Nélkülem unatkoznál

te is


A kékszakállú herceg vára

2019. szeptember 30. 19:21 - yerma

Tegnap Anna A kékszakállú herceg vára című opera cselekményén 1 óra alatt trappolt végig.

Szél bejárjon, nap besüssön.

  1. ajtó: Megetted a süti széle kukacomat, amit én sütöttem, nyenyeenyeee.
    Ez a kínzókamra, Judit.
  2. ajtó: Addig jó vagyok, amíg az én gyógyszerem erősebb, mint a tied. Gyógyszerek harca. Vegyi fegyverek a 21. század háborúiban. De nyenyenyeee.
    Ez a fegyveresház, Judit.
  3. ajtó: Nem baj, van itthon süti. De nyenyenyeee.
    Ez a váram kincsesháza.
  4. ajtó: Elmesélem neked, hogy palántáztam a paradicsomot. De nyenyenyeee
    Ez a váram rejtett kertje.
  5. ajtó: Akkor megmutatom neked, mi mindent történt velem a héten.
    Itt lakik a hajnal, alkony,
    Itt lakik nap, hold és csillag,
  6. ajtó: Megetted a süti széle kukacomat, amit én sütöttem. Nyeenyenyeee. Én a tehetetlenségtől sírok, amit a kölcsönösség teljes hiánya okoz.
    Milyen víz ez, Kékszakállú?
    Könnyek, Judit, könnyek, könnyek.
  7. ajtó: Este 10 van, mindenki sírva alszik el. De legalább máma már nem hasad tovább.
    És mindig is éjjel lesz már...

 

Szólj hozzá!
Címkék: 7.5+

Istenem

2019. szeptember 26. 16:39 - yerma

Talán mondtam már, hogy nekünk nincs Istenünk, soha nem is írtam eddig nagybetűvel. Minap vita volt a gyerekek között az iskolában, hogy van-e Isten, és meglepetésre a leghalkabb gyerek mondta a leghangosabban, hogy nincs. Mert kötelező a hittan vagy etika. Mert valaki Istentől tanul erkölcsöt. Mindenki hisz valamiben, és a vallások abban különböznek egymástól, hogy mindegyiknek más az Istenük, máshogy hívják őket. Abban is különböznek, hogy a megváltó eljött-e már vagy még nem. Ateistaként egykedvűen veszek részt a karácsonyban, ebben a háromnapos születésnapi buliban, amihez úgy érzem nincs közöm. A húsvétban is, a szintén háromnapos csodaünneplésben, és a pünkösdben is, ami szintén háromnapos. Biztos van összefüggés a három napok között, és bár születésem nekem is van, egy napon tartom, és valahogy annak sem érzem magam részesének. Ünnepeljük azt, amiről nem tehetünk, ez olyan abszurd. A blog kezdő bejegyzése felfogható az én pünkösdömnek, szentlélek kiáradásomnak, de nem ünneplem ezt sem. Nem az ünnep ad megnyugvást, fogódzkodót, pláne nem az a nagyzoló, szomszédoknak szóló  zaba túra, ami ezek köré kiépült. Szóval érdekelt Anna mit mondott erről. Leginkább semmit, csak megfigyelőként volt jelen. Ő sem hisz Istenben, vagy csak nekem ezt mondja, hogy megfeleljen nekem. Abban hisz, amiben akar, erről biztosítottam már korábban. Aztán kíváncsi voltam, hogy a felsőbb erőt hogyan képzeli el. Milyen alakban. Antropomorf-e az ő Istene, szakállas bácsi-e.

Az ő Istene a fellegekben van jelen és láthatatlan.

Egyszóval nincs, foglalja össze.

Szólj hozzá!
Címkék: 7.5+

Ötszáztizenharmadik poénom

2019. szeptember 25. 17:35 - yerma

Fürdünk, Anna fáradt már. Kún-kún-kún,-kún, mondja fürdéskor és innen tudom, hogy fáradt.

Anyám kún volt ...

kezdem. Dehogy volt kún. Csak ki akartam zökkenteni.

... az apám félig székely
félig román, vagy tán egészen az.

Látom, hogy figyel, mert erre nem számított. 

Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.

Érdekes, hogy ez nálunk pont fordítva van, mondja.

Rászűrtem a blog "poén" címkéire.

Szólj hozzá!

Vedd és olvasd

2019. szeptember 23. 19:33 - yerma

Elkezdtük olvasni a kötelező olvasmány, illetve csak Anna kezdte el, aki már tud annyira olvasni, hogy ilyeneket lehessen adni a kezébe. Csukás István könyv a kötelező, és az első fejezet volt feladva. Anna gyorsan olvas, tavaly már a 100 szótag per perces listán állt a tápláléklánc csúcsán az osztályból. Kb 10 perc múlva Anna megjelenik, hogy elolvasta az első fejezetet, de rögtön utána a következő kettőt is. Épp kérdezném, hogy értette-e a szöveget, de nem volt aktuális a kérdés a magyarázata miatt. Azért, mert magával ragadott a történet.

De akkor a következő héten unatkozni fogsz.

Bár innentől kezdve soha.

Szólj hozzá!

A lavina

2019. szeptember 19. 20:13 - yerma

Amikor ezt a bejegyzést írtam, nem tudtam milyen lavinát indítok el. Hozzáteszem elég sok mindent nem tudtam, ami utólag így viccesnek tűnik. Még hogy labdasportok. Mindenesetre kikötöttünk a vívásnál. Túl lettem aztán én is a párbaj szakkörös foglalkozáson. 

Nagy kár, hogy nem tudjuk az iskolánkban megvalósítani ezt a projektet, mert így vinni kell és ez azt jelenti, hogy két órával korábban el kell jönnöm az amúgy is hatórás munkarendemből. Mert csütörtökön van a vívó szakkör, meg kedden, de a keddet ugye buktuk a jóga miatt, ami elég jónak ígérkezik egy alkalom után. Valószínűleg a heti egy szóló csütörtök nem lesz elég, de legalábbis ahhoz jó lesz, hogy eldöntse, akarja-e. A helyszín légvonalban közel van hozzánk, azonban tömegközlekedéssel 40 perc Anna tempójában és stílusában, köszönhetően az állandó időhúzásának. Ott kezdődik a történet, hogy csütörtökön úszás lenne, de Anna nem akar és egy év után megengedték neki, hogy ne menjen. Ezért bosszúból már 2-kor el kell vinnem. Nem baj, a csütörtök ilyen nap lesz, rászánom az időt. És akkor elkezdődik a horror. 3-kor indulunk meg, HÉV után nem futunk, mert minek, amikor meg lehet ölelni a fákat előtte, hopp, 10 perc plusz el is ment. Többször mondtam a táv alatt, hogy Men-Jünk-Már, ami kábé annyira lehetett idegesítő, mint anyám Ne-Ki-A-Bálj felszólítása, ami annyira irritáló volt, hogy csak jobban kiabáltunk tőle. Viszont egybekötöttük a vívást egy félmaratonnal, mert 2x2 kilométer gyaloglással járt együtt a túra. Amit Anna a magánszámaival exatlon póbává nehezített. Még oda eljutottunk valahogy, elkezdődött a szakkör. Csakhogy az első részben játék van, és csak utána jön maga a vívás. Aminek nem kellett volna minket váratlanul érni, mert múlt héten is ez volt, ámde valahogy nem így történt. Ami azért jó, mert akkor kiszámítható lett volna. Sokszor gondolom, hogy Anna azért van rám ilyen brutál hatással, mert az adhd-ja üti az én autizmusomat. Kidobóssal kezdtek, és Annát megtalálták hamar, hogy rá érdemes célozni, mert nem olyan fürge. Ez különben tesiórákon is gond, nagyon nehezen viseli ezeket a helyzeteket. Itt is, néha benéztem és azt láttam, hogy míg a többi játszik, ő ül a kispadon és sír. Kiszól az edző humorosan, hogy dráma van, kidobták, és most a világbajnokok vigasztalják. Amikor a többiek ugrókötélen ugráltak, addig a segítő néni vigasztalta, meg utána. Ötpercenként. Valami baja mindig volt és nem működött együtt. Egyébként gumikarddal vívnak az elején és a bőrmatracot kell eltalálniuk sisakban. Szemüveg nélkül és az esélytelenek nyugalmával. Amit látott azt viszont nem hallotta. Azzal nyugtattam magam, hogy végül is ez az én álmom volt. Ettől Anna viszont annyira bedühödött, hogy tovább sírt, már csak a fél iskola vigasztalta őt, de aztán hamar meghallotta mindenki. Azt javasolták adjon magának időt, amíg megszokja ezt a rendet és ne akarjon mindent egyből, ez az egész egy tanulási folyamat, és az ezzel járó munkát nem lehet megspórolni. Ekkor még előttünk volt a 2 kilométer és akkor már tudtam, hogy vonszolás jön. Némán tűrtem, hogy mi így élünk. Aztán a hangulata útközben oldódott. Fél hétre értünk haza. 3,5 óra volt bruttó az egész és ez elég soknak tűnik a napi 8 óra szórakozásból levonva.

Mert mindig elfelejtem, hogy mi most szórakozunk.

Szólj hozzá!

Kilencedik szín hatodik rész

2019. szeptember 14. 08:34 - yerma

És visszamentem dolgozni. Ami elsőre letaglózott az az volt, hogy mennyire megvisel mindez, de nem úgy, ahogy vártam volna. Az átlagos ember napja úgy néz ki, hogy reggel felkel, elmennek a gyerekkel az iskolába és eltömegközlekedik odáig, mialatt folyamatosan csacsog, messengerezik lökdösődik és tolong, majd a munkahelyen felidegesítik, anyázik hazáig, a gyereken meg leveri. Na, ez van nálam máshogy. Úgy indul a nap, hogy felkelek a munkaidőm kezdete előtt két és fél órával, ámde csak másfél óra múlva indulok el. Vajon miért? Mert Anna felélesztése, elvonszolása reggelente iskolába ennyi időt vesz igénybe, úgy, hogy az iskola 10 perc járásra van tőlünk. Még akkor is ha kétszer megyünk, mert ma például az ajtóban vettük észre, hogy nincs nálunk az iskolatáska, pikk-pikk nyolc óra van ilyenkor, a portás bácsi lezárja a 9 és 3/4 vágányt, és csak hoppanálással lehet bejutni. Bezár a bazár. Fél héttől nyolcig ezt futom le, aztán jön a nagy attrakció, a közlekedés. Az igéink innen a csikorog, fékez, hangoskodik, telefonál, dumcsizik, csacsog, röhög, lökdösődik, rugdos, rálép, tömörül, villódzik, hozzámér, mellém ül, fémkapaszkodó fémesen súrlódik, hőt termel, izzadtan, csikordul. Senkit nem zavar ez rajtam kívül. Elég rossz állapotban megyek át egy óra utazás után az aluljárón, ahol, szembejön, lökdösődik, rálép, villódzik, hangoskodik, telefonál, csacsog, röhög, rugdos, énekel, fellök, berregve útseper, jön a bevásárló központ, aztán jön a busz pályaudvar és a hév. Nade aztán elcsendesül. A eddigieket csak azért éltem túl, mert füldugó és napszemüveg. Aztán jön a nyugis utca. Néha egy autó, házak, házak, ajtó, szék, asztal. Onnan meg jön a béke, nyugalom, tartozik, követel, ütemes billentyűkopogás, monotonon, órákig. Miért nem mész le enni, mert ha lemegyek ez megszűnik, a monoton, zen buddhista nyugalom. Hazaút az rossz, de rég kárpótol érte az egész napi nyugalom.

Ami azért vicces, mert ezt hívjuk úgy, hogy munka.

Szólj hozzá!

