te is

Nélkülem unatkoznál


Ufók közt ufók

Megvolt az ez évi tojásfestés, Mindenki túlélte, és még jót is szórakoztunk. Ebben az évben Anna a Jégvarázs mesét applikálta viaszkrétával a tojásokra, amit egy hete még nem szeretett. Rajzolt Annás, Elzás, Olafos és Kisolafos tojásokat is, ráadásul a jégkastélyt is rárajzolta valamelyikre. Csak az volt a kár, hogy hiába, mert ebben az óvodában nem divat a locsolkodás és tojásfestés, és csak nagy unszolásra sikerült az óvónőkre rátukmálni a tojásainkat, hogy engedjék odaadni a fiúknak. Locsolásról szó sem lehetett, mert hogy veszi ki az magát, hogy egy kislányt meglocsolnak, a többit meg nem. Anna is görbített, hogy nem öntözik meg illatos kölnivel, akkor mi lesz vele. És váltsunk óvodát, javasolta. Egyetértettem volna vele, ha nem ég a körmünkre az iskolába való beíratás problémája. Mindenesetre furcsa, hogy itt is minden szülő ráér, úgy látszik, mi vagyunk az ufók. Szülőknek esti sütögetős retro party, hétköznap este. Mert még a FB-os szülőklubban is hajmeresztő bejegyzéseket osztanak meg: adhd-s gyerek amikor iskolába megy, anyja gondosan csomagol neki saját készítésű italt, kézen fogva mennek, szorongva néz vissza és ezt más anyukák bizony megkönnyezik.

Miről beszéltek?

Ufók közt is ufók vagyunk.

img_20180325_163401.jpg

Címkék: új ovi 6+

Szevasz tavasz

Mint kiderült az orvosi vizsgálaton, Anna alváskényszere hátterében rengeteg dolog állhat, az első a fogzás. Mert a csontfogak ugyanolyan problémakörrel bújnak, ki, mint a tejfogak. Ami számunkra nagyon nem jó hír. De okozhatja a hirtelen növés is, ugye Anna most már 128 cm felé kacsintgat. Okozhatja a szervezet vashiánya is, ami vérképből derül ki, coming soon, hamarosan sort kerítünk rá. De nem most. Különben abban a pillanatban, hogy orvoshoz fordultunk visszaállt a 8 órai alvásra. Máshol akar aludni mostanában, mert attól fél félálomban kihányja. És ez hozzám köthető, máshol nem hány.

Egyébként jól van, várjuk a tavaszt és a fénypontot a húsvéti tojások festését. Most már én is.

28536777_1963914227207639_571979943_n.jpg

Tavaszi fáradtság

Ezzel a számunkra ismeretlen fogalommal bővül az életünk, ugyanis számunkra a tavaszi fáradtság egyszerűen értelmezhetetlen volt. Anna mindig is pörgött kiskorától kezdve, és ez az amiért kis aggodalommal személem a helyzetet, azt, hogy a napokban állandóan alszik. Este hattól reggel ötig, ez persze a másik kérdés. Ennek sok oka lehet, kevésbe tartom valószínűnek, hogy egyszerűen elfáradt a hat évébe, és most hirtelen varázspálca suhintásra nyugodt lesz és kiegyensúlyozott. Éppen ezért hajlok arra, hogy azt higgyem, hogy csak elfáradt agyban. Szervezet az utolsó tartalékokat emészti fel, azt hitte Egerben véget ért a tél, és helyette hirtelen mégse. Fejlődési ugrás is lehet, betegség is lehet. De erre mind most nem gondolunk.

Ha a negatív oldalát nézem, reggel ötkor nagyon korán van felkelni, de elfoglalja magát. Volt, amikor felkelt hajnalban enni, aztán olyan fáradt volt, hogy gyorsan evett, hát kihányta. Fél az elalvástól, engem húszpercenként ellenőriz, ott vagyok-e mellette. Ha a pozitív oldalát nézem hattól béke van.

Az miért van, hogy nem jó sehogy?

Címkék: tünetek 6+

A lány a vonaton

Az elmúlt 6-7 évemet ha röviden összefoglalhatnám, azt kellene mondanom, hogy utazás volt a saját múltamban és el nem jött jövőmben, mivelhogy Anna elég sok olyan dolgot kérdez és kérdőjelez meg, amit én soha sem mertem volna. Ennek fényében nem is tudhatjuk mit hozhatott volna a jövő liberálisabb környezetben. De mindezek mellett új dimenziókkal is bővültem, Ez mondjuk Annához nem köthető, hacsak nem annyiban, hogy ő tanított meg nyitni a transzcendens terekre.

Ülök a vonaton és nézzük egymást riadtan egy idősebb úrral. Nem meri rólam levenni a szemét, mert azt hiszi, hogy kísértetet lát. És te, mit keresel itt, gondolom én elsőre. Értsd ebben az életünkben. Szórakoztat a helyzet, de nem szólok. Elillanna. Volt már ilyen élményem, és nem tudom a múltban utazom ilyenkor vagy a jövőben. Nem ebben az időben, mert az idő relatív, a föld körül elhajlik. Más idő van egy magas hegyen, mint a tengerszintnél. Így aztán nem csak térben utazunk. Két random ember.

A lány a vonaton.

A félbehagyott terápia

A nagy Vadaskerti kalandok során hirtelen Anna lebetegedett. Enyhe hőemelkedéssel nyitott szuperapunál, akinél a vadaskerti logisztika miatt lakott. Ez többek között azért baj, mert az egész viselkedésterápia így félbeszakadt, és majd elölről kell kezdeni májusban, mert félbehagyott terápiával semmire nem megyünk. Még szerencse, hogy ad hoc beugrottunk, mert így talán ki tudunk futni szeptemberig, az iskoláig. Azóta az éjszakát már lázzal vészeltük át, éppen hogy alulról súrolva a 40 Celsius fokot, naponta többször és igen, már eljutottunk oda, hogy Anna maga kéri a kúpot, mert az a kisebb rossz, viszont hamar jobban van tőle. Fázik, melege van, fáradt, aludna, de a lángolástól nem tud, majdnem kigyulladok, mondja. Azért orvoshoz elmentünk, ahol megállapították, hogy valami vírusos torokgyulladás-féle, Nurofent írtak tablettában végre már elhagyhatjuk a szirupot és jöhet a tabletta megsegítve kúppal. Ma Anna harmadszor aludt el, mivel éjszaka nem nagyon tudtunk pihenni. A gyógyszerezés a szokásos, három napig Nurofen és a vitaminok, ez be szokott válni. Közben kiderült, hogy a két hátsó hátsó csontfog is kint van, így ezzel egybevetve 3 db maradandó foga van már. Hazafelé bementünk a boltba, ami nekem nagy szó, hogy gyerekkel vásárolok, de valahogy Eger óta könnyebben vállalom ezeket be. Normálisan viselkedett ott is. Azt ugyan nem tudom, hogy mennyiben kellett ehhez visszafogni magát és mennyire volt kényszer, de nem látszott annak. Hátha elindulunk felfelé.

És innen emlékszem csak vissza arra, milyen mélyen voltunk.

Címlaplány

- Anya, el tudod érni, hogy a címlapokon legyek, mert én vagyok az első, aki megcsináltam a szonikus szivárványt. Ez a mesében Rainbow Dash repülési manővere, és engem is nagyon érdekelne, mert még én sem láttam.
- Húztam a kezem és először jött a rózsaszín sugár, aztán a lila, kék, piros, narancs, citromsárga és a zöld. Világhírűnek kellene lennem, de jól látom, hogy még nem mondták be a híradóba.
- De a híradóba csak ismeretlen hossz érdekes szavakat mondanak komoly arccal, ott nem mondják be.
- Persze, de még mindig nem vagyok címlapon?

Címkék: 6+

Elektromos tündér

Elég régen volt már Annának Tervezzünk tárgyakat jellegű rajza, jómagam a sapkintóra emlékszem utoljára. Na de egy feltaláló az soha nem pihen. Felhívnám a kompozíció jobb oldalán repülő tündérre a figyelmet, akinek a nyakából kinövő valami az egy kő, amelynek a két vége elektromos erőteret képez. Erre az elektromosságra azért van szükség, mert ez biztosítja a tündér energiáját, amit aztán átad másoknak.

Néma revolverek városa

Miután letudtuk az egri kört nem sokat tudtunk tétlenkedni, mert bejutottunk a Vadaskertbe viselkedésterápiára, ami az ünnepek miatt rövidebb ideig tart, mert két hét helyett csak másfél hétig leszünk. Épp volt egy betegség miatt visszamondó gyerek, akinek a helyére befértünk ingyen és bérmentve. Cserébe nem kell menni oviba, ami most nem jó hír, mert Anna nagyon ragaszkodik a csoporttársaihoz. Fél 9-kor kezdünk reggelente, kivéve az első napot, mert mi a beugrósok szinte semmit nem tudtunk, gyorsan kellett dönteni és kizárólag egyszavas válasszal. Így nem tudtuk azt se, hogy ebéd jár, tízórai nem, mi lesz a pontos program, milyen öltözéket vigyünk. Így első napon szuperaput érte az a megtiszteltetés, hogy ja, itt 9-13 óráig vannak a gyerekek, de addig a szülőknek külön műsor van, nem ám úgy elcsatangolnak fél napokra dolgozni. Klubdélután teával. Más kérdés, hogy ebbe a klubba jó tartozni, mert ez més que un club, mint ahogy a Barcelona jelmondata is mondja. Itt mindenki sztoriján visítva röhögünk, mert aha érzés van mindenkinek. És mindenki ráér. Mert mi fölötte állunk az időnek. Na jó mi nem, de ti mindannyian igen. Az elején volt kérdőív, amit már ezerszer kitöltöttünk, hol itt, hol a fimotában, de most kitöltöttük duplán huszonharmadszorra is. Most már szuperapuval nem annyira másfélén.

Van-e a gyereknek beceneve, volt az első kérdés. Igen van, válaszolta szuperapu, Moki és Cirmi. Ez mind jó, de azért egy hivatalos kérdőívre ne írjuk már rá.

Ez itt a Néma revolverek városa. De most tényleg.

Zárt életek kialakult tolvajnyelve, egy kis birodalom Benjamin Walter élete, melynek külön szótára is van, és ő ezt nem érti. De jól tudja például, hogy Madge-nek adott egy képet, mely szerint:

"Uborka néni! Nem kell a babának forgácsfánk... De mégis minden jó lesz, ha kirándulunk megint egyszer az Északi-sarkra négernek, egy jó vacsorára! A te Halló Csumpid!"

Ennek normális, rendes, emberi értelme van. Itt minden szó megfelel egy eseménynek, ebben szerelem, regény, közös emlék, frivol célzás, kedves biztatás és más egyebek vannak. Tegye az illető emlékdobozára, íróasztalából előkerülő régi kacatjaira a kezét, és esküdjön meg, hogy nincs hasonló rejtélyes szövegű fényképe.

Jumurdzsák gyűrűje

Eljött a rettegve várt pillanat, elmentünk Annával ketteseben wellnesselni. Mivel ezt korábban még nem mertem megtenni és a lefoglalás pillanatában is nagy volt a rizikó, hogy mi lesz messzi távolban, ha nem úgy alakulnak a dolgok. De végül is úgy alakultak. Egerbe mentünk és városnézést terveztem, ami a cudar idő miatt nonstop termálfürdőzés maradt, de ezt sem bántuk meg. Elvégre is a legfagyosabb téli napokat gyógymedencében úsztuk meg és gőzkabinban kezeltük a náthánk utolsó jeleit. Eleinte felkészültem Egerből a Jumurdzsák gyűrűje című magyar fejlesztésű interaktív játékkal, amit jó évekkel korán játszottam én is. Ennek révén tudtom virtuálisan Eger belvárosának utcáit, látnivalóit. Na mindez az információ most mind nem kellett.

Kezdetnek Anna lestoppolt egy családot, aki egy nagymama volt három nagyobb unokájával. és alighogy elhangzott a jaj de cuki kislány felkiáltás, onnantól Annát nem lehetett levakarni sem róluk. Úgyhogy a első napot szerencsésen megúsztam. Az étkezésektől tartottam még nagyon, de kiderült, hogy ez is alaptalan volt, Anna nem sajtocskázott, hanem maradt az asztalnál. Először körülnéztünk, mi a kaja, aztán kiszedtem neki. Mindenesetre mi nem a ráérősen nyugodt tempóban nyomtuk, mint a többi wellnessre szoruló. Anna néhol a sorát nem tudta kivárni, kukucskált és furakodott, belenyúlt mindenbe. De ezt leszámítva nem volt baj az evésével. Amikor kávét kerestem mindenkit külön megszólított, hogy bácsi hol van a kávé, meg sem várva, amíg én magam megkeresem. A nonstop fürdőzés jótékony hatása ott látszott, hogy este 7-8 óra körülre már nullára fárasztotta magát. Az alvásunk is jól sikerült, az utolsó nap volt egy felriadás, de ezt leszámítva nem volt vele gond. Szemmel láthatólag a nagy szállodában is az eltévedés miatt nem kóborolt el, a tájékozódása nagyon nem volt jó, még harmadnapra sem tudta az utat az ebédlőbe, vagy a medencékhez. Hozzám viszonyítva sem, mert azért én sem vagyok ebben olyan erős. Még a medencéből evésre való kiparancsolás sem ment olyan nehezen, mint ahogy számítottam. A medencében nagyon ügyesen úszkált, ez az úszás volt a mozgás öröméért, többször ki-be szaladgált, víz alatt úszott, sellőúszásban, hátasokat ugrott. Csak ámultam és bámultam rajta. Néha infraszaunázott. Az újdonsült barátai a csodájára jártak okosságának, végre nem én voltam az egyetlen, aki ezt mondta róla. Sugárzott az arca, amikor dicsérték, hálás volt minden jó szóért. Látszott, hogy nem volt idegenektől hozzá szokva.

