Nélkülem unatkoznál

te is


Az igazi Trebitsch

2018. május 19. 09:56 - yerma

Tegnap volt az óvodai ballagás, ami akkor lett volna jó program, ha mi is tudunk róla. A Vadaskertből érkeztünk a játszótérre, ahonnan kócosan, szurtosan, izzadtan és főleg fáradtan jutottunk el a játszóházba, ahol közös játék volt. Gyanús akkor kezdett lenni, amikor mindenki fekete-fehérben, fiúk nyakkendőben, lányok szoknyában. Sebtiben rendeztük a sorainkat, szerencsére egy fekete nadrágot és majdnem fehér felsőt elő tudott szuperapu varázsolni a hátizsákjából, amit szerintem Hermione tágító bűbájával kezelt és vártam mikor vesz belőle elő egy komplett sátrat is. Valószínűleg elővett volna. Ez a kis malőr már meg sem rendített minket az után a sokk után, amit a Vadaskertben hallottunk.

Két Zsófi nénink van, aki Annával foglalkozik, az egyik a nyolcadik random, aki igaziból ugyanígy hívják, mint ezt a Zsófi nénit itt a Vadaskertben. Ő lett aztán az igazi Trebitsch. Az első érdeme az volt, amikor a hétfői beszélgetésen szuperaput, aki alapból gyógyszerellenes meggyőzte, hogy tegyünk egy Ritalin próbát. Tettek is aztán kedden, ami nagyon rossz hatással volt Annára, sokat sírdogált. A másik gyógyszer a Srattera, amit az ADHD kezelésére javasolnak, az kábé három hónap alatt áll be, ezért mostantól elkezdjük a szedését. Ez olyan mechanizmussal működik, hogy Anna agyában termelődő rengeteg adrenalint, amit a folyamatos ingerkereséssel tart fenn kicsit visszafogja. Aztán a pénteki konzultáción felmerültek érdekes kérdések.

  1. miért lehet, hogy a rengeteg pszichoterápiából egyik sem működött
  2. megfigyeltük-e, hogy beszélgetése nem kölcsönös, csak róla szól
  3. ismétlődő jelleggel fejét üti egészen addig, amíg úgy csinálja meg a feladatot, ahogy ő pontosan elképzeli és a vizsgálatvezetőnek az már régen jó, de neki nem
  4. sztereotip mesétől nem ér el, kitart, hogy ő Elza és nem lehet ettől eltántorítani
  5. kényszeres és tik-tünetei vannak

Mindezek után bennem lassan felsejlett az orvos szándéka és megkérdeztem, hogy jól értem-e, hogy az autizmus felé próbál tolni. Erre azt a választ kaptuk, hogy lányoknál nehezebb ezt megállapítani, és töltsünk ki egy autisztikus kérdőívet, hogy megbizonyosodjunk.

Szülők döbbent csendje.

Függöny.

Szólj hozzá!

Kuckózás

2018. május 13. 21:13 - yerma

Készülünk nagyban a Vadaskertre, Anna állapotából kifolyólag most a Kuckó csoportba kerül általános terápiára, amire majd jöhet a viselkedésterápia, remélhetőleg még szeptemberig lefut az egész. Azért van szükség a kuckózásra, mert Anna szorongásos tüneteket mutat, és elég hamar eljutott az önmaga hibáztatásához is. Szinte mindenért magát hibáztatja, ami abban a részben igaz, hogy a problémák javarészt a hiperaktivitásából adódnak, amiről viszont nem tehet. A mindennapok kicsit könnyebbek már vele, érdekes, de az oviban sincs rá folyamatos panasz, nem bánt senkit. Mondjuk ezt nem értem, ha eddig neveletlennek tűnt, akkor most meg hirtelen nem, most akkor szaranyu elrontotta vagy nem, ezt azért még tisztázni kell. Persze élccel mondom ezt és iróniával, mint mindig, mert persze hogy nem rontotta el, a nagy tanulság pedig, hogy a látszat csal. Ez egy nagy ajándék, amit Annától kaptam, hogy felszínesen hiteltelen emberekkel nem foglalkozunk, mert nincs rá idő. Csak ahhoz vagyunk türelmesek, aki megérdemli a türelmünket. Ezért is utasítottam vissza a családsegítő pszichológusát, hogy ugyan már, na ne. Itt a Vadaskertben is elvárják a szülői aktív jelenlétet a képzett rutinos szakemberek, akikkel az ember szívesen együttműködik. Emellett Anna fizikai szorongós tüneteket is produkál, ennek lehetett az előfutára az a történet, amikor leolvasta a saját vérnyomását és bepánikolt tőle. Ilyen helyzeteket kell leredukálni, egy kisgyerek dolga nem az, hogy vérnyomást elemez, ami többszereplős történet. Igazából mindenkinek ott kellene lennie, aki Annával foglalkozik. Csak addig ki vigyáz rá. Mondhatnám, hogy reménykedve nézünk a jövőbe, de ez nem igaz. A szokásos egykedvű rutinnal nézünk a jövőbe, és ha nem lesz rosszabb azt megköszönjük.

Szólj hozzá!

Anyád napja

2018. május 07. 22:21 - yerma

Csak remélni merem, hogy a következő történet egy fikció, a képzeletem játszik velem valami furcsán vicces játékot, és aztán kiderül, hogy mégsem úgy van. Egyszer volt, hol nem volt.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyák napja, amit aztán a kultúrának megfelelően ünnepeltek meg a nemzetek. Horroroviban volt az a jó szokás, hogy nem parádéztatták a gyerekeket más szülő előtt, ami mondjuk intrós anyának volt jó inkább nálunk, semmint extovertált adhd-snak, aki mindig mindenhol szerepelni akar. Néha azt érzem annyira, mintha nem is tudna nem szerepelni. De aztán az új oviban már más szelek fújnak, itt közös buli van. Az anyukáknak kört kellett alkotni, ahol várta őket egy portré, amikben ha magukra ismernek, akkor leülhetnek. Anna rajza az anyjáról ütős volt, bár először simán elmentem mellette, ki ez a vicces anyuka, akinek olyan haja, mint a mosómedve farka. Akkor kezdtem csak eszmélni, hogy olyan orra is van egyben, mint Pinky Pie-nak, és vadul elkezdtem keresni az egyezőségeket, ez lennék én, jó, leültem. Anna a csoport végén jött be énekelve tavaszi szél vizet áraszt, énekelte és a koreográfia szerint a hát én immár kit válasszak résznél kellett letelepedni az anyuka elé. A dal vége felé már minden anyuka foglalt volt, kivéve minket, mert látszódott Annán komolyan gondolkozik, ő vajon kit válasszon, amikor már minden anyuka foglalt. U utoljára körülnézett és csalódottan helyet foglalt előttem, jobb alternatív anyuka nem lévén. Gyorsan elhadart egy kötelező választ a miért szeretem anyukámat kérdésre, mert szeret, csak menjünk már tovább. Olyan is volt, hogy szemtől szemben kellett énekelni, dalolászni, amit úgy adott elő, hogy a térdemen lólengett vagy a fejemet püfölte ütemesen. Közben kétszer megszólalt a telefonom, csak azért, hogy még az is ránk nézzen, aki addig nem. Közben a sírás és röhögés fura keverékét produkáltam, megható volt, hogy hát ő immár végülis engem választott örökkön-örökké, de néha meg felbuggyantak az elnyomott röhögések is.

Itt a vége fuss el véle, bizonyára álmodtam.

És a te anyád volt.

Szólj hozzá!

A winchester mestere

2018. április 25. 20:51 - yerma

A mai nap egy kritikán aluli nap volt, és szerencsére délután négykor kezdődött. Akkorra volt időpontunk a pszichológushoz, akihez kerületileg tartozunk. Nehezményezte, hogy miért csak apuka viszi Annát, anyát is akarja már látni. Költőien egyszerű a magyarázat: mert szerda délben ő ér rá. Vagyunk néhányan, akik dolgozunk, mint ahogy te is Nyolcadik Random Julis. Nevezzük így. Számokkal könnyebb. Mit gondol anyuka, miért vannak itt, indít mélyről. Pszichológia elsős tananyag, hogy így kell kezdeni, és az nem volt olyan régen. Nem tudom, és nem is érdekel. Van-e Annával valami probléma. Hovatovább önnél vannak a papírok, ADHD diagnózis három külön helyről, azt kell mondjam van. De én az ön szavaival akarom hallani. Nem-mondom-el. Miért? Mert maga a nyolcadik pszichológus, aki Annával foglalkozik és már annyiszor elmondtam már. Mi a baja a pszichológusokkal? Hogy azt a gyakorlati tényt nem tudják kezelni, hogy egy egyedülálló szülő nem ér rá egyszeri pszichológusokkal rendszeresen-délben bohóckodni, akik aztán fél év múlva elmennek szülni és kezdhetjük elölről az egészet. Továbbá azt sem veszik figyelembe, hogy az ADHD-s szülők sokkal fáradtabbak, mint az átlag anyu. Hogy Annát megértsem ismernem kell az anyukát is, mert minden probléma az anya-gyerek kapcsolatban gyökerezik.  Az jó, apukát mentesíthetjük. Sokszor anyukának is szüksége van terápiára. Ez akkor jó ötlet, ha kifizeti és vigyáz addig a gyerekre este 6-tól 7-ig. Ha nem működik együtt, akkor nem lesz hatékony a terápia. Tudom. Ahelyett, hogy örülne, hogy valaki segíteni akar. Ha azt mondanám, hogy elhiszem, egyből látná rajtam, hogy ez nem igaz.

Végül is belement, hogy Anna még háromszor menjen és akkor visszatérünk rá, hogy anyuka, akin minden por el van verve egyébként is bűntudattól megtörten igent mondjon a nyomásnak, mert különben szaranya. De most van az a pont, amikor azt kell mondani, hogy nem. Ma egyébként is megdőlt az egy napra jutó átlagos nem-ek száma, amit kimondtam. Különben is mi a Vadaskertre gyúrunk két hét múlva.