Párbaj szakkör

2019. szeptember 13. 19:33 - yerma

Még nem áll össze az őszi rutin teljesen, de már körvonalazódnak nagyjából a dolgok. Az biztos, hogy szolfézs lesz egy héten kétszer, és az is, hogy az úszást nem akarjuk. Mindenféle nyomás, és tömegpszichózis ellenére sem. Helyette lenne gyerekjóga és vívás. Ami utóbbi kicsit macera, mert nem helyben van, és ki vigye rendszeresen. Mert amúgy meg jó lenne, mert Anna szeretne, próbaórán már voltunk és az jó volt. 

vivos.jpg

Honnan van a szilva, amit eszel, kérdezem tőle. Valahonnan a vétel és a lopás között, feleli. Az iskolában ez volt az uzsonna. Elültetünk az iskola udvarán egy szilvamagot. Minden embernek kellene ültetnie egy fát, mondja aztán, majd kifejti: mert a tápláléklánc csúcsán nem az ember van, hanem a fa.

Szólj hozzá!
Címkék: iskola 7.5+

Képekben gondolkodom

2019. szeptember 10. 18:15 - yerma

Az tavaly már az iskolában kiderült, hogy Anna rövid távú memóriája nem jó. Hosszú távon befotózza és évek múlva felidézi a dolgokat. Már illatokkal is volt így, amikor öt évvel ezelőtt ilyen illat volt, akkor vendégségben voltunk és lecsó volt az ebéd. Viszont verset tanulni nehezen tud, rövid távon sok szöveg. Olvastam már ilyenről és más anyukáknak láttam a megoldását erre a problémára: képekben gondolkozom, hát rajzoljuk le a verset. Mert mit jegyez meg az agya? Ami kép. És ami vicces. A legelszántabb anyuka, akit valaha ismertem az a Toldit rajzolta le sorról sorra.

Ezt a verset adták fel a héten. Anyu barlangrajza.

img_20190908_185546.jpg

Szólj hozzá!

Kilencedik szín ötödik rész

2019. szeptember 08. 09:41 - yerma

Ami még számomra értelmezhetetlen és teljes képzavar az a "templomi esküvő". Azt elfogadtam, hogy valamiért úgy gondolja a világ, hogy a társadalom legkisebb egysége a család, csak párban az igazi. Phárromh, így mondják a nők és boldogok, hogy tartozhatnak valakihez, csünghetnek valakin, aki majd eltartja őket, mert egyedül életképtelenek. Ez önmagában nem lenne baj, de hogy ez legyen a társadalmi norma, és üldözzük, aki nem így gondolja, na az már sok. Éppen ezért gyerek is házasságban születhet, aminek a halál vet véget, ezek olyan merev és végleges dolgok. Honnan tudjuk eldönteni most, hogy phárromh jó lesz egy életen át, miért baj, ha rájövünk, hogy nem. Amikor mondom elváltam, mindenki sajnálkozva néz. Pedig nem, nem működött, kiléptem és nem ragadtam benne. Ez egy személyiség fejlődés és siker történet. Anna autizmusa szintén. Ne sajnálj, zárójel bezárva, nekünk ez jó. Ez a jó, különben nem így lenne. Tudod az autisták boldogak, mert azt csinálják, amit szeretnek, ha nem akarnak kötődni nem kötődnek, ha nem tudnak, akkor sem, olyan nincs, hogy kötődik, amikor nem akar. Te csinálsz olyat, amit nem akarsz? Miért? Mert mi nem.

Szóval házasság. Elmegyünk a templomba. Hadd szedjem szét.

  1. a jelenben megtaláltuk, aki a jövőben jó lesz egy életen át = WTF1, képtelenség, minimum jósnőnek kellene lennünk
  2. elmegyünk a templomba = olyan helyre megyünk, amit egy kitalált mesehős iránti évezredes hiedelem miatt építettünk, és azért hittünk benne, mert nem tudtuk megfejteni a létezés filozófiai kérdését, ennek a mesehősnek a nevében eddig gyilkoltunk rendesen, de azt szabad, mert ő megbocsát, őelőtte ígérjük meg, hogy a jövőben mi fog történni, amit nem tudhatunk. Részemről ennek annyi értelme van, mint elmenni Micimackó kuckójába ugyanezen okból = WTF2 
  3. jelmezbe öltözünk, amikor ezt tesszük, csinálunk egy nagy farsangot, amikor ez történik, és egy évvel azelőtt elkezdjük tervezni, akkora farsang lesz és millió forintokba kerül. Ennél már csak a válás kerül többe, amikor kiderül, hogy nem sikerült belőni a jövőt, nem tetszik a cselédlét, vert és megcsalt. Az legalább nem lesz jelmezes felvonulás. = WTF3

Ezt csak érdekességként írtam arra, hogy mennyire nehéz tudatosan megfejteni a világot. A világot, ahol élnünk kell, és amibe nekünk kell belesimulnunk.

Biztató, mi?

Szólj hozzá!

Gőgicse

2019. szeptember 07. 08:19 - yerma

Gimnáziumi éveim környékén elhatároztam, hogy nem fogok járni szülői értekezletekre. Véletlenül belebotlottam a sajátomba diákként, hogy hogyan, azt nem tudom, de végig kellett ülnöm, és elhatároztam, hogy soha. Erről persze megfeledkeztem, csak azért, hogy érezhessem a kívülállóság érzését, aztán még elmentem néhányra minden óvodában és iskolában, és ugyanolyan szörnyű volt mindegyik. Lassú és körülményes értekezések számomra lényegtelen részletekről, random gyerekek indifferens nem iskolában felmerülő problémáiról. Ezer irányból érkező zaj és piszmogás, akkor nem tudtam mi terheli túl az idegrendszeremet, és azt sem tudtam, hogy az iskolával is alapvetően ez a bajom. Így inkább úgy döntöttem nem megyek el. Mondhatom, hogy nincs kire bízni Annát, ami igaz is.

De nagyobb igazság, hogy egyre jobban fáraszt a "köszcsi", "csopi és "üzi", "szépséges" és "boldogságos". Mert mi történik ilyenkor? Gőgicse. Van egy melléknév a "szép", csináljunk belőle egy főnevet, ez a "szépség", de konvertáljuk át egy olyan melléknévvé, ami nem az, ami az első verzió volt, hanem a "szépséges", ez egyszerű verbális erőszak. De a legjobb nem ez. Az, amikor egy főnevet átkonvertálunk egy főnévvé, ami ugyanazt jelenti, eddig nem létezett, és az alap szóból származik. "Hölgy" versus "hölgyemény". "Asszony" versus "asszonyság". És nem húzza alá a word pirossal, mert ez igenis létezik. Valamiért azt gondolom, hogy erre a gügyögésre csak a kisgyerekes anyukák képesek, akik a kisgyerekük szintjén vannak, valamint a nyugdíjas korosztály, az inaktívak. Néha összefüggést is érzek a kettő között, azért inaktív, mert gügyög. Nyifi-nyafi Meskás gügyögők és botjukat rázó nyugdíjas nénik - érdekes, mind nő -, gyereknevelésbe beborultan kiadják a társadalom mondjuk 40 %-át, és mi anyagilag támogatjuk a gügyögésüket. Bulvár, celeb, napi cuki, pletyka, gagyi életbölcsességek, kiskegyed.

Nem mondom, hogy ezért mentem vissza dolgozni, hogy ne legyek egy halmazban ezekkel az inaktívakkal, de mégis mondom.

Magamban.

Szólj hozzá!
Címkék: 7.5+

A halhatatlanságról

2019. szeptember 06. 17:28 - yerma

- Halló, itt az Autizmus Alapítvány.
- Volt egy nem fogadott hívásom erről a számról.
- Az egyik kolléganőm kereshette, de ha hagy üzenetet a hívó visszahívja.
- Időpont egyeztetés ügyében kereshettek.
- Mikor született a gyerek?
- 1975.
- A gyerek mikor született?
-1975.
-???
- !!! ???

Aki már megszületett, az valakinek a gyereke. Mi felnőttek egyszerre vagyunk gyerekek, és felnőttek, így biztosítjuk a folytonosságot, és a folytonosság halhatatlanná tesz, nem tudtad?

Nem igaz, hogy ezt rajtam kívül senki nem tudja.

 

Szólj hozzá!

Lizanka

2019. szeptember 03. 17:25 - yerma

Szóval feladat tréningezni Annát a szociális kommunikációra. Ezen a ponton csak két kérdés merül fel. Minek és hogyan. Egy auti videóban hallottam valahol, hogy miért is nekünk kell alkalmazkodnunk a világhoz, amikor ez nekünk nehéz, mert rugalmatlanok vagyunk. Miért nem a világ alkalmazkodik hozzánk, mert ő rugalmas és neki mindegy, tudhatna, ha akar, míg mi nem tudunk. És hogyan. Hogyan mutassam meg Annának, hogy kell kapcsolatba kerülni a többivel, amikor én sem tudom. Egyszerűbb ezt néha bevallani, idegesen pakolászok, kimegyek, leülök egy társas helyzetben és most először bevállaltam, bocsi, de nem bunkó vagyok, csak nem tudok kapcsolódni. A csacsogó small talkhoz, még akkor sem, ha saját témába vág. Aztán átbeszéltük Anna terápiáját, és felvetettem hogyan mutassam meg neki, ha magam sem tudom. Elég élvezetes beszélgetés kerekedett ki ebből, és valahogy zárójelbe tettem az elhangzott mondatokat, pedig nem kellett volna. A sugárkás tavalyi iskolás indulásunkat ahogy meséltem és visszanéztem itt, hogy kifut-e a sztori arra, ami a megoldás lett, és nem. A probléma felmerülését azt írtam, de azt már nem, hogy a sugárka elégős történetnek lett megnyugtató megoldása: a harmadik napon Sugárka esernyőt kapott, és soha többé nem égett el. Annának szerencse, hogy maga az anyja. Meg a felkiáltás, hogy jé, mint Lizanka. Lizanka egy felnőtt korában diagnosztizált auti lány, akit félrediagnosztizáltak és félrekezeltek, így nem érthette meg sokáig a saját kívül állóságát.

És igen, olyan leszel te is.

Fiúk közt lány, lányok közt fiú. 

Szólj hozzá!

Bocsánat

2019. augusztus 30. 16:33 - yerma

Végül is mi elég sokat köszönhetünk horrorovinak. Igaz, ha nem ők, más óvoda is megtette volna nekünk ezt, hogy provokálja a tüneteket és tovább küldözget. Mert onnan lettünk ADHD-k, és amikor ennek a tüneteire megkaptuk a gyógyszert, akkor ott állt teljes valójában az autizmus, amit minden eltakart. Mint amikor tépjük le a tapétát a falról, jöttek elő az újabb rétegek. Más dolog, hogy Anna autizmusából bontakozott ki az enyém, mint állomása a személyiség fejlődésnek.

Véget ért a Kuckó hét, Anna egész jól elvolt, tömegközlekedéssel is, amitől egy kicsit féltem. Bár telefonnal megtámogattuk az utat, senki nem szólt be nekünk az eddigi 8 év alatt, leszámítva a nénit, aki elől véletlenül elfoglaltuk a nyugdíjas kiemelt helyet. Más anyukák nehezen magyarázzák meg, amikor beszólnak nekik azok, akik random jobban tudják, nekem ilyenkor gondolkodni sem marad időm, csak nézek, ezeknek meg mi bajuk van. Máskor üljünk máshova, rázza a botját mérgesen a néni, jó, mondom, erre még mérgesebb. Nem értem, egyetértek vele akkor az a baj, ha nem akkor meg az. Annának jó, ő meg se hallja. Milyen néni? Az ott, a neurotipikus tomboldából. Gyógyszerezés maradhat, nem lett rosszabb, és ez már jó. Továbbra sem kölcsönös a társas kapcsolataiban, és nem megfelelő a betanult reakciója sem. 

- Sajnálom, hogy véletlenül megrúgtalak.
- Nem baj, nem fájt annyira.
- Bocsánat, hogy sajnáltalak.
- Nem kell mindenért bocsánatot kérned.
- Bocsánat.

