te is

Nélkülem unatkoznál


Valaki ír

Volt iskolás karácsonyi ünnepély, amit az óvodásoknak adtak. Már egy ilyenen tavaly rész vett óvodásként. Most áll a színpadon a többi gyerekkel, és énekel, meg sem mozdul. 15 neurotipikusnak tűnő gyerek énekel. Nincs rendbontás, nincs nyafogás. Feladat tudat van helyette, meg kitartás. Magatartása és szorgalma továbbra is példás. Nem tudom mi történik velünk. Várom a kifulladást, a kész átverés kandi kameráját, de nem jön.

Továbbra is tolja a Starblock Planetet, ahol angolul csacsogunk ismeretlen emberekkel. Egyszer találkoztunk magyarral is, azt matematikai feladványokkal bombázta. Én már ezen azért mosolyogtam, mert tudtam, hogy ez fog történni. A szikra Jacob Barnett-je kvantumfizikai összefüggésekkel bombázta a kortársait, akik menekültek előle, a Házirend auti Jacob Hunt-ja kriminalisztikai nyomrögzítéses módszerekkel tette ugyanezt. Kortársai nem értették, próbáltak előle kitérni, ő pedig nem tudta, hogy ez miért nem jó.

Szabadidejében Anna könyvet ír. Az én történetem lesz a címe, mondja. Eddig négy tervezett fejezete lesz, az első Veronás, ezt már meg is írta. Látszik, hogy matek tagozatos osztályba jár, mert az életkorral játszik benne, amikor Verona x éves volt, akkor Anna x-3, és minden x-re kiszámolja a természetes számok halmazán. Ez ki is tesz egy oldalt neki. A második fejezet rólad fog szólni, anya, mondja nekem. Úgy írja le a szavakat, ahogy kiejti, ahogy hallja. Gördülékenyen fogalmaz, csak úgy áradnak neki a szavak és már megvan a tudása ahhoz, hogy a gondolatokat tetten érje és megőrizze későbbre. Szerzek a régi táska írógépbe szalagot. Asdf jklé. Szeretlek dédi. Fakad a dal.

Valaki ír.

Bábel

Ezek a szülők örökké azt hajtogatják, micsoda szerencse, hogy az én fiam jó beszédkészségű és ragyogóan intelligens. Próbálnák csak ki, milyen, ha az önmagába zárkózó gyerekünk nagyon is észreveszi a külvilágot, sőt, mindenáron kapcsolatot akart teremteni vele. Ha olyan akar lenni, mint bárki más, csak éppen fogalma sincs, hogyan.

Jodi Picoult: Házirend

Ez az idézet a fent említett könyvből származik és neurotipikus gyereket neurotipikus szülei talán nem is értik a mondatot így összefüggéseiben. Amiért viszont nekem eszembe jutott az az, hogy Anna elég komolyan kezdi produkálni ezeket a tüneteket is. Valamiért ég benne vágy, hogy vadidegen külföldi gyerekekkel ossza meg a gondolatait. Eleinte ezt magyarul tette, szerveres játékban betolta a japán fiúnak, hogy szia, játsszál velem, és köszönöm. Persze az első reakciója a másiknak az volt, hogy lerázta. Elmondtam neki, hogy a világ bármelyik részéből sorsolhatnak mellé gyerekeket, és annak nem köteles magyarul értenie. A következő lépés az volt, hogy magyar angollal válaszolt nekik. Tenk jú, pötyögte be, amit random spanyol kiscsávó megint nem értett, de legalább volt benne annyi, hogy megkérdezte, milyen nyelven beszélünk. Anna nem értette miért nem érti a másik azt, hogy tenk jú, amikor az angolul van.

Erre meséltem neki egy példát, hogy van olyan szó, ami magyarul és értelmes, meg angolul is, de mást jelent, és kiejteni is máshogy kell. „Én ha egy angol regényben tizenegy borostyánfésűről olvasok, pillanatig sem felejtem el, hogy magyarul kell olvasni, így: eleven ember comb” – írta Karinthy Frigyes. Ezen nagyot nevetett, de nem vagyok benne biztos, hogy megértette, azonos alakú, de különböző jelentésű szavak vannak, még magyaron belül is, nemhogy idegen, nemzetközi nyelveken. Kicsit előreszaladtunk az oktatásában, ezt mind még nem kell, nem kellene tudnia, nem is várhatja el magától. De elvárja.

Esélytelenül a harcmezőn

Levágott egy mini stroke, TIA a pontos neve és öt perc alatt elmúlt, kórházban nem voltam, csak a háziorvosnál pár nap múlva, most meg már nem lehet kimutatni semmit utólag. Beszédzavar volt az egyetlen tünet. Intő jel, hogy lelassuljunk és újra kezdjük elölről. 