Ahogy hazaértünk Anna boldogan leveszi a könyvet a polcról. Lerántja na. Ami Jenga toronyként omlik össze. Mivel a legalsót húzta ki. Amin ott volt a külső winchester, ami így ripityára törik. Rajta az összes mesékkel.  Egy perce vagyunk otthon. Szuperapu azt mondja ő már félt a kocsiban fagyizástól, mert azt hitte összekeni vele a kárpitot.

És megvan-e Bödőcsnek az a poénja, hogy képzeljünk el egy olyan helyzetet, ami kínos és ciki, hogy mondjuk a régen látott nagynéninkkel kell activity-zni és azt kell elmutogatni, hogy fitymaszűkület. És képzeljük utána gyorsan el, hogy de jó, mert nem.

Mostanra tartunk itt.

Szólj hozzá!

Miért nem szülök több gyereket

2018. április 22. 16:57 - yerma

Sokáig azt gondoltam, hogy három gyerekem lesz. Most leírom, miért döntöttem úgy, hogy végül is nem szülök többet.

  1. Mert maga a szülés körülménye elég rossz volt. Pedig azt hittük fel vagyunk készülve. Alapjában a patriarchális férfiközpontú szülés esett nagyon rosszul, ahol az anyát nem hagyták befelé figyelni, ahol állandóan nyüzsögtek körülöttem. Ahol a szülés után a gyereket nem az anyára tették, hanem odaadták apának, amíg az anyát összevarrták, így a szülés első fél órájában az anya tehetetlen biodíszletként volt jelen, holott a dolgok oroszlánrészét ő vállalta. Ami nálunk otthon további évekig folytatódott, az anya egy senki, csak az apa a lényeg, mert ő a férfi. És neki joga van. A gyerek joga smafu, mert kicsi, az anyáé is, mert gyenge. Volt a szülésben némi teljesítmény kényszer is, aki hamarabb szült az kapta a csendes családi különszobát, aki lassú volt, vagy valami komplikáció volt, annak jutott a háromágyas, bennaltató horroranyák végigüvöltő horrorgyerekeivel. 

  2. Amikor aztán idekint kiderült, hogy gyereknevelés terén más véleményt fogalmazunk meg elkezdődött egy indokolatlanul hosszúra nyúló válási procedúra. Három évbe telt mire szétválasztottak, addig egy fedél alatt kellett kínlódni egy emberrel, akitől el akartam válni, mert vert. Talán gyorsabban lezajlott volna, hogy a ellenérdekelt ügyvéd holmi pénzhajhászásból nem javasolja, hogy húzzuk az időt indokolatlan intermezzókkal. Három havonta egy tárgyalás, alperes tanúi nem jönnek, hopp fél év csúszás. Ha a horrorovi normális véleményt ad, talán rövidebb lehetett volna, számomra megdöbbentő volt, hogy egy óvoda vélhetően pénzért egy perben az egyik fél mellett állást foglal, semleges vélemény írása helyett. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságot ezért kaptátok, most mondom. 

  3. Na aztán a válás után elég hamar kiderült, hogy az egyedülálló szülő nem ember, nem család. Támogatás nem jár neki, minimális, úgy ezer forint, mert ennyit ér, hogy míg más gyerekre két felnőtt jut, itt egy embernek kell megadnia mindazt, amit máshol kettő sem tud. Kis semmiség, ez nem fontos, mondja a társadalom, és óvoda gyámügy vígan nézi, vajon anyuka hogy tartja el négyórai munkából a gyerekét, akit az óvoda 3 órára tart bent, mert unja és nem ért hozzá. Gyűlölködni és ítélkezni, sokkal könnyebb. A fejlesztéseket nem adjuk meg, ami jár, a szülő oldja meg egyedül, azért vállalt gyereket, hát nem tudtad, hogy ez lemondással jár? Ha megoldja, anyagilag nem segítjük, nem támogatjuk, sőt hovatovább bélyegezzük és tüzes vassal üldözzük. Idegen anyukákat hergelünk, közös ellenség lesz, nanézdmár, szélsőjobbos az óvoda. Amíg a blogot írja, addig se foglalkozik a gyerekével. Jelentem apás hét van, és ez a bejegyzés nekem 25 percembe került, pont amíg lemegy egy fél Szulejmán. Vagy amíg értelmezel egy Örkény egypercest.
    Ja, részmunka idő amúgy sem nagyon van, régi helyedre nem mehetsz vissza dolgozni, ha meghallják egyedülálló kisgyerekes, sorban ájulnak vissza a munkáltatók, bocsi. A gyes 28.500 Ft a gyed extrát baszhatod, ha nincs hova menni.

  4. A problémás gyerek sem gyerek, ha nem kis szófogadó biorobot, akkor köszönjük nem kell. A javadat akarom gyermekem, azt akarom, hogy kíváncsi, gondolkodó, kreatív felnőtt legyél. Ja de nem most, amíg gyerek vagy nincsenek jogaid és hallgass a neved. Majd nagy korodban gondolkodj, addig gondolkodom majd én helyetted, csöndben színezd ki a télapót pirosra, nem, lilára nem lehet. Azért, mert azt mondtam. Mert én vagyok a felnőtt és én jobban tudom. Adok neked gyógyszert is, csak ülj csöndben a padban, mint a többi. Nem tudom mi az, hogy ADHD, de nem is érdekel. Oldd meg. Csöndben. Ja és ne mozogj. Ne rágózz, ne gyurmázz. Hogy ezzel a túlmozgásodat kötöd le, ami a szülés közbeni malőr miatt alakult ki nálad és nem tehetsz róla? Akkor se. Csak, mert én vagyok a felnőtt.

Többek között ezekért nem szülök újabb gyereket, de ezek csak mikrotársadalmi problémák. Ha mélyebbre nézek magamban megállapíthatom, hogy olyan társadalom nem kap tőlem gyereket, aki nem becsül meg. Sőt, még ezt az egyet is afelé fogom terelni, hogy tanuljon nyelveket és menjen külföldre onnan, ahol az oktatás nem fontos, legyél te is hülye, mert a legfrissebb kutatások szerint is ötmillió hülye van az országban, aki nem a realitások talaján él. Hülye tanár oktat hülyeségre majd poroszos módszerrel, ugyanmár mi is túléltük, túléled te is. Tévhit. Mi se éltük túl. Milyen áron éltük túl, szorongó, gyomorgörcsös gyerekek voltunk és ezt a buta tanárok idézték elő. Voltak direkt szívatók mindig, minden kornak megvannak a Icanénijei és Áginéjei. Akiknek a X-né végű neveik említésétől (mert alanyi jogon nem létezhettek, csak egy random X hozzácsatolt utánfutói voltak) húsz év után is görcsbe rándul a gyomor és ökölbe a kéz. És ez így jó, mert száz évig jó volt. Négy évig még biztos jó lesz.

Ha majd felnő egy nemzedék, akinek ez nem lesz jó, akkor majd elgondolkodunk maradunk-e.

Szólj hozzá!

Néma revolverek városa

2018. március 05. 21:37 - yerma

Miután letudtuk az egri kört nem sokat tudtunk tétlenkedni, mert bejutottunk a Vadaskertbe viselkedésterápiára, ami az ünnepek miatt rövidebb ideig tart, mert két hét helyett csak másfél hétig leszünk. Épp volt egy betegség miatt visszamondó gyerek, akinek a helyére befértünk ingyen és bérmentve. Cserébe nem kell menni oviba, ami most nem jó hír, mert Anna nagyon ragaszkodik a csoporttársaihoz. Fél 9-kor kezdünk reggelente, kivéve az első napot, mert mi a beugrósok szinte semmit nem tudtunk, gyorsan kellett dönteni és kizárólag egyszavas válasszal. Így nem tudtuk azt se, hogy ebéd jár, tízórai nem, mi lesz a pontos program, milyen öltözéket vigyünk. Így első napon szuperaput érte az a megtiszteltetés, hogy ja, itt 9-13 óráig vannak a gyerekek, de addig a szülőknek külön műsor van, nem ám úgy elcsatangolnak fél napokra dolgozni. Klubdélután teával. Más kérdés, hogy ebbe a klubba jó tartozni, mert ez més que un club, mint ahogy a Barcelona jelmondata is mondja. Itt mindenki sztoriján visítva röhögünk, mert aha érzés van mindenkinek. És mindenki ráér. Mert mi fölötte állunk az időnek. Na jó mi nem, de ti mindannyian igen. Az elején volt kérdőív, amit már ezerszer kitöltöttünk, hol itt, hol a fimotában, de most kitöltöttük duplán huszonharmadszorra is. Most már szuperapuval nem annyira másfélén.

Van-e a gyereknek beceneve, volt az első kérdés. Igen van, válaszolta szuperapu, Moki és Cirmi. Ez mind jó, de azért egy hivatalos kérdőívre ne írjuk már rá.

Ez itt a Néma revolverek városa. De most tényleg.

Zárt életek kialakult tolvajnyelve, egy kis birodalom Benjamin Walter élete, melynek külön szótára is van, és ő ezt nem érti. De jól tudja például, hogy Madge-nek adott egy képet, mely szerint:

"Uborka néni! Nem kell a babának forgácsfánk... De mégis minden jó lesz, ha kirándulunk megint egyszer az Északi-sarkra négernek, egy jó vacsorára! A te Halló Csumpid!"

Ennek normális, rendes, emberi értelme van. Itt minden szó megfelel egy eseménynek, ebben szerelem, regény, közös emlék, frivol célzás, kedves biztatás és más egyebek vannak. Tegye az illető emlékdobozára, íróasztalából előkerülő régi kacatjaira a kezét, és esküdjön meg, hogy nincs hasonló rejtélyes szövegű fényképe.

Szólj hozzá!

Új fog

2018. január 30. 20:02 - yerma

Kibújt az első csontfog, egyre nagyobb már, már el is felejtettem a két bors ökröcske fogakat, amikor először kibújtak, mekkora szám volt. Szinte minden régi bejegyzésre emlékszem, mint mellékszál. Kár volt leírni.