Amikor a stroke volt, néztem bambán az erkélyünket, láttam a lehulló fa leveleit, és láttam, amikor a szélcsendben a fa ága elengedi a sárguló levelet. Sikerült elkapnom azt a pillanatot. Annyira nagy szomorúsággal töltött el. Leginkább az üzenete. Hogy nincs időnk.

Az élet nagy poénja ez. Mire rájössz, hogy hogyan kell, addigra már késő.

 

Szólj hozzá!

Ölj meg ölelj meg

2019. augusztus 28. 12:29 - yerma

Mindeközben Anna megint bekuckózott a Vadaskertbe. Ez a szociális fejlesztő tréning második része. a második hét. A buszutakon elég normálisan viselkedik, jobbára telefonnal. Meg néha nem akar menni. Pechünkre van a nagy lejtő, azt se akarja. De már nem pánikolok miatta.

Most már nem várja az iskolát, mert eddig várta. Viszont egyre aranyosabb. Szeretem a lábadat, mondja nekem. Nem értem, miért mondja ezt. Mert hozzád tartozik. Nagy költők mondtak ilyeneket a szerelmüknek. Napi hétszeri ölelés, ezt tartjuk, ennyi a minimum a jóléthez. Egyébként elég jó mentális állapotban van Anna, de majd az új tanévet meglátjuk. Az  biztos, hogy aerobikozni már nem akar, inkább ilyen szellemi szabad foglalkozás érdekli, meg kézművesség. Szolfézsra fog járni, és már választott hangszert is, ami a zongora. Otthon a tükör elé álmodta a helyét gyakorolni. Olvastuk az iskolai szakköröket, a drámaszakkör érdekli, hogy jó lehet. Akkor lehetek színész. Igen.

És eljátszod azt az öt érzelmet, amit ismersz.

Szólj hozzá!

Retro

2019. augusztus 22. 15:10 - yerma

Amikor te kicsi voltál, milyen volt az életed. Ó, hát az egy teljesen más világ volt. Nem volt tévé, nem volt színes tévé, nem volt hétfőn adás. 7-kor volt "a" mese, az is a cseh kettőn, kisvakond és Lolka Bolka. Nyaranta unatkoztunk. Aztán később volt több mese, több sorozat. Reklámoknak 1990-ig nem volt értelmük, mert nem volt piaci verseny, volt "a" tej, "a" tejföl, "a" kenyér. Hurka Gyurka. Miért kellett reklámozni a hurkát, amikor csak egyfajta volt. Ránk zúdult a szabadság és nem tudtuk, mihez kezdjünk vele. Még most sem. Nézzünk retro reklámokat. Buci baba, Miss Pixy. Az egy mosható babafej volt, csak egy fej hajjal. Amit kislányok bamba örömmel az arcukon identitásszerűen mostak, szárítottak. Volt, aki még felnőtt korában is. Kislányok abban korukban, amikor te a felhajtóerőről magyaráztál nekem. Más Miss Pixyzett. Jézusom, mondod. Igazad van. Én meg azt mondom erre, hogy hú-ha-anyád. Az mi.

Amikor kimész egy meccsre ezt üvölti a lelátó. A negyedik részben. Mert először van a hajrá-fradi. Aztán ezt negyed óra után elunják, mert szórakoztató a játék nagyon. A két szurkolótábor kezd egy mással szórakozni. Az egyik ezt skandálja (1990 körül járunk): "Pisont Pista a legnagyobb király, legnagyobb király, legnagyobb király". A Fradi reflektál rá azonnal a király szót cigányra cserélve. A két tábor így elvan egymással. Aztán megunják, szar a játék és nem jönnek a gólok. Újabb skandálás, ez már a bírónak szól. Há-rom hülye. Mert mindenki hibás, csak mi nem. Közben oldalszektorban mindig van egy nyugdíjas szotyizós, aki vicces dolgokat kiabál be. B-közép üvölt. Persze, mert a kapu mögül nem látják a meccset. Amikor meg már nagyon közeleg a vége, de eredmény még nincsen, bár ha van is, akkor is ez megy, akkor jön kórusban zúgva a hú-ha anyád, ami egy finomított változat, mert nem ezt mondják. Tömegpszichózis. Olyan mint a gyász folyamatának öt lépése, ami mindig megvan, ezen a folyamaton minden meccs végigmegy. Mindig jön a hú-ha anyád. Kollektív dühkitörés egy fárasztó hét után, amiben minden benne van.

Ez a sztori jut az eszembe, ha meglátom a Miss Pixy reklámot.

Szólj hozzá!
Címkék: 7.5+

Kilencedik szín negyedik rész

2019. augusztus 21. 18:50 - yerma

  • legmeghatározóbb érzelem a félelem és a szorongás, Grandin nem tudta elképzelni, hogy a neurotipikus gyerekek, emberek nem érzik ezt alapból, és alapvető életcéljának tekintette ennek a félelemnek a csökkentését
  • gyakran nem látják az egész képet, csak a részleteket, azt viszont mindenre kiterjedően és tűpontosan, olyan dolgokat is megfigyelnek, és látnak, amin más átsiklik
  • kortárs kapcsolatok hiánya is szembetűnő, a gyerek az még bölcs, az idős az már bölcs, a többi meg nem érdekes
  • mindezek tükrében az iskolai rendszer még egy átlag gyereket is szorongóvá tesz, na ezt szorozzuk meg tízzel

Természetesen a könyv nemcsak erről szól, de ezek az alapgondolatok, amikre felkaptam a fejemet. Elgondolkodtató, hogy Grandin most 70 év körüli, ami azt jelenti, hogy Amerikában 50 éve ezt felismerték és tudták  kezelni. Ez egy jó történet, és mindenkinek vannak történetei.

Csak legyen, aki meghallgatja őket.

Szólj hozzá!

Kilencedik szín harmadik rész

2019. augusztus 20. 08:34 - yerma

Szóval vissza a Kilencedik színhez. Pár dolgot, gondolatot összegyűjtöttem, ami érdekes, furcsa, és láthattuk volna korábban, és talán sikerül megértenie így annak, aki nem ilyen.

  • az autizmusban gyakrabban fordul elő a szenzorosság az ingerfeldolgozás nehézsége miatt, az agy hamar túltelítődik, jellemző a hiperéberség, minden neszre és jelentéktelennek tűnő ingerre reagál, az lefárassza. Túl erős, túl hangos, túl érzékeny. Ez egy kaotikus állapotot eredményez a fejben, a káosz béta blokkolóval kezelhető (ez az én tapasztalatom is)

    Szenzorosság enyhítése az alábbiak minimalizálásával: bevásárlás (még mindig csak a Decathlon képes csendes nyitvatartásra), tömegközlekedés, nyaralás, csapatépítő tréning, egyterű irodában reggel nyolckor villanyt kapcsoló állandóan small talk-ozó emberek, mozi, játszótér, ugrálóvár, strand és szülői értekezlet. (Nyílt terű rendezvények nem, focimeccs és Sziget.) Lássuk be, nem sok minden maradt, csak az olvasás maradt és az írás. Ezért vagyunk most itt. Egyébként a blog is ezért született, hogy ne kelljen folyton pofáznom.

  • nem ismeri saját testének határait, hol kezdődik a tárgy és hol végződik ő, éppen ezért gyakran nekimegy dolgoknak úgy, hogy észre sem veszi, kék-zöld folt mindenhol
  • A, B, C terv kidolgozása az élet kiszámíthatóságának biztosítására, és a váratlan helyzetekre
  • kiskorukban a fejméretük nagyobb az átlagosnál, Anna kontyosfejű volt, kétévesen Nefertiti, azóta Frankenstein
  • szeretnek bebugyolálódni pokrócokba, szorosan, erre alapul az Ayres terápia, amit Anna is kapott, szerencsére Robi bácsinak, Aki Időben Felismerte
  • jogosítványt nehezen szereznek (és nehezen is tartanak meg - a szerk), mert nem tudnak figyelni kétfelé
  • az autizmus biokémiai rendellenesség, ezért alternatív gyógyászattal nem gyógyítható
  • viszont az internet megjelenése nekik maga a Földi Eper Paradicsom, mert úgy kapcsolódhatnak emberekhez, hogy nem kell beszélniük velük, nem kell totózni a testbeszédet és a hanghordozást, tudnak csak a szövegre figyelni, az összes zavaró körülményt ki tudják iktatni
  • minden helyzetben kell egy exit útvonal, amikor el tudnak menekülni, különben bepánikolnak
  • a hazugságot nem ismerik fel, mert az egy komplex érzelem, ezért túl naivak és könnyen becsaphatók
  • érzelmeket amúgy is nehezen élik meg, inkább intellektuális-logikai úton közelítenek meg helyzeteket (pl anyám halála, csak egy folyamatábra teljesülése volt, pipa), nem kötődik személykhez
  • éppen ezért jönnek ki jobban a stroke-ból, mint az átlagos társaik. Stroke esetén egy csomó olyan készséget újra kell tanulni, amit eddig begyakorolt volt és ettől az átlag bepánikol. Az auti nem, mert a szociális készséget azért nem veszti el, mert neki sose volt meg. Nincsenek betanult érzései. A régi megküzdési technikákat alkalmazza, amiket eddig is.
  • a szobafogság számára nem büntetés
  • speciális: nálam a növények szeretete, mert színes és ott marad, ahova letettem, állandó, változatlan, szemben az emberrel per állattal, aki megbízhatatlan, színtelen és mozog

Folyt.köv.

Szólj hozzá!

Mit mondjak én akkor neki

2019. augusztus 19. 14:08 - yerma

Azért van időm most jobban a saját autisztikus tüneteimmel foglalkozni, mert Anna épp vakációját tölti. A megszerezhetetlen Temple Grandin biográfiát olvasom, amit beválasztottak minden idők 50 legjobb önéletrajzi könyvei közé. Temple Grandin a leghíresebb autista nő, aki saját magáról írta az életrajzát, naplóját. Már csak a női mivolta miatt is érdekes, mert lányokat nehezebben diagnosztizálnak autizmussal, mert a társadalmi neveltetésük eltérő, mint a fiúké és jobban tudnak kompenzálni. Kivéve Anna.

Elég sok gondolat tolul a fejembe, és majd több részben fogok ezzel még foglalkozni, milyen hatással volt rám a könyv, és milyen vázlatokat készítettem belőle, hogy aha, ez ismerős. Néha úgy érzem, jó ez, mert megértem Annát mit miért csinál, néha meg azt, hogy nem jó, mert nem tudom olyan életre nevelni, ami nem olyan, mint az enyém. Aki olyan alapvetőnek tűnő dolgokban nem tudok tanácsot adni, hogy amikor azt gondolja, miért nem azt mondja, és ha nem azt mondja, mit gondol valójában, mit gondol valaki? Nem tudom. Fiúkról kérdez. Engem, Akinek Nem Sikerült, Mert Már Akkor Sem Értettem. Vagy fordítva. Tyúk vagy a tojás. Hogyan tudnék én neki ebben segíteni?

Aki egy férfiben bízik az életében, és azt is úgy hívják, hogy Irsai Olivér.

Szólj hozzá!
Címkék: autizmus 7.5+

Deep Blue

2019. augusztus 14. 15:35 - yerma

1997-ben az IBM kifejlesztette a szuperszámítógépet, a Deep Blue-t, amivel kihívták sakkozni Kaszparovot, a legendás sakkozót. Az első játékban a számítógép legyőzte őt. A többi háromban már nem.
Anna várakozás közben az én nevem alatt játszik a Scrabble-lel a gép elleni gyakorló módban. Sajnos ez a játék csak angolul érhető el és Anna angolul nem tud. Vagy legalábbis ezt mondja magáról.

Szólj hozzá!

