te is

Nélkülem unatkoznál


very best of

film az autizmusról

  1. Temple Grandin
  2. A könyvelő
  3. After Thomas
  4. Rém hangosan és irtó közel
  5. Hósüti

könyv az autizmusról

  1. Jodie Picoult: Házirend
  2. Claire Sansbury: Marslakó a játszótéren
  3. Christopher és Nicola Stevens: Egy kisfiú
  4. Kristin Barnett: A szikra
    folyamatban
  5. Tony Attwood: Különös gyerekek
  6. John Elder Robinson: Nézz a szemembe!
  7. John Elder Robinson: Nézz a szemembe, fiam!

hasonlat az autizmusról

  1. üveggolyó
  2. zongora fekete billentyűi
  3. Super Mario
  4. orchidea gyerek
  5. windows közt linux

És te hány könyvet olvastál a neurotipikus gyereked pszichéjéről?

A Nők Lapja nem ér.

 

 

 

Könyvek

Kicsit későbbre tartogattam összeírni a könyvek listáját, amit ha Anna nagy korában elolvas, és érett fejjel értelmez, akkor az engem igazol majd. A legjobb dolog, hogy ezeket a könyveket nem magamnak kell megírni, más már megírta, annak az előnyével is, hogy rövid távon újraélte a történteket ezáltal felgyorsította a feldolgozása folyamatát és hamarabb ért a gyógyulása útjára. Igazából nem is lista ez, csak két könyvet találtam, ami a mi életünkre rímel, illetve azt lefedi.

  1. az első hónapokat, a szülési sokkot, azt hogy orosz rulett, melyikünk éli túl a végén, a szülés utáni depressziót a Fekete tej című könyv írja le, amikor az anya magára marad a szülés rejtelmeivel és misztériumával. A démonokkal, akik élet és halál között nyüzsögnek
  2. aztán a csikóéveink kezdetéről a Lányom nélkül soha lesz a kötelező olvasmány, aminek a nyomasztó jellege hűen visszaadja a válásunk történetének érzelmeit. A bántalmazó kapcsolatból való kilépés, és az addig közösen töltött idő boldog családnak hazudva, a gyeses börtönévek, megfigyelések leleplezése és diktafonokról hangfájlok átmásolása McGyver-módszereket mind eszembe juttatja az iráni orvoshoz férjhez ment amerikai nő elrablásának, papírjainak elvételének és iszlámra való erőszakos térítésének története. A legnagyobb tanulságot azonban mégsem az adja, hogy látjuk a napi terror feszültségét. Az, hogy egy önmagában bizonytalan öntudatú, főzésben-gyereknevelésben teljesen kiteljesedő nő hogy mondhat le önrendelkezési jogáról már Amerikában, amikor még volna lehetősége váltani. Hogyan nem tud lemondani az orvos melletti luxus életről, és hogyan adja el a saját öntudatát, hogy ő egyedül egy családot nem képes fenntartani, megfosztva magát így a szabadság lehetőségétől. Nekem ez nagyon furcsa, és rávilágít, hogy a nők többsége ilyen, butuska, pénzre és bulikára éhes, és csak utána jön a többi. Aztán bennragadnak egy rabszolga kapcsolatban, gyerekeket szülnek és akkor már mindegy is. Ja, a szerelem meg elmúlik. Én az igazat megvallva a partvonal mellől lesem ezeknek az anyáknak a küzdelmeit, mint azonosítatlan repülő objektumokét (UFO).
  3. A harmadik könyvet Annával ketten fogjuk megírni, és az lesz a címe, hogy Nincs idő a hülyékre. Lehet, hogy Anna rajzolni fog csak bele és az is lehet, hogy úgy jár a könyv, mint az első regényem, amit két mondat után egyszerűen meguntam. Miért nem írok regényt, talán ezért. Így az is elképzelhető, hogy ez egy kétsoros vers lesz inkább. Vagy posztokban ostorozás.
  4. Nagyobb korában a Vörös oroszlán lesz majd elolvasandó, de az majd csak jóval később.

Persze itt feltételezem a diszgráfia hiányát, ami ilyen állapotú gyerekeknél bizony elég komoly háttértünet szokott lenni. Ha mégis, akkor maradok én a Felolvasó, ami szintén egy remek könyv. És már vannak tervek a tilos könyvekre is, szerencsétlenségemre vannak itt a saját polcomon is. Meg vannak tilos Oscar díjas filmek is, de ez még nagyon a jövő zenéje.

Első regényem

Oda kerültünk a Potterezésben, hogy elmentem a könyvtárba és kivettem egy könyvet, amit aztán fejezetenként olvasunk. Most ott tartunk, hogy naponta egy fejezetet veszünk, igaz az első napon kettőt sikerült befejezni. Annak dacára, hogy nincs benne egy kép sem, az esti mese helyét totálisan átvette, és a 75. oldalnál tartunk 3 nap alatt. Én már kicsit kezdek fáradni az olvasásában. Az első rész nem volt benn a könyvtárban, így csak az Azkabani fogolyt találtam meg, amit filmről már ismer. Én a filmeknél kb az ötödik résznél kapcsolódtam be olyan szinten, hogy vártuk, hogy Rowling megírja a 6-ot és utána pedig vártuk, hogy lefordítsák. Ilyen izgalom volt az is, amivel most Anna a könyvek felé fordul. Csöndben leül és pihen, és az a gyerek, akinek a figyelmét nem lehet megragadni, vagy csak rövidebb ideig, szó nélkül végighallgat egy 50 oldalt egyhuzamban. Könnyű lenne azt mondani, hogy azért mert fáradt, mert nem. Eddig is a fáradtságtól még jobban pörgött esténként, a másfél órás altatásokat, amik pár hónapos korától jellemzik, soha nem felejtem el. Az én gyeses éveim folyamatos altatással teltek. Emlékszem, hogy ringattuk el napi háromszor összesen 4-4,5 órán keresztül. Végre a Kisannához hasonlóan egy történet, amiben mindketten jól érezzük magunkat.