De nemcsak a számára volt ez pozitív élmény. Örömmel láttam én is, hogy nem vagyok tehén, mint azt gondoltam magamról, más gyereke sem fogad szót, és hogy hogyan nem szabad megöregedni, és hogy a harmadik gyerek után nem szabad felvenni az a bikinit, ami lánykorunkban még jó volt. Bár kétségtelenül az utolsó tust az ismerkedési est húzta be, amikor is a vacsorára fáradt csecsemővel érkezőknek élő zenében egy indián kinézetű ember elénekelte a Guantanamera-t, utána meg régi Máté Péter slágereket énekelt. Kihagytam volna ezt a retró performanszot, és Annával visítva menekültünk, hogy fáradtan miért nem hagynak nyugodtan vacsorázni. A búcsú a barátoktól fejezet volt problémás, nehezen akart jönni.

De végre újra itthon, home sweet home.

 

Címkék: wellness 6+ fimóta

Egyenes beszéd

Ez a Roxfort, mondja Anna, amikor bemegyünk a leendő iskola nyílt napjára ismerkedési estre, és meglátja a nagy kétszárnyú folyosót és a rengeteg lépcsőt. Az iskola kellemesen közel van, és sni gyerekeket is integrálnak, noha igaznak bizonyult az óvodai rémhír-keltés, amivel azt a látszatot keltették, hogy csak papíron. Amíg a gyerekeket a leendő tanítónénik szippantották be csoportjaikba, addig a szülők nulladik szülői értekezleten érezhették magukat, mert bemutatót kaptunk az iskola életéről és a majdani elsős szülők jó tanácsot kaptak, hogyan készítsék fel gyereküket az iskolára. Példának okáért hogyan tréningezzük, hogy ne érezze kudarcnak, ha nem őt szólítja fel a tanár a tíz tolongó jelentkező közül. Ezen a ponton kezdett figyelmem elkalandozni, hogy á, ez megint nem rólunk szól, mert mi ezekig a problémákig el sem jutunk. Így aztán a további öntömjén ömlengést már nem hallottam. Aztán a vége felé szuperapu betolta a kérdést személyesen az igazgatóhoz: ezt az iskolát írta nekünk elő a ... (szakértői bizottság - itt jutottam csak szóhoz), és az ovi azt mondja, hogy ne ide jöjjünk, mert itt nem tudnak bánni az adhd-s gyerekekkel. Csak így őszintén. Jött is a válasz ugyanolyan egyenesen, hogy hát igen x iskola, meg y vannak a kerületben, ahol kis létszámú osztályok indulnak. Nem is foglalkoznak adhd-val? De igen, minden osztályba jut egy. És hogyan működnek együtt? Gyógyszerrel.

Visszamentünk a portrélyukhoz, mert helyileg olyan messzire citáltak Annától, hogy az úgy a jóslásterem magasságában lehetett, és tartottam tőle, hogy ha egy óra múlva sem kerülünk elő Anna pánikba esik. Ami nem is volt alaptalan, háromszor próbált megszökni a teremből, mondták a nevelők, csak annyira nagy volt az iskola, hogy nem kockáztatta meg, hogy ne találják meg. Őket azért még megkérdeztem, hogy mi a véleményük. Azt mondták van adhd-s gyerekük a csoportban és jól működik. Már az meglepő volt, hogy tudták, mi az hogy adhd, látszik, hogy a tanárok már egy fokkal képzettebbek, és nem tőlünk hallják először. Azt is mondták, hogy alsó tagozatban tanítónénit kell választani és amit az óvoda mond, az nem biztos, hogy úgy is van.

Annának tetszett a hely, gondolom letaglózta az iskola nagysága, mint ahogy engem is. De engem az elhangzottak is egy kicsit letaglóztak. Az is lehet, hogy a három év óvodai handabandákhoz szokott fülemet zavarta meg ez a stílus, ami végül is nem is olyan baj. Ez nem hülyéneknézés, és nem mesedélután.

Végre.

Címkék: iskola 6+ fimóta

Jogtündér

Hogy van-e valami törvény arra, hogy e gyereknek szófogadóan kell viselkedni, veti fel Anna tök komolyan, és úgy látszik sarokba szorított, mert a kérdés közel sem olyan egyszerű, mint aminek látszik. A törvények általában felnőtteknek szólnak, bár magától értetődik a kérdés, hogy akinek jogai vannak annak vannak kötelességei is. A gyerekek vonatkozásában inkább csak a jogukról hallani a gyermekvédelmi törvényekben, de az alkotmányban már vannak utalások arra, hogy a gyerek bizony köteles a felnőttel együttműködni. Igen ám, de csak akkor, ha nincsenek olyan rizikófaktorok, amik ezt nem akadályozzák meg. Például iskolai kudarcok miatti eredménytelen tanulás, vagy aki nem képes közösségbe beilleszkedni. Annak segíteni kell. Anna nagyon hamar megtalálta azt a vékony hidat, amivel a jó gyereklét és a rossz felnőttek szakadéka felett átível és nem volt rest rá is lépni. Ugyan nem vagyok jogász, de azt azért remélem, hogy reszkess világ, mert jövünk.

viber_image7.jpg

Címkék: új ovi 6+

Húszforintos kérdés

Annának sikerült feltennie egy újabb húszforintos kérdést.

Kérdés: Ha a növények oxigént állítanak elő a fényből a leveleik segítségével, akkor mi van télen, amikor se levelek nincsenek, se napfény?

Válasz: Öhm. Ömlengből (Alice csodaországban)

Egy darabig eljutottam a megoldáshoz vezető úton barátom, a Google segítségével. A biológia 10. évfolyamban taglalja a fotoszintézis jelenségét professzionálisabb formában. 16 éves gyerek tananyaga. Szóval a fotoszintézis során a növény a rendelkezésére álló széndioxidból oxigént és szénhidrátokat állít elő. Szervetlen anyagból szervest. Mindezt úgy teszi, hogy a a zöld színtest segítségével megköti a napfény energiáját. Melléktermékként keletkezik az oxigén. Ezért szeretik egymást az emberek és a növények. Kémiai képlettel leírva 6 CO2 + 6 H2O = 6 O2 + C6H12O6

Miután mindezt tudjuk még mindig nem jutottunk el a kérdésig. Mi van télen, amikor a fotoszintézis egy alapvető feltétele sem áll fenn? Jó, valami fény mindig van, pipa. De hol vannak a levelek?

Anna válasza, hogy azért vannak az örökzöldek.

Könnyen meglehet, hogy igaza van.

Kiűzetés a Paradicsomból

Elmentünk gyerekkardiológiai vizsgálatra. Két hónapot vártunk az időpontra, amikor megkaptuk, hogy János kórház este 6 óra. Félálomban beájultunk a vizsgálatra, talán így a korrekt, kivéve persze Annát, aki akkor is pörgött ezerrel, a vizsgálatot viszont jól tűrte. Egy helyben maradt, csendben maradt és várakozási idő alatt gyönyörűen kidolgozott tündéreket rajzolt, csendben. Ott mindenki gyerek volt a váróban, mindenki vagy sírt, vagy bemászott a radiátor alá, leszarom szülőkkel, néha rászóltak, de inkább mobiloztak. Anna volt a legkevésbé problémás péntek este 6 órakor a kerületben. Először elektródákat csippentettek rá, majd vérnyomást mértek és szívultrahangot néztek. Anna többször panaszkodott, hogy túl gyorsan ver a szíve és szúr neki a mellkasa, ez volt az előzmény. A vérnyomást bediktálta a doktornéninek, majd én olvasom, te meg írjad, 109 pulzus, az sok, mondta magáról. Végül kiderült, hogy a szívével nincs baj, akkor szokott fájni, ha a gyerek hirtelen nő, és igen, hirtelen nőttünk az utóbbi hónapokban. Az a konklúzió született, hogy Anna saját maga generálja a pánikot, amikor meglátja a saját pulzusát, mivel elég okos, hogy leolvassa. Akkor viszont eljutottunk a paradicsomból való kiűzetéshez, nem ehetsz a tudás fájáról, mert a tudással veszélyezteted saját magad. Így inkább ne tudjál, itt az ostya.

Kaptam én már rajta korábban is önpusztításon, aggódok a holnap miatt, mondja a nap végén, amikor kiderül, hogy nem biztos az iskola, amit kinéztünk. Helyette gyerekpszichológus kőbányait javasol. Itt mindenki a mi családi körülményeinket kifelejti a számításból, ez egy egykeresős család, akinek semmi segítsége nincs ekkora logisztikára, mi több, autónk sincs. Reggeli csúcs időben vágjunk át a városon figyelemzavaros gyerekkel. Egyre jobban azt látom, hogy a gyerekpszichológia nem egy egzakt tudomány, handabandára és találgatásokra alapul és mivel a gyerek a kicsi és buta nem tud tiltakozni, így van létjogosultsága. Ez az elmélet dől meg általában Annánál, mert ő nem hagyja magát, ő fölötte áll az ilyen embereknek, akik őt kicsinek és hülyének nézik.

Hallástréning kontroll vizsgálat is volt a héten, gyakorolni kell vele, mondta fimóta néni szuperapunak. Lehet, hogy ez okozza az általános nyugodtságát, hogy szülői jelenlétben legalábbis kevesebb a dühroham. Még egy kis viselkedés terápia és minden jóra fordul.

Gondolatok az uszodában

Aztán később Anna elmesélte, hogy az úszómesterek nem szoktak ilyen köcsögök lenni, és őt is megzavarta, hogy úgy tizenöt szülő tolong a parton és aszociális helyzetben nem remekelve pánikba esett. Azért ez nagy segítség, hogy elemezni tudja magát, felismeri az érzéseket magán is meg rajtam is. Az elsőként veszi észre a rossz kedvemet, a feszültségemet még akkor is, ha ennek nincs látható jele. Amikor megmagyarázom, hogy pontosan azt a feszültséget élem át az emberek között, mint ő az uszodában mondja, hogy jó lesz és nem fog történni semmi baj és tényleg jó. Próbálja oldani azt a rossz érzést, ami a játszótéren rendszerint elfog, ahol köztudomásúlag nem hasonló intelligencia kvalitású emberek gyűlnek össze, mint én és kötekednek velünk még akkor is, amikor csöndben van Anna is, neki szabad de neked nem, mondja apuka tüntetően nézve ránk, az ős kislánya fodros-bodros ruhában csúszna le és mászna fel, de neki nem szabad. Nem hiába, vasárnap van, sok vasárnapi apukát látunk a játszótéren, mert mi is akkor érünk rá odamenni, fényképezőgéppel a nyakukba, vélhetően facebookon megosztva, szerelmemmel szöveget írva a kép alá, de azt nem írja utána, hogy láthatás volt, mert nem nekem ítélték és azt sem, hogy az egész napja szar volt a gyereknek, mert a játszótéren volt és nem csúszhatott le semmin. Ez szól be, ez ítél. Ím a rosszanya megengedi, hogy csússzon. Ezért aztán nem vágyom közéjük, erőfitogtatás minden játszótér, erődemonstráció az enyém szebb, az enyém meg gyorsabban megy. Az uszodában is ez volt a bajom, a hangoskodás, és az ezt csináld! és nem beszéget! Kiképzőtábor ez, janicsárnevelésnek emlegetik a pszichológiai szakkönyvek. De ez csak óvoda. A felhőtlen játékok kora. Kellene hogy legyen.

Másik anyuka a közösségben: mit kérkedünk a magas IQ-val? Az IQ az nem fontos!

Neked, akinek nincs.

Címkék: játszótér 6+

Stollár Miki

Stollár Miki a vízicsoda, ilyet már rég nem látott a vén uszoda, énekeltem már amikor hazajöttünk a programról. Az uszodába voltunk hivatalosak Anna úszóbemutatójára és záró órájára. Tipikusan az az agyleszívó óra volt, ami után  szélsőséges introvertáltként holnap fogok magamhoz térni.