Több ponton volt igazam az előző bejegyzés óta. Az első, hogy a hagymát sikerült kirohasztani, amihez nagyban hozzájárult a melegházi klímaváltozás hatása, amellyel a hideg sarkvidéki erkélyről behoztam a szubtrópusi panellakásba gondolván, hogy így lesz neki a kisebb rossz. Másik fronton Anna kapott intelligens gyurmát, ami először úgy elgurult, hogy nem találtuk meg. Másodszor meg beleragadt az óvodában a lepedőbe, amikor Anna elfelejtette, hogy ott van, reggelre viszont már csak a ragacsos ágynemű maradt mosni. A maradékot apa laza mozdulattal dobta ki, hogy minek. Ezen a ponton elevenítettük fel a kis gázos régi családi történetét, ami arról szól, hogy ami neked fontos, nem biztos, hogy másnak is az. Akkor kapott egy slime-ot. Ami egy napig volt meg, mert az oviból már a 1/10-ed része érkezett csak haza. Anna nem tudja mi történt, vagy elajándékozza, vagy elhagyja. De hihetetlen, hogy nem érdekli és nem tudja megjegyezni, hova tette. Ma kapta meg az utolsót, ha erre nem vigyáz, akkor fel kell vállalnia a felelősséget, hogy nem lesz több. Másnak ezt talán furcsa lehet, de ez az adhd agy sajátossága, ezt a tipikus figyelemzavar, szétszórtság. Nagyon nehéz ezzel együtt élni. Kész csoda, hogy a tablet még megvan.

Tegnap este Anna nagyon zaklatott volt, nehezen aludt el, és nem engedett el sehova. Alvása sem volt mély alvás, beszélt is. De nem, énekelt, Mit énekelt? A mostani kedvenc dalunkat: A folyónál áll Dunnyuska, ezeket a szavakat dalolta, lehunyt szemmel.

Szólj hozzá!

Talán eltűnök hirtelen

2018. január 18. 20:18 - yerma

Eljutottunk végre a Vadaskert vizsgálatára is, ami mint utólag kiderült megegyezik a Fimota vizsgálattal, csak közelebb van és ingyenes. Bejelentkeztünk viselkedésterápiára ide is, hátha sorra kerülünk hamarabb, mert rengeteg értékes idő megy el a várakozással. Kellett szereznünk pedagógiai szakvéleményt, amiből azért kiderül, hogy vannak itt is problémák, de érdekes módon ezek hozzánk már nem jutnak el. Anna dühkitöréseitől mindenki megszeppenve retteg, viselkedése kiszámíthatatlan és egy percre sem áll meg megnyugodni, folyton egy embert foglalkoztat. Ez még kedves állapotában is fárasztó, de amikor rosszabb napjai vannak, akkor egyenesen tragikus a viselkedése. Ami a legnagyobb baj az az, hogy miközben ő erősödik, aközben én fokozatosan csökkenek. Eltűnök. A nagy gyógyszerellenes klub örülhet, a gyereket ne gyógyszerezzük, csak a többit, akiket kikészít. Vannak nekem is jobb-rosszabb napjaim, amikor jobban vagy kevésbé bírom.

Ez most nagyon a legalja.

Szólj hozzá!

Áldás

2018. január 13. 12:08 - yerma

Szeretünk számolni, de én így számolok. Elkészültek a blogkönyvek, ami nekem egy kimondhatatlanul jó érzés. Már megfigyeltem, hogy az én stresszkezelésem akkor járt sikerrel, hogy ha a következő fázisokon végig mentem: probléma megfogalmazása, magamból kiírás, nyomda alá szerkesztés, könyv formájában való kinyomtatás. Belelapozás, lapok megszagolása. És csak ezek után tudom elengedni a múltat.

Így jöttem rá arra, hogy az ADHD nem átok, hanem áldás. Egy állapot, ami jó, de mint mindennek vannak rossz oldalai is. Ezekkel együtt kell tudnunk élni.

Ezek a könyveink. Ha elfelejtetted, ha nem láttad kronológiában rendes sorrendben honnan bontakozott ki a történetünk, mire idáig eljutottunk, akkor nézz bele.

  1. megérett a meggy
  2. csipkebokor vessző
  3. te vagy az én párom
  4. te kis leány hova mégy
  5. érik a tök
  6. hasad a pad
Szólj hozzá!

Szétszórtság

2017. december 31. 08:21 - yerma

Van egy könyve, Szétszórtság a címe, és a Fimota néni ajánlotta, mint értékes olvasmány. És valóban, olyan szépen beszél a figyelemzavarosokról, mint eddig senki.

Amikor a könyvtárból kikölcsönöztem a könyvtáros néni utánam szólt, hölgyem, a könyv, mondta. Ja igen, mondtam én és visszamentem az ajtóból. Aztán amikor elkezdtem olvasni eljutottam oda, hogy a felnőtt ADHD sajátosságai 100 pontban, és minél többet felismersz, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az vagy. A százas listából körülbelül a hatodiknál jutott eszembe, hogy ki kell mennem vécére. Út közben elmentem a fürdőszoba előtt, ahonnan eszembe jutott, hogy le akartam reszelni a bőrkeményedés a sarkamról, fogtam az elektromos talpreszelőt és visszamentem vele a kisszobába. Amikor bekapcsoltam eszembe jutott, hogy kifogyóban az elem, újra kell tölteni. Bementem a nagyszobába az adapterért, ahol megláttam egy szaloncukor papírt, amit ki kell dobni a szemetesbe. A konyha felé fordultam, ahol eszembe jutott, hogy éhes vagyok és főzni akartam. Elkezdtem, mire megláttam egy cinkét a madáretetőnél. Arról eszembe jutott mennyire szeretem a madarakat, és amikor voltam magot venni a cinkéknek az állatkereskedésbe, láttam egy kék színű hullámos papagájt, eszembe jutott gyerekkoromban mennyire szerettem volna egy hullámos papagájt, ezért felmentem a netre és beütöttem a keresőbe a felelősségteljes papagájtartás kifejezést, ahol aztán elolvastam, hogy miért nem jó az introvertáltaknak a papagáj. Ha már itt voltam, megnéztem a leveleimet, ahol a könyvnyomda írt, hogy meg van a könyv, Anna első évi kalandjainak lenyomata. Akkor azon gondolkoztam, hogyan tudnék érte menni, most és azonnal. Sehogy, nem baj, hol tartottunk? Ja a könyv, pedig de el kellene olvasni, mert vissza kell vinni a könyvtárba, hol tartottunk benne. A századik pont az az, hogy önnek bizonyára nagy erőfeszítésbe telt mire idáig eljutott. Na igen.

Úgy 15 év múlva ennek a jelenetnek a fő motívumai meg fognak ismétlődni a családban. És ez jó.

Szólj hozzá!

Karácsony agyban

2017. december 27. 12:21 - yerma

Úgy látszik fel kell adnom a tökéletes karácsonyt, mert Anna egyszerűenn nem az a karakter, aki szép ruhában csengőszóra álmélkodik a feldíszített karácsonyfa láttán. A karácsonyfa díszítését esélyem sincs eltitkolni előle. Olvasok átlaggyerekekről, akik 10 évesen hisznek a télapóban és a jézuskában, húsvéti nyusziban és a fogtündérben. És arról is olvasok milyen szaranya, aki a csodavárást elveszi a gyerekétől. Lehet, hogy így van, de én örülök, hogy nem kell megmagyarázni hova tűnt a húsvéti nyuszi és mi az ott a tányérodon. Gügyögni a jézuskával, aki eleve egy mesebeli szereplő kiskorában: húsvéti nyuszikácska és Hamupipőkécske (ha meg létező szereplő akkor meg Kleopátrácska és Nérócska, neandervölgyi ősemberke, és Istvánka királyocska), és megválaszolni a kérdést, hogy hogyan tud egy csecsemő, aki már meghalt a világ minden emberének ajándékot hozni, és hogyan díszíti fel a világ összes karácsonyfáját. Mert Anna ezekre véresen komolyan rákérdez. Aztán elmeséltem, végül is azt, ami valószínűleg minden vallási teória alapja, hogy a jézuska a szeretet megtestesítője, és ő megbízta az összes embert, akinek a szívében szeretet van, hogy ezt a szeretetet ajándék formájában adják át azoknak, akiket ők szeretnek. Ennyit a karácsonyról elviekben.

A gyakorlatban viszont a karácsony úgy nézett ki nálunk, hogy Anna önmagához képest elég normálisan megállt a fa előtt, és kibontotta az ajándékot. Szinte semmilyen ünnepélyes jellege ennek nem volt, hacsaknem az öröm az arcán, amikor meglátta a társasjátékot. Amikor nekiültünk beigazolódott a félelmem, hogy társasjáték neki kicsit sok, mert szabályok vannak benne és a szabálykövetésben nem olyan jó, mint a kortársai. De attól függetlenül kezdte megszokni a rutint, hogy dob, lép, húz, kiteszi a jelét és vár, amíg én jövök. Addig jó kedve volt, amíg ő nyert, de a második körben, amikor megvásároltam tőle Arendale erdejét, már duzzogva elvonult, hogy velem soha többet nem áll szóba. Így várjuk az iskolát jövő szeptembertől. Aztán kitalálta, hogy a Jégvarázsos naplójába betűket ír bele, amik egész jól sikerültek, leszámítva a számoktól, amiket rendre tükörírással írt le. Van egy túlzó állítás, hogy aki ADHD-s az disz-es is, ez azt jelenti, hogy nagyobb az esélye a diszgráfiára, diszkalkuliára, amikor a betűket felcserélik vagy fordítva írják le. Ekkor én már nagyon ideges voltam, mert egyre több jel mutat arra, hogy a fimotából nem csak fi (figyelemzavaros) és mo (mozgászavaros), hanem ta (tanulási zavaros) is lesz, és ezzel a ténnyel úgy látszik még mindig nem tudok megbarátkozni. A karácsonyi sütit és magához képest normálisan sütötte, nem szaladgált el annyiszor, viszont hamar megunta.

