te is

Nélkülem unatkoznál


Mosolyogj

Jóval korábban Anna Amélie kertitörpéjeként publikálta közös fotóinkat legalábbis saját használatra. Most ott tart, hogy ha közös képet akar velem csinálni, akkor kiválasztja azt a pillanatot, amikor éppen nem nagyon érek rá, és vagy eszem vagy valami mást csinálok persze szigorúan játszóruhában, de ez csak azért nem baj, mert eleve olyan helyiségben fényképez, ahol szegényesek a fényviszonyok és esélytelen, hogy rólam jó kép szülessen. Ha ilyen körülmények között meg talál, akkor képes azt a Gilderoy Lockhart mondatot betolni, hogy "Mosolyogj, ketten együtt címlapra kerülünk". Erre én azzal válaszolok, amikor bárhonnan megérkezem, hogy "miről maradtam le-e-e?" Ha valami probléma adódik akkor meg azt mondom, hogy "kár, pedig tudtam az ellen átkot, ami megmenthette volna".

Éppen ezekre a mondatokra voltam berendezkedve, amikor Anna közölte velem: Angard, möszijő Mosógép, és megtámadta mazsibottal a mosógépet.

Ez már a kardozós változat.

Bimbók

124 az IQ-d, mondom Annának miután elmagyaráztam, mi az.

Pont amennyi a magasságom!
Mennyi a maxiumum? Én zseni akarok lenni, eeeeheheeeee.

Aztán kértem tőle valami bonyolultat, amit utólag én is beláttam, mire Anna válaszolt:

Mindig elfelejted, hogy én adhd-s vagyok és máshogy működöm. És különben is, én egy ilyen icike-picike bimbó vagyok a családfádon.

A bölcsek köve

Nem akarok debreceni diák lenni, mondhatná Anna, ha olvasta volna a Légy jó mindhalálig-ot. De mivel nem olvasta, nem tudja mondani, majd mondom én. Gőzerővel készülünk az újovira, ahol valamilyen véletlen során nem kaptunk semmi tájékoztatást és csak a szerencsének köszönhetjük, hogy nem maradtunk le az első szülői értekezletről, legalábbis a híréről. Ami nekünk azért furcsa, mert eddig a szülői értekezlet bőven évad közben volt, most meg előtte van, fel sem merült, hogy talán így a normális. Amit sikerült elővételben kideríteni, hogy Anna a Fóka csoportban lesz, 15 másik gyerekkel együtt. A két óvónéniről azt mondta az iskolatitkár, hogy de anyuka, ezek láttak már sni-gyereket, ne aggódjon már. Jól van na, de majd az nevet, aki a végén nevet. Itt mindenki olyan súlytalan, csak a horrorovi volt csupa görcs. Kicsit félek ugyan attól is, hogy az ötven méteren, amíg az oviba elérünk van egy közért, két fagyizó, egy játékbolt meg egy vietnami biszbaszbolt. De majd meglátjuk. Az új fejleményeket elmeséltem Annának, aki közölte, hogy nem akar debreceni diák lenni. De akkor meg hova akarsz menni?

A Roxfortba, válaszolta.

Kezdődik. Ez olvasni fog. Jesssz!

Dsuang Dszi álma

Meg mertem volna esküdni, hogy itt már tartottunk egyszer és ez a jelenet már megtörtént. De ha most történik először az sem akkora baj. Nem von le az értékéből.

A mami azt hitte, hogy a mesében a szereplők azok ugyanakkorák, mint a valóságban - veti fel Anna az egyik esti beszélgetés alatt. És akkor elkezdtünk arról beszélgetni, hogy a valóságban a mesehősök mekkorák. Természetesen semekkorák, mert nem léteznek. Miután ott tartottunk, hogy a mese nem létezik a valóságban, Anna feltette a húszforintos kérdést. És mi van akkor, ha a mesehősök valósága az igaz és nem a miénk. Hogy mi vagyunk a mese.

Mint mindenről, erről is egy vers jutott az eszembe Szabó Lőrinc tollából, Dsuang Dszi álma a címe. Ez is egy remek példa arra, hogy időben máskor egymástól függetlenül két ember ugyanarra gondol.

Kétezer évvel ezelőtt dsuang dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- álmomban - mondta - ez a lepke voltam,
és most egy kicsit zavarban vagyok.

- lepke - mesélte -, igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő dsuang dszi...
és felébredtem... és most nem tudom

most nem tudom - folytatta eltűnődve -,
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy dsuang dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -

én jót nevettem: - ne tréfálj, dsuang dszi!
ki volnál? te vagy: dsuang dszi! te hát! -
ő mosolygott: - az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -

ő mosolygott, én vállat vontam. aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy dsuang dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én. 