Elöljáróban annyit, hogy az egész Stollár család felsorakozott az uszodában. Az első döbbenet akkor történt, amikor mindenki átvette a strandpapucsát, a felnőttek is, és szuperapu levette a zokniját. Az ismerőse rajta gyakorol, ennyit háttérinfónak. Mindenesetre biztos ami biztos, gyorsan odébb ültem egy paddal, hogy elhatárolódjam tőle fizikailag is. Az a pillanat volt, amikor nem tudtam, hogy sírjak-e vagy röhögjek és sírtam, mert ilyenkor általában röhögni szoktam, ha választhatok. Na ez nem az a helyzet volt. Anna sem mert szólni és más gyerekek, más anyukák se.

A bemelegítés még elég jól ment, de amikor be kellett menni a vízbe, akkor Anna közölte, hogy egy karmantyúval akar bemenni, mert néhány gyereknek ezt engedték, de a többségnek nem. Akkora sírás lett belőle, hogy szinte az első 5-10 perc ezzel el is ment, potyognak a könnyek, mert akkor azt hiszi mindenki, hogy ő ügyetlen, hogy csak kettővel mer bemenni, adjanak inkább egyet, vagy egyet sem, és akkor be se megy és hazajövünk. Én erre a napra szabadságot vettem ki, hogy lássam a gyerekemet úszni. Valahogy sikerült beimádkozni a vízbe, ahol mérsékelten követte az edző utasításait, mert eleve nem olyan az alapszemélyisége, hogy követte volna. Sikernek könyvelem el, hogy nem hátrafelé haladt, hanem előre. Többször megállt és kapaszkodott, de amikor kedve volt haladni szépen haladt. Volt, amikor lemerült a víz alá beszélni. Közben edző bácsik üvöltöttek, kiabáltak őrmester stílusban. Anna eddig ezt szerette és bírta, amit mondjuk kétlek, de ma nem. Kísérteties deja vu volt, amikor berágott az egyik kislányra és bőgve kiszaladt, miközben az edzők kiabáltak. Az én életemben is eljött a pont, amikor eldöntöttem nem fogok sportolni, de nem azért, mert nem szeretek, hanem azért mert megutáltatták velem. Fenének kell ez a versenyistálló. A sport lényege a mozgás öröme.

És ez nem volt az.

 

Címkék: új ovi 6+

Új fog

Kibújt az első csontfog, egyre nagyobb már, már el is felejtettem a két bors ökröcske fogakat, amikor először kibújtak, mekkora szám volt. Szinte minden régi bejegyzésre emlékszem, mint mellékszál. Kár volt leírni.

Több ponton volt igazam az előző bejegyzés óta. Az első, hogy a hagymát sikerült kirohasztani, amihez nagyban hozzájárult a melegházi klímaváltozás hatása, amellyel a hideg sarkvidéki erkélyről behoztam a szubtrópusi panellakásba gondolván, hogy így lesz neki a kisebb rossz. Másik fronton Anna kapott intelligens gyurmát, ami először úgy elgurult, hogy nem találtuk meg. Másodszor meg beleragadt az óvodában a lepedőbe, amikor Anna elfelejtette, hogy ott van, reggelre viszont már csak a ragacsos ágynemű maradt mosni. A maradékot apa laza mozdulattal dobta ki, hogy minek. Ezen a ponton elevenítettük fel a kis gázos régi családi történetét, ami arról szól, hogy ami neked fontos, nem biztos, hogy másnak is az. Akkor kapott egy slime-ot. Ami egy napig volt meg, mert az oviból már a 1/10-ed része érkezett csak haza. Anna nem tudja mi történt, vagy elajándékozza, vagy elhagyja. De hihetetlen, hogy nem érdekli és nem tudja megjegyezni, hova tette. Ma kapta meg az utolsót, ha erre nem vigyáz, akkor fel kell vállalnia a felelősséget, hogy nem lesz több. Másnak ezt talán furcsa lehet, de ez az adhd agy sajátossága, ezt a tipikus figyelemzavar, szétszórtság. Nagyon nehéz ezzel együtt élni. Kész csoda, hogy a tablet még megvan.

Tegnap este Anna nagyon zaklatott volt, nehezen aludt el, és nem engedett el sehova. Alvása sem volt mély alvás, beszélt is. De nem, énekelt, Mit énekelt? A mostani kedvenc dalunkat: A folyónál áll Dunnyuska, ezeket a szavakat dalolta, lehunyt szemmel.

Mindig csak várni

Még mindig nem derült ki a hagymánkról, hogy ki ő és merre van hazája. Sokáig úgy gondoltuk, hogy egyszerű újhagyma fog kikelni belőle. És sokáig azt is hittük, hogy soha sem derül ki, hogy mi volt, mert szerencsétlenségére megnyert engem aki túl fogom locsolni és előbb elrohad, mielőtt kihajtana. 

Van fánk is a balkonládában, arra repült egy mag és kihajtott. Szuperapu szerint juhar. Bálint gazda megosztott egy írást a bonsai-okról. A bonsai a türelmes kertész fája, húsz évig kell metszeni formára, mire elnyeri a már ismert alakját. Éppen ezért szóba sem jöhet, hogy nálunk megmarad. Pedig nagy poén lenne, Anna 25 éves lenne akkor.

Címkék: 6+

Mesék apával

Esténként mesélek neki Pajtiról (aki Tali kutyusa, és a történet arról szól, hogy a varázserdőt éltető Élet forrását az Inkvizítorok /star wars - clone wars sötét oldal/ befolyásolása miatt Ubul /gyöngy bagoly gonosszá lesz, átáll a sötété oldalra/ megfertőzi, megmérgezi az Élet forrását, és minden elpusztul és a sok erdőben élőlény gonosszá lesz, átáll a sötét oldalra. Tali kutyusa elszökik és ebbe az erdőbe téved, ahol találkozik Sein-nel /ori and the blind forrest/, aki segítségét kéri és kivezeti az erdőből Talihoz. Sein és Pajti elmeséli Talinak, hogy mi történt, aki szól Asoka-nak /star wars - clone wars/, Garrus-nak, stb.-nek és elmennek megkeresni a gyógyírt az Élet forrásának, hogy minden újra éljen, jó legyen, és legyőzzék Ubul, a félelmetest. Sok kalandon át vezet az útjuk: titán királynő, nága királynó, sivatagi boszorka, tűzpapripa, gimli a kovács, behemót király, küklopszok völgy, kis kődenevér kislány, főnix király, stb. És a végső feladat hogy megtaláljuk a klónozó üzemet, ahol az Inkvizítorok készítik a gonoszságukat. De ehhez kell térkép, mert nem lehet tudni hogy hol van. Ezeket a térkép darabokat 100 kulcsos ládákban ( 100 kulcsos ládák 9 féle varászkő megfelelő sorrendbe tételével nyílnak ki, ezeket a varázsköveket először meg kell keresni, ahhoz, hogy a 100 kulcsos ládikát ki tudjuk nyitni. A varázskövet mindenféle helyeken erős lények őrzik..) különféle varázs tárgyakban tartják jól elrejtve. ezeket keressük. Ha eljutunk a klónozóba, ott legyőzzük az Inkvizítorokat és náluk megtaláljuk a gyógyírt az Élet forrásának megmérgezése ellen, és akkor Ubul, a félelmetes rémuralmának vége, és új élet sarjad az erdőben.) és sok kaland során csatlakozik hozzájuk: Picur (egy elveszett kislány kutyus, aki beleszeret Pajtiba); Böbe (erdei nimfa kislány, akit az erdei jáspis kígyók kizavartak a sivatagba,és itt útjuk során Pajtiék megmentik és Böbe csatlakozik hozzájuk, tud elementálokat idézni: Hold-at (gyengített vízelementál) és Napfénysugárkát (erősített vízelementál). A mese 3. évados és az első évad végén eljutunk a kék sárkányok mezejére, ahol 3 kék sárkány + kék sárkány kapitány őrzi az első 100 kulcsos ládikát. A kék sárkányokat sárkány csemegével (ami csak 100 évente szilveszterkor terem a Titánkirálynő titkos kertjében, és csak 3 napig lehet leszedni, mert utána megromlik a gyümölcs /ringló szilvához hasonlatos bordó gyümölcs ami szőlőfürtben lóg. 3 szőlőfürtön 3-3 szem sárkány csemege.) lehet a ládika közeléből elcsalni, amikor ezt eszik, akkor semmire nem figyelnek, csak a sárkánycsemegére, és akkor a láthatatlanná tévő köpenybe (amit egyik küldetésünk során kapunk a Főnix királytól /mert megmentjük a lányát a Titán királynőtől) bújva el lehet menni a ládikához. De óvatosan, mert a ládika varázsmezőn van, ahol harangvirágok vannak és ha hozzá érünk,, akkor elkezdenek harangozni, és hiába a láthatatlanná tévő köpeny, azonnal észrevesznek a kék sárkányok (akik addig ették a sárkánycsemegét). Hát észrevettek, és már éppen el akarták Pajtiékat pusztítani, amikor Pajti segítségül hívta a Főnix királyt és a Pixie királynőt (Pajti kalandjai során segített nekik és cserébe 3-t kívánhat). A kék sárkányok semmitől sem félnek, csak a kicsi, törékeny apró pixie-ktől... A pixie királynő: magas , sudár, ragyogó szivárványszínű palástja van, smaragd zöld ruhája, és lila koronája, szőke hosszú haja van, és nagyon lágy, kedves selymes a hangja, amitől mindeki megnyugszik. Szóval a Pixie királynő ráparancsol a kék sárkány kapitányra, aki mivel fél s királynőtől, de titkon szerelmes belé, elengedi Pajtiékat és oda adja nekik a 1000 kulcsos ládikát, és hűséget fogad Pajtinak és ad neki 2 db kék sárkány pikkelyt, amiből a Titán királynő várában Gimli kovácsol neki egy kék sárkány pikkely vértet és pajzsot, amit Holdfény kő érccel, a sivatagi boszorkától kapott rúnákkal, a behemót királytól kapott szőrszállal és a Főnix királytól kapott egyik tollal kovácsol össze. 40 napig folyamatosan kell kalapálni a kék sárkány pikkelyeket, és csak a végén lehet a hozzáadni a többi varázstulajdonságú összetevőt.

Ezt a mesét Anna írja, Star Wars, Harry Potter, Gyűrűk ura, Ori és a vak erdő képzeletbeli, kitalált számítógépes játékok és modern mesék ötvözésével. Önéletrajzi elemként befigyel Böbe baba és Pajti kutya is. Hiába, az emberi fantázia az egyik leghatártalanabb dolog.

Közvetlenül az emberi hülyeség után.

 

Címkék: mese 6+ anna mesél

A perc

Voltunk szemészeti vizsgálaton. Kicsit félve mentünk el, mert úgy két éve nem jártunk arra, és már csak a csecsemőszemüveg volt meg, amit igencsak kinőtt már és egyáltalán nem volt alkalmas a szeptemberi iskolakezdéshez. Anna normálisan viselkedett a vizsgálaton, ami nagy szó, mert nekem még élénkek az emlékeim, amikor az összes lencsét széthordta a doktor bácsinak. Teljesen jól viselkedtek a felnőttek is, lehet, hogy van egy központi rendszer, mint a pirosan villogó taj-szám esete, hogy a problémásnak mondott gyerekeknél pilácsol vörösen. Anna szeme nem romlott, szemüveget is csak monitorhoz kell viselnie, tévé, mozi satöbbi. Egy jutalomfalatot ígértem cserébe, ha jól viselkedik, meg is kapta.

Na de amíg odáig eljutottunk történt fél perc leforgása alatt néhány esemény. Az első az volt, amikor Anna egy félméteres összefüggő hódarabot kapott fel, hogy anya megígérted, hogy hógolyózunk. Jó, dobjad, mondom én. Egy pillanat töredéke alatt dobja a fejemre tökéletes célzással, mielőtt még azt mondhatnám, hogy fapapucs.

Hisztis Myrtill úgysem érez semmit, vágjunk hozzá könyveket, tíz pontot kap, aki eltalálja a fejét. (részlet az egyik Harry Potter könyvből)

Mire észhez tértem, már csorgott a hátamon a hideg hólé, és esélyem sem volt átöltözni az elkövetkezendő egy órában. Meg is lesz az eredménye várhatóan. Épp kezdtem volna bepánikolni, hogy jéghideg pólóban kell végigszenvednem egy órát, de aztán jaj, anya nem akartam felkiáltással megindul felém Anna. Ha nem akartad, akkor mit akartál azzal, hogy egy jégtömbbel a fejemre céloztál. De csak megindul, mert megcsúszik egy kutyaszaron és elesik, térdig összekenve ezzel a nadrágját is. Na, akkor döntöttem el, hogy inkább röhögök. Noha a megfázás is reális eséllyel röhög rám vissza. Egy perc alatt zajlott ez le, és olyan volt, mint a fotók, amik úgy vonulnak be a köztudatba, hogy megváltoztatták a világot.