Januárban megyünk pszichiáterhez a beszédes nevű Vadaskert intézménybe, ahol remélhetőleg hatékony terápiát adnak a neurológiai problémájára, amivel eddig senki sem törődött. Sok jót hallani a neurofeedback terápiáról például, ahol az oxigénhiányos állapotban az agyban ki nem alakult idegpályákat utólag kialakítja. Ez úgy néz ki, hogy drótokat kötnek a fejére és stimulálják az agyat normális működésre.

Lehet, hogy nekem is ki kellene próbálnom.

Szólj hozzá!

Indigó

2017. december 21. 20:31 - yerma

Már meg sem kísérlem az összes dolgot leírni, ami történik körülöttünk a jó beszólásokkal együtt, mert több időbe kerül leírogatni. A lényeg röviden, hogy Anna nő, ennek megfelelően a bemondásai is komolyabbak lesznek, mélyebbek. Indigó gyerekeknek hívják azokat a gyerekeket, akik olyan érzést keltenek a felnőttben, mintha már éltek volna ezen a Földön, Marson, vagy Plútón. Szerintem Anna egy indigó. Pontosan tudta hova jött és milyen céllal. Nap mint nap nézem, hogy tanulok tőle én. Mert például eszembe sem jutott volna magamat neurológiailag megfigyelni, ha az ő figyelemzavara nem irányítja rá a figyelmemet a saját figyelemzavaromra. Kis mozaikokból állt össze a kép lassan, őáltala. Egyre több jel mutat arra, hogy az én impulzív türelmetlenségem, nyelv-meg-nem-tanulásom, hiányos szem-kéz koordinációm nem depresszió, és annak kezelése azért volt sikertelen, mert az AD(H)D-nál a depresszió az maga a tünet és nem a tünetet kell kezelni, hanem a problémát magát. Velem nem tudjuk mi történt kisgyerekkorban, látszólag semmi vagy letagadandó. De az tény, hogy Anna kicsit több időt töltött a szülőcsatornában oxigénhiányos állapotban, mint más gyerekek és ez különbözteti meg őt leginkább tőlük, az életének ebben a szakaszában. Jelenleg minket ismer a korzó, a part menti sétány, a villanegyed, a dombvidék. Az idényárusok, zöldséges és karácsonyfaárus. Remek titkosszolgálati ügynök lenne, mert mindent kiderít, bemászik, megkérdez és megold. Álcázni nem tudja magát egyedül, de lehet hogy a kis cserfes kislány az az álca, igazából ő egy nagy fiú, aki ellenséges óvodáknak kémkedik. Gyakran beéget most már, sorban álláskor közli például, hogy neki két uborkakarika kell a szeme alá, mert fáradt, de te anya, te öreg vagy, mert megnéztelek tegnap a fürdőszobában, és hú de nagyon öreg voltál. Erre hátrafordultak többen is, hogy így van-e. Mivel nem tagadtam, nem szóltak be. Igaza van, van ilyen. Az indigó az valaminek a tökéletes mása. Mása. Olyan vagy mint a Mása.

Te vagy a Mása mása.

Ki hasonlít kire?

Szólj hozzá!

Átmeneti visszaesés mégegyszer

2017. november 24. 21:29 - yerma

Azért azt örömmel tapasztalom, hogy az élet néha igazságot tesz, és ezt most az anya-Anna harc viszonylatából mondom. Ha a szép szónak nem hisz, ami gyakori, akkor majd tapasztalásból fogja megtanulni a komolyabb összefüggéseket. Rövid időn belül ugyanis kétszer járt pórul, és ugyan nem nagy kaliberű dolgokban, de olyanokban, amik neki azért fontosak lettek volna. Első amatőr baki a színes labda vásárlás volt, mivel szuperapuval eltötyörögték az időt. Itt persze Anna akart nehezen elindulni és még az utolsó játékba is belekezdett, illetve az előzőt nem fejezte be. És mivel mi későn találkoztunk, bezárt a bolt, ahol megvehettük volna a kis színes labdát, amit már két hete ígérgetek neki és amiből a három fej már ezer éve összegyűlt. Fejeket gyűjtünk jutalomból, lábakat meg rossz pontként. De láb az amolyan mínusz szám. Amikor úgy tanultuk a negatív számokat, hogy van két zálogcédulád meg öt forintod, mennyi pénzed van. gazából abszolút értékben van jelen a láb, mert amikor adnám, akkor egy fejet veszek le helyette. Szóval elbénáztuk a labdát, Ehhez persze az is kellett, hogy a bolt, ami 6-kor zár, 5.59-kor már ne legyen nyitva. A másik ilyen eset, ahol az élet nevel az volt, hogy addig tabletezett, amíg bejött neki egy félelmetes lény egy játékban, amitől most nem mer elaludni. Persze ott vagyok éjjel-nappal mellette, de komoly szenvedés árán alszik el, és tényleg fél. A legszebb viszont az lesz, hogy ebből sem tanul, az ADGD-s semmiből nem tanul. Ennek az az oka, hogy az emberi agyban az egyszeri tevékenységek elől vannak, a rutinszerűek hátul és a kettő között kapcsolat van. Az ADHD-nál néha van csak kapcsolat. Ezért van az, hogy minden reggel harc, nem tudnak semmit befejezni, elkésnek, elfelejtenek, meg sem jegyzik és a reggeli rutin is pokollá válik. És bizonyára ezért van az is, hogy átmeneti visszaesést látok az állapotában.

De legalább az óvoda jó, csendes pihenőben szenved, de elfoglalja magát, meséket talál ki és kértem, hogy napvégén diktálja le bent meg rajzolja le a kis történeteit. A többit viszont nem zavarja. Együtt játszanak, kortárs mindenkivel. Ott sokféle gyerek van, éppen ezért elég jól rátrenírozzák őket, hogy elfogadják egymást. Ez azért még a felnőtt világban is példátlan.

Szólj hozzá!

Kis magyar anzix

2017. november 20. 07:27 - yerma

Általában sokat kesergek azon, hogy milyen bánásmódban részesülünk a mindennapokban. De mi még nem szólhatunk semmit. Vannak nálunk rosszabb helyzetben levők is, elég csak azokra gondolni, akiknek nem adatott meg civilizációban élni, hátrányosabb helyen és helyzetben élnek. Sokféle elnyomás van, aminek elszenvedői jórészt gyerekek, mert őket lehet a legjobban elnyomni. Már amelyiket, mert például az ADHD-s tipikusan nem az, akit csak  úgy engedi, hogy elnyomják őt. Sokáig azt gondoltam, hogy nekünk is jogunk van tanulni (ez mondjuk a kötelezettségünk is), jogunk van sajátos nevelési igényünkhöz mérten segítséget kapni, jogunk van békében élni. A valóságban ezek azok a jogok, amikről sokáig azt hittük csak papíron léteznek és mindig valami szűk réteg számára, akik nem mi vagyunk. A tankötelezettség olyan kötelezettség volt, amit mi jognak gondoltunk és megköveteltük, csak a másik fél nem akarta betartani. Jogom van ahhoz, hogy gyerekemmel hétköznaponként pedagógus foglalkozzon, amíg én dolgozom. Ez még most is utópia.

A legalapvetőbb joga egy gyereknek, hogy békén hagyják, ne fárasszák felesleges társadalmi elvárásokkal, ne rombolják a kíváncsiságát unalmas, nem interaktív tanórákkal: csöndben üljünk és nézzük, ahogy a másik fest, mert ettől mi művészóvoda vagyunk. Ne úgy kezeljék, mint egy lényt, aki még nem ember, ezért hallgass a neve. Mint valami említésre sem méltó létforma, hogy aztán szökőévente elővegyük, akkor is kizárólag dupla kontextusban, mert egy gyerek nem gyerek. Különben meg nem kell vele foglalkozni, így nem mondunk el neki dolgokat, nem magyarázzuk meg és nem nevezzük a nevén. Hazudunk neki, hogy azért megyünk doktornénihez, hogy ott játsszál. Ennyi erővel játszóházba is mehetnénk. Azért megyünk, mert gond van és segíteni szeretne. Ezek az ódivatú nevelési elvek még ma is léteznek, és addig nem fognak eltűnni, amíg nagyobb a szükség a nem gondolkozó emberekre, mint eddig valaha.

Mindezek ellenére nagyon úgy tűnik egy ADHD-ssel nem a világ bánik valahogy, hanem ő bánik valahogy a világgal: ha akarja óvodákat darál le és pirosra festi az eget. És neki van igaza.

Ma van a Gyermekek Jogainak Világnapja. 

Szólj hozzá!

