Nélkülem unatkoznál

te is


Bagolyköpet

2020. május 30. 15:23 - yerma

Annával az élet egyre nehezebbé vált, fárad, nagyon hamar. Bár már annyi lecke nincs és már két nap alatt megírja a heti adagot, de már nagyon unja. És unom én is ezt az egész macerát. Mostanra jutottam odáig, hogy elegem van, már nagyon, és elsősorban nem abból, hogy egymás fogságába estünk, hanem attól, hogy két ellentétes típusú ember van összezárva. Egy hangoskodó, nyüzsgő és a nyugodt, akinek fő életcélja, most már mondhatom így: a csend, és annak a fenntartása. És ez az egy infó valahogy nem jut el Annához. Nem lehet vele elmenni sehova, egy boltba sem, mert nem akar, közben unatkozik, látványosan szenved. Néha az alapvető reggeli teendőket sem végzi el, egész nap pizsiben sikong, és nem tudok előle elmenekülni. Eddig a leckét azt jól beosztottuk, hétfő matek, kedd magyar, szerda programozás, csütörtök-péntek szabad. Szombat-vasárnap apu, és anyu pedig füldugóval a fülében egy fotelben ül és bambán előre néz két napon át. 

Anna, a bagoly engem rágcsálónak használ, megeszik, szétrág, kiszívja a véremet és egyyszerűen kiköp. Ez a bagolyköpet, környezet órán tanultuk. Ha pedig belegondolok, hogy mégegyszer ennyi idő van még hátra szeptemberig... Annát táborba vagy egyéb gyűjtőhelyre nem lehet vinni, mert bár jó fej az önkormányzat, hogy szervez ilyeneket, de ezeket éppen mi nem tudjuk igénybe venni, a sajátos nevelési igényű gyerekekre senki nincs felkészülve, egy embernek stabilan vele foglalkozni kell, nem köti le őt az offline élet, és egy idő után unatkozik, abból pedig lesz a tehetetlenség, a túltelítődés, és a meltdown. Attól persze fél, hogy a kütyük miatt idejekorán megvakul, ezért bűntudata van, de továbbra is függő. (Sziasztok, Anna vagyok és kütyüfüggő. Szia Anna!) Néha bedobok egy olyat, hogy állatkert, vagy lovasterápia, rámnéz, ugye nem gondolod komolyan, persze, hogy nem gondolom, csak olvastam valahol, hogy meg kell kérdezni havonta.

Ami nagy bajom még, hogy nem olvas, nem adhatok a kezébe könyvet, és nem is nagyon tudom milyen könyvet kéne olvasnia. Az iskolai könyvtárból kikölcsönzött könyveket vissza kell vinni, jött a lista kinél mi van kint, hát döbbenet a tudat, hogy más szeret olvasni. Volt néhány érdekes következtetés a kivett könyvek alapján, mert mutasd meg a könyvespolcodat, megmondom, ki vagy. Tovább nézzük a Willy Fog rajzfilm meséket, amiket én szétunok nap végére, mert vagy nagyon nem követi az eredeti könyvet, vagy a szereplők reakciója túljátszott, vagy bárgyú és irritáló. Egyébként sem vagyok híve a könyvek megzenésítésének. Anna meg mindenbe beleköt, miért van barna ruhában a szereplő, miért csinája azt, amit csinál. Nagy szám, amikor telefonál a Nemo kapitány! mondja. Igenis nagy szám, mert 1870-ben írta a könyvet és 1876-ban találták fel a telefont és 1900-ben pedig a tengeralattjárót. 108 vizionált találmányából 70-et sikerült a hálás utókornak megvalósítani. Veszélyes ember lehetett, mondja aztán, igen, valószínűleg az volt, én nem mertem volna a közelébe menni. A mozizás rituálészerűen este megy és közös csokievéssel párosul. Ezt ő jó szórakozásnak könyveli el, én meg annak örülök, hogy nap végére endorfinhoz jutok. Az alábbi kép szimbolizál most a legjobban minket.

Órák

2020. május 26. 16:41 - yerma

Sok évvele zelőtt elromlott az órám, és úgy döntöttem inkább újat veszek helyette. Betértem egy óra üzletbem ahol 5-6 vitinben egyenként 50 óra volt, az összesen 250 darab. Minden óra 10:10 percet mutatott. Ezt a fajta megszállottságot, hogy valaki erre képes, hogy egyesével manuálisan átállítja az összeset, a saját kérésemmel toldottam meg. Kizárólag olyan órát szerettem volna, ami pezsgő hátlap előtt régi római számozású. A régi római az az óra, ahol a négyes helyett nem IV áll, hanem IIII. Csak ilyen óráim vannak azóta is, arab számos abszolút nincs és van olyan, amin rovátkák jelzik a számok helyét. Akkor nem tudtam, hogy ez miért van így, hogy néha az IV-t használják, néha meg a IIII jelet, és azt sem tudtam fontos-e, miért fontos, és van-e jelentősége. Azóta az eltelt iksz év alatt utánanéztem, és azt olvastam, hogy ennek az a logikája, hogy megőrzi a számlap szimmetriáját azzal, hogy a bal oldali négy karakteres VIII-nek a jobb oldalon szintén legyen négy karakteres párja. Így leginkább szokás és esztétikai kérdés. Utólag ez sok minden megmagyaráz és adalék a kilencedik színhez.

Gyerekek, ma a római számokról tanulunk, I, II, III de soha nem IIII és négy felkiáltójel.

Hm, öhm, ööö.

De.

Színes albínó páva

2020. május 23. 16:18 - yerma

Az iskola hirdetett egy rajzversenyt, és fel sem merült, hogy ne nevezzünk be rá. Bár hajdanán volt egy balsikerű rajzpályázat, amin inkább el sem indultunk, hanem azonban eltelt 4 év, jaj de szuper, rajzolni szeret. Viszont elkezdeni meg nem. Nem akarod-e elkezdeni, kérdezek alá, ami körülbelül akkora hiba volt, mint Kimi Raikkönennek eldöntendő kérdést feltenni egy sajtótájékoztatón. Fák és madarak volt a téma, és három pályaművel lehetett nevezni, ami lehetett szabadon választott rajz vagy fotó. Mivel nálam a telefonon alapjáraton rengeteg növény és fa fényképe látható, így csak kiválasztottunk egyet, majd megtoldottuk a bonsai-jal. Madarat nem fotózunk, mert mire beállítom a fényt elrepül. Rajzolj madarat. Nem  akarok. Milyen madarat? Albínó pávát a téli udvarban. (jaj, de szép ember az!) Anya te nagyon megúszós vagy, a másik rajzveresenyen is emlékszel mit javasoltál. Nekem könnyű, mert én nem tudok rajzolni. Végre is sikerült rajzolnia egy pávát, aminek az irizálását fémesen csillogó festékkel oldottuk meg, szerintem jól sikerült. Sokat dolgozott vele és a színezés a festés miatt felgyorsult. Végül a rajzversenyre még egy szélsuhogó madárcsicser hangfájllal is jelentkeztünk, immár négykotonosan bebiztosítva a részvételt. Ami még Annának jó hír, hogy a magyarlecke és a szorgalmi feladatok ignorálására is lehetősége volt így. Azóta iskolai feladat is volt egy rajz, az viszont részletgazdagabb volt és ezért sokat piszmogott vele. 

