te is

Nélkülem unatkoznál


A festék

cseresznyefa.jpg

cseresznyefa1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden festék beszáradt. A rendelkezésre álló színek, háromféle barna, háromféle zöld, lila, fehér. Kíváncsi voltam ezekből milyen képet csinál.

Címkék: anna rajzol 7+

Nyílt nap

Nyílt nap volt az iskolában. Én a matek, magyar órákra mentem be. Ó ha nekünk ilyen óráink lettek volna! Izgalmas volt, játékos, volt ott minden, amitől egy gyerek megszerethet írni és olvasni. Anna persze ahogy tudomásul vette szülei jelenlétét egyből megvadult. Amit aztán az idő hátralevő részében kontrollált is. Bele-belekiabált az órákba, nem mindig odaillő dolgokat. Jaj, de hideg van, ne másolj rólam, engem szólíts fel és hasonlókat mondott, egy idő után meg elterült a padon. De más gyerek is, leejtették a ceruzákat, össze-vissza jelentkeztek, és hangoskodtak, mindegyik élte a külön kis életét. Összességében viccesek voltak és cukik. Anna közben gyerekekkel veszett össze, a 2x45 perc alatt, amíg ott voltam, de mindig a tanár beleavatkozott és segített rendezni a konfliktust. A ne másolj rólam fejezetnél paravánt húzott a tolltartójából. Nem tudom valaha megérti-e, hogy mi az a betyárbecsület vagy bajtársiasság. Valószínűleg nem.

Megjött a Vadaskert zárójelentése, benne lényegesen több idegen szóval, mint a korábbiakban. A tartós beteg igazolást tíz évre kaptuk meg. Egyelőre még csak szótárazok.

Hülyével

A nap mottója: Az emberiség IQ-ja állandó, csak egyre többen vagyunk rá.

Ma az emberi hülyeségről beszélgettünk Annával. Arról, hogy egy jó ötletre ha jön egy hülye, akkor megette a fene az egészet. Top három hülyeség, ami eszünkbe jutott.

  1. Például az atombomba esete. Az alapgondolat dicséretes, hogy állítsunk elő atomenergiát a kőolaj és kőszén kiváltására. A kőolaj és a kőszén véges erőforrások, kitermelésük költséges és szennyezi a környezetet. Atommag hasadásból keletkező energia fedezheti a világ energiaszükségletének nagy részét. Ez eddig tök jó lenne. De jön a hülye. Lövöldözzünk egymásra atomfegyverrel. Találjuk fel a repülőt, hogy aztán más partoknál dobjuk le az atombombát. Hülye egy.
  2. A nők, akik kiszedik a szemöldöküket, hogy aztán ceruzával rajzoljanak egy másikat. Hülye kettő.
  3. Kertészeti weboldalon a hozzászóló, aki decemberben eperpalánta miatt kommentel, hogy milyen szar egy cég ez, két hónapja megrendelte az epret és még nem jött meg. Bár ha tudná, hogy még el sincs ültetve. Októberben ne rendelj epret, vagy várd ki a természet ritmusát. Hülye három.

Csak nem hagyja ez Annát nyugodni, nap végén kéri, anya, mondjál még hülyéket.

Esti mese gyanánt akkor bemutatom neked Téboly Mikit. Téboly Miki a "hülyével együtt élni" blog hőse, olyan ember prototípusa, kit szerintem mindenki ismer. A bemutatkozó posztban megismerjük Téboly Mikit és az autóját, a második részben pedig Téboly Miki tovább spórol. Annának néha fordítani kell, de visítva röhögünk rajta.

Nekünk is van Téboly Mikink.

  1. A mienk sportolt ember benyomását igyekszik kelteni, ezért belépett egy sport klubba, ahol focizott. Mivel elég lusta, fogjuk-meg-és-vidd személetben nyomja, ezért kikereste azt a posztot a csapatban, amiben a lehető legkevesebb mozgási energia befektetésével éli túl a megterhelő 2x45 percet, így kapus lett.
  2. A nyolcvanas években meglovagolta a francia éti csiga fogyasztásból eredő keresletet, így kitalálta, hogy csigát fog tenyészteni. A földszinti pincében kezdte el, egy nagy zsákban. Mindannyian azt hisszük, hogy a csiga lassú állat, de ez tévedésnek bizonyult, mert az első emelet környékén a korláton vettük észre először a csigákat. Tanulságot levonta, be kellett volna kötözni a zsák száját.

Miután elmondtam a mesét és Anna elaludt, gondosan lekapcsoltam az éjszakai fényt, hogy ne fogyassza tovább az elemet.

Címkék: 7+

Töhötöm

Bezzeg a Töhötöm, mondtuk Annának, amikor más kisgyerekek bezzeg jól viselkedtek, bezzeg csöndben maradtak, bezzeg szót fogadtak. Elmeséltük a filmet neki, hogy kitaláltak egy fantomosztályt a hatodik bének, hogy bezzeg ők jók, aztán amikor a hatodik bé látni akarta őket, akkor a hazudós felnőttek bebuktak. És a gyerekek tudták-e, hogy a Töhötöm az fantom osztály, szeretné kérdezni Anna, de fogszabályozóval a szájában nem tudja. Kugkák-e a gyerekek, kérdezni még egyszer. Nem, nem voltak Kukák, bár sok volt köztük a Vidor, de Kukák nem nagyon voltak, csak elvétve. És volt egy narancssárga kuka is köztük. Kugkák-e a gyerekek, kérdi Anna türelmesen. Nem, nem voltak buták, kifejezetten okosak voltak. Itt már gurgulázva röhögünk. Hogy kugkák-e, kérdezi Anna megint. Ja, persze, hogy nem tudták.

Más nap fagyizunk. A fagyizó gyerekek jól viselkednek. Ezek a bezzeg-gyerekek, mondja Anna, ez mind Töhötöm. Aztán bezzeg-gyerek fel alá futkos hirtelen és hangosan kiabál. Anna csak ül és nézi őket szelíd félelemmel.

Te vagy a Töhötöm,.

Spektrum

Véget ért az egyhetes Vadaskerti kivizsgálás. A régi doktornéninket új váltotta, akinél elölről kellett ki tudja hanyadszor életünk során felvázolni Annát. Az egyetlen előnye ennek a helyzetnek, hogy már fel tudjuk skiccelni a lényeget, a fő motívumokat, és minél többször kimondjuk, annál jobban tudatosítjuk magunkban, és hatékonyabb lesz a terápia. Ámde ez csak népi megfigyelés, minden szakmaiságot nélkülöz.

Ami kiderült az, hogy az "auti kérdőjel" helyére határozott "auti pont" került. Sőt, a domináns nem is az adhd, hanem az autizmus. Most már nincsenek autizmus alatti besorolások a nemzetközi kódjegyzékben, csak összes spektrum egy kalap alá hajtott autizmus kategória van, ennek oka pedig részben az, hogy sok amerikai kikérte, hogy szindrómát nevezzenek el Hans Aspergerről a holokausztban való szerepe miatt. Pedig ha lenne Anna Asperger szindrómás lenne. Magasan funkcionáló, okos, de szociálisan éretlen és impulzív Aspergeres. Az adhd tünetei a tavalyi Kuckózáshoz képest ugyanolyanok, tehát nagy az esély arra, hogy a Strattera gyógyszer nem működik, annak ellenére, hogy mi az ellentétét tapasztaljuk. Hosszabb távon gyógyszerváltás lehet a megoldás, nyári szünetben el lehet hagyatni, és felváltani szeptemberben a Ritalinnal, amiről azért sokkal több rosszat hallottunk, már-már a gyors hatású instant partidrog benyomását keltette az információk által kirajzolódott képünk róla. Persze aztán lehet, hogy nem így van. Áprilisban lesz egy szociális tréning Annának, szülőtréning nekünk. Azon felül meg lettünk dicsérve, hogy mennyire reálisan látjuk Anna állapotát, feltételezem a legtöbb szülő álomvilágban él. Anna állapota várhatóan 5 éven belül nem javul áthatóan, ezért hosszabb távra kapjuk meg a tartós beteg igazolást is. Hivatalos papírok majd jövő héten lesznek minderről.

Mindezek dacára úgy látom, hogy mindig megdöbbenünk a Vadaskertben hallottaktól, viszont annál kevésbé.

Mindent anyámról

Anna gyásza meglehetősen könnyűnek tűnik legalábbis, azért mert nem beszél róla. Néha egy-egy mondatból kapni el, hogy nem érti. Megszokott helyzetben keresi a néhait, szóba hozza is hiányzik neki. Azt találtuk logikus megoldásnak, hogy az elhalt lelke új testet keres magának és abban él tovább. Mint ahogy te is, meg én is, mi is. Mint ahogy találkozunk emberekkel előző életünkből. Nem mondtuk, hogy örökre elaludt, azt mondtuk meghalt, bele a tükörbe, nem jön vissza, ezt mondtuk. Nekem mondták már így, hogy elaludt, jó, majd felébred mondtam én, huszonéves voltam akkor, és azt mondtam volna tükörbe, hogy nem-vagyok-autista, amit ma már nem mondanék akkora nyugalommal.

Az én gyászom az erdei virág gyásza, amikor kivágják mellőle a fát és végre jut neki is a napfényből.

 

Címkék: autizmus 7+

Ki lopta el az Óriásomat

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha van "anyu és a" kategória, akkor lennie kell "Anna beéget" kategóriának is, ami azért elég gyakori, hiszen a gátlástalan viselkedésével sok kellemetlen helyzetbe kerülünk. Gátlás nélkül szóba áll bárkivel és bármit elmond nekik, amit nem mindig kellene. Első beégetése a kukások előtt volt, amikor közölte velük, hogy a szüleim elváltak de éppen ideje volt, mert anya már nagyon szenvedett. A másik, amikor megkérdezte egy random nénit, hogy hány éves, és az nem akarta megmondani. Miért nem vállalod a korodat, kérdezte tök komolyan és teljes joggal. Most a fitnesz parkban égetett be egy fitneszező fiú előtt, aki kissé profibb volt, mint mi és komoly felszereléssel érkezett. Természetesen szóba kellett vele állni, és segítséget kérni az ő eszközeinek használatában, meg énekelni neki és elmondani rólunk mindent. Úgy zárta a mondandóját, amikor a zenével magányosan meditálva sportolni szándékozó fiú véletlenül és hirtelen elment, hogy mi itt és itt lakunk és tojásos nokedli lesz ebédre. Persze ez neki együtt jár a mostani legújabb hóbortjával is, ami a kalóriaszámolás. Hány kalóriát fogyaszt egy tekerés, és anya, megettél egy sütemény, fuccs a délelőtti fitnesz parknak. Csak azért nem mondom, hogy anyád, mert az én vagyok.

