Az elején ugyan az újdonság erejével hatott a nyugalom, és nekem a legjobban. Én ilyenkor mindig azt mondom, hogy ilyen gyerek mellett könnyű anyának lenni, aki szót fogad és kézen fog. Ugyanis ilyen volt Anna. Szót fogadott, amíg fagyizni mentünk, addig a kezem fogta, nem szaladt el. Persze mostanra már megunta a nyugalmat, amikor közelítettem a reggeli adaggal már azzal a mondattal várt, hogy nem veszem be, mert nem akarom, hogy elmásátlaníts engem.

Vezetünk egy táblázatot egyelőre csak képzeletben a hűtő oldalán. Ehhez a pudingos tehén fejeket és lábakat használjuk. Ha zökkenőmentesen megy a mosakodás kap egy fejet. Ha pedig valami galiba van, kap egy lábat. Nála ez elsősorban, műsírás és műhiszti és kiabálás és csúnya beszéd, külön rossz pont a csúnya beszéd mások előtt kategória. Egy láb egy fejet olt ki és ha összegyűlik öt fej, jön valami meglepi. Mondhatnám szerencsére nem kellett még azon gondolkodnom, hogy mi legyen az a meglepi, mert esélye sincs összegyűjteni ötöt. Két fejnél tart jelenleg, és gondolkodom egy lábban, mert csúnyán beszélt a folyosón. De egy szabályt visszamenőlegesen nem alkalmazunk, majd legközelebb. Hogy nagyobb poén legyen én is játszom vele. Én értelemszerűen fejeket nem gyűjtök, viszont vagy egy lábam, mert csúnyát mondtam. Anna örömmel rakta föl nekem a hűtőre. Igaz azóta lekerült, mert elvittem fagyizni a dögmelegben és azért kaptam egy fejet én is.

Légy szíves rajzolj nekem egy bárányt

Amikor elvégeztem a középiskolát beiratkoztam a könyvtárba és kivettem azokat a könyveket, amik tényleg érdekeltek, illetve hírből hallottam róluk, és úgy gondoltam, hogy jók lehetnek. Kicsit komolyan vettem a kötelező olvasmányokat és azoknak sikerült kiszorítani az élményszámba menő élvezetes irodalmat, amit aztán megtaláltam. Így kerültem kapcsolatba Vernével, és különös lázba hozott többek között a Különös végrendelet című könyve, amiben a főhős az államokra osztott Amerikát nemes egyszerűséggel játéktábla mezőknek használja, és a kiválasztott játékosokat végiglépteti rajtuk, a győztes pedig megkapja az örökségét. Nem akkor határoztam el ugyan, de mindig eszembe jutott ez, amióta megvettem Annának névnapjára a Tökmagos Betűző társasjátékot, ami nyomtatott betűkből áll. Esetleg megtanuljuk a betűket is mindeközben. Az első gondolatom volt, hogy van egy kockás plédem és csinálok egy nagy scrabble táblát a kisszobában belőle. Természetesen Bálint gazda éppen ma osztotta meg, hogy menjünk ki a kertbe és csináljunk a kertben gigantikus scrabble táblát. De ezen már nem lepődök meg, különösen mióta találkoztam vele személyesen.

img_20170726_193325.jpg

Talán ez a buzgalom volt az oka az igyekezetemnek, amivel a már meglévő ajándékok átadását egyszerűen nem bírom kivárni (miközben tipikus adhd tulajdonság az impulzivitás és a türelem totális hiánya). Így hát megpróbálkoztam átadni ezt az ajándékot a 7-kor beeső fáradt gyerekemnek, aki még nem tud olvasni és különben is inkább rajzolni szeret. Szemben velem, aki ennyi idős koromban inkább a betűket szerettem, rajzolni pedig kevésbé rajzoltam szépen. Például képregényt is csak akkor rajzoltam, amikor iskolában feladat volt. Volt egy suta figurám, Bertold, akivel mindenféle furcsa dolgok történtek.

Na de 7-kor már sejtettem, hogy késő lesz. Nem érti és inkább rajzol. Elkeseredem, milyen anyád vagyok én neked, hogy nem tudok normális ajándékot adni neked, aminek igazán örülsz. Kis hercegként nyújtja a noteszét: Anya rajzolj valamit. Rajzolok egy fát. Jaj anya, te rajzolod a legeslegszebb fát a világon. Úgy örülök az ajándékodnak.

Nemagaddal, nemagaddal, nemagaddal.
Hagydbékén, hagydbékén, hagydbékén.

Rozsdalovag

Anna nézi reggel a Rozsdalovagot én meg az erkélyen eljátszom ugyanazt, csiszolom le a rozsdát a kerítésről, arcom, kezem rozsdaporos, rézbőrű. Kérdezik miért nem valami pasival csináltatom, de a kérdést sem értem. Minek hívjak ahhoz segítséget, amit én is meg tudok csinálni? Anna a festésben segít. Szeret festeni, lassan elidőzve pepecsel. Így kell. Az ecsetet sajnálja, mert majd kidobjuk. Legközelebb legyen piros, kéri. Ő még nem ragad semmihez, nem ér hozzá a másik korláthoz. Nem kék. Én már igen. Még a hajam is. Igazi indián lettem. Titáhuk története, a nagy indiánkönyv. Satöbbi.

img_20170723_130002.jpg

Címkék: titáhu 5.5+

Bosszantás-három

Túl vagyunk a dupla névnapon. Ebben az évben tudatos szamovár akcióba kezdtünk. Mint ismeretes volt egy karácsonyunk, amikor szinte mindenkitől ugyanolyan ajándékot kapott véletlenül, de ezt most tudatosítottuk. A feladat adott volt, a gyűjthető Mása és a medve figurákból kapott egy-egy darabot minden résztvevőtől. Szerencsére mind különböző volt és Anna nagyon meglepődött, mert erre saját esti elmondása szerint sem számított. Azt várta kap egyet vagy kettőt, de hogy mindjárt összegyűlik a kollekció azt ő sem gondolta. A Mása babák altatása külön procedúra volt, semmibe nem fértek bele, így csináltam egy papírzsebkendős dobozból egy hosszú ágyat, azt ő kibélelte, egymás mellé sorakoztatta, majd pedig gondosan betakarta őket. Ilyet egy babával sem csinált eddig.

img_20170722_202122_hht.jpg

Aztán elmentünk fagyizni és a játszótérre is, ahol megfogadta, hogy ő lesz Mása a bosszantás nagymestere, én leszek Miska medve és nem-bosszantás-nyolc, ő pedig bosszantás-három verzióban fut ezentúl. Első csínyeként kitalálta, hogy a játszótér időjárásjelző kerekét az esősről a naposra állítja át, így átverve a napsütésre készülő játszótér lakókat, amikor pedig eső várható. Aztán megijedt a csínyétől, és visszacsinálta. Mi lesz, ha megharagudnak az emberek az átverés miatt, mondta és visszatekerte a mutatót.

Komolysága és bölcsessége nő. Én csökkenek, de ez most lényegtelen.

Kis magyar nyelvtan

Sokat gondolkoztam, hogy miért pont az Anna nevet választottam, mi tetszett meg benne, az egyszerűsége talán. Mindig csak újabb ötletek jutnak az eszembe. A legújabb vágány ezen a gondolati vonaton az Anna név palindrom jellege, ami azt jelenti, hogy oda-vissza ugyanaz, egységet és kerek egészet, harmóniát sugall, minden ami palindrom.

A magyar nyelvű palindromok listája ezen a helyen azért nem teljes körű, mert én azért találtam mást is. Mint már máskor is, amikor érdekes nyelvi lelemények után kutatok visszaidézve a századelő New York kávéházának hangulatát Karinthyval és a barátaival, már nem először botlok egy olyan fórumba, amit a kanadai magyarok közössége használ. Hihetetlen erős közösség lehet ez, ahol egy dolog a közös a magyar nyelv iránti szenvedély. Na, ott ez a palindrom a besztof, Bayer Gyula szerelmes levele az 1800-as évekből.