Tegnap megint volt egy rosszabb napja, mert most azon aggódik, hogy mi lesz ha tovább romlik a szeme. Erre mondjuk nagy esély van, mert sokat gépezik. Nekem azért romlott el, mert sokat olvastam, egyirányú fókusz. Nem mintha nem lenne tök mindegy mibe vakulunk bele. Nem baj, akkor öreg korodban mire megvakulsz meghallgathatod az összes zenét, amit most nem tudtál.

Én is erre gyúrok.

Nem csoda

2020. május 23. 08:04 - yerma

Fogok-e valaha normális életvitelt élni, ezt kérdezi Anna. Számlákat befizetni, munkába állni, gyereket nevelni, takarítani és főzni. Hát igen. Nem olyan régen tettem fel magamnak én is a kérdést, hogy mennyire nem gondoltam volna még 35 évesen sem, aztán meg jé, sikerült. Ennek az oka főleg neveltetési kérdés volt, anya-lánya játszmába ragadás és kontroll. Azért az ember örül, hogy ezektől a kapcsolatoktól megszabadult. Házasság-de-hát-ezt-vállaltad. Nem, senki nem akart bántalmazó kapcsolatban élni. És gyerek-de-hisz-ezt-vállaltad. Nem, senki nem akart fogyatékkal élő gyereket nevelni. És senki nem akar játszmákba ragadni se. Ne alakíts ki játszmákat magad körül, ha észreveszed, addig menekülj, amíg lehet. Ha én agresszív és erőszakos öregasszony leszek, ne látogass, ne nyisd rám az ajtót. Csak mert az anyád vagyok, és mert az én időmben bezzeg. Ez a két mondat, amit megfogadtam, hogy nem fogom kimondani a saját gyerekemnél. Legyen egy minimum, ami alá nem mész a kapcsolataidban, gondoskodni magadról meg megtanulsz idővel. A tanulást tanulni, ez még a nagy művészet, amit nem spórolhatsz meg. És ne hidd el amit más mond, mert nem tudhatja, mi alapján hozod meg a döntéseidet. Válogasd meg kinek mennyire hiszel. Figyelj, most már lehet az internet miatt bármi, beülsz egy nyafi topikba és figyeled a kommenteket, ebből tanulsz a legtöbbet. Hogy mit gondolnak az átlagos emberek, soha nem derülne ki nekünk, ha nem lenne ez. Hogy valaki majom avatarral milyen szar állapotban van. Na olyanban ne legyél, lebegjen a szemed előtt ezt elkerülni. Valamiért ezeket a beszélgetéseket igényli Anna nap végén. Meg azért mi érdekes dolgokról is beszélgetünk.

Valamelyik közösségben felmerült, mi a csoda ellentéte. Jó, nem a gyeses mamik csacsogdája volt, ahol napi szinten 450 új bejegyzés születik, az tény. Kicsit elgondolkodtam, hogy igen, attól függ mi a csoda, ezért szubjektív, és a csoda ellentéte mindaz, ami nem csoda. A fekete ellentéte sem a fehér, hanem az összes olyan szín, ami nem fekete. És egyébként sem gondolom, hogy mindennek van ellentéte, a világ sokszínű, árnyalt. Mert sötét vagy világos, azt ki dönti el, mert akkor az alkony mondjuk az mi. Ennek az átgondolása úgy egy percig tartott. És néha véletlenszerűen megkérdezem Annát is, szerinted mi a csoda ellentéte. Neki öt másodpercbe telt, ami nekem egy teljes percbe amíg megválaszolta - ugyanazt. Hát a nem-csoda.

Ne félj. Az nem vész el, aki gondolkodik.

The game of life

2020. május 14. 09:41 - yerma

Túl vagyunk a második programozás órán, ami úgy működik, hogy egy weboldalon kell parancsokat beállítani egyszerű számítógépes játékok létrehozásához. Van egy adott háttér, mondjuk egy erdő, és be kell programozni egy sárkányt meg mondjuk egy katicát, hogy menjenek egymás felé, és amikor találkoznak, akkor mondják azt, hogy helló. A próbaórát toltam végig én is és az első órát, de a másodikat már nem, elég érdekes, abszolút Annának való. Még a technikai részével küzdünk, hang és videó kikapcsolása, amikor öt család hangja gerjed egyszerre be, az tud idegesítő is lenni, és én kicsit féltem a többieket Annától, mert ha egy perc csend van, akkor ő belefecseg, a "csak az kapcsolja be a hangot, aki valamit mondani akar" kérése teljesen hidegen hagyja, és várom, hogyha mégis szót fogad és csendben marad, akkor a közös üzenőfalat trollkodja majd szét asdffffskajhkj jelekkel, ami szerinte vicces. Most már kevésbé féltem őket, mert minden gyerek nyüzsög és mindenkinek van családja, aki a tananyagba video és audio módon belelóg. Probléma lesz, hogy Annát csak a nettó információ érdekli, a bruttó nyüzsgés annyira nem, megszakadt a másik kapcsolata, technikai probléma, vagy lassabb reakció, ma már jön addig hozzám beszélgetni a másik szobába. Ebban mondjuk igaza van, mert csomó energiát elvon az össz infó tömegből kivadászni azt, ami lényeges: ez a hétköznapi életben is így van, és ez megy neki nehezen az iskolában is.

A tanfolyam nyáron tart, még 3 hónapig. Nem tudom, hogy mennyire hosszabb távú a cél, amikor megcsinálja a kurzus végén "a" játékot olyanra, amilyet ő szeretne. Én már kértem tőle egy verziót, és remélem megcsinálja. Ez egy rage game, és arról szól, hogy egy Pacman féle labirintusban van egy kertész, a másik végén meg van egy cserép virág. Az a feladat, hogy a kertész meglocsolhassa a virágot úgy, hogy közben harsány színű lufik és szellemek támadják, de nem csak a kertészt, hanem egymást is. Random lőnek egymásra szavakat, és amelyik betűk mind a kettőjüknél megvannak, azok kiütik egymást. A végén elérem Annát és teszek rá tápoldatot. Ha ő nem írja meg ezt a programot, akkor megírom én.

Egyszer már végigvittem.