Másátlanság

Mindenhol azt hallani, hogy a gyerekek nyáron elfáradtak, különösen a hiperaktívak, mert az agyuk képtelen pihenni. Így hát megsajnáltam és az esti egy szem Sedatifot megfejeltem egy reggelivel is. Mivel ez homeopátia, ezért nem orvosság és nincs mellékhatása. Elég letekert üzemmódban van Anna azóta, és ez nem tetszik neki. Az elején ugyan az újdonság erejével hatott a nyugalom, és nekem a legjobban. Én ilyenkor mindig azt mondom, hogy ilyen gyerek mellett könnyű anyának lenni, aki szót fogad és kézen fog. Ugyanis ilyen volt Anna. Szót fogadott, amíg fagyizni mentünk, addig a kezem fogta, nem szaladt el. Persze mostanra már megunta a nyugalmat, amikor közelítettem a reggeli adaggal már azzal a mondattal várt, hogy nem veszem be, mert nem akarom, hogy elmásátlaníts engem.

Vezetünk egy táblázatot egyelőre csak képzeletben a hűtő oldalán. Ehhez a pudingos tehén fejeket és lábakat használjuk. Ha zökkenőmentesen megy a mosakodás kap egy fejet. Ha pedig valami galiba van, kap egy lábat. Nála ez elsősorban, műsírás és műhiszti és kiabálás és csúnya beszéd, külön rossz pont a csúnya beszéd mások előtt kategória. Egy láb egy fejet olt ki és ha összegyűlik öt fej, jön valami meglepi. Mondhatnám szerencsére nem kellett még azon gondolkodnom, hogy mi legyen az a meglepi, mert esélye sincs összegyűjteni ötöt. Két fejnél tart jelenleg, és gondolkodom egy lábban, mert csúnyán beszélt a folyosón. De egy szabályt visszamenőlegesen nem alkalmazunk, majd legközelebb. Hogy nagyobb poén legyen én is játszom vele. Én értelemszerűen fejeket nem gyűjtök, viszont vagy egy lábam, mert csúnyát mondtam. Anna örömmel rakta föl nekem a hűtőre. Igaz azóta lekerült, mert elvittem fagyizni a dögmelegben és azért kaptam egy fejet én is.

Légy szíves rajzolj nekem egy bárányt

Amikor elvégeztem a középiskolát beiratkoztam a könyvtárba és kivettem azokat a könyveket, amik tényleg érdekeltek, illetve hírből hallottam róluk, és úgy gondoltam, hogy jók lehetnek. Kicsit komolyan vettem a kötelező olvasmányokat és azoknak sikerült kiszorítani az élményszámba menő élvezetes irodalmat, amit aztán megtaláltam. Így kerültem kapcsolatba Vernével, és különös lázba hozott többek között a Különös végrendelet című könyve, amiben a főhős az államokra osztott Amerikát nemes egyszerűséggel játéktábla mezőknek használja, és a kiválasztott játékosokat végiglépteti rajtuk, a győztes pedig megkapja az örökségét. Nem akkor határoztam el ugyan, de mindig eszembe jutott ez, amióta megvettem Annának névnapjára a Tökmagos Betűző társasjátékot, ami nyomtatott betűkből áll. Esetleg megtanuljuk a betűket is mindeközben. Az első gondolatom volt, hogy van egy kockás plédem és csinálok egy nagy scrabble táblát a kisszobában belőle. Természetesen Bálint gazda éppen ma osztotta meg, hogy menjünk ki a kertbe és csináljunk a kertben gigantikus scrabble táblát. De ezen már nem lepődök meg, különösen mióta találkoztam vele személyesen.

img_20170726_193325.jpg

Talán ez a buzgalom volt az oka az igyekezetemnek, amivel a már meglévő ajándékok átadását egyszerűen nem bírom kivárni (miközben tipikus adhd tulajdonság az impulzivitás és a türelem totális hiánya). Így hát megpróbálkoztam átadni ezt az ajándékot a 7-kor beeső fáradt gyerekemnek, aki még nem tud olvasni és különben is inkább rajzolni szeret. Szemben velem, aki ennyi idős koromban inkább a betűket szerettem, rajzolni pedig kevésbé rajzoltam szépen. Például képregényt is csak akkor rajzoltam, amikor iskolában feladat volt. Volt egy suta figurám, Bertold, akivel mindenféle furcsa dolgok történtek.

Na de 7-kor már sejtettem, hogy késő lesz. Nem érti és inkább rajzol. Elkeseredem, milyen anyád vagyok én neked, hogy nem tudok normális ajándékot adni neked, aminek igazán örülsz. Kis hercegként nyújtja a noteszét: Anya rajzolj valamit. Rajzolok egy fát. Jaj anya, te rajzolod a legeslegszebb fát a világon. Úgy örülök az ajándékodnak.