Nádasi K. Ottó Kis-Adán, májusi szerdán e levelem írám. A mottó: Szivedig ime visz irás, kellemest író! Szinlelő sziv rám kacsintál! De messzi visz szemed… Az álmok (ó csaló szirének ezek, ó csodaadók) elé les. Irok ime messze távol. Barnám! Lám e szivindulat Öné. S im e sziv, e vér ezeket ereszti ki: Szivem! Ime leveled előttem, eszemet letevő! Kicsike! Szava remegne ott? – Öleli karom át, Édesem! Lereszket évasziv rám. Szivem imád s áldozni kér réveden – régi gyerekistenem. Les im. Előtte visz szived is. Ég. Érte reszketek, szeret rég és ide visz. Szivet – tőlem is elmenet – siker egy igérne, de vérré kinzod (lásd ám: ime visz már, visz a vétek!) szerelmesedét. Ámor (aki lelőtt ó engem, e ravasz, e kicsi!) Követeltem eszemet tőled! E levelem ime viszi… Kit szeretek ezer éve, viszem is én őt, aludni viszem. Álmán rablóvá tesz szeme. Mikor is e lélekodaado csók ezeken éri, szól: A csókom láza de messzi visz!… Szemed látni csak már!… Visz ölelni!… Szoríts!… Emellek Sári szivemig. Ide visz Ottó. Ma már ím e levelen ádresz is uj ám: Nádasi K. Ottó Kis-Adán.

Aztán valahogy eljutottam oda is, hogy a magyar nyelv olyan érdekes, hogy a finnugor nyelvcsaládban vannak szavak, amik ugyanazt jelentik. Ha egy finnek mondjuk azt mondjuk, hogy "él", "hal", vagy "megy" magyarul, azt érteni fogja, mert az ő nyelvén is ugyanazt jelenti, hiszen ezek alapszavak, és együtt indultunk el az őshazából. Mindez igaz az észtekre is, például egy észtnek mondhatod, hogy gumimatrac, mert az az ő nyelvén is ugyanazt jelenti. Ezt mondjuk nem nagyon értem, mert ez nem lehetett az alapszókincs része az őshazában. Az észt meg a finn annyira hasonló, hogy gond nélkül megértik egymást.

Kitaláltak egy mondatot a nyelvrokonságot kutatók, ami mindhárom nyelven hasonlóan hangzik, ami megdöbbentő. Ez az "eleven hal úszkál a víz alatt". Ha egy finn mondja, úgy hangzik, hogy "Elävä kala uiskelee veden alla." Az észt pedig ugyanerre így felel "Elav kala uiskleb vee all". (Forrás: Pomozi Anna)

Hát nem mesés?

Néha

Néha látok gyerekeket, akik mellett könnyű szülőnek lenni. Ők azok akik szót fogadnak a buszon, órákig rajzolnak vagy legóznak. Ezek mellett a szülő boldogan mobilozik. Ezzel szemben vagyunk mi, akik pontösszekötősnél sem tudunk megmaradni az ötödik pont után, és akiknek az élettere olyan, mint egy tájkép csata után. Körülnézek most hol mi van: egy trambulin, rajta egy hulahoppkarika, az ágyon szatyor, baba, kendő, motoros rendőr, egy rajzlap az asztalon félig kiszínezve, a tévé meg megy. Nem, ez nem szimpla rendetlenség, a kendő igazából szuperhős jelmez, a baba éppen alszik, azért van ott, mindennek van célja, funkciója és küldetése. És mindezekkel az elmúlt egy órában játszott, csak nem bírt mellette türelmesen kitartani.

Néha látok gyerekeket, akik mellett nehéz és a szülők nyilvános helyen nem jól oldják meg. Jaj de bénák mások! Hiperaktív gyerek megbotlik. Megérdemelted, mert béna voltál, kommentál anyja. Némán nézem. Ennek az anyának ugyanolyan szavazati joga van, mint nekem, a gyerek fogja fizetni az én nyugdíjamat. Reméljük lesz jövedelme.

Néha látok gyerekeket, akik miután a néma szülői agressziótól, szekálástól és megfelelési kényszertől felnőttkorukban majd szorongani fognak, ámde most ránézésre nem balhéznak, azt a tévképzetet nyújtják, hogy normálisak, csak azért, mert közelebb állnak az átlaghoz mint mi, valamint azért, mert ők vannak többen.

Néha látok szülőket, akiket az átlag gyerekük nem késztet folyamatos fejlődésre. Szakirodalom olvasásra. Újra játszásra. Újra kreativitásra. Újra nevetésre. Víz tetején történő lebegésre. Felhők fölött repdesésre.

Néha szeretek élni.

Kincs ami nincs

Azért olyan is van, hogy tévedek Annával kapcsolatban. Például meg voltam győződve arról, hogy kincskereső lévén élvezni fogja azt a játékot, amit geocachingnek hívnak. A geocaching amerikai ötlet, de már Magyarországon is meghonosodott. A lényege, hogy egy-egy érdekesnek mondható helyen elrejtenek egy ládát, és a másiknak meg kell találnia. Alapvetés, hogy olyan helyen kell rejteni, ahol valami természeti látványosság van, tó, hegy, építészeti remekmű, érdekes látnivaló. Alapvető, hogy csak az rejthet, aki már x ládát előtte megtalált.

A geocaching szót mostanában olvastam újra, mert mi már egyszer szuperapuval a Mátrában megkíséreltünk felkutatni egy ládát, és nem találtuk, de ez még a mobiltelefonos GPS hőskorában volt és a technikai részt sem tudtuk megoldani. Na de majd most és na de majd Annával. És nem. Elmeséltem neki ezt a mozgalmat, biztos érdekes, mondta, de amikor mondtam, hogy itt is van a közelünkben egy és keressük meg nem jött annyira tűzbe, mint amennyire én elvártam volna tőle, vagy legalábbis amennyire én magam belelkesedtem.

Van, hogy tévedek Annával kapcsolatban és úgy általában is. De bevallom, tanulok belőle és ezért nem nyomaszt.

Négy gengszter

Azért majdnem hat évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy klasszikusan kislányos tevékenységeket lehessen Annával végezni. Ehhez hozzájárult persze az is, hogy sokáig lombhullató volt, így az egyéves dús hajú copfos kislány illúziója eleve nem volt meg, de aztán amikor kezdett megerősödni a haja, akkor sem nagyon hagyta, hogy fésüljék. Az adhd-ból adódóan az ok-okozati gyöngyszemek még mindig nincsenek felfűzve nála, így nagyon embert próbáló, hogy mindennap újra el kell kezdeni elmagyarázni neki, hogy minél többször megfésüljük a hajad, annál kevésbé fog gubancolódni. És nem ez az egyetlen, amit újra kell kezdeni minden reggel. Ilyenkor mindig elszomorodom, mert előre tudom, hogy ebből gondok lesznek az iskolában, és itt tűnik elvesztegetettnek az a három év, amit a horroroviban töltöttünk mindenféle fejlesztések nélkül. Különben nem a tudásával lesz probléma, hanem hogy nem tud figyelni, nem tud várni, nem tud egy helyben ülni. A nevtanban mértek intelligenciát, nem számszerűsíthető skálán és magas volt neki. Majd most a szakértői bizottságban fognak mérni újra, ahova augusztus végére kaptunk időpontot. Gondolom a vélemény megírására külön átfutási idő lesz, és az ősz majd talán rámegy, de jövőre már megkaphatja a fejlesztéseket és a plusz embert, ami törvényileg jár. Horrorovi szerint Anna nem is sajátos nevelési igényű (SNI), de ők azt sem tudják mi az, olvastam, hogy sok intézmény csak azért írja be az alapító okiratba, mert több állami támogatás jár rá.

De visszatérve a klasszikusan kislányos hajfésülés, sminkelés, körömlakkozás témaköréhez üdítő változatosság, hogy jelen vannak. Ehhez kellett a hiperszuper lehúzható körömlakk, ami a lakkozás lényege, alig várja, hogy megszáradjon, már húzza is le. Egyszerre egy időben ugyan még nem sikerült megoldani a fésülködést és a lakkozást, de remélem hamarosan ez is meglesz.