Címkék: autizmus iskola 8.5+

A különös bolygó

2020. május 13. 17:05 - yerma

Válasszunk egy bolygót a Naprendszerből, egyszerűség kedvéért legyen a Mars, bár az túl egyszerű. Lényeg, hogy feltételezhetően élet van rajta, így jöhetünk onnan is. Kezünkben teleszkóp, mint a Kockásfülű nyúléban, nézzük és figyelünk. Figyelünk és nem értjük, figyelünk jobban és mégsem értjük. azt hisszük az a kész átverés és megértjük, hogy nem, mert ezek az emberek. Valami érthetetlen nyelven kvartyognak, és vicces szkafander van most rajtuk, múltkor még nem volt. 

Arra mi van, jé sok ketrec. Állatokból egy-egy példányokat fogságba ejtenek és ketrecekbe zárják. Állatbarát. Cuki kiscica. Aha, 10 nm területen egy oroszlánt. Ja mondjuk vadászni nem tud, nem baj. A cinkét nem szabad nyáron etetni, mert ezzel "infantilizálod", de a víziló az más. Ketten vannak, az mondjuk már fajtárs. Más meg ezért fizet, ezt nézi. Hogy bezárt a sok állatkert a vírus miatt. Sok a kieső bevétel. Más országokban az állatkertben az állatokat egymással etetik meg, hogy ne haljanak éhen. Szurikátát eszik az oroszlán és makákó majmot. Az ebéd tegnap még két ketreccel odébb volt. Kérdés, hogy eddig mit ettek, szúrja közbe Anna. Na igen. Jaj, és ne mondjuk el a gyerekeknek, mert széttörik a kis szívük. Ne mondjuk meg a nyúlpaprikást se húsvét után közvetlenül "de, de, rosszul érzed: csirke az".

Unatkoznak, de nem mehetnek ki. Szenvedés mindenhol, nem tudnak magukkal mit kezdeni. Miért nem olvasnak? Mert sütnek. Szemük van-e? Mégse. Egy kiló cukor, öt tojás sárgája. Nyújtsd a tésztát. Várjál befotózom, feltöltöm, te meg lájkold. Élesztőhiány. Ezentúl a kenyeret is otthon. Mert most ráérünk. Akkor minek vettél kenyérsütőt, ha soha nem érsz rá. Majd most. Készül a kovász. De az egy külön szakma. Nem baj. 10-ből 5 blog gasztro. A poszt szerkesztő felületen van egy kukta ikon, azt írja "recept beszúrása". Igény volt rá. Tömegigény. Sütit esznek. Finommotorika. Addig is csönd van. A kupi mondjuk nagyobb. Dagadnak. Most tartunk ott, hogy beérik a sok sütés gyümölcse, mint képzavar. Azért sütöttek végig, hogy ehessenek, és azért akartak enni, mert unatkoztak, és a vírus miatt depressziósak. Ezért esznek, jönnek a karantén-kilók. Ami aztán pszichológus forrás lesz, meg hozd magad formába a nyárra, magazinban. Esélyed sincs. Mert nem tanultad meg elfoglalni magad. Mert zsizsegtél. Fitness klub vs ducidivat. Érted haragszom, nem ellened.

Tegnap láttam egy adásvételi csoportban: 500 gramm élesztő eladó, május 20-án jár le a szavatossága, nekem már nem kell. Komment: postázod?

Címkék: autizmus 8.5+

Eszmélet

2020. május 08. 17:56 - yerma

Lassan két napja az agyrázkódásomnak, már jobban vagyok, de nem volt ez mindig így. Sajnos Anna a részvét lekisebb jelét sem mutatta, lehet, hogy érezte ugyan, de nem volt rajta látható. Zajongott, énekelt tovább. Néha furcsán reagál, nem tudja mit mondjon ilyenkor, így dobta be annak idején rendszeresen Sugárkát és Harry Pottert oda nem illő módon a stroke-ra válaszul. Nem lennék meglepve, ha a holttestemen át is csak így átlépne énekelve, mintha semmi nem történt volna. Elsőre a liberális nevelés visszásságai okot mondhatnám, ha nem tudnám, hogy ez nem nevelési kérdés, hanem az ő BNO kódjával van összefüggésben. Másrészről pedig a tekintélyelvűség egyértelmű kudarcát is átéltem, amikor anyám meghalt (Kérdeztem tőle evett-e, ivott-e, bevette-e a gyógyszereit, azt mondta igen, a kórházban meg megkérdezték, hogy lehetett ennyire kiszáradva. Eszembe sem jutott, hogy megkérdőjelezzem, amit  mond. Így nyírta ki a poroszos nevelés erőltetésével saját magát.) Mert azért a mi időnkben még az volt a nevelési minta, hogy első a sorban nem lehetsz. Az első mindig a gyerek. A második az anyám. A harmadik a gyerek. A negyedik a többi rokon, ötödik és hatodik megint az anyám. A hetedik te magad légy a szomszédnéni mit szól, a nyolcadik maga a szomszédnéni, a kilencedik pedig a kutyája. A tizedik a szomszédnéni kutyájának állatorvosa, tizenegyedik a szomszéd kisgyerek. Így kerültem én magam a százhuszonhatodik helyre, ami jó hír, mert a százkilencvenedik helyen levő süssünk süteményt a karantén alatt mozgalmat így is megelőztem. Mindenki előttem volt, én soha nem voltam fontos, mert nem az volt a feladatom, hanem, hogy minél kevesebb zajt csapjak - mint saját identitás. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy más nincs így ezzel: növekedtek, kitüremkedtek a térből magabiztosan. . 

Anna autizmusa egészen más, mint az enyém, ő extrovertált és hangos, én intovertált és nyugodt lennék - akkor, ha ő nem lenne extrovertált és hangos. Így mára már az lett a legnagyobb problémánk, hogy ő uralja a teret, az élet minden percét, nézd, most is róla írok éppen. És azt tudni kell, hogy minden nyereség valakinek a vesztesége, minden ember mögött ott áll egy másik ember, aki beleőrült. Így valósulhat meg a világ egyensúlya.

Tudtam, hogy van öt perc előnyöm vele szemben, nagyon-nagyon archív régmúlt időkből. Az az öt perc, amivel hamarabb feladom. Régóta tudom, hogy ez azt jelenti, hogy legyőzött és ő nyert. Ha csak öt perccel is, de tovább bírja.

Mert nem élhet az egyik, amíg él a másik.