Egy életen át

2017. november 14. 19:51 - yerma

Vissza kell vonnom azt a mondatomat, amit elkeseredettségem íratott le velem. Akkor azt állítottam, hogy nem simogatunk meg más gyerekeket, mert a miénket sem simogatja meg senki. Persze Anna példája jól mutatja, hogy ez a hozzáállás rossz, hiszen ő gátlás nélkül ölelget vadidegeneket és kommunikációra csábítja az embereket, akiktől aztán a milyen okos vagy bókot begyűjti. Lehet, hogy ezért csinálja az egészet tudat alatt. És persze az sem igaz már, hogy más szülők nem foglalkoznak vele. Léteznek természetesen a sztereotip szülők, akikről a viccek szólnak, létezik minden közösségben úgy tűnik a tenyeres-talpas vidéki liba típus, hangos és hülyeséget beszél, itt a gyerek azért gáz, mert ezt másolja. Aztán létezik a normális gyerek, hülye szülő, amikor a gyerek már régen megbocsátott és irigykedve nézi a mi bolondos, de jókedvű, lassez faire anya-gyerek párosunkat, ámde a másik szülő per nagyszülő a testével takarja el az unokát, nehogy elcsábuljon és ránk nevessen. Ami elég komoly kísértés, hát be is szól, elvonszol. Miért nem köszön Zsuzsika, kérdezi Anna, mert tényleg nem érti. Azért, mert a nagymamája haragszik rád és megparancsolta neki. Zsuzsika pedig szófogad, hagyjuk őket, majd meglesz a böjtje. Van már bennem egy Robin Hood effektus is, már átfordultam abba a szülőbe, aki nem hagyja, hogy a színes gömb gyerekéből szürke téglát csináljak, csak azért, mert az könnyebben kezelhető. Legyen más gyereke a szürke kocka, tologassák azt egyen fiókokba. Ez a helyzet igazából elég jó nekünk. És ezt nem tudják nem észrevenni a csendes kisebbségben levő normális emberek és barátkoznak Annával, beszédbe elegyednek és visszakérdeznek, bekísérik a csoportba, együtt játszanak. Emberszámba veszik, ahol ő kivirul. Igazából az ADHD egy kezelhetetlennek tűnő állapot, mindennapi extrém sport, amiben gyakran érzem úgy, hogy belehalok. Valaki egyszer azt mondta, hogy a gyerek az lerágja a húsodat, az ADHD-s pedig a csontodat is. Aki nincs ebben benne az nem tudja megítélni a helyzetünket, ezért meg kell neki bocsátani. De mindezek dacára az ADHD csak adott nekem. Önismeretet, megküzdési technikákat, rávezetést az egyetlen helyes útra. A békén hagyásra. Az alázatra. Az igazán fontos dolgokra. A saját ADHD-mra. Hirtelen nagy kerek egésszé állt össze a kép. És egy kicsit hátrább kell lépnem, hogy tudjam élvezni teljes valójában. Ezért vagyunk mindig kívül állóak, ezért nem érzünk haragot sem. Mások önértékelési és jellemhibájával nem foglalkozunk.

Csak magunkkal, mert magunkkal kell együtt élnünk.

Méghozzá egy életen át.

Szólj hozzá!

Rendes Bűbájos Fokozat

2017. november 06. 19:25 - yerma

Megint utolértek minket a párhuzamos valóságok. Először Anna pizsamapartiján, ahova szuperapu kísérte el. Az ő beszámolójából azt hallottam, hogy egy gyötrelem volt vele, mert nem akarta azt csinálni, amit a többiek, amikor feladat volt, szándékosan mást csinált és hangos kiabálással zavarta a többieket. Szerinte jövőre nem fogunk iskolát kezdeni. Ez mondjuk felgyorsította a Vadaskert folyamatát is, ahova minket elküldtek pszichiáterhez, vagy adott esetben neurológushoz, hogy az idegpályák rendellenességét tárja fel. A Vadaskertbe vad gyerekek járnak. Nem. ADHD-sok, autisták, és egyéb idegi szindrómások (Asperger, Tourette). Egyébként Anna ADHD tünetei csak bizonytalan szociális helyzetben erősödnek fel, mint amilyen horrorovi volt. Az ottani fényképeken jól látszik miket talált ki, hogy megharcoljon a figyelemért. Na viszont a mostaniakon, ami témailag a másik párhuzamos valóság, már normálisan jelenik meg. Anna, mint a Szombati Boszorkány Magazin Legbűbájosabb Mosoly Díjának ötszörös birtokosa jelenik meg rajta, vélhetően csak azért, hogy hasonlítson Gilderoy Lockhart-hoz. Viszont rimánkodva sírjuk vissza a horrorovi fotósát, aki azért különösen jó képeket csinált Annáról. Ez a mostani, 5-6 beállítással dolgozik, green box technikával, ami azt jelenti, hogy mögé vetít egy hátteret. Ami mondjuk lehetett volna normális is, de nem volt az. Giccses életszerűtlen helyzetekben, például a világűrben áll. Nyilván anyagilag sem volt annyira megterhelő, de a pillanat megállításának művészete szerintem az az ág, amire érdemes áldozni. 

vio_6186_ai.jpg

Szólj hozzá!

Ki hallott már ilyet

2017. szeptember 06. 19:47 - yerma

Elkezdtük a hallásterápiát, ami abból áll, hogy van egy szoftver, amit kölcsönzünk, és naponta kétszer 30 percen át hallgatni kell zenét, amibe különféle zajokat kevernek. A kezdeti időszakban ez a gyerekeket felpörgeti, ami aztán megnyugtatja. De minket persze épp nem. Meglepően nyugodt most Anna, és ez szemmel látható már az első nap után. Mindemellett a doktornéni normális fejlesztő online játékokat ajánlott Annának, amiből egy autós-kalandozós már be is szippantotta (traff.hu), és az egyszervolt.hu pedig még csak fogja, de még nem tud róla. A Traff különösen jó, mert szóval instruálja a felhasználót, hogy éppen mit kell csinálni. Hallási figyelem javítás, és mint az iskolában.

Ami még nagy változás az életünkben, hogy néha benézünk az új oviba szoktatásból pár órára, mert a zajos környezet most alapból is kioltja a hallásterápia hatásait. Ebben az időben Anna rendszerint várja már, hogy menjünk, mert akkor játszhat a kis barátaival. Ez más számára apró dolog lehet, de nekünk nem az.

Végre szeret oviba menni a gyerek, ki hallott már ilyet.

Szólj hozzá!

Miért nem megyünk moziba

2017. szeptember 04. 18:57 - yerma

prológus: megy a tévében a Harry Potter kettő. Jaj, de jó. Megnyugodtam, mert látta már, nem lesz baj.

Nézzük. De közben eszek. Jaj de finom volt a puding, anya lecsöppent. Anya, pisilni kell. Fogok a Moy-jal játszani. Lemerült! Anya. Kié ez a napló? Miért vonulnak a pókok? Miért fekete-fehér a kisfiú? Hol van a jojóm? Kiszaladok egy Kubuért. Galamb! Mása babák hol vannak? Mi az a baziliszkusz? Mért mondta azt a Lockhart amit mondott? (én sem hallottam, mert végig beszélted)

epilógus: ezért nem megyünk moziba

 

Szólj hozzá!

Új élet

2017. szeptember 04. 18:45 - yerma

Csak elmentünk az új óvodába, ahol éppen játszóterezéshez készülődtek. Konkrétan épp az ajtóban találkoztunk, és kaptunk az alkalmon és elmentünk ismerkedni az óvónénikkel. Azért ezt eddig is tudtuk, hogy nem egy nyafogós banda, és Anna is ért már annyit az utóbbi egy évben, hogy ez most jó legyen. Kezdhetünk új lappal és az mindig örömmel tölt el, még akkor is, ha közben verem a fejem a falba, hogy miért nem léptük ezt meg korábban. Miért voltam ennyire türelmes birka, hogy tűrtem a horrorovit és miért hagytam a két és fél évet szenvedni, amikor már senkinek nem volt jó. Erre persze megvan a válasz: mert nem mondták ki, hogy soha nem fogják Annát benn tartani délutánra, mert nem tudnak vele mit kezdeni, mert bénák.

Szóval Anna új barátokat szerzett mind a saját korosztályából, mert 6 és 7 éves gyereket, jobbára fiúk és úgy vártak minket, hogy végre egy lány. Aztán persze majd észreveszik, hogy Anna rosszabb napjain két fiúval felér és fésülni sem hagyja magát és inkább Star Wars mint Hamupipőke, de ez majd később lesz, addig meg örüljünk egymásnak. Én most láttam először azt is, hogy egy játszótéri helyzetben a korosztályával játszik és nem a jelenlevő anyát szórakoztatja, aki ez idő alatt az óvónőkkel kedélyesen cseveg. Aztán később is lementünk a játszótérre, ahol megint saját korosztályával játszott bár a végére elfáradt és egy provokáló kislányt jól meglökött. Ettől még mindig félek, hogy az oviban majd lesz ilyen helyzet, hogy egy ilyen, külön erre szakosodott játszmatündér (mint amilyen kisamőba volt) majd jól provokálja, és Anna visszalök és a felnőtt csak azt látja, hogy Anna céltalanul, gonoszságból lökdösődik, mert ő a rossz gyerek, ezért a balhét mindig ő viszi el. Erre majd még ki kell találnom egy stratégiát, hogy ilyen helyzetekben hogy védje meg magát. De itt azért ezt fogják tudni kezelni, meg a felső vezetés is engedi nekik.

Összességében a jó benyomásom erről a helyről nem múlt el, és egyre csak fokozódik. És remélem Anna az ovis emlékei közül ezt viszi magával a felnőtt életbe. És remélem, hogy ahogy a transzplantáltaknak és két szülinapjuk van úgy a mi új életünk is most kezdődik.

Szólj hozzá!

Akkor szőlő

2017. augusztus 30. 18:42 - yerma

Csak lefutottuk ezt a kört is és igaz két munkanapba tellett, de van BNO kódunk. A kód ahhoz kell, hogy Anna a fejlesztéseket megkapja, ami az ős esetében inkább mozgásfejlesztés. Az első napon amikor még nem tudtuk, hogy kettő lesz, laza fél nyolcra odaértünk a szakértői bizottsághoz, ahol egy órát kellett várakozni kint a padon, és inkább ezt választottuk, mint az 5 nm-es várótermet 2-3 problémás gyerekkel és 3 db játékkal. Az egész nap amúgy is várakozással telt, 3 különböző vizsgálat volt, ebből kettőt tudtak megcsinálni kedden, és inkább az autóban várakoztunk. A vizsgálatok nettó időtartama nem volt több egy óránál, és fél egyre értünk haza. Ma már csak egy tízperces vizsgálat volt ugyancsak Dél-Budán, ahol megállapították, hogy együtt kell nevelni a többi gyerekekkel és iskolájának jövőre a Bárczi Iskolát nevezték ki. Erről azt kell tudni, hogy nagyon közel van hozzánk és nagyon jó véleményeket hallottam róla. Most már papírunk van róla, hogy különleges bánásmódot igényel, nincs több ovi nyafogás és mellébeszélés. De ez nem is nyafogós ovi. Bár a régi helyünkön sem az ovi intézménye volt a horror, csak valahogy az ovin maradt rajta, szép, kulturált ovi volt, és voltak benne értékes emberek.