Ó a szám nem rúzsozom ám
hisz a számon és a körmömön ez igazi vér

(Cotton Club Singers: Négy gengszter)

img_20170629_135322.jpg

Címkék: 5.5+

Fortocska

Mi most oroszul tanulunk. Anna először, én meg újra. Aki azokban a csodálatos 80-as években volt fiatal, az tudja, hogy volt egy tévéműsor, ahol a lelkes pajtások tanulhattak játékosan oroszul, ez volt a Fortocska. Arra konkrétan nem emlékszem, hogy milyen volt maga a műsor, de arra igen hogy olyan lelkes pajtás voltam, hogy volt Bulgáriából egy levelezőpartnerem, akivel oroszul leveleztünk, a Daniela. Na de mára már mindent lefelejtettem, illetve szinte mindent, mert érdekes módon olyan egész mondatot jönnek vissza, hogy zdrasztvujtye ribjata, zdrasztvuj tavaris ucsityelnyica. Nagyon komoly. Azt leszámítva, hogy már próbálkoztam orosz nyelven Annánál, aki ezt észre is vette - félévesen.

A mostani kedvenc, ami a retró évek hangulatát hozza vissza az a Mása és a medve mese. Ez egy orosz nyelvű, úgy hatperces részekből álló sorozat, modern grafikával és zseniális humorral. Ha egy mondatban kellene összefoglalni, hogy miről szólnak ezek a mesék, akkor azt mondanám, hogy egy adhd-s kislány és egy medve jelmezbe bújt egyedülálló szülő kalandjait örökítik meg. Ahol Mása és a medve vicces szimbiózisban élnek egymással. Mása valóban kreatívabbnál kreatívabb bosszantásokkal zavarja meg a medve békéjét, akit Miskának hívnak. A kedvenc részünk a festős rész, amiben a medve festeni kezd, de Mása nem hagyja, és ő is lefest mindenkit a saját által kitalált színekben. Aztán végén minden valós személyt és növényt arra a színre fest, amilyenre ő a képén álmodta. Közben énekel, és viccesen beszél csak nem értjük mit. Így indult el az igény arra, hogy megértsük mit mond és mit énekel (youtube-on nézzük eredeti orosz változatban). De mivel cirill betűket nehezen tudunk keresni egyelőre csak hallás után énekelünk.

Persze benne van az esély, hogy ami a felnőttnek vicces, mert magára ismer, az a gyereknek is vicces, mert magára ismer és azt követendő példaként állítja maga elé. Ilyenkor megkérdezem, hogy szerinted mit gondol a medve, amikor Mása hatodszor koszolja be a ruháját, és a medve hatodszor mossa ki ráadásul mángorlóval és hatodszorra varr egy újat neki. Hogy aztán újra ráborítson egy üveg lekvárt.

Aki ebben a mesében nem ismer magára az szerencsés. Azonban nem boldog, mert nincs kreatív gyereke. Annak a gyereke nagy eséllyel nem fog feltalálni semmit, nem lesz virtuóz semmiben.Átlag lesz. Nem tudom milyen érzés lehet olyan gyereket nevelni, aki nem más, és nem különleges. 

De nem is érdekel.

Kell-e nekünk fidget spinner

Van ez a kis kütyü, ez a fidget spinner, amit mi csak pörgettyűnek hívunk. Igazából fel sem merült a címben szereplő kérdés, hogy kell-e nekünk, mert adta magát, hogy az olyan gyereklelkű, tollal csattogó, matató adhs-s családunk rögtön meglátta benne a lehetőséget, hogy mozog, pörög, forog, színes és 3D-ben, és soha nem áll le, és miközben nézzük elvarázsol a sebessége, vagy legalábbis a pörgés kiszámítható egymásutánja jó hosszú ideig. Ez számomra is autisztikus kérdéseket vet fel, mert az ismétlődő dolgok órákig való nézése bizony autizmus tünet is lehet. Viszont ha ez párosul az adhd-sokat annyira jellemző kreativitással, akkor van mondjuk ez. Még akkor is, ha Anna megengedte, hogy a kettő közül az egyik az enyém lehet.

img_20170629_203059.jpg

Címkék: fimóta 5.5+

Szintén zenész

Mégis micsoda lista ez?

Justin Timberlake 
Emma Watson
Bill Gates
Eva Longoria
Robin Williams
Albert Einstein
Whoopi Goldberg
Jim Carrey
Elvis Presley
John Lennon
Steven Tyler
Liv Tyler
Bill Cosby
Stevie Wonder
Jack Nickolson
Winson Churchill
John F. Kennedy
Robert Kennedy
Kurt Cobain
Leonardo da Vinci
Stephen Hawking
Sylvester Stallone
Walt Disney
Cher
Alexander Graham Bell
Károly herceg
Thomas Edison
Galileo Galilei
Woody Harrelson
Dustin Hoffman
Jamie Oliver
Wolfgang Amadeus Mozart
Michael Phelps
Alfred Hitchcock
Ludwig van Beethoven
George Bernard Shaw
Richard Branson
Carl Lewis
Louis Pasteur
Hans Christian Andersen
Jules Verne
Agatha Christie

Az okos molylepke meséje

Mint ismeretes ádáz harcot vívok a molylepkékkel. Sosem lehet őket végleg eltüntetni próbálkozhatok bármivel. Levendula, huzatolás, mélyhűtőzés, feromonos molycsapda mind tüneti kezelések és nem magát a problémát szüntetik meg. Közben néhány legyecske is megjelent a sok növényünkön, amiket rendszeresen túlöntözök és a nedves rohadt földben élnek az ért velünk állatok, bármennyire is utáljuk őket. Nem mintha direkt tartanánk őket, csak nem tudjuk elkergetni. A legyecskét én csillárlégynek hívom, bár lehet, hogy ez állattanilag nem korrekt, és Anna megfigyelte, hogy a csillárlegyek és a molylepkék váltakozva vannak jelen az életünkben. Egyenesen következik a kérdés, hogy melyik eszi meg melyiket és hogy van-e egyáltalán összefüggés. De ez nem nagyon valószínű, hogy páholyból nézhetjük végig a tápláléklánc kis láncszemeinek műsorát. Annál is inkább, mert találtunk egy adhd molylepkét, aki annyira fürge, hogy amint minket meglát háromszor vált irányt és úgy tűnik el egy résben, hogy esélyünk sincs ellene. Ezt csinálta napokig. Nem tudtuk elkapni. Így telt el egy nap. Láttuk, de nem értük utol. Így telt el kettő nap. És három. Na meg a negyedik. Itt adtam fel. Rájöttünk, hogy ez egy okos és szuper intelligens példány, az IQ-ja a molylepkék közül is kiemelkedhet. De a molylepke szerencsétlenségére a mi IQ-nk még ennél is magasabb, mert kitaláltuk, hogy valahogyan megsemmisítjük. Kicsit utánaolvastam és kiderült, hogy egy molylepke 1-2 hétig él mindössze. Így hát rábíztuk a természetre és megvártuk, míg a természetes szelekció működésbe lép és megdöglik. A türelem különben is tornaterem. És láss csodát, működött.

Ez embereknél is egy jó taktika lehet.

Címkék: játék mese 5.5+

Egy perc és nyersz

Az  óvodaév végét durranó pezsgő hangja kísérte nálunk, és a buli feledhetetlenre sikeredett. Ezt a szó szoros értelmében mondom, mert Anna mint az adhd iskolapéldája pohár pezsgővel a kezében olyan esett, hogy a pezsgő kiömlött az új forgószékre tönkretéve annak huzatát. Kiborult a fa asztallapra, ahol az azonnali ragacsdörzsölés és a széndioxid kémiai reakcióba lépett egymással, és nem a fa győzött, na maradjunk ennyiben. Továbbá kiborult a billentyűzetre, aminek hatására beragadt a space és a control billentyű. Szerencsére még továbbra sem tartok ott beszőnyegeztem volna a nagyszobát, így ezt a balesetet megúsztuk. Így az önfeledt ünneplés önfeledt sírásba fordult egy perc alatt. Anna önkívületben készült hányni a vécében a sírástól, ami egy fokkal jobb, mint amikor ugyanezért a mosdóba hányt, és a hányadék eldugította a mosdót és este tízkor álltam neki a szifon tisztításának. Szóval nekünk azért így telnek a mindennapok, nem volt ebben semmi extra. Mindazonáltal megszokni nem lehet.

Elkaptuk a tévében az Egy perc és nyersz című műsort. Ez nagyon megtetszett Annának, mert otthon is előállítható kreatív játékok kitalálására sarkallja. Még szokni kell a feladatot, mert úgy kezdtük, hogy az első kihívás olyan szinten volt, hogy ki tudja megmászni a Mount Everestet oxigénpalack nélkül egy perc alatt. De aztán belejött, kitalálta, hogy két pizzakarika közé ki tud egységnyi idő alatt több meggymagot beledobni. Aztán eljutott odáig, hogy ki tud három másodperc alatt három meggyet megenni. Ez nagyon tetszett nekem is. De hagytam nyerni. Kíváncsi vagyok ma mit talál ki.