Címkék: autizmus 8.5+

Utazás az agy középpontja felé

2020. május 07. 10:45 - yerma

Minden lakásban vannak kritikus pontok, amit jobb elkerülni esés szempontjából. Nálunk van egy ágy sarok, ahova menetrendszerűen mindketten beverjük a lábunkat. Ráadásul mindkettőnknek magas a fájdalomküszöbe, így többnyire utólag vesszük észre. Egy ilyen kritikus pont éppen a baloldali halánték lebenyemet találta telibe. Nagyobb bajt nem okozott láthatólag legalábbis, miután magamnak feltettem az ilyenkor szokásos kérdéseket, milyen nap van, hol vagyok, mikor születtem, szédülés, hányinger, az élet, a világmindenség meg minden. A bal agyféltekémben túl nagy a forgalom az utóbbi időben, így jövőre várom a tia2-t, és 2023-ra meg a tia3-at. Az élet lemodellezhető.

Anna minderről nem vesz tudomást, nem enged pihenni, csacsog, narrál és énekel. Ja a lecke az nem érdekes, kezdd el csinálni kérlelem 10 órától, "majd" válaszolja, este 6-kor tesszük el, addig könyörgés, kérés és szükség esetén basztatás. Legirritálóbb válasz a majd, mert teljesen bizonytalanságban tart vele mindenkit, és a j-d betűk sem teszik szimpatikusabbá. Elkezdte a programozó iskolát, ami tetszik neki. Az első órát végignarrálta, beszélte és viccekkel szórakoztatta a többiket (5-6 gyerek volt még), így tartotta fenn a koncentrációját. Mondjuk a szórakoztatás szó talán nem megfelelő, amíg a többi gyerek csöndben dolgozott. Másnak ez biztos furcsa lehet, én meg nem látok példát, hogy lehetne-ez másképp. Kértem, hogy kapcsolja ki legalább a mikrofonját, hogy csak engem kergessen őrületbe ezzel a hangzavarral, de nem, a videót legalább kikapcsolta. Továbbra is lezúzza agyilag, hogy ennyi felé kell figyelni, hamarabb elalszik ilyenkor. Most kezd egy kicsit elegem lenni.

Néha még sírok is.

Címkék: iskola 8.5+

Indul a

2020. május 02. 08:23 - yerma

Na aztán meg a kötelező anyák napja. Mint a kötelező május elseje, kötelező valentin nap és kötelező karácsony, kötelező húsvét, kötelező pünkösd. (Az az infó megvan, hogy Magyarország 54%-a keresztény és kényszeríti rá a kötelező háromnapos babonáit az összes többire? Világviszonylatban ez még szebb 33%.) Lehet, hogy gyerekkoromban szerettem ezeket az ünnepeket, már nem emlékszem. Ma már nem hatnak meg, azt tudom. Anyák napjánál mindig eszembejut az a réteg, akinek nem adatott meg anyai jelenlét, akiknek nem lehetett gyerekük, akik egyszerűen nem akartak, vagy egyszerűen volt anya, csak az minőségileg tekintélyelvű, következetlen, buta, erőszakos, elérhetetlen, mártír vagy szimplán  ő maga is traumatizált. Mert az anyád vagyok. (ki tehet róla)  Mert felneveltelek. (ez volt  a dolga)  Mindennek van napja, így hadd legyen ennek is, ebben maradtam magammal. Feleseltem a másvilággal, tudom.

Szóval felelős verset kell választani három jelölt közül. Nálunk a nyertes mindig a legrövidebb vers. Számomra ismeretlen költők versei közül, pedig én azért szeretek olvasni, és szeretem is a verseket. Bár ezt így általánosságban nem mondanám, szeretek bizonyos verseket, de konstans jelleggel már a magaimét sem. A verstanulás az tudom nehéz, először találjuk meg a rímet, a ritmust, csináljunk belőle dalt, és ha megvan a dal, akkor megvan a vers is. Ez volt a stratégiám Anna verstanításával a Képekben sorozaton kívül. Ez meg olyan irinyó-pirinyó, hogy nem érte meg vizualizálni. Először elolvastattam vele, mint az Anyám tyúkját, szerinted miről szól, elmondom, döngölt föld, tulipános láda, szegénység. Várjál, ezt elolvasom és megjegyzem, egyedül, ez könnyebb. Én nem emlékszem, gyerekkoromban, hogyan mondtam verset. Nem tudom jól-e, tudtam-e hol vannak a hangsúlyok, és nemrég szembesültem azzal is, hogy tök máshova tettem a hangsúlyokat végig az Embert tragédiájában is, és érdekes, hogy mégis hatott. Eljutottam a banánig, csak más útvonalon.

Anna boldog gyerek. Onnan tudom, hogy olyan svunggal szaval egy verset, ami érzelmileg megérinti, mint Regős Bendegúz. És ez teszi őt hitelessé.

Nagyítás

2020. május 01. 17:52 - yerma

Reflektálva az előző posztra kaptunk egy matekfeladatot, egy olyan ha banán-meg-kocka-az-öt-akkor-mennyi-fél-banán-meg-kör típusút. Két agykapacitást foglalt le 2 órán keresztül és kijött a 40.

Merthogy találkoztunk a tanárnénivel és néhány gyerekkel az osztályból. Annára rátört, mennyire beszélgető partner híján van, unatkozik és csak egy felnőttet lefoglalva tud megmaradni. Ezt ugyan eddig is tudtuk, és még mindig meglep, hogy más gyereke meg nem. Rollereznek boldogan, versenyezve, harsányan, útkereszteződésnél megállnak, ha valaki rájuk szól csendben maradnak, és ha a felnőtt nem ereszkedik le a szintjükre nagy kegyesen, akkor nem szólalnak meg. Játsszál velük, kérem, nem, nem akar. Menjünk akkor haza. Többi vidáman lazul: szülők, gyerekek, itt függnek kötéllel a nyakuk körül öten-hatan, végre lehet bandázni és én is mondom, hogy menjünk innen minél hamarabb. "Jó lesz az offline programozás is, mert majd várni fogod, hogy a pajtásaiddal legyél", mondja naiv tanár, nem, igazság szerint alig várja majd, hogy megszabaduljon tőlük, mert az óraközi szünetben nem hagyják őt tanulni, harsánykodnak, viháncolnak (mi erre azt mondjuk kurvulás és nálunk ez azt jelenti, hogy extrovertáltság a köbön). Mindegy, hogy kimondjuk-e vagy nem; továbbra is pletykálnak majd rosszindulatúan a hátunk mögött, de nemcsak a mi hátunk mögött. Megtanultam egy biccentésből, egy elejtett mondatból, egy grimaszból értelmezni a világot, mert egy idő után mind elszólják magukat és biccentenek. Mindenhol vannak írástudó anyuk, még a Teca kocsmájában is voltak, és még azokról is kiderült ez, akikről ezt soha nem feltételeztük volna. Az idei év annyiból volt jó, hogy volt egy gyerek az osztályban, aki elég irritáló volt ahhoz, hogy jobban lehessen utálni, le is szálltak rólunk egy időre, Annát nem hívták meg a szülinapi bulijába, a mi gyerekünket meg igen, bibibíí és rihi-röhi. Jövőre már nem lesz, megy vissza magántanulónak, ez az egy éve is valószínűleg az a véletlen volt, ami alatt nem sikerült kijátszani a jogszabályt. Így jövőre megint minket utál majd mindenki, de annyiból nincs jelentősége, mert Anna nem érzi jól magát így sem közöttük. Szinte mondhatnánk, hogy velem itthon jobban elvan, mert kérdezhet, és válaszolok, és nem kell korán kelnie és nem tanul, ha nem akar. Mondjuk nekem nehezebb, de néhány jelentéktelen dolgot el kell tudni engedni. Ezt a válóperes ügyvédemtől tanultam, meg kell határozni mi az, ami fontos, és mi az ami nem. Ha kidobta az igazolványaimat az nem fontos, mert bármikor pótolni lehet azokat, és a személyazonosságom nem szűnt meg velük együtt. Más kérdés, hogy aztán önként kidobtam én is, amikor visszacseréltem róla a nevemet. Én már a tankönyveket is így szelektálom. Szóval unatkozunk.