Kilencedik szín második rész

2019. augusztus 13. 15:27 - yerma

Időben valahol tavaly nyár elején vagyunk, amikor Anna megkapta a diagnózisát autizmusra. Szinte ezzel egy időben került a kezembe a Marslakó a játszótéren című könyv, ami azt írta le, milyen egy auti kisgyerek az iskolában. Na Anna éppen nem olyan volt, amilyen emlékek ragadtak meg a könyvből, viszont azért ragadtak meg bizonyos részletek, mert én olyan voltam. Itt még magyarázgattam magamnak, hogy biztos beképzelem magamnak, nem is úgy van, aztán valahogy ősszel jelentkeztem az ország egyetlen felnőtt auti központjába. Egy éves a várólista fizetősen. Persze ki kellett töltenem magamra nézve a 40 oldalas kérdőívet, amit Annánál is ki kellett, ám azzal a különbséggel, hogy általában az oldalaknak azt a részét átugrottam, amikor a gyerekkori viselkedésről kérdeztek. Apgar szám akkor még nem volt, és amikor megpróbáltam kérdezni, a még életben lévő anyámat, hogy volt-e valami szokatlan, egyből rávágta, hogy TE NOrmális VOltál. Valamiért rájátszott arra, hogy a magyar nyelvben az első szótagon van a hangsúly, és ezt indokolatlan kiabálás formájában jelezte. Szóval ezt nem nagyon tudtam belőni milyen gyerek voltam, csak az emlékeimből. Akkor még nem tudtuk, mi az autizmus, persze most se nagyon, és ciki volt, ha valakiről kiderült. Nálunk nem úgy lett volna, ahogy Temple Grandinnál vagy Jacob Barnett-nél, hogy az anyja értő figyelemmel fordult a gyereke felé és vezette végig az úton.

Szóval figyelem magam. Arra rájöttem, hogy szenzoros vagyok, az öt érzékszervből három totál kiesik, erős fények, erős hangok, érintés. Ez az arány nem túl jó, a genetikai lottóban nem vagyunk szerencsések. Érdekes, hogy Anna máshogy más. Olyan mintha a szivárvány körön belül ő lenne a lila, én meg mondjuk a narancssárga, és azért értjük meg egymást, mert van egy közös színünk, a piros. Állok a villamoson, nekitámaszkodva az ajtónak, mert a fém fogantyút nem fogom meg. Mellettem ordítva telefonál valaki, jobb esetben kussoló gyerek mellől, neon fény az van, mikor lennem ha nem nyáron nappal és az aurámba préseli a tömeg. Elképzelem, hogy kiveszem a táskámból a svájci bicskámat és leszúrom. Aztán rájövök, hogy mi van, ha a börtönben is hangos van és élesek a fények. Ez az előre elképzelés ez működik, mivel a megvalósítás gyakorlata nehézkes, el kell képzelnem a dolgokat, mielőtt megteszem, mert ez ad biztonságot. Van amikor 2-3 féle megoldást képzelek el. Ezért nem ér engem meglepetés, mert minden problémára van A, B és néha C verzióm. Ezért élem túl könnyebben őket.

Lemérték, hogy a haldokló és a halott tömege 21 grammal különbözik, és arra következtettek, hogy a 21 gramm, az a lélek, aki távozik. Amikor anyám haldoklott mindennap láttam rajta a mínusz 3 grammokat, mindig egyre kevesebb lett. Egy hét alatt futott ki, és láttam az utolsó 3 grammot is és tudtam, hogy este szólni fog a telefon. Tudtam, hogy utoljára látom, hazafelé jövet azon gondolkoztam, hogy holnap ki hozza el Annát az iskolából, mi legyen az ebéd és hogy innentől kezdve ne felejtsem el megöntözni a virágait. Nem sírtam azóta se, és nem is érzem szükségét. Ez volt a C verzió.

Szólj hozzá!

Kilencedik szín első rész

2019. augusztus 12. 20:29 - yerma

Anna története fejlődésregény, és mindnyájunk története fejlődésregénynek kellene, hogy legyen. Ha Az ember tragédiája fejlődésregény, akkor az én történetem az "álom az álomban", a kilencedik szín. Ez nemcsak Anna fejlődése, hanem az enyém is. Ez az én történetem is az ő történetén belül.

Tudjuk, hogy az autizmus 80%-ban genetika, öröklődés. Gyógyszerrel nem gyógyítható állapot. De minek is? Amióta tudom jobban figyelek. Néha a betanult viselkedés mintákat elhagyom, és akkor ott maradok teljes valómban. Egyik lábamról a másikra ringatózva. Hirtelen kiszaladva egy helyzetből, aztán öt perc után visszatérek bocsánatot kérve. Hasonlatokban, versekben gondolkodva. Idegen nyelvet nem megtanulva. Hatástalan pszichoterápiákban. Rómeó és Júliát nem értve, mert túl bonyolultak voltak az érzések, amit közvetített. Valahogy a III. Richárdot bírtam, mert egyszerű volt, kisebbségi érzése volt és köcsög lett. Okostelefon szmájli dömpingjén elcsodálkozva, jé, ennyi érzés nincs. Munkahelyen köcsög kolléga mosolyogva üdvözlését nem értve, kihagyva. Egyszer már köszöntem neked, amikor megismerkedtünk 2015-ben, és nem kívánok neked jó napot, mert bunkó vagy, üdvözlést napszakhoz nem igazítom, mert minek. Útikönyveket szivárvány szerint átrendezve. Állandóan vigyorogva. Miért vigyorgunk mi állandóan? Mert a magunk világában jól érezzük magunkat, köszönjük, nem kérünk belőletek, a mi derűnk magunkból fakad, ja és oda te nem jöhetsz. Önazonosan létezünk, nem mint Kis Jánosné a buszon egykedvűen bambulva. Ez mondjuk bosszantó lehet Kis Jánosnénak, ha ránknéz, de cserébe nekünk is bosszantó, ha mi meg ránézünk. Mi azt dolgozzuk, amit szeretünk, ti miért nem csináljátok azt? Nekünk ez nem munka, ezért merülünk bele jobban. Mi a "nem"-ünket úgy fejezzük ki, hogy "mikroszkopikusan kicsi az esély, hogy igen", és ez azt jelenti a te nyelveden, hogy anyád! Nem értjük miért kell magunkat tréningezni, hogy megváltoztassuk az agyi folyamatainkat. Miért nem akarod te átalakítani a neurológiádat mint átlagos többség? Fogadj el.

A depresszióra való hajlamot, a pánikbetegséget és epilepsziát tünetként kezeljük, gyógyszerezzük több-kevesebb sikerrel. Mintha ez lenne a kérdés, amit meg kellene válaszolni, meg kellene oldani. Mintha kérdés lenne. És mi van, ha ez nem a Kérdés?

Hanem a Válasz.

Szólj hozzá!

Bosszúállók

2019. augusztus 06. 11:29 - yerma

Elegem van a világból, és szeretném, ha 2029.10.03-én lennénk és felnőtt lennék, és azt csinálnám, amit akarok. De hát most is azt csinálsz, amit akarsz. Nem mindig, és írok egy listát, kin fogok bosszút állni, ha felnövök. Reális listája van, és én nem vagyok rajta, ez jó hír. Különben sem tudom, miért élek. Egy: mert azt szerettük volna, kettő: mert abban a helyzetben így döntöttem, így kellett döntsek, három: mert mindenki akar nyomot hagyni maga után, miután meghal, négy: mert nélküled unatkoznék.

Lemegyünk fagyizni, más családok szintén. Dejszanyu a dejszgyerekkel (= de hisz gyerek), fognélküli tölcsérevés, csokimaszat fényképezés és feltolás az instára. Másik dejszcsalád, három gyerek, slampos anyu, hangos apu, pelenkás meztelen szőke bondor, fagyit leejti, újat hoznak, hangosak, röhögünk. Sokáig maradnak, Anna fagylalttal tötyörög, új ruháját leeszi. Sátorbontás, mennek, szerencsére. Hülyékkel az élet, kérted, mondjak még hülyéket, legközelebb lejövünk fagyizni. De hát én is voltam pelenkás, kicsi, szőke, igen de azt a korszakot én kocsmákban vészeltem át. (Nyilván nem, az idézet "a diszkó-korszakot kocsmákban vészeltem át" a Jackie Brown filmből van) És alig vártam, hogy vége legyen. Minden jó, ha vége van.

Öt: hogy üdítő színfolt legyél a sok idióta között. Nem nézhettem tétlenül, hogy ők legyenek többen.

Szólj hozzá!
Címkék: 7.5+

A sün aki megfejtette

2019. július 24. 17:47 - yerma

Mindeközben újabb népi megfigyeléseket tettem az életről. Előzmény történet az volt, hogy találtak az alkaromban egy szerintem lipómát, a papír szerint jóindulatú daganatot. A kettő ugyan lehet ugyanaz, bár nem tudom ránézésre hogyan lehet megállapítani, hogy jóindulatú-e, nem volt sem kedves, sem süteménnyel nem kínált minket, vagy valami. Ma jutottam el a sebészetre, hogy kivegyék. Helyi érzéstelenítéssel csinálták, a lidocain után szinte egyből elzsibbadt a karom, és akkor hasított belém a penge és a felismerés. Hogy így kell, hogy így lehet. A sünt megsimogatni. Befújod lidocain spray-vel, így ő nem érzi, te meg érzed

Másik nagy felfedezésem az idő múlásával kapcsolatos. Nagyon úgy éreztem az utóbbi időben, hogy elszámolhatatlanul múlik. Most meg nem. Csiga lassúsággal vánszorognak a percek, ha fáj. E kettőből kell választani, vagy jól érzed magad és rövid ideig tart az élet, vagy rosszul és úgy sokáig. Az idő is relatív. Persze ezt nemcsak Einstein tudta, de már Homérosz is.

 

Szólj hozzá!

Akkor elszakad

2019. július 19. 15:53 - yerma

Viszonylag sokáig bírtam Annát, az utóbbi időben nem vettem magamra a stílusát, a viszonyát az élethez, amiről nem tehet, de korábban nagyon nehezen viseltem. Aztán megint előjönnek a dolgai és akkor elkeseredek. Nyári szünet anyuval, menjünk fagyizni. Idilli képnek tűnik, de most szavakkal illusztrálom.

Ahogy megyünk lefelé a lépcsőn Anna mesél. Illetve csak én megyek, mert ő mozogni és beszélni egyszerre nem tud, vagy nem akar. Én már lentebb járok háttal, amíg ő motyogja magában a sztorit. Ahhl-mamon-ndta-a-randomki-ssgyerekh-a-bloksz-tárban. Visszakérdez, mi a véleményem. Semmi, tíz másodperc után adta fel az agyam, hogy figyeljek erre a nyökörgésre. Talán a logopédust meg kéne találni, de csak néha ilyen.
Első lecke: értelmesen kell tagolni a szavakat és győződj meg róla, hogy a másik hallja-e. Ha igen, mondd lényegre törően, mert nem tudod fenntartani a figyelmét ezzel a stílussal.

Már megfelelő alaphangulatban botorkálunk a cukrászdáig, ami tíz percnyire van, mert a gyaloglás, vagy menés nem jó szó rá. Vergődik a napon, nyenyenyee. Azt mondtam, hogy ez a 10 perces út az egyik tábori napon 60 percesre nyúlt? Egyszerűen nem jön. Gyodot ezért nem tudunk igényelni, mert van az a pontrendszer benne, hogy tud-e közlekedni önállóan, Tudni tud, csak nem akar.
Második lecke: mindig vigyünk rollert, az gurul és legalább amíg tolom, addig irányba vagyunk. Vagy szánd rá az időt.

Előtte menjünk be a pékhez répatortáért. Az jó. Készüljünk fel rá, hogyha nincs mit kérünk helyette. Nem tudom. Az a legjobb. Ha rosszat választok lehet anyázni. Nincs. Segíts elpakolni, amiket vettünk. Kenyeret. Jó. Kolbászt. Fogja a tálcát a kiló kolbásszal. Ne azt, mert nem azt vettük meg. Azt, ami be van csomagolva. Tedd be a táskába, kenyér mellett van egy csomó hely. Nem baj, erőszakoskodjuk a tetejére, ahonnan kiesik. Na jól van, csinálom én.
Harmadik lecke: türelem tornaterem.