Azóta itthon vagyok és nézem a tévében az ismeretterjesztő filmeket. Néha azt gondolom, hogy aki otthon marad munka vagy iskola miatt és ezeket nézi az jóval okosabb lehet. Az iskolában ott tartanánk, hogy mindenki vegye elő a könyvét Pistike is, akinek leesik a füzet, megint másnak épp pisilnie kell, szünet, ricsaj, nyüzsi. Munkahelyen ott lennék, hogy dobd félre, mert ez fontosabb, most ezt dobd félre, mert az fontosabb, ne mélyülj el, ne olyan tempóban csináld, ami a sajátos, mert majd én jól tudom, hogy mi a sajátod. Ezzel szemben itthon már sikerült elkapnom Az élet a stroke után című dokumentumfilmet a Spektrumon, amikor elkapcsoltam, hogy ez azért mégiscsak túlzás szembejött az Esélytelenül a harcmezőn dokumentumfilm. Szóval ma már ki tudjuk cserélni a hibás géneket a szervezetünkből, derült ki számomra és hogyan fejlődtünk majomból emberré, és miért. A Fibonacci számsorozat és a természet dolgai szintén érdekesnek tűnt. Régen ezek a kérdések fel sem merültek volna, most meg már bárhonnan korlátlanul hozzáférhetőek mindenki számára. És mégis inkább a Való Világot nézzük helyette.

Anna beiratkozott az iskolai könyvtárba és kikölcsönözte a Vuk és a Simabőrűek című könyvet. Végre elindult a Poket online is, ez egy zsebkönyvsorozat, amit automatából lehet vásárolni, mint az üdítőket. Nagyon jó könyveket adnak ki. Mivel nem volt időm eddig elvánszorogni egy automatáig, már online is lehet rendelni, ami fellelkesítő. Nyilván az Utazás a koponyám körül fog érdekelni és az Egy elmebeteg nő naplója.

Mindjárt össze is vetem.

A mindenség változik

És igen: eljött a pillanat, amire olyan régóta vártunk. De melyik is?

Anya, szeretnék beiratkozni az iskola könyvtárába könyvtáros segédnek, mondja Anna.

Aztán kiderült, hogy volt valami néni az osztályban, aki felajánlotta neki, hogy lehet. És mit fogsz csinálni a könyvtárban, kérdezem. Sok gyerekkönyv van ott, azok mondjuk nem annyira érdekelnek, de azt gondoltam elkezdem a Harry Pottert. De azt otthon is elkezdheted. De ez a tanítás után van, amíg oda nem érsz.

De ma jó kedvében volt, a szabadon választott fesztelen játék időszakában közlékenyebb. Sokat énekel: a mindensé-ég változik, óóó. 

A legnagyobb szerencsénkre.

Első regényem

Oda kerültünk a Potterezésben, hogy elmentem a könyvtárba és kivettem egy könyvet, amit aztán fejezetenként olvasunk. Most ott tartunk, hogy naponta egy fejezetet veszünk, igaz az első napon kettőt sikerült befejezni. Annak dacára, hogy nincs benne egy kép sem, az esti mese helyét totálisan átvette, és a 75. oldalnál tartunk 3 nap alatt. Én már kicsit kezdek fáradni az olvasásában. Az első rész nem volt benn a könyvtárban, így csak az Azkabani fogolyt találtam meg, amit filmről már ismer. Én a filmeknél kb az ötödik résznél kapcsolódtam be olyan szinten, hogy vártuk, hogy Rowling megírja a 6-ot és utána pedig vártuk, hogy lefordítsák. Ilyen izgalom volt az is, amivel most Anna a könyvek felé fordul. Csöndben leül és pihen, és az a gyerek, akinek a figyelmét nem lehet megragadni, vagy csak rövidebb ideig, szó nélkül végighallgat egy 50 oldalt egyhuzamban. Könnyű lenne azt mondani, hogy azért mert fáradt, mert nem. Eddig is a fáradtságtól még jobban pörgött esténként, a másfél órás altatásokat, amik pár hónapos korától jellemzik, soha nem felejtem el. Az én gyeses éveim folyamatos altatással teltek. Emlékszem, hogy ringattuk el napi háromszor összesen 4-4,5 órán keresztül. Végre a Kisannához hasonlóan egy történet, amiben mindketten jól érezzük magunkat. 

Ki kicsoda

A következő párbeszéd köztem és Anna között zajlott le. Szándékosan nem jelzem, hogy melyik mondatot ki mondta.

- Összecsukódott a könyvem, ÁÁÁÁÁ, úgy tudtam, hogy ez lesz!
- Ne aggódj, a 147-ik oldalon tartottál. Nem tudom miért olyan nehéz megjegyezni egy számot!

kinga1882.jpg

Címkék: 5+ anna olvas