A perc, ami megváltoztatta a következő ötvenezer percet.

Címkék: vizsgálatok 6+

Csakazértis

Én mondtam Annának az elejétől fogva, hogy egy rajzpályázaton részt venni nem jó ötlet. Persze én is csak onnan tudtam, hogy emlékeztem gyerekkoromból a versenyekre és onnan, hogy Anna a többségi társadalmi nyomásnak nem felel meg. Egy korábbi rajzversenyes helyzetből már láttuk, és be sem adtuk, mert elébe mentünk. Nem igazán jó dolog ilyen hozzáállással nekimenni egy dolognak, amiben akár sikeres is lehetne. Ha Téli örömök című pályázaton úgy alkot, mint más gyerek. Karácsonyt, hóembert, kiszínezve. Anna karaktere ezzel szemben két póniló volt, akik hógolyóztak. A színezd ki a havat témakörét már körüljártuk a régi oviban. Ráadásul a díjazottak szubjektív gyerekszavazatok voltak, és már borítékolható volt, hogy Anna meg nem értett zseniként járja végig az óvodát, iskolát és vagy most hagy fel örökre a rajzolással, vagy csak azért se adja fel. Annak a rendje és módja szerint el is érkezett a díjátadás, ahol Anna a részvételért oklevelet kapott, a mellé járó könyv viszont olyannyira nem tetszett neki, hogy közölte az egybegyűltekkel, hogy azt nem kéri, helyette Mása és a medvés, vagy Én kicsi pónimos mesekönyvet kér. A csalódottság hangján beszél azóta is az eseményekről.

Nekem ebben az az érdekes, hogy meg meri mondani, hogy nem tetszik neki valami, ellentétben mondjuk velem, aki 3 évet reménykedtem horroroviban, anélkül, hogy jeleztem volna, hogy ez gáz, ami itt pedagógia és pszichológia címén folyik. Egy évet tűrtem Szuperapu mellett is ahelyett, hogy a fejére borítottam volna mindent már ott, a szülőszobában. Pókerarccal zsebeltem be az iskolában minden évben a kitűnő tanulmányi eredményért járó könyveket, amiből megtudhattam volna tízévesen Miért halt meg Zrínyi Péter. Negyven év után kezd csak halványan érdekelni.

És most is csakazértis.

rajzverseny.jpg

Minek nevezzelek

Van egy cserép valamink, amiről még mindig nem tudjuk, hogy micsoda. Csak azt látjuk, hogy növekedik. A története talán annyi lehetett, hogy kiraktam az erkélyre, mint hagymás növényt, amiről le kell mondani, mert elszáradt. Aztán átültetés lehetett, amikor új földréteg került rá. De a futottak még szektorban, teljesen elfelejtve. Olyannyira, hogy most valami lesz belőle. Én első blikkre jácintot tippelnék, de nem volt soha jácintom. Annyival vagyok előnyben a közönséges halandókkal szemben, hogy tudom milyen virágaim vannak. Voltak. Valaha. De ez az előny most semmivé foszlott.

Úgyhogy marad a természet nagy terve szerint: várunk.

Címkék: 6+

Talán eltűnök hirtelen

Eljutottunk végre a Vadaskert vizsgálatára is, ami mint utólag kiderült megegyezik a Fimota vizsgálattal, csak közelebb van és ingyenes. Bejelentkeztünk viselkedésterápiára ide is, hátha sorra kerülünk hamarabb, mert rengeteg értékes idő megy el a várakozással. Kellett szereznünk pedagógiai szakvéleményt, amiből azért kiderül, hogy vannak itt is problémák, de érdekes módon ezek hozzánk már nem jutnak el. Anna dühkitöréseitől mindenki megszeppenve retteg, viselkedése kiszámíthatatlan és egy percre sem áll meg megnyugodni, folyton egy embert foglalkoztat. Ez még kedves állapotában is fárasztó, de amikor rosszabb napjai vannak, akkor egyenesen tragikus a viselkedése. Ami a legnagyobb baj az az, hogy miközben ő erősödik, aközben én fokozatosan csökkenek. Eltűnök. A nagy gyógyszerellenes klub örülhet, a gyereket ne gyógyszerezzük, csak a többit, akiket kikészít. Vannak nekem is jobb-rosszabb napjaim, amikor jobban vagy kevésbé bírom.

Ez most nagyon a legalja.

Áldás

Szeretünk számolni, de én így számolok. Elkészültek a blogkönyvek, ami nekem egy kimondhatatlanul jó érzés. Már megfigyeltem, hogy az én stresszkezelésem akkor járt sikerrel, hogy ha a következő fázisokon végig mentem: probléma megfogalmazása, magamból kiírás, nyomda alá szerkesztés, könyv formájában való kinyomtatás. Belelapozás, lapok megszagolása. És csak ezek után tudom elengedni a múltat.

Így jöttem rá arra, hogy az ADHD nem átok, hanem áldás. Egy állapot, ami jó, de mint mindennek vannak rossz oldalai is. Ezekkel együtt kell tudnunk élni.

Ezek a könyveink. Ha elfelejtetted, ha nem láttad kronológiában rendes sorrendben honnan bontakozott ki a történetünk, mire idáig eljutottunk, akkor nézz bele.

  1. megérett a meggy
  2. csipkebokor vessző
  3. te vagy az én párom
  4. te kis leány hova mégy
  5. érik a tök
  6. hasad a pad

Tudhatom

Összehasonlítva korábbi óvodába indulásokkal azt kell mondjam, hogy normalizálódott a helyzet. Anna fogja a kezemet és lépked egy fehér térkővel kirakott útvonalon, ami pont az óvodába vezet. Amikor a vonal folytonossága megszakad, akkor hidat építünk, az egyik végénél ő áll, a másiknál én és rakjuk a képzeletbeli köveket, hogy át tudjon jönni. Mindezt öt perc alatt és reggeli cukorka nélkül, amit eddig indulásnál kapott. Csináltak egy kísérletet galambokkal, mindig adtak nekik magot, de néha nem, és azok a galamboknál láttak a tanulási folyamatban hosszútávú fejlődést, akik néha nem kaptak. Bent az öltözésnél kicsit még elterelődik a figyelme, kezdődik a sok inger felvétele, sok gyerek, de általában a csoportba már a gyerekek segítik őt be. Mert az öltöző helyiségben lehetnek gyerekek. Mert ez egy kicsi óvoda, nem is lehetne megoldani, hogy ne legyen. A kisebb néha több. Nagy közhely. Negyven év távlatából azt kell, hogy mondjam, hogy igazából a kisebb mindig több.

Anna ügyesen beüzemelte a karácsonyra kapott tabletet. Olyan penge már benne, hogy az alábbi eset könnyűszerrel megtörténhetett velünk. Mennyi 32-16? - kérdezi Anna. Anya ráér, visszakérdez: miért. Beoson, kifigyel, megkérdez, leesik az álla. Anna önállóan a következőeket csinálta: Google Playből letöltött egy Mása és a medve alkalmazást, amiben Mása számolni tanul. Ezt úgy oldotta meg, hogy bediktálta a hangalapú keresőbe, hogy Mása számolós játékok. Elkezdett vele játszani és én a 30 valahányadik szintnél kapcsolódtam be, amikor ő már 30 számolási feladatot megoldott úgy, hogy nem kérdezett meg senkit. A 4 életből már csak 3 volt neki, és volt annyi esze, hogy még az utolsó élet elvesztése előtt megkérjen engem, akivel így a 81. szintig jutottunk. Én és az anyukám mindet tudunk ketten, mondta aztán. Fel is használtam a nagy érdeklődést arra, hogy elmagyarázzam neki a két számjegyű számok kivonását.

Közben hogy ilyen jól mennek a dolgok, aláírtam az ívet, amiben nyilatkozni kellett arról, hogy megyünk-e iskolába szeptembertől.

Szevasz tavasz

Érdekesnek nem mondható ez a helyzet, hogy januárban ilyen enyhe időjárási helyzetek vannak. Anna, mint minden gyerek telet szeretne és havat. Én is. Mert ugye miért is szeretnénk tavaszt. Ha most tavasz lenne, akkor kirügyeznének a növények, ami így is van. Az erkélyünkön egy hagymás növény kezd növekedni most, hogy nem szekálom a locsolással. Még nem tudjuk mi lesz, mert nem címkéztük fel, mi van benne. Szóval a tavasz. Ha most rügybontás van, akkor a későbbi fagyban minden tönkremegy. Nem lesz jó termés. Ha nem lesz jó termés, akkor mindenből kevesebb lesz, így nagyobb lesz az értéke, és drágábban lehet megvenni. Ez eddig közgazdaságtan, kereslet-kínálati függvény. Ha drágábban lehet megvenni, akkor többet kell dolgozni érte. Ha többet dolgozunk, akkor kevesebbet vagyunk otthon. Akár egy gyerekkel, akár magunkkal. Téli tavasznak örülő felnőtteknek szeretettel. Másfelől fel sem merül bennünk, hogy a természetet nem hagyjuk pihenni. Olyan ez, mintha hajnali kettőkor felébrednénk és hangosan játszani szeretnénk vele. Majd ha mély álomba merül, akkor van a fagy. Éber emlékeim vannak még ilyen hajnali felverős korszakból. Anna is most kezdi megérteni, hogy az embereket békén kell hagyni, ha pihenni szeretnének. Ő nem akar királynő lenni, mert nem szeretne másoknak parancsolgatni, mert azt sem szereti, ha neki parancsolgatnak. Nem akar királynő lenni, mert neki most sokkal jobb. Azt már nem mondtam neki, hogy ez is közgazdaságtani elmélet, hogy van egy láthatatlan kéz, ami tudat alatt az egyensúlyba tereli a világot. Ha neki most nagyon jó, akkor valakinek meg nem.

Elkészült a blogkönyvünk első része. Anna beleolvastatott és az első néhány találomra kiválasztott bejegyzés alapján közölte, hogy azokból már akkor lehetett volna tudni, hogy ő hiperaktív lesz. És tényleg. Csak akkor még ezekre nem gondolt senki.

Címkék: blogkönyv 6+

Szétszórtság

Van egy könyve, Szétszórtság a címe, és a Fimota néni ajánlotta, mint értékes olvasmány. És valóban, olyan szépen beszél a figyelemzavarosokról, mint eddig senki.

Amikor a könyvtárból kikölcsönöztem a könyvtáros néni utánam szólt, hölgyem, a könyv, mondta. Ja igen, mondtam én és visszamentem az ajtóból. Aztán amikor elkezdtem olvasni eljutottam oda, hogy a felnőtt ADHD sajátosságai 100 pontban, és minél többet felismersz, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az vagy. A százas listából körülbelül a hatodiknál jutott eszembe, hogy ki kell mennem vécére. Út közben elmentem a fürdőszoba előtt, ahonnan eszembe jutott, hogy le akartam reszelni a bőrkeményedés a sarkamról, fogtam az elektromos talpreszelőt és visszamentem vele a kisszobába. Amikor bekapcsoltam eszembe jutott, hogy kifogyóban az elem, újra kell tölteni. Bementem a nagyszobába az adapterért, ahol megláttam egy szaloncukor papírt, amit ki kell dobni a szemetesbe. A konyha felé fordultam, ahol eszembe jutott, hogy éhes vagyok és főzni akartam. Elkezdtem, mire megláttam egy cinkét a madáretetőnél. Arról eszembe jutott mennyire szeretem a madarakat, és amikor voltam magot venni a cinkéknek az állatkereskedésbe, láttam egy kék színű hullámos papagájt, eszembe jutott gyerekkoromban mennyire szerettem volna egy hullámos papagájt, ezért felmentem a netre és beütöttem a keresőbe a felelősségteljes papagájtartás kifejezést, ahol aztán elolvastam, hogy miért nem jó az introvertáltaknak a papagáj. Ha már itt voltam, megnéztem a leveleimet, ahol a könyvnyomda írt, hogy meg van a könyv, Anna első évi kalandjainak lenyomata. Akkor azon gondolkoztam, hogyan tudnék érte menni, most és azonnal. Sehogy, nem baj, hol tartottunk? Ja a könyv, pedig de el kellene olvasni, mert vissza kell vinni a könyvtárba, hol tartottunk benne. A századik pont az az, hogy önnek bizonyára nagy erőfeszítésbe telt mire idáig eljutott. Na igen.

Úgy 15 év múlva ennek a jelenetnek a fő motívumai meg fognak ismétlődni a családban. És ez jó.

Szívügyünk a gyerek

Nem gyerkőc, mert az gügyögős. Nem gyermek, mert az modoros. Gyerek.

Szívügyünk, mert van szívügy. Anna sokat panaszkodik mostanában, hogy gyorsan dobog a szíve, a karácsonyi ünnepek alatt is, többször hányt, ami neki mindig is az első számú figyelmeztető jel volt. Amikor én így éreztem magam, akkor pánikbeteg voltam. Mi Annával egyelőre kardiológushoz kaptunk beutalót. Ott még nem voltunk vele.