Tudhatnám, hogy ez az egész közlékenység vélhetően az autizmusból táplálkozik, amikor barátkozna, de nem tudja hogyan. Mégis ilyenkor ezt magamra veszem és mindig úgy érzem magam, mint a nyolcéves Szabó Lőrinc Debrecenben Hatodnap, amikor várta az óriást az órásbolt előtt.

jajdult a szívem, szinte hangosan...
Aztán csak álltam s szégyelltem magam.

Angolna

Anna folyton azzal nyaggat, hogy mit hogy mondanak angolul, ráadásul gyakran kérdez olyan dolgokat, amiről lövésem sincs. Roblox vagy bármi egyéb témából, be kell öltözni, anya, mi az a pineapple? Tobozalma, vagyis ananász. Vicces, mi? És a gyöngyvirág lily of the valley-ja, ami völgyliliom vagy a katica ladybird-je, ami madárhölgy, vagy a butterfly, a pillangó, ami vajlegyet jelent? Az angol az ilyen vicces nyelv? Az, kifejezetten. Miért nem töltöd le az angol-magyar szótárat, ha érdekel? Abban az is benne van mit hogyan kell ejteni. Jé, ez jó ötlet, lelkendezik Anna, és már messze neki a legjobb a kiejtése az egész családban.

- Tud-e az angolna angolul - kérdezte Alice.

- Csak szeretne. Angolna, de nem tud.

(Lewis Carroll: Alice Csodaországban)
fordította Kosztolányi Dezső

Címkék: érdekes autizmus 7+

Anyu és a fahéjas cukor

Lassan külön rovatot indítok, és sorozatként fognak funkcionálni hülye anyu húzásai. Lehet, hogy Anna írja majd tovább, és a fagyi visszanyal.

Anyu és a fahéjas cukor. Anyu elhatározta, hogy összekever fahéjat cukorral, és egy külön üvegben, dobozban tárolja, mivel az egészet nem használta fel. Csak egy üres borsszórója volt, ámde erre akkor még nem gyanakodott. Aztán főzött is borssal, és nem lett annyira erős, mint várta, de ennek nem tulajdonított nagy jelentőséget. Aztán nap végén az agy helyreteszi a nap emlékeit, berangsorolva a hosszú távú és a rövidtávú memóriába, hogy aztán később előhívja azt. Így jött elő az emlék, mint egy villám csapás, hogy vajon honnan vette elő a szórót, mert máshol tárolja a kettőt. Gyakran vannak ilyen villámcsapások, hirtelen ráébredések. Kiderült a csere akkor egyből. A sztori egy újbóli fahéjazás miatt került elő.

Anya, írd fel a naplóba, hogy elfelejtetted. Mondja Anna.

És azt is, hogy a tegnapi Pí napot bezzeg nem felejtetted el.

mondja Anna

Ököl felemel, előretol, mondja Anna, amikor egy irritáló gyerekkel találkozik az online térben, és amíg ezt kimondja, párolog a düh. Én is kipróbáltam már tömegközlekedésen közlekedő emberekkel, hogy magamban ezt mondtam, amikor rám tüsszentett, és elsőre működik. Második alkalommal már nem annyira, mindenesetre kreatív megoldás és pont eggyel több, amit én tudok ilyen helyzetekre.

Engem a piros szín nyugtat meg, mondja Anna és ez sok mindet megmagyaráz. Valahogy olyan ez, mint a drog, hogy minden embert kiüt, kivéve a hiperaktív embereket, mert azoknak beáll tőle a normál energiaszintje és belassulnak. Mindenki más nem. Ezért van az, hogy a gyógyszerek, amit az adhd-sok kapnak tartalmaznak orvosilag ellenőrzött mennyiséget ezekből. És ezért van az is, hogy az alternatív gyógyászatban az adhd kezelésére toronymagasan az első helyen van a kannabisz olaj, amit warez rendelnek interneten anyukák tízszeres áron, mint egy gyógyszer és ezáltal legálisnak hisznek.

Anna állapota mára a következő:

  • 50% autizmus: ezt kivédeni nem tudjuk, sok tünet van, ami eredhet ebből, az autizmusnak és az adhd-nak van közös metszete, kezelése Symbo Alapítvány szeptemberben
  • 50% ADHD, kezelése Vadaskert márciusban
  1. figyelemzavar: elég erős, otthagy, ottfelejt, kihagy. Tipikus a kézmosás szó leírás, ami nála KÉZMZÁS, és a első S fordítva van írva. Halogatás, tétovázás.
  2. tanulási zavar: enyhe fenti disz, de amúgy nincs
  3. hiperaktivitás: ez az, ami a Strattera hatására teljesen eltűnt

Dührohamai ritkábbak, már szinte nincsenek areobik órán sem, amikor viszont hamar elfárad. Összességében kezelhetőbb lett. Ilyen körülmények között várjuk a Vadaskerti egyhetes kivizsgálást.

Negyedik első vélemény

Szép lassan megérkezett a pedagógiai vélemény is. Ebben leírták, hogy tavaly tavasszal a megismerkedéskor Anna erős hiperaktivitás mutatott, ami a gyógyszerezés hatására megszűnt. Mostanra semmilyen hiperaktív tünete nincs, ami van az a figyelemzavarból ered. Félbehagy leckéket, szavakat, kihagy betűket, és amit leír azt is sokszor tükörírással írja le. A kedvence az S betű, meg a 6-os szám, azok valahogy sosem arra kanyarodnak, amerre kellene. Komoly depresszív megnyilvánulásai vannak az iskolában, erre rákérdez, anya, mi az, hogy depresszív, kórosan, tartósan szomorú, mondom én. Perfekcionizmusa elég nagy probléma, hogy önmagát ostorozza olyan dolgokért, amiket szerinte tudnia kell, mindenki más szerint viszont még nem. Tanórába bekiabál. Általában lelassult. Mi az, hogy lelassult, kérdezi tőlem. Azt jelenti, hogy komótosan tötyörgöd végig a napot, húzod az időt és közben nem haladsz. És ez nem csak nekem baj, mindenkit zavar, ha álladóan nógatni kell, és minden egyes mozdulat elvégzéséért meg kell harcolni.

Hosszú idő óta ez az első normális pedagógia véleményünk Annáról. Voltak korábban az óvodai csodák, amik nem voltak mások fizetett fapados handabandánál.

Ezek szerint nem anyu a hülye. De ezt már tudtuk.

Vers mindenkinek

Megölelt az Ibolya néni, mondtam még a horror oviban, amikor éreztem Ibolya néni parfümjét Anna ruháján. Manapság a tanító nénijét érzem, és nem tudom, hogy ez most igazából jó hír vagy nem, átölelték az jó, de ha át kellett ölelni, akkor bizonyára vacakul érezte magát. A tanítónéni parfümje pézsma illat, ami egy állat, mondja Anna, ami egy állat. Miért tesznek parfümökbe állatokat, kérdezi. Utánanéztem gyorsan, hogy mely állatok mely részét teszik parfümökbe, többnyire váladékot és kémiai szerepük van az illat illékonyságának megakadályozásában. Persze valami nagyfokú naivitás fordított afelé, hogy ne gondoljak bele, mi a mósusz és mi az ámbra. Nem nagyon nyugodtunk meg a tudattól, hogy az ámbra bálnahányadék, és el sem akartuk képzelni, ki volt az, aki arra rájött, hogy tartósítani tudja az aromákat, és milyen körülmények között jött rá. Eléggé kiborultunk, na.

És végre eljött a versmondó verseny intézménye is. Minden gyereknek meg kell tanulni egy verset és azt felmondani a többiek előtt, ahonnan aztán a legjobb megy tovább. Nem biztos, hogy ezt véresen komolyan kellene venni, és hogy Anna ezt hogy látja, ettől függ a versválasztás. A vers legyen rövid. A vers legyen aktuális. A versmondó legyen hiteles. Ki tudja, mik a fontosabb szempontok. Anna szempontja a rövidség. Ez azért jó, mert A is lajhár Alajos verse vicces ugyan, de túl hosszú. Nem mellesleg AHDH-s gyerekek szájába szokták adni. Ha aktuálisat keresnék és a győzelemre hajtanék van egy rövid, Ranschburg Jenő Gyász című verse. De mivel nem erre hajtunk, válaszok egy semlegesen rövid Weöres Sándort vagy Szabó Lőrincet.

Kedves Versmondó Lány.

 

Mi és a Waldorf

Nem mellesleg kardiológiai szempontból Anna rendben van, mintegy letagadva, hogy valaha is panaszkodott volna mellkasi fájdalomra. Megnyugtatásul mentünk el mégis, mert a Strattera szedésénél javasolni szokták az állandó kardiológiai kontrollt. Anna a vizsgálatnál nyugodt volt és együttműködő, kérdésre közölte, hogy mennyire szeret iskolába járni, nincs kedvenc tantárgya, mert mindegyiket szereti. Közölre azt is, hogy neki 124 -es IQ-ja van, válaszul a te akkor biztos okos lehetsz felvetésre. 

Megkaptuk minden idők legirritálóbb válaszát is, a felületesen, információhiányban szenvedő, ámde tíz perc után észosztó értelmiségitől, miszerint nincs ennek a gyereknek semmi baja, nem kell neki Strattera. Waldorfba kell íratni és a szülőknek ezzel párhuzamosan theta healing típusú meditációs kurzusra kell elmenniük.