Címkék: játék 5.5+

Végre vége

Végre vége van! Azt hittük, hogy sosem akar eltelni ez a hátralevő idő, és amennyire azon erőlködtünk az adhd diagnózis előtt, hogy már pedig nyáron is lássák el Annát, idén ez a trend megfordult. Szinte önként és dalolva téptem ki a gyerekemet annak a pedagógusnak a karjából, aki nem tud, de nem is akar. Ez is ritka együttállás, legalábbis sokkal gyakoribb a nem tudok róla semmit, de beleszólok mentalitás. Végre nem kell napi egy órát oviba cipelni minden reggel, egy olyan gyereket, aki nem akar, akinek a figyelme nehezen leköthető és reggelente is úgy csapong az úton találkozó emberektől, hogy öröm nézni. Volt nap, hogy egyszerre találkoztunk az úton a brassóis nénivel, akit Kati néninek hívnak és rendszeresen ott várt minket valami meglepivel a kezében, aztán az időközben szülni ment óvónővel, aki nem tudott rólunk semmit, hogy hogy alakult az életünk, egy kutyás nénivel, a kisbabával az oviban. Ez egy egészséges gyereknek semmi, nekem reggelente plusz fél órát jelent. Ám ami kicsit nyugtalanít, hogy a szakértői bizottság folyamata még mindig nem indult be, és nekünk szeptemberig kellene a vélemény.

Óva intettek tőle, hogy egyéb magánéleti változásokkal ne essen ez egybe, de mégis napra pontosan egybeesik az én életváltásommal. 2017. június 15-e fordulópont régi és új életek között. Ezen a fordulópont mentén találkoztam egy nővel, aki amikor megtudta, hogy adhd-s gyerekem van azt mondta, hogy csoda anyuka, hogy életben van, és gondolom m inden nap nehéz, viszont van egy hiper okos és hiper kreatív gyereke és ehhez gratulálok. 

Címkék: ovi 5.5+

Egyszer béke lesz

Lassan befordulunk a célegyenesbe, és vége lesz az óvodának. Nekünk csütörtökön lesz az utolsó óvodás napunk, mivel Ibolya néni péntektől szabadságra megy és nem szeretne más óvónő eltérő nevelésébe bevonni Annát, akitől aztán visszakapja további négy napra, majd augusztusban még újra kilenc napra. Ennek így semmi értelme nincs és ugyan még nem tudom hogyan, de megoldom a nyarat. Egy fél évvel ezelőtti fodrász beszélgetésnél indult el a lavina, hogy ha Anna ennyire ellenáll az óvodában, az nem jelenti-e azt, hogy az óvodai bánásmóddal van baja és nem a többi gyerekkel. És láss csodát, de. Pontosítva az Ibolya néni nélküli óvodai életmóddal van baja. Mert azóta hirtelen rendeződött minden. Normálisan eljártam dolgozni, amíg a gyerekem biztonságban volt, mert szerették. Más szülőnek ez az élettől elvárt minimum szolgáltatás, ami alanyi jogon jár.

Láttam egy kisiskolás csoportot a héven reggel. A gyerekek jól viselkedtek, mert meg voltak félemlítve. A nyugdíjas óvónő, gyerekkorunk tanítónénije olyan semmilyen, de inkább negatív szereplő, a fiatalabb arca pedig az erőszakosságtól a felismerhetetlenségig torzult, pedig szép is lehetett volna. Ne igyál, ne egyél, miért álltál fel, állandóan ott parancsolgattak a gyerekeknek, mint valami kiképző őrmesterek, a gyerekek meg rettegve ültek. Ha csend volt, akkor is rendszabályoztak. Vedd le a pulcsid, mondta a saját gyerekének, mert az is köztük volt. De kösd meg a derekadon. De ne egyszer. Kétszer, mert különben leesik. A gyerek lázadozott, figurázott és mosolygott. A tanítónő anyuka meg visszavicsorgott rá ilyenkor. Az Iszlám Állam jutott eszembe valamiért róluk. Ott van ez a janicsárnevelés. Fújj.

Egyre jobban érik bennem az elhatározás, hogy ki kell menekítenem a gyerekemet a magyar közoktatásból. Apropónak jól jöhet adhd státusza, amivel magántanulóként tanulhat tovább. Szerencsére a horroróvodának is vége lesz, már csak néhány nap.

Mert egyszer béke lesz
Ó tarts ki addig lélek. Védekezz!

(Radnóti Miklós: Himnusz a békéről)

Szerepcsere

Valahogy úgy alakult, hogy szerettünk volna szerepcseréset játszani. Hogy egy kicsit én legyek a kisgyerek, aki Annaként viselkedik, hogy hadd lássa meg ez egyszer, hogy milyen lehet nekem elviselni.

- Áhháháá- mondom én.
- Ne sírjál - mondja ő.
- De eeeheheee - nyafogok tovább.
- Ne nyafogj - mondja ő.
- Ha nem adsz nekem csokit, megyek másik családot keresni - utánozom én
- Ne nyavalyogj, mert mész a büntibe - mondja ő.
- Én sose mondanék neked ilyet, hogy mész a büntibe - jegyzem meg saját hangon.
- De én keményebb anya vagyok, mint te.

Elnök

Mindig elfelejtem milyen vékony jégen vagyunk, amikor Anna játszik én meg közben nézem a híradót, mert minden egyes szóra figyel és megjegyez. Az adhd az több dologra tud egyszerre koncentrálni, ez nagyban fárasztja az agyat és ezáltal hamar pörög túl. Ennek ellensúlyozására és a hallásfigyelem gyakorlására kaptunk egy hallásterápiára időpontot (AIT tréning), amikor egy készülék segítségével hangokat kell hallgattatni vele, naponta kétszer. Két hétig nem mehet majd emiatt oviba szeptemberben, mert az ovi zsivaj egy hangterápiának nem tesz jót.

Szóval hallgatom a híreket: "A miniszterelnök szerint ez hadüzenet."

- Ki az a miniszterelnök?
- Az ország vezetője.
- Múltkor azt mondtad, hogy az ország vezetője az a király.
- Ez attól függ, milyen országról van szól. Ha az emberek választanak maguknak vezetőt, akkor miniszterelnök van, ha öröklődik a rang, akkor király. Az angoloknál például királynő van, aki már 90 éves és még mindig uralkodik. Mindig rózsaszínben van, vagy valami szép kék ruhában és kalap is van a  fején.
- Magyarországnak királya van vagy miniszterelnöke?
- Miniszterelnöke.
- Magyarország miniszterelnöke jó ember?
- A háború elől menekülő embereket nem engedi be.
- A jó ember az ilyet nem csinál. Mit kell csinálni ahhoz, hogy miniszterelnök legyek?
- Sokat kell tanulni. Nagyon okosnak kell ahhoz lenni.
- Akkor sokat fogok tanulni.

Mely nyelv merne

Petőfi Sándor Tisza című versében írja a következő sorokat.

Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz.

De ezt mindenki tudja. Néha felvillannak nekem sorok, mint például ezek is. Mert én nem tudok növények nélkül élni, mindig kell, hogy színes virágos legyen a szoba, az erkély, a minden. Ámulatba ejtenek a színek és a szagok. Valahányszor beleszagolok a petúniába eszembe jut az első emlék, amikor gyerekkoromban beleszagoltam a petúniába és az emberek, akik akkor ott voltak. A virág nekem időutazás. A konyhapulton is azért nincs hely főzni, mert virágok vannak ott. Van egy amarillisz, ami pár éve hozott 4 csodálatos virágot. Azóta annyi történt vele, hogy kis hagymát nevelt, amit szét kellett ültetni. A cserepet befestettük, mert régi volt. A cserépben nevelt amarillisz mellett nő egy szál gaz. Én, mint minden élet védelmezője, az erőszakosság legkisebb jelnének totális hiányában az élet él és élni akar elvét minden élőlényen alkalmazom, még a molylepkéket is megsiratom, na jó, a szúnyogokat nem. Nem szedtem ki azt az egy szál gazt se, aminek a magja valószínűleg átültetésnél a földben maradt. A gaz nőtt és nőtt. Leveleket hozott. Aztán ellepte egy kártevő. Most eszi. Mi dolgom van nekem? Semmi. Része vagyok a csodának.