Azért írom ezeket a sorokat, hogy vissza tudjuk fejteni az élete fonalát, ha szükség lesz rá. Mert jó lett volna, ha a mi életünk fonalát is valaki írja, hogy vissza tudjunk nyúlni, ha szükség van rá. Mert szükség lett volna rá. Így csak a saját emlékezetemre hagyatkozhattam, amikor vissza kellett ásni és sokkal nagyobb meló volt innen egyenesbe jönni. Olyan ez, mint az irodalomterápia volt. Valahogy jött belülről a késztetés és tényleg lehet egy láthatatlan kéz, ami az összegubancolódott dolgokat az egyensúly felé tereli. Míg az végső felismerést Anna ADHD-je adta meg. Egy éve nem jár terápiába, mert majd és nincs kellő létszám. Mondhatnám, hogy Anna kezeletlen, de ez nem igaz. Az oviban viszik TSMT tornára, én meg annyi szakkönyvet olvastam, hogy szinte magam nyújtom a terápiát és az elfogadó közeget. Látszólag azonban nem történik semmi.

Mert ez egy állóképnek az illúziója.

Címkék: vizsgálatok 6+

Karácsony agyban

Úgy látszik fel kell adnom a tökéletes karácsonyt, mert Anna egyszerűenn nem az a karakter, aki szép ruhában csengőszóra álmélkodik a feldíszített karácsonyfa láttán. A karácsonyfa díszítését esélyem sincs eltitkolni előle. Olvasok átlaggyerekekről, akik 10 évesen hisznek a télapóban és a jézuskában, húsvéti nyusziban és a fogtündérben. És arról is olvasok milyen szaranya, aki a csodavárást elveszi a gyerekétől. Lehet, hogy így van, de én örülök, hogy nem kell megmagyarázni hova tűnt a húsvéti nyuszi és mi az ott a tányérodon. Gügyögni a jézuskával, aki eleve egy mesebeli szereplő kiskorában: húsvéti nyuszikácska és Hamupipőkécske (ha meg létező szereplő akkor meg Kleopátrácska és Nérócska, neandervölgyi ősemberke, és Istvánka királyocska), és megválaszolni a kérdést, hogy hogyan tud egy csecsemő, aki már meghalt a világ minden emberének ajándékot hozni, és hogyan díszíti fel a világ összes karácsonyfáját. Mert Anna ezekre véresen komolyan rákérdez. Aztán elmeséltem, végül is azt, ami valószínűleg minden vallási teória alapja, hogy a jézuska a szeretet megtestesítője, és ő megbízta az összes embert, akinek a szívében szeretet van, hogy ezt a szeretetet ajándék formájában adják át azoknak, akiket ők szeretnek. Ennyit a karácsonyról elviekben.

A gyakorlatban viszont a karácsony úgy nézett ki nálunk, hogy Anna önmagához képest elég normálisan megállt a fa előtt, és kibontotta az ajándékot. Szinte semmilyen ünnepélyes jellege ennek nem volt, hacsaknem az öröm az arcán, amikor meglátta a társasjátékot. Amikor nekiültünk beigazolódott a félelmem, hogy társasjáték neki kicsit sok, mert szabályok vannak benne és a szabálykövetésben nem olyan jó, mint a kortársai. De attól függetlenül kezdte megszokni a rutint, hogy dob, lép, húz, kiteszi a jelét és vár, amíg én jövök. Addig jó kedve volt, amíg ő nyert, de a második körben, amikor megvásároltam tőle Arendale erdejét, már duzzogva elvonult, hogy velem soha többet nem áll szóba. Így várjuk az iskolát jövő szeptembertől. Aztán kitalálta, hogy a Jégvarázsos naplójába betűket ír bele, amik egész jól sikerültek, leszámítva a számoktól, amiket rendre tükörírással írt le. Van egy túlzó állítás, hogy aki ADHD-s az disz-es is, ez azt jelenti, hogy nagyobb az esélye a diszgráfiára, diszkalkuliára, amikor a betűket felcserélik vagy fordítva írják le. Ekkor én már nagyon ideges voltam, mert egyre több jel mutat arra, hogy a fimotából nem csak fi (figyelemzavaros) és mo (mozgászavaros), hanem ta (tanulási zavaros) is lesz, és ezzel a ténnyel úgy látszik még mindig nem tudok megbarátkozni. A karácsonyi sütit és magához képest normálisan sütötte, nem szaladgált el annyiszor, viszont hamar megunta.

Januárban megyünk pszichiáterhez a beszédes nevű Vadaskert intézménybe, ahol remélhetőleg hatékony terápiát adnak a neurológiai problémájára, amivel eddig senki sem törődött. Sok jót hallani a neurofeedback terápiáról például, ahol az oxigénhiányos állapotban az agyban ki nem alakult idegpályákat utólag kialakítja. Ez úgy néz ki, hogy drótokat kötnek a fejére és stimulálják az agyat normális működésre.

Lehet, hogy nekem is ki kellene próbálnom.

Indigó

Már meg sem kísérlem az összes dolgot leírni, ami történik körülöttünk a jó beszólásokkal együtt, mert több időbe kerül leírogatni. A lényeg röviden, hogy Anna nő, ennek megfelelően a bemondásai is komolyabbak lesznek, mélyebbek. Indigó gyerekeknek hívják azokat a gyerekeket, akik olyan érzést keltenek a felnőttben, mintha már éltek volna ezen a Földön, Marson, vagy Plútón. Szerintem Anna egy indigó. Pontosan tudta hova jött és milyen céllal. Nap mint nap nézem, hogy tanulok tőle én. Mert például eszembe sem jutott volna magamat neurológiailag megfigyelni, ha az ő figyelemzavara nem irányítja rá a figyelmemet a saját figyelemzavaromra. Kis mozaikokból állt össze a kép lassan, őáltala. Egyre több jel mutat arra, hogy az én impulzív türelmetlenségem, nyelv-meg-nem-tanulásom, hiányos szem-kéz koordinációm nem depresszió, és annak kezelése azért volt sikertelen, mert az AD(H)D-nál a depresszió az maga a tünet és nem a tünetet kell kezelni, hanem a problémát magát. Velem nem tudjuk mi történt kisgyerekkorban, látszólag semmi vagy letagadandó. De az tény, hogy Anna kicsit több időt töltött a szülőcsatornában oxigénhiányos állapotban, mint más gyerekek és ez különbözteti meg őt leginkább tőlük, az életének ebben a szakaszában. Jelenleg minket ismer a korzó, a part menti sétány, a villanegyed, a dombvidék. Az idényárusok, zöldséges és karácsonyfaárus. Remek titkosszolgálati ügynök lenne, mert mindent kiderít, bemászik, megkérdez és megold. Álcázni nem tudja magát egyedül, de lehet hogy a kis cserfes kislány az az álca, igazából ő egy nagy fiú, aki ellenséges óvodáknak kémkedik. Gyakran beéget most már, sorban álláskor közli például, hogy neki két uborkakarika kell a szeme alá, mert fáradt, de te anya, te öreg vagy, mert megnéztelek tegnap a fürdőszobában, és hú de nagyon öreg voltál. Erre hátrafordultak többen is, hogy így van-e. Mivel nem tagadtam, nem szóltak be. Igaza van, van ilyen. Az indigó az valaminek a tökéletes mása. Mása. Olyan vagy mint a Mása.

Te vagy a Mása mása.

Ki hasonlít kire?

Alakváltás

Befejeztük az első Potter regény felolvasását, 400 oldal volt. Pezsgő és konfetti. Gyorsan ki kellett kölcsönözni a 4-et, mert akkor egy napra Potter nélkül maradtunk volna és annak beláthatatlan következményeit nem vállaltuk be. Különben is Anna kitalálta, hogy a 8. Potter könyvet ő fogja megírni, legalábbis velem közösen, és az lesz a címe, hogy Harry Potter és a Víziló. Egyelőre ott tartunk benne, hogy Harry és Ron vakációra indulnak Afrikába és tanakodnak, hogy Hagridot magukkal vigyék-e. A történet fonala itt elakadt, mert én már nem vagyok olyan lelkes benne. Viszont amiben lelkes vagyok az a bökvers írása Harry Potterről. Emlékszem korábbi feszültségoldó bökvers rohamaimra. Kérem Annát, hogy segítsen, de még annyira nem áll rá az agya.

A bökversek témaköre Advent a Roxfortban. Az utolsót találta ki Anna.

Én vagyok a Harry Potter
a vágyam egy helikopter.

Én vagyok a Hermione
Megbuktattak. Már mi? Jaj ne!

Az én nevem Weasley Ronald
a vágyam egy villany vonat.

Volt még egy úszásunk, ahol beigazolódni látszottak a félelmek, ahogyan vártuk az első lubickolós nap böjtjét. Másodszorra már nem akart kijönni, és mi tudjuk nagyon mélyen, milyen az ha ő nem akar. De a tizediken is tudják régóta. Meg beindult a korcsolyaszezon is, ahol egyre ügyesebb köszönhetően a nyári görkorcsolyázásnak.

Egyébként zsúfoltak a napjaim. Olyan vagyok mint egy alakváltó, aki mindig más mesebeli alakot ölt. Múlt héten Mikulás voltam, jövő héten Jézuska leszek. Ezen a héten pedig Fogtündér. Kihullott a második fog is, ez jó nagy példány volt. Vicces, hogy véletlenül sem az a fog, amit elsőnek jósoltak, az vidáman virít és köszöni jól van. Régóta mondogatta Anna, hogy mozog, de mégis váratlanul érte a személyiségzavaros kócos Fogtündérünket, aki azt hitte magáról hogy de jó már nem Mikulás és épp vette le a piros köpenyt magáról, hogy végre pihi van, de nem. Laza mozdulattal Anna kapott egy kis zsebpénzt a fogáért cserébe, jé ez a fogtündér magyar, mert magyar pénzt adott, mondta Anna, aki hisz a Fogtündérben minden más képzeletbeli lény helyett. Különösebben nem a szerette eddig a tündéreket, mondhatni tündér-szkeptikus volt, mert ő létező lényeket szeret, Másákat, medvéket. Mondjuk az is igaz, hogy hamarabb rajongott Cristiano Ronaldoért, mint az én kicsi pónimért.

Mert tudod anya, mindenkinek a saját szülője a Mikulás.

Most mit lehet erre mondani?

 

Címkék: mese fogzás 6+

Megúsztuk

Túl vagyunk az úszásedzésen. Az első alkalom mintaszerűnek bizonyult, mindenben szót fogadott és nagyon tetszett neki. Már azt hittük, hogy nyert ügyünk van, amikor aztán kiderült, hogy a második alkalom már nem volt annyira zökkenőmentes. Bár konkrétabbakat nem tudunk, azt gondolom, hogy valami a nagy nyüzsiben felbosszanthatta, aminek a pillanata a nagy számok törvénye alapján csak idő kérdése volt, hogy mikor jön el. Remélem nem adják fel.

img_20171205_192716.jpg

Ami engem illet nekem egy ideje már nagyon elegem van, hogy nem tudok milyen szuper klassz programot szervezni, mind kudarccal végződik. Nem tudunk úgy elmenni korcsolyázni sem, hogy ne ülne a jég közepén, hogy játsszuk el amikor a Mását a medve otthagyja, neneneneee, ne gyere ide, áááháááhááá, most elrontottad a játékomat, de te meg a többiekét, akik normálisan akarnak korcsolyázni. Hogy dühroham ne jönne rá valami miatt, hogy ne tudjon semennyire várni és sorban állni, hogy ne szerezzem percenként új barátokat. Ma például talált egy 12 éves kisfiút, akivel taníttatta magát.

Én egy 25 kilós hiperaktív gyerek vagyok, aki mindenre képes.

De csak akkor, ha akarod. És csak azokra vagy képes, amiket eredetileg nem akartál megcsinálni.

A csodára egy kicsit várni kell.

Egy kislánynak mindig

Szinte időben hasonlókor érett meg Annában és bennem is az ő élete első évének áttekintése. Ő szimplán a fotóalbumot kérte és lenyűgözte, hogy minden képnek van története, és én el tudom azt neki mesélni. Egyrészt élénken élnek bennem azok a napok még mindig, de nem is akarom elfelejteni. Másrészt nem is tudnám, mert közben rakosgatom össze a blog anyagát könyv formájában, egyenként bejegyzésről bejegyzésre, néha nagyvonalúan egyet kihagyok, és vannak olyanok is, amik vázlatként nevetnek a blogbejegyzések listájában, mert soha nem is akartam élesíteni őket. Most már a borítót is megterveztem hozzá, csak az utolsó simítások vannak már hátra. Ha Anna a képekhez sztorikat is fog kapcsolni, lehet hogy még jobban tetszik neki az egész. Még ha megtanul olvasni és saját magától olvassa el! Hogy aztán megírja a visszáját. Persze visszaolvasgatva cukormázas önmagamat, amikor a etetés-altatás-pelenkázás Bermuda háromszögéből esélyem se volt kikerülni. De az is én voltam, így nem zavar különösebben, az egy más helyzet volt.