Nemagaddal, nemagaddal, nemagaddal.
Hagydbékén, hagydbékén, hagydbékén.

Szerepcsere

Valahogy úgy alakult, hogy szerettünk volna szerepcseréset játszani. Hogy egy kicsit én legyek a kisgyerek, aki Annaként viselkedik, hogy hadd lássa meg ez egyszer, hogy milyen lehet nekem elviselni.

- Áhháháá- mondom én.
- Ne sírjál - mondja ő.
- De eeeheheee - nyafogok tovább.
- Ne nyafogj - mondja ő.
- Ha nem adsz nekem csokit, megyek másik családot keresni - utánozom én
- Ne nyavalyogj, mert mész a büntibe - mondja ő.
- Én sose mondanék neked ilyet, hogy mész a büntibe - jegyzem meg saját hangon.
- De én keményebb anya vagyok, mint te.

Elnök

Mindig elfelejtem milyen vékony jégen vagyunk, amikor Anna játszik én meg közben nézem a híradót, mert minden egyes szóra figyel és megjegyez. Az adhd az több dologra tud egyszerre koncentrálni, ez nagyban fárasztja az agyat és ezáltal hamar pörög túl. Ennek ellensúlyozására és a hallásfigyelem gyakorlására kaptunk egy hallásterápiára időpontot (AIT tréning), amikor egy készülék segítségével hangokat kell hallgattatni vele, naponta kétszer. Két hétig nem mehet majd emiatt oviba szeptemberben, mert az ovi zsivaj egy hangterápiának nem tesz jót.

Szóval hallgatom a híreket: "A miniszterelnök szerint ez hadüzenet."

- Ki az a miniszterelnök?
- Az ország vezetője.
- Múltkor azt mondtad, hogy az ország vezetője az a király.
- Ez attól függ, milyen országról van szól. Ha az emberek választanak maguknak vezetőt, akkor miniszterelnök van, ha öröklődik a rang, akkor király. Az angoloknál például királynő van, aki már 90 éves és még mindig uralkodik. Mindig rózsaszínben van, vagy valami szép kék ruhában és kalap is van a  fején.
- Magyarországnak királya van vagy miniszterelnöke?
- Miniszterelnöke.
- Magyarország miniszterelnöke jó ember?
- A háború elől menekülő embereket nem engedi be.
- A jó ember az ilyet nem csinál. Mit kell csinálni ahhoz, hogy miniszterelnök legyek?
- Sokat kell tanulni. Nagyon okosnak kell ahhoz lenni.
- Akkor sokat fogok tanulni.

Betegség miatt zárva

Egy balul elsült fagylaltozásnak köszönhetően sikerült lebetegedni. A szokásosnak mondható taknyosság és köhögés a baj, és ennek elviselésére nagyon nem voltam felkészülve. Anna szemmel láthatóan örül, hogy nem kell oviba menni, de otthon maradni sem akar. Se így nem jó, se úgy. Szerencsére volt itthon az alapvető gyógyszerekből a Nurofen/Cataflam - ACC - Fenistil cseppek tengelyén és megtehettük, hogy csak most mentünk el orvoshoz. Anna orvosi látogatása mindig élményszámba megy. Most lazán úgy indítottunk, hogy kihányta a reggelit abban a fél percben, amíg a vizsgálatra kellett várakozni. Természetesen nincs jobb ilyenkor, mint egy kulcsra zárt mosdóajtó. Ráadásul a doktornénit is elvitte az információ a vírusfertőzés irányába, holott ez csak egy köhögési rohammal együtt jön ki. De amúgy is megkaptuk, hogy mandulakivételen el kellene gondolkodni, meg rendelnek most a fülészeten, mert az egyik füle be van gyulladva kicsit. Ezt remek ötlet volt Anna előtt beszélni, mert előjöttek belőle a fülészeti emlékek, amikor a hideg kis fémtölcsérrel belenyúltak a fülébe és azt mondták a fülzsírra, hogy cicakaki. Innen üdvözlök minden asszisztenst. ÁÁÁ-Háhá-áááá! Mondta aztán több percen keresztül. Nekem mondjuk órának tűnt. A többi adhd-s anyukára meg különösen sokat gondolok ilyenkor, mert ezt csak ők tudják elképzelni, milyen érzés a beteg adhd-s gyerek, amikor egészségesen is elviselhetetlenek a mindennapok. De az adhd jellemzően 8-10 éves korban derül ki, úgyhogy szinte bárkiből lehet tanulási zavaros vagy diszgráfiás. Csak nem Agresszív Kismalac típusú (kevert) adhd, hanem mondjuk Micimackó. 