Kezdeném azzal, hogy felhívtak, hogy milyen jelet választunk. A választék: pöttyös labda, lombos fa, lufi, szív, virág és szőlő. Ez egy elég jó felhozatal, de azért felhívtam az érintettet, aki gondolkodás nélkül vágta rá, hogy szőlő. Akkor szőlő. Aztán a szakértői eredménnyel bementek a csoportba, ahol kapott egy plüss pávát, amivel várták már őt, ezt Anna Citromnak nevezte el. Nagyon tetszett neki a hely, az óvodavezető is aranyos volt. Közben még fül-orr-gége vizsgálat is, hogy kezdődhessen jövő héten az AIT-hallástréning.

Épp mielőtt unatkozni kezdtünk volna.

Szólj hozzá!

Fortocska

2017. július 03. 22:05 - yerma

Mi most oroszul tanulunk. Anna először, én meg újra. Aki azokban a csodálatos 80-as években volt fiatal, az tudja, hogy volt egy tévéműsor, ahol a lelkes pajtások tanulhattak játékosan oroszul, ez volt a Fortocska. Arra konkrétan nem emlékszem, hogy milyen volt maga a műsor, de arra igen hogy olyan lelkes pajtás voltam, hogy volt Bulgáriából egy levelezőpartnerem, akivel oroszul leveleztünk, a Daniela. Na de mára már mindent lefelejtettem, illetve szinte mindent, mert érdekes módon olyan egész mondatot jönnek vissza, hogy zdrasztvujtye ribjata, zdrasztvuj tavaris ucsityelnyica. Nagyon komoly. Azt leszámítva, hogy már próbálkoztam orosz nyelven Annánál, aki ezt észre is vette - félévesen.

A mostani kedvenc, ami a retró évek hangulatát hozza vissza az a Mása és a medve mese. Ez egy orosz nyelvű, úgy hatperces részekből álló sorozat, modern grafikával és zseniális humorral. Ha egy mondatban kellene összefoglalni, hogy miről szólnak ezek a mesék, akkor azt mondanám, hogy egy adhd-s kislány és egy medve jelmezbe bújt egyedülálló szülő kalandjait örökítik meg. Ahol Mása és a medve vicces szimbiózisban élnek egymással. Mása valóban kreatívabbnál kreatívabb bosszantásokkal zavarja meg a medve békéjét, akit Miskának hívnak. A kedvenc részünk a festős rész, amiben a medve festeni kezd, de Mása nem hagyja, és ő is lefest mindenkit a saját által kitalált színekben. Aztán végén minden valós személyt és növényt arra a színre fest, amilyenre ő a képén álmodta. Közben énekel, és viccesen beszél csak nem értjük mit. Így indult el az igény arra, hogy megértsük mit mond és mit énekel (youtube-on nézzük eredeti orosz változatban). De mivel cirill betűket nehezen tudunk keresni egyelőre csak hallás után énekelünk.

Persze benne van az esély, hogy ami a felnőttnek vicces, mert magára ismer, az a gyereknek is vicces, mert magára ismer és azt követendő példaként állítja maga elé. Ilyenkor megkérdezem, hogy szerinted mit gondol a medve, amikor Mása hatodszor koszolja be a ruháját, és a medve hatodszor mossa ki ráadásul mángorlóval és hatodszorra varr egy újat neki. Hogy aztán újra ráborítson egy üveg lekvárt.

Aki ebben a mesében nem ismer magára az szerencsés. Azonban nem boldog, mert nincs kreatív gyereke. Annak a gyereke nagy eséllyel nem fog feltalálni semmit, nem lesz virtuóz semmiben.Átlag lesz. Nem tudom milyen érzés lehet olyan gyereket nevelni, aki nem más, és nem különleges. 

De nem is érdekel.

Szólj hozzá!

A fajok eredete

2017. június 28. 13:28 - yerma

Az okos molylepke után (aki sanszosan adhd-s volt csak nem tudta megfogalmazni) belebotlottam egy videóba az állatvilágból. Ami azt bizonyítja, hogy az evolúció van, az ember a majomtól származik.

Szólj hozzá!

Szintén zenész

2017. június 23. 18:38 - yerma

Mégis micsoda lista ez?

Justin Timberlake 
Emma Watson
Bill Gates
Eva Longoria
Robin Williams
Albert Einstein
Whoopi Goldberg
Jim Carrey
Elvis Presley
John Lennon
Steven Tyler
Liv Tyler
Bill Cosby
Stevie Wonder
Jack Nickolson
Winson Churchill
John F. Kennedy
Robert Kennedy
Kurt Cobain
Leonardo da Vinci
Stephen Hawking
Sylvester Stallone
Walt Disney
Cher
Alexander Graham Bell
Károly herceg
Thomas Edison
Galileo Galilei
Woody Harrelson
Dustin Hoffman
Jamie Oliver
Wolfgang Amadeus Mozart
Michael Phelps
Alfred Hitchcock
Ludwig van Beethoven
George Bernard Shaw
Richard Branson
Carl Lewis
Louis Pasteur
Hans Christian Andersen
Jules Verne
Agatha Christie

Szólj hozzá!

Korong dobás

2017. május 28. 16:18 - yerma

Gyereknapra kapott Anna egy tapadókorongos labdajátékot. Különösen azért szeretek vele játszani, mert ő labdajátékokban kissé ügyetlen, és legalább gyakoroljuk. Lehet, hogy ez szabadtéri játék lenne, de valahogy nincs kedvem szabadtérhez, mert még pihenem ki a tegnapi gyereknapi mulatság zajártalmait. És még nem vagyok túl rajta. Ámulva tapasztalom, hogy van egyáltalán valaki, akinek ez tetszik és nem gyerek. Ezért kifejlesztettük a szobai változatot. A cél az ajtóra góldobás, amit nehezít, hogy az ajtó egy helyütt tapétával van bevonva, ahol a tapadókorong nem tapad. Az egyik játékos a dobó, a másik a védő a két tányérral. A tapadásból adódóan egyértelmű a gól, valamint biztosítjuk, hogy a legkevesebb mozgási energiával játsszuk ezt a játékot. Ugye a labdajátékoknak az egyik legnagyobb hátránya, hogy menni kell a labdáért, mert elgurul. Viszont nagyon vicces így.

Különben sokat gondolkozom azon, hogy milyen sportlehetőségei lennének egy adhd-snak, mert nem nagyon tartják be az alapvető szabályokat sem. Odáig jutottam, hogy úszás jó lehetne, mert ha nem tartja be a szabályokat, akkor lesüllyed. A másik, amit mondanak a judo vagy karate. Az egy egy elleni sportokban gondolkodom, mert a csapatsportokban együtt kell működni a társakkal, és abban nem jók. Aztán olvastam arról, hogy két hiperaktív vívó megalakított egy vívóklubot hiperaktív gyerekeknek (Hiper SE). Furcsa ez a fajta hozzáállás, ráadásul ha melléteszünk olyan egyszerű képzavarokat, amiben élünk, hogy például a művészovi a rajzolni szerető Annát nem engedi rajzolni csendes pihenőben, amikor ő már nagy az alváshoz. 3  év alatt eddig nem engedték rajzolni, csak akkor, amikor elő volt írva. Még akkor sem, ha ő így nyugtatja le magát, vagyis az egész csoport megszabadult volna a hiperaktivitás rossz oldalától.

Ez így leírva még durvább, mint a valóságban. Az pedig nagy szó.

Szólj hozzá!

Meglehet

2017. április 22. 22:39 - yerma

Enya: May it be

Meglehet, hogy egy éji csillag
Leragyog rád.
Meglehet, hogy amikor az éj leszáll
A szíved igaz lesz.
Magányos úton jársz,
Ó, milyen messze vagy az otthonodtól. 
Elérkezett a sötétség
Higgy és megtalálod az utad.
Leszállt a sötétség
Egy ígéret már benned él. 
Meglehet, hogy az árnyak hangja
Messzire száll majd
Meglehet, hogy folytatod az utad
Hogy fényt találj
Amikor elszállt az éjszaka
Talán arra ébredsz, hogy látod a napot.
Elérkezett a sötétség
Higgy és megtalálod az utad.
Leszállt a sötétség
Egy ígéret már benned él.

Egy ígéret már benned él.

Szólj hozzá!

Piggles

2017. április 01. 15:34 - yerma

Már folytatásos teleregénnyé nemesült Piggles, a malac története. Ez a szereplő a farmos játékban van, és havonta felbukkan, mert meg kell menteni. Persze mindenki sajnálja, de Anna különösen kötődik hozzá. Eddig simán megmentettük, mert gépközelben voltunk, ám most nem. Még 120 fű kellett volna, amit 1200 aranyért lehetett megvenni. Nekünk 1300 aranyunk volt, amit három hónap alatt kuporgattunk össze arra, hogy 2000 aranyért elindítsuk az aranybányászatot. Nagy dilemma volt, hogy odaadjuk-e vagy nem. Anna nem vállalja  döntést, ami azért jó, mert én sem. Az esze azt súgta, hogy ne mentsük meg, mert akkor csomó pénzünk marad. A szíve meg azt súgta, hogy mentsük meg, mert Piggles cuki. Anya döntsd el te. Nem döntöm el én, mert ez a te farmod. Láttam, hogy vívódik. Ha nem mentenéd meg, akkor bánnád. Van annyi pénzed, add oda. De akkor nem lesz.

Adhd tanács a fimóta szülői tréningről, hogy ismertessük meg a pénzzel, legyen zsebpénze és azt költse is el azonnal, mert kell az impulzív megerősítés és ne spóroljon vele.

Ha most megmented, akkor majd kitaláljuk, hogy legyen aranyunk. Ha minden kötél szakad, akkor vehetünk is, de úgy, hogy mondjuk egy heti pudingról lemondasz Piggles megmentése érdekében. Pigglesért bármit. Bónuszként Piggles megmentéséért szintet léptünk, és megnyílt a virágfarm. Ami Piggles nevét kapta, mert Piggles ajándéka lett.

A tanulság az, hogy kell keresni valamit, amihez kötődik, mert akkor könnyebben megteszi, amit kérek tőle. Bele kell vonni a döntésekbe, így nem érzi, hogy sodorják az események magukkal, amikre hatása nincs. Azokat a szabályokat tartja be könnyebben, aminek kialakításában részt vett. Ehhez viszont embernek kell nézni és emberként kell bánni vele.