A cukrászda előtt vagyunk Anna legörbülő szájjal áll a kirakat előtt, egy Rákóczi túrós és egy Dobos torta között. Sütit kérsz vagy fagylatot? Nem tudom. Miért vagy szomorú? Nem mondom meg, majd csak otthon. Nézi a süteményt és majdnem sír, szemben röhögnek a gyümölcsös krémes sütemények, ő meg sír, és nem tudjuk miért. Meg kéne szeretgetni, de nem megy, már nagyon ideges vagyok, miért sír, nem tudjuk. Mindenki minket néz. És akkor elszakad.
Negyedik lecke: még nem találták ki a tudósok.

Az Őrvezető, Akinek Szíja Van
A Kétfogú, Akinek Kalapja Van
A Vak, Akinek Lámpása Van

Az Anya, Akinek Elege Van

Szólj hozzá!

Madarak

2019. július 18. 17:16 - yerma

Sziasztok én Anna vagyok és ebben a videóban játszani fogunk, hallom a kisszobából és tudom, hogy elkéstem. Reggeli kávé még nincs lefőzve, és az hangos lesz, most itt 30 perc tömény felvétel zajlik, és esélyem sincs. Bemegyek hát a szobába és integetek, hogy állítsa le. Anna rám sem hederít, amikor felkapcsolom a villanyt és le, figyelj már rám, állítsd le egy kicsit, amíg odateszem a kávét. Rezzenéstelen arccal fogadja a próbálkozásaimra és hozzáteszi a felvételhez, ne lepődjetek meg, ha valami neszezést hallotok a háttérben, ugyanis az erkélyünkre költözött egy verébcsalád. Nem, az anyád az, akivel együtt élsz. Aki együtt él veled. A veréb is madár.

Közben az eperre kezdett rájárni egy szarka falka. Folyamatosan itt csivitelnek izgatottan, és én hallani vélem, hogy ezt mondják együk meg. Mi lenne ha madár lennél, felemelkednél és aztán mi lenne? Ott lenne az ég előtted, hova repülnél, fel vagy lejjebb, balra vagy jobbra?

Ha bárhova mehetnék ugyanoda mennék, mondja Anna. Haza.

Szólj hozzá!
Címkék: 7.5+

Mizantrópia haladóknak

2019. július 17. 13:14 - yerma

Ó, én imádom az embereket. Tisztes távolból figyelni, és kategorizálni, szempontok alapján sorba rendezni, és persze röhögni rajtuk. Velünk is ezt teszik idegrendszeri érettségünk mássága miatt, ezt tesszük hát mi is. Miután hazajöttük a tóról és az embereket beraktuk csoportokba, mint Spongyabob, Tunyacsáp, és mi a Plankton, aki gonosz kis teremtményekként szórakoztunk rajtuk. Amióta több időm van főzni, azóta még nagyobb távolságot tartok tőlük, de ahol nincs családi receptúra, ott kénytelen vagyok gasztro blogokból tájékozódni. Innen tudom, hogy a csicseriborsót a tál aljára halmozni kell, nem tenni, a mézet rá csurgatni, nem önteni. És újragondolni. Gondold újra a tojásrántottát. Vagy a lazacot, amit régen a nagymama sütött és a régi porosodó rebarbara süteményt. Mancika tuti receptje a mindmegette oldalon, már vagy kétszer megcsinálta és bevált. Roppanós uborkát karikázni kell krumplis kapros, joghurtos rukkolával rukkolok ki, ami laktató (bizonyára). Isssteni a csevapcsicsa, majszolj sajtot. A levest kortyolni, vagy szürcsölni kell, máshol kanalazni. A mai divat gasztro a magyar nyelv elleni merénylet. A "tippek és trükkök" szavak magánhangzó nélkülisége mint sorozatlövés hangzanak a fülemben. Te, itt lőnek. Tarkólövés, így végzed hát te is. Aki csak egyszerűen főzni szeretnél. Persze lehet, hogy ez is valami szenzoros dolog, túlhallás, ahogy hallom az áramot is a falban. (Igazából a tippek egyenlő azzal, hogy majd én megmondom, mert jobban tudom, a trükkök meg azzal, hogy csalunk, eltérünk az igazságtól a jobb, könnyebb érdekében. Mindkettő az autistáknak értelmezhetetlen.)

A beszédzavaros emberek száma a lakosság 3%-a, vagyis Magyarországon 300 ezer ember, tájékoztatásul. Remélem ők nem főznek, vagy ha főznek is nem mondják. És igen, jó hogy leírjátok, mert idősebb korotokba már nem láttok írni, és fogatok sem lesz, amivel kimondjátok, hogy csicseriborsó. Inkább írjátok le, legalább fennmarad az unokáknak. Akik majd úgyis újragondolják. 

Én is sütnék annyi mindent, amolyan Sweeney Todd módjára. Húsos pitébe.

Szólj hozzá!
Címkék: 7.5+

A sün akit meg lehetett simogatni

2019. július 14. 11:52 - yerma

Több önfejlesztő közösségi csoportban vagyok benne, ami az autizmussal kapcsolatos, nem magyar közösségben is és ott mindig elszégyellem magam. Mert mi a mi problémánk azokhoz képest. Az autizmus vagy adhd gyakran jár együtt szenzoros érzékenységgel, ami azt jelenti, hogy az ember érzékenyebb a hangokra, fényekre, érintésre, ezt felnagyítva észleli, ami frusztrációt okoz számára. Anna nem kifejezetten szenzoros, én azonban annál jobban. Át tudtam érezni Temple Grandint, amikor nem hagyta, hogy megöleljék, ezért olyan szerkezetet tervezett, épített, ami megszerette anélkül, hogy más ember bőrének érintését el kellett volna viselni. "Megszületett a lányom és nem tudom megölelni" és "a fiam 18 évesen végre megölelt", szólnak a történetek egy más által elképzelhetetlennek tartott világról. Ez a világ még nekünk is elképzelhetetlen, pedig mi azért közel vagyunk.

Nekünk az az elképzelhetetlen, hogy hogyan fogja akceptálni ezt a másik anyuka, aki ezekkel a gyerekekkel kénytelen együtt élni szeptembertől, mert korlátozott a magántanulóság. Volt abban is valami vagány, ahogy a szülők kimenekítették a gyerekeiket a közoktatásból, ami a gyerekek szívatására épül. Igazából a legtöbb nevelésnek álcázott viselkedés a gyerekek szívatására épül és az üzenete a hatalomfitogtatás, az emberrel szemben aki gyengébb és kiszolgáltatottabb. Mert én vagyok az anyád, és én jobban tudom. Mert én vagyok a felnőtt és én jobban tudom. Mennyire szégyellem magam ilyen körülmények között felnőttnek lenni. Kötelezően 4 éves kortól neveljük immár a kiskatonákat, parancsra tapsoló boldog észak koreai stílusban és ők ha felnőnek bosszút állnak majd. Reméljük felnőnek.

És szánnak rá öt percet, hogy bemossanak nekünk.

Szólj hozzá!

A múlt nélküli ember

2019. július 14. 11:32 - yerma

Anna véletlenül kiöntötte az energiaitalát. Amit próbából iszik, hogy megnyugszik-e még tőle. Szerencsére piros gyümölcs ízű volt, így a foltjának eltüntetése kreativitásra sarkallta. Úgy döntött hát megoldja egyedül az első flakonnal, amit talált. Egy levendula illatú molyirtó volt, mivel a WD 40-et már éppen eltettem. Úgy tűnt mázlija volt, mert volt nincs, folt nincs.

Fazekas Sándor, így nevezte el Anna a virtuális orrontó furkászát, ami kicsit emlékeztet a Micimackó történetére. Micimackó egy olyan házban lakott, amire az volt kiírva, hogy Kovács János. Ennek az volt az oka, hogy az előző tulajdonos volt a Kovács János (Mr Sanders az eredeti könyvben) csak Micimackó egyszerűen elfelejtette levenni a névtáblát. Fazekas a Potter, ez lehetett a logika, és Anna logikája hasonlít az enyémhez. Volt olyan helyzet, hogy valamiről eszébe jutott egy másik valami, arról egy harmadik, és már csak arra figyeltünk fel, hogy én is a harmadik valamiról beszélek, annak dacára, hogy nem beszéltünk róla mire gondol a másik.

Ez azért nagy szó, mert nekem az agyamban volt a format c, amikor eltűntek dolgok, illetve megvannak a tartós memóriában, csak nem emlékszem pontosan hova raktároztam el. Van ennek egy bája így élni, és felmerül a kérdés, vajon szükség van-e egyáltalán emlékekre. Nem jobb-e ez a véletlenszerű a tabula rasa, amivel az élet néha megvicceli az embereket.

Demenciával küzdött, de elfelejtette.

 

Szólj hozzá!

Villámtábor

2019. július 10. 17:28 - yerma

Megpróbáltuk beiktatni a táborozást erre a nyárra. Szerencsére van a kerületben ingyenes táboroztatási lehetőség másfél hónapig, és egyelőre csak két hétre merészeltem Annát beíratni. Ebből az első hetet a Balaton miatt kénytelen voltam lemondani. Maradt a mostani második hét, amit két teljes nap után adtunk fel. Anna unatkozik. Strandolni lehetne, de ahhoz hűvös van, amúgy meg nem történik semmi, hiába vannak osztálytársak, nem akar. Ezt mondjuk én is át tudom érezni, minek keljünk hatkor, ha nem muszáj. Itt még két dolog lehetséges, vagy Neymar és eltúlozza, vagy pedig tényleg nincsenek a pedagógusok felkészülve az olyan gyerekre, akit tartósan igénybe veszi a figyelmüket, és szórakoztatni kell. Ha ez egy szobanövény tábor, akkor megszívtuk hosszú távon a nyarakat. Szobanövény az a gyerek, akit leraksz a sarokba és ottmarad, hetente adsz neki vizet, de ha elfelejted, az se baj, virága pedig nincs. Anna a tápoldatozós növény prototípusa, csak fény felé, csak komposzttal, és akkor is majd eldönti virágzik-e. Virágzik.

Pedig én nem vagyok az auti nyafi mami, akikkel tele az internet, mert hangosak. Semmi nem elég, a juttatások, a lehetőségek, a pénz, semmi. Az ugyan igaz, hogy van abban valami ártatlan báj, ahogy az állam kihátrál ezeknek a gyerekeknek vagy felnőtteknek a támogatásából, otthonápolás ugye nem munka. Azt is tény, hogy minden auti más, nagyon széles a spektrum, olyannyira, hogy nem is egyenes vonalon pöttyözik be, ki hova tartozik, hanem egy színes körön belül bárki bármi lehet. Én örülök annak, ami van, gyes, emelt családi, közgyógy igazolvánnyal ingyen gyógyszer, majdnem ingyenes étkezés, tábor, parkolási kártya, ezer forintos csopa belépő. A társadalombiztosítás keretében megoldjuk a pszichiáteri jelenlétet és képzéseket, fejlesztéseket kapunk tök ingyen a Vadaskertben és az iskolában is. Úgyhogy szerencsénk van, jó helyre születtünk más anyukhoz képest. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az államnak segíteni kell ezeken a családokon, de nem köteles az életüket megoldani, új lakást venni nekik, új autót, magánorvos kétes eredményű horror árú fejlesztését téríteni (kineziológiai oldás, neurofeedback, kannabiszolaj), hanem olyan rendszert kell létrehozni, amiben az összes hatásos fejlesztés bárki számára ingyenesen elérhető. Mindenki felelős a maga életéért, és felelős vagy azért a virágért, amit megszelídítettél. Rengeteg a nyafi: nyafogó ügyfél a postán, nyafogó anyuk, és nyafogó gyerekek, akiknek semmi sem elég. Pesszimizmus, magyar betegség, ilyen is csak Magyarországon van! akkor költözz el, nem muszáj itt élni. Én sem akarok itt élni, de most ez van és nem nyafogok. Abból kell kihozni a legjobbat, ami van. Abból kell főzni, ami van. Ja egyébként elhatároztam, hogy abból főzök, ami van itthon raktáron, fagyasztóban, meg bárhol a lakásban, ahol molylepkék vannak ott étel is van. Egész jól elvagyunk így. Mindig van vésztartalék, mert pénzügyileg tudatosak voltunk, hogy most is azok lehessünk, és amikor fel kellett adnom az állásomat, akkor sem lepődtem meg, hanem szinte egykedvű közönnyel vettem tudomásul az elmúlt fél év eseményeit a stroke, az epilepszia, a jogosítvány elvétel, és a halálesetek után. (Jó, az azért kiderült, hogy szép erős szálú, galambősz hajam lesz.) Ezeket a problémákat el kell tudni viselni, hol iróniával, hol humorral, és tudatosan. Hogy semmikor se érjen meglepetés. 