Hazafelé benéztünk a játszótérre, ahol továbbra is Anna szülőfoglalkoztató módban van, és nem más gyerekekkel játszik. Ami néha nem is baj, de az esetek többségében fárasztó tud lenni. Van egy mondás, hogy az adhd-s az az a gyerek aki olyan gyors, hogy nem tudod követni a gondolkodását. Ezért nem éred utol soha.

 - Anya, te egy Nem-Bajnok vagy.
 - Szerintem meg te vagy a Nem-Bajnok.
 - Nem.

Barackfa virága

Kérem az anyák napi ajándékomat, mondja Anna. Csak tájékoztatásul közlöm, hogy az anyák napja az az anyukák ünnepe, és nekik jár ajándék. Kicsit gondolkodik. Ha én nem lennék, akkor te sem kapnál most ajándékot, úgyhogy kérek az ajándékodból.

Kincskereső

Az oviba vezető úton elektromos vezetéket ásnak ki. Az aszfaltba sárga x-szel jelölték a helyet, ahol meg kell fúrnia a betont. Többször elmentünk mellette, amikor először meglátta azt mondta:

Ott a kincs és ássuk ki!

Próbáltam lebeszélni róla, hogy egy lakótelepen hogy lennének kalózkincsek. Másnapra már feltúrták, és reggel ott dolgoztak.

Most keresik!

mondta Anna. Aztán megint másnap már elmentek.

Feladták!

mondta Anna. Lehet, hogy megtalálták, próbálkoztam be. Nem mert most meg ott keresik, mutat a szomszéd utcára.

Szia, ugye kincset kerestek?

kérdezi meg tőlük személyesen. Nem tudom miért nem érti, hogy soha, semmilyen körülmények között nem cserélném őt le. Ami nagy félelme, hogy ha mondjuk az oviból választhatnék egy másik gyereket magamnak, akkor mást választanék. Mit kezdenék egy szófogadó-átlagos-jellegtelen-szorongó-felnőttnek.megfelelésből.hazudó-butácska-tucatgyerekkel? Nem is értem még a kérdést sem.

A nyúlon túl

Nem a nyuszit láttam elrohanni erre, kérdezem Annától. Az lehet, mondta, mert én meg hallottam. Akkor keressük meg hátha még itt van és hátha lerakott valamit. Keresi, megtalálja. Smarties cukorkást csokit is hozott. Ennek a csörgését meg hogyhogy nem hallottuk, kérdezem. Úgy, hogy végig te voltál a nyúl és ezt csak kitaláltad.

Közben a csüngés iránya megfordult, eddig Anna csüngött rajtam nonstop, most viszont már én őrajta. Olyan okos vagy és úgy félek, hogy hamar megnősz és akkor majd nem lesz rám szükséged, sírdogálok. Anya, ez meg fog történni és ezt nem tudod megakadályozni. De ügyes leszel és túl fogod élni.

Áhááááhááá!

Aki tud nemet mondani

A Farm játékban jött Lester a szomszéd, aki végig ellenünk szurkolt, ő mindig mindet jobban tud és sokkal ügyesebb is mindenben. És mi úgyse tudjuk. Ismerünk ilyen figurákat a való életből is, könnyű ezt a helyzetet alkalmaznia  játékra is. Már csak rutinból is. Kérdezi Lester, hogy tudunk-e neki segíteni, mert ellepték a rágcsálók és kártevők. Mivel ez Anna farmja, a döntési jog az övé. Segítsünk-e neki? Gondolkodnom kell, mondja Anna. Aztán végül dönt.

Nem segítünk, neki, hogy tanulja meg egyszer és mindenkorra, hogy ez a viselkedés nem vezet sehova.

Önjáróka

Automata vagyok, jön haza szuperapus hétvégéjéről Anna. De miért? Azért, mert úgy megyek, mint egy robot. Az automata azt csinálja, amit beprogramoztak neki. Például az automata mosógép azon a programon mos, amit előre beállítottunk. És olyan nincs, hogy nem azon mos? Nincs, ha azt mondjuk neki, hogy színes ruhát mosson 60 fokon, akkor nem mondja azt, hogy nem én gyapjút mosok 90 fokon. Nem tudtad? Van olyan automata, amelyik azt csinál, amit akar? Van. Az az önjáró automata. Jó, akkor önjáró automata vagyok. Önjáróka. Így ma önjáró automataként mentünk oviba. 

Mostanában nálunk a Jégvarázs a menő, ő Elza, mert miért pont Anna lenne, ami bármikor lehet. Vettem két jégvarázsos cicanadrágot, van rajtuk kis címke. Azokat gyűjtjük. Vettem közben húsvétra meglepetésül egy jégvarázsos fürdőlepedőt is. Eggyel több a címkénk. Észreveszi. Anya az hogy lehet, hogy három címkém van és csak két nadrágom?

Bírom az adhd-st. Sose vered át.