Halálos ágyamon az utolsó szavam az lesz, hogy köszönöm.

Brassói néni

Egyik reggel mentünk az óvodába és megállított minket egy néni. Ami már önmagában is vicces, mert Anna a nagy idegenmegállító, nincs akivel nem elegyedik szóba. Még ha kutya is. Na most ez a néni megállított minket, hogy nem tudjuk-e véletlenül a brassói aprópecsenye receptjét, mert ő fejből nem tudja, és nagyon régen készített már, most indul a boltba. Volt a helyzetben valami meghökkentő, amin csak a felnőtt hökkent meg, mert Anna normális üzemmódból visszarázódott a szokásos tempójába, és közölte, hogy mindenki tudja, hogy kell a brassóit csinálni, hús és paprika biztos kell hozzá, azt vegyél, néni. Mielőtt még mondhattam volna, hogy jótól kérdezi, mert Anna vega és én is az vagyok, ez egy vega banda, a húshoz nem nagyon értünk. De hogy hogyan kell elkészíteni azt tudjuk. Összebarátkoztak a nénivel, akivel megbeszélték, hogy holnap is találkoznak. Persze a néni másnap már nem volt ott, és Anna nagyon szomorú volt. Nem is sikerült bekísérni a csoportba.

Címkék: gyerekszáj ovi 5.5+

Korong dobás

Gyereknapra kapott Anna egy tapadókorongos labdajátékot. Különösen azért szeretek vele játszani, mert ő labdajátékokban kissé ügyetlen, és legalább gyakoroljuk. Lehet, hogy ez szabadtéri játék lenne, de valahogy nincs kedvem szabadtérhez, mert még pihenem ki a tegnapi gyereknapi mulatság zajártalmait. És még nem vagyok túl rajta. Ámulva tapasztalom, hogy van egyáltalán valaki, akinek ez tetszik és nem gyerek. Ezért kifejlesztettük a szobai változatot. A cél az ajtóra góldobás, amit nehezít, hogy az ajtó egy helyütt tapétával van bevonva, ahol a tapadókorong nem tapad. Az egyik játékos a dobó, a másik a védő a két tányérral. A tapadásból adódóan egyértelmű a gól, valamint biztosítjuk, hogy a legkevesebb mozgási energiával játsszuk ezt a játékot. Ugye a labdajátékoknak az egyik legnagyobb hátránya, hogy menni kell a labdáért, mert elgurul. Viszont nagyon vicces így.

Különben sokat gondolkozom azon, hogy milyen sportlehetőségei lennének egy adhd-snak, mert nem nagyon tartják be az alapvető szabályokat sem. Odáig jutottam, hogy úszás jó lehetne, mert ha nem tartja be a szabályokat, akkor lesüllyed. A másik, amit mondanak a judo vagy karate. Az egy egy elleni sportokban gondolkodom, mert a csapatsportokban együtt kell működni a társakkal, és abban nem jók. Aztán olvastam arról, hogy két hiperaktív vívó megalakított egy vívóklubot hiperaktív gyerekeknek (Hiper SE). Furcsa ez a fajta hozzáállás, ráadásul ha melléteszünk olyan egyszerű képzavarokat, amiben élünk, hogy például a művészovi a rajzolni szerető Annát nem engedi rajzolni csendes pihenőben, amikor ő már nagy az alváshoz. 3  év alatt eddig nem engedték rajzolni, csak akkor, amikor elő volt írva. Még akkor sem, ha ő így nyugtatja le magát, vagyis az egész csoport megszabadult volna a hiperaktivitás rossz oldalától.

Ez így leírva még durvább, mint a valóságban. Az pedig nagy szó.

Social network

Anna társas kapcsolataiban eléggé tapasztalatlan és eléggé kezelhetetlen, ezt tudjuk. Azt, hogy melyik az ok és melyik az okozat, abban már nem vagyok olyan biztos. Kortárs kapcsolatainak sikertelensége részben az agyi idegpályáinak fejletlenségére utal, de részben az a felnőtt okozza, aki nem tudja az agyi idegpályáit követni, mert az ő agyi idegpályái nem tették lehetővé, hogy okosabb legyen egy ötödikesnél. De a gyerek az fejleszthető, és örüljünk most ennek. A szociális kapcsolatai csak azért jutottak eszembe, mert az elmúlt napokban tőle idegen mondatok jöttek ki a száján. Például aggodalmát fejezte ki, hogy nem fogok mellette elférni az ágyban, vagy hogy reggel mennyire fáradt lehetek hatkor, amikor éjfélkor még fenn voltam. Ez nekem teljesen újfajta megközelítés, mert eddig ment az Áháháá és ereszd el a hajamat 0-24 órában. Lehet, hogy megkomolyodik az iskolára?

Címkék: 5.5+

Betegség miatt zárva

Egy balul elsült fagylaltozásnak köszönhetően sikerült lebetegedni. A szokásosnak mondható taknyosság és köhögés a baj, és ennek elviselésére nagyon nem voltam felkészülve. Anna szemmel láthatóan örül, hogy nem kell oviba menni, de otthon maradni sem akar. Se így nem jó, se úgy. Szerencsére volt itthon az alapvető gyógyszerekből a Nurofen/Cataflam - ACC - Fenistil cseppek tengelyén és megtehettük, hogy csak most mentünk el orvoshoz. Anna orvosi látogatása mindig élményszámba megy. Most lazán úgy indítottunk, hogy kihányta a reggelit abban a fél percben, amíg a vizsgálatra kellett várakozni. Természetesen nincs jobb ilyenkor, mint egy kulcsra zárt mosdóajtó. Ráadásul a doktornénit is elvitte az információ a vírusfertőzés irányába, holott ez csak egy köhögési rohammal együtt jön ki. De amúgy is megkaptuk, hogy mandulakivételen el kellene gondolkodni, meg rendelnek most a fülészeten, mert az egyik füle be van gyulladva kicsit. Ezt remek ötlet volt Anna előtt beszélni, mert előjöttek belőle a fülészeti emlékek, amikor a hideg kis fémtölcsérrel belenyúltak a fülébe és azt mondták a fülzsírra, hogy cicakaki. Innen üdvözlök minden asszisztenst. ÁÁÁ-Háhá-áááá! Mondta aztán több percen keresztül. Nekem mondjuk órának tűnt. A többi adhd-s anyukára meg különösen sokat gondolok ilyenkor, mert ezt csak ők tudják elképzelni, milyen érzés a beteg adhd-s gyerek, amikor egészségesen is elviselhetetlenek a mindennapok. De az adhd jellemzően 8-10 éves korban derül ki, úgyhogy szinte bárkiből lehet tanulási zavaros vagy diszgráfiás. Csak nem Agresszív Kismalac típusú (kevert) adhd, hanem mondjuk Micimackó. 

Hazafelé benéztünk a játszótérre, ahol továbbra is Anna szülőfoglalkoztató módban van, és nem más gyerekekkel játszik. Ami néha nem is baj, de az esetek többségében fárasztó tud lenni. Van egy mondás, hogy az adhd-s az az a gyerek aki olyan gyors, hogy nem tudod követni a gondolkodását. Ezért nem éred utol soha.

 - Anya, te egy Nem-Bajnok vagy.
 - Szerintem meg te vagy a Nem-Bajnok.
 - Nem.