És valahogy az élet is ezt igazolja, ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik.

Szólj hozzá!

I shot the sheriff

2019. július 08. 14:02 - yerma

Néz ki Anna a fejéből, tableten játszik Murder Mystery-t. Én vagyok a gyilkos mondja, és lelőttem a seriffet. I shot the sheriff, mondom én ahogy a Házirend autista fiúja, akinek ez a dal volt az, amitől lenyugodott. És most Anna is lelőtte a seriffet, és most mindenkitől távol Bob Marleyt éneklünk mind a ketten frusztrációnk csökkentésére.

Ami a tegnapi beszámolóból még bennem maradt, az mély filozófiai gondolatok tengere, amit mint unatkozó gyeses anyu volt időm jobban átgondolni. Sokadszorra tapasztaltam és egyre értetlenebbül, hogy az sugallja a világ, hogy a társadalom legkisebb egysége a család. Nem tudom ezt régebben kiakasztotta volna-e a dosiméteremet, nyilván nem, mert még nem volt meg a tudás és a tapasztalat. Szóval a társadalom legkisebb egysége a család, állítólag, mindent ahhoz viszonyítunk, és ahhoz képest vagy valaki, hogy van-e. Kopasz, nagyhasú apu, töpszli, vastagcombú anyu és a három síró pelenkás. Egyedülálló egyedülállóként tudom Bridget Jones módjára értelmezni ezt a jelenséget, pöffeszkedő családos, ő mondta ezt, rá van írva a büszke arcára, hogy nézd basztam, és ezt be is tudom bizonyítani. Megkaparintottam, tíz körömmel el nem engedem, felvettem a nevét, -né vagyok, ádehogy, nincs benne tömény birtokviszony, mint az -é, vagy angol változatban a Mrs az a Mr tulajdona, Mr's. Nem vagyok -né, mert felvettem a vezetéknevét, csak a születéskori identitásom vesztettem el, és ez engem nem zavar. Mert innentől majd kötök, dekorálok, főzéskor anyám poros receptjeit újragondolom, identitás és életvitelszerűen. Letudjuk a kötelező penzum nyaralást, ahol jól érezzük magunkat, és különben is el kell menni családostul, mert a család az család. Az a család, akik nem férnek be az autóba. Szóval a társadalom legkisebb egysége igazából nem a család, hanem az egyén, ezt már érdekes módon Rousseau is tudta ezerhétszátvalahányban. Tudta, hogy az ősember volt a legjobb arc, mert nem volt meg benne a máshoz viszonyítás képessége, nem volt neki jobb, nagyobb, újabb, nem volt hívsága és büszkesége sem. A több ember tömörülése, a család és a társadalom hozta ki ezeket a szuper tulajdonságunkat. Tíz oldalt írtam erről a főiskolán.

Szerencsére mi ebben az értelemben nem vagyunk család, és azért, hogy a társadalom által ránk kényszerített normát  a büszkeség létezéséről kimaxoljuk, büszkék vagyunk erre.

Szólj hozzá!
Címkék: autizmus 7.5+

Balatonon

2019. július 07. 19:38 - yerma

Szinte hihetetlen, hogy mi még nem voltunk Annával a Balatonon. Így ezt sikerült bepótolni a héten. Szerencsére jó idő volt, és wellness részleg is volt, így tudtuk váltogatni a programokat kedvünk szerint. Annával megpróbáltuk a pingpongot, mint sport, és egész jól ment neki. Az volt a taktikája, hogy hülyének tettette magát, és a legváratlanabb pillanatban beszervált egy olyat, amire mozdulni sem tudtunk. Hovatovább a házi pingpong versenyen a második lett. Minden különösebb probléma nélkül lement a hét, partiképesen szedett a tányérjába vacsorakor, és nem borult neki ki semmi. Itt már látszott az iskolai rutin. Ezt akár két évvel ezelőtt el sem tudtuk volna képzelni. Korosztálya ugyan nem volt, mert mindenki sokkal kisebb volt nála, szinte mindig bömbölt valamelyik. Azért örülök, hogy ezen a koron már túl vagyunk. Szememben szelíd félelemmel néztem az eltunyult szülőkhöz tartozó pelenkásokat.

De aztán hazaértünk és minden visszazökkent a régi megszokott és ezzel biztonságot adó kerékvágásába. A fa árnyékában Rejtőt olvastam és stílszerűen minden jó ha vége van.

Szólj hozzá!

Anyám nélkül soha

2019. június 28. 18:46 - yerma

Anna az apás héten elment parkolási igazolványt intézni. Mivel a mi kerületünkben kábé szeptemberre kaptak volna időpontot, ezért felkerekedtek a már bejáratott vidéki hivatalba, ahol nem kell sokat várni és még aznap megvolt az igazolvány. Ennek ára az volt, hogy nézhettük a kivetítőn, milyen jól élünk, de szerencsére tényleg nem sokáig. Az ügy intézése elég bonyolultnak tűnt, sok idő ment rá. Annának mint autista jár az ingyenes parkolási igazolvány, és súlyadó kedvezmény, ám ez a személyéhez kötődik és  fotós, így Anna jelenléte is szükséges volt az ügyintézéshez. A hely, ahol mindez megvalósítható Rétság volt, Bödőcs után szabadon az isten háta mögött - öt kilométerre - gyalog - és földúton. Aztán ahogy odajutottak elég gyorsan kiderült, hogy anyu nélkül nem lehet ilyeneket intézni. Kétszer mentünk Rétságra, másodszorra már én is, és ha már ott voltunk megcsináltuk az útlevelet is. Ehhez mindkét szülő hozzájárulásához szükség volt, ezért gondoltuk, hogy kihasználjuk az együtt töltött idő minimalizálása céljából. Innen már eljátszhatjuk a Lányom nélkül soha című könyvet és a belőle készült filmet.

Így lett az, hogy Annának szinte több kártya igazolványa van, mint amennyi egy igazolványtartóban elfér. És még várunk együtt egyet, az AOSZ (Autisták Országos Szövetsége) igazolványt, amivel kedvezményekkel mehetünk be helyekre. Van személyi igazolvány, lakcímkártya, taj kártya, diákigazolvány, MÁK kártya, útlevél, parkolási kártya, adókártya, és közgyógy igazolvány és most majd az AOSZ kártya

Az összesen két royal flush.

Szólj hozzá!
Címkék: autizmus 7.5+

Prima

2019. június 21. 13:28 - yerma

Állunk az évzárón, süt ránk a nap, szerencsére nem túl erősen. Tömeg van, rengeteg ember él külön életet, beszélget, várakozik. Gyerekek sorokban. Türkizkék spagettipántos anyu, megereszkedett tetoválással a hátán, vastag combokkal, flip-flop papucsban, többcentis csibesárga lenövéssel, géllakkos kézzel fotót csinál a sorban áll gyerekéről két viber üzenet között. A magyar nők nem szépek, az állítás helyesen úgy hangzik, hogy a fiatal magyar nők szépek, és az ő szépségük is javarészt a fiatalságukból ered. Én még ha akarnám se tudnám fotózni Annát, mert nem a gyerekek között áll, hanem velük szemben a színpadon, nekem háttal. Minden osztályból a kitűnő tanulók közül választanak egyet, amolyan Prima primissima szerűen, akik kimehetnek a nagyszínpadra. És Anna most ott áll. Áll és nem érti és elege van, menne haza, de szót fogad. Csibeanyu szerint az ő gyereke matekzseni és az osztályban a legjobb. Ám ezt csak ő gondolja így. Ha valóban így lenne, most nem szemben lenne veled, hanem háttal. Mikor megyünk már haza, kérdezi Anna, miközben a többi gyerek egymást kergetve hangoskodik, lökdösődik, fotós anyunak pózol, aki második fotójával a bizonyítványt veszi célba, és lövi fel egyből a facebookra kevésbé okos gyerekének eredményeit. Közben az offline térben mire hazaérnek már ömlik az eső. Mi még megúsztuk.

A kitűnő bizonyítványon kívül Anna három oklevelet zsebelt be, egy cirkusz belépőt és egy strandbelépőt. Kaptunk egy könyvet is. Van egy parafa falunk, és úgy gondoltam ráférnek az oklevelek, de mégsem. Idebentről nyitott ablak mellett hallgatjuk az esőt.

Szólj hozzá!
Címkék: autizmus iskola 7.5+

Érdek nélkül

2019. június 19. 19:24 - yerma

- "Gondosan ápolt, széparcú, szemüveges kislány"- olvasom a jellemzésben. Én szép vagyok más anyákhoz képest?
- Az attól függ, mert kétféle szépség van, egy belső meg egy külső.
- Tényleg? És belső szépségem van -e?
- Van, mert kedves vagy.
- És külső?
- Az is. 32 évesnek nézel ki. Csak kár, hogy kicsit piros az arcod.

Szép az, ami érdek nélkül tetszik.
Immanuel Kant

Szólj hozzá!
Címkék: poén autizmus 7.5+

Végre csend van

2019. június 18. 20:07 - yerma

Eddig valahogy figyelmen kívül hagytuk azt a tényt, hogy az ADHD-ra fordítva hatnak a drogok és stimulálószerek, kábítószerek. Ami egy normál embert stimulál, az az ADHD-t lenyugtatja. Ezért mondják azt, hogy kezeljük legális szerekkel mielőtt illegális szert talál magának, és az segíti őt lenyugtatni. Alkalmazott gyakori bio gyógymód a kannabisz olaj, ami az orvosi gyógyításra szánt kannabisz kivonata. Szerencsére az epilepsziára, az autizmusra és a rákra is jó. Sajnálatos, hogy nem legális Magyarországon az ilyen csodaszer. Biztos csak véletlen. Egy hét alatt mínusz tíz kiló. Az orvosok eltitkolták.

Az utóbbi egy évben pedig annyira az autizmusra fókuszáltunk, hogy elfelejtettük az ADHD-t, ami a kiegészítő állapot.

Szóval valahogy ignoráltuk ezt a tényt eddig és csak most tört ránk tudás, valami nincs sehol, illetve Annával a bálban, ööö boltban, hogy ő már ivott energiaitalt egy gyerekzsúron, és most is kér egyet. Jól van, gondoltam, maximum megiszom én, bár nekem kardiológiailag nem jó, túlságosan pörget. Anna megkóstolta, és közölte, hogy milyen jó, lenyugodott tőle, és minden milyen más, milyen jó. Itt jött el az a pillanat, hogy elgondolkodtam, mi van, ha tényleg rossz gyógyszert szedünk. A Ritalin nevű szernek van ilyen rövid távú hatása és hasonló tapasztalatokról számolnak be a gyerekek, végre csend van a fejemben, ezt mondja szinte mindegyik. Amerikai iskolákban szednek vizsgák előtt ilyet a tanuló, hogy tartósan tudjanak figyelni. Na, ez megint egy nagy döntés lesz.

raf_750x1000_075_t_101010_01c5ca27c6.jpg

Szólj hozzá!