Nekem ez könnyű.

Szólj hozzá!

Az én óvodám

2017. március 28. 19:38 - yerma

Mindannyiunknak vannak emlékeink az óvodából, jók vagy rosszak, általában közömbös emlékeket nem őriz meg az agy. Az én emlékeim között az első helyen van az óvónő, aki 40 fős csoportban rendet rakott, az akkori figyelemzavaros vagy egyszerűen csak eleven gyerekekkel elbánt, én pedig kötődtem hozzá. Nem volt választási lehetőség, ez volt Az óvoda, ahova mindenki járt. Akkor a problémás gyerek az nem volt gond. Mi gyerekek simán felfogtuk, hogy Petike más, mert máshogy viselkedik, és Tomika más kultúrából jött. 

Bezzeg ma már sok minden máshogy van. A szülő válogathat, hova viszi a gyerekét, az óvoda is válogathat a gyerekek között, na a gyerek véleménye az most sem számít sokat, kivétel a kevésnek, ahol igen. Gyorsan megyünk, de mégsem a jó irányba. Ha Annát kérdezném az elvesztegetett oviévekről csak remélni merem, hogy az előtte álló egy év marad meg benne. Mert a hátunk mögött levő két és fél év butaságból, meg-nem-értettségből áll. Hogy senkitől nem kapott olyan figyelmet, amilyenre szüksége volt, olyan bánásmódot, amivel jobb lett volna neki és ezzel könnyebben lehetett volna kezelni őt. A felnőtt hozzáállása mindig a kulcs, mert az megváltoztatható. Mert Anna kezelhető, ha tudjuk a titkot, és rá lehet jönni, mert mi is rájöttünk. Ehhez viszont széles látókör kell, szeretet és tudás. Ha majd nem kipipálandó feladat lesz, a megúszásnak a lehetősége. Persze így ezeknek a hiányában Anna a rossz, rajta minden balhét rá lehet verni, a gyerekeket pedig arra trenírozzák, hogy az ha a hergelés után odacsap, gyorsan be kell árulni, és akkor megy a kiabálás. Olyan jót játszottunk, hogy elfelejtette, hogy hazudnia kell, mondja Anna. Az adhd-sok gyakran találják fején a szöget. A hazug és árulkodós gyerek így az adhs-t iskola végére kiközösíti és a kábítószerekhez taszítja. (Ez tény.) Az árulkodós gyerek szülei pedig fizetik az adhd-s rehabilitációját az adójukból. Mint ahogy az adhd-s szülő is az árulkodós gyerek antidepresszánsait is felnőttkorában, mert az sem fogja a környezet erőszakosságát ép bőrrel megúszni. De kit érdekel pár pofon meg egy kis vér, ha a felnőtt egójáról van szó? Kit érdekel a gyerek, ha a felnőttről van szó? Kit érdekel a gyerek, ha a felnőtt kényelméről van szó? Mert a gyerek azért van, hogy kiszolgálja a felnőttet. Jól viselkedjen és kushadjon a koszt-kvártélyért cserébe. Ne kérdezzen és ne legyenek önálló gondolatai, és ezt úgy oldjuk meg, hogy az iskolában azt kérdezzük tőle, amit nem tud. Mindig az apró betűt, ami nem fontos. És ha oda eljutunk, ezen mind csodálkozni fogunk. Csak gondolkodni ne kelljen.

Szép világ lesz, mi?

Boldog új népet!

Szólj hozzá!

Gazdálkodj okosan

2017. március 11. 09:05 - yerma

Kívülről a körülmények ismerete nélkül úgy tűnhet nem történik semmi. Megvallom, néha belülről is. De vajon miért látjuk így? Mik a körülmények és mi van a háttérben? Az újabb óvodai incidens csak a jéghegy csúcsa, önmagában így nem tudjuk értelmezni, alá kell szállnunk.

Gyakran hivatkozik az óvoda arra, hogy ő más szakember véleményét nem fogadja el, azt magára nézve nem tekinti mérvadónak. A saját intézményrendszert a nevelési tanácsadó és a szakértői bizottság véleménye jelenti. Így hiába van nekünk az ország egyik legjobb adhd-szakértőjétől papírunk, amiben az adhd-t diagnosztizálta, ez ide nem elég. Óvodai fejlesztése és kezelése nem kezdődik meg, mennek a hónapok. Az adhd diagnózis a szülői tréninggel együtt 70.00 Ft-ba került. A viselkedésterápia alkalmanként újból 10.000 Ft. Rebesgetnek neurofeedback terápiát, ami a gyerek agyhullámain keresztül próbálja meg az agy berögzült rossz huzalozását korrigálni. Azt mondják nagyon hatékony. 10.000 Ft egy alkalom, de a tartós eredményhez 40-60 alkalom szükséges, számoljunk 500.000 Ft-tal. Mozgásterápiára havonta kapunk egy darab időpontot és ha tíz percet késünk (ami egy figyelemzavaros gyereknél nem ritka), már nem fogadnak. Megint mennek a hónapok. Magánúton ugyanúgy 5.000 és 10.000 Ft között vannak a foglalkozások alkalmanként. Az én napi 4 órás munkaviszonyomból származó bevételem a rezsi kifizetése után úgy 50.000 Ft. Ebből még nem ettünk és nem vettünk ruhákat. Esélyem sincs félrerakni a kezelésekre. Ezért lenne fontos, hogy 8 órában dolgozzak.

Ezért fordultam, a világ legjobb óvodavezetőjéhez, hogy oldjuk már meg az egész napos bennmaradást. Más, messzibb helyszíneken nem tudom megoldani a hazavitelét 1 órakor. Nekem megoldási javaslatom is van, menjünk át egy olyan csoportba, ahol olyan óvónő van, akit Anna elfogad és számára hiteles. Ezzel Anna megnyugszik, a többi gyerek pedig megszabadul tőle. Így elkerülhető lett volna más gyerekek elűzése is a csoportból. Viszont az óvoda belső ügye magánügy és a világ legjobb óvodavezetőjének megígérték, hogy ez az ovi az ő játszótere lesz. Arcvesztésnek él meg így minden olyan megoldást, amit nem ő talált ki, mert nem-a-gyerek-választja-az-óvónőt és nem-is-maga-anyuka-hanem-én. Ennek az arcosságnak vannak most már fizikai sérültjei. (Bár amikor a kislánytól másnap reggel bocsánatot kértem, akkor már nem nagyon látszott a nyoma. És azért nem Anna kért bocsánatot, mert ha a szájába olyan szavakat adunk, amivel nem azonosul csak dacot vált ki belőle, és másnap jobban odacsap. Ezt nem akartam. Mindazok dacára, hogy az óvodai történésekért nem én vagyok a felelős.) És ez az oka annak, hogy nem szeretem az itteni óvodavezetést. Simán beáldozza a gyereket (más gyerekkel együtt) azért, hogy az ő egója ne sérüljön. Érdekes volt látni, hogy más óvodavezető ugyanehhez a kérdéshez mennyire másképp áll hozzá, amikor az önkormányzatnál erről az új ovi vezetőjével beszélgettünk.

Az a feladat, hogy meggyőzzük a világ legjobb óvodavezetőjét (amiről azért a társ szervei másképp vélekednek), hogy tegye már Annát át Ibolya néni csoportjába májusig, mert szeptemberben így is- úgy is elmegyünk. Azért nem most, mert év közben nem vesznek át semmilyen gyerekeket, adhd-st pedig pláne. És majd iskolába is abba fogunk menni, aki az alapító okiratában sni-s gyereket (aminek az egyik fajtája csak az adhd, minden adhd sni, de nem minden sni adhd) befogad. Mielőtt még az iskolában találkoznánk is bárkivel újra.

Szólj hozzá!

Csont nélkül

2017. március 09. 13:04 - yerma

Az adhd csoportban a minap azt beszélgették az anyukák, hogy honnan is lehet felismerni, hogy valaki adhd vagy csak szimplán neveletlen és rossz. Arra jutottunk, hogy onnantól adhd, amikor amikor a normál nevelési módszerek nem segítenek. Valaki Vekerdytől idézett, aki szerint az a különbség, hogy az átlagos gyerek az lerágja a húsodat. Az adhd pedig a csontodat is.

Szólj hozzá!

Aranyélet

2017. március 04. 13:08 - yerma

Feljelentő Amőba Szülő (inkább nem rövidítem) olyan forgalmat csinált ezen az oldalon, hogy már anyagilag is profitálhatok minden kattintásból. Köszi. Bizonyára unatkozol itt, ezért neked is egy kis játék.

Magyarország az egy ország?

1 igen
2 nem
x nem tudom

Amennyiben igen, van-e itt vajon szólásszabadság és véleményszabadság?

1 igen
2 nem
x igen, de nem sokáig

Jogállam-e vajon, ahol hatóság előtt büntetlenül bírálhatod más nevelési stílusát úgy, hogy a körülményeket nem ismered? (Ezt a választ még a kedvenc óvodavezetőnk is tudja)

1 igen
2 nem
x mivan?

A törvények mindenkire nézve kötelezőek-e?

1 igen
2 nem
x ki nem szarja le, amikor csak én számítok

Miért nem ismerem a körülményeket?

1 mert nem mondta el neked senki, mivel semmi közöd hozzá
2 mert buta vagyok
x mert engem csak saját magam érdekel, más meg nem

A gyerek szocializációjának ki az akadálya?

1 mindig más
2 a kedvenc óvodavezető, aki a törvények rendelkezései ellenére nem engedi, hogy Anna másik csoportba menjen
x bárki más, aki nem én vagyok

Mivel magyarázod, hogy a múltkori partizán akciód és a mostani után sem áll ki melletted senki?