Csevegő idő

Ha május, akkor mindenki elfárad. A felnőttek, a gyerekek. Az átlaggyerekek úgy fáradnak el, hogy egyre rosszabbak. Anna a "rosszalkodásba" fáradt el. Úgyhogy hogy eltöltse a csevegő időt mostantól eldöntötte, jó lesz. Menj be reggel a csoportba, jó, válaszolja. Szerintem ezt a szót kérdésre válaszul még sosem mondta ki. Egy hete tart ez nála, és tartóssága attól függ, hogy milyen ok váltotta ki. Népi megfigyelések szerint ez annak köszönhető, hogy csendes pihenő alatt befejezték a gyerekkínzást, mint motorikusan nyugtalan gyerek két órán át történő vízszintes nyugton maradásában öltött testet, korábban pedig a pihenés helyetti hazaráncigálásban. Most már az idő felétől rajzolhat. Bingó. Csak sikerült elérni. Ez lehet a rövid távú ok. Több hosszabb távú körülmény is beérhetett mostanra. De az egyik kétségtelen az óvodai elfogadás ténye sokat lendített a dolgon, illetőleg az egy darab hiteles felnőttnek a jelenléte. Másik ok lehet a TSMT-Ayres terápia sedatiffal megtámogatva. Most is vannak ugyan súrlódások, de elfogadja, hogy a felnőttek neki soha sem hisznek, csak az árulkodóknak, és ő a rossz gyerek. Neki elég, ha én elhiszem, hogy nem ő kezdte és hogy nekem tényleg nem kell a szófogadó pocakos, és  csúfolódó vadóc, mert nekem okos kell és kreatív. Mert magam is nagyon unatkoznék butával. A felnőttek már nem kiabálnak vele annyit (olyan szinten megjegyzem, hogy ha kinyújtod a nyelved kivágom), mert micsoda idióta logika az, hogy a gyerektől elvárom, hogy jobban viselkedjen, miközben rosszul érzi magát. Megszégyenítem, megalázom és elvárom, hogy majd jobban viselkedik, és igaza van Annának, amikor nem. Ez a nevelési módszer elavult, idejétmúlt, és nemcsak azért törekszem a másra, mert szeretném, ha öregen gondomat viselnék. Hiszen hosszú távon ez kapcsolatrombolás lenne, és én ezt nem engedhetem meg magamnak.

Mert akkor nem lenne az a válasz a miért szereted anyát kérdésre, hogy mert szeret

Címkék: ovi 5.5+

A felmérés

Mozgásterápián jártunk a nevtanban, amikor is tovább kellett volna mennünk, de mindig nehezen tudunk elindulni. Mindenhonnan. Ilyenkor a puha kanapén ülünk és cukorkányi időt töltünk ott. Közben emberek jönnek-mennek. Anna kitalálta, hogy egyesével megszólítja őket integet nekik. A felmérésünk nem reprezentatív, mert nem tudjuk, hogy mennyi volt helyi munkatárs és mennyi a nehezen kezelhető gyerekétől megfáradt anyuka volt köztük. Az így megszólított felnőttek fele integetett csak vissza, a fele viszont interakcióba lépett vele, és még beszélt is hozzá valamit.

Pedig ez csak egy gesztus. Nem kerül semmibe. Miért fáj ez nekünk? Miért fittyed mindig sírásra a szánk, miért panaszkodunk, gyűlölködünk folyton? Mi felnőttek. Miért nem tudunk örülni az életnek?

Miért nem tudtok?

Komolyan érdekel.

Címkék: vizsgálatok 5.5+

Barackfa virága

Kérem az anyák napi ajándékomat, mondja Anna. Csak tájékoztatásul közlöm, hogy az anyák napja az az anyukák ünnepe, és nekik jár ajándék. Kicsit gondolkodik. Ha én nem lennék, akkor te sem kapnál most ajándékot, úgyhogy kérek az ajándékodból.

Ki mit tud

Beiratkoztunk az új óvodába, ahol tiszta lappal indulhatunk. Az óvodavezető szinte kinevetett az aggályaimmal, hogy hogyhogy nem fognak tudni mit kezdeni egy kisgyerekkel. Ha nagyon nem tudunk mit, akkor alvásidőben betesszük fejlesztésre, mondta. Ja, ennyi lett volna itt is. Az volt a furcsa, hogy ez él. Ez nem viasz. Önazonos. Már most több a közös témánk.

Anya mesélj fejből, mondja Anna. Nem tudok. Történetet tudok mondani, de mesét azt nem. Wonka meghívott a csokigyárba öt gyereket és annak adta a gyárát, aki a legkevésbé volt gáz közülük. Egy mondatban pont elfér. De ez nem mesélés. Akkor mit tudsz, kérdezi Anna. Mondjuk verseket.

csak az olvassa versemet
ki ismer engem és szeret

(...)
s szívében néha elidőz
a tigris és a szelid őz 

rövidítem le, de nem szándékosan, hanem azt már a memória formálta így át. Ez tetszik. Akkor mondd ezt, amíg el nem alszom. Jó.

Suszter a kaptafánál.

Címkék: új ovi 5.5+

Anna-gramma

Egyszer hallottam a tévében a sztaki anagramma készítő szoftveréről. Meg is kerestem, és poénból beírtam a nevünket. Az enyém nem járt sok sikerrel, mert túl rövid és kevés, ámde ritka betűkből áll, Scrabble-ban aranybánya az én nevem. Már ha neveket le lehetne rakni. Aztán beírtam Annáét is. A teljeset, mert a rövid neve neki is túl rövid és túl egyszerűnek tűnik. A teljes nevére viszont sok találatot adott ki. A legviccesebb, hogy Anna nevéből kirakható az Anyám és a Leányom szó is, külön-külön természetesen. De azért szuperapura is utal az egyik anagramma: "anya álma peron". A Big Farm szamáreledelére utal "amely anno árpa" volt, a víz "amely anno pára" volt. Az is kiderült, hogy "anyám aeroplan" és "anya pláne roma". 

Itt lehet próbálkozni.

Címkék: érdekes 5.5+

Jelek

Voltak jelek erre az adhd-ra, csak akkor még nem tudtuk, hogy mit kell nézni. Összegyűjtöttem, mi az amire figyelni kellett volna jobban:

  1. születésnél oxigénhiány köldökzsinór hurkolódás miatt
  2. félévesen, amikor először észleltem, hogy a kommandós kúszás kimaradt. De ahogy visszanézem a dokumentációt a védőnői vizsgálat sem tér erre ki. Az egyetlen eltérés 3 hónapos korban, hogy az "oldaláról a hátára fordul" négyzet nincs bepipálva.
  3. az első óvodai napokon már látható volt, hogy a társas kapcsolatokban nem lesz jó. Amikor az ovit kérdeztük, az sni-re egyértelműen azt mondták, hogy nem. A szakszerűtlen tagadás miatt 2,5 év kezelés kimaradt Anna életéből. Tovább mélyítette a problémát, hogy nem kezelték megfelelően, aki meg tudta kezelni, azt szándékosan nem engedték Anna közelébe. Ez eddig csak gyanú volt, de mára már megerősítették.
  4. az alvással való szenvedésünk is jelezhette, hogy valami nincs teljesen rendben másfél éves kora óta

Az életünkben alapvető változás akkor következett be, amikor Robi bácsi a nagy rutinjával bejött a képbe. Vele a nevelési tanácsadó nyári szünete miatt találkoztunk először, és az első 2-3 vizsgálat után már olyan varázsszavakat mondott, hogy adhd és Ayres terápia. Ez már tavaly történt nyáron, ősszel kaptuk a diagnózist, azóta kicsit begyorsultunk, sni eljárás, funkcionális látásvizsgálat, hallásvizsgálat majd AIT hallásterápia fog következni és szeptembertől viselkedés terápia. Estére Sedatiffal nyuszik le, ő maga kéri. Halolaj az néha kimarad, mert nem olyan jó. Közben TSMT tornára járunk. Ebből az ovi, ahol Anna az élete 25%-át tölti semmit nem vállal, mert nincs baj, és nem köteles fejleszteni, amíg a nevtan nem írja neki elő. Ezért nem maradunk itt jövőre. És hogy miért maradunk mégis szeptemberig egy ilyen szar helyen? Majd legközelebb elmesélem. 

Egy társadalom nagyságát az mutatja meg, ahogy az általa kitermelt gyengékkel és elesettekkel bánik. Érdemes lenne foglalkozni velünk, mert mi leszünk azok akik öregségben támogatni fogjuk azt a generációt, akik most nem támogatnak minket. Ugye érezzük a paradoxont.

Mégis csodálkozni fogunk.

Kincskereső

Az oviba vezető úton elektromos vezetéket ásnak ki. Az aszfaltba sárga x-szel jelölték a helyet, ahol meg kell fúrnia a betont. Többször elmentünk mellette, amikor először meglátta azt mondta:

Ott a kincs és ássuk ki!

Próbáltam lebeszélni róla, hogy egy lakótelepen hogy lennének kalózkincsek. Másnapra már feltúrták, és reggel ott dolgoztak.