A suttogó

2019. június 10. 08:32 - yerma

Nálunk jellemzően a Suttogó című könyv volt a gyereknevelés alapja, ami leírja, hogyan bánja  csecsemővel, hogyan altasd, hogyan neveld. Bár a stílusában néhol éreztem egy lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség felhangot, identitásszerű gyerekkel való törődést, de nem foglalkoztam vele. Viszonylag sok idő telt el, amíg kiderült, hogy Anna atipikus, ezért későn jutottam el oda, hogy ez a könyv ránk nemigen vonatkozik, nem tud vonatkozni. Alvás előtt kérd meg, mesélje el mi volt a legjobb és a legrosszabb esemény, ami történt vele a nap folyamán.

- Mi volt a három legjobb dolog, ami ma veled történt?
- Nye.
- Aha, és mi volt a második legjobb?
- Nye.
- Az már volt. És mi volt a legrosszabb?
- Nyű.

Ebből ma már nem lesz alvás. Erre vonatkozólag a Suttogó és bármi más könyv sem nem ír semmit, hogy mi van, ha csalódunk a válaszban, és mi van, ha nem tudunk párbeszédet felvenni, mert hiányzik belőle a kölcsönös együttműködés. Együtt is, meg külön-külön is. Belefáradtam már a magam monológjaiba, és Annáéba is, hogy nélkülözik a szociális kommunikáció minden formáját. Mi nem is marslakók vagyunk, hanem egyikünk ugyan a Marsról jött, de a másikunk mondjuk a Holdról és nézünk körül, mi ez a Föld vagy micsoda, és milyen népek lakják. Az sem vigasztal, hogy ismerek embereket, akik 14 éve arra várnak, hogy a gyerekük megszólaljon.

És tényleg nem tudom melyik a rosszabb. Mert ez sem jó.

Szólj hozzá!

Bízz bennem

2019. június 06. 12:28 - yerma

Anya igazán befejezhetnéd ezt, hogy jutalmat ígérsz nekem ha majd megcsinálok valamit. Megígérem, hogy meg fogom csinálni és cserébe most előtte tárazzuk be a Potter kártyákat, mert most van rá idő. De a jutalom csak akkor van, ha túléljük az aerobik előadást balhé nélkül. Megígérem neked, bízz bennem. Oké, bízom. És úgy is lett.

Hozzá kell tenni elég jól végigzúzta Anna a 4 perces Billy Jean előadást, csak ámultam és lestem, egyen ruhában ütemesen mozog, nincs nyenyenye, nincs fetrengés, csak ritmus van és ütem, és alázat, és kitartás.

És mostanában elég gyakran látom ilyennek.

Szólj hozzá!

Marslakók a játszótéren

2019. június 05. 16:29 - yerma

Ez a történet részben a képzelet szüleménye, de nyomokban valóságot is tartalmazhat.

- Sziasztok, mondja másikanyu.
- Anya nézd, mondja Anna.
- Igyál a üvegedből, mondja másikanyu a másikgyereknek, aki csöndben eszi a kakaós csigát fél órája fog nélkül szenvedve vele. Nyakig maszatosan bambán néz maga elé. Valószínűleg már megunta és védekezésként süketnek tetteti magát, mert akkor hamarabb szabadul. Szememben szelíd félelemmel nézem és ezt észreveszi.
- Dejsz gyerek, mondja másikanyu.
- Anya nézd, mondja Anna.
- Nekem két gyerekem van, mondja másikanyu.
- Anya nézd, mondja Anna, és puff, leesik a kavicsokra.
- Eeehehe, sír Anna a fájdalomtól.
- Eeehehe, sír Anna manírosan. Blaha Lujza. Neymar.
- Nekem két gyerekem van, próbálkozik be megint másikanyu.
- És hogyan különbözteted meg őket, kérdezem, mivel fogalmam nincs mit kell erre mondani. És ez a számomra fárasztó és kínos small talk ezzel véget ér. Szerencsére örökre.

Negyven év körül a valóság és a fikció kezd összemosódni. Népi megfigyelés.

Szólj hozzá!

Emberek

2019. május 31. 10:57 - yerma

Az emberek néhány karaktertípuson belül egyformák. Ki mit miért csinál, kérdezi Anna. Miért olyan ember. De elég néhány alapvető dolgot megtanulni, a specialitásokat, a jellemzőket. Ha egyet megismertél, ismered mindet. Mint ahogy a hegyeket, folyókat, néha városokat. Ha egyet láttál, láttad mindet. Az emberek is ugyanolyanok. Ráadásul mindig ugyanolyanok voltak az indítékaik, csak a környezet változott körülöttük. Régen a Római Birodalom volt a Trónok harca. A Száz év magányból jó mexikói sorozat készülne. Mátyás király pedig a Beépített főnök volt. Semmi nem változott.

A kiszámíthatatlan emberek állandóságától lesz a világ kiszámítható.

Szólj hozzá!
Címkék: 7.5+

Madarak

2019. május 30. 10:07 - yerma

Családon belül köztudott, hogy szeretem a madarakat, az egyetlen állatot, amit meg tudok tűrni magam mellett. Ennek talán az az oka, hogy nem kell őket megsimogatni és csodálattal nézem, hogy saját erejükből legyőzik a gravitációt. Poén volt, amikor az erkélyen észrevettünk egy verébcsaládot a repedések között fészket építeni. Az is, amikor kikeltek a kis verebek, és az egyik a nyitott ajtónál egyenesen beugrált a nagyszobába, a szőnyegre és minden riadalom nélkül ott maradt. Az viszont már nem volt poén, amikor bejött egy galamb a kisszobába a résnyire nyitott ablakon és nem tudott kienni. Bepánikolt, és rászart a szőnyegre. Ennek nem tudtam örüljek-e. A galambokat is csodálattal nézem a szárnyuk miatt és az irizálásuk miatt. Ez azonban nem tart vissza attól, hogy minden más miatt utáljam, hangos és buta. Általában az emberekkel is ez a bajom. Annával egyszer arról álmodoztunk, milyen utópisztikus környezetben tudnánk élni. Neki nem volt annyi élettapasztalata, hogy egy ilyen víziót szavakkal le tudjon írni. Az én ideális tápláléklánc elképzelésem az, hogy a galamb poloskával táplálkozik, és ezáltal nyeri az energiát, amit arra használ, hogy egy olyan szerkezeten ugrál, ami áramot termel.

Ha én lennék az Isten.

Szólj hozzá!
Címkék: 7.5+

Véghajrá

2019. május 23. 15:29 - yerma

Év végére viszont eljutottunk oda, hogy az osztály nagy részét be tudjuk sorolni a Harry Potter karakterek közé. Már az is érdekes, hogy mennyire tipikus emberek vannak. Egyéb rajzfilmekből is tudtunk válogatni. Szerencsére Annának inkább kétszer nőtt ki az felső két foga, mintegy nyomva egymást és ki kellett húzni a tejfogakat, hogy legyen hely a csontfogaknak és ezért hordunk most fogszabályozót. Ennek okából nálunk kimaradt  a denevérkorszak és vámpírok bálja. Jövő héten pedig már az évbúcsúztató areobik előadás lesz, a mi első színpados táncbemutatónk 800 ember előtt. Anna már most pánikban van és azt még nem is tudja, hogy este 5-7 óráig lesz az előadás, ami neki vacsora idő. A múltkori közjáték elkerülése érdekében, amikor keresztbe feküdt a földön, hogy akadályozza a többieket, mert nem volt ideje felkészülni, hogy random most van az előadás, és mindenki tudta, csak mi nem. Szóval megkért az edző, hogy anyuka álljon a sor elején, közbeavatkozni. Egyrészt megszoktuk, mert az oviban is folyton az ajtó mellett álltunk készenlétben, másfelől most időben tudjuk ezt és addigra felkészülünk erre.  Anna nem viselkedik továbbra se extrém rosszul, sokkal durvább ahdh-t is láttak már a tanárok. Minden gyerek nagyon elfáradt, és a szülők is, bár ránk most vár a nagy haddelhadd, gyerek a nyári szünetben, és hajrá szeptember.

Úgyhogy már csak ezt a pár napot kell kibírni, aztán meg a többi százat, ami a nyári szünet.

Szólj hozzá!

Alice számországban

2019. május 18. 12:39 - yerma

Elemi számolási készség mérése, ez volt a legutóbbi számszerűsített vizsgálat. Amiben Anna a korosztálya legjobb eredményét érte el. 60 tanulóból négyen írtak 100%-os tesztet, de Anna volt a leggyorsabb, 0,4 másodpercet vert rá a második helyezettre. A leggyorsabb tanulók listáját ugyan nem ő vezeti, viszont pontos és ez a lényeg.

I love someone with autism.

Valójában kettőt.

Szólj hozzá!
Címkék: autizmus 7.5+

Jó éjszakát gyerekek

2019. május 17. 12:37 - yerma

Van az a mese, talán Mátyás királyos, amiben az okos lány azt mondja a királynak a kérdésére, hogy van-e olyan dolog a világon, ami gyorsabb az ő Ráró lovánál, hát persze, feleli az okos lány: a gondolat.

Nézzük Annával a Bezár a bazárt. 

  1. Másnap mindenki erről beszélt volna a csodálatos nyolcvanas években, amikor egy tévéadón ment az egyféle műsor. És amikor a magyarok pénz gyűjtöttek Isaurának a Rabszolgasorsban, hogy Leoncio felszabadítsa a gondosan összetekert felszabadító levéllel, és az meg soha nem szabadította fel harminc részen keresztül. Hülyével az élet kettő pont nulla.
  2. És bármilyen bezzeg, akkor viszont nyaranta nagyon unatkoztunk.
  3. Mi az a guillotine? Ó, hát a guillotine-t a francia forradalom idején is használták, 1789-ben volt, könnyű megjegyezni, mert egymás után jönnek a számok benne. Nyaktiló volt, amivel levágták az emberek fejét. Miért vágták le? Mert forradalom volt. Miért nem zárták inkább börtönbe őket? Mert nem akarták etetni őket feleslegesen, valamint megtorolták a többieknek okulásul.
  4. Nálunk is volt forradalom, azt is megtorolták. Aradi tizenhárom. Tömegbe lövetés.
  5. Két világháborúban is sikerült részt vennünk, mindig a lúzer oldalon harcoltattak minket, mert egyiket se mi találtuk ki.
  6. Bezzeg a hidegháború mennyivel jobb volt, amikor az amerikaiak és az oroszok Monitor, mágneses űrversenyt rendeztek, ki megy előbb az űrbe. Lajka kutya volt az első. Az oroszok sokáig tagadták, hogy a Föld körüli pályára álláskor elpusztult. Kilövése előtt nemsokkal még kóbor kutya volt. Mi van, ha azóta is kering? Az bizony meglehet.
  7. Aludj jól és álmodj szépeket! Te is aludj jól és álmodj mémeket.
Szólj hozzá!
Címkék: autizmus 7.5+

Az eltűnt idő nyomában 2.0

2019. május 11. 17:46 - yerma

Mindeközben Anna felnőtt. Amíg én csendben írtam ezt a naplót, lassan felnőtt, 135 centi 29 kiló, és azért jár a fitnesz parkba, hogy lefogyjon. Bikiniben szeretne strandolni és fiúkról kérdez. Amikor elkezdtem számozni a könyveit, simán az egy, megérett a meggy alapján számoztam, holott tudtam, hogy tíznél a mondókának vége lesz. Majd akkor kitalálom mi lesz azután. És már mindjárt azután van. A nyolcadik én-könyv készül, és hamarosan ő írja a többit. Nem tudom megmondani hol szivárgott el az idő. Szeretném azt hinni, hogy ez nem az az időszivárgás, amiről Esterházy ír a Hasnyálmirigynaplóban. És azt is remélem, hogy nem az a rövid és csúf, ami jön még. Nem tudok elszámolni ezzel az idővel, pedig dehogynem. Épp itt a lenyomata, mégis.