Viszont Waldorfba nem mehettünk egyrészt, mert a fizetős szülők joggal kérnék ki maguknak a kezeletlen adhd-s gyerek dühkitöréseit. Másrészt a Waldorf iskolák zöme elzárkózik az sni-s gyerekektől, ezért van az, hogy számos szülő ezt eltitkolja, remélvén, hogy nem tűnik fel senkinek, hogy a gyereke végigverte az iskolát. Harmadrészt azért nem mehetünk Waldorfba, mert az egy szabályok nélküli világ, és az adhd-auti kombónak különösen szüksége van a szabályokra, mert az által lesz az életük kiszámítható mederben. Továbbá nem mellékes szempont, hogy a Waldorf iskola rengeteg pénzbe kerül, és én még továbbra is egyedülálló gyeses anyuka vagyok, és végig kellene nyomatni 12 éven keresztül, ha eredményt akarunk. 12 év után viszont jön az élet, ahol kőkemény szabályok vannak, így az iskola mindenre felkészített csak az életre nem. De talán nem is az a feladata.

A theta healing meditáció pedig a hevenyészett kutatásaim alapján a leghumbugabb humbug, több százezres részvételi díjért. Mindezt a gyógyszerellenes, oltásellenes, kanyarójárványos fényevést javasolja egy orvos, ami igazán megnyugtató.

Gyufák

Nem kellett sokat várni arra, hogy anya-lánya hosszú percekig elidőzzön egy matematikai feladat felett. Ami azért nyomasztó, mert ez még csak első osztály. Valahogy a sudokuzást is túléltük, ami nem igazi sudoku, hanem csak ahhoz hasonló logikai feladvány, amit Anna még simán megugrik, meg talán a többi gyerek is, de azt biztos, hogy az amúgy is gyengébb képességűeknek ez gondot okoz. Na de bejöttek a gyufás feladatok, mozdíts el egy gyufát, hogy igaz legyen az állítás, ráadásul római számokkal. Lehet, hogy ez már Anna matek fakultációja, és végül is sikerült megoldani, de nem nézek ezután reménykedve a jövőbe, hogy ezt végig követni tudom. Az első gondolatommal a megoldás felettébb alternatív volt. Random mozdíts el egy gyufát és húzd át vele az egyenlőségjelet, hogy nem egyenlő. 

Egyébként Anna köszöni jól van, napi kétszer orrot fúj, és ennyivel túlélte a tél támadását. Már a tavaszt várja, meg a nyarat. Mert nem kell annyi hacuka.

Imaginárius

Mint egészségügyi körkép említem meg, hogy az alant említett birodalmi rohamosztagosokon egytől egyig végigcsapott a megfázás is, és Anna, aki a legjobban bírta Armageddon túlélőként, ő is kezd áldozatul esni. Egyelőre csak az orra folyik és enyhe hőemelkedése volt az éjjel, de sanszos, hogy újabb hetet tölthetünk együtt reggeltől estig, ébredéstől elalvásig 0-24-ben.

Mert azért Anna betegen maga az imaginárius szám. Az imaginárius szám egy képzelt szám, aminek a négyzete mínusz egy.

Beszorzod önmagával és még mindig mínuszban vagy.

A roham

Amikor átvariálták az aerobik óra idejét, akkor volt az első dührohama Annának, mert az ütközik az úszással, oda pedig kötelező járni. Aztán hamar kiderült az is, hogy az úszás utáni félórás edzés után rögtön az a bemutató lesz, amin Anna nem táncolhat, csak nagyobbak. Így találtam rá Annára a pad alatt felmosandó állapotban, más anyuka épp riadóztatni készült, hogy jaj baj van. Éppen lázasan, taknyosan félálomban ért engem, aki egykedvűen vette ezt tudomásul, nem számítva azt a tény, hogy ami a másik anyukánál pánikot okoz az nálunk mindennapi dolog. Anna auti dührohamai mindig is legendásak voltak, ahogy épp csak egy kicsit tér el a megszokottól vagy a várttól az események sodrása, menetrendszerűen jönnek ezek. Laza szülő lehettem azzal, hogy nem baj, majd elmúlik. Aztán a műsor kezdetekor csak beült a sor elé, akik a mutatványokat csinálták, amikor meg mindenki az előadásra koncentrált, nemes egyszerűséggel eléjük feküdt az ugrándozó gyerekeknek, ezzel akadályozva őket a mozgásban. Rengeteg óvódás gyerek jött el, mert iskolanyitogató nap volt, még több tartozék szülővel és kussoló kistestvérrel, akik önként vállalták ezt a hangos ramazurit, mert így érezték teljesnek a napot. Anna hangulata a végén engedett, amikor az óvodásokkal közös gyakorlatot már ő is csinálhatta.

Ám addigra én untam meg az egészet, hogy random anyukák sikoltozva végigtaszigáltak, amíg a gyerekemet megtaláltam, aki innen már nem akart hazajönni. Szociális neveltetésem akadályozta meg, hogy levágjam én is magam a földre vagy legalábbis befogjam a fülem és rázzam a fejemmel a nemet, áááááá sikítva. Így az én pánikrohamom már otthon talált rám. Anna sietett a segítségemre vigasztalni.

A következő napon pedig két epilepsziás rohamot néztem végig testközelből. Most erre mit mondjak.

ArmageDDon

Ha lenne bennem kitartás ahhoz, hogy filmet rendezzek a következő forgatókönyvvel tenném.

A Föld nagy csapás előtt áll, forró tűzgömb közeledik hozzá. Az emberek pánikolnak, de a tűzgömb csak közeleg, és elementáris erővel csap le. Az élet kigyullad, elég. Mindenhol füst van és minden fekete. Hosszú percek telnek el így. Vagy akár órák. Az is lehet, hogy évmilliók. Semmi nem történik. Illetve majdnem semmi. Valaki a romok alatt énekel: tra-la, lalala, tra-la la.

Hermione

Készülünk a farsangra, de inkább csak kötelességtudatból. Annyira Annát se hozza lázba, és még akkor se, amikor megtaláltuk az ideális jelmezt, akivel azonosulni tud, nem tündérek, indián harcosok, meg egyéb lények, akiknek a bőrébe szívesen bújnak a gyerekek. Hermione Granger lesz idén és vettem hozzá egy Griffendéles talárt, köpenyt, amit azóta általános köpenyként is hord. De még ez sem hozza meg a kedvét, hogy holnap farsang, inkább ne menjünk, mondja. Nyüzsi, tánc, hangos zene, tombola és sütivásár, hangos rosszalkodó gyerekek auti-barátnak nem mondható körülmények, de igazából nem tudjuk, hogy pontosan mi lesz. Valahogy túléljük. Szerencsére az iskolában nem kötelező a beöltözés, ezért lehet ez az utolsó alkalom, ami jelentős plusz energiával tölt el.

Anna Hermioneként sokat lóg a könyvtárban és egyszerre több órán is jelen tud lenni, erre bizonyíték a Kréta-beli órarendje is. Egyelőre időnyerője nincs, vagy ha van, akkor eldugta. Bosszantóan tudálékos, kíváncsi, és nem szegi meg a házirendet. 

Mármint a sajátját.

img_20190123_174727.jpg

screenshot_2019-01-16-13-12-58-804_hu_ekreta_kretaandroid.png

 

Kelta

Voltunk mindeközben a Vadaskertben. Anna hozta a formáját, mint mindig olyan helyzetekben, ami szociálisan megterhelő számára. Megjegyzem én vagyok a másik, akit ez szociálisan szintén megterhel, mert ilyenkor engem nyúz, az én fejemen tapos, az én vesémbe lépdel, az én hajamat húzza. Mindig engem találnak meg, mondta Neville a Harry Potterben, amikor a kelta tündérmanók feltették a csillárra, és valahogy én is gyakran érzem ezt Annával kapcsolatban.

Abban maradtunk, hogy megpróbáljuk még egyszer a Kuckó csoportot márciusban, ami az adhd tüneteire épül. Szociális készségfejlesztő csoportot is javasoltak az autizmus tüneteire, ez helyileg máshol van, egy alapítványnál. Kardiológushoz visszamegyünk asz extrém pulzusa miatt, ami 110-120 szokott lenni, a gyerekeknél a határérték a 110, így az csak nekünk számít extrém magasnak. Viszont én ismerem az aha érzést, amikor a 110 pulzus le van szedve 70-re béta blokkolóval.

A terápiákból lesz olyan, amit az iskola átvállal, van egy iskolapszichológus, akihez azért fordultunk, mert Anna nehezen viseli az igazságtalanságokat, és az őt-szeretgette-meg-engem-pedig-nem helyzetek egyre gyakoribbak. Ebből ered a frusztrációjának egy része, hogy ezért ő értéktelen és szeretetre méltatlan, az első zöldalma meg fekete pont története bizonyítja ezt, perfekcionistaként felér egy tragédiával. Az iskolapszichológus elég értelmesnek látszik, és valószínű, hogy egy iskolás gyerekkel többre mennek, mint egy óvodással, ez lehet a magyarázata annak, hogy a gyerekek korának előrehaladtával a pszichológusok is egyre jobban kiteljesedhetnek.

Volt az iskolában félévi bizonyítványosztás, és mivel nem vagyok híve a személyes dokumentumok ész nélküli posztolásának, aminek a napló léte maga kissé ellentmond, azért leírom betűkkel mi van benne. Magatartás és szorgalom példás, minden kiválóan megfelelt (kmf) matek dicsérettel. Tesi a jól megfelelt egyedül.

Az ellen nem véd

Internetes barangolásaim során találtam egy dolgot, ami egyszerre van jótékony hatással a stroke utáni felépülésre, depresszióra és autizmusra is. De vajon mi lehet az? Lehet szavazni.

Címkék: autizmus 7+

Az irodalom visszavág

  1. Azért kaptam fekete pontot, mert elmentünk a szünetben a könyvtárba és elfelejtettünk a becsöngetésig visszamenni.
    Ezért buktad a félévi példás magatartást. De a magyar nyelv kmf az megvan.

  2. Anya, a Szerencsekerék játékban az volt a megoldás, hogy Egy elmebeteg nő naplója.
    Remélem az iskolában is elmeséled.

Két pengeváltás. Az irodalom visszavágott. Most jövünk mi. En garde!