Amikoris megkaptuk az unaloműző feladatokat, mi nem stimmel a képen. Ebben Anna nagyon jó, az apró részletek megfigyelésén alapuló kötekedésben, ez olyan családi genetikai vonás. Az egyik kérdés gyümölcs-zöldség kérdés volt, mi a kakukktojás, hagyma, krumpli, paradicsom és egy banán. Jött is a megoldás segítségként, te kis butus másodikos, hát nem tudod, hogy a banán, mert az az egyetlen gyümölcs, pirospont ha jól tippelted be. Na mi nem tippeltük jól be, mert a paradicsom is gyümölcs. Jaj, ezért egy környezet ötös, mert még a kérdést feladó random Kiss Jánosné sem tudta ezt, aki tanítja a gyerekemet és az összes többiét is. Ez nekem körülbelül akkora megrázkódtatás volt, mint Annánál a Mikulásos sztori, ahol random Tóth Józsefné állított hülyeségeket, és aki egyébként gyerek tankönyveket ír (rákerestem). Nem magunknak szeretnénk ötöst, hanem Jánosné Gizikének egyest, mert ezt nem tudta, és gyerekeknek tanította rosszul. (Látod, mondtam, hogy nem kell a felmosóvödörrel pózolni tantárgyi ötösért.)

Jelentéktelen apró részletek felnagyítása ez, de mi így érezzük, nekünk a neon lámpa fizikai fájdalom és a bolti rekesz csikordulása is gyilkossági szándékot vált ki belőlünk. Tök gáz az egész.

Egyelőre nekünk.

Számokban 1.

2020. április 29. 15:26 - yerma

Volt egy sztorink még márciusban, amikor beolvastuk esti meseként a Galaxist Douglas Adamstől. Valamiért belebukkantam egy cikkbe, érdekes mondjuk, hogy miért nekem jönnek ezek szembe. A blogbejegyzésben az van, hogy Anna 1-100 között mondj egy számot kérdését bedobta, amire a válasza a 42 volt. A Galaxisban millió évekig számol a szuperszámítógép, amíg ez az eredmény kijön. Persze a következő kérdés, amit a könyvben kap a számítógép az, hogy mi volt a kérdés, amire a válasz a 42.

Ez a valóságban a következőképpen zajlott le.

A matematikusok valamiért arra a kérdésre keresték a bizonyítást, hogy 1-100 inretvallumban minden szám felírható három köbszám összegeként. Úgy 65 év alatt majdnem mindet bebizonyították, ámde komoly algoritmust kellett kitalálni az utolsó számra, amire még nem bizonyították be. A 42-re. Aztán tavaly sikerült megtalálni a megoldást úgy, hogy a douglas-i szuperszámítógép helyett 500 ezer random júzer futtatta le a számítógépén a programot háttérben egyidőben, ezért lett meg a válasz mindössze 65 év alatt. Így sikerült többszázezer óra alatt kiszámolni a megoldást. Három darab 17 számjegyű számot. Ami körül az egyik nyilván mínusz. (forrás: qubit.hu)

Viszont azt továbbra sem tudjuk, mi volt a kérdés.

 

Programok

2020. április 28. 16:11 - yerma

Túl vagyunk az első videócsetünkön. Tegnap volt egy programozóiskola ingyenes próbaórája, és azon vettünk részt. Eleinte nem akartunk vizuálisan megjelenni, csak hangban, de aztán mégis meggondoltuk magunkat. Szerencsére hang végig volt, így a többi négy gyerek is figyelmesen végighallgatta, hogy "nem akarunk videóban résztvenni" kontra "anya ne égess be", de nem volt gáz, mert cserébe mi is hallottunk másokat. Ahhoz képest, hogy Anna youtube-on nyomul elég érdekes volt így végignézni, ahogy viselkedett, de összességében jó volt. Amire én felfigyeltem, mert nem tudtam társaságban ilyen, hogy állandóan ő beszélt, a feladatokat végig narrálta, attól függetlenül, hogy a felnőtt beszélt-e, hozzá beszélt-e, vagy más random gyerekek beszélgettek. Némely feladat bébikönnyű és már rég megvan, kintről nagyon bunkónak tűnhettünk. Viszont a videós megjelenésben nagyon profi volt, bár látszott, hogy fogja vissza magát, hogy nyom el egy ásítást, mennyi energiába telik neki az, ami a másik gyereknek eleve lételem, lazaság és rutinos skype jelenlét. Összességében tetszett neki és menni akar, vagyis itthonról online lehet végezni a járvány miatt. Ami nekünk tök jó lenne, mert nincs ugyan helyileg messze, de a heti cipelés külön elkéredzkedős program lesz, ha visszaáll az élet. Jól vagyok, a lecke kevés, mondta a bevezető kérdésre, ja igen, még csak 11 óra óta írjuk, 4 órás szünetekkel.

Amúgy tényleg jól van, külön feladatokat is csinálunk, persze közösen, amik egy fokkal izgalmasabbak, mint a normál házi feladatok, mi a furcsa a képekben típusú feladat folyamatos kötekedése jól megy, az, hogy le van húzva a repülőgép ablaka, igen, de hogyan ül az utas és miért van a szereplő nyakában egy kolbász sál helyett. Ez nagyon viccessé teszi Annát, ami a normál házi feladat megcsinálása során soha nem derült volna ki. Én is jól vagyok, a vírus nem érdekel különösebbben, van textil maszkunk és egyforma mintájú. A poszt-traumás stresszen vagyok túl, amikor bent rekedt extrovertáltak próbálnak posztokat írni, mindenki posztol, koncertet ad, énekel. Viszonylag könnyű belátni, hogy némelyek online jelenlétben sem érdekelnek senkit, így felvetődhet a gondolat, hogy offline módban vajon olyan marha érdekes volt-e a mondanivalójuk. Ez a vírus önismereti kérdés is. Ez igaz ránk is, de ennek a blognak nem feladata a közönség, Anna youtube pályafutását is azért hagyom, hogy ismerkedjen a közösségi léttel (amire internet nélkül esélyünk nem lett volna), most merüljenek fel a kérdések, amíg még nem késő. Nagy előny, hogy nem kell végignézni és nem kell végighallgatni, azokat a posztokat, amiket nem akarunk, mert csak tovább görgetjük. Még senki nem találta ki, hogy lakótelepi karanténkoncertet szervezzen a környékünkön. Úgyhogy bírjuk.