A Potter 3-at továbbra is gyűrjük könyvben, mindjárt befejezzük és valamilyen kitüntetést megszavazok magamnak ezért, hogy bírtam mindig napi egy óra Potter olvasást 9 óra munka után.

Anna kicsit náthás, és mivel leesett az első hó, már voltak Dobógókőn szánkózni és hóembert építeni, és pisilni is éppen kellett, na innentől nem akartam hallani a sztorit szuperaputól mi minden történt velük. Viszont az oviban fogják vinni őket uszodába, tavaly is mehetett volna csak őt nem vitték, hogy Amőbával és Zsuzsikával a két öri-barival ne vesszen össze, egyszerűbb volt őt otthon hagyni. Azért most is benne van a pakliban a kudarc, ami abból fakad, hogy sok ember hangos helyen az neki nagyon idegesítő, teszem hozzá rögtön, nekem is. Ma voltunk a Decathlonba megvenni a felszereléseket hozzá, két perc után eheheeeeEEEEE kiálltással fetrengett a földön, minden szülő rémálma volt, míg más gyerekek könnyed szombati kikapcsolódásként élték meg, hogy a kint nulla fokból bemehettek egy túlfűtött helyiségbe, hogy aztán a próbafülkében szorongva szerencsétlenkedjenek, jé de szép fürdőruha, mondták sokan akik nem tervvel jöttek, de mi már a neten kiválasztottuk mit szeretnénk és igazából csak érte mentünk. Nem hiszem, hogy ezt bármelyik gyerek élvezi, annyi lehet, hogy nem szólnak, hogy nekik nem jó, Anna meg szól. De valahogy nem is vágyakoztam a világukba még gondolatban sem.

Valaki egyszer megkérdezte a netes társadalmat, hogy milyen mondatot mondott el neki az anyukája a legtöbbször. Jöttek a tűrd be az inged-ek és a vegyél föl sapkát-ok, mint sztenderd anya duma, de az egyik azt írta, hogy az anyukája neki mindig azt mondta, hogy egy kislánynak mindig a szája szélén kell bujkálnia egy mosolynak. Ez ránk nagyon igaz egyébként, de vannak napok, amik kivételek.

Mint a mai.

Címkék: 6+ újovi

Top 10 sztori

Valamiért úgy gondoltam kiválaszthatnám a 10 legjobban tetsző történetemet az elmúlt 6 évből. Azokat, amelyek tipikusan Annásak.

  1. a húsvéti tojások története a kreativitásról
  2. a Dsuang Dszi álma az álmokról
  3. amikor benne volt a tévében, a bátorságról
  4. a halálról és a felnőtté válásról való elmélkedése
  5. ufó sztori a komolytalanságról
  6. az idő múlásáról
  7. mese a természet szeretetéről
  8. kreatív vicceskedésről
  9. a gyermeki fantáziáról és bölcsességről
  10. az elvi kérdésekről

+1. napi aktuális karácsonyvárás

Címkék: érdekes 6+

A labda

Annánál különösen fontos időt szánni arra, hogy megértsük a cselekedetit mi mozgatja. A mostani történetünk egy hónappal ezelőtt kezdődött. Anna egy boltban "hisztizett" egy labdáért. Ennyi a tény és a hisztit azért írtam idézőjelben, mert ADHD hisztit dührohamnak hívják és neurológiai eredetű, ellentétben az átlaggyerek hisztijével ami a legtöbb esetben valami neveletlenség-féle, de nyilván nem az, mert ott is az éntudat fejlődésének a nyoma. Mindenesetre a boltban úgy kezelték, hogy egy hisztiző gyerektől kell elvenni egy labdát, aki nincs megnevelve. De tegyük ezt most zárójelbe, mert a történet szempontjából teljesen lényegtelen. Mivel csak hallomásból értesültem róla, beígértem neki, hogy 3 napig jól kell viselkedni, hogy megkapja. Inkább kifizetném a zsebpénzemből, mondta erre Anna magától értetődő természetességgel. Ez volt az első pont, ahol igaza volt. Türelmesen megvárta, hogy leteljen a három nap, és mivel én csak hétvégén tudom elkísérni őt, hogy megvegyük, mert én magam nem tudom hogyan néz ki a labda maga, kitűztük a szombatot, hogy lemegyünk és megvesszük. Persze ADHD-sen jól elfelejtette, én ugyan nem, de nem szóltam. Ez elég nagy gonoszság volt a részemről, de azt gondoltam, ha elfelejthető, akkor nem annyira fontos. Aztán a következő hétvége apás hétvége volt, ami megint keresztülhúzta a labda ügyét. A következő héten egy nap volt, amikor még beértünk volna a boltba, de azt is elrontottuk, mert Anna erre nem gondolt és nem sikerült időben odaérni, lásd előző bejegyzés. Ezen a szombaton már nem mertem azt megtenni, hogy nem szólok egy olyan labdáért, amit már 3 hete kiérdemelt. Lementünk. Egy szivárványszínű tüskés labda volt. Végre, mondta Anna, a fejlesztő pedagógus néni is ilyen labdával masszíroz engem, nézd meg anya, milyen jó és nekiáll a labdával masszírozni.

Tanulság: néha megéri kivárni a történeteket, akármilyen hosszúnak tűnik is.

Címkék: 6+

Átmeneti visszaesés mégegyszer

Azért azt örömmel tapasztalom, hogy az élet néha igazságot tesz, és ezt most az anya-Anna harc viszonylatából mondom. Ha a szép szónak nem hisz, ami gyakori, akkor majd tapasztalásból fogja megtanulni a komolyabb összefüggéseket. Rövid időn belül ugyanis kétszer járt pórul, és ugyan nem nagy kaliberű dolgokban, de olyanokban, amik neki azért fontosak lettek volna. Első amatőr baki a színes labda vásárlás volt, mivel szuperapuval eltötyörögték az időt. Itt persze Anna akart nehezen elindulni és még az utolsó játékba is belekezdett, illetve az előzőt nem fejezte be. És mivel mi későn találkoztunk, bezárt a bolt, ahol megvehettük volna a kis színes labdát, amit már két hete ígérgetek neki és amiből a három fej már ezer éve összegyűlt. Fejeket gyűjtünk jutalomból, lábakat meg rossz pontként. De láb az amolyan mínusz szám. Amikor úgy tanultuk a negatív számokat, hogy van két zálogcédulád meg öt forintod, mennyi pénzed van. gazából abszolút értékben van jelen a láb, mert amikor adnám, akkor egy fejet veszek le helyette. Szóval elbénáztuk a labdát, Ehhez persze az is kellett, hogy a bolt, ami 6-kor zár, 5.59-kor már ne legyen nyitva. A másik ilyen eset, ahol az élet nevel az volt, hogy addig tabletezett, amíg bejött neki egy félelmetes lény egy játékban, amitől most nem mer elaludni. Persze ott vagyok éjjel-nappal mellette, de komoly szenvedés árán alszik el, és tényleg fél. A legszebb viszont az lesz, hogy ebből sem tanul, az ADGD-s semmiből nem tanul. Ennek az az oka, hogy az emberi agyban az egyszeri tevékenységek elől vannak, a rutinszerűek hátul és a kettő között kapcsolat van. Az ADHD-nál néha van csak kapcsolat. Ezért van az, hogy minden reggel harc, nem tudnak semmit befejezni, elkésnek, elfelejtenek, meg sem jegyzik és a reggeli rutin is pokollá válik. És bizonyára ezért van az is, hogy átmeneti visszaesést látok az állapotában.

De legalább az óvoda jó, csendes pihenőben szenved, de elfoglalja magát, meséket talál ki és kértem, hogy napvégén diktálja le bent meg rajzolja le a kis történeteit. A többit viszont nem zavarja. Együtt játszanak, kortárs mindenkivel. Ott sokféle gyerek van, éppen ezért elég jól rátrenírozzák őket, hogy elfogadják egymást. Ez azért még a felnőtt világban is példátlan.

Kis magyar anzix

Általában sokat kesergek azon, hogy milyen bánásmódban részesülünk a mindennapokban. De mi még nem szólhatunk semmit. Vannak nálunk rosszabb helyzetben levők is, elég csak azokra gondolni, akiknek nem adatott meg civilizációban élni, hátrányosabb helyen és helyzetben élnek. Sokféle elnyomás van, aminek elszenvedői jórészt gyerekek, mert őket lehet a legjobban elnyomni. Már amelyiket, mert például az ADHD-s tipikusan nem az, akit csak  úgy engedi, hogy elnyomják őt. Sokáig azt gondoltam, hogy nekünk is jogunk van tanulni (ez mondjuk a kötelezettségünk is), jogunk van sajátos nevelési igényünkhöz mérten segítséget kapni, jogunk van békében élni. A valóságban ezek azok a jogok, amikről sokáig azt hittük csak papíron léteznek és mindig valami szűk réteg számára, akik nem mi vagyunk. A tankötelezettség olyan kötelezettség volt, amit mi jognak gondoltunk és megköveteltük, csak a másik fél nem akarta betartani. Jogom van ahhoz, hogy gyerekemmel hétköznaponként pedagógus foglalkozzon, amíg én dolgozom. Ez még most is utópia.

A legalapvetőbb joga egy gyereknek, hogy békén hagyják, ne fárasszák felesleges társadalmi elvárásokkal, ne rombolják a kíváncsiságát unalmas, nem interaktív tanórákkal: csöndben üljünk és nézzük, ahogy a másik fest, mert ettől mi művészóvoda vagyunk. Ne úgy kezeljék, mint egy lényt, aki még nem ember, ezért hallgass a neve. Mint valami említésre sem méltó létforma, hogy aztán szökőévente elővegyük, akkor is kizárólag dupla kontextusban, mert egy gyerek nem gyerek. Különben meg nem kell vele foglalkozni, így nem mondunk el neki dolgokat, nem magyarázzuk meg és nem nevezzük a nevén. Hazudunk neki, hogy azért megyünk doktornénihez, hogy ott játsszál. Ennyi erővel játszóházba is mehetnénk. Azért megyünk, mert gond van és segíteni szeretne. Ezek az ódivatú nevelési elvek még ma is léteznek, és addig nem fognak eltűnni, amíg nagyobb a szükség a nem gondolkozó emberekre, mint eddig valaha.

Mindezek ellenére nagyon úgy tűnik egy ADHD-ssel nem a világ bánik valahogy, hanem ő bánik valahogy a világgal: ha akarja óvodákat darál le és pirosra festi az eget. És neki van igaza.

Ma van a Gyermekek Jogainak Világnapja. 

Macskaetető

Az óvodában az volt a feladat, hogy le kellett madáretetőt kellett illusztrálni. Nap vége felé sorakozott a faliújságon a sok etető meg madár. De volt egy cica is. Még mielőtt a fejemhez kaptam volna mondta az óvónéni, hogy dont worry. Ez az alkotás szabadsága.

Mi tudjuk azonban, hogy ez több annál.

img_20171115_080205.jpg

Egy életen át

Vissza kell vonnom azt a mondatomat, amit elkeseredettségem íratott le velem. Akkor azt állítottam, hogy nem simogatunk meg más gyerekeket, mert a miénket sem simogatja meg senki. Persze Anna példája jól mutatja, hogy ez a hozzáállás rossz, hiszen ő gátlás nélkül ölelget vadidegeneket és kommunikációra csábítja az embereket, akiktől aztán a milyen okos vagy bókot begyűjti. Lehet, hogy ezért csinálja az egészet tudat alatt. És persze az sem igaz már, hogy más szülők nem foglalkoznak vele. Léteznek természetesen a sztereotip szülők, akikről a viccek szólnak, létezik minden közösségben úgy tűnik a tenyeres-talpas vidéki liba típus, hangos és hülyeséget beszél, itt a gyerek azért gáz, mert ezt másolja. Aztán létezik a normális gyerek, hülye szülő, amikor a gyerek már régen megbocsátott és irigykedve nézi a mi bolondos, de jókedvű, lassez faire anya-gyerek párosunkat, ámde a másik szülő per nagyszülő a testével takarja el az unokát, nehogy elcsábuljon és ránk nevessen. Ami elég komoly kísértés, hát be is szól, elvonszol. Miért nem köszön Zsuzsika, kérdezi Anna, mert tényleg nem érti. Azért, mert a nagymamája haragszik rád és megparancsolta neki. Zsuzsika pedig szófogad, hagyjuk őket, majd meglesz a böjtje. Van már bennem egy Robin Hood effektus is, már átfordultam abba a szülőbe, aki nem hagyja, hogy a színes gömb gyerekéből szürke téglát csináljak, csak azért, mert az könnyebben kezelhető. Legyen más gyereke a szürke kocka, tologassák azt egyen fiókokba. Ez a helyzet igazából elég jó nekünk. És ezt nem tudják nem észrevenni a csendes kisebbségben levő normális emberek és barátkoznak Annával, beszédbe elegyednek és visszakérdeznek, bekísérik a csoportba, együtt játszanak. Emberszámba veszik, ahol ő kivirul. Igazából az ADHD egy kezelhetetlennek tűnő állapot, mindennapi extrém sport, amiben gyakran érzem úgy, hogy belehalok. Valaki egyszer azt mondta, hogy a gyerek az lerágja a húsodat, az ADHD-s pedig a csontodat is. Aki nincs ebben benne az nem tudja megítélni a helyzetünket, ezért meg kell neki bocsátani. De mindezek dacára az ADHD csak adott nekem. Önismeretet, megküzdési technikákat, rávezetést az egyetlen helyes útra. A békén hagyásra. Az alázatra. Az igazán fontos dolgokra. A saját ADHD-mra. Hirtelen nagy kerek egésszé állt össze a kép. És egy kicsit hátrább kell lépnem, hogy tudjam élvezni teljes valójában. Ezért vagyunk mindig kívül állóak, ezért nem érzünk haragot sem. Mások önértékelési és jellemhibájával nem foglalkozunk.