Űrállomás

Van ennek a blognak régóta egy titkos másolata a Wordpressen. Az eredeti célja az volt, hogyha a blog.hu-val valami történik és elvesznek belőlek az adatok, szavak és betűk, és elsősorban emlékek, hangulatok, az nem lenne jó. Többek között ez volt az éltető ereje a blogkönyveknek is, meglegyen papíron. Azt én akkor még nem tudtam, hogy a problémáktól úgy sokkal könnyebb megszabadulni, ha leírod és kinyomtatod, mert ebben benne van annak is a lehetősége, hogy ha nem tetszik, elégetheted. Onnantól már egy tárgy, nem egy emlék. Így azért sokkal könnyebb együtt élni saját magunkkal valljuk be. Mert ez a hosszú távú feladatunk. Aztán később azt gondoltam, mi van, ha a könyv sem elég, mert elég, vagy megsemmisül, nem is olyan jó ez. Csináltam hát egy tüköroldalt, egy másolatot biztonsági okokból. Aztán meg odáig jutottam, hogy kell egy felület nekem is, ha át kell adnom a klaviatúrát Annának majd, folytathatjuk külön-külön. Mint érdekesség. S ha meg már érdekesség. Nézegettem a régebbi bejegyzéseket. Rákerestem, mi volt az első alkalom, amikor az autizmus szót leírtam. Leszámítva az oltásellenes fényevők riogató akcióit az MMR oltás idejéből abban a bejegyzésben volt róla szó, amikor a fimota vizsgálatokat elemezték. Egy perc alatt derült ki fimota néninek az autisztikus vizsgálatoknál, hogy Anna határeset. 2016-ban. Jó mi?

Egyre inkább azt látom, hogy ha Anna Marslakó a Marslakó a játszótéren után, akkor ez a lakás egy űrállomás.

De erről majd egyszer később bővebben. Talán.

Alice Tükörországban

És igen, Anna Alice továbbra sem hagy fel a számok és betűk tükörírásával, ami szinte kizárólag a 6-os számot és az S betűt érinti. Az első jel erre hatévesen volt, amikor berajzolta a magasságmérő lécen a magasságát és odaírta az éveinek a számát, amire a magasság érték vonatkozik. A betűk közül néha befigyel a nyomtatott D, B és a P közötti zavar, beszédkori elhallás, betűkeverés, B, V a hallott beszédben. Szóval Alice most Tükörországban van.

Lewis Carroll írta az Alice Csodaországban könyvet és az Alice Tükörországban címűt. De nemcsak erről volt híres. Matematikai témájú könyveket is írt, logikáról, megalkotta a Scrabble játék elődjét, és rájött, hogyha a világ kérdéseit olyan formában tesszük fel, amire igennel vagy nemmel lehet válaszolni, akkor a válasz, leegyszerűsíthető, modellezhető, automatikussá tehető. Ha az igeneket 1-gyel jelöljük, a nemeket meg 0-val, akkor bináris számrendszerben könnyebb és gyorsabb velük számolni, ez a számítógépek működési elve is.

Lewis Carroll Asperger szindrómás autista volt.

 img_20190109_112243.jpg

Bezzeg az Anna

Bezzeg az Annával nem kell tanulni nehéz nap után, mert ő olyan okos, hogy már harmadikba kellene járnia, amíg a többiek a betűket olvassák össze, addig Anna tíz lappal előbbre tart, a matek könyvből meg a túloldalt veszi. Ezt egy anyuka mondta, akinek gyereke frusztrált, mert ő nem ilyen. Azzal azért mégsem nyugtathattam meg, hogy ne hozzánk mérje, mert Anna magasan funkcionáló autista, és nem az ő teljesítménye az átlag. Szívemnek sokkal kedvesebb hasonlatot hallottam a neurotipikusokra, akik pitypangok és bárhol megteremnek csöndben bármiféle gondozás nélkül, és a tipikustól eltérőekre, akik orchideák, és tápoldatozni kell őket.

Egyszer azt mondtam, hogy az üveggolyó, amiben az orchidea típus él az egy börtön, és nincs belőle kijárás. De mi van akkor, ha nem mi vagyunk bezárva, hanem a pitypangok?

Mi vagyunk kint és miénk az egész világ.

Szétszóródás

Kezdenek előjönni a problémák, amiktől féltünk az iskolakezdés előtt. Anna kezd darabokra szóródni. Csak néhány hete vettem észre, hogy kezdenek az ADHD jelei dominálni. Mi a matek lecke, kérdi vasárnap, mert nem írta meg. Képes ezért éjszaka is felriadni. Megkérdezünk valakit, megnézi, jé fel volt írva. És meg is volt csinálva. Csak már elfelejtette. Magyar házit viszont tudja mi, csak nem tudja megcsinálni, mert benn felejtette a füzetet. Három Annás cipzárhúzó bilétát szórt szét egy hét alatt, meg egy Szeretlek-est. Letépi, elrakja, keressük. Nincs meg. Iskolai pénzhordó pénztárca hol van? Iskolában. De akkor hogy rakjak bele pénzt? Adok egy pótot. Az hol van? A padban. Hajcsatod hol van. Nem tudom. Lehet, hogy a padban. De lehet, hogy nem.

Két feladatod van, a két pár kesztyű hazahozása és a két szemüveg hazahozása. Egyik sem sikerült. Hol van? A padban.

Anyád. Az te vagy.

Történelmi lecke lányoknak

Anna csak nem enged abból, hogy angol nyelven csevegjen ismeretlen gyerekekkel a Blockstar Planeten, és annak testvér applikációiban. Ebben persze mellette vagyok és nem csak a kontroll miatt, hanem mint szakfordító és tolmács. Már rájött, hogy a magyar bediktálás is nem segít. kivéve azt az egy alkalmat, amikor a közös chat-be mindenki beírta a származási országát, beírtuk mi is, mire percen belül jött a válasz "végre magyar szó". Így keveredtünk kapcsolatba egy magyar kisfiúval, akit Anna számtan feladattal szórakoztatott. Általában nem engedi Anna, hogy kimagyarázzam a helyzetet, amikor angol gyerekek beszédét nem érti, írjuk meg neki, mondom én, neee, nooooo, csak azt ne, mondja ő. Satty, akit az őrületbe idegesített, Sugárka kaliberű szereplő, kábé egy hónapja van beragadva az agyában, Sityi-Satty, így nevezzük. Eddig egy valakinek engedte ezt megírni, i am a 7 girl and my mother is jumping next to you helps me. Angol szleng rövidítéseket használunk, amiket néha még én se értek. A nvm az never mind, ha nem akar válaszolni, de ezen kívül Anna is sok szót használ, jellemzően a következőeket, amikkel egyelőre elnavigál.

  1. thx = thanks = köszönöm
  2. sorry = bocsánat
  3. hi = szia
  4. lol = laughing out loud = hangosan felnevet
  5. ok = oké
  6. yes = igen
  7. no, nope = nem
  8. Sok szót használ segítséggel, hogy mondják azt, hogy hogy vagy, és akkor leírjuk így how r u. 

Bárcsak angol lehetnék! De az egy szigetország és mindig esik az eső. Milyenek az angolok? Mindennap ugyanazt csinálják, ugyanazt eszik, és csak az időjárásról beszélnek. Nem autisták. Mondjuk okosak, mert a háborúk esetén mindig jó oldalon álltak, ezért tudtak jobban fejlődni, mint mi. Mint Japán. Ja nem. Tudtad, hogy Japánban sok az ADHD-s? Mert sziget. El vannak zárva, csak halászni tudnak, halolajuk van és mezőgazdaságuk szinte nulla. Kénytelenek okosnak lenni, különben kihaltak volna. Nézzük meg térképen. Anya, te minden országról ennyit tudsz?

Nem, csak én is egy időben azt gondoltam magamról, hogy előző életemben angol voltam, de rólad mindig is tudtam. 

Új év új élet

Nem is tudom akarjak-e visszatekinteni az óévre. Annyiból azonban mégis kellene, hogy ha kimondom és átgondolom, akkor az az első lépése annak, hogy le is tudom zárni azt. Szóval mik történtek tavaly.

Nyár felé volt az az értékelhető esemény, hogy megkaptuk az autizmus gyanúját egyéb pervazív zavar álnéven. Némi kutakodás után az azonban kiderült, hogy ez egy egyéb kategória, ami a tipikus Esőemberes autizmuson kívül van, és ez jó hír. További kutakodás majd új orvossal, meglátjuk. A gyógyszer óta viszont Anna nyugodtabb és vállalható. Na de aztán jött a mini stroke, és alapjában ír felül mindent. Legalábbis a múlt évnek véget vetett, ami nem is volt olyan nagy baj. Átrakott engem egy olyan pályára, ami remélem jó sín lesz majd, hogy mikortól kell nemet mondani és hogyan nem szabad, ha még egy kicsit élni akarok még, ezeket most nagy vonalakban megtanultam. Milyen dolgokat kell kigyomlálni, és elengedni, mert nem érik meg a feszültséget, amit okoznak. Szerencsére le tudom ezeket írni, bár lassabban megy az olvasás és számolás is, mennyi mindenre használjuk az agyunkat, nem is gondolnánk.

Mindezeket összevetve jó év volt a tavalyi, volt íve, tanulságai. Kicsit olyannak érzem, mintha eddig demó módban lettünk volna. Volt egy próba játék, egy életet elvesztettünk, de van helyette valami új. Valami, ami más.

Foszfor

Az iskolában Annáék karácsonyi ajándéka egy sötétben világító gyöngyökből álló készlet volt.

Ez a készlet fluoreszkáló, mondom. A múltkor azt mondtad, hogy foszforeszkáló. Öö. Most akkor melyik? A fluor és a foszfor közül melyik színe a sárgászöld, ez a kérdés. Nem ez.

A foszfor színe leginkább fehér, a fluor viszont zöldessárga. Nem békél, tovább nyomoz. A két jelenség egy tőről fakad. Az elem elnyeli egy anyag sugárzását, majd újra kisugározza azt. Begyűjti a napsugarakat, aztán más hullámhosszon kibocsátja. A láthatatlan ultraibolya sugarakat elnyeli, és látható hullámhosszon bocsátja ki. És más időben. "Szemben a fluoreszkálással, a foszforeszkáló anyag nem azonnal sugározza ki a sugárzást." Most már csak az a kérdés, hogy mikor sugározza ki, amit nem biztos, hogy tudunk, mert mi van, ha a kisugárzott fény láthatatlan tartományban van, így esélyünk sincs ezt megállapítani. Mivel a nappali sugár átkonvertálása éjszakára nálam nem azonnal van, jó van okom feltételezni, hogy a gyöngyeink foszforeszkálnak.