Már csak tíz év

2020. április 25. 16:10 - yerma

Innentől képzelt riportokat fogok írni különböző fesztiválokról.

Írjunk leckét. Nem. De el kellene kezdeni. Majd. Mikor majd? Öt perc múlva. Jó. Hat perc múlva szólok. Írjunk leckét. De öt perc múlva nem jöttél ezért elkezdtem egy új videót, ami hatvan perces. Harmincnál elkezdjük, hogy rákészülünk és elkezdjük. A rákészülést kezdjük el. Huszonöt perc múlva rákészülök a rákészülésre, amivel majd elkezdjük. Letelik a hatvan perc. Jaj, csak azt ne. Ez a könyv. Hol a munkafüzet? Az előbb még a kezedben volt. Hányadik oldal? Olvasd el a szöveget, válaszolj rá. Ez itt a képen olyan, mint a Pisti (random név). Válaszold meg.  Nem, előbb kiszínezem. Kiszínezi. Mit írjak? Mindegy. Ki kell radírozni. Leesik a radír az asztal alá. Jé, itt a piros ceruza. Kitörött a hegye. Jó, hozd ki, kihegyezzük. Nem. Olyan aranyos, maradjon itt. Gyere ki. Nem, mert találkoztam egy porcicával. Gyere ki az asztal alól és hozd ki a piros ceruzát, hogy kihegyezzük. Nem. Mjaú-mjaú. Mi van? Ezt mondta a porcica. Lábánál fogva kihúzom. Melyik Budapest leggyakoribb kirándulóhelye. Írd be, hogy Normafa. Ezt éppen tudtam. Akkor miért nem írtad? Mert nem tudtam, hogy ez a feladat. Oda volt írva, mi a feladat. Diktálom a megoldást, jó? Annyira éhes vagyok. Mindjárt eszel, csak írd be, hogy kocsányos tölgy és kéktúra útvonal. Ne oda írd, hanem a munkafüzetbe. Ebből a tárgyból nincs is munkafüzet. Tényleg. Pirossal írd le, hogy bagolyköpet. Minek? Mert az a feladat. Inkább kiszínezem az oldalszámot feketével. A fekete nem szín! De. Most ne színezz, hanem írjunk. Negyedóránként megállhatsz. Ma kell megcsinálnunk, mert jövő héten jön az újabb adag. Hogy holnap pihenhess. Ja? Ezt miért nem mondtad?

A nap végére viszont mindketten egyre gondolunk:

Már csak tíz év.

Galamb kaland

2020. április 18. 13:31 - yerma

Azt viseljük nehezen, hogy ugyan ránk szakadt ez a rengeteg idő, ügyintézni sehol sem tudunk. Orvosi vizsgálatok csúsznak el és torlódnak majd fel, amikor meg visszaáll a rend, esélyünk nincs, hogy még az idén eljussunk bármilyen orvoshoz. Talán az adhd gyógyszer az automatikusan fog menni, a szemüveg is szerencsére megvan, a fogszabályozás a legnagyobb probléma most, ami szintén szünetel. Márpedig Anna nem akarja megadni a világnak azt az örömet, hogy ronaldinhos sörnyitót készítsenek belőle, mint tárgy. És én sem.

Végül a 80 nap alatt a Föld körül olvasását feladtuk. Túl unalmas volt, néhol elnagyolt és néhol indokolatlanul hosszan elidőzött a könyv. Sokáig harcoltam a rajzfilm változat ellen, ahol az oroszlán, a macska, az új szereplő rágcsálóval nekiindul a Föld körül, és a farkas meg a kutyák üldözi, és ahol megismerkedik egy lila párduc csajjal, mindezt mezítláb. Nekem ez azért abszurd, mert láttam a Pierce Brosnan féle változatot.

Új hobbink lett a galambok viselkedésének megfigyelése is, mint városi nagycsaládos-félcsaládé. Érdekes körülmény, hogy a 10 emeletes házban ahol lakunk, a mi oldalunkon 20 balkonos lakásból rajtunk kívül talán 1 az, aki növényeket ejtett túszul a lakásában kihasználva, hogy nem tudnak elmenekülni. Némelyiket cserébe kirohadásig locsolom, de van egy 20 éves ibolyám, amit az első munkahelyemről személyes emlékként hoztam. Így héhányan kibírnak engem. Pár paradicsommag kikelt, meg mellettük egy nemtudommi, és mégegy nemtudommi. Megvan még az eper, a rózsa és dugtam le tavaly fokhagymát. Viszont jönnek rá a galambok. A városi galamb egy kevésbé intelligens fajta, bár vizsgálatok kimutatták, hogy arcról felismerik az embereket. Na ez a pár, akik nálunk rombolnak két buta példány, mert nem ismer fel senkit, nem hallanak és szerintem nem is látnak minket. Szétszórják az ürüléket mindehova, és az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a folyékony guanós tápoldatos flakonra szartak (az ugye madárülülék, minimum József Attila óta tudjuk), amit én amúgy a növényeken oszlatok el folyékony formában. Itt ugye azt történt, hogy leszarták a saját szarukat. Itt merült fel az igény, hogy meg kell nekik tanítani a helyes helyet, ez van még folyamatban, mint küldetés. Az első gondolatom az erkély növényvédett részeinek honvédségi álcahálóval való beborítása. 

Még mindig jól bírjuk a karantént, annyiban változtunk, hogy olyan további új küldetéseket találtunk magunknak, amik a kényszerű itthonmaradás nélkül nem is léteztek volna. Az én tavalyi kényszerű itthonmaradásomkor sem merültek fel, mert akkor neurológiailag kiszolgáltatottabb állapoban voltam. Most azonban kezdem megvalósítani minden kisgyerekes anyuka legirritálóbb vágyálmát, és unatkozó gyeses anyukaként új szakma tanulásába kezdtem. Már régóta szerettem volna valami számítógépes dologgal foglalkozni és most dobta az ölembe az élet. (Mondjuk sokkal jobb lenne, ha a napi 4 órás agy-gyalu magyar nyelven lenne.) Annának is van egy ingyenes próbaórás programozói tanfolyama, amit majd megnézünk és eldöntjük, tetszik-e neki. Valahogy úgy érzem kell terelnem valamerre, mert az ő BNO kódjával nem lesz nagyon nyerő a munkaerőpiacon, ezért valami matekos irányba vinném, könyvelő per programozó, egyelőre ennyit tudok. Ugyan a BNO kódot nem kell megmondani sehol, de egy idő után kiderül. Versus ne kérjen papírt róla anyuka, jó, de attól még szétveri az óvodát, és biztos nem derül ki soha. Utólag elmondtam neki a Fermat-tételt, és érdekelte, mert a megoldása az volt, hogy nincs, és fogadjuk el az egy négyzetnyi különbséget sütési veszteségnek. 