Csak magunkkal, mert magunkkal kell együtt élnünk.

Méghozzá egy életen át.

Mosolyogj

Jóval korábban Anna Amélie kertitörpéjeként publikálta közös fotóinkat legalábbis saját használatra. Most ott tart, hogy ha közös képet akar velem csinálni, akkor kiválasztja azt a pillanatot, amikor éppen nem nagyon érek rá, és vagy eszem vagy valami mást csinálok persze szigorúan játszóruhában, de ez csak azért nem baj, mert eleve olyan helyiségben fényképez, ahol szegényesek a fényviszonyok és esélytelen, hogy rólam jó kép szülessen. Ha ilyen körülmények között meg talál, akkor képes azt a Gilderoy Lockhart mondatot betolni, hogy "Mosolyogj, ketten együtt címlapra kerülünk". Erre én azzal válaszolok, amikor bárhonnan megérkezem, hogy "miről maradtam le-e-e?" Ha valami probléma adódik akkor meg azt mondom, hogy "kár, pedig tudtam az ellen átkot, ami megmenthette volna".

Éppen ezekre a mondatokra voltam berendezkedve, amikor Anna közölte velem: Angard, möszijő Mosógép, és megtámadta mazsibottal a mosógépet.

Ez már a kardozós változat.

Rendes Bűbájos Fokozat

Megint utolértek minket a párhuzamos valóságok. Először Anna pizsamapartiján, ahova szuperapu kísérte el. Az ő beszámolójából azt hallottam, hogy egy gyötrelem volt vele, mert nem akarta azt csinálni, amit a többiek, amikor feladat volt, szándékosan mást csinált és hangos kiabálással zavarta a többieket. Szerinte jövőre nem fogunk iskolát kezdeni. Ez mondjuk felgyorsította a Vadaskert folyamatát is, ahova minket elküldtek pszichiáterhez, vagy adott esetben neurológushoz, hogy az idegpályák rendellenességét tárja fel. A Vadaskertbe vad gyerekek járnak. Nem. ADHD-sok, autisták, és egyéb idegi szindrómások (Asperger, Tourette). Egyébként Anna ADHD tünetei csak bizonytalan szociális helyzetben erősödnek fel, mint amilyen horrorovi volt. Az ottani fényképeken jól látszik miket talált ki, hogy megharcoljon a figyelemért. Na viszont a mostaniakon, ami témailag a másik párhuzamos valóság, már normálisan jelenik meg. Anna, mint a Szombati Boszorkány Magazin Legbűbájosabb Mosoly Díjának ötszörös birtokosa jelenik meg rajta, vélhetően csak azért, hogy hasonlítson Gilderoy Lockhart-hoz. Viszont rimánkodva sírjuk vissza a horrorovi fotósát, aki azért különösen jó képeket csinált Annáról. Ez a mostani, 5-6 beállítással dolgozik, green box technikával, ami azt jelenti, hogy mögé vetít egy hátteret. Ami mondjuk lehetett volna normális is, de nem volt az. Giccses életszerűtlen helyzetekben, például a világűrben áll. Nyilván anyagilag sem volt annyira megterhelő, de a pillanat megállításának művészete szerintem az az ág, amire érdemes áldozni. 

vio_6186_ai.jpg

Üvöltő szelek

Három dolog egybevágása miatt idézem az alanti verset. Az egyik a szélsőséges időjárás, amitől októberben-novemberben rendszerint meglepődünk, mintha nem erről szólna az ősz. Bár hányszor megérint egy vadabb szél, arról eszembe jut egy vers, amitől mindig elszomorodom, mert a halálról szól, és így meg is érkeztünk a halottak napjához. A harmadik szál a Potter könyvekből ered, most a 150. oldalon tartunk, és vettük azt a rész, ahol a mumus kijön a szerkényből és minden gyereknek szembesülnie kell a saját félelmével, hogy aztán megtanulják leküzdeni azokat. Anna is megkérdezte tőlem, mi az amitől a legjobban félek. Mégsem mondhattam neki, hogy egy verstől félek, ami a szeretett gyermek haláláról szól. A verset egyébként egy 11 éves forma gyerek szájába adták egy szavalóversenyen. Azóta kísértenek ezek a sorok. Itt említeném meg, hogy továbbra is értelmes felnőtteket szeretnék a közoktatásba. 

Ki nyargal a szélben, az éjen át?
Egy apa az, ő viszi kisfiát.
Karjába szorítja gyermekét,
átadja teste melegét.

- Fiam, miért bújsz az ölembe, ki bánt?
- Apám, nem látod a villikirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.
-A köd gomolyog, csak a köd fiam!

"Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen énvelem,
mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad."

- Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a villikirály?
- Fiam, csak csitt, nem mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.

"Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben a táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak."

- Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,
a villi-királykisasszonyok!
- Látom, fiam, ott fehérlenek
a sűrű sötétben a vén füzek.

"Szeretlek, a szépséged ingerel;
eljössz, vagy erővel viszlek el."
- Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt el a villikirály!

Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.

 

(Johann Wolfgang Goethe: A Villikirály)

Első regényem

Oda kerültünk a Potterezésben, hogy elmentem a könyvtárba és kivettem egy könyvet, amit aztán fejezetenként olvasunk. Most ott tartunk, hogy naponta egy fejezetet veszünk, igaz az első napon kettőt sikerült befejezni. Annak dacára, hogy nincs benne egy kép sem, az esti mese helyét totálisan átvette, és a 75. oldalnál tartunk 3 nap alatt. Én már kicsit kezdek fáradni az olvasásában. Az első rész nem volt benn a könyvtárban, így csak az Azkabani fogolyt találtam meg, amit filmről már ismer. Én a filmeknél kb az ötödik résznél kapcsolódtam be olyan szinten, hogy vártuk, hogy Rowling megírja a 6-ot és utána pedig vártuk, hogy lefordítsák. Ilyen izgalom volt az is, amivel most Anna a könyvek felé fordul. Csöndben leül és pihen, és az a gyerek, akinek a figyelmét nem lehet megragadni, vagy csak rövidebb ideig, szó nélkül végighallgat egy 50 oldalt egyhuzamban. Könnyű lenne azt mondani, hogy azért mert fáradt, mert nem. Eddig is a fáradtságtól még jobban pörgött esténként, a másfél órás altatásokat, amik pár hónapos korától jellemzik, soha nem felejtem el. Az én gyeses éveim folyamatos altatással teltek. Emlékszem, hogy ringattuk el napi háromszor összesen 4-4,5 órán keresztül. Végre a Kisannához hasonlóan egy történet, amiben mindketten jól érezzük magunkat. 

Juhászokat terelő vad

A lentiek illusztrálására jöjjön a következő történet. A katonaságnál tett látogatás során megkapták azt a feladatot, hogy rajzolják le az élményeiket a gyerekek. Ezt rendkívül szerettem én is gyerekkoromban, máig emlékezetes a Caprara támad című rajz, ami arról volt híres, hogy 35 év múltán sem felejtettem el mennyire megutáltam rajzolni és nem értettem miért kell egyáltalán nekem, hiszen a rajz olyan, mint az ének, az alkotás szabadsága kellene hogy átjárja. Aztán amikor már átjárta, akkor szerettem rajzolni és énekelni is. Visszatérve Annához, a gyerekek ügyesen rajzoltak. A katonák élelmet keresnek, a Katonák várják a harcot - ilyen című képek voltak kifüggesztve a faliújságra. Messze kiviláglott a tömegből egy, amelyiken kotta volt, elég profin lerajzolva a hangjegyek. Alatta egy kendős kislány. Itt már tudtam mi ez. A kép címe Mása énekel a katonamúzeumban. Az Ismeretlen nyom című epizódban felhangzott dalocskát énekli. A katonamúzeum meg csak azért kellett, hogy legyen valami katonás háttér, mert a lényeg igazból az volt, hogy a Mása énekel.

A fenti történet remekül mutatja, hogy Anna mennyire nem terelhető, soha nem fog együttműködni senkivel és mennyire fárasztó nekem reggelente elcibálni egy óvodába, ahol nem akar bemenni és inkább elugrál más irányba, keresve a nyomokat. Visszacseng a szakértői vélemény is: történeteket visszamondani nem tud, nem akar és helyette inkább új történeteket talál ki. Szerencsére az újovi sem csap erre le nádpálcával, mint az én hasonló időmben lecsapott. Ezért is utáltam meg egy életre a poroszos módszert. Kíváncsi vagyok ebből lesz-e probléma az iskolában.

Nyilván igen és miért pont ebből ne lenne, ha már a puszta alanyi jogon való örömteli létezés is baj.

..vadakat terelő juhász

Na nem, ez nem leszel, vadakat nem fogsz terelni, csak a poén kedvéért írtam. Nem azért, mert nem lesznek vadak, nem. Nem fogod terelni, mert továbbmész. Nem foglalkozol blődli emberekkel, normális társaságot keresel, ami nagyon nehéz lesz, de ami lesz, az örökre megmarad. Egy darab igaz barátod lesz legfeljebb, de lehet, hogy még annyi se. Néha bánt majd ez, de hosszútávon inkább jó lesz és az előnyeit érzed majd, hogy nem kell bugyuta emberekkel csevegned, ha nem akarsz. Nem fogsz akarni, hidd el. Talán olvasni fogsz majd akarni és a képzeleted teremt neked egy világot, amiben otthon érzed magad. Régi könyveket olvasol majd és új történeteket találsz ki belőlük. Olyan szavakkal, amelyet mások nem használnak a modern korokban, száz éve nem használt szavakat fogsz leporolni, újakat is kitalálsz, és bizony elkeseredettségedben csúnyákat is mondasz majd. Azon sokat fogunk dolgozni, hogy ezeket helyesen kezeld, hogy élj játszmamentesen, ezt próbálom meg sem tanítani neked, nárcisztikus felnőtt mártírszerepben, próbálom le sem másolni, hogy ne is lásd. Személyiségfejlődésben ott leszel, mert már tudni fogod, hogy az első lépés a belső út felé vezet, és én majd segítek benne. Legalábbis elmondom, amit megtanultam erről. És ha ennek vége van, talán eltűnök hirtelen. Akár az erdőben a vadnyom.

Körbeértünk.

Tűzoltó leszel

Megpróbáltuk a bennaltatást, ami azt jelenti, hogy Anna egy kicsit fekszik vízszintesen, amennyit akar, de ha fel akar ülni akkor felülhet és rajzolhat. Vittem be Mása és a medvés kifestőt, és Mása és a medvés ágyneműt, amiben alszik bent, és ez egyelőre beválni látszik. Nagyon szeretne délutánra is maradni, de vérző szívvel le kell beszélni őt erről. Talán csak a félelem mondatja a felnőttekkel ezt. Végig csendben van a csendes pihenő alatt. Elmentek a tűzoltóságra is. Nekem ez nagyon furcsa, hogy az ovi megőrzi őt, amíg dolgozom, neki is könnyebben eltelik a nap a barátaival és kevésbé érzi meg a napközbeni hiányomat.

Lehet, hogy maradni kéne még egy évet.

 tuzolto2.jpg

Alma meg a fája

Nálam a Potterezés úgy kezdődött, hogy a gombhoz találtam meg a kabátot. Szépirodalmi érdeklődés miatt jutottam el Kenneth Branagh-hoz és a Shakespeare adaptációihoz, aztán jött ez az őrület, mit keres a Harry Potterben, amikor az egy mese. Akkor persze megnéztem, és bevonzott, mint ahogy bevonzotta most Annát is. Igaz őt nem tudom pontosan hogyan, de ő is kiválasztotta magának azt a karaktert, aki számára a legkedvesebb, az egyetlen nem szigorú, hanem vállalhatóan bohókás felnőttet az egész varázsvilágból, ugyanazt a személyt csak ő Gilderoy Lockhart néven zúgott bele. Az almáról meg a fájáról.