Fenéért kell mindenre rákérdezni.

 

 

Címkék: tudta-e ön 7+

Valaki ír

Volt iskolás karácsonyi ünnepély, amit az óvodásoknak adtak. Már egy ilyenen tavaly rész vett óvodásként. Most áll a színpadon a többi gyerekkel, és énekel, meg sem mozdul. 15 neurotipikusnak tűnő gyerek énekel. Nincs rendbontás, nincs nyafogás. Feladat tudat van helyette, meg kitartás. Magatartása és szorgalma továbbra is példás. Nem tudom mi történik velünk. Várom a kifulladást, a kész átverés kandi kameráját, de nem jön.

Továbbra is tolja a Starblock Planetet, ahol angolul csacsogunk ismeretlen emberekkel. Egyszer találkoztunk magyarral is, azt matematikai feladványokkal bombázta. Én már ezen azért mosolyogtam, mert tudtam, hogy ez fog történni. A szikra Jacob Barnett-je kvantumfizikai összefüggésekkel bombázta a kortársait, akik menekültek előle, a Házirend auti Jacob Hunt-ja kriminalisztikai nyomrögzítéses módszerekkel tette ugyanezt. Kortársai nem értették, próbáltak előle kitérni, ő pedig nem tudta, hogy ez miért nem jó.

Szabadidejében Anna könyvet ír. Az én történetem lesz a címe, mondja. Eddig négy tervezett fejezete lesz, az első Veronás, ezt már meg is írta. Látszik, hogy matek tagozatos osztályba jár, mert az életkorral játszik benne, amikor Verona x éves volt, akkor Anna x-3, és minden x-re kiszámolja a természetes számok halmazán. Ez ki is tesz egy oldalt neki. A második fejezet rólad fog szólni, anya, mondja nekem. Úgy írja le a szavakat, ahogy kiejti, ahogy hallja. Gördülékenyen fogalmaz, csak úgy áradnak neki a szavak és már megvan a tudása ahhoz, hogy a gondolatokat tetten érje és megőrizze későbbre. Szerzek a régi táska írógépbe szalagot. Asdf jklé. Szeretlek dédi. Fakad a dal.

Valaki ír.

Ideális karácsony

Az a reklám megvan, amikor hófehér téli táj előtt a hófehér fogú anyuka hófehér ruhában egy hófehér apukával és két hófehér gyerekkel egy hófehér ló vontatta kocsin továbbrobog, miután a nagy karácsonyi ajándék, amire mindenki 365 napja várt a hófehér csokoládégolyó hófehér kókuszdarabkákkal? Mennyire életszerű már ez gondoltam és nyilván így kellene éljek, és már majdnem bűntudatom volt. De aztán úgy döntöttem körülnézek hány ilyen család van körülöttem, és hopp, még egy ilyen milliós városban sem fordul elő egy sem. Nem véletlenül, mert ez csak egy reklám, egy fikció. Mi az, hogy reklám, kérdezte egyszer Anna. Amikor olyan dolgot akarnak rád sózni, amit magadtól soha nem vennél meg.

Szóval az idilli karácsonyról. Az elég hamar kiderült, hogy nálunk fel kell adni a csillogószemű, csengőszóra bégető gyereket, aki csöndben kivárja a díszruhájában, mikor rá kerül a sor, a karácsonyi ebédből pedig az asztalnál étkezik a többiekkel. Ez errefelé, a hideg északon nem úgy megy, mint a napsütötte tájakon. Nekem is időbe telt, amíg elengedtem ezt. Ez más vidék, más kultúra, más szokások. Más, mint a Jézuska mese. Más, mint a karácsonyi stressz. Amit a hangos többség bevezetett és most beledöglik. Igazából a karácsony arról szól, hogy valamire várunk, ami jó, és a végén eljön, mindenki ajándékokat kap, ünneplőbe öltözünk, és annak adunk ajándékot, akit amúgy is szerettünk eddig is, és attól kapunk is. Az ajándék az én kreativitásomból jut el az ajándékozott szívéig, éppen ezért örül neki. Tudtam, mit szeretne, mert már régóta figyeltem a szokásait, játékait, szabadidős tevékenységeit, gondolkodását, logikáját. Ezt a sok információt összegyúrtam és kijött belőle egy olyan valami, ami mindenkinek vállalható. Ajándékozónak és ajándékozottnak is. Anna biztos vagyok benne ugyanígy járt el. nem tülekedünk a plázában, dudálunk az utcákon, várakozunk parkolóhelyre, hogy megvehessük a legdrágábban, mert nem gondolkodtunk előre és ugyanazt nem vettük meg máshol olcsóbban, esetleg interneten, ahol annyival kevesebb minden, mert üzletet és személyzetet nem kell fenntartaniuk. Egy idő után pedig megtanultuk mindenből kihozni a legjobbat. Szerelemből, háborúból.

Se nem sárgább, se nem savanyúbb. Csak a mienk.

A zene az kell

A Házirend című könyv, amit autizmusról olvastam egy sor jó hasonlatot és értékes gondolatot tartalmaz. Szerencsétlenségemre csak egy jut belőlük az eszembe, ez pedig ha másik irányból nézzük pont eggyel több, mintha nem jutna eszembe semmi, vagy nem olvastam volna a könyvet.

A szerző az autizmust egy zongorához hasonlítja, ami olyan, mintha nem lennének rajta a fehér billentyűk. Félhangos, néhol fülsértő, de legalább zene. És tényleg. Hány olyan ember van, aki csak szeretne zongorát, de nem lehet neki. És hány olyan, akinek van ugyan zongorája, de nem szól rajta a zene. Mi örülhetünk, mert legalább zene van. Mert zene az kell.

A másik hasonlatom viszont tőlem származik egy korábbi időszakból. Úgy másfél éve úgy gondoltam javítok az oldalon egy kis szerkesztéssel, és nekiálltam banner képet csinálni a naplónak, ami persze abba is maradt a terv szintjén. Ekkor még nyoma sem volt az auti diagnózisnak, de valamiért egy üveggolyóba zárt virágot választottam ilyetén formán.

banner-1052840_960_720_1.jpeg

És mennyire jellemző ez a kép. Üvegbe zárt virág, Mert messziről nem látod, hogy ott van az üveg. Ha közel mész és meglátod, akkor sem tudod megérinteni a virágot. A virág sem tud kijönni belőle.

Talán nem is akar.

Rorschach

Hogy mi van a képen, ezt kérdem Annától. Ez egy belső szerv, vágja rá egyből. Aztán később megnézi: ez egy medve.

Igazából tényleg egy szerv van rajta. Az agyamról készült MR felvételek közül választottam ki a legviccesebbet, hogy megmutathassam neki. Ez egy multifunkcionális fotó. Mert egyrészt megmutatja a neurológiai jellemzőket. Másrészt ha elmondjuk mit látunk bele, gyorsan el is végezhetünk egy Rorschach tesztet. A Rorschach-teszt az a paca tesztként közismert, amikor random tintafoltokba kell beleképzelni valós képeket, ezáltal lehet következtetni a személyiségre.

A leghíresebb Rorschach teszt József Attila tesztje volt, ami egy egész estén át tartott és így is befejezetlen maradt, mert a költő annyi asszociációt társított a képekhez, hogy nem volt elég idő lejegyzetelni. Az ötödik ábránál hagyták abba, addig 181 történetet mesélt el. A tesztet egy Kozmutza Flóra nevű pszichológusnő vette fel, aki később Illyés Gyula felesége lett.

00000063_cr.jpg

Címkék: tudta-e ön 7+

Advent

Amikor megjött a csomagom még nem tudtam megnevezni az érzést, ami miatt kifordultam a kreatív hobbiboltból, ahova a csomag érkezett. Azóta órák teltek el, én meg egyre azon agyalok mi zavar ennyire engem. 

Az első érzet, ami elfogott, az a közöny volt, a második pedig a méla undor, amikor megláttam a dekor boltban nézelődő embereket, ahogy ráérősen pakolgatták a termékeket, fonalakat, színes gombokat, és amikor meglátták a díszes dobozt akciósan, na akkor csillant meg először a fény a szemükben. Ők az életvitelszerű kreatívak és dekorosok. Az első nagy dekor hullámuk a gyerekük születésével erősödött meg, mert a gyerek kitöltötte azt, ami azelőtt űr volt, és nem volt a helyén semmi. Kiteljesedtek aztán benne ragadtak a makraméban, nem mentek vissza gyes után dolgozni, mert az ő dolguk a konyhában elvégezhető. Ámulattal néztem a vizsgálat alatt a gyerekére váró anyukát, aki a hosszú várakozási időt kötéssel vezette le, mintha tér és idő megszűnne. Akik feldíszítik a lakást, mert o sancta simplicitas ehhez értenek nagyon. Pontosabban kizárólag ehhez értenek, de ezt nem mondják. Elpiszmogni a cellux-szal. Félreértés ne essék, én is szerettem gyerekkoromban ezeket, de aztán az ember megnő és továbbtanul, új céljai lesznek, a könyvek olvasásával pedig új távlatok tűnnek elő. Mint utóbb kiderült, ez is üldözendő.

Néztem őket és nem tudtam mi zavar az egyszerűségükben. Talán az, hogy ők szülik tele a Kárpát-medencét, talán a 15 milliós csokjuk zavart, ami nekik alanyi jogon jár, csak azért, mert léteznek. Talán az, hogy ők a legnagyobb sejt, a család megtestesülései és az ország számára így már láthatóak, nem úgy mint az elvált egyedülálló autista gyerekkel. Akin csak azért van címke, hogy a ti gyerekeiteken ne legyen, csak mert többen vagytok. (De vállalom is a címkéket, ti vagytok azok, akik nem vállaljátok. Ez nem az én ügyem.) Vagy talán a külsőségek zavartak. A mi mikrokultúránkban az advent az a csendes várakozás, befelé elmélyülés időszaka. Ez meg valahogy nem az, bárhonnan is nézem. A karácsonyi kötelező stúdiós fotók, a tökéletes ebédek és a tökéletesen dekorált lakás mögött felsejlik valami egészen más. Miért is akarod kifelé ezt mutatni? Mert így illik? Mert a te szüleid is ezt mutatták? Azt láttad, hogy beletörődtek? Tönkrementek bele, de vitték a látszatot? A rongyrázást? Az ablakban lógó karácsonyi izzósorok versenyét? Az ajándékok versenyét? A nagyi ajándékainak versenyét a testvérrel az örökség miatt?