Az ő kódja azt jelenti van segítség és azt, hogy nem az én hibám. És az én kódom is azt fogja jelenteni majd.

 

Soha többet nem játszok veled

2020. április 12. 17:58 - yerma

Ezt a mondatot életemben eddig háromszor mondtam ki, és mindvégig komolyan tartottam magam ehhez. Először gyerekkoromban, amikor nem volt türelmem olyannal sakkozni tanulni, akinek nem volt türelme engem sakkozni tanítani. A mai napig utálom a sakkot, valahogy nem tudom 3D-ben előrejelezni más gondolkodási szándékát, ez nekem túl bonyolult, érdekes, hogy 2D-ban már nem annyira. A 3 dimenzió már túl sok inger és egyszerűen túltelítődöm.

A többit már Annának mondtam. Az első alkalommal be akartam neki bizonyítani egy érdekes matematikai állítást, a Fermat-tételt, ami benne volt az általa kikölcsönzött matematika könyvben is, gondoltam talán érdekli. A tétel arról szól, hogy egy 5x13 téglalapban 65 db négyzet van, és ezt fel lehet vágni 8x8-as négyzetté, ahol viszont 64 db négyzet van, és egy négyzet eltűnik. Hol az egy négyzet? Ehhez pontosan kell a téglalapot átlóira vágni, ez fontos. Viszont nekem ez nem sikerült, mert Anna még mindig a lökdösődő korszakában van (ami valami egyensúlyi zavar lehet, bár ha az lenne, akkor rollerezni sem tudna. Ez valószínűleg azt jelentette, hogy marhára unja, csak ezt akkor nem vettem észre). Szóval meglökte a kezemet, így nem lett egyenes átló, hanem egy girbegurba akármi, amivel teljességgel lehetetlen volt megmutatni, hol megy ez az egy négyzet. Mindez egy kockánál is igaz 3 dimenzóban, 1 kocka mindig marad. Itt adtam fel a nála matematikát, és a Zrínyi versenyt már egyedül küzdötte végig (na jó, a fejlesztő pedagógussal).

A második alkalom a Srcabble játék közben volt, ahol ugyancsak a lökdösődése miatt mondtam ezt. Épp az én köröm volt egy véletlenszerű partnerrel és az utolsó betűt raktam ki, amivel megnyertem volna a meccset, de még nem nyomtam rá a play gombra. Akkor meglökte a kezemet, így a mellette levő pass gombra nyomtam véletlenül, így a másik larakta a maradék betűjét és ő nyert. A mai napig nem játszok vele, amíg fél méteres távolságban nem áll tőlem. De egyébként is kifejlesztettem egy biztos módszert, Anna profiljával játszom a felét, a sajátommal a másik felét, így mindig én nyerek.

Kíváncsi vagyok ezekhez meddig fogom tartani magam, talán addig, amíg a lökdösődés el nem múlik. Különben úgy látszik csak én goldolom ezt neurológiai eredetű zavarnak, a szakirodalom és ahogy rákerestem erre, mind az agresszió jeleként értelmezi. Pedig Anna minden, csak nem rosszindulatú és nem agresszív, közösségben ha lökdösődik, akkor nem ő kezdi. Itthon tény, hogy kiskorában úgy jutott el az ajtóig, hogy rálépett a vesémre, onnan felmászott a mellkasomra, lódított egyet a koponyájával, amivel betörte az orromat, és ezek után egyszerűen átmászott rajtam - minden gonoszság nélkül. Ez még mindig előfordul csak enyhébb verzióban, a vesémet még mindig tűpontosan eltalálja, néha a fejét már a falba veri bele véletlenül, mert már a mozgását nem bírom annyira lekövetni. Néha az iskolában is előfordul, bár 8 évesen még ez bővel belefér. Csak remélni merem, hogy valaha jobb lesz és játszhatunk együtt valami értelmeset.

Summertime

2020. április 10. 16:48 - yerma

Rájöttem, hogy én mindig is nagycsaládos voltam, mert Anna minden oktatási intézményben 3 fő gyereknek felel meg, 3-szoros túlerővel küzdök mindennap, viszont egy szüléssel, gátsebbel, szoptatással, 3 évig éjszakai virrasztással megúsztam. Továbbra is folyamatosan mindent narrál, bármit csinál, ha nem akkor meg énekel. Gyakorlatilag lehetetlen mellette megmaradni, ezen valahogy változtatnia kellene, így összezárva fokozottabban zavaró ez. Számítógépes játékaiban általam már ismeretlen felületeken evez, eddig a robloxot tudtam követni, meg a minecraftot. Véletlenszerűen kisorsolt gyerekekkel játszik, japán kisfiúnak japán képírással válaszol, letöltötte a japán szótárat és kikereste, hogy "szia". Japánt egyébként is vagy szeretni lehet, vagy utálni, és én is szeretem őket. Valamiért Kínát is szereti, a kínai büfé feliratánal közölte, hogy felismeri a jeleket és a tornyos pagoda az egy gyakori betű. A fotografikus memória diadala a japán nyelvvizsga fölött.

Anna továbbra is jól elvan a karanténban, már néha magától akare tanulni, de jellemzően a magyar lecke az mindig a végére marad. Olyannyira, hogy képes addig elmenni, hogy segít nekem a háztartás vitelében. Ő igazából régóta tud segíteni, csak eddig nem nagyon akart. Hangulatától függ, mikor segít, és a szobájában az elpakokolása olyan józsefattilás (óh, én nem igy képzeltem el a rendet), de a semminél pont eggyel több. Még a főzésben is segít, itt kifejezetten jól jön az autisztikus vonása, mi szerint a vágd kockára a krumplit az egyenlő oldalú kockák sokasága lesz, szemben az én mondjuk úgy rusztikusabb verziómmal (auti gyerekek csoki temperálása még az, ami legendás). Most éppen a nokedlit lehetett rábízni teljes egészében, itt a hozzávaló, keverd össze és szaggasd ki. Imádok tojást feltörni, mondja ő. Jó, mert én is. Álltunk a tűzhely mellett, én a spenótót olvasztgattam, igazából több gondom nem volt, Anna keveri a nokedlit és szaggatja, ez izommunka, mondja és már feléri a tűzhelyet. Nézem és azt gondolom, hogy elképzelhetetlenül magasra jutottunk volna mára, ha mindig ilyen lettél volna. Most meg erőlködünk, izzadunk, mert folyamatosan fékeztél egy repülőn. Lőtted a madár szányát csúzlival. Á, ahelyett, hogy örülnék.