Holnaptól kezd Anna bent aludni az óvodában, legalábbis alvás álnév alatt csendben maradni, hétfőtől csütörtökig. Azért egy kicsit félek ettől, bár már a héten azért beleszaladtunk egy amőbás sztoriba. Reggel a hergelő pocakos szúrós szemmel néz minket, hú de ismerős. Még a hergelő duma is ugyanaz volt, a törekvés hogy a többi kislány ne játsszon Annával, gonoszságból. Mivel szerintem ez a kategória százszor rosszabb, mint a hoperaktivitás és figyelemzavar születési rendellenessége, volt egy pillanat, amikor megöleltem volna, hogy te meg miért vagy haragban a világgal. De más gyerekekét nem ölelgetjük, úgy meg különösen nem, hogy a mienket sem öleli meg senki. Így viszont csak szimplán szóltam az óvónőnek és Anna, aki nem akart a csopiba járni a kislány miatt, másnapra már barátok voltak. És ez csak ennyi volt, hogy az óvónő kezelte a helyzetet, nem eleve Annán verték el a port, mert ő az ügyeletes rossz gyerek.

Fimota néni jövőre tud csak terápiás csoportot indítani, gyermekpszichiáter keresésébe kezdtünk. Mert a Fimota egy magán terápia, ami semmilyen hivatalos szerv nem fogad el. Így hivatalos diagnózisunk nincs, csak egy véleményünk.

Nem. Abból van több.

Címkék: 6+ újovi

A királyok végső érve

Ma nagyon sok minden történt. Kezdve azzal, hogy alighogy reggel beleharapott egy fánkba kipottyan az alsó mozgó foga. Ez már régóta várható volt, és Anna már nagyon várta a fogtündért, hogy este titokban meglesse. A várakozással azonban ellentétes volt az a tény, hogy első kihulló fognak a fölső korhadtat tippeltük, amit háromévesen motorozáskor mozdult meg először. De Anna meglehetősen pozitív érzelmekkel fogadta az első fogváltást.

Aztán reggel volt az oltás is, amitől már ötéves kora óta retteg. Aztán valahogy enyhült ez a félelem idővel és mostanra meg már el is múlt. Úgyhogy ezt meglehetősen könnyen letudtuk. Kicsit fáradtabb, és hamarabb kiborult az ovis naptól. Mondja ma éppen én is, amikor először ültünk le a vezetéssel arról beszélgetni milyen Anna az óvodában. Eddig csak a hírünk előzött meg minket, a mindennapokról ma tudtak beszámolni. Reménykeltő volt a felvetés, hogy kezdetnek három nap bennalvást javasoltak egy hónap után és biztos én voltam a mohó, amikor ez nem volt elég. Annak ellenére, hogy Anna szeret bejárni, a lányok egy egybefüggő közösséget alkotnak, és Másás ágynemű várja bent, ahonnan rendszeresen elrángatják. Leginkább azzal érveltek, hogy a hiperaktív gyereknek otthon van a helye és saját érdekében legyen csak délelőtt. Ezt a kenetteljes beszólást egy mondattal letöröltem, amikor közöltem, hogy horroroviban is így tudták, egészen addig, amíg egy fokozott hatósági jelenlét el nem magyarázta az ellenkezőjét. Horroroviból okulva én is stratégiát váltottam, már az elején közölni és nem engedni a 21-ből, és ezekbe a helyzetekbe keményen beleállni. Az én érvem a királyok végső érve, ultima ratio. Az, ami mindent visz.

Az élet, a világmindenség, meg minden

Extrém introvertáltként gyerekkoromban a közösségekben megfigyelőként voltam jelen. Ma már ez máshogy van, de nem sokkal, itt is elsősorban a figyelésre támaszkodok. Éppen ezért sok mindent látok és megértek, eltanulok. A negatív dolgokat hamar a zsákba teszem, a pozitív dolgokat pedig tovább fejlesztem. Szinte bárkitől tudok tanulni. Összegyűjtöttem mit tanultam el az emberektől. Kutatásaimat két célcsoportra fókuszáltam, az idősebbekre és a fiatalokra. Az elején az idősebbeket figyeltem meg olyan bagatell kérdés megválaszolására, hogy mi a hosszú élet titka. 99, 91, 84 és 77 éves embereket figyeltem meg a közvetlen környezetemből, akik jó testi és pszichés állapotban vannak, és szebben öregednek, mint mások.

  1. Az első dolog, ami egyből szembe ötlött, hogy ezek az emberek folyamatosan mozognak, lépcsőznek naponta, kertet ásnak és paradicsomot termelnek, belocsolják, lehajolnak, leguggolnak, ablakot pucolnak. 
  2. A második dolog az emlékezés. Ők, bár aktívan használják a számítógépet, nem barátjuk a Google, mert mindenre a saját emlékezetükből válaszolnak. Folyamatos agytornával pedig jól kartan tartható az értelem és ha karban tartható, akkor fejleszthető is. A nagy intelligencia mindenkinél alapvető volt.
  3. Ami még ezekben az emberekben közös, hogy életüket egyfajta derűvel élik. Ha probléma van, ahhoz alkalmazkodnak és megoldják. Egyik sem dagonyázik a lelki posványban, hanem túllép rajta és fejlődik. A folyamatosan változó világban ez nagy előny, hogy minden egyes apró változásra is van saját válaszuk. Nem mástól várják a megoldást és azonnal reagálnak. Ebben van remek segítségük a derű.

Nagy közhely, hogy a hosszú élet titka, hogy nem szabad meghalni, hogy mozogni kell a szívnek, tüdőnek, vesének, agynak. Gyakorlatilag ezt hívjuk életnek.

A másik célterület a gyerekek csoportja. Mivel ők eredendően jók és a butaságokat csak a felnőtt társadalom kényszeríti rájuk. Ezek közül is a saját gyerekem, akit a legbehatóbban tudok tanulmányozni. Ezeket tanultam a gyerekemtől.

  1. Anna szabad, és nem engedi a felnőtt társadalomnak, hogy gúzsba kösse a kezeit. Többször kísérleteztek vele, sikertelenül. Nem tört be. Vele ebből a szempontból csak egy dolgunk van: jó irányba terelni. Ő nem érti, hogy miért kell egy hagyományt tartani, ha az nem finom, és ha nem finom, addig kell próbálkozni, amíg jó nem lesz és abból teremteni a hagyományt. Példa a karácsonyi linzerünk. Semmi értelme ragaszkodni egy rosszhoz egy életen át. Így ő lesz az, aki majd világgá megy, elválik, kivándorol, emigrál. Én biztos vagyok benne, hogy valamit feltalál majd.
  2. Intrósként tőle tanultam meg, hogy nyitni kell a világ felé. Persze az ő verziója, hogy mindenkit gond nélkül leszólít az talán már túlzás. De amíg nekem korábban gondot okozott útbaigazítást kérni, vagy kérni egy kiló kenyeret a boltban, addig ma már ezt a szorongást az agyam elfelejtette, hogy újabb tartalommal töltse meg. Így kvázi újrakezdhettem mellette a depresszív-szorongó életemet és kaptam helyette valami egészen mást. Mindig mindet újra lehet kezdeni, a tanulás a lényeg, amiben benne lehet a hiba, de az nem baj, mert csak így lehet szintet lépni.
  3. A harmadik rímel a másik harmadik pontra: a vicc, a derű és a poén. Ezek a félelem legyőzésének hatékony eszközei és ki fél valamitől, ha nevethet is rajta. És miért kell bosszankodni, ha inkább nevethetünk. Ezt még sokat kell gyakorolni mindenkinek.

Douglas Adams regénye, a Galaxis útikalauz stopposoknak óta tudjuk, hogy a válasz az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre 42.

És én épp 42 éves vagyok.

Anamnézis

Kaptunk az újovitól egy listát, amit ki kell tölteni a gyerekre vonatkozóan. A nyomtatvány neve az, hogy anamnézis, és kíváncsi minden olyan adatra, információra, tényre vagy csak népi megfigyelésre, ami Annával történt. Kezdve, hogy milyen volt a szülés, milyen betegségei voltak, mik voltak a beszédfejlődés fázisai, mikor történtek. Egy csomó adatot még a blogból sem tudtam visszakeresni, még a rengeteg szűrőnek köszönhetően sem. Mennyi tévét néz egy nap és mit csinál a család szabad idejében hétvégente. Meglepett a kérdéssor, de kellemesen. Mondhatnám, hogy talán azért, mert fideszes terrorteca horroróvodájában ez marhára nem érdekelt senkit sem, a gyerek, mint egyén és egyéniség. Nyilván ott az volt a cél, hogy minél több szürke kockát hozzanak létre sokszínű gömbökből. Elképesztő találkozás a geometriának és a rajznak. Én adom a kifestőt, és megmondom milyen színűre színezd ki. Választhatsz, szürke kocka leszel-e. Vagy narancssárga.

Kezdem azt hinni, mert minden jel arra mutat, hogy két fajta pedagógiai nevelés van. Gazdag kétharmados és szegény többi.

Címkék: 6+ újovi

A bölcs baba

Korábban idéztem egy indiai történetet, amikor a hindu hercegnő gyűrűt kap a bölcstől olyan véséssel, ami a nehéz helyzeten bátorítja, boldog helyzetben pedig óvatosságra inti. A bölcs az alábbi szót véste be a gyűrűbe: elmúlik. Ez a történet megint az eszembe jutott, amikor indiai hercegnőként két, egymástól független helyzetben találtam magam.

  1. Az elsőben kicsúszott a kezemből az ananászos konzerv, amiben már csak a leve maradt meg és beterítette a konyhakövet és a konyhaszekrényt is. Miközben Anna valami igényét fejtette ki egy másik szobában nonstop óbégatással rontva a helyzetemen. Akkor odamentem hozzá és ezzel széthordtam a ragacsot a lakás többi részében is. Na, remek, mondtam magamra, annyi eszem van mint egy tyúknak. Van ott több is, tette hozzá Anna, aki ebben a jelenetben a bölcs szerepét játszotta.

  2. A másodikban szuperapu megszerelte a mosógépet és e miatti örömömben én, mint indiai hercegnő a következő mondatra ragadtattam magam. Látod milyen szuper ember az apád, megjavította a mosógépet. A hindu bölcs szerepében Anna a következőt fűzte hozzá: Öt perc múlva már tuti nem ezt fogod mondani.

Van egy gyerekpszichológiai könyv, aminek az a címe, hogy A bölcs baba és abból az alapfeltevésből indul ki, hogy az ember eredendően jó és bölcs. Néhányan ezért nem szeretnénk felnőni.

Címkék: 6+ napianna

Annásodás

És a hatéves korral együtt, de nem azzal összefüggésben előjött a gyerek kontra kütyü kérdésköre is. Karácsonyi és szülinapi ajándéknak indult az ötlet és sokkal kényelmesebb megoldás, mint hogy az én telefonomat lopkodja el, hogy aztán reggelente ne tudjunk időben elindulni. Meg vadidegeneknek profilkép alapján rajzokat küldjön a telefonomról. Vettünk Annának egy tabletet. Rengeteg helyen olvasni, hogy mennyire káros bármilyen kütyü, és a mogorva vének hozzá szólogatnak, hogy bezzeg az én időmben ez nem volt, mint ahogy internet se, amivel hozzászólhattak volna, így egy garasra sem tartom ümmögésük. Mindazonáltal mindkét tábornak igaza van, amikor egyes tevékenységektől von el időt, amik fontosak lehetnek. A mozgás például mindenkinek kell, ez köztudomású, ráadásul ha pacalpörkölt mentes menüvel egészül ki. Az vagy, amit megeszel, tartja a mondás és valljuk be láttunk már disznófejű embereket, hurkákkal. Amikor ez hozzászól, hogy ejnyebejnye kütyü, az legalább annyira hiteles, mint aki nagy hassal gurulva szól be a gyereknevelési szokásaimra, azontúl persze, hogy semmi közünk egymáshoz.

Kipróbáltuk, működik-e és láss csodát működött. Ráadásul a játékok letöltéséhez szükséges volt e-mail címre, és hogy legyen egy nulláról induló vállalható, Anna e-mail címet kapott, mint a felnőttek és mint a nagyok. Azóta már Mása szobáját takarítja virtuálisan, amit önállóan töltött le. Most Minecraftra gyúr. Azt hiszem most ért véget az a gyerekkor, ami a mi időnkben lényegesnek számított. De az ugrabugra sem marad ki az életünkből, Anna 2 órát bandázott a játszótéren. Nála ez nagy szó, mert 2 óráig nincs el semmivel, de most más gyerekekkel barátkozott, orvosnál csecsemőket megszeretgetett, mindenkit megsimogatott, szeretetéről biztosított. Amikor meg én is eluntam magam, kerestem egy apukát, akivel pingpongoztunk. Annásodom én is. Most már rendben van, a betegség egy egynapos vírus lehetett, van még ajándék két napsütéses napunk.