Erre várunk?

Erre vártok?

Bábel

Ezek a szülők örökké azt hajtogatják, micsoda szerencse, hogy az én fiam jó beszédkészségű és ragyogóan intelligens. Próbálnák csak ki, milyen, ha az önmagába zárkózó gyerekünk nagyon is észreveszi a külvilágot, sőt, mindenáron kapcsolatot akart teremteni vele. Ha olyan akar lenni, mint bárki más, csak éppen fogalma sincs, hogyan.

Jodi Picoult: Házirend

Ez az idézet a fent említett könyvből származik és neurotipikus gyereket neurotipikus szülei talán nem is értik a mondatot így összefüggéseiben. Amiért viszont nekem eszembe jutott az az, hogy Anna elég komolyan kezdi produkálni ezeket a tüneteket is. Valamiért ég benne vágy, hogy vadidegen külföldi gyerekekkel ossza meg a gondolatait. Eleinte ezt magyarul tette, szerveres játékban betolta a japán fiúnak, hogy szia, játsszál velem, és köszönöm. Persze az első reakciója a másiknak az volt, hogy lerázta. Elmondtam neki, hogy a világ bármelyik részéből sorsolhatnak mellé gyerekeket, és annak nem köteles magyarul értenie. A következő lépés az volt, hogy magyar angollal válaszolt nekik. Tenk jú, pötyögte be, amit random spanyol kiscsávó megint nem értett, de legalább volt benne annyi, hogy megkérdezte, milyen nyelven beszélünk. Anna nem értette miért nem érti a másik azt, hogy tenk jú, amikor az angolul van.

Erre meséltem neki egy példát, hogy van olyan szó, ami magyarul és értelmes, meg angolul is, de mást jelent, és kiejteni is máshogy kell. „Én ha egy angol regényben tizenegy borostyánfésűről olvasok, pillanatig sem felejtem el, hogy magyarul kell olvasni, így: eleven ember comb” – írta Karinthy Frigyes. Ezen nagyot nevetett, de nem vagyok benne biztos, hogy megértette, azonos alakú, de különböző jelentésű szavak vannak, még magyaron belül is, nemhogy idegen, nemzetközi nyelveken. Kicsit előreszaladtunk az oktatásában, ezt mind még nem kell, nem kellene tudnia, nem is várhatja el magától. De elvárja.

Első negyedév az iskolában

Ha az volt a fő feladatunk, hogy túléljük az első fogadóórát, akkor ez sikerült. Elég zökkenőmentesen zajlott, és azt hallottuk, amit már eddig is, hogy Anna a legjobb képességű tanuló, és mivel a számokat és a betűket ismeri, ezért az első számú haditerv őt szórakoztatni, nehogy halálra unja magát. A tanárok kérték, hogy a titkos észrevételeinket írjuk az üzenőbe, de elvetettük az ötletet, mert onnantól nem lesz titok, Anna egyszerűen elolvassa. A hiperaktivitásából hátrány eddig nem érte, mert jött a tanár és elrendezte a beszóló gyereket. Viszik órákra, fejlesztésekre. Úgy volt, hogy TSMT-re is, de aztán felmérték, hogy nincs miért, így oda nem. Néha persze elszakad nála a cérna és sokat sír, nyafog, de megszokták, hogy ő így működik, várni kell rá tornaórán és úszásról hazajövet, áll a busz, mert nem tud egyik dologból a másikba kezdeni, tötyörög. Kifejezetten határozatlannak tűnhet, de nem az, csak nem tudja a módját hogyan engedje el a jó múltat és kezdjen a jövőbe, ami viszont bizonytalan kimenetelű. Vannak rosszabb és jobb hónapjai, hullámzóan. Három hónap alatt csak egyszer volt olyan, hogy a leckét nem tudta felírni, mert lemaradt. Azon sírdogál még, hogy nincsenek barátai. Ha így érzi is az nagyobb meló megtanulni az iskolában a társas kapcsolatokat, a szocializációt kiváltképp neki, akinek ez problémásabb. Leginkább a kölcsönösséget kell tanulnia, hogy csak azok a kapcsolatok működnek, ahol win-win helyzet van, kölcsönösség. Ahol ez megbomlik ott jaj, és ember legyen a talpán, aki megragasztja, mondja elvált szülő. Magatartása példás és jó minősítésű volt eddig. Általában tanulmányára kmf-eket kap (kiválóan megfelelt, olyan, mint a Potter könyvekben az RBF). Eddig egy jól megfelelt-je volt tesiből, és éppen az észlelés napján kért meg, hogy nézzük meg a Krétában a jegyeit, jé ez mi, jól megfelelt, az hányas, és görbül a szája, ha az csak négyes. Általában is elmondható, hogy sokkal többet vár el magától, mint amit korából és tapasztalatából adódóan tudnia kellene.

Még nem tudom mi pontosan a különbség a perfekcionizmus és maximalizmus között, de dolgozunk a megoldáson és a családon belül elosztjuk.

Check point

Valamiért mindig úgy van, hogy mi szemben megyünk a tömeggel. Csordogálunk be az iskolába a többiekkel, Anna néha megáll, majdnem elsodorják. Aztán megindul visszafelé, szembe az összes többivel. Biztos szürreális jelenség lehetünk becsöngetés előtt, hogy nem az épületbe rohanunk, hanem onnan el, két lóugrásnyira vissza, egyre baloldalt és mindig valamiért sírunk. Szerencsére ma már sokkal nyugodtabb vagyok ilyen helyzetekben, mint mondjuk egy héttel ezelőtt ilyenkor és nem sürgetem, hanem visszabandukolok vele. És ilyenkor végighallgatom a magyarázatot is, ami a helyzethez tartozik. Mert teória mindig van, csak nincs idő kivárni. Kérdem miért ment vissza. Mert megsértődött valamin. Jó, de miért kellett visszamenni.

Mert ott volt az utolsó mentett pont, amikor még jó volt.

Esélytelenül a harcmezőn

Levágott egy mini stroke, TIA a pontos neve és öt perc alatt elmúlt, kórházban nem voltam, csak a háziorvosnál pár nap múlva, most meg már nem lehet kimutatni semmit utólag. Beszédzavar volt az egyetlen tünet. Intő jel, hogy lelassuljunk és újra kezdjük elölről. 

Azóta itthon vagyok és nézem a tévében az ismeretterjesztő filmeket. Néha azt gondolom, hogy aki otthon marad munka vagy iskola miatt és ezeket nézi az jóval okosabb lehet. Az iskolában ott tartanánk, hogy mindenki vegye elő a könyvét Pistike is, akinek leesik a füzet, megint másnak épp pisilnie kell, szünet, ricsaj, nyüzsi. Munkahelyen ott lennék, hogy dobd félre, mert ez fontosabb, most ezt dobd félre, mert az fontosabb, ne mélyülj el, ne olyan tempóban csináld, ami a sajátos, mert majd én jól tudom, hogy mi a sajátod. Ezzel szemben itthon már sikerült elkapnom Az élet a stroke után című dokumentumfilmet a Spektrumon, amikor elkapcsoltam, hogy ez azért mégiscsak túlzás szembejött az Esélytelenül a harcmezőn dokumentumfilm. Szóval ma már ki tudjuk cserélni a hibás géneket a szervezetünkből, derült ki számomra és hogyan fejlődtünk majomból emberré, és miért. A Fibonacci számsorozat és a természet dolgai szintén érdekesnek tűnt. Régen ezek a kérdések fel sem merültek volna, most meg már bárhonnan korlátlanul hozzáférhetőek mindenki számára. És mégis inkább a Való Világot nézzük helyette.

Anna beiratkozott az iskolai könyvtárba és kikölcsönözte a Vuk és a Simabőrűek című könyvet. Végre elindult a Poket online is, ez egy zsebkönyvsorozat, amit automatából lehet vásárolni, mint az üdítőket. Nagyon jó könyveket adnak ki. Mivel nem volt időm eddig elvánszorogni egy automatáig, már online is lehet rendelni, ami fellelkesítő. Nyilván az Utazás a koponyám körül fog érdekelni és az Egy elmebeteg nő naplója.

Mindjárt össze is vetem.

Baj bajjal

Nem is az a baj alapvetően, hogy a baj csőstül jön, hanem hogy Anna mennyire nem hajlandó tudomást sem venni arról, ami a buborékján kívül helyezkedik el. Rosszul lettem a tartós stressztől, amit a munkahelyi és magánélet egyaránt indikált, és a nagykönyvek szerint ilyenkor azonnal mentőt kell hívni és kórházba kell menni. Én valamiért ezt mégsem mertem kockáztatni, egykeresős egyedülálló autista gyerekkel nem megy kórházba, inkább két lábon kihordja a szívinfarktust és szenved, de nem megy, mert nem teheti meg, hogy kórházba menjen. Nem akartam Annát megrémíteni így nem mondtam el, ami nem bizonyult jó taktikának, mert továbbra is tötyörgött, időt húzott, nyafogott egész reggel én meg nem bírtam ezt, na. Viszont az infó hozzá csak nem akart eljutni, nem tudok érted menni, mert doktornéninél leszek, akkor gyere később, de később is ott leszek, akkor el se megyek, vigyél most haza. Igazából nem vihetlek, mert orvosnál leszek, ne legyél, ne menj el, velem legyél. Akkor meghalok, ha nem látnak el, engedd, hogy megmentsék az anyád életét, engedd nekik. Nem engedem, inkább én is meghalok, mondja Anna. Ne haljunk meg, csak engedd. Légyszíves. Engedj el. Nem.

Így haltunk meg mind a ketten.