Amúgy majoranna nyugtató hatású fűszer. Amikor virágzik, nyáridőben. Summertime.

Címkék: autizmus 8.5+

Tücsökzene

2020. április 04. 11:29 - yerma

Olvasom, hogy az emberek mennyire belerokkanntak ebbe a kényszerű otthonmaradásba, égnek a lelki segély vonalak. De vajon miért vannak ilyen rossz állapotban?

Pöffeszkedő mintacsaládunk ötfős: apa, anya, három gyerek. Egyik mondjuk nagyobb, felsős, a másik alsós, a harmadik legyen csecsemő. Felsős gyerek volt a szerelemgyerek, amivel anyu megfogta aput, az alsós gyerek életének az volt a nagy feladata, hogy az elsőt szórakoztassa, és mindketten kushadva nézzék a Jégvarázst, Bogyó és Babócát olvassanak. Ez eddig megy egyedül, mert nem kell gondolkozni. A Bogyó és Babóca mesék fő küldetése valószínűleg az, hogy primitivitásával a szülőket lélegzetvételnyi szünethez juttassa. A harmadik gyerek  pedig bosszúgyerek lett: létezésének oka, hogy az apunak elege volt a családjából és a munkahelyen más nőkkel beszélgetett. A harmadik gyerek a ragasztó, a csiriz, ami bebiztosítja, hogy apu a pénzével és státuszával maradjon. Itt érte őket a vírus válság. Apu hazaszabadult és elfoglalta a dolgozószobát. Anyu is hazaszabadult, ám valamiért nem a női állások lettek a home office-ok, a távmunkát részmunkaidőben vállaló kisgyerekes anyukák továbbra is láthatatlanok a munkaerőpiacon, home office-be szervezhető állásokat ugyanolyan dölyfösen hirdetik azonnali kezdéssel irodában 8 órásan, mint azelőtt. Anyu tehát otthon marad, kiesik a fizetése, ez azért lesz fontos, mert majd később emiatt függeni fog. Vásárol, írja a leckét a gyerekkel, főz, takarít. Némelyek tényleg dolgoznak otthonról, játszi könnyedséggel jelentkeznek be a konferenciára, ami ugye egy olyan online meeting, ami IRL-ben sem volt fontos. Délig takarítás van, főzés, tanulásba besegítés, bosszúgyerek altatása. Délután "játékos kreatívkodás", sütés. Rengeteg tojás fogy, kérdi a riporter anyukát. Igen, sütni viszem. Lajosmari konyhája felpörög, mindenki süt, recepteket cserélnek. A recept is egy ilyen prüntyögő szó, amit inaktív nők találtak ki. Anyu visszaszorult az eredeti helyére, amit a társadalom megkövetel tőle, és ahol csönd van, mert nincs ott senki, és ez a konyha. Néha fellázad és jógázni akar, vagy skype-on zumbázni a csajokkal, apuval rég nincs közös téma, csak a hitel, meg a pelenkapénz. Apu is sörözni akar a haverokkal, addig sem kell a másikkal lenni, a gyerekeknek is elegük van, kütyüznek, vagy veszekednek. Néha családilag kiszöknek játszira, Normafához, vagy lemennek tömegesen kutyát szaratni, levágják az lezáró szalagot a fitness parkban. Mint lázadás és közös családi pillanatok, amiket aztán megosztanak: mást nemigen tehetnek. Mindenki feszült. Anyu nem tud helytállni, mert ez a helyzet neki a legmegterhelőbb. Közösségi felületeken helytállást hazudik. Anyának lenni jó fb csoportot bekövet, de mivel emlékeztetnie kell magát arra, hogy anyának lenni jó, azt üzeni ezzel, hogy neki rossz. Sorok közt nem olvas, majd olvas más. De elvárják tőle, hogy jól érezze magát, olvasson, fejenálljon, 10 tipp karanténunalom elűzésére, sorozatnézzen, szoba biciklit vegyen, amire aztán sosem ül fel, mert nincs rá idő. Anyut bedarálja a vírus. Aput is, de ő megteheti, hogy leszarja. Csomó konfliktus elő kerül a szőnyeg alól. Anyu nem száll ki, mert hova költöznék a három gyerekkel. Apu nem száll ki, mert neki ez a legkevésbé szar a családból. Gyerekek megtanulják a tanagyag helyett, hogy így kell konzerválni a rosszat. Amikor újrafagyasztod, ami egyszer már kiengedett. Amúgy is fagyasztani kellett, mert friss már akkor sem volt. Anyám is így csinálta. Mint Möbius szalag tekerednek a generációk hibái egy láthatatlan végtelenbe. Na ezek az emberek vannak legjobban szarul, a harsány tücskök a tücsök és a hangya meséből. Eleve egy rossz társadalmi, pózolós, kivagyi, semmitmondó, öntömjén, működőnek hazudott és pazarló magatartási stílust kapott telibe a vírus.

Amit ránk nem hat, mert:

  1. Amikor az első gyerek sok volt, nem vállaltam be továbbiakat a pozíció fenntartásához. Újratervezés.
  2. Amikor a házasság nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, több kárt okozott, mint hasznot, akkor bátor voltam és kiszálltam, azonnal. Nem rajtam múlt a 3 éves procedúra. Újratervezés.
  3. Megtehettem, hogy kiszállok. Egyrészt anyagilag is (volt segítségem). Újratervezés. Nem kell olyan embereket elviselnem, akiket nem akarok. Azzal élek együtt, akivel akarok. Azt csinálok, amit akarok. Nem nagyon van konfliktusunk. Munka ideiglenesen nincs. Sokáig alszunk, sokat olvasok, segítek a leckében, mp3-ra mondatom a verset. Alapvető edzés eddig is volt. A mi életünk nem változott. Tényleg semmit. Nem csak azért, mert még az armaggeddonra is van A meg B tervünk.

Kíváncsian nézzük a szenvedőket, mint angol kutatócsoport az egerek agyának viselkedését fájdalom hatására. Naplóba feljegyezzük. Nézzük, ahogy a tücskök elfáradtak és nem bírják el a hegedűt.

Mi pont így éltünk eddig is, ahogy mindenki más most. A szorongás és a depresszió rólunk már lepereg, mert vannak rá megküzdési technikáink. Mi találtuk ki, nem a pszichiáterünk, és hosszú, sok éves folyamat volt. Ti csak most kezditek.

Kell-e ennél jobb érzékenyítés az autizmus világnapjára.

Címkék: autizmus iskola 8.5+