1 mindenki buta, aki nem én vagyok
2 én vagyok buta
x az erő velem van, és Darth Vader az apám

Bár ezt a helyzetet már elég nehéz röhögés nélkül kibírni. Minél több jogi fórumon elhangzik az ovi neve, annál jobb. Ha engem, mint az ügy érintettjét tényállás tisztázására hívnak fel mindent elmondok még egy hatósági helyen, így az óvoda harapófogóba kerül és kénytelen lépni valamit. Természetesen a jogszabályok maximális betartása mellett. Másik szülő nem látta a páni félelmet Teca néni szemében, amikor először szóba kerültek a hatóságok. Különben amióta per van, azóta élhető az ovis életünk, nem vicsorog, nem bájolog. Nem tudja bizonyítani az igazát? Az baj.

Illetve nem baj.

 

Szólj hozzá!

Az amőbák köztünk élnek

2017. március 04. 09:00 - yerma

avagy anyuka, ma többet már ne igyál

Kedves Cinegés szülők!
Ismét az Anna problémával állunk szembe szinte tehetetlenül... :(
Megkérnék Minden cinegés szülőt,hogy ha gyermekeiteknek voltak az Annával összetűzései(karmolás,harapás ,bármi egyéb,ami Anna után nyomt hagyott),kérlek Titeket,hogy írjátok össze egy lapra és a cinege csoportba egy zárt borítékba adjátok le.
Ugyanis nálunk ismét (szüntelenül)zajlanak az Anna megnyilvánulásaiból származó történések!!! :(
Amit mostmár igen csak nagyon nagyon visszafogva tudok magamban tartani !!
Poló tépés,sapka szaggatás ,mély nyomot hagyó nyaki és váll harapás ,haj kitépése tőből,olyan szintű karmolás az arcon ami 8 napon túl gyógyul ... és még sorolhatnám napestig!!!
Kérlek Titeket,hogy gyermekeiteket kérdezzétek ki minden nap,mert lehet hogy nem merik elmondani.
Segítsetek,mert ez a tehetetlen állapot már nem biztonságos !!!
Köszönöm,hogy elolvastad!!!

ezek mind látható nyomok, hogyhogy nem merik elmondani ami 8 napon túl gyógyul és látlelet is van róla?

Az ilyenféle megnyilvánulásból köszönöm nem kérünk!!!
...Vagy talán furdal a lelkiismereted!????

Anna akart venni egy plüss pónit, mert a kislány vágyakozva nézett rá, ez még a karmolás előtt történt (amióta még nem telt el 8 nap, tehát nem tudhatod, hogy 8 napon túl gyógyul)

Így van...Van bizonyíték,rengeteg!!!!!!!°
...És gondolom,még lesz is!!!

tapasztalatból mondom, hogy egy fénykép nem bizonyíték, látlelet kell, orvosi vélemény, a bemondás és handabanda nem elég, sőt azt is bizonyítani kell majd, hogy nem te verted meg és nem az óvónő

Tanúskodni nem gondolod,hogy majd melletetek fogok????

te csak add magadat ez nekem pont elég, senki nem várja, hogy mellettünk tanúskodj, arra irányult a kérdés, hogy mersz-e tenni valamit, vagy ez is csak szájkarate és ámokfutás, amit mindenki döbbenten néz, ez már pszichiátriai eset, ahogy viselkedsz

Te ripacs!!!!!!...

te amőba

Minden elismerésem az óvodáé!!!!!!!!!!!!
A csoport fantasztikus(lenne a lányod nélkül),az óvoda vezetése pedig szuper!!!!

az óvoda szuper vezetése miatt szív a lányod szeptemberig, örülök, hogy neked ez tetszik

Erről ennyit!!!!
Hazudgálj továbbra is a blogodban TE SZERENCSÉTLEN!!!
VALÓSZÍNŰ,hogy ARRA TÖBB IDŐT FORDÍTASZ,MINT A GYERMEKED NEVELÉSÉRE ÉS ODAFIGYELÉSÉRE!!!

ez mind fikció, amivel a gyámhivatalnál téged kiröhögnek

Ismerek 1,2 sni-s gyermeket,attól függetlenül Ők tudnak viselkedni,és a szüleik szeretik őket,és igen sokat foglalkoznak velük.
Tudod ,most jutott eszembe:
SZERINTEM A LÁNYOD NEM HOGY ELÉG TÖRŐDÉST NEM KAP TŐLED,DE A SZERETET SEM NAGYON,...
EGY SZERETETTEL TELI ÉDESANYA GYERMEKE MAGÁBAN HORDOZZA AZT,AMIT OTTHONKÉNT NYÚJT ÉS BIZTONSÁGOT AD SZÁMÁRA A CSALÁD FOGALMA!!!!!!!!

ez is fikció, és erről nem tudhatsz, mert nem mondja el neked senki, ne kiabálj, mert attól még nem lesz igazad, csak komikus leszel az elfojtott frusztrációddal, amit nem tudsz kezelni

A sértegetéssel nem megyünk semmire!!!
Fogunk még találkozni!!!

alig várom, de most komolyan

...Hidd el azt a stílust,amit Te képviselsz,azt sem fogják ott figyelembe venni!!!
Sajnos ilyen emberek szerencsétlennek születnek,és úgy is fognak meghalni!!!!

saját tapasztalat?

s a feljelentésemmel nem az oviban fognak kvázi vizsgálódni jobban,hanem a Te morbid nevelési irányzatod iránt !!!

ez nem mondanám, mert ha engem is hívnak a tényállás tisztázására, akkor én elmesélem az ovi felelősségét is, különben pedig semmi közöd nincs a nevelési módszereimhez, mint ahogy nekem sincs ahhoz, hogy milyen ízléstelen ruhákban járatod a gyerekedet

Szerintem a gyermeked és te is kicsit mostmár szocializálódhatnátok!!!!

Szólj hozzá!
Címkék: ADHD küldetés

ADHD-ról újra

2017. március 03. 16:14 - yerma

Röviden akkor összefoglalnám, hogy mi a helyzet velünk, mert felmerült a gyanú, hogy túl átvitt értelemben beszélek és ezért érthetetlen. Az ADHD egy fejlődési rendellenesség, ami fejlesztéssel, szeretettel és türelemmel javítható. Ezekből az óvodája egyiket sem nyújtja, miközben alapító okiratában sajátos nevelési igényű gyerekek integrálásával kérkedik. Ez számomra elfogadhatatlan, hogy ha egy orvos például kap egy beteget, azt mondja, hogy most nem akarlak ellátni. Fejleszteni nem akar, szeretetet nem tud adni, más óvónők ilyen típusú kísérleteit szigorúan tiltja, türelme meg csak a bazsalyogni van, amit kizárólag egysejtű amőba szülőknek tartogat. Az ADHD gyereknél a hagyományos gyereknevelési módszerek nem működnek, a ha-ezt-csinálod-akkor-megbüntetlek típusú mondatokat az ADHD-s meg se hallja, mert nem úgy van huzalozva az agya. Aki az ADHD-s szülőknek hatékonyan akar nevelési tanácsot adni, annak alapjáraton 500 oldal szakirodalmat kell végig olvasnia. Amit még Teca néni sem tesz meg, akinek ez a szakmája; egy másik szülőtől végképp nem elvárható, így kifejezetten sértő a beszólás jogcíme. Teca néni első lépésben más szülők és gyerekek hergelésével próbált meg minket elüldözni, és az így kapott gyámhivatali fenyegetéseket szívből támogatom, mert akkor majd kiderül, hogy egy óvodavezető egy helyi torzsalkodást (karmolást) saját hatáskörben intézményen belül nem tud megoldani. Másod fronton ott lendült támadásba, hogy szuperaput hergelte, illetve ők ketten egymást, egészen addig, amíg a családsegítő kezébe került a pedagógiai szakvélemény, amelyben leírták, hogy Anna milyen elhanyagolt állapotban van. Szuperapu szeme felcsillant, hogy így végre majd elvehetik a kiscucót az anyjától. A családsegítő ki is jött és itthon egy nyugodt és ápolt kisgyereket talált, aki megmutogatta neki a játékait. Erre már én is megmérgesedtem és feljelentettem Teca nénit az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, az eljárás folyamatban van.

Mindezek mellett azért olyan emberek is vannak ebben a történetben, akik ismerik a Bodzavirág című dalt, és Annával normális hangon beszélgetnek. Éppen ezért a gyámhivatali akcióik nem is nagyon zavarnak, mert tudom, hogy a másik szülőnek is igaza van, aki félti a gyerekét Anna hirtelen hangulatváltozásaitól és impulzivitásától, ami az ADHS-s gyerekek közül mindegyiknek van. Mellesleg másik szülő szóról szóra idézett Anna pedagógiai szakvéleményéből. Köszönet továbbá Ibolya néninek aki mindezen tiltások dacára, ölelgeti Annát, jaj de vártalak már kijelentéssel. Külön köszönet Andi néninek, aki napi szinten ezt a horrort tapasztalja és helytáll. Köszönet Réka néninek is, aki valószínűleg az egész balhét elviszi majd Teca néni helyett, mert rengeteg elméleti tudással rendelkezik. Mert egy percre se gondoljuk, hogy Teca néninek haja szála görbülni fog. Még annak dacára sem, hogy a nyilvános cégadatok szerint a gazdálkodásban is bénázik.

Szólj hozzá!

Hiperanyu

2017. február 22. 19:04 - yerma

Miután kiderült számomra az ADHD genetikai jellege, ott motoszkált bennem a kérdés, hogy vajon melyik ágról örökölte Anna. Hogy szuperapu hiperapu-e, vagy a szuperanyu a hiperanyu. Találtam egy felnőtteknél is használható tesztet, ami ezt megméri ezen az oldalon. Inkább hiperapu.

 

hiperanyu.jpg

Szólj hozzá!

Az ADHD küldetés

2017. január 29. 15:16 - yerma

Swedish title: Bokstavsbarn
Animated film by Erik Rosenlund

Lassan küldetésemnek érzem, hogy megismerjük ezt a rendellenességet, és ha megismerjük akkor már könnyebb elfogadni is. Így minden érdekes videót amit találok róla megosztom, okulásul. Annak, aki nem ebben él.

Szólj hozzá!