Woodstock a panelban

Minél többet olvasok auti tárgyú könyveket, annál biztosabb vagyok benne, hogy értem mi zajlik körülöttünk és bennünk. Amin még A szikra könyvön túllendültem, hogy ugyan már, Anna is csinálja, biztos csinálja más is, kiderül, hogy nem. A következő könyvem a Házirend, ami regényként ábrázol egy aspergeres esetet, olyanféleképpen, mint a Doktor Murphy sorozat, jön egy auti kisgyerek és a saját belső egyéni látásmódja és feldolgozásmódja következtében megoldja a rejtélyes bűneseteket, olyan apró részletekből, ami felett más elsiklik. Ami a két könyvben azonos tipikusan auti tünet a hasonló játékok hosszúsági sorba rendezgetése, amit A könyvelő című filmben is csináltak és Anna is csinálta a nevelési tanácsadóban 2-3 évvel ezelőtt. De a két könyv szereplői például különös fontosságot tulajdonítottak a szivárvány ábrázolásának, és kizárólag a színes valódi sorrendjében. Ezek fölött simán átlebegtünk eddig. De most már jobban figyelek.

Ami Anna hétköznapi életét illeti a szemüveg szárának eltörésére eddig a pillanatig kellett várnunk, ami megmagyarázza miért nem erőltettük kisebb gyermek korában. Kell pótszemüveg, de a használaton kívülit sajnálja, száj görbít, sírunk, mindenért. Haragban a világgal. Egyébként mostanában azt figyelem meg rajta, hogy van benne valami Janis Joplinos. Amikor szigorúan kibontott hajával, kicsit nagy szemüvegében és bordó mellényében áll és azt csinál, amit akar, gyakran van az az érzésem, hogy egy woodstocki pillanatkép ez. Átjár a freedom-életérzés. Lestrapált anyuval a háttérben, aki a végén a buli után majd takarít.

img_20181113_191754.jpg

Nyolc óra szórakozás

Megyek Annáért az iskolába kettőre, háromkor szabadul ki az iskola karmaiból, és fél négykor még csak jövünk. Öt perc járásnyira van otthonunktól az iskola.

Ülök az ajtóban, kezemben egy Vekerdy könyv pedagógusoknak, óvoda vége iskola eleje egy pszichológus szemével. Néha hangosan felröhögök, sni-t nevelő iskola, gyerekbarát pedagógusok a nyolcvanas években, vigyázzunk a keresztdominanciára fimotáknál mondja, amit eddig senki nem mondott sehol. Nagyobb fiú áll őrt, felnőttnek szót fogadva, kiért tetszett jönni, mondom a nevet, ja, Annát nem írom fel, mert őt ismerem. Random kisgyerek is ismeri, pedig még csak két hónap telt el. Ismerheti is, mert nem egyszer az egy ajtón át becsődülő 500 fős sereg elő veti magát iskolatáskástul kinyúlva. Kelj fel, szól az ügyeletes tanár, de beszéde légyzümmögés az atomháború alatt. Kell az iskolatáska, a termet bezárták, nyafogó fáradt gyerek sír az iskolaajtóban, ahova szülő be sem mehet már. Hátul vannak a többiek, ott a tanítónéni, nála a kulcs és Anna nem akar. Biccentek a portás bácsira, és aki az első hét után kőkeményen rám szólt, hogy nem mehetek be a teremig, most biccent, olcsóbban megússza mindenki, hát ott jön Anna anyukája, mondják a gyerekek, jé, anyuka beengedte portás bácsi, kérdi a tanító. Ezt itt nem szokás, érezteti, de azt is, hogy vannak pillanatok, amikor  a szabály alól kivételt tehetünk, és igen, talán ez az a pillanat. Bevánszorgunk a terembe, ahol sorakoznak a kubus flakonok az asztalon, zöldalma a földön, könyvjelző a padon, szemüveg az valahol van, de most még nem tudjuk, hogy hol, mert lehet, hogy már induláskor otthon maradt. Sebtiben könyvet bepakol, ebben van a lecke. Aztán később kiderül, hogy nem abban volt. Valahogy történik mindig Annát nem izgatja, majd kimagyarázza vagy improvizál, esetleg megtanulta az órán és gyakorlására semmi szüksége nincsen. Az iskola a gyerek biznisze mondja Vekerdy és igen, rábízzuk. Tornacuccot szeptembertől nem láttunk, állítólag létezik, de senki nem tud róla, esetleg senkit nem érdekel annyira, hogy megjegyezze, hogy nincs, hiányos vagy hol van egyáltalán, mert bizony az is lehet, hogy van. Elindulunk. Ez eddig siker, mert volt, hogy Anna beszökik aerobikra és szintén random gyerek szól nekem, amikor már mindenki őt keresi, hogy ott ugrál a nagyobbakkal együtt, mert megsajnált, ki ez a félhülye, aki itt bolyong.

Balról kisgyerek, jobbról kutya, velük néni beszélget, mindezek közepére betoppan Anna, én ügyesebb vagyok, jobban tudom, mert az, amit a bölcsis csinál bébikönnyű, azt mindenki tudja. Produkálja magát, amikor a kisebbet ajnározzák megsértődik. Egyensúlyozik, leesik, toccsan, puffan, hullik a falevél és hullik a szemüveg, meglazult a szára, jé és igen. Közben telnek a percek, nem is tudom sok telik-e el, mert azt érzem nagyon lassan telnek, gömbölyű perceknek képzelem el őket magamban, ahogy jóllakottan szuszognak ebéd után, mint a Döbrögi, és gurulnak lassan, tétován, ámde csendesen. Anna leveti magát a földre, színes falevél az ágya, közben énekel. Nyolc róra munka, nyolc óra pihenés, nyolc róra szórakozás, énekli és felröhögök megint, mert igen és igaza van. Ez nekünk a nyolc óra szórakozás, mert a nyolc óra munka és a nyolc óra alvás kizárásos alapon nem lehet, és azért vagyunk a bolygón, hogy jól érezzük magunkat, és így mulatunk mi, szélszagúak, esőverte csapzottan, földön csúszva, nyakig sárosan, ez volt a szórakozás, mert ezután a leckeírás jön. Szerencsére Annának az is múló kacaj, két sor olvasás között néhány számot lerajzol, rajzolj hálót, szól a feladat, rajzolja is részletgazdagon a kislányt, aki majd a lepkehálót fogja a kezében. Annának az élet egy folyamatos pihenés és szórakozás, és nagyon jól érzi magát közben a kis buborékban, ami segítségével kívül tudja tartani magától a káros hatásokat. Belerúgtál a lábamba mondom én és ő válaszol, hogy Sugárka vagy Harry Potter, mert ő kívül áll a fájdalmakon, egyszerűen nem vesz róla tudomást. Irigyen nézem őt, ahogy legyalulja a környezetét anélkül, hogy ezt észre venné, mint Leslie Nielsen a Csupasz pisztolyban dőlnek mögötte a tárgyak, dolgok, emberek és ő csak megy és még csak észre sem veszi. Ennek örülünk, mert ez már a gyógyszer hatása és ez már rendben van. Titkon azt gondolom, hogy a kannabisz olajat a sok anyuka, a hiperaktivitás kezelése helyett saját magának rendeli.

Szórakozás. Így mulatunk mi.

A mindenség változik

És igen: eljött a pillanat, amire olyan régóta vártunk. De melyik is?

Anya, szeretnék beiratkozni az iskola könyvtárába könyvtáros segédnek, mondja Anna.

Aztán kiderült, hogy volt valami néni az osztályban, aki felajánlotta neki, hogy lehet. És mit fogsz csinálni a könyvtárban, kérdezem. Sok gyerekkönyv van ott, azok mondjuk nem annyira érdekelnek, de azt gondoltam elkezdem a Harry Pottert. De azt otthon is elkezdheted. De ez a tanítás után van, amíg oda nem érsz.

De ma jó kedvében volt, a szabadon választott fesztelen játék időszakában közlékenyebb. Sokat énekel: a mindensé-ég változik, óóó. 

A legnagyobb szerencsénkre.

Az öreg cipész meséje

A Lány lement az öreg cipész bácsihoz a cipőjével, ami hirtelen repedt ketté. A cipész bácsi mérgesen mordult rá. Nem ilyenkor kell hozni egy cipőt, amikor már tönkrement. Az autót sem akkor visszük a szervizbe, amikor már használhatatlan. Mégis mit lehet vele csinálni, kérdezte a Lány. Ötezerért rakok rá új talpat. Ötezerért, mondta a Lány, már egy új cipőt is vehetek. Gondolja át és jöjjön vissza, mondta az öreg cipész mester. A Lány így is tett. Visszament, hogy akkor itt lenne ez a cipő. Erre a cipőre emlékszem, mondta az öreg cipész mester. Vajon minden cipőre emlékszik, amivel valaha találkozott, gondolta a Lány, de nem merte megkérdezni. Tartott tőle, hogy igen. Ötezerért tudom megragasztani és teszek rá egy talpat is. Nem vesz inkább egy másik cipőt, kérdezte. A Lány nemet intett a fejével. Ragaszkodik hozzá, kérdezte az öreg cipész mester. A Lány újból bólintott, de most igent. Hát végül is, mondta az öreg cipész mester, ha így állnak a dolgok, kijön ez négyezerből is.

Címkék: mese 7+

Valaki olvas

Ez a napló a Valaki szól bejegyzésével kezdődött, és azóta nagyon sok idő telt el. Megtudtuk, kit rejt a valaki, akit akkor még nem tudtunk, és Anna megszületett, ült, állt, beszélt, szavakat mondott, később pedig mondatokat. Járni kezdett, írt, rajzolt és számolt. Most pedig már olvas.

Az iskolákban van egy olyan kimondatlan szabály, amit mindenki azért kimond, hogy karácsonyig meg kell tanulni olvasni. Megtanulnak minden betűt. Jaj, olvasás lecke van és az sok idő lesz, mondja Anna és téveszt betűket hangzókat, de az simán belefér. Ezért lepett meg a legjobban, amikor a tablet telepítésekor felugró párbeszédablakba ütközött. Már mentem volna oda, hogy segítek és lezárom, amikor azt mondta, hogy nem kell. Én már tudok olvasni, és lehet, hogy másfél óráig fog tartani, de én ezt most kiolvasom. Szótagolva.

En-ge-dél-je-zi hog-j a Block-man hoz-záf-érj-en a fo-tó fáj-lok-hoz. Mondja Anna. Engedélyezed vagy elutasítod, mutatok a két válaszlehetőségre döbbenten, mire Anna hiper gyorsan rábök az elutasítom gombra. Mi ez a tempó, kérdezem. Felismertem az U-betűt, mondja. Haladunk előre. Szédületes sebességben.