Mégse.

img_20190511_154948.jpg

Szólj hozzá!
Címkék: gondolatok 7.5+

Pompásan buszozunk

2019. május 04. 16:24 - yerma

Vége van az auti hétnek, amiről Anna csak pozitívan nyilatkozott. Jó volt, mint a többi Vadaskertes időtöltések, de ez most más volt. Most öt magasan funkcionáló autista gyerekkel volt együtt egy csoportban, és készítettek egy én-könyvet. Mayer Anna Opál vagyok, és ez az én-könyvem. Az első napon bemutatkozom a többieknek, fotó, a második napon megnézzük, kinek milyen belső tulajdonságai vannak, amik nem láthatóak, de mi azért megnézzük zsákbamacska játék segítségévek, fotó. A harmadik napon bemutatok néhány érzelmet magamon fotó. A harmadik napon megtanultuk felismerni a másik arcán az ő érzelmeiket, fotó. Negyednapon búcsúztunk, fotó. És mondá Isten, hogy ez jó.

Ebből az egyik nap úgy adódott, hogy nekem kellett Annát hazahozni az egyórás tömegközlekedési úton. Mert volt szülőtréning, de ugye azon mindketten részt venni már nem tudunk. Van az a vicc, hogy te mit extrém sportolsz, kérdezi a gyerektelen, lemegyek a gyerekkel a boltba, feleli a gyerekes. Most volt az első alkalom, hogy igénybe vettük az ingyenes MÁK kártyánkat, mint nagy vagány autista és kísérője. Vész esetére Dobble-lal készültem, és be is kellett venni a 40 perces buszúton. Becsületemre legyen mondva, hogy majdnem végig bírtam. Az utolsó 15 percben Anna már valósággal lefolyt a székről, mind Dali polcról lefolyó órája Az emlékezet állandósága című képen. De egyébként nem volt vele gond. Haza felé beígértem egy Potteres kártyacsomagot, aztán még fagyiztunk is. Nesze neked ingyenes túra. De végül túléltük.

Furcsának tűnhet, hogy nekünk az az életcélunk, hogy a következő napon is életben tartsuk egymást.

Szólj hozzá!

SOS

2019. április 29. 15:28 - yerma

És eljött a hét, amikor újra a Vadaskertben csövezünk. Elsőre ez úgy hangzik, mintha ennyire szeretnénk az állatokat, de a Vadaskertben csak egy állat van, mint állandó tartozék: egy macska a rózsabokor tövében. Ma a macska éppen evett, ezért nem akarta Anna megtámadni. Napozni szokott, de ma borult volt az idő. Ki tudja kihez tartozik. A mostani tréningünk szociális kommunikáció fejlesztő tréning, ilyen még nem volt. Biztos van értelme fejleszteni a szociális kommunikációt annál aki akar, de az autik általában nem szokták akarni. Elvannak a kis világukban és köszönik szépen, de nem kívánnak részt venni ebben a hangos, zajos, őszintétlen világban, ami idióta szabályokra kényszeríti őket. Például nézz a szemembe, ha hozzád beszélek! Köszönj hangosan! Felszólítunk és kiabálunk. Mert én vagyok az anyád/tanár/felnőtt, mint végső érv. Ez mind-mind nagyon fontos. Csak meg ne tudják, hogy mi közben pompásan szórakozunk, miközben nem nézünk a szemedbe és nem köszönünk szépen artikulálva hangosan.

Szóval fejlesszük a szociális kommunikációt, ami paradoxon, lévén Anna folyamatosan beszél, stand up-ol, énekel, halandzsázik. A szociális része vélhetően az, hogy ez más embert, gyereket nem érdekel vagy kifejezetten zavar. Úgy gondolom ez a feladat. Arra hogy leszoktatják erről vajmi kevés az esély, Anna sem akar leszokni, és igazából én sem szeretném, ha leszokna. A szakember akarja egyedül, eddig úgy fest. Így lesz garantált a siker. De hét év távlatából mondva ez Annát nem fogja megtörni.

Valószínűleg eljutunk a gyógyszerváltásig is. Most a jelenlevő tünetek mellé fellépett az a tulajdonság, amit a szaknyelv oppozíciós zavarként ír le. Az állandó ellenállás, tartósan támadó és kötözködő viselkedés. Szerencsére van külön BNO kódja is, mert azokat nagyon szeretjük. Címkéje ODD.

Eddig vagyunk: ADHD, AS, SNI, ODD.

CBD, LSD, CIA, FBI

S.O.S.

Szólj hozzá!

Alice betűországban

2019. április 27. 11:14 - yerma

Már egy hónapja gyűrjük a fogszabályozót elég sikeresen, legalábbis Anna bírja éjszaka hordani. Jobb napokon fel is tudja csatolni egyedül. Gondolom a hatása inkább hosszú távon fog látszani.

Találtunk egy elfoglaltságot, amivel Anna tiszta szívből játszik, eddig életében ezt a fajta rajongást úgy kétszer ha láttam. Annyira ritka volt, hogy meg sem jegyeztem pontosan mi volt az, de arra emlékszem, hogy ezek a legegyszerűbb dolgok. Most Harry Potter albumba gyűjtünk képeket. Elég jól elvan vele, és a legnagyobb problémát a kicsomagolás és a befűzés okozza, tipikus finom motorikai dolgok. De ezen nem is lepődtem meg. Lázasan gyűjtögeti, és tényleg örül, ha megkap egy csomagot. Korábbi matricás albumnál nem volt ilyen lelkes.

Aerobicon volt egy kis nézeteltérése egy kislánnyal és nem akart járni, de most már akar és gőzerővel készülnek az évzáró táncra. Úszás már nem szereti, unja, nem akar. Szolfézst akar és kézműves szakkört. Csak mozogni ne kelljen. Mondjuk ezt megértem. A tanárokkal a margón levelezik, nooo pls írja, ha hiányjel van, a piros pontnál meg thx és lol. Szépírásért piros pont, bocz, hogy az egyik czúnya lett, kizárólag fordított S betűkkel. Egyszer megkérdeztem miért írja a hatost fordítva. Azt mondta semmi logika nincs abban, hogy minden számjegy jobbra kezdődik a hatos meg balra. Valahogy a betűkkel is így van, mindegy és a zseniális emberi elme úgyis kiegészíti a jó verzióra.

Ez valami Lewis Caroll-i logika, de tetszik nekem.

Szólj hozzá!

Exatlon

2019. április 26. 10:54 - yerma

Találtunk egy nyári tábort, amit az önkormányzat szervez ingyenesen, és lefedi a júliust és augusztus egy részét. Rengeteg programmal készülnek egy nagy táborterületen a természet közelségében. Úgy tűnik auti gyerektől sem riadnak meg első blikkre, de majd az élet hozza a részleteket. Lesz exatlonos akadálypálya is, mondják.

Az jó. Akkor semmiben nem fog eltérni a mindennapi rutinunktól. Időre odaérni valahova úgy, hogy közben állandó akadályok hátráltatják az előre haladást.

Ja, hogy itt nem anyu megy.

Szólj hozzá!

Kevésbé legendás állatok és megfigyelésük

2019. április 19. 17:28 - yerma

Az élet úgy hozta, hogy volt alkalmunk közelebbről megfigyelni egy vízbe esett legyet és muslicát. Ez akkor történt, amikor a madáritatóba szerencsétlen módon beleestek. Persze az erkélyen voltunk, ami külterület, és ide az a szabály érvényes, hogy állatot nem ölünk. Kivétel szúnyog és molylepke. Na de akkor nézzük őket, vagy inkább mentsük meg. Kiborítottuk a vizet és figyeltük mit csinálnak. Hogy szárítgatják a szárnyaikat, megtippeltük ki lesz gyorsabb, természetesen a muslica volt, mert kisebb felületű szárnyat kellett megszárítania. A légy viszont elég érdekes módon szárította a szárnyát, emberi mértékkel mérve jóga pozícióban, kitekeredve a lábaival. Azt nem bírtuk megvárni, amíg elrepül, de egy óra múlva kinéztem és már nem volt ott.

Lehet, hogy megette a muslicát. Vagy a muslica azért repült el gyorsabban. Lehet, hogy a légy azóta már berepült egy lakásba és agyoncsapták.

Akkor érdemes volt őket megmenteni.

Szólj hozzá!
Címkék: érdekes 7.5+

Wiki

2019. április 10. 21:32 - yerma

Anna levelup-olta a karakterét. Mármint az igazit. Ami azt jelenti, hogy nemcsak zavarba hoz a kérdéseivel, hanem egyenesen jobban tudja, hovatovább ő tudja én meg nem. Most már olyan párbeszédek hangzanak el, hogy

- Egy növény lehet több szikű, mint kettő, kérdezi ő.
- Szerintem nem, felelem én. Egyszikű van, meg kétszikű, háromszikű már nincs.
- Hogyne lehetne, el tudod képzelni, hogy nincs olyan, aminek több sziklevele van? Mert ott vannak a nyitvatermők.

Mindezek miatt a klasszikus esti mesét felváltotta a wikipédia szócikkek olvasása. Napvégén ő választja a témát, én pedig a témához tartalmazó szócikkeket olvasom fel. Eddig jó témákat választott. Első nap volt a vulkán, amiből kiderült, hogy Celldömölkön van egy vulkán élménypark. Második napon az űrről olvastam, ahol megjelent egy úrhajós formájában Alan Sheperd kapitány. A mai volt a legjobb, a futballról akart hallani. Mivel ezekről mind órákig tudok mesélni, különösen az FC Barcelonáról és az FTC-ről ez nem okozott különösebb gondot, vagy unalmas mesélést. Ráadásul nem kellett lámpával megvilágítani egy könyvet, így sokkal praktikusabb volt. Valamelyik online téren focizott, ez volt az apropója, a brazil csapatban játszott és nyertek. Az viszont kár, hogy a végére mindig bealszik.

Kapott egy John Lennon napszemüveget. Nem mutatom meg a fotót.

Imagine.

Szólj hozzá!

very best of

2019. április 07. 16:39 - yerma

film az autizmusról

  1. Temple Grandin
  2. A könyvelő
  3. After Thomas
  4. Rém hangosan és irtó közel
  5. Hósüti

könyv az autizmusról

  1. Jodie Picoult: Házirend
  2. Claire Sansbury: Marslakó a játszótéren
  3. Christopher és Nicola Stevens: Egy kisfiú
  4. Kristin Barnett: A szikra
    folyamatban
  5. Tony Attwood: Különös gyerekek
  6. John Elder Robinson: Nézz a szemembe!
  7. John Elder Robinson: Nézz a szemembe, fiam!

hasonlat az autizmusról

  1. üveggolyó
  2. zongora fekete billentyűi
  3. Super Mario
  4. orchidea gyerek
  5. windows közt linux

És te hány könyvet olvastál a neurotipikus gyereked pszichéjéről?

A Nők Lapja nem ér.

 

 

 

Szólj hozzá!

Az autizmus napja

2019. április 04. 13:56 - yerma

Anna az autizmus napja alkalmából kékbe öltözött és amikor tudomást szerzett róla, hogy ilyen is van, azt mondta yess. Ez azért jó, mert ő büszke rá, és nem szégyelli, hogy autista, joga van az autizmuséhoz, és joga van, hogy ne töltse az életét olyan körülmények között, ami számára komfortzónánk kívüli. És nekünk is jogunk van hozzá. Talán ezért tudta kikeverni a kéket zöldből és lilából, egyszerűen kivonta belőlük a kéket és fehérrel összekeverte. Aztán később azzal toldotta meg, hogy eljátszotta a doktor néninél a nem beszélő autista magánszámát, ami üdítő változatosság volt az állandó csacsogása után. Persze az ideológia ezúttal az volt, hogy eljátssza az ősembereket, amikor még nem tudtak kommunikálni, csak mutogatással. Jelnyelven.

Különben orvoshoz azért mentünk, mert beragadt reggelenként a szeme. Aztán kiderült, hogy ez tüszős mandula gyulladás, és antibiotikum kúrára szorul.

Anna örült, mert így megúszta az úszást.

Mi is nagyon örültünk, mert már éppen kezdtünk volna unatkozni.

Szólj hozzá!