Most keresik!

mondta Anna. Aztán megint másnap már elmentek.

Feladták!

mondta Anna. Lehet, hogy megtalálták, próbálkoztam be. Nem mert most meg ott keresik, mutat a szomszéd utcára.

Szia, ugye kincset kerestek?

kérdezi meg tőlük személyesen. Nem tudom miért nem érti, hogy soha, semmilyen körülmények között nem cserélném őt le. Ami nagy félelme, hogy ha mondjuk az oviból választhatnék egy másik gyereket magamnak, akkor mást választanék. Mit kezdenék egy szófogadó-átlagos-jellegtelen-szorongó-felnőttnek.megfelelésből.hazudó-butácska-tucatgyerekkel? Nem is értem még a kérdést sem.

Generációs szótár

Jedi vagyok és szeretnék egy fénykardot, jön meg Anna egyhetes tavaszi szünetéről. Ennek mindannyian örülünk. Ilyenkor jönnek mindig a fura szerzetek, galaktikus tér és csillagközi port. Galaxis útikalauz stopposoknak, Arthur Dent, törölköző anyával és Mass Effect Joker, Tali és Shepherd kapitány, amiket angolul is tud mintaszerű kiejtéssel (Commander Shepherd) szuperapuval. Már ott tartunk, hogy nemhogy nem gengege, mert az olyan magyarosan karinthys, hanem angol nyelvű halandzsa. Amikor felismered az angol nyelv hangképzési technikáit a halandzsájában. Amikor magyar szavakat mond, akkor is sithekről beszél, meg egyéb lényekről, amit aztán gondosan kikérdez. Ez az a pont, ahova nem akartam elérni, amikor nem értem miről beszél. Ha megfeszülök a figyelemben akkor se. Nesze neked magyar-magyar szótár. Most már generációs szótár kellene.

Aztán elmeséli azt is, hogy voltam Tompeti koncerten, ahol az első sorból csápolta végig a dalokat, és úgy jön, hogy a Rock and Roll Csigát énekli Tompetis pólóban. Aztán egy mozgókép felvételen látom ám, hogy az interaktív játékban az elsőként jelentkezik színpadra, ahol rajzol, ügyesen szófogadva, amíg az együttes énekel, megfordítja a rajzát, ami egy előre nyomtatott négyzet volt, mert ő csak eljátszotta, hogy rajzol. Elég simán lemegy, de azért közli a zenekar tagjaival, hogy ő Tündi Bündi Kiscicát is tud rajzolni, és amikor erre más gyereket kérnek fel, nem sértődik meg. Ez meg kicsoda?                   

wp_20170423_12_05_03_pro.jpg

 

Címkék: anna rajzol 5.5+

Meglehet

Enya: May it be

Meglehet, hogy egy éji csillag
Leragyog rád.
Meglehet, hogy amikor az éj leszáll
A szíved igaz lesz.
Magányos úton jársz,
Ó, milyen messze vagy az otthonodtól. 
Elérkezett a sötétség
Higgy és megtalálod az utad.
Leszállt a sötétség
Egy ígéret már benned él. 
Meglehet, hogy az árnyak hangja
Messzire száll majd
Meglehet, hogy folytatod az utad
Hogy fényt találj
Amikor elszállt az éjszaka
Talán arra ébredsz, hogy látod a napot.
Elérkezett a sötétség
Higgy és megtalálod az utad.
Leszállt a sötétség
Egy ígéret már benned él.

Egy ígéret már benned él.

Magyar-magyar szótár

Nagy vihart kavart az adhd közösségben egy cikk a mai hisztis gyerekekről, ami szerint a hiszti az a szülő hibája, mert megengedett mindent és nem vezetett be szabályokat. Egy anyuka megjegyezte, hogy az ő gyereke azért hisztizik, mert nem vesz meg neki mindent a boltban, vagyis azért, mert szabályokat vezetett be és azokat következetesen betartja. Másik anyuka elég jól összefoglalta, hogy vannak olyan szülők, akik szófogadó gyereket kaptak az élettől és ezt a gyerektípust saját szülői alkalmasságuknak tulajdonítják, tévesen. Ha a gyerek jól viselkedik, akkor jó anya vagyok mondják, ha rosszul akkor rossz. Ezzel szemben azonban ha a gyerek szófogadó, akkor azért, mert eleve olyan az alapszemélyisége. Nem szófogadó gyerekkel az sem tudna mit kezdeni, mint ahogy a mi esetünkben az ovi sem, ahol szakképzett emberek hada foglalkozik Annával csekély sikerrel. Aztán megint más anyuka meg azon szomorkodott, hogy az ő gyereke nem akkor hisztizik ha valamit nem kap meg, hanem az egész élet egy hisztiből áll, egy véget nem érő küzdelemből, harcból a mosakodásért, harcból az indulásért. Igazából mi nem tudjuk, hogy mi az, hogy hiszti, azt csak az átlag gyerekek tudják. Éppen ezért furcsa, hogy megítélnek minket mások, hiszen én sem vitatkozom atomfizikáról egy fizikussal, mert nem egy nyelvet beszélnénk. Nem bírálom felül az autószerelőt, mert nem értek az autószereléshez. Én csak azzal beszélgetek, akikkel közös témám van. Aki ismeri a Print Screent és nem szereti a gagyit. Akivel ugyanazokon nevetünk. Aki meglátja a felnőttet a gyerekben és aki meglátja a gyereket is a felnőttben. Mert hiába használjuk mással ugyanazt a nyelvet, ugyanazokat a hangzókészletet és ugyanazokat a szavakat csak más sorrendben és más hangsúllyal, mégsem értjük egymást. Nem értjük a közös magyar nyelv rezdüléseit, mert egyikünk idegen. Ebből aztán rengeteg frusztráció származik, hogy pisa teszttel alátámasztva legendás módon nem értjük a szavak bizonyos sorrendjét, ami nem a mi logikánkból fakad. Nem értjük a szarkazmust és azt, ami a sorok mögött van.

Valójában ezért van az, hogy én keveset beszélek.

A sport

Anna megtalálta a sportot, amit szeretne űzni. Bár még kérdéses, mennyire tart ki mellette, valószínűleg egy hét múlva már elfelejti. Igazából én sem bánnám, ha elfelejtené, mert egy küzdősportot választott, a karatét. Arra alapozom a reményt, hogy így lesz, mert rá fog jönni, hogy a karate nem egy öncélú rugdosódás, amint ez elsőre látszik és nem kell szabályokat betartani. De valahogy sejthető volt, hogy ilyenekkel fog szimpatizálni.

Legalábbis utólag mindig vissza lehet vezetni, hogy miből kellett volna látni akkor, ha tudtuk volna, mit kell nézni.

Címkék: 5.5+

A film

Végre eljött az idő, amikor leülünk egy film elé a tévében, és nyugodtan és normálisan végignézzük. Az adhd az inkább ugrál, és szimultán két-három dologra figyel, ezért nem lehet tőle semmit csinálni, moziba menni vele végképp. De a Charlie és a csokigyár lett az a film, amiben mindenkivel tud azonosulni, mert egy kicsit mindegyikre hasonlít. Először is a csokoládéval, aztán Willy Wonkával, aki egy kreatív lángelme, aztán az umpa-lumpákkal, akik kicsik és viccesek. A gyerekek közül is többekre hasonlít. Charlie döntéseit szereti és sajnálja, mert nem tehetősek. Violet az lila lesz és bajnok típus, Veruca elkényeztetett kislány, aki bármit kitalál ugranak a szülei megvalósítani pénzt és energiát nem kímélve. Mike TV, aki számol és felfedez. Na talán a dagi kisfiúval a legkevesebb a kapcsolódási pont, az szerinte is rémes alak. Talán belőle megérti majd azt is, hogy a szülő nem mindig szükséges rossz, és minden kreativitás elrontója, bár a szülők nagy része tényleg ilyen. Ki kell fogni. És sajnálja azokat a gyerekeket, akik nem fogták ki. Ez sok mindent megmagyaráz. Szerencsére Johnny Depp, Helena Bonham Carter és Tim Burton, így aztán jöhet az Alice csodaországban is és bőven később a Sweeney Todd is. Már alig várom.

Címkék: 5.5+

A nyúlon túl

Nem a nyuszit láttam elrohanni erre, kérdezem Annától. Az lehet, mondta, mert én meg hallottam. Akkor keressük meg hátha még itt van és hátha lerakott valamit. Keresi, megtalálja. Smarties cukorkást csokit is hozott. Ennek a csörgését meg hogyhogy nem hallottuk, kérdezem. Úgy, hogy végig te voltál a nyúl és ezt csak kitaláltad.

Közben a csüngés iránya megfordult, eddig Anna csüngött rajtam nonstop, most viszont már én őrajta. Olyan okos vagy és úgy félek, hogy hamar megnősz és akkor majd nem lesz rám szükséged, sírdogálok. Anya, ez meg fog történni és ezt nem tudod megakadályozni. De ügyes leszel és túl fogod élni.

Áhááááhááá!

Így fest

Idén kevésbe voltunk felkészülve a kényelmes otthoni tojásfestésre, és kapkodó festés lett belőle, mivel az utolsó előtti pillanatban szereztünk tudomást, hogy idén locsolkodás az igazi húsvét előtt van. Az idei tojások is színpompásak lettek, illetve nem volt nagyon idő próbálkoznia  színekkel, miután kikevertünk egy barna tojást, miután találomra öntöttünk össze színeket. Mióta tudjuk, hogy a világ összes színét összeöntve barnát kapunk, azóta nem lepődünk meg ilyeneken és a másodperc törtrésze alatt forgatjuk bele a piros színbe, hogy mentsük a menthetőt.

Anna mostanában azzal fáraszt, hogy kitalálja a jövő farsangkor viselendő jelmezét. Miután időt kértem tőle, hogy döntsük majd el akkor, ha odaérünk, annyit sikerült csak elérnem, hogy mindennap felírjuk, hogy mi szeretne lenni, mert persze mindennap más. Így fest a naptárunk:

április 9:  sellő
április 10: zár (ez valami játékfigura általa történt elnevezése)
április 11: Cubby a Sohaország kalózaiból.

p4110014.JPG

Címkék: anna rajzol 5.5+

Aki tud nemet mondani

A Farm játékban jött Lester a szomszéd, aki végig ellenünk szurkolt, ő mindig mindet jobban tud és sokkal ügyesebb is mindenben. És mi úgyse tudjuk. Ismerünk ilyen figurákat a való életből is, könnyű ezt a helyzetet alkalmaznia  játékra is. Már csak rutinból is. Kérdezi Lester, hogy tudunk-e neki segíteni, mert ellepték a rágcsálók és kártevők. Mivel ez Anna farmja, a döntési jog az övé. Segítsünk-e neki? Gondolkodnom kell, mondja Anna. Aztán végül dönt.

Nem segítünk, neki, hogy tanulja meg egyszer és mindenkorra, hogy ez a viselkedés nem vezet sehova.

Önjáróka

Automata vagyok, jön haza szuperapus hétvégéjéről Anna. De miért? Azért, mert úgy megyek, mint egy robot. Az automata azt csinálja, amit beprogramoztak neki. Például az automata mosógép azon a programon mos, amit előre beállítottunk. És olyan nincs, hogy nem azon mos? Nincs, ha azt mondjuk neki, hogy színes ruhát mosson 60 fokon, akkor nem mondja azt, hogy nem én gyapjút mosok 90 fokon. Nem tudtad? Van olyan automata, amelyik azt csinál, amit akar? Van. Az az önjáró automata. Jó, akkor önjáró automata vagyok. Önjáróka. Így ma önjáró automataként mentünk oviba. 

Mostanában nálunk a Jégvarázs a menő, ő Elza, mert miért pont Anna lenne, ami bármikor lehet. Vettem két jégvarázsos cicanadrágot, van rajtuk kis címke. Azokat gyűjtjük. Vettem közben húsvétra meglepetésül egy jégvarázsos fürdőlepedőt is. Eggyel több a címkénk. Észreveszi. Anya az hogy lehet, hogy három címkém van és csak két nadrágom?

Bírom az adhd-st. Sose vered át.

Ateizmus

Csináljunk egy kísérletet, javasolja Anna. Kipróbáljuk, hogy nem a pónival alszom, és megnézzük vajon mit fogok álmodni. Mert a pónival mindig jókat álmodik. Az élet úgy hozta, hogy a póni nélkül éppen nem valami rosszat álmodott. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a rózsaszín póni a jó álmok hozója.

Három éve küzdünk az átmeneti tárgy hiányával. Voltak kísérletek többször, már az ovi ideje alatt bőven, de nem sikerült megnyugodnia semmi mellett sem. Amikor viszont a felnőtt biztonságos környezetet teremtett az óvodában, egyből lett átmeneti tárgy is, amitől megnyugszik. Az átmeneti tárgyakról azt kell tudni, hogy az óvodáskor végére eltűnnek. Örüljünk, hogy nálunk előkerültek.

Mivel nekem mindenről eszembe jut valami, erről történetesen az a pár sor jutott eszembe, amit 1997. június 25-én egy kockás füzetbe felírtam. 

tehetségtelenek kezében
tehetségesek
roppannak össze
mint a tojáshéj
a rombolás mámora
e tűnő földi kéj
hajtja őket,
űzi,
egyre lejjebb
az emberi nem határáig
de ők az urak
ők a hatalom
és erő egy személyben
maguk alkották saját maguknak
hogy ők a kiskirályok
fejükön tüskekoszorú
mint megannyi bukott Jézus
mártírkodnak a kereszten
jajveszékelve
miután - így hiszik -
megváltották a világot

Lilaruhás sellő

Ma voltunk mozgásfelmérésen és sikerült is odaérnünk időben. Ezt a nevelési tanácsadóban szervezték, és először hallástesztet csináltak, hogy érti-e a mondatokat szándékosan nehezített körülmények között. Például recsegő hang aláfestéssel a halkan mondott szöveget érti-e. Én szintén részt vettem a vizsgálatot és szerencsére nekem nem kellett válaszolni, mert Anna sokkal jobban értette a megzavart beszédet. Egyszer-kétszer volt, hogy saját képzeletével egészítette ki a hallottakat, de akkor azért nem hallotta a mondatot, mert ő beszélt valami mást, vagy a frissen talált cuki kis kannával kattogott. A memória játékban is lekörözött engem, 12 hallott szóból 8-at visszamondott, a kisiskolás gyerekeknél 4-6 az átlag. Aztán rajzolni kellett, lila ceruzával rajzolt egy házat, meg egy fát, a fába rajzolt egy odút és a koronája mosolygott. Egy királylányt kellett még rajzolnia, vagy önmagát, vagy anyát. Önmagát lila sellőként rajzolta le. Aztán átvonultunk a tornaterembe, ahol tök jó játékok voltak, labdadobálósak, meg függőágyak és pörgős hinták. Menjünk tyúklépésbe, ez volt a feladat, ő azt ő nem tud, mert ő egy sellő. Egy hulahopp karikával megtörték a sellő varázslatot, így megint újra lábai lettek. Ott aztán abban maradtunk, hogy Anna olyan pozitív irányba fejlődik (ugye az ovi szerint nincs fejlődés, ezért kellett volna januárban eltakarodnunk), hogy vétek lenne nem belekapaszkodni a helyzetbe és hetente szenzomotoros tornára (TSMT) kell járnunk ezentúl. Az elmenetel megint nehéz volt, de rászántam egy negyed órát, hogy nyugalomban menjünk át az oviba, ahol már délután 3-ig maradhatunk. Szerencsére Ibolya néninek, aki segít a csendes pihenőben csendben maradni. Telefont ugyan nem adják neki oda, ami azért baj, mert megbeszéltük az ovival, és én is megbeszéltem Annával, hogy igen és így egy újabb csalódást kellett átélnie, amit az óvoda okozott. De ennek dacára elfogadja, hogy csendben kell lenni, annak ellenére is, hogy neki százszor nehezebb, mint egy átlagos gyereknek.

Azt sajnálom, hogy három év alatt ezt csak hatósági jelenléttel lehetett elérni. De azt kell mondjam, az EBH tényleg olyan hatékony, ahogy az a honlapjukra feltöltött határozatokból sejteni lehetett. Azt is sajnálom, hogy ezt nem léptem meg hamarabb, lett volna néhány nyugodt évünk. Mert most már elindultunk a jó úton, TSMT, viselkedésterápia. Innen már csak felfelé van út.