Így hát felfedeztük azt is, hogyan lehetne hasznosítani a kutyagumit, hogyan kéne betrágyázni vele a földet, szigorúan vetésforgó rendszerben, és hogyan kellene tenyészteni a műanyag zacskó zabáló baktériumot, aki olyan enzimet termel, amitől a műanyag magától lebomlik. Az év nagy felfedezése volt, hogy találtak egy baktériumot, ami pet palackokkal táplálkozik. A szokatlan októberi melegről jutott ez eszünkbe, mivel az volt a környezet házi feladat, hogy monitorozni kell az időjárást. Ennek én annyiból örülök különösen, hogy az Alma együtteses mondókázós korszak vége és az iskoláskor komoly problémái között tátongó 5-10 évet nem nagyon tudtam áthidalni.

Egészen eddig.

A szikra

Na "A" szikra, ami nálunk megvan, az a következőképpen néz ki.

Az öröklét és a végtelen pénz az nem lenne jó, mert egy idő után unalmas lenne így az élet, és az élet célja a szórakozás - mondja Anna, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Igen, minket határozottan a filozófiai jellegű szikrák jellemeznek. Nem mintha a matematikai nem. A kétszer nem az igen. Éppen leckét ír, közben megy Cebe horgászós videója, jókat röhög rajta és összead.

Csináltunk Sims karaktereket. Eddig a játék az úgy nézett ki, hogy ahány nap, annyi karakter. Már ketten játsszuk, én olvasok és fordítok, ő kattint és ő a stratéga. Éhen halt, mert eladtad a hűtőt. Összehaverkodott egy vámpírral, az meg megmarta. A harmadik sikerült, az előző karakternek lett a szomszédja. Mindjárt átmegy hozzá bulizni. Á, nem bulizik, inkább csetel. Ez önállóbb, mindene zöld, alig nyafog, okos, főzni tud, mindenféle logical skill-je van. Ez legyen az Anna.

Hagydbékén, hagydbékén, hagydbékén.

 

A parázs

Olvasom ezt a javasolt könyvet ezt A szikrát és furcsa gondolataim vannak vele kapcsolatban. Ez egy magasan funkcionáló auti fiú története, aki 10 évesen már egyetemre jár, és akinek a tehetségéről a fejlesztő-unatkozó óvoda-iskola lemond, mert a társas szabályok erőltetésére helyezi a hangsúlyt, ami az auti kisfiúnak eleve nehezére esik. Szimpatikus, amikor csecsemőkorától a fény-árnyék állásaiból eljut a bolygók mozgásának a tanulmányozásáig, és a nagy fizikai-matematikai elméletek újragondolásáig. Ami ellenszenvessé teszi a történetét az az irritálóan butácska tücsök-anyu, ha még emlékszünk a tücsök és hangya klasszikus meséjére. Aki neurotipikusan uralja a versenylovát, akit kimondva nem ő kényszerít a versenyre. Ő az, aki jobban tudja és kiveszi az óvodából, szembemegy a pedagógusokkal, és auti után szül még egy atipikus gyereket, majd egy harmadikat, mert ő nem adja fel. Mindeközben jön a válság és ott vannak nulla forinttal. De ő túlél, hit által üdvözül, ja és nem dolgozik. Ezért mindenre ráér, napközis csoportot nyit a fészerben gyerekeknek, mert a felnőttek nem veszik őt elég komolyan. Autikra specializálódik, mindnek érti a nyelvét, sportszakkört szervez nekik. Mondjuk egy kicsit az egyetemen unatkozik várakozás közben. A könyv az anya története, annak ellenére, hogy a gyerekről szól. Mint ez a napló, legfőképpen olyanformán. Éppen ezért helyénvalóbb lenne azt a címet használni, hogy A gyufa vagy A lámpagyújtogató. A kis szikra eltűnik a szövegben, mert az anya tipikus agyával az atipikussága nem észlelhető, így nem észleli az olvasó sem. Ha még egy könyv érdekelne ezek után az arról szólna, hogyan oldja meg egy atipikus szülő az atipikus gyerekét. De valószínűleg ez az én könyvem maradna.

Lennénk-e szikrák hasonló helyzetben?

Dehogy lennénk.

Az idő amit a rózsádra vesztegettél

Mostanra egyre jobban kiderül, hogy az iskolarendszer 30 éve nem sokat változott. Ami azért baj, mert már 30 éve is olyan volt, ami 30 éve nem változott. Ez jelenleg azt jelenti, hogy hülyeségekért kapunk fekete pontot és zöldalmát, össze hasonlítva más kisgyerekek sokkal nagyobb dolgaiért is csak egy feketét kapnak. Mivel az ADHD-s gyereknél a büntető-fegyelmező nevelési mód abszolút nem válik be, csak a jutalmazásos, így ezt a meccset öngóllal kezdtük. Megjegyzem mindenfajta gyereknél a jutalmazásos módszer válik be, csak nem mindenki tudja, mert nem próbálták felülírni a régi szuper rutinjaikat. Anna szomorú ezért, de titkolja, és nem lepne meg, ha 30 év múlva fel tudna ezt idézni viszonylag pontosan. Az is kiderült, hogy más szülők is ismerik azt a szót, hogy Ritalin, te vagy az ADHD-s anyuka? kérdezik tőlem. Csendben fojtom magamba a gondolatot, hogy én az auti anyuka vagyok, de ezt már nem mondom. Na a reggel az néha hektikus, hol nehezen megy, hol könnyebben. Az anya, aki hatkor kel és kilencre ér be dolgozni, közben meg három óra huss, valahogy elszalad. Épp ideje volt egy kicsit megpihennünk, mert már nagyon el vagyunk fáradva. De nem mindenki.

Anna egyébként most Kis herceges korszakát éli. Többször jeleztem már mennyire kis hercegesnek látom őt, és most tényleg, eljutottunk oda, hogy esti meseként fel kellett olvasnom a könyvet, ami idő alatt ő az angol verziót lapozgatta. Az eredeti 30 éves könyvben megtaláltunk egy 30 évvel korábban lepréselt szív alakú falevelet. Ezt a 30-at most már megteszem a lottón. Persze az utolsó oldalig küzdöttem a könnyeimmel és a végén nem is sikerült visszatartanom. Kellenek az együtt sírások is, nem csak az együtt nevetések. Szükségünk van bizonyos szertartásokra. Így mai szemmel olvasva kiderült, hogy a Kis herceg auti lehetett, mert amikor feltett egy kérdést, soha nem tágított tőle többet. Alvin és a mókusok Alvinja és Micimackó ADHS-s, Nyuszi kényszeres, Malacka szorongó. Továbbá Micimackó addiktív (mézfüggő) és auti, amikor sztereotipan beakad neki a méz. Biztos véletlen ez is. Tulajdonképpen mindannyian autisták vagyunk, csak akinek diagnózisa van, annak járnak előjogok is. Nem is olyan rossz ez.

img_20181017_183940.jpg

Szívvel és lélekkel

Folytatódik a sikertörténetünk, amelyben Anna sajátos nevelési igénye inkább lehetőség, mint probléma, gondolja az iskola, amikor lebeszél a negatívabb adhd-s szakirodalom olvasásáról és A szikra című könyvet javasolja, amelyben egy anyuka kiszedi a gyerekét a rendszerből azért, hogy maga fejlessze. Ennek az lesz a következménye, hogy 9 évesen egyetemen tanul és magyarázza a tananyagot a többieknek, mert azok nem értik. Természetesen nem ez a célunk, viszont nem bánjuk már, hogy így alakult. A 92% eredmény az csak véletlen lehetett, mert kőkemény 100% az, bejött egy katicabogár mondjuk.

Mindeközben Anna egyre inkább fárad, inkább szellemileg és az iskola is hozza a tipikus jegyeket, amiket annak idején mi sem szerettünk. Az igazságtalan vádból származó zöldalmát, ami miatt bukjuk a matricát. Ebből a napból elég sok frusztráció jött haza a táskában, egészen addig, hogy ne hegyezd ki a ceruzámat, mert neki az fáj. Szívvel lélekkel, tiszta szívből előjövő könnycseppek ezek, és talán segítenek ezt a feszült figyelmet elengedni, ellazulni, és hamvaiból főnix madárként újra éledni. Szükség van a hullámvölgyekre is. Minél többször rákényszerülünk az újratöltésre, annál nagyobb rutinunk lesz benne.

Címkék: iskola 7+

Sajátos nevelési igény

Egy hónap iskola után után el kell mondjam, mekkora pozitív csalódásban volt részünk. Anna egy hét alatt beszokott (szemben például horrorovival, ahol három év alatt sem), leszámítva az első Sugárkás indulásokat, mára már normálisan megy. A terembe bemenni továbbra is nehéz, hosszú percekig búcsúzkodunk az ajtóban, és mondhatnám, hogy a gyerekek hada sodorja befelé és nem a maga jószántából megy be.  Az elmúlt héten elkapott a gyógypedagógus, aki a felmérte miből szorul fejlesztésre, mivel sajátos nevelési igényű (sni). Szinte semmiből, majd mozgásra kell járnunk. De igazából a jelenés célja az volt, hogy megtudja milyen szülő tartozik ehhez a gyerekhez, aki ilyen lebilincselően választékos irodalmi stílusban beszél az őszről, rajzolja a fán a leveleket és fűszálakat egyenként, rajzain meg nem csak a főhős van, hanem a két oldalról félig bekacsint egy barát, másik oldalról meg egy házból egy falióra.  Matekóráról viszik el fejlesztésre, mert ott amúgy is unatkozna.  Kíváncsi vagyok jövő héten mit tanít meg nekem, mondja a fejlesztő pedagógus, aki szerint ilyen gyerekből 2-3 évente van egy az sni gyerekek halmazán belül. Anna magatartása és szorgalma továbbra is példás, az iskola pedig az az intellektuális tér lett neki, amire mindig is vártunk, a bugyuta ösztön-óvodás évek alatt, és ahol kiteljesedhetett.

Mi most érkeztünk meg a naptejesek közé, most már ránk is süt a nap.

Hosszú tél után jött meg a tavasz ezen az őszön.

img_20181